Ento:A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, így regályos hangváltással a biegent rekkő hangok magyarok volnának, vagyis germán hisz, ahogy már írtem:
-Indogermán keue stuma: hu-hü stuma, ahogy hümpely, hempely, hömpöly hangok, és egyebek.
-Indogermán gheu: gomb, germán hang, göb, göndör, gonosz, gond, gorul(?).
-Indogermán ger: kurek, kerék, germán kreka, germán kreng a korong, kureng.
-Indogermán sker: germán húrok, horog, horgol,vagy húrog.

A magyar nyelv indogermán és germán nyelv így ez volna a regályos hangváltás, stakhogy vannak olyan hangok, anak szlávosabbak, így nem egyrakású, hogy mondjuk, ez magyar vagy szláv, de már írtem, hogy ez egal is volna, hisz így a népnyelvnek innen, a stumáktól a magyar és a szláv stumák egyvé váltak, jó példa erre a germán kúp a gheu stumától, és a szláv kúp a keu stumától. Czuczor-fogarasinak itt raktája volt, és ha a fingrizmus nem dúrongta volna hé, úgy ma a magyarisztika indogermanisztika volna, stakhát ők nem a germánnak nakrekkték a magyar nyelvet. A magyar nyelv így egy indogermán nyelv, a magyar nyelv unbedingt, és azt kell tenni, hogy a Substantívokat dúrgerni kell(Schelling,Nietzsche), stak Verbek vannak és Verbeknek partikelek, ezektől erednek az úgymond Substantívok, de erről már írtem dubb cikknél is. Ha vannak is szláv hangok, úgy egy metódussal dúrgerni volna, úgy hogy a hangot stumára rakjuk, és antosubstantivizáljuk. Erre példák mondjuk a kád és kút hangok, ezek germánok, az indogermán geu stumától, ahogy kúdú is, a kút stumája a kú-ku, és ez nakrekkni van a kúp-nak, germán kúp, így a kúp nem szláv, hanem germán. A kút de partikeles volna, ahogy kád, vagy kúdú, a kúp p-val b-vel, így rakni van, hogy partikelekkel rakjuk tovább a hangot.Egy másik példa a korma hang, karima,most ez kurma, az indogermán geu stumától, vagyis germán krum, és így ku-r-ma, partikelekkel rakva, vagy szláv? Ranakeredően a stumákat anatonak rakjuk, hogy lássuk,,hogyan is vannak, úgy hogy ereden írjuk, hisz a magyarnál ott van a de resenz s partikel, itt hangtolódás nem van, stak olyha, ahogy a ta-to-ti is így van itt, és az ingermán,beziehungsweise szláv formát is odaírem.

Lektion22.- A ku, hü, gö-go és hu stumákról.
Ku stuma, indogermán geu:
-Kuda, kude: germán kút, kúdú ,ahogy a kád is.
-Kuta, múltidő, kuto kausatív, kuti presenz.
-Kuga, Kugel, kuka
-Kúp, kuba. Kövér? Kuber? Vagy a kövér kuver ve-va-val?
-Kula, el-al-val: talán árja golá a golyó? Vagy a golyó a gheu stumától?
-Ku-ana-ma: kunma.
Ku stuma r-vel, indogermán ger stuma:
-Ku stuma k-val: kureka, kerék, germán kreka(habár van kar és ker is, így bizonylosza, és van kor is, de inkább kur a stuma), nk-val kurenka
-Kurenga: germán kreng, nem korong, kurengály.
-Korc: etimológia bizonylosza, a c itt k hang. A magyar nyelv indogemrán és gemrán nyelv, így a regályos hangváltás rekkint germán volna, de ott a szláv korc az indogemrán sker stumától, az a magyar húr-os forma.
-Kurend, kured, kurent: Nehéz mondani, hisz az ed a magyarnak innen marad kausatív-presenz az de partikeltől(kivétel a tova), és az nd kausatív. Ez a német Kranz.
-Kurba, kurbni, ahogy Korb is, szláv grb ettől ered. A görbe möst ez vagy a gheu stumótl ,a hogy göb, gömb és egyebek r-vel és indogermán be-vel?
-Kurpni, kurempni, ahogy Krampf.
-Kuresni, s-vel, se-so partikelvel, ahogy kriechen, ez volna a germán keresni.
-Kur(va)?)ma: köröm, karom, ma partikelvel,
-kurva(t)ni: krauen, ku-r és va-vá, ahogy karvaly talán, magyarul így rakjuk a karvalyt.
-Kurma: korma, kormány?
-kurma, karám: germán kramjan.
Kun stuma, ku és ana partikel:
-Kuny, kunyel, konyul: germán knei.
-Kunyek, könyök: germán kneik, ku-ana-ei-k.
-Kunt, konty, nem köt: kun-to kausatív.
-Kunog:go partikelvel
-Kunyéb: Kneif
-Kunva, kunúla:germán knúla...
A kun g-vel és k-vel, indogermán geng-genk:
-Kunkor: germán kanker, ahogy kunkal, kankur.
-Kungyel: vagyis kengyel, kungel, vagy kungio, a magyar ide hallja a kunkolyt is.
Talán hangok ide: gyök, ahogy kjuk,kunk, kókad, ahogy gyenge.

Sker stuma, magyarul húr, húrok, horgol:itt van a bizonyloszamány, hisz innen is volna a kor stuma, de a ger stumától is.
-A húr a stuma.
-Húrok: germán hork, herkjan.
-Horog: skergh, horg.
-Horong, ahogy henger, ahogy hring.
-Horonk: ahogy schränken.
-Horejt, horejd: germán hríd és hrít.
-Horjesz:germán hris, ja kausatív-presenzvel s se akciós s siches partikelvel, ahogy erjesz.

Hö stuma, indogermán keu, itt van a germán hangok összejátszássa a szlávokkal:
-Homorú hömor: germán hom stuma.
-Hömpöly: germán humpel.
-Hegy, ahogy högy?: germán haugja, huge.
-Hiba, hibban, hoppan: germán hoppan, hüpfen, hiba, huba? A szláv chybáty? Nem hinném.
-Höba: ahogy Haube.

A problém itt van, hisz van germán kúp is, és van szláv kúp is, ahogy van germán Kaupe, kobak, úgy van szláv kupec, s a baju az ott van, hogy a germán, vagyis a magyar a germán, de germagyarul úgy nézni ki, ahogy a szláv hang, mondjuk a németet átírva magyarra szlávot rakunk. A szlávnál nem van a keu-tól kunkor, de a germánnál van konkel, kanker a geu stumától, a germánnál nem van kucor, vagyis kukor, de a szlávnál a keu-tól van kucery. Ahogy ott van a kukac példája is, germán kuk stuma, de a ca az szlávos, habár új-ónemmagyar ca is van, ahogy tárca, totál halandzsa, és németnél is van, de az egal.

Anto:A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, így a regályos hangváltás rekkint a ko-ku-ke stuma indogemrán geu volna, a germán hangtolódás a domináns a magyar nyelvnek innen, így nehéz mondani, hogy a kúp a germán kúp vagy a szláv kúp, de a kút az germán, ahogy a kád is, így logikusan a regályos hangváltás rekkint germán volna, de már írtem, hogy egy hangnak dubb etimológiája is volna, hisz hangoknál, ahogy a kukac, kucor a germagyar germán forma és a szláv egyvé vált. A kupac az szláv hang, habár a németnél is vannak is hangok, vagyis a c nem ősmagyar, de van egy rakás hang, anat a nyelvkakilás szart ide, mondjuk a tárca. Stak egy megoldás van, a c hangokat dúrgerni, ahogy így a tárcát is, hisz ronda, magyarlosza hang.Az olyan hangokon hallani van, ahogy a kupica, hogy magyarlosza, de a magyar germán nyelv, így a kúp germán hang kell vanjon. A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, de a problémát stak a szláv vetja itt fel, a szláv nyelv, nem a török, nem a fingár, hanem a szláv és így a zátemi, hisz a magyar nyelv verbeknél és a partikelnél erős indogermán és germán, stak a substantívoknál kunka, gyenge.A magyar nyelv bír az indogermán partikelekkel, ezektől rakódnak a Verbekkel a Substantivok, vagyis a Substantívok Verbek is, így kellenek ide stumák, ahogy ku stuma, ez inkább a domináns, nem a ke-ka-ko, hö stuma, hu stuma, gö-go stuma. Ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a kúp germán, ha a kupica szláv, úgy a kupica úgy maradt itt, hogy a nép etimológiálta, vagyis inkább a rend, a Ráció Énje, Scott őrmester, az Én sajátjává tettaja, ahogy Schelling mondaná, de a renden át a magyar nyelv rációján át.Vagy ha a magyar nyelv indogemrán és germán nyelv, úgy a szláv hangok stak szlávosodott germán hangok? Stakhát sok egyéb szláv jevevényhang is van itt, ahogy mondjuk árjánál van szlávos forma is.