Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál az úgymond brennen-es verbeket nézzük át.

Lektion70.-.-Rövid Lektion a brennen-es verbekről.
Hangok: sül, sült, süla, sülma, süled,ég verb és substantív, izzik,hő,hűt, hideg, gyújt, gyúl, fűt, fűl.

Sül, sült(süt).
Ezekről már volt beszéd, de raktaga volna itt újra írni róluk. A két verb nem fingár, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, így:
- Sül: indogermán suel, germán swelan, schwelen.
- Sült: indogermán suelt,germán swelten, to kausatívval.
Egyéb hangok:
-Süla: német schwül.
-Sülma: dohonszta, de a süléstől dohoba.
-Süled.
-Sülekni: welken.
Igen raktán látni van, hogy itt az indogermán ue ü-vé vál a magyarnál, és a további hangok indogermán partikelvel vannak kirakva, ahogy sült, süt, to kausatívval, sülma, ma-val, süled ed partikelvel és így tovább.

Rakanta: Ezek után átmegyünk az ég verbra és substantívra, de itt írni kell arról, hogy a sül hangtól ered az árja svárga hang, ez úgymond Himmelt rekk.

Ég.
Az égni verb etimológiája bizonylosza, attól, hogy nem rakni, hogy ez egy indogermán é hang-e vagy indogermán ai volna az é hang, a másik részje totál bizonyos, hogy indogermán gho partikel volna itt. Fingár nem volna, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de lássuk a variációkat:
- Indogermán é és gho: égho.
- Indogermán ai és gho: aigho.
- Indogermán e és gho: egho.
Van indogermán ai stuma, ez égnit rekk, ettől sok indogermán hang van, de van ettől talán gh-s forma az indogermán ágher, ettől árja áhár hang is, ahogy ott van az indogermán egnis hang is, ettől az árja agni.
Az ég etimológiája bizonylosza, de egy bizonyos, hogy indogermán és germán. Ana a fingár hangokat erintje, úgy az is bizonylosza, hogy nem-e torz indogermán hangokról volna-e ott a beszéd, mondjuk árja inddhḗ és zürjén ined, de ez irreleváns is, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Ég substantív.
Az ég hangnak, ahogy úgymond Himmel, dolga nem van a fingár hangval, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Az s-s etimológiák bullshitek, ahogy már mondjuk írva volt az ak stumáról- duas stuma-, hogy az indogermán ak stuma ez, vagy mondjuk az ér hangról, hogy ez egy sklavenaufsandi, de stak indogermán er és ár stuma van, de sehol bullshit cseremisz ser. Az ég, ahogy éter(ez volna a rakta hang) etimológiája így nem a finn sää, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, és az s-s etimológiák bullshitek.
Sok egyéb nyelvnél van az, hogy az éter hangok egy ég verbtől erednek, ahogy magaja a görög éter vagy aithra is(magyarul mondva é-vel), ahogy a fenti árja svárga a sül hangtól, de sokkal dubb plda is volna erre.
Ranakeredva: az ég verb nem fingár, hanem indogermán, ahogy éter, az ég substantív nem fingár, az s-s etimológia bullshit, hanem az ég verb és az ég substantív egyek.

Izz, izzik.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a fingár etimológiák bullshitek, hastak úgy nem, hogy a fingár hangok indogermánok. Az izzik hangnál a rekkelés, hogy az izz hang z-je t-d vagy s vagy ds, így három indogermán etimológia is raktaga volna:
-Indogermán aids-tól, ettől germán Esse is, a német Esse is.
-Indogermán ás-tól vagy ais-tól, ettől a német Asche is.
-Indogermán ósati-tól.
Az alternatíváktól az opcionális választás vagy az indogermán aids vagy az indogermán ás, ázg, de egal, hogy most ez vagy az, az izz hangra rá volna rakni egy ma partikel, így rakódna:
-Izzma.
De ha az Asche rokonja volna, úgy rakta hang volna az Asche-ra:
-Izzja.
Ahogy a fingár hangokat erintja:
A fingár hangok igenstak indogermán hangoknak boljadnak, ahogy mondjuk osztják at, ez volna mondjuk a germán ád, árja idhé, így mondjuk a zürjén ined rokonja, de ugyanúgy volna egy másik indogermán stumától, ahogy az albán ethe. A zürjén ezjini hang volna a germán asion verb, a votják ast hang rokonja az ás stumától.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a magyar hangok indogermánok és germánok, de látni van, hogy a fingár hangok igenstak arányelnek az indogermán és igenstak a germán hangokra.

Ranakeredva: az izz verb etimológiája bizonylosza, indogermán aids-tól vagy azg-tól is volna, de egal, hogy ettől vagy attól, rakta hangok volnának izzma és izzja. A fingár hangok indogermánnok boljadnak, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Hő.
A hő hangról volt már beszéd, hogy az indogermán kai stumától ered, ez a germán hei, hai is, az ei hang vál ő-vé, így rakód hő. Ahogy arról is írva volt, hogy a hód hang is ide vagy skai stumára rakód, nem fingár eredetű hang.
Hűl, hűt, hideg.
Ezek nem ősi hangok, az etimológiájuk bizonylosza, de attól nem ősiek, hogy a hő hangtól volna az eredetjük, így a hő-vel két antandásat mondunk, az egyik kalt a másik warm.A Vorstellung vagy az Empfindung talán aljan, idegen, ahogy más nyelvnél is van erre példa, ahogy mondjuk a sül hangtól a germán svalr, ez kalt-ot rekk, vagy mondjuk a germán verb halōian rekkja azt is, hogy brennend vagy hogy kalt és vannak egyéb példák is. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de nehéz mondani, hogy ez az Empfindung ősmagyar-e vagy német? Annyi bizonyos, hogy nem ősi hangok: a hűl-nél germán l partikel van, el-al, a hűt-nél to kausatív. De az is volna, hogy hűlt volt, vagyis a hűl hangot rakják to kausatívval tovább.

Gyújt, gyúl.
Ezeknek a hangoknak az etimológiája totálisan bizonylosza, annyi bizonyosan látni van, hogy az l és a jt indogermánok és germánok, de indogermán gyú stuma nem ismert. A gyú stumától nem rakni továbbá, hogy ez gw volna-e vagy j hang, így stak találgatunk, attól, hogy a magyar nyelv egy indogermán nyelv, úgy az opció volna indogermán gwel stuma, ahogy glühen, vagy az árja jválá, jvalati.

Fűl és fűt.
A fenti két verbről volt már beszéd, arról is, hogy az etimológiája bizonylosza, ahogy stak indogermán-germán p-f váltás van,a magyar nyelv germán nyelv. Az etimológiája bizonylosza, de a fingár etimológia nem egyéb, ahogy indogermán, attól, hogy a fingár hangok indogermán eredetű hangok, a német flau szláv formáji, erre példák:
Vogul, manysi pēlėmt=szláv plamenъ.
Vogul, manysi pālt= szláv polěti.
A fingár hang így nem egyéb, ahogy egy szláv hang, a magyarral dolga nem van, attól, hogy stak indogermán-germán p-f váltás van. Írva volt, hogy az etimológiája bizonylosza, de így a fűl hang a flau német hangval volna egy, stakhogy látni van, hogy a magyar to kausatívval is továbbrakja, így az nem igen van rakni, hogy ez most fűt vagy fűlt, ahogy látni volt a sül-süt példáján is, hogy az l hang szakad vagy a magyar a fű hangot stumának rakja és to kausatívval rakja tovább.
Onto:
Ha ez volna az etimológia, úgy a fingristák heurékája nem volt meg, hogy a fingár hangokkal egyek a szláv pál és pálinka hangok, így totál van egységes a fingár nyelvekkel, stakhogy azok szláv hangok, ahogy: pál és pálinka. A fűl és fűlt hangok magyarok, germánok volnának.

Anto.
Ígyhát ennél a Lektionnál a magyar brennen-es verbeket vettük át, ettől a perspektávtól kirakkva a hangokat, és láttukj és raktuk, hogy a sült-sült hangok magyarok, vagyis germánok, ahogy ettől további hangok is kirakni vannak. A sül-sült hangoktól mentünk az ég verbre és substantívra, rekktük, hogy a kettő egy és ugynaz, ahogy azt is, hogy indogermán eredetű hangok. Ennan mentünk tovább az izz hangra, ahol két opcionális etimológiát raktunk ki, és azt ki, hogy germán hang az izz hang. Erre ranakeredett a hő hang, ahogy hűl, hűt hideg, és azt raktuk ki, hogy magyarok, germánok. Majd írtunk a bizonylosza gyújt-gyúl hangokról is, ahogy a fűl-fút hangokról is.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál naknamákat rekkünk, enteredve az irigy vagyis eregya hangval, erre substanítvokat rakva.
Lektion69.-Naknamák4 és substantívok rájuk.

Hangok: eregja(irigy), öregja, örjegja, örha, örejha, örömpel, örömba, iromba, irgal, örgel, könyör, szelejda.

Első naknamánk az irigy hang.
Az irigy etimológiája bizonylosza, de előbb látnunk kell az ir-vel enteredő hangokat, ahogy mondjuk: irgal, irha, iramod, iránt.
A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, úgy a fenti hangokról azt kell mondanunk, hogy torzak, kurkák, korcsok.
Aránt: az iránt egy korcs, kurka hang, ennek a stumája az indogermán ar-ra-re stumák, úgy az iránt hangot dúrgerni kell és azt kell mondani, hogy aránt.
Eremed: az iramod hang korcs hang, az indogermán er stumától ered eren, eron hang, ahogy rennen,nem rohan, ahogy ma-val, eroma, ahogy roaming.
Örha: a hangot német eredetű hangnak makogják, de nem német hang, hanem ősmagyar, stak torz, dolga nem van egy Bock rekkésű hangval, hanem az indogermán uer, vagyis magyar ör stumától ered, germán wríhan verbtől, ennek rekkésje wickeln, ahogy a bőrt örhelni is, vagyis entwickeln úgymond, lehúzni. Az örhát lehúzzák, lehántják a húsról, így örha.
Habár van egy kis probléma, attól, hogy öríha volna vagy örejha, attól, hogy ja kausatív-presenzes a germán hang, ahogy örejt, így volna:
-Örha.
-Örejha.
Örgel: a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így az irgal hang nem volna fingár, vagyis mondjuk egy jevevényhang. A mortályos makogásról volt már beszéd, hogy vagy egy újbeszél nyelv, ahogy umwertungi aller werte vagy egy hamisítvány, de így vagy úgy egy kretény-libcsi újbeszél, így a jorgat forma nem autentikus. Indogermánul nem is igen volna ilyen hang, így azt kell mondanunk, hogy az irgal az indogermán uer, ör stumától ered, ahogy öröng, öreg(?) örögály, örönkály. A probléma itt az, hogy volna ja kausatív-presenzvel is:
- Örejgel.
Ranakeredva1: ígyhát kell mondani, hogy az irgal az örgel vagy örejgel volna, attól is, hogy struktúrálisan a magyar nyelvtől remdne a könyör hangnak.
Könyör: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a könyör hang nem volna fingár, hanem a germán köny vagy kuny, germán knei, indogermán gnei stumától rakná az ember, ahogy a könyök hang is ettől ered, germán kneik.
Ha a könyör hang a kuny hangtól ered, úgy az konyulás, vagyis hajlás, másulás, másulás a rendtől, a rációtól, ahogy mondjuk az irgal, örgel vagy örejgel hang is.
Ranakeredva2: látni van, hogy ir stuma nem van, stak indogermán er-ár, ahogy ar-ra-re és indogermán uer vagyis ör stuma. A probléma stak annyi, hogy az összes stumától volna kirakni hang:
Er-ár stuma                    Ar-ra-re stuma                       Uer, ör stuma
Eránt                              áranta, aránt                           Öránt
                                                                              (Latin versus, ahogy problémás az ír ar-or, magyar ra-re-nak hallja, de az uer, ör stumától is volna)
Erem, áram, ármány(i-s irmin) arma, remu, remény Öröm,örömpel
(nem roham)
Ranakeredva3.:Az irha, vagyis örha és az irgal vagyis örgel hangok az uer indogermán stumától erednek. Az uer, ör stumáról volt már beszéd, ahogy: örönkály a Wurzel, örögály a póráz. A probléma itt már stak annyi, hogy ja kausatív-presenzvel is volna a hang: örejha, örejgel.Az örejha indogermán uereik-től volna, így egy magyar örejk verb is kceptálni volna, vagyis:
- Örönkály.
- Örögály.
- Örha.
- Örejkni, örejha.
- Örgel, örögel, örejg.
Onto:
Az iromba hangról: valósan megmondva ezt a hangot nem ismerem, így nehezne mondanám az etimológiáját, attól, hogyha nem ismerem, úgy nem Begriff-et hallem, hanem a hangot, grammatikailag, és ha ez így van, úgy vagy az ír-től hallemn, ahogy germán wr, vagy a fenti uer, ör stumától.
Azt mondják, hogy ez egy szláv hang, és erősítja a fingrizmust, ahogy azt, hogy régi hang volna, hogy mb-s forma, a szláv b-s volna, stakhogy a szláv hang a totális módosulás, és mb szláv hang sohase volt. A szláv jeŕab egy bizonylosza indogermán ereb stumától ered, így látni van, hogy a szláv hang vándelt, ahogy az is, hogy sohase volt mb-s hang, így ez a hang is rakta volna arra a cikknek, ahol antoregyem, cáfelem az ilyen szláv hangokat. A szláv hang rokonja a germán árpa hang is, egy opcionális etimológiája az Árpádnak, rokonja Wyatt Earp. A szláv etimológia így falsch volna, hogyha azt rekkné anat rekk és a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így magyar is volna, stakhogy nem ismerem a hangot.A szláv etimológia nem rakta, germánnál is vannak formák, ahogy Rebhuhn vagy ierp, ezektől is volna a hang, attól, hogy indogermán és germán nyelv a magyar, de a lett irbe-től is, stakhogy írtem, a magyar nyelv indogermán nyelv.
Ha nem ismerem a hangot, úgy két stumától hallem, az egyik az ír, ahogy indogermán uer stuma, ahogy wríten is, a másik az ir, ana valósan uer, ör stuma, itt vannak hangok ahogy öröm, örömpel(rümpfen), örbel, örbály(würfel, werfen), ahogy örömba.

Irigy naknama:
Ahogy írva volt, úgy ir stuma nem van, így az irigy hang etimológiája bizonylosza, stak két stuma volna itt raktaga, az er indogermán stuma, ahogy az uer indogermán stuma.

Er indogermán stumától: a hang volna az eregho hangtól ja naknamai-val, vagyis eregja, az e-i váltás rakni volna, attól, hogy mondjuk az árjánál is vannak i-s formák, a probléma stak hogy az innenső i kausatív-presenz ja is volna, máshogy ergya is raktaga volna. Ja kausatív-presenzvel nem vélném, hogy erja, ahogy erjed, árja írja, sokkal inkább eregja.
A második opció: az indogermán uer, ör stumától ered, de a probléma itt is fennáll, hogy nem rakni, hogy az innenső i rendes i vagy ja kausatív-presenz, vagyis: örögya vagy örejgja, örjegya.
Ranakeredva: ahogy látni volt, úgy az irigy etimológiája bizonylosza, de ir stuma nem van, így rekkenteni kell, két opció van a rekkentésjre, de a két opció így is úgy is rakni van, rekk:
- Eregja: az er stumától, az ereg-től.
- Öregya, örjegya: verbogen rekkésű hangok.
Úgy hogy az öregya és örjegya hangokat a magyarnál engedjük, úgy inkább az eregja hang volna az irigy hang, már strukúrálisan is, ahogy már beszéd volt a struktúráról, ez így primitív volna, ősi.

Szelíd naknama.
A szelíd naknama leltaja volna laguját(raktányosan) ennél a Lektionnál:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2024/01/09/lektion65-az_ugymond_osmagyar_pagusrol_fogu_fogas_fuga_ena_ardurol_ahogy_az_indogerman_au-ue_vagyis_
A szelíd egy bizonylosza hang, de attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy két alternatíva van:
-Sleida: ez volna a lé stumától, indogermán lei, s vagy sz akciós partikelvel.
-Szelejda, szelejta: a skel indogermán stumától volna, ahol az ej kausatív-presenz í-vé vált, a da vagy ed kausatív-presenz vagy to vagy ta múltidős hang.
Ranakeredva: struktúrálisan látva és rakva, azt kellene mondani, hogy a szelíd hang a szel, indogermán skel stumától ered, attól, hogy vada az va-da, va indogermán partikeltől, így ha egy kutya szelejda, úgy az szelejdett a vadontól, vagy szelejtettük azt onnan.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál stukturálisan kirakunk pár naknamát, erre substantívokat, ahogy arról regyó, racionális beszéd raked, hogyan is van az antandatét, ahogy jó, vagy rakta, raktaga és rossz vagy raktalosza. Kirakjuk, hogy a jó stukturálisan hogyan is raked, úgy beszélünk az indogermán ie stumáról is, erre az ar-ra-re stumáról is, ahogy arról is, hogy magyarul ernya egy naknama(előbbi lektionok), így az úgymond Tugend hang más stumától raked.

Lektion68.-Naknamák3.

Se a jó, se a rossz hang nem fingárok, hanem indogermánok és germánok volnának, ahol a jó hang struktúrálisan annyit tesz,hogy racionális, indogermán ie stumától, vagyis annyi volna, ahogy mondjuk rakta, raktaga, a más ősmagyar hangok, de a rossz hang már az indogermán reu stumától ered, vagyis ró, és erről a stumáról volt már beszéd, hogy indogermán és germán, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
A ró stumáról:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/08/08/lektion32-_a_stumanyelv_ro_es_re_stumajarol_ahogy_rena_es_rona_a_har_stuma_kiegeszitesje

A rossz hang az indogermán ród-tól eredne, ahogy már volt róla beszéd, hogy az ssz-es hangok nem s-es vagy sz-esek, így a rossz hangnak dolga nem van, vagyis stak a stuma egy, a rós, róst, róstély, rósma hangokkal. Ha ámbár a jó raktaga, úgy inkább a rossz hangot dúrgerni kellene, nem strukúrális, így losza-val kellene mondani a rakta-t vagy raktaga-t: raktalosza, raktagalosza. De azelőtt hogy úgy antonak raknánk, hogy dúrgerjük, rakjuk ki elébb az ősmagyar ie stumát, anaról már sok beszéd volt.

Indogermán ie stuma:
- Indogermán ieue: jó hang.
- Jó+ma partikel: jóma. A fingár eredetű hang egy indogermán eredetű hang, ma partikelvel, így a fingár hang nem fingár hang, hanem indogermán, de a magyar hangval dolga nem van, a magyar magyar, vagyis germán, a fingár az germán vagy egyéb hang. A jó hang ma partikelvel azt is rekkja, hogy Verbindung, így az ar-ra-re stumától arma van ana jóma.
De a jóma hang így annyi is volna, ahogy ara, így ki volna rakni stalad is:
-Jó+me: ena baru, úr.
-Jó-mo: ona barna, Kind.
-Jó+ma: ara, barma.
-Jomatni: verb at-vel, annyi ahogy paaren, verbinden.
-Jóta: erről a hangról volt már beszéd, ta multidővel, vagyis verbunden.
-Jog: erről a hangról is volt már beszéd, hogy ez a hang azt rekkja ősmagyarul, hogy iga, vagyis Joch.
- Jogár, jogja, jogya: az ökör hangról volt már beszéd, hogy nem török eredetű hang, hanem indogermán és germán, a germán eykr, ahol az ökör attól ökör, hogy jogatva van, de egyrakásűbb volna azt mondani: jog-ár, vagy azt hogy jogja, vagyis ja indogermán possesívvel, és így nőnemű volna.
-Jog ti-to-ta partikelvel:
-Jogta: múltidő, jogat.
-Jogot, jogat:anschirren.
-A jogat-tól jogatár, az aki anschirrt.
Onto: Így az igáz hangot dúrgerni kell, laguján ősmagyarabb hang a jogat hang.

Ígyhát indogermán ie-től: jó, jóma, jóme, jómo, jomat, jóta, jog, jogár, jogja, jogta, jogat.

Egyéb hangok:
-Jóna: ha van jóma, úgy rakta hang volna ana partikelvel jóna is, ahogy mondjuk Seil.
-Jogolni: ahogy mondjuk latun jugulum, rekkésje verbinden, vagy jogot feltenni.
                            Substantív:
                                           -Jogály: Jochbein, avagy pár.
Társ: a magyar társ etimológiája bizonylosza, nem rakni, hogy egy indogermán tár stumától ered, vagy talán jevevényhang, a szláv tovaris, stakhogy ez a hang nem kell, nem fontos, az ilyen hang, attól, hogy libcsizmus, ahogy a társadalom is, stak libernyák műhang, ahogy rejálisan nem egyéb ahogy az Allmende tolvajlásja, tulajolásja, az indogermán tele stumától. Így stak azt írem, hogy a jó stumától van az árja ju, ana Geselle-t rekk, hogy ősmagyar vagy nem, bizonylosza, attól, hogy ide erre nem kell hang.

Bizonylosza hang:
Gyám: nem rakni, hogy itt a gy g vagy j, hogy mondjuk a fenti jóme-tól ered-e, vagy a görög gámia, ahogy monogám rokonja. Itt stak ez a két alternatíva van.

Onto: látni van, hogy a jó hangot úgy kell rakni, hogy verbinden, és ettől beszélni, így beszélni, tovább kirakni a jó stumát a magyar, vagyis indogermán partikelekkel.A jó hangot, ahogy gut,dúrgerni kell, attól, hogy a jó nem gut, hanem verbinden, vagyis racionális, rakta, raktaga.

A ar-ra-re stumától párok a jó-s hangokra, ahogy a jót dúrgerjük, már struktúrálisan is a rakta, raktaga hangokra( ősmagyarok), de struktúrálisan, attól, hogy a kettő racionális, egymásra cserélni vannak.

Arma-jóma: ana arma hangról volt már beszéd, ez az ősmagyar hang a Mittelre, attól, hogy az eszköz egy németizmus, a Mittelre, és a köz hangot dúrgerni kell. Az arma ana ara, arány rokonja, ez itt ma partikelvel van, így nőnemű, úgy ahogy a jóma, a jó-tól ma partikelvel, így a két hang egymásra is cserélni van, de szelentni kell a kettőt, attól, hogy ana arma, járom, folyton a racionális.

Arta-jóta: a faj hangról volt már beszéd, hogy az etimológiája bizonylosza, nem rakni, hogy most a fágy-tól ered, ahogy falten is, vagy a fi germán hangtól, indogermán peu stuma. Az arta egy ősmagyar hang, ara és arány rokonja, ta partikelvel, múltidős is. Az arta inkább a Rasse, a jóta Verbindung marad.

Ranakeredva: Ígyhát a jó hangot máshogy kellene beszélni, Verbindungként, és a raktának kellene mondani az úgymond gut-ot, vagy gha naknama erősítő partikelvel: raktaga.
Vagyis:
-rakta, raktaga és raktalosza, raktagalosza, vagy raktavésza.

Ha itt vagyunk úgy regynünk, racionálisan beszélünk kell egy együttrakódásról, arról, hogy a jó az indogermán ie stumától ered, az ősmagyar rakta, raktaga a ra-re-ar indogermán stumától, ahogy a görög arete is, így ezt namatem egy struktúrának.Arete egy ősmagyar hang volna, rokonja az artának, arának, aránynak, armának, stak nehéz visszerejni,így mondjuk:
-Arti: ar-itt, ra-itt.
-Arta: ar-att,ta múltidő.
-Arto: ar-ott, ra-ott, ahogy aratni is.
A három hang mondani volna, és a rekkésje szelendő volna, de most mondjuk ide is a fenti arta hangot, vagyis zusammengefügt hangot Tugendnek. A probléma az, hogy már írva volt,a magyar nyelv unbedingt, azzal ám, hogy most arta-t mondem, azzal bedingtvé vál a nyelv, arról van a beszéd, hogy mondjuk hogy rakód össze a fegyver, ember, vagy a szaku(Messer), és ennan ered a görög filózófia problémája is, ahogy az arisztotelianizmus is, hogy a nyelvtől a tenkőre vált a perspektíva, a tenkő, az obejktum a wissen eredője.Heideggeren már túlmenve már írtem, hogy a rakta perspektíva a váltó,ahol nem objektum van, hanem nyelvi stumák: bot bo hangmímelő hangtól, így ütünk, stuk(Stock) a steu stumától, a stékko(Stecken) a stei stumától. De rassenteóriára oké volna a hang, mondjuk germanoid artája: racionális, bolonda dühor. A predatorperspektíva nem tenkős, hanem átmeneti, reknán kell reagálnija a predatornak, így nem van arta, ahogy a botnak nem van úgy artája, az van stékkó és stuk is, nem a tenkőről van a beszéd, a Dingről, hanem stak a nyelvi stumákról, az unbedingtről. Az artás regyó, beszéd utat, rakut nyitna így a begriffsbuzeológiának is, és a nyelvet anavaterelné a nyelvtől, a stumáktól, nem a nyelv definiálna, hanem más, így a maladó(malac) nem volna csirke is, nem volna a csirkére mondani, attól, hogy a csirke artáját látnánk, mondjuk, hogy kétlábú, nem négy ahogy a malac. De mondani volna, hogy a csirke artája, hogy malad, málad, úgy malac, de ez nem az egész, stak egy perspektíva, és az arta az egész, zusammengefügt.

Az ernya hang naknama, fähig, Tugend magyarul arta, ahogy ez a Rasse is ősmagyarul:

Képes? Ezt a hangot nem rakem. A kép magyarul héphént rakódna, a skep-skeb stumától, stak a kretény-libcsik átírták.A kép így egy kretény-libcsi torzítás, a formula, hogy képes németizmus, ahogy gebildet, idegen, aljan ideológia. Magyarul a fähig az er stumától ered, ez az ernya hang, ez naknama, rokonja az árnynak, és az eronnak(nem rohan):
-Ernya.
-Ernyesz.
-Ernyeszt.
Az ernyesz egy akciós forma, annyi ahogy a muskelokat ernyeszni, így mondjuk: Nappa ernyesz Piccolot meredejteni. Ez van rakódni kausatív to-val: ernyeszto, és múltidőnek innen is, ahogy ernyeszta, ahogy a to forma múltidőnek innen is; ernyesztota.
Ranakeredva: Így ősmagyarra írt struktúra:
Fähig: ernya.
Tugend, Rasse:arta.
Gut: rakta, raktaga.
Schlecht: raktalosza, raktagalosza, ahogy artalosza is oké volna.

Onto: arc.

Ha itt vagyunk, úgy beszélnünk kell az arc hangról is, anat fingárnak makognak, de a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv. Az arc etimológiája bizonylosza, a fingristák azt makogják, hogy a hang az orr-száj-tól ered, de így nem ősi, attól, hogy az orr hang az indogermán uer stumától ered, rokonja a Warze, a száj egy zátemi eredetű hang, a ghé indogermán stumától, stak tátong. Az etimológia opcionális volna, de stak egy argumentáció volna rája, az ahogy már írtem mondjuk a stata hangnál is, hogy sok hülye van, így a nyelv nem racionális, hanem irracionális, attól is, hogy a magyar nyelvet fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Ha vannak idióták, úgy vannak idiotizmusok is, az argumentáció, így a fingrizmus, az új-ónemmagyar nyelv, hogy vannak idióták.

Az arc hangra volna etimológia a fenti arta hang, ahol a t c-vé vált, és erre a rekkésre is van példa, ahogy mondjuk a tochár ere, aram hang, ez arcot rekk. Az arc így arta volna, zusammengefügt: mit Mund, Augen, szimmetria.

Rekna-rakna.

Itt beszélnünk kell egy másik fähig hangról is, a reknáról-raknáról,ahogy ezek rekkik azt is, hogy árva, vagyis schnell és speed, vagyis áranta,random.
Gondol? Stak a libcsi gondol, gonduja van, gonosz, göndör. Ilyen hang nem van, magyarul a verstehen a rakni, denken a rakandni. Így olyan bullshit hang, hogy ötlet nem van, hanem mány-val(mahnen) van a rakandmány, ahogy a rekkent-től rekkentmány, az úgymond Beweis.
A rek-rak ana partikelvel egy naknama, azt rekkja, hogy fähig, olyan fähig, ahol rakand, rak az ember, vagyis denken, stak nem denken, hanem rakás, racionálitás(ahogy a denken etimológiája bizonylosza, talán a tenk-teng-től ered?). A rend, a ráció folyton árva, vagyis speed, így a rekna-rakna naknamák másik rekkésje az, hogy árva, speed, ha árva, úgy áranta is, vagyis random, ahogy a random az folyton racionális.
Egy szokott példa erre, Scott őrmester rakand:
Rakvány: ona barna punaina gecizésen át van.                          Rakás
Rakvány: buzi nem geciz punaina, pinába.                                  Rakanta
Rakvány: Szájer buzi.
Rekkelés: Szájer Fanni van? Rakanda: Szájer Fanni nem van. Rengyó:...
A fenti így rekna, Scott őrmester, a rend, ráció rekna volt rakni, ez a rakás árva volt, így a rekna-rakna azt is rekkja, hogy árva, speed, ahogy a tett is az.

Naknama: raktarekkna, raktán rekkta, raktarakna.
Erről a naknamáról volt már beszéd:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/08/17/lektion37-_a_tiszta_tisztel_tisztes
Tisztes?Nem, hanem raktarekna, raktán rekkta, raktarakna.
Bullshit hang, igenstak. Magyarul, ősmagyarul raktarekna, raktarakna, vagy raktarekkta, raktánrekkta.
Olyan hang, hogy jog nem van, az egy kreált libcsi hang, az is mondani volna,hogy habubsd, ennyi az, vagyis magyarul Joch, iga. A magyarnak a fájandja van a ra és re stumától, a rakta, ez a racionális, az ősmagyar, az illiberális.
A német előlagujára, a rechtschaffenre így magyarul raktarekna, raktánrekkta volna, stakhogy a szab, ahogy schaff libcsizmus:
Szablya? Stak a libcsinek van szablyája, azok kreálnak, alkoholizálnak vagy alkot izélnek, nem rakem ezt a hangot. A magyar illberális, racionális, germanoid, azt rakja, anat a rend, a ráció, Scott őrmester regya. A magyar nem libcsisked. Így a magyarnak a ra és re stumától regály van, ez az ősmagyar. Ígyhát: raktaregály.
Ranakeredva: a magyar nyelv, az ősmagyar struktúrájától ősmagyarra írtuk az új-ónemmagyart, dúrgertük a halandzsa jog hangot, hisz ősmagyarul rakta van, a ra és re stumától rak, ez ta múltidővel rakta, úgy dúrgertük a libcsi szablyát, ennek laguján az ősmagyarnak regályja van, a ra és re stumától, úgy dúrgertük a tiszta hangot, és így a német Vorlagéjára: raktarekna, raktánrekkta, raktarekkta.

Anto:
Példamondat: Scott őrmester artája(Tugend, Rasse), hogy reknán rakni rakna, nem van raktagalosza, hanem rakta, így ő egy raktarekna ember.
Ennél a Lektionnál átvettük a jó és rossz hangokat, írtuk, hogy a jó-nak volna egy struktúrája, ana a rakta hangval és az arete hangval együtt van, egy struktúrát raknak ki, stakhogy a rossz már nem struktúrás, így egyrakásúbbá tettük a magyar nyelvet: rakta-raktalosza, vagy raktagalosza. Így azt is kiraktuk, hogy a jó hangot ősi verbindenként kellene rakni és ezt a rekkését tovább rakni, ahogy fent le volt írva az egész.Erre jó-s és ar-os hangokat is nakrekktünk, arányoltunk, ahogy arma és jóma vagy arta és jóta. Továbbá írtunk arról, hogy az ernya naknama a fähig magyarul, ez az úgymond können, ahogy a rekna-rakna az úgymond wissen, és az idegen gebildet, ahogy képes hangot dúrgertük. Ha ezt tettük, úgy a Tugend hangot az ősmagyar artára írtuk át, a magyar nyelv struktúráját a dohopa strukúrától átírtuk.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál egy példamondatot rakunk ki, anaknak a részjét cikkektől raktem össze, cikkek, anak máshol voltak, és ezt a példamondatot az ehovái Lekitonoktól rakem ki.

Lektion67.-Egy ősmagyar példamondat az ehovái Lektionoktól kirakva.

Ernyeszta vészelyre őrnynek: dubb erjeszjás aszteroida nakered az erdának,ana vándorló erdán bologmák eregetnek ana tanyát, tenyerát,területet, hegyi erjádák, ernyók erjeszednek, áradnak árandájuktól,így az emberek egy megesabban, ármányosabban legvő lagura bírongják magukat e ana erda feldjén. Nagy, ármányos testű rejkuk ármány erőerjeszésvel rekkést bírongonak ana feldekre, talamákra.

Rész A.
Ernyeszta vészelyre őrnynek: nem komoly veszélyre figyelmeztetnek.
Vor ernster Weselja warnt man( a raktány oké volna auf-val is, attól, hogy a magyarnál az ész hangot dúrgerjük, a wissen, vigyáz hangokat uer, őr stumára, és a németnél weisen, hinweisen auf-os, úgy auf ernste Gefahr, Wesalja warnen, vagyis hinweisen).
A.a. Ernyeszta, nem komoly.
Komoly?Bullshit hang, nem is rakem,attól hogy ez a hang nyelvkakilási hang volna,etimológiája bizonylosza, de igen stak volna, hogy a Kummer-től ered, ez egy latin hang. De volna, hogy ez az, és stak a nyelvkakáló halandzsamesterek szarták ide.
Képes? Ezt a hangot nem rakem. A kép magyarul héphént rakódna, a skep-skeb stumától, stak a kretény-libcsik átírták.A kép így egy kretény-libcsi torzítás, a formula, hogy képes németizmus, ahogy gebildet, idegen, aljan ideológia. Magyarul a fähig az er stumától ered, ez az ernya hang, ez naknama, rokonja az árnynak, és az eronnak(nem rohan):
-Ernya.
-Ernyesz.
-Ernyeszt.
Az ernyesz egy akciós forma, annyi ahogy a muskelokat ernyeszni, így mondjuk: Nappa ernyesz Piccolot meredejteni. Ez van rakódni kausatív to-val: ernyeszto, és múltidőnek innen is, ahogy ernyeszta, ahogy a to forma múltidőnek innen is; ernyesztota.
Ígyhát magyarul ernyeszta, ernst:
-Ernyeszta.
-Derjedta.
-Dohombár.
Ígyhát magyarul nem szigor és szigorít van, hanem:
-Dernya.
-Dernyni.
A raktányos beszéd, racionális beszéd így:
-Ernyeszta ernyeszu vagyis ernste Fähigkeit.

A.b Vész, nem vesz.
A vesz hang egy egzisztenciális verb, ahogy már erről beszéd volt, indogermán au-ue stumától, itt ve van, erre rakód a se partikel, akciós és siches. A vesz azt rekkja, hogy van, folyamatosan van, tevően, úgy a vé hangval mondjuk a szvén-ést, szűnést. A ve van, vé tova van.
A.c Őrnyni nem figylemff.
Figyel? Figyelmezetet? Az etimológia bizonylosza, volna a fi stumától is, ahogy spitz, vagy a spähen stumától. Nem van rakni,hogy ez vagy az. De sokkal inkább rakni van az uer stuma, ennek magyaros formája az őr, a vár már nem, így az őred. Az uer stuma rakórekkésje a wahrnehmen, így a figyel laguján rakta hang őrjni(van kausatív-presenz j-ank):
Őrjni:wahrnehmen.
Őred: warten.
Őrt: schützen, t-vel.
Őru: nem vár.
Őrda: nem várda.
Őrjedni: sich kümmern.
Őrnyni: warnen.
Őrnya, őrnyung.

És így a hülye bullshit hang figyelmeztet laguján, ahol a z bullshit, és ma-ra, és a tat is, sokkal egyrakásúbb, rakni vanóbb: őrnyni. Van nekünk az uer stumánk, erre a presenz ana, ahogy va, és a kausatív-presenz ja, így rakód őrnyni. Substantívnek innen volna az őrnya a Warnung és az őrnyó az outpost.

B.....dubb erjeszjás aszteroida nakered az erdának,ana vándorló erdán bologmák eregetnek...
B.a Erda, erjeszja.
Nem föld, az ö magyarlosza, hanem feld, vagy fold. De a magyar ide azt mondja, hogy erda, az erda az er stumától ered, ahogy ered; az erda az ered. Az erda az ered, az er stuma flektált formájától, az árdától, ahogy az erjeszják, az árnyak erednek, áradnak, a démonok. Az ered verbtől nőnemű substantív: ereda, erda.
Óriás? Az etimológiája bizonylosza. Az orr hang az indogermán uer stumától ered, de itt van az er stuma, ez inkább rakni van. A magyar, germagyar és indogermán Weltanschauungnak inkább rejmed az erjeszja hang, ahogy az erjesz-től, ez az angol rise.
Az árnyak, az erjeszják, erjeszednek az erdától, ahogy Tuisto, Mythrasz, Ymir.
Mozog? Az etimológiája bizonylosza. A magyarnak innen a mo-s stumák az indogermán meu, ahogy mond, mormol, mokkan...és a mo, ahogy moha, modár, nem mocsár, mos....A mozog volna úgy, ahogy az angol-latin mowe, a mei-mau stumától, ahogy menni is. De sokkal magyarosabb volna ide és máshová az er stuma, ahogy itt az ereg hang:: er(nem ér)-ered-erda-eredva(erdő)-erny-ernya-ernyed-ernyeszt-ernyesztu-erjed-eron(rohan)-erő-... és az ár flektált formája.
G-vel a hang az ereg, to-val ereget vagy eregto.
Ahogy:
er-ed
er-je
er-je-sz
er-je-ed
er-eg
er-eg-to.
B.b. Vándorló erda, vagyis wanderde Erde.
Vándorol: a hang német jevevényhangak boljad, mondják annak is, a probléma stak az, hogy az indogermán hajló va-vá-tól ered a magyar inda is, ahogy: ín-índa, Winde. A magyar a hangot vá-nak hallja, vagyis táveredésnek, hogy az ember vá-nak megy, ahol vál. A hang vanjon, vagy ne vanjon német eredetű hang, de a magyar itt germán vá-t hall, ahogy mondjuk vál, és így a német wandel hangot vándelni-nek hallja, vagyis vándelni, annyi ahogy válni.
Vajon nem volna-e ősmagyarabb hang a bullshit nehézkes változtat laguján(német z, bullshit tat) a német vándel? De igen, ígyhát:
-Vá-nderel.
-Vá-ndel(igenstak ősmagyar).
B.c. Nakered.
Nem követ izé. A követ egy jevevényhang, nem van rakni kez-vel, hülye bullshit hang, itt rakja jobban az ember a ranakeredvát; ona sokkal raktábban rakni van, ahogy a köz izé, attól hogy:
Ra: indgoermán ar, ra stuma, ettől a rakjan, rak, a regyó, rend, germán hang, így magyar, rakvány, regu, remu, remer...
Nak: indgoermán enek, ír aig-icc, nach-nahe...
Er: indogermán er stuma, az er-ered volna, ahogy a dühderegnek innen is, a germán dider...
Ed: germán kausatív-presenz, skeidan, szakad, ered...
Va: indgoermán au, az és ott így táveredés is, vá....

Naker: odajut, rejk.
Nakered: nähert sich.
Ranakered: Folge, folgernd.
Ranakeredva: Folgerung.

Elég?Közel? Ezt a hangot nem rakem, a köz hangot is dúrgerni kell. Sokkal raktábban rakni van laguján a nakva, a nak az indogermán enek és az au együttesje; így rakód nakva, ahogy Nahe is. Ez így ősmagyarabb, rakni volna, hogy azt mondja az ember, hogy ana-k és va, a va az és ott, annak ott vagyis antsóhogy. A közel hang laguján így a magyar a nakva.
Így magyarosabb volna a nak, enek, anak, ta kulunkodott(zárt) múltidővel, a ta-to-ti stumától: nak-ta, a nak ta van, vagyis genug.
A ség-et nem bírom, így vagy ma-mány-val vagy rakuval mondjuk: naktaraku vagy naktama, naktamány. De rakódna naktava is, vagy naktavály, a Genüge.
Present ti-vel nakti, a ti rekkja, hogy kell noch:
-nakta
-nakti
-naktama
-naktaraku
-naktava, naktavály.
B.d.
Fény? Szín? Ez nem stumanyelv részje, ezek jevevényekhangok. A szín a görög scéné-től ered, ez egy a színnel, ahogy Scheune, és egy a színnel, ahogy Bühne, és így Farbe is, a német scheinen rokonja. A fény is görögös, a görög pheino, feino hang. A két hang így nem a stumanyelv részje, ezekre nem van rakni, így nem rakuk. A stumanyelv részje a bol stuma, ettől a hangtól a bolonda(naknama) és a bolda, ahogy germán bleida. Ezeket a hangokat rakni kell, hisz a bolonda és bolda naknamaket is rakni kell, ezek dicső hangok, illumináltak. A bolda az, ha Kirgen fejet nyakról metsz.
A Licht hang van a bol stumától ja kausatív-presenz-possesívvel: bolja.
A Farbe az indogermán au-val, va-vá: bolva, vagy blau.
A hang raktább így a villog(torz hang) laguján, ana volna bolonkni is, ahogy blinken:
Vagyis bo stuma:
-Bol:bo és el-al partikel.
-Bolja: bol és ja possesív-kausatív-presenz.
-Bolejkni: bol és ja és k.
-Boljad:bol és ja partikel és de partikel.
-Boljadma.
-Bolda, boldog, boljada, boljata.
-Boljog: bol és ja és a gho partikel.
-Bolog: bol és gho partikel.
-Bologma:bol és gho és ma partikel.
-Bolva: bol és az indogermán au-ue vagyis va-vá, ve-vé.
-Bolon:bol és az ana presens.
-Bolond: bol és az ana presenz és da partikel.
-Bolonda:naknama a-val.
-Bolont:bol és to kausatív.
-Bolonta:bolon ta múltidő partikelvel.
-Bolonk: bol és ana és k.
C.ana tanyát, tenyerát,területet, hegyi erjádák, ernyók erjeszednek, áradnak árandájuktól,így az emberek egy magasabban, ármányosabban legvő lagura bírongják
C.a. Tanya, tenyera, terület:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/10/15/lektion52-a_te_to_ta_te_avagy_du_indogerman_partikelstumakrol
C.b. A patak egy jevevényhang, az ősmagyar hang az er stumától ered, vagy erjeda vagy ernyó, ahogy Rinne is.
Inkább rakni van az er stuma:er(nem ér)-ered-erda-eredva(erdő)-erny-ernya-ernyed-ernyeszt-ernyesztu-erjed-eron(rohan)-erő-... és az ár flektált formája.
Így a Rinne volna az ősmagyar Bach, Fluss az erjeda, az erjedtől, vagy árok laguján az áranda, vagy múltidővel áranta, ahogy az ernyó is volna, hisz eran(rohan).
Így a hangok:
-Erjeda.
-Áranda.
-Áranta.
-Ernyó.
Ha erjeda van vagy ernyó, ahogy áranda, úgy nem mondunk olyan németizmust, ahogy austreten, vagyis kilép, hanem az ősi formula ide stak az árad vagy erjeszed. Ha ernyó és erjeda van, annak vagy róvája, szakadvája vagy árandája van.
C.cA mondás erőfeszítés:
-A feszít hangot dúrgertük a tenszni hangra, a tenszni hangnak a raktányja duada és duadva, így rakód raktányosan: duadvát, duadát dunszni, tenszni vagy primitíven; ha Trunks ultra super saiyanvá vál.
-Ena deréku is erő, stak más, antsó, nem az er stumától, hanem a der-től, ahogy derőce, de magyarul deréku, ennek a raktányja így derékni verb, ha Gokunak derjednek a muskeljai, nem duadnak, nem dunszadnak, stak derjednek.
-Az erő az er stumától ered, ennek a raktányja az erjeszni így.
Emelkedik? Az emel em stumától ered, ahogy a latinnak innen is ott van:
De lássuk tengelyen(germán hang, a dung stumától, teng):
e---o---o---a.
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
Vagyis: emel-omol-amal.

De van itt egy raktábban rakni vanó hang, az er stumától: erjesz, vagy er-je-sz. Az er stumát nagyon raktán rakjuk: er(nem ér)-ered-erda-eredva(erdő)-erny-ernya-ernyed-ernyeszt-ernyesztu-erjed-eron(rohan)-erő-... és az ár flektált formája.
Sokkal raktábban rakni van az erjesz, ana az angol rise. Az angol hangot ősmagyarul úgy kell átrakni, hogy erjesz, és punktum. Ez a rakta ősmagyar.
Az erő raktányja az erjeszni: erőt erjeszni, ha Goku kaiokenvel erjesz.

C.d.Legvő lagura, nem fekvő helyre.

Feksz: bizonylosza hang ez is, hogy talán most az indogermán plak stumától eredne, ahogy flach, és aspirantosan? De a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az l-es hangok 90 százalékja az el-le vagy al-la hangoktól ered, így volna az is hogy legszni, attól hogy így a legen a le stumától volna: le-gho-se, vagyis legszem.A sz partikel, az indogermán se partikel, ez akciós és siches, igenstak vesz a skandináv nyelveknél, élő.
Fektet: bullshit hang tat-vel, dúrgerni, túl hosszú, s a fek hang a flach hang volna így, de logikusabb volna a le stumától a leg, erre rakód a to, vagy ot vagy at kausatív, s rakód: leget.
Hely, helyez: a hely etimológiája bizonylosza, talán rokonja a Heim hangnak, így a hű-nek indogermán kei stumától. A hely hangot így dúrgerni kellene:
-Legu, lagu a tengely, dungely rekkint:
e-é--o---o---a-á
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
A tengely rekkint a beszélő múlt vagy hogy a fene stak a-val van, nem ta partikelvel, ahogy a vesz-től vasz, és veszta. A legni hangot és verbet a tengely rekkint flektáljuk, a múltidővel úgy lagu van:
-Leget,vesz.
-Lagat, vasz.
-Legetta, veszta.
C.e.E.Bírong.
Bér? A bér a bír, beran stumaverb flektált formája, ahogy a bír antsó flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva van, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, de ez a kád egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja, a bírnak, a bírong, ong-val a bír, beran ige. Vagyis: bért bírong, ena bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.
Ígyhát nem azt mondjuk, hogy felhoz, attól, hogy a hoz egy jevevényhang, örménynek boljad, ahogy a hord és haszon is, de magyarul inkább rakni van a prevaliert stumától, a bír-tól, a bírong hang, ergo ez az ősmagyar, a bringen hang.

D.Nagy, ármányos testű rejkuk ármány erőerjeszjéssel rekkést bírongonak ana feldekre, talamákra.

D.a.Rejku rekk.
Ország? Nem rakem a hangot, ha az úr-tól ered, úgy nagyon kurka, korcs hang, és az úr az úra wera, úra van.Az ország egy németizmus, de az úr, germán wera, nem a Herr hang, így egy halandzsa. Ha sok hang ra és re stumától van, úgy a magyar, ősmagyar hang a rejku. Hisz regerda van, rengyár, rektár, raktár. A rengyárnak így rejku van, vagy a rakónak: ena rejku reja a népnek...
Országtagadó vagyem, nekem rejku van.

Rekkni, nem vizsgál:
Tart? Mutat? A tart németizmus(halten) de a tart az indogermán dar stumától ered.
A mutat egy jevevényhang, balti-szláv muj-tól, motat. Magyarul a ra és re stumától, a rak flektált formájától mondjuk, hogy rekkni. Ha rekkem a karut, úgy az rekkettvál, vagyis gerade, így ez a wofür halten is, így racionális. Mondjuk azt: raktának rekkem, nem jónak tartom. Ha a karut rekkem így zeigt, és a nak raktányval(rektion) wofür halten. Ezt a hangot mondjuk a bullshit jelentés laguján is, ana máshol regu. Ha rekk, úgy racionálisan bedeutet. Ez a hang van a segít helyett is, ana jevevényhang, árja-iráni sanknoti, sociti. Ha rekkés van, úgy raktává rakás, egyenesítés, vagyis így támogatunk mást, a rejku így rekk.A rekk-rak egy flektált o-s formája a rokon.
Vagyis:
-rekkni nak.
-rekkni ra.
-rekkné thé.
De ezt a hangot mondjuk a jevevényhang, vagy libcsi hang, a kutat helyett is, ana etimológiája bizonylosz, volna ku stumától, ahogy kút, germán kút, vagy a szláv kutati. De magyarul a studieren, evaulieren a rekkni hang. Irány? Az irány etimológiája bizonylosz. Dubb stuma is volna itt, ahogy az er stuma egy kurka, korcs formája, vagy az uer, ör-ir egy formája, vagy talán az ar stuma, vagyis a ra és re stuma. Ha az irány az arány, úgy volna az ar stumától. Az arány így annyi ahogy nakrekkni, vagyis a-ran-ja, a ra és re ana-val, ranni, vagyis az ősmagyar machen hang. De sokkal inkább rakni van a ra és re stumától, a rak stumától a raktajang. A raku egynek innen Reihe és Weg is, hisz racionális, ahogy mondjuk: a rakta rakuja.Ha valana így racionális, vagyis líneráris, úgy rakta, raktajang. De ha rekkem a karut úgy raktajangot rekkem.
Így magyarul a Kompass az ena raktajangrekkár.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál újra naknamákról raked a regyó, a beszéd, olyanokról,anakat raktaloszán fingárnak makognak vagy másnak, és ezekre a hangokra rejegnek substantívok is.

Lektion66.-Naknamák2 és egyéb hangok.

Kemény.
A kemény hangot fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így dolga nem volna ennek a naknamának a fingár hangval, mondjuk a mordvin keme-vel. Stakhogy itt három rekkelés, kérdés marad, hogy vanjon a fingár hang magyar-e vagyis germán, ahogy a magyar hang magyar-e vagyis germán vagy szláv? Ha szláv volna, úgy a fingár és a magyar hang szláv eredetű hang. Két indogermán stuma volna itt, anat látnunk kell a kemény hangnál, az egyik:
- Indogermán gem stuma: magyarosan, germánosan a g k-vá vál, vagyis kem-vé, kam-vá.
Másik:
- Indogermán kem stuma: szláv kem-kam, ahogy germán hemmen.

A két stuma egyet rekk, azt hogy drücken, vagy azt is, hogy hemmen. Egy dernya rakvány, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így ha mondjuk egy szláv hang volna a kemény, úgy nem van a stumanyelv részjének kirakni. A szláv kem-kam-ról azt is rakjuk, hogy a kamat hang szláv( čȁmati ,hogy más is volna egy sklavenaufstandi hang!), így rejedne, hogy a kemény hang a szláv kъmy,kъmene. Stakhogy ott van a germán kum stuma is, és ez ugyanazt rekkja, anat a szláv hang, vagyis drücken, így a kemény annyi volna, anat drückt az ember, de hemmt az.
A kamat hang a szlávnál van, így argumentáció volna, hogy a kemény hang szláv, ha a kamat is, de van a germántól is hang:
Komló: a komlót is falschan töröknek, baskír hangnak makogják, a baskír kamla-nak, de van egy ilyen hang is germánul, a germán kamla, az indogermán gem stumától, és e kamla Klumpen-t rekk. A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, itt a ló, lo hangot a magyar az indogermán el-ol-al stumától rakja, ahogy sarló; és ez se török, hanem indogermán és germán hang, schar-tól, a har stumától, szaker-től, ló-val, ahogy sarabol, germán sarab hang. De inkább kamla volna a hang, és germán eredetű, így a baskír hang germán eredetű hang volna, így magyar eredetű hang, ha a kettő egy és ugyanaz.
A gem indogermán stumától eredne a gjem, kjem, vagyis gyom-gyöm stumák is, vagyis igenstak, de bizonylosza hangok:
-Gyömsz, gyömösz.
-Gyom, gyomor: a gyomor hangot töröknek mondják, de igenstak a gem-kem stuma ja-s vagyis gjem, kjem-es formájától ered. A gyomor egy indogermán formája volna a latin gumia ahogy a litván gùmuras is. Igen furcsa az, hogy a török jim verb is azt rekkja, hogy drücken, így ha a török és a magyar hangnak dolga volna egymással, az stak úgy volna, hogy a török hang a magyar, az indogermán eredetű hang és germán,így magyar, annál a g-től gj és kj vált, ennan vált a hang gy-vé. Stak az egész igen bizonylosza, ahogy mondjuk a gyom hangot töröknek makogják, baskír sum-nak, stak sajna regály nélkül, a magyarnál ez egy totál bullshit volna, ha rakta is volna, úgy, hogy a magyarnak dolga nem van ezzel a hangval, vagyis inkább örmény čmlem volna a baskír sum hang.

-Gyümölcs: ha itt vagyunk erről is írnunk kell, attól, hogy itt a magyar a gyöm hangot hallja, így a török eredet igen bizonylosza, vagyis így a kamla, komló gy-s formája volna, az indogermán gem stumától. A gyümölcs így egy új hang volna, ahogy ezek a gy-s formák dialektikus magyarok, egy dialektusnál így vándeledett a hang, és így maradt tovább fenn.

Ranakeredva: A kemény hang így bizonylosza hang, de nem fingár eredetű, attól, hogy a magyarnak dolga nem van a fingár nyelvekkel. Itt a rekkelés marad stak, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv, így nem magyar eredetű hang. Vagy talán egy új nyelvnél volna-e egy kam-kom stuma kirakni, ahogy a komló hang, is, talán germán kamla-tól, vagy a szláv kamat-tól? Áh nem! A kamat hangot dúrgerni kell, libernyák hang.

Így a kemény etimológia bizonylosza marad, de ha szláv volna, úgy volna rája egy alternatíva, ez a hang a dernya volna, az indogermán ster vagy der stumától: dered, derbed, derjed, dermed, deréku, deréka, derékni, dereng, derengár, dernya, dernyni.
Ahogy egy másik alternatíva volna, az indogermán stíj, vagy úgyírtan csíj stumától: stepű, csepű, stipa, csipa,stíra, csíra stimó, stomó, csomó...mondjuk magaja a stíra hang is, attól, hogy verdichtet sich, de rakta hang volna mondjuk stonta is.
Ígyhát két alternatíva:
-Der stumától dernya.
-Stíj stumától: stíra, stont.stona, stína.
Ha itt vagyunk beszélnünk kell egy hangról:
Stont: a csont etimológiája bizonylosza, de nem volna fingár, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A fingristák rekkni stak egy bullshit lapp hangot raknak, ahogy mondjuk a lapp csutta.Nem rakem, hogy lappul hogyan is írják, de azt már rakjuk, hogy az ősi hangoknál st-úgyírt cs váltás van, ez a regály, vagyis, hogy magyar hang vanjon, arra az kell, hogy egy indogermán st hangtól eredjen a csont hang.
Így a stontra, és ha ősi így kell írni, két alternatíva volna:
- Az előbbi indogermán stíj stuma, ettől: stepp(csepp), stíra(csíra), stomó(csomó).
- A másik az indogermán steu stumától :stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.
A két stumától volna így kirakni egy-egy hang, az egyiknél stont, attól, hogy dernya, sich verdichtet, vagyis stomó, a másiknál attól, hogy stu van, csu, csutás, ütés, ergo ütni van vele, de azt is rekkné, hogy stutott róla a hús, ez is két perspektívás. A csont hangnál is két alternatíva van, ahogy a kemény hangnál is, de egyik se fingár alternatíva.

Szilárd.
Olyan hang, hogy szilárd nem van, ez egy bullshit halandzsa, nyelvkakilás, ohne Bedeutung, sőt, antandáját rekkné, ha magyarul akarnánk kirakni.
Két szil hang volna a magyar nyelvnél, de elébb nézzük a substantívot:
Szil: ezt a fát fingárnak makogják, de a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, attól, hogy indogermán és germán nyelv a magyar nyelv. Majd látjuk mindjárt, hogy ez nem-e a verb-től ered, de az se volna fingár, hanem egy kurka, korcs hang, de itt tegyük fel, hogy egy izolált hang volna,így mondjuk egy etimológia volna a germán sele, litván sile, ahogy ettől a Schwelle hang is. De itt a újra van nehézség, az hogy nem-e talán ez a germán és litván hang egy latin eredetű hang volna, az indogermán skel stumától, így egy volna a szil verbvel?
Szil verb: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így ez a hang nem volna a finn salia hang, hastak nem indogermán az is, stak kurka, korcs hang. A szil hang igenstak latinos hang, az indogermán skel stumától, ahogy mondjuk a latin silex, mondjuk szikla volna.Itt a probléma az, hogy így ez a hang a szelni verbnek a párja, stak i-vel, így az i-s hang felesleges volna, itt nem igen van tengely, stak korcsosulás. Kell nekünk egy szil hang a szelnél, ha már van szel hangunk? Nemigen.

Ranakeredva: se a szil substantív, ahogy a fa, se szil verb nem fingár eredetű hang, hanem indogermán eredetű, ez biztos, stak a probléma itt az, hogy latinos és korcs a forma. De ha a szil fa a szeléstől bírja a namáját, és talán ettől, talán latinos formától a német Schwelle is, úgy a szilárd hang egy bullshit hang, ettől hogy szelés van itt, stak áttétes hang, bedingt, vagyis nem a stumától beszélnek, hanem bedingten, ha a Balkenről, ahogy szil, Schwelle, azt makogják, hogy szilárd. Nem, nem ez nem beszéd, ez halandzsa, nem a nyelvtől beszélés, hanem a tenkőtől, bedingten, így olyan hang nem van hogy szilárd, ha szilárd van, úgy az azt rekkja, hogy szilni, szelni menne.

Pár hang a szel szi-s formájától:
Szikla: ezt a hangot szlávnak makogják, stakhogy a szláv germán eredetű hang, germán scala, és a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, ahogy a szel, szi-s formája is itt van, de ez itt szak volna,szakla. Igen furcsák a fingristák, hogy a szil-t fingárnak makogják, de a sziklát szlávnak, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a szak stuma is van a magyar nyelvnél, ahogy a szel-is, és van szil forma is, és a szláv hang egy germán hang, germán scala, vagyis magyar is volna. Itt a kivetnivaló stak a szi-s forma, de ez át volna írni szaklára.
Ranakereredva: a szikla hang nem van szláv eredetű hang, hanem germán, és így magyar, stak torz, de átírni szaklára is volna
Szilánk: ez itt egy magar hang, germán és indogermán partikelekkel tovább rakva, ahogy ana és k, de így volna szelánk, a szel stumától is.
Szirom: ennek a hangnak a stumája a sar(sarló, sarabol), ahogy a har(hartu, harc) vagyis az indogermán sker stuma, ettől szaker is, germán ma partikelvel, vagyis indogermánra átírva: skerma, ez volna a harama, ahogy harmat is ettől, Schramme, ahogy a német schirmen is.A szirom hang inkább arányel a német Schirm hangnak, ahogy a harma-nak, vagyis a Schramme-nak, így regyóm volna az, hogy a szirom hangot inkább mondjuk a Schirmre, attól, hogy a képernyő egy bullshit hang, a kép az hép volna, az erny az totál más, az indogermán er stumától, éshát a szirom modern definíciója művi, kúrományos, bedingt, nem apriori. A szirma ígyhát a szi stumától ered, indogermán sék stuma r-vel, sker, ma partikelvel, nőneművel, ez a német Schirm is.
Szirt: erről a hangról volt már beszéd, hogy ez nem török hang, hanem magyar, a német Schäre rokonja, a sker indogermán stumától, i-s forma: szil, szikla, szir, ahogy szirma, szirt. A szak stuma g-s és i-s formája a szig stuma.

Szilda, szilta: a pajzs egy jevevényhang, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az ősmagyar hang, a struktúrától nem egyéb, ahogy szilta, szilda,a német Schild. A Schild hang i-vel van, így a magyar is i-vel van.

Két substantívról:szél,szál.
A szél és szál hangokat fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így stak egy alternatíva van, hogy ez a két hang az indogermán skel stumától ered, vagyis a szel-től, stak ezek is kurkák, korcs hangok, hogy hosszúak, racionalizálni kellene:
-Szela: ez volna a szál, a-val, nőnemű.
-Szelu: ez volna a szél, hímnemű hang, de arma is, anaval szelünk.
Onto:
Szalma, szálma: a szál etimológiája bizonylosza, attól, hogy jevevényhang is volna, és nem a szel, indogermán skel stumától eredne, úgy az indogermán kel stumától: ahogy már írva volt, a finn siili, Stachelschwein hang az árja sila hangtól ered. És ennent erednek a bonyodalmak, az ahogy mondjuk a vogul sil hang az indogermán kel stumától volna, ahogy a finn siili az árja sila, ergo dolga nem van a magyar hangval, ha a szil magyar hang a skel, szel indogermán stumától ered. De ha nem(ilyen nem van), úgy a szál hang egy jevevényhang volna, ahogy a zátemi sil, sál-nak a rokonja a slama, vagyis a Halm. Így vagy úgy a szalma hang nem volna szláv eredetű hang, ha mondjuk a szál hang jevevényhang, vagyis zátemi, erre a ma partikel, magyar is és indogermán is: szalma. Így aztán bolja, hogy a fingár hangok zátemi hangok, árják, vagy ilyenek, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis kentumnyelv, így stak jevevényhangak volna mondani a szál hang, ha a fingárral egy volna. Vannak jevevényhangok, zátemiek, ahogy mondjuk a szarv, magyarul harv volna, így opciója volna, hogy a szál nem magyar eredetű hang, de nem is fingár, hanem indogermán, zátemi. És ha mondjuk a szalma hang nem az indogermán slama,kolema, Halm? Ha szálu hang az indogermán skel stumától ered, erre a ma partikel, úgy a szalma a germán schalm volna, skalma.
A szál-szalma hangnál is ugynaz a dilemma, ana a kemény hangnál is, hogy fingárról itt beszéd nem van, stak arról, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv, vagyis jevevényhang.A fingár sil-sul hangoknak dolguk nem van a magyar szil-vel, ahogy se a szikla nem szláv, hanem germán, vagyis magyar, ahogy a szilánk hangval se. A fingár hang zátemi, árja, a magyar szil hang a skel, szel stumától ered. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a strukúrája germán, így az ember inkább hallaná a szálma, szál hangokat így germánnak, vagyis magyarnak.

Ál, úgymond naknama, ahogy álmo, alma, almo substantívokról.
Enteredjünk azzal, hogyan nem volna mondjuk az alom(almo) fingár hang. Már írva volt a partikelekről, hogy a me-mo-ma partikelek indogermán partikelek, ezektől nemű substantívok rakódnak:
-Me: hímnemű.
-Mo: neutrum és hímnemű.
-Ma: nőnemű.
Az alom hang mo-ja indogermán eredetű hang, egy germán hang, szokott indogermán, ergo az alom hang így vagy úgy nem volna fingár, úgy, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. De írva volt már az el-ol-al partikelekről, a magyar, vagyis indogermán partikelekről, ahol az al a túl, de ugyanettől az al partikeltől ered az élni verb is, ahogy elen-alan verbek.
A tengely rekkint:i-e-é-o-a-á.
Az ál hangot töröknek makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a tengely rekkint nem al, hanem ál, ez folyamatos, múltidőei folyamtos is, ahogy mondjuk a tochárnál van ál hang, ályk, mondani volna Ellak is. A magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, a magyar nyelv struktúrája indogermán és germán, ahol a tengely van, él, így az ál hangot egy bullshit török etimológiának makogni bullshit volna, mondjuk, hogy stelésnek, csalásnak.Az ál hang így olyan volna, ahogy az indogermán ati-eti-től az át, hosszú a-val, vagyis á-val, így az ál az al volna á-val, a tengely rekkint, így nem mást rekk,ahogy anders-t, más-t, antós, ántóst.
A magyar al így túl, az ál azon is túl, más, antós,így magyarul rekkva az almo hang nem más volna, ahogy mondjuk Wurf, utód, élnek,ezt rekkja mondjuk az ír alam hang. Na igen, stakhogy a tengely rekkint leben magyarul élni, így ma-val-volna élma nem más, ahogy Nahrung, így igenstak nem volna az alma hang török, hanem indogermán, mondjuk a latin almus,tochárul újra hosszú a-val van ālym, ez rekkja azt is, hogy Geist, de a tengely rekkint igenstak raknánk az ál-tól is.
Ranakeredva: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, indogermán grammatikával bír, germánnal, a partikeleket indogermánul és germánul rakja az ember, így mondjuk ahogy írva volt az alom hang nem volna fingár, a mo partikel indogermán és magyar, az al a túl magyarul.
- Almo: Wurf, neutrális substantív.
- Élma: Nahrung.
- Alma: az al,élni, wachsen, ma nőnemű partikelvel, így nem igen volna török, stak a kérdés, rekkelés, hogy hogyan ezt mondják Nahrungnak?Talán mitológia: germán Idun őrtja az almákat,a Nahrungot, az álmát, a Geistot, és ettől esznek az Asok?Nem igen, az ősmagyar démonológiem nem igen ismerje ezt.
- Ál: nem török eredetű hang, hanem magyarul azt rekkja, hogy az alon ál, a túlon túl, vagyis más, antós, ántós.
- Álmo, álom: neutrális, ahogy tochár ālam.
- Álma: Geist.
A magyar nyelv indogermán és germán ígyhát, a magyar nyelvtől germánt rakunk ki, azt hogy az ál így indogermán hang, de ez a hang a törökre is át volna menni, és stak áttétesen vált a töröknél stelvé, cselvé, de nem ez az eredeti forma, a magyartól ki van rakni az eredeti forma. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így magyarul kirakva az alma hang indogermán és germán volna, de van itt egy bizonylosza faktor, az, hogy az indogermánnál van egy el-ol stuma, ana bernát és rot-ot rekk, ez ma már nem van itt, ettől is ered egy germán alma hang, ahogy Ulme, ezt a hangot nem rakjuk ki ma már a magyartól. Az hogy török nyelveknél egy bedingtre rekk a hang, az nem rekkja azt, hogy török hang is volna, hogy az összesnél ott van, erre rakta példa mondjuk a tengely hang, a ten-teng indogermán stumáktól, ahogy Deichsel is, vagyis germán, magyar hang a tengely, a magyartól ered a törökre.
Az Álmos namáról: nem rakni, hogy ezek voltak, az árpádi cigányok a honfoglalók, a genocídárok, talán stak összekeverés az egész, de ha már itt van a hang magyarul, úgy rakjuk ki a fentiektől magyarul. Az aludni hangról volt már beszéd, hogy ez így magyarul annyit tesz, hogy odát van, nem itt, nem azt hogy leged(feküd), attól, hogy az al hang lentként korcsosulás. Ezt a korcsosulást nem rakni, talán olyan ahogy a va-vá hangoktól, indogermán au-ue, az árja avastad hang, ez rekkja azt, hogy unten, de stak áttétesen. Vagy talán sajnovicsista türkizmus? Rakta példa erre a halandzsa minő hang, vagy ahogy átírták a bér hangot a 19. századtól. A fingár al-nak dolga nem van a magyar hangval, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, túl-t rekk. Talán a fingár hang is egy korcs hang volna, germán allá, a ladik rokonja? De van egy bizonylosza indogermán hang az alpá, árja, ez majd a törökre és az ősjapánra is átmegy, rekkja, hogy schwach és klein, de vajon nem attól, hogy alt, hogy ál van, odaát, vagyis a klein rekkésje már stak áttétes, bedingt?
Az Álmos nama így rekkné magyarul, hogy odát van, álmos vagyis, és más, ahogy azt is, hogy Geist.

Antoranakeredva.
Ennél a Lektionnál rekktünk pár naknamát és substantívot, ahogy a keményt, ennek az etimológiája bizonylosza, rekkelés nem az, hogy fingár-e, hanem az, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv. Alternatívát is vettünk a kemény hangra, ahogy a gyöm-gyöm stumáról is volt beszéd, hogy ezeknek az etimológiájuk is bizonylosza, az indogermán és germán etimológia kirakva vált.
A kemény hangra, asszociálva írtunk a szilárd hangról is, hogy ez igenstak halandzsa, hogy ilyen hang nem van, max stak bedingten, nem stumásan. Ahogy arról is, hogy a szil substantív, ahogy a sil verb egyek, ezek az indogermán skel, szel stumától erednek, szi-s formák:szikla(nem szláv), szirma, szilánk, szirt(nem török), szig, szigony, arról is, hogy a fingár hang igenstak árja eredetű hang volna, ahogy a Stachelschwein a finnél árja, ettől ered a finn úgymond szál is, mondjuk finn salko, de ez az árja salá-tól, annak rokonja a finn siili, árja sila, Stachschwein hang is, ahogy az volna, hogy a finn salava hang is ettől ered, de nem a magyar szilfa ez, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a szil a skel stumától eredne magyarul, ahogy írva volt. A szél ás szál hangról is beszéd volt, hogy a szél a z szelu, germán hang volna, így magyar, a szál etimológiája bizonylosza, ha a fingárral egy, úgy nem magyar, hanem jevevénxhang, de ha a skel stumától ered, úgy germán és magyar, és ennent is bizonylosza a szalma etimológiája, de totálisan.
Erre a töröknek makogott ál-ról regytünk, beszéltünk, hogy a magyar tengely rekkint(i-e-é-o-a-á) az el-o-al partikelektől magyar volna, azt rekkné, hogy totál más, vagyis ál, így volna az álom álmo, más, máshol, ahogy odát is, de nagyon, ahogy az al-tól álma Geist is, ahogy az alma hogyan is rekk, ha mi magyarul, vagyis indogermán és germánul rakjuk ki a hangot. Arról is beszéd volt, hogy az alom, vagy almo hang hogyan is nem volna fingár eredetű hang.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál a magyar nyelvtől kirakunk egy ősmagyar pagust, stak úgymond pagust, attól, hogy a romány hang már gyarmat is volna, de a magyarnál nem igen játszik a pisi-polisz koncepció, ezt totálisan dúrgerjük, így a magyar nyelv dohopa struktúrájától rekkentjük a magyar nyelvet, ősire írjuk át

Lektion65-Az úgymond ősmagyar pagusról(fogu, fogás, fuga), arduról, ahogy az indogermán au-ue, vagyis va-vá, ve-vé stumák egy perspektivától, ahogy a vi-ről is.

Hangok:ardu,vidu,al,alvidu,vidva,őru,őrda,őrnyó,veszta,dúrvány,tarvány,vándorol,vendég,tábor,
lagra, barlagu.

Az ősmagyar pagus namáji szelendő perspektívőktól:

-Ardu: a germán eredetű, ősmagyar ardu hang a germán arat verbtől ered, itt magyarul volna ed partikelvel. A további etimológiája bizonylosza, nem rakni, hogy egy indogermán re, vagy a ró stumától eredne-e vagy az ar-ra-re indogermán stumától. A magyar azt hallja, hogy az ar stumától ered:

Barat, rakat, arat(nem szeret).
A szer-sor hangokról már volt beszéd, regyó, arról is, hogy ezt az indogermán stumát dúrgertük a rakura, ha ezt tettük, úgy a szeret tükörátrakásja volna itt:
-Arat: az ar-ra-re indogermán stumától, ahogy ettől ara, erre to kausatívval arat.
-Rakat: germán rak, erre kausatív to.
-Barat: a bír flektált formája bar, erre az at.
Így erre volna egy arat verb is, ha tükörátrakással a szeret hangot átírjuk, attól, hogy a szer stumát dúrgerjük, az ar stumától az arat-ra. Az ardu így az ahol aratás van, attól, hogy vannak itt az emberek, attól vesznek itt az emberek, vagyis wohnen,úgy a germánnál ardon wohnen is. Stak egy baju van a hangval, hogyha az ar stumától eredne, úgy rekkné azt is, hogy gyarmat, attól, hogy a gyarmat hang is az ar stumától ered- örményes jar -, ahogy járom, de magyarul arma. Arad namája bizonylosza, de igenstak ettől az ar-tól eredne, ahogy az ardu-tól, így Arad ardu.
Ígyhát, magyarul hallva:
-Arat: to kausatívval az ar stuma.
-Arad: ed kausatív-presenzvel, wohnen.
-Ardu: pagus.
Nem igen van rakni, hogy az ardunál a d az t volna-e, vagyis arat, vagy az ar stumára ed kausatív-presens, így arad verb, és ettől a verbtől ardu, ahogy őrdu(nem várad) attól, hogy őrtni és őredni azok nem egyek.

Veszti, vesz, van: nem jelen van, nem tartózkod. Ezeknek a hangoknak a stumája, és rakuja is az indogermán au-ue stuma, eredő au-ue, az au-s inkább va-vá, az ue az ve-vé, így:
-Van: va és ana partikel, presenz, a wohnen hangot is idemondanám.
-vesz: ve és se partikel.
-vész:vé és se partikel.
-vál:vá és el-al partikel.
-val:va és el-al partikel.
Ahogy:
-ván, vágy:indogermán uen.
-ven, venni, vent:siegen.
A vész hangtól ered a vészta, ettől eredne a West is, ta múltidővel, stak ingó, hogy a németnél e, nem é. A veszta rakód ta múltidővel a latin Vesta, veszni vagyis, vanni, stak se partikelvel, ez akciós és siches. A vesz-vel rakód ti partikelvel, vagy t és i, itt a presenz forma, veszi, itt vesz vagyis, így:
-Veszta.
-Vészta.
-Veszti.
Így nem lakás, hanem:
-Vantől vanung, ahogy Wohnung. A wohn hang inkább a vantól volna, nem a ven-től.
-Veszma, veszanma, vesztima a vesz hangtól.
Ranakeredva: ígyhát az aradni és veszni, ahogy vanni hangok is azt rekkik, hogy wohnen. Konkrétan volna azt is mondani, hogy az ardu, ahol aratás van, a veszta a Haus, ház, de így volna az egész is, ahol vesznek. Így a veszta is ardu, ahogy a nakvabaru vesztája, házja is.

Vidu, nem vidék: a hang magyar, egy germán eredetű hang, így magyar, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A vidu hang az au-ue egy formájtól ered, vagyis va-ve, indogermán uei, ez annyi ahogy mondjuk vá, vág, vagyis választ, trennen. A widu germán rokonja a germán widu, ettől ered az angol wood is, és rokonja a litván vidus is, ahogy a latin divido is. Ígyhát a widu egy erdő, ana vidja, választja az ardukat, két ardunak innento van.
A vidu hang további rokonja a vissza:
Vissza: stak a stuma a biztos, hogy indogermán ui, a va-ve-vá-vé egy formája, indogermán au-ue, de nem rakni az ssza hangot, itt volna mondjuk indogermán uis, ahogy árja visa is, de van t-s forma is, a német wider, ahogy stak wid, és ez is vál vis-vé; ahogy mondjuk a germán edwid volna a magyar deviszont.
Onto:
Özvegy: ennek a hangnak az etimológiája bizonylosza,de magyarul sokkal inkább rakni volna így a fentiektől mondjuk a német Witwe, ahol a vi stuma egy a vissza és a vidu stumájával, erre rakód a va, indogermán au,így rakód: vidva. De ezt a hangot raknánk úgy is, hogy nem stak Witve, hanem vid-va, vagyis konkrétan, hogy vid-va, ahogy az od stumától is rakni volna egy hang, hogy odva, nem oldva. Az özvegy hangot így dúrgerni kellene, az egyik ősmagyar hang ide volna a vidva, a másik az odva.
Ígyhát:
-Wider,vissza.
-Vidu.
-Vidva, odva.

Az al magyarul a túl, alwidu az a tenyeru, terület, tanya, ana a widun al van.
Alap? Ilyen hang nem van, ez egy nyelvszarajtási hang, az al hang egy rossz perspektíváját erősejtja.
Van ugye az indogermán e stuma, ez a germagyarnak innen háromvá vált, rakódta e(itt, id, így, én, egy) és rakódta az o( ott, az onnan, germán ennan)és rakódta az a(ahogy a és az).
De lássuk tungelyen(germán hang, a dung stumától, teng):
e---o---o---a.
Az o már stak kevéssé van itt, ahogy ocsuh, vagy ostuh vagy óid?...
Három fokozat van így: e és o és a.
Az al l-je az indogermán l, ahogy a nál-nak innen, vagy a távolnak innen is, a hettita tauvala.
Az al rokonja az át, ato, indogermán a-val és to-val, ahogy az ottnak innen és az ittnek innen is, indogermán ati-eti. Az át to-val vahn, az al l-vel.
A fenti dungyeltől rakni van, hogy így az al jenseits is, és így van rakni alles is.
Olyan hang, hogy lényeg nem van, nyelvszarítási halandzsa.
Az ősmagyarnak innen három hang volt:
1. A raku, a ra és re stumától, ez a racionális, erre raknak, ez a Grund.
2. A stuma, a steu stumától, csu, ahogy ettől a csunk, csánku, csup és antsó hangok is. A stuma raktányja a stupem(csupem) a stumát.
3. Az ühgy: ennek az etimológiája bizonylosz, de az ihma rokonja volna,így ez a Wicht, germán wihtja. Az ühgy így a beszéden, az igén át vál, az ihmán át.
Ahogy írtem a köz hang etimológiája bizonylosza, de volnának rá egyéb más hangok is, ahogy mondjuk a dúr stumától a dúrpa vagy az inter hang, ahogy innent is, a dungely rekkint:
i-e-é--o---o---a-á
ina-ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al

Aljand(idegen): az idegen etimológiája bizonylosza, nem igen rakni, hogy az ide hangtól eredne-e, de így a perspektíva nem az att, ott, hanem az itt volna, hogy ide jen. Sokkal inkább magyarosabb, ősibb volna az aljand hang fremd-hént, avagy aljas, hogy az al-tól ered.

Vada, vadon: a hang nem fingár hang, attól, hogy nem volna, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Itt a stuma az indogermán au, vagyis va, ez itt ott, va: att van. A ve a saját perspektíva folyton és presenz: e-é-o-a-á, ve-vé-va-vá. Így a va-val rekkünk, hogy a va az ott van, nem ett, itt, mondjuk a vesztától rekkünk, hogy va, úgy a hang a germán aud, auda, ez a mai német öde hang. A vada vagy vadár naknámánál nem az a rakanta, ahogy mondjuk a német Wolle-nél és wild-nél, és így nem is fingár hang, attól, hogy a magyar vada-t összerakni az erdővel németizmus, de a magyar vada hang német formája az öde.A vada hangot nem stak így rekkjük, attól, hogy dicső hang is volna, úgy hogy a vada rekkja azt is, hogy tova a pisi-polisztól, vagyis a kúthúrától, úgy a perspektíva az, hogy az ősmagyar mondja magajára, hogy ő vada, vadár, de úgy, hogy ájrópának, vada onnan, és így ez már antoeronás, menekülés is.

Ha a va és vada hangot átvettük, úgy át kell vennünk a ve-vá perspektívától a vendéget és vándorol hangokat is.

Vándorol: a hang német jevevényhangak boljad, mondják annak is, a probléma stak az, hogy az indogermán hajló va-vá-tól ered a magyar inda is, ahogy: ín-índa, Winde. A magyar a hangot vá-nak hallja, vagyis táveredésnek, hogy az ember vá-nak megy, ahol vál. A hang vanjon, vagy ne vanjon német eredetű hang, de a magyar itt germán vá-t hall, ahogy mondjuk vál, és így a német wandel hangot vándelni-nek hallja, vagyis vándelni, annyi ahogy válni.
Vajon nem volna-e ősmagyarabb hang a bullshit nehézkes változtat laguján(német z, bullshit tat) a német vándel? De igen, ígyhát:
-Vá-nderel.
-Vá-ndel(igenstak ősmagyar).

Vendég: az etimológiája bizonylosza. Azt rakjuk, hogy van a magyar vágy hang, ez az indogermán uen stumától ered, igenstak a wantj verbtől, stakhogy a vágy vá-val van, így a raktajangja a magyar nyelv rekkint más, ahogy a vend-nek, ana igenstak a Veneti, Wend népnamák is, így a vendég hangot rakná az ember a venni, vesz-től is, vagyis venjük a vendéget, így bírjuk, úgymond vágyuk. Ígyhát vanjon vagy ne vanjon a vendég hang a vágy rokonja, de a magyar itt a venni-t hallja, hogy idevesszük. Habár inkább dúrgerni kellene, túl libcsizmus.

Dúrvány a kert laguján: a kert etimológiája bizonylosza, annyit rakunk, hogy a magyar ker stuma kur volna, indogermán ger, germán kre, így nem igen volna a kert rokonja egy oszét hangnak, attól, hogy az oszég hang igen könnyen volna, hogy a Garten hang. A kert hangot nem igen rakem, sokkal ősmagyarosabb volna a dúrvány, ahogy a dúr stumától va-val, és ány-val dúrvány:
-Dúrekni.
-Dúrkerni.
-Dúrekszelni.
-Dúrgerni.
-Dúrjni.
-Dúrajt, ez így rekkja, hogy maraterni és verschleissen is.
-Dúrjad....

Tarvány: magyarul volna mondani, hogy a tarvány a Dorf, attól, hogy omtoalja tarva van, vagyis szántva. Törvény? A tarvény az magyarul a törekett, szántott feld: törveanja, törve, ana gabona magajának innen.
Nem van így ez a hang rakni. A libcsi legislatív fájandja magyarul a rakvány, a ra és re stumától, a rak-tól, és au-val, va-val, és ana-val. A rakvány racionális, ez van a magyarnak, az ősmagyarnak.
- Tarni: a stumaverb, nem törni.
- Tara:naknama, nem tar.
- Tara: substantív a-val, nőnemű, ahogy törés, réva, róva.
- Taran: ana presenzvel, vagyis tren, trennen.
- Taranta: ta partikelvel, múltidő, vagyis így hasáb...

Vár, magyarul őru, őrda, nem perzsa hang.

Figyel? Figyelmezetet? Az etimológia bizonylosza, volna a fi stumától is, ahogy spitz, vagy a spahen stumától. Nem van rakni. De sokkal inkább rakni van az uer stuma, ennek magyaros formája az őr, a vár már nem, így az őred. Az uer stuma rakórekkésje a wahrnehmen, így a figyel laguján rakta hang őrjni(van kausatív-presenz j-ank):
Őrjni:wahrnehmen.
Őred: warten.
Őrt: schützen, t-vel.
Őru: nem vár.
Őrda: nem várda.
Őrjedni: sich kümmern.
Őrnyni: warnen.
Őrnya, őrnyung.

És így a hülye bullshit hang figyelmeztet laguján, ahol a z bullshit, és ma-ra, és a tat is, sokkal egyrakásúbb, rakni vanóbb: őrnyni. Van nekünk az uer stumánk, erre a presenz ana, ahogy va, és a kausatív-presenz ja, így rakód őrnyni. Substantívnek innen volna az őrnya a Warnung és az őrnyó az outpost.

Tábor: az etimológia bizonylosza. Ha a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv(az), úgy hogyan is volna ennek a hangnak dolga egy török hangval, a török tapkur-val? Ennél a hangnál nem rakjuk a stumát, de most dubb perspektávától rakunk ki hangokat. Rekkelés itt az, a kérdés, hogy itt a stuma a táb,vagy a tá, ahogy az is, hogy kurka, korcs hang volna-e a tábor, talán eredetileg treb, vagy timb? Egy indogermán treb stumától ered a taverna, ennek germán formája a Dorf, ahogy egy indogermán dem stumától ered a germán timb, timbr, Gabäude.Ha ezek volnának, úgy nem volna a magyartól így kirakni a hangot. Ha a magyartól akarnánk a hangot kirakni, úgy két stumától volna, az egyik a tá stuma vagy tám, és a bor stuma:

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/10/15/lektion52-a_te_to_ta_te_avagy_du_indogerman_partikelstumakrol

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/09/14/lektion47_a_ger_bor_es_ak_stumakrol

A bor stuma a magyarnál germán, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de ott van a szláv zabor hang, ana azt rekkja, hogy boros borda, Planke, borajtva van, így magyarul igenstak a tá és tám stuma és a bor stuma volna kirakva a tábor, támbor hangra, empirikusan igenstak rakta volna, attól, hogy filmeknél is folyton látjuk. Ez az etimológia bizonylosza, de a török is, de igenstak egal volna, hogyha a nyelv vál, és a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az empíriával rakni volna, hogy: tá-bor, tám-bor. Már írtem előbb, hogy néha az etimológia nem olyan fontos, a fontos, hogy a nyelv hogyan rakjon, a magyar nyelv programja, a grammatikája, és ez a grammatika indogermán és germán grammatika.

De ha a tábor hang etimológiája bizonylosza, úgy laguján, vagy a tábornál(stak magyarul kirakva) rakta hang volna a le stumától, ettől a leg-től a partikelvel flektálva ena lagu és ettől a lagra, igenstak ősmagyar hangok.
Feksz: bizonylosza hang ez is, hogy talán most az indogermán plak stumától eredne, ahogy flach, és aspirantosan? De a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az l-es hangok 90 százalékja a az el-le vagy al-la hangoktól ered, így volna az is hogy legszni, hisz így a legen a le stumától volna: le-gho-se, vagyis legszem.A sz partikel, az indogermán se partikel, ez akciós és siches, igenstak vesz a skandináv nyelveknél, élő.
Fektet: bullshit hang tat-vel, dúrgerni, túl hosszú, s a fek hang a flach hang volna így, de logikusabb volna a le stumától a leg, erre rakód a to, vagy ot vagy at kausatív, s rakód: leget.
Hely, helyez: a hely etimológiája bizonylosza, talán rokonja a Heim hangnak, így a hű-nek indogermán kei stumától. A hely hangot így dúrgerni kellene:
-Legu, lagu a tengely, dungely rekkint:
e-é--o---o---a-á
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
A tengely rekkint a beszélő múlt vagy hogy a fene stak a-val van, nem ta partikelvel, ahogy a vesz-től vasz, és veszta, vagyis:
-Leget,vesz.
-Lagat, vasz.
-Legetta, veszta.

Ha itt vagyunk, úgy beszélnünk kell a barlagu vagy barlang hangról, is, anat szlávnak makognak.

Barlagu, barlang: ezt a hangot szlávnak makogják, de nem volna-e a magyartól is rakni? Mondjuk a bar-tól, a bír flektálva a-val és a leg hang flektálva a-val, a laguval. A bír és a bar stumák ősi magyarok, germánok:
Bér? A bér a bír, beran stumaverb flektált formája, ahogy a bír antsik flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva van, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, de ez a kád egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja, a bírnak, a bírong, ong-val a bír, beran verb. Vagyis: bért bírong, ena bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.

Így magyarul a bír flektálva bar és erre a lagu volna:barlagu, vagyis lagu, ahová bírunk bar-va. A szláv etimológia így falsch volna, attól, hogy a magyartól totál kirakni volna, és a lagu hang egy ősmagyar hang.

Antoranakeredva:
Ígyhát ezen a Lektionon részint kiraktunk egy ősmagyar pagust, a magyar nyelv dohopa struktúrájától, ahol rekktük, hogy a falu hang laguján rakta hang volna a veszta, ardu, ahogy tarvány, dúrvány is, de a veszta egzisztenciális, az ardu, ahol aratnak, a dúrvány a kert laguján, a tarvány a szántott feld. Továbi kirekktük, hogyan is van a vidu, hogy nem vidék, hanem vidu, és egy germán, ősmagyar hang, a vissza, és a vidva rokonja, ahogy azt is, hogy is van a vada, vadár, vadon hang, hogy nem fingár hang, hanem egy germán, egy ősmagyar hang. A vár hangról is írtunk, ana magyarul őru, őrda, nem persza hang, hanem az indogermán uer stumától ered, őr, a perzsa hang rokonja talán az orr hang, és írtunk a tábor hangról is, hogy az etimológiája bizonylosza, de leraktunk dubb etimológiai opciót és azt, hogy olyan opció volna ma magyarul rakni, de azt is, hogyha nem ez volna, úgy laguján az ősmagyar lagra is rakta hang volna. A lagutól írtunk a barlagu hangról is, itt antoregytük a szláv etimológiát, attól, hogy magyarul is igenstak rakni volna.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál két rakustumáról regyünk, a mer-ről és a mel-ről, anak egy partikeltől erednek, a me stumától, stakhogy ezek flektálni is vannak a tengely rekkint, ahogy a mer átmegy mel-re, a mer mar-re, a mar mal-re, ígyhát varibálisak, nem dernya stumák. Erre a hangokat vesszük át egyenként, ahogy már egy és más Lektionnál beszéd volt róluk, és arról, hogy ezek indogermán és így magyar stumáktól erednek. A mal és mer stumák magyarok, így bizonyos hangokat ezektől a stumáktól nem rakta nem magyarnak regyni, mondani, ahogy mondjuk a malacot, ez malado, máladó volna, de talán malak-erről beszéd vál majd később-, ahogy a meleget se fingárnak, ahogy a malátát se idegennek, aljannak.

Lektion64-Két rakustumáról: mal-mel-mol-mul és a mar-mer-mor-mur rakustumákról a tengely rekkint.

Em-om-am partikelek: erre is az áll, ana az ena-ona-ana hangokra, hogy az összes magyar m hang erre a partikelre megy o, vagyis vissza. Ettől a partikeltől ered az indogermán me is, vagyis én, de az én az indogermán oinos.
Így volna igéknél:
-hímnem: bírem, em a hímnemű, a beran indogemrán igétől a bír.
-neutrum: bírom.
-nőnem: bíram.
Ezek a hangok mozgást is rekknek a dungely rekkint:
e-é--o---o---a-á.

A két ranakeredő stuma me partikel el-ol-al, ahogy olvad rekkésjétől ered, egyhol r indogermán partikelvel, máshol az el-ol-al partikelekkel.Ahogy írva volt az ehovái Lektionoknál, úgy az eredeti magyarnál és az indogermánnál is, a rekkésje a hangoknak a tengely rekkint más és más, ahogy mondjuk a kínainál, így volt az ősi magyarnál és az indogermánnál is.

     Me Ma   Mo        Má
R. Mer Mar Mo(u)r Már
L. Mel Mal Mol       Mál

Itt a variabilitás nem olyan nagy, attól, hogy mondjuk stak a mahlen menne át mártra.

Mel stuma:

Mál: ahogy a német mahlen, ez itt a stuma.

Málla: a mál la partikelvel, feiner Staub.

Málár: Mahler.

Málva vagy mélva: erre a hangról volt már beszéd a Lektion8-nál. A liszt egy bizonylosza eredetű hang, talán a lé-től ered, indogermán lei stuma, de magyarosabb ide a málva hang, vagy mélva, vagyis a német Mehl az ősmagyar hang. A málva va-ja az indogermán au-ue partikel, vagyis málva a Mehl.
Málna: a magyar azt hallja, hogy mál ana partikelvel, vagyis mál, ha eszja az ember. Bizonylosza hang, hisz az indogermán mel-től, ez is a me stumától ered, ered a mély, de inkább dohopa, hisz dohonkel, dohomás, schwarz.(Lektion25).
Ígyhát:
- Málva: mál-va.
- Málna: mál és ana partikel.
Málma:

Por:magyarul málma és dohoma. A magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így a por hang nem fingár, hanem jevevényhang, pontosabban szláv hang, a szláv prh, ez az indogermán per stumától ered, ennek germán vagy germagyar formája a fer-for-für hangok. Stak indogermán-germán p-f váltás van, fingár-magyar nem, így a for-für stuma germán, de ide kicsi stuma, így inkább dúrgerni a lentibb dúr stumára.
A por így a fer-für-for, indogermán per-sper stumától ered, így nem rejmed a germagyar rendrakuina, de van a mál stumánk, indogermán mal és flektálva moly, ahogy germán molj, vagyis magyar hang, vagy mal stuma, ahogy a múl, germán mul, mulwen ige. Ígyhát a mál hangot rakjuk, így erre rakód a már írt ma partikel.
Az ősmagyar hang így a Mulm, mulmig hangok, málma.

Malom: a malom hang nem szláv hang, a latin molina volna, ha volna, attól, hogy a magyar konkrétan itt a ma vagy mo partikelt hallja. Itt mal hang van, nem mál, így úgy is rakni volna, hogy a tengely rekkint ez mal, nem mál, ahogy mo partikelt rakunk az antojára, így másvá vál a rekkésje, ahogy a málmának vagy mulmának:
Málma, mulma: nőnemű, a-val és u-val.
Malmo: mal-val és neutrális vagy hímnemű mo partikelvel. a neutrális itt hímnemű is volna.
Málmol, mulmol: zu Staub machen.
Molmoj, malmoj: zu Staub werden.

Moly:germán moli, molja, nem szláv hang, hanem magyar hang, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
Múl: a moly hangnak, ahogy inkább o-s formától ered a múl, rakód a múl hang. A múl a germán múlwen, magyar vagyis germán hang. A múl u-s párja a mar stumánál a magyar, germán, hang; a murva.
Múlasz, múlaszt, málaszt: itt az sz az indogermán se partikel, akciós és siches, erre rakód a to kausatív, így rakód a germán st kausatív hang. A múlaszt hangot stak így rakem, vagyis malátát múlaszt, vagy málmát múlaszt. Máshogy nem igen rakem ezt a hangot, stak így kell rakni, az Ausdruckot, hogy múlasztás-bullshitek, az ilyen frazeológiákat dúrgerni kell.
Mulaszkni, mulaszkod: germán mulsken. Itt a múl-ra rakód az sz, erre a kó partikel, így rakód egy akciós-kausatív múlaszk verb. A múlaszk verbre rakód az ed indogermán presenz, így raked múlaszkod.

Máj: a moly párja volna a máj, nem fingár hang, hanem indogermán és germán, málja indogermán hangtól ered. A máj mondjuk így a Milz volna, attól, hogy a máj és a Milz egy stumától ered. A máj attól máj, hogy mál, málja.
Majszol.?.
Molnár: a hang nem szláv, latin volna, de a magyar nyelvnél igenstak rakni van, stakhogy a molnár hangot a szakmáról loszni kell és grammatikailag kell rakni, úgy hogy ez így mondjuk kalaptja, malatja is volna, Hammer.
Mála: naknama a-val, vagyis úgy ahogy máló, a-val, stak mál-a, az a partikelvel, ahogy véla a wohl volna, rekkésje weich, schlaff.

Meleg: nem fingár hang, hanem indogermán és germán, de a fingár is indogermánnak boljad, és talán germánnak vagyis magyarnak. A meleg hang a mála-mala hang e-s formájától ered, ez is itt annyi, ahogy a mála, vagyis welk, schlaff. A meleg hangot így kétmódon rakjuk: meleg ahogy melega a hús, ahogy meleg vagyis welk, schlaff.A meleg így verb is volna, vagyis meleg, ahogy mondjuk a mer oldalpárnál mereg van, nem méreg. A melegho verb volna, melegha naknama, így nem a fingár hangok volnának, ahogy vogul meli, osztják melek. Az osztják melek hang mondjuk görögnek boljad: https://en.wiktionary.org/wiki/%CE%BC%CE%B1%CE%BB%CE%B1%CE%BA%CF%8C%CF%82 , de ott van az örmény melk is és egyébek. A vogul hang talán más indogermános hang.
A meleg hang nem egyéb így, ahogy a mel stuma gha partikelvel, ahogy beteg is, nem az indogermános k-s forma. A meleg hang így magyar; hogy a mel stumája, itt most a mál, mahlen hang a magyarnál itt van, stakhogy a koncept egy volna a fingárral, az, hogy a welk, schlaff-tól rakják ki a meleg hangot, úgy ez stak úgy volna, hogy a koncept magyar eredetű, indogermán és germán, és ennan eredne a fingár hang is, mondjuk onnan, ahol az ősmagyarok, a germán SS a fingárokat huldelatták.A melega hang inkább rakantás a mar stuma mer-es formájival: mereg, mereved, mered.

Maláta, malta: nem szláv eredetű hang, hanem a germán malta,ahogy Malz, így magyar hang, stakhogy itt a magyar a ta partikelt hallja, vagyis múltidősen, málott vagyis stak a-val, malott.
-Málta, molta: mál vagy mol ta partikelvel, a múltidő.
-Malta: múltidősen a mal-mál stuma.
-Malto: a to kausatív-val, ahogy to, ott hang-val malot, málot, málat hang.
Malátja, málatja: Hammer. Ez is igenstak egy ősmagyar hang volna.
Málad:
Malac: A hang nem szláv, habár a fingristák szlávnak makognak,attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így itt van a mal-mál stuma a magyarnálnál ahogy az ed vagy de partikel is, ana kausatív-presenz, ha ezt a kettőt az ember összerakja, úgy malad, málad rakód. Stak a probléma az, hogy az új-ónemmagyarnál a g-k és a d-t is cs-vé vál vagy c-vé, így az etimológia bizonylosza. De inkább mondjuk a hangot malad-málad-nak, oldalpárja a mar stumánál a marad, maród, morod. A malac így nem a Schweinchen, hanem az etimológiája az; hogy a két ősmagyar, Vegita és Nappa ülnek a lángnál, majszolnak, erre Nappa azt mondja: ez malad, málad, így malada.
A malac hang így nem szláv, hanem ősmagyar hang, stak át kellene írni malado-ra, málado-ra, de így nem Begriff-akasztjuk a Begriffsbildungot- hanem mondjuk a csirke is malac, malado, attól, hogy a húsja malad, málad. A Begriffsbuzeológiának annyi kell válnija, így a malac a csirke is.

Tovább kirakva partikelekkel:
Maladma, máladma, moladma: málma, Staub.
Máladmo, máladmár: máladmár, ki vagy ana: máladmoval máladmát málaszt.
Maladna, máladna, moladna: málma, Staub.
Máladva.

Onto:
A hangok a Staubra, vagy a Staub egy specifikus formájára a magyar nyelv dohopa struktúrájától, ha már a por egy szláv hang: málma, mulma, málta, máladma, málva(Mehl)máladva, málla.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a magyar grammatika indogermán és germán, az indogermán hangok így a magyar grammatika rekkint vannak, a magyar partikelekkel, így a magyar dohopa struktúrájától ki van rakni az ősmagyar nyelv, grammatikailag:
- Mál: mahlen.
- Mála: naknama, a-val.
- Málár: Mahler, magyar ár-val.
- Málla, mulla: feiner Staub, la partikelvel.
- Málva: az ősmagyar Mehl, va partikelvel.
- Málna: ana partikelvel.
- Málan, molnár.
- Málma, mulma: nőnemű, a-val és u-val.
- Malmo: mal-val és neutrális vagy hímnemű mo partikelvel. a neutrális itt hímnemű is volna.
- Málmol, mulmol: zu Staub machen.
- Molmoj, malmoj: zu Staub werden.
- Máj, málj.
- Moly: germán moli, molj.
- Múl: germám mulwen.
- Múlasz: se indogemrán akciós és siches partikel.
- Múlaszt, málaszt: germán st kausatívval.
- Múlaszkni, múlaszkod: skó és ed partikelek.
- Málta, molta: mál vagy mol ta partikelvel, a múltidő.
- Malta: múltidősen a mal-mál stuma.
- Malto: a to kausatív-val, ahogy to, ott hang-val malot, málot, málat hang.
- Malátja, málatja: Hammer. Ez is igenstak egy ősmagyar hang volna.
- Málad, ed kausatív-presenzvel.
- Malada, málada: malac.
- Maladma, máladma, moladma: málma, Staub.
- Máladmo, máladmár: máladmár, ki vagy ana: máladmoval máladmát málaszt.
- Maladna, máladna, moladna: málma, Staub.
- Máladva.
- Meleg, gho partikelvel verb, úgy ahogy mereg, nem méreg.
- Melegha, melega, naknama.
Egyéb hangok:
- Meledszik: a mál mel-es formájával mondem ezt a hangot, a német schmelzen hangot, attól, hogy ide inkább rejmed az e hang, ahogy schmelzen-nél is. A schmelzen entojánál van a se akciós-siches partikel, mi most az antojára rakjuk. A meleg és mereg hangoktól is az volna a rakta, hogy ez e-s forma vanjon.
- Máladós:, moladós: a magyar kegyes hang az brutális, a ghé stumától, stak németizmus átírni Gnade-ra, így a mild egy formája volna a málados, moladós.
- Málány, vagyis málnaja naknama, ahogy mála: rakta hang volna a klein, winzigre is.

A mar stuma(mer-mor-mar-már).
A mar hang: germán marjan, talán németül volna mähren?
Nem ismert, hogy az indogermánnál ki volna rakva a mar-mer stuma ana és ma partikelekkel, de volna kirakni:
-Marna, merna.
-Marma, merma.
Va partikelvel van germán hang, vagyis magyar: murva, germán murawa, nem szláv eredetű hang, hanem germán, vagyis magyar, talán a szláv hang a magyar, a magyartól, a germántól ered.
Merev: a murva hang,a múl párja itt, mer-es formája. A merev inkább együtt van a meleg hangval, ahogy a murva a múl-val, ezek inkább o-s formák.
Marto: a mar to kausatívval, vagy marot, marat.
Maratár: marat-ár, vagyis Róbár, Räuber, igenstak rokonja volna a martalóc hang is, ennan rakjuk a mar hangot, az at-ot, ahogy az el-t is, vagyis: mar-at-el, ennek egy formája volna így o-val a moratel, a mortály.
Marterni: maraterni, vagyis martern. A kínoz etimológiája bizonylosza, de igenstak az ősmagyar, ahogy látni van, a maraterni, ahogy már előbbi Lektionoknál beszéd volt erről.
Márt: a mar stuma á-s formája, ahogy a marat, stak á-san.A márt hang így nem fingár hang, hanem magyar, indogermán és germán hang.
Márvány: a latin Marmor hangnak mondják, hogy ettől ered, de ennek a hangnak az etimológiája bizonylosza, igenstak a mar stumától eredne, így magyarul rakni volna úgy is, hogy már-vá, ahogy murva, merev.
Mara: a-val naknama indogermán hang nem ismert, stak a Mahr. Logikusan a mala naknamának arányelve a mara hang volna az is mondjuk, hogy krank, siech. Habár a magyartól már marta a beszélő múlt, de rakni volna a mara és mará, vagyis a tengely rekkint: i-e-o-a-á. A tengely rekkint az á folyamatos beszélő múlt:mará, a mara antonak bírongott beszélő múlt.Így a régi magyar nyelvtől, habár már az is új-ónemmagyar volt, ki volna rakni egy mará substantív a mar-tól á-val, mara naknama a-val.

Marta: ta múltidővel, vagyis mart, marott. Nem ismert az indogermánnál, hastak nem ez az egyik formája a tot-nak, vagyis, hogy marta, marott, merett.
A mar stuma ed kausatív-presens indogermán partikelvel:
-Marad,a mar-tól.
-Mardos.
-Mered, a mer-es formától.
Meredszik: a meledszik párjahént magyarul ki volna rakni a német schmerzen hang, stak itt az sz-et, nem entora rakjuk, hanem az antora.
Mardajt, meredejt: ez volna a német Mord relativizálásja.
Germán k-val:
Maroku: mar-mer-mur-mor indogermán vagyis magyar stumától, germán k-val, ahogy germán merk, a k itt az ahogy a dúr k-val,dúrekni.
A marokni verbtől további verb: markangelni, nem marcangolni.
Mors, morsad, morsel: a morzsa nem német hang, hanem ősmagyar. A korhadt hang laguján rakta hang volna ide a morsa és morsá; morsa, ana már antonak bírongott morsadás, a morsá, ana még morsad.De a morzsa, morzsa hang laguján inkább mondanám u-val a morzsát:
- morsu, substantív, hímnemű: ena morsu.
- morsa: naknama, antonak bírongott morsadás, morsch. Ha a-val van, úgy rakta volna a morsa nőnemű substantívhént is.
- morsá: morsch, a morsadás múltan megy tovább.

U-s forma:
Murcás: talán német eredetű, vagy a magyar németizálódott:k-c váltás.
Marha, maroketa.
Marha: A marha hang magyar, germán, germán marha, de ez nem a maroket. A marha és a maroket hangok a mar-mer-mor-mur stumától erednek, és itt a mar-ra rakód a k, itt germán k, ettől marokni, maroka, germán merk, ennek egy formája h-val a germán marha, ez ló is. Vagyis így a ló az marha, a marha az ló, hogy a ló a lova, a marha az mar-ha. A két hang rejmed egy struktúrára, hisz egymásnak anta(gegen) nem mondanak, regynek, racionálisan beszélnek.
A mar stuma mor-osan s-vel: morsad, morselni, nem morzsa, és nem német eredetű hang, hanem ősmagyar, stak a zs-nek nem volna itt laguja.

Meregho verb: a méreg nem fingár, nem is perzsa hang, hanem indogermán és germán, magyar hang, a mer stuma gho partikelvel, ez így verb: mereg, ahogy mondjuk a sav mereg, ez a hang így az oldalpárja a meleg hangnak: meleg-mereg.
Merega: naknama.
Meregu: így volna a méreg.
Merger, merül: a merül hangról már volt beszéd, hogy ezt nem raktán beszélik, eredetileg a merül, merher hang annyi, hogy vízina, vízbe mártják a kenyeret, ott merger, merül, maród. Egy későbbi szésteszésje a hangnak úgy rakni a hangot hogy schöpfen, ez így inkább egy németizmus, a merül=schöpfen, így nem studa, hogy fingárnak makognák, ha a hangot szétsteszték.
Meregszik: a mereg verbet se indogermán partikelvel, siches és akciós tovább volna rakni, így rakva mondjuk:
- Sav mereg.
- Gyomor savtól meregszik.
Onto:
Mérgez: a méreg az meregu volna ősmagyarul, de a z-s verb egy totál bullshit hang, nem igen rakni, hogy ez most t volna vagy sz itt, de inkább t, így mereget volna a hang,de a verb mereg már totál nakta, nem kell tovább rakni, a mereg verbet kell stak mondani.

Mergel,merger: a mérgez hang laguján így rakta hang volna a német mergeln verb vagy stak merger.

Mirigy: az etimológiája nem bizonylosza, a mereg i-s formája, vagyis meregy is volna. 

Hal? Hol van az a hal? Vagy haladnak? Hová haladnak? A mennyina? He? Vagy latin halére ez? Remerem mostak fogat az halálás előtt, nehogy stánkusvá váljon a leheletük, úgy büdi lelkek válnak, olyan halszagúak! :D Hát ezt a halni hangot nem rakem. A magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán, ígyhát a bullshit hangokat a papsi-értelmetlenségi-libcsiknél kell keresni! Halad? Vagy ahogy mondtem halére? Na egal ez olyan eufemizmus volna.
Fura, hogy a magyarnak innen ott van a stuma: mar-mor-mur-mer, így raktábban rakni van:
-mereved
-mered
-morsad
-maród
Sőt hát rakni van a mortály is, vagy ha persón úgy az ősmagyar répár, az angol reaper, a ré gyöktől: rét, rés, rész, répni, rév, riba-réba-ribanc... A ró stuma egy formája: rép-rop.
De jó ide a der stumától is a derbed, ahogy dühebed, nem tév-téb-b-vel. A ster stuma egy formája a der stuma: dered, derjed, dermed, deréku, derékni, deréka, dereng, dernegár...
A sterben egy formája a derben, derbed.

-Szomorú: etimológija bizonylosza, de a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így a rekkelés stak annyi, hogy ez magyar hang vagy szláv? Hogy ez a hang a mor stumától ered se akciós és siches partikelvel vagy a szláv chomoriti? A fingár hang a magyartól látva, igenstak annak boljad, hogy egy germán hang volna, a német schmerzen egy germán formája, a mordvin sumurd.

Anto:
Így a hangok stak egymás után rakva: mar, marna, merna, marma, murva, merev, mara, mará,marat, maratár, maraterni,maratel, moratel, mortály, márt, marta(marott), marad, mardos, mered,meredszik, meredejt, maradájt,marokni, maroku, markengolni,marha, maroketa,mereg, merega, meregu,merger, merül,meregszik, mors-morsad,morsa, murcás.

Querhinweis:
     Me  gho      Ma de         Mo va               Má ma
R. Mer mereg Mar marad  Mo(u)r murva  Már márma
L. Mel meleg  Mal malad   Mol múlva       Mál málma

Így a fentiektől látni van, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, egy indogermán stumanyelv. A mer-mor(mur)-mar-már és a mel-mol(mul)-mal-mál hangok a tengely rekkint e-é-o-a-á magyar vagyis indogermán és germán partikelekkel tovább vannak kirakni: ta múltidő, partikel, de indogermán partikel, va, indogermán au, gho partikel, gha partikel, ana partikel, ma-mo partikel, ja partikel, se partikel, és ezek a partikelek variálni is vannak, ahogy tovább rakni, példa erre a malmol, mulmol hang, ahogy maladna....így a magyar nyelv partikeljei egyek az indogermán partikelekkel, és a magyarnál épek, az összes ilyen partikel itt van, úgy nem igen van mondani, hogy a maláta szláv, habár germán, ha itt van a ta partikel, a múltidős, vagy a malac se, ha a malado az. Nem duljsan vannak a hangok rekkve, attól, hogy a magyar nyelvnél szelenda van, mondjuk a va-vá-nak innento, vagyis mondani volna a murva-nál,hogy murvá, így egy újabb hang rakódna, ahogy mondjuk erre példa a beszélő múlttól substantív mará, naknakam mara, antonak bírongott beszélő múlt.De itt is igesntak jól látni van, hogy a substantívok nem egyebek, ahogy a verbek, verb és substantív egy és ugyanaz, nem van szelentő formája a verbnek és substantívnak, attól, hogy a verb-től rakód ugyanazzal a partikelvel a substantív. A fenti Querhinweistól látni van, hogy dernya stuma nem is igen van, attól, hogy a tengely rekkint a marad és a malad nakvább van egymásnak, ahogy a mereg-meleg is, ahogy murva-mulva is, márma-málma is.Rakandásnál az is rakni volna, hogy vesszük a me stumát, erre rakunk el partikelt, majd az r-t váltjuk l-re, ugrunk innen málra: ez volna a Querhinweis-denken, -rakandás.
A mer stuma és formái, ahogy a mel stuma és formái a magyar nyelv stumanyelvjének stumái, ezeken vannak továbbiakra rakni, vagyis ezektől ered az ősmagyar frazeológia, stak az új-ónemmagyar frazeológia és struktúra egy halandzsa, így ez a két stuma ernya arra, hogy a frazeológiát átírja, de erről stak később, más Lektionoknál, ahol rekkem azt, hogy ez a stuma így átírja az új-ónemmagyar frazeológiát, ahogy azt is, hogy ettől a két hangtól tovább is vannnak hangok kirakni.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál naknamákat vesszünk át, sok ezektől bizonylosza, de rekkjük őket, azon a rakuon, hogy a magyar nyelv egy önálló indogermán és germán nyelv. Az ento részjénál stak egy szelendő naknamát rakunk ki, vagyis kettőt, a másodiknál asszociálva megyünk tovább, egyik hangról a másikra, egy rendrakut, systemet kirakva, idelicitálva az antandatéteket(Gegenteil), stakhogy ezek nem a nyelv részjei, utólagosak, vagyis struktúralistán az antandatéteket ne rakeljük.

Hangok: böszka(beuska), bűzka(baiska),böszma, böszmo, böszme.
Hangok: sovány, horpna, horpa, horompa, horompna, kuranka, kurompna, horha, horka, húrka, szalonka, tana.
Hangok: vissza, össze, vessző, hosszú.
Hangok: vas, vastag,vékony, vézna, vese, könnyű, szűk, aggód, vén, öreg.

Lektion63-Naknamák.
Böszka, büszke: az etimológiája bizonylosza, de azt makogják, hogy a bűz hangtól eredne. A bűz hangról már volt beszéd:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/11/12/lektion56-_dohonkelma_boljadma_bernabolja_dohonga_dohomba_stanku_avagy_eszak_ejszaka_hajnal_illat_bu

A bűz hang így nem perzsa hang, hanem egy izolált hang, attól, hogy beid stuma már nem van, vagyis a német beissen, habár ahogy írva volt a bhei stumától van bitja, nem bicska, ahogy bitor hang is,avagy a baj hang. A bűz hang így izolált, vagyis úgy, hogy nem van beissen verb, de máshogy nem, de nem igen volna ettől a hangtól a büszke hang, sokkal inkább az indogermán beu, vagyis bö-bu stumától volna, erre sokkal inkább rakanda az ember, ahogy asszociálna is, attól, hogy van bösz,nem bősz hangunk is, de ez a német böse hang. A germánnál ámbár a baiska hang volna magyarul a bűzka, ez volna a bitter és ennek vannak más rekkésjei is, ahogy mondjuk feindselig is. A böse hang, ahogy már ab ovo stumától rakva is, rekkja azt, is, hogy stolz, attól, ahogy a böszmák bösznek, a böszma itt a mell. A büszke hang így egy kurka, korcs hang, eredően böszka volna, ke-ka indogermán partikelvel; ahogy mondjuk germán boska is, a ke-ka indogermán partikel a magyarnál naknamahang is, ezekkel naknamákat raknak ki. De indogermán to partikelvel, ez kausatív volna, böszto, ez így volna annyi, ahogy böszka, így ke-ka vagy to hangval is rakta volna a hang.

Ígyhát a bö stuma egy részje:
-Bölna, bulna.
-Bulma, bölma.
-Bula, böla, bölák, bulák.
-Böja, buja,böly, buly, bölyög, bölyöng, nem boly.
-Bulad, bölad(stánku is, dohonga).
-Buldár, böldár, a bátor laguján.
-Bölögni, bulogni, bölöget, bulogat, böly, bölyög, bölyöng, nem boly, bölögja, bulogja.
-Böledáj, buledja, bölotja(Kühnheit).
Erre:
-Bösza(talán inkább a-val kellene mondani, nem hogy bősz, hanem bösza)
-Böszka, böszto.

Böszma, böszme, böszmo:
Ha itt vagyunk, úgy a bösz hangról is beszélnünk kell, me-mo-ma partikelekkel, ahol ma partikelvel volna a böszme böszma, vagyis Busen, ahogy ez volna így puna, vagy bula is. A német Busen hang így van a magyar nyelvnél is, ősmagyar, stak ma partikelvel kell mondani, attól, hogy a ma partikel a nőnemű, így női, anai, az anat rekk. A me-mo-ma partikelekről már volt a beszéd, hogy a ma a nőnem, neutrum mo-de hímnemű is volna-, ahogy me a hímnemű.
Ígyhát:
Ana bösz-ma: Busen, vulva, puna, mell.
Ona bösz-mo: neutrális naknama, böszmo.
Ena bösz-me: hímnemű, böledáj, vagyis böldár,bátor.

Ranakeredva: A bűz hang is beissend, ettől ered a germán baiska hang is, mondjuk bitter, verbittert és feindselig, de nem igen volna, hogy a büszke hang ettől volna, sokkal inkább böszka a büszke.Azt most nem igen rakem, hogy talán a bűzka és böszka hangot szelentni kellene-e, attól, hogy a bűz izolált, verb nem van, vagyis a beissen, így dúgerni kellene a bűz hangot. De ha nem tennénk, úgy szelentnénk, és mondjuk a jevevényhang keserűt(erről már volt beszéd) dúrgerjük, lagujára a bűzka hangot rakjuk, hogy beissend, baiska, és a stolz a böszka volna, az új vagy régi struktúránál.Ez itt egy dilemma!
Látni volt, hogy a magyar nyelvnél is ott van a német Blume hang, ez a bölöm hang, bölma, ahogy az is, hogy itt van a Busen is, böszma, nem böszme, így a struktúra át volna írni, úgy hogy a virág hangot dúrgerjük, laguján bölma rakód, ahogy a mell magyarul bösma is volna, úgy hogy az em stumától marad a mell, de szelentjük, hogy mell volna hím is és nő is, de a bösma stak női. Ezektől a naknama így a böszmo, mondjuk, ha Cell a Dragon Ball-tól böled, bösz, úgy ő böszmo.

Sovány: ez a hang nem fingár hang, attól, hogy a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, így indogermán és germán volna, sőt a fingár nyelveknél is indogermán eredetű hang. A sovány egy indogermán stumától ered, ez a seue stuma, konkrétan kirakva, se partikel, és a vá partikel,de igenstak innentoja volna az indogermán suei stumával is, ez az íj partikeltől ered, indogermán se partikelvel. A fingár nyelveknél a mordvinnál van a hang, ez sova, ez az indogermán seue hang, de a fingnál, vagy finn-nél h-val van, ez arra enged ranakeredni, hogy a mordvin és a finn hangnak dolga nem van egymással, a finn hang perzsás h-val van, az árja suvati verb perzsásan volna huvati,erre a finn hang huveta(itt a ta így indogermán volna, így nem studa, hogy volna rokonság, stak nem úgy!). Itt így a fingár etimológiát raktának látem, stak egy a probléma, hogyhabár az etimológia oké is volna, de így is falsch, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv és a fingár nyelveknél jevevényhangok volnának a hangok, vagyis a magyarnak és a fingár hangoknak dolguk nem volna egymással. A fingristák újra egy indogermán hangval rekknék, hogy a magyar nyelv nem indogermán nyelv.
A baju stak annyi, hogy igen izoláltan áll ez a hang itt,habár a sodor hang ennek a rokonja volna(de nem a sündörög, ez már indogermán suein, ahogy mondjuk szűn, suen), így a rekkelés, a kérdés itt stak annyi, hogy germán vagy szláv, vagyis nem magyar hang, és nem az, hogy fingár-e? A magyar nyelv indogermán nyelv, de a germánnál nem van ott a stuma, de volna, hogy egyhol ott volt, mondjuk az írnél van soid vagyis sodor hang. A probléma ott van, hogy a sovány és a szoknya rokonok, egy stumától erednek, ha a sovány magyar, úgy a szoknya is magyar volna.
Ígyhát látni van, hogy a sovány nem fingár eredetű hang, hanem indogermán, a probléma vele stak annyi, hogy izolált, a sodor hangon kívül más hang itt nem van, ahogy az is, hogyha ilyen izolált hang, úgy ernya arra, hogy Begriffvé váljon, így ez nem jó. Egyéb alternatívák is volnának a magyar nyelv dohopa strukúrájától, és most ezeket vesszük át perspektivikusan.

Perspektíva 1:
Horpna,horpa, horompa, horompna: a hor stumától ered, ahogy horpad is, ettól a húr, horok, avagy húrok, horgol hangok, ezekről már volt beszéd.

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/09/27/lektion49-egy_peldaregyorakas_peldamondat

Horpad, horpan: ez a hang a húr, horog, horgol stumájától ered, germán hor-húr, germán herpa, harpa, a magyar stuma volna hor-húr, de nem horkol, ez a hang herkel.A húr-hor stumáról már volt beszéd, regyó.

Horompel: a sker indogermán stumától, ahogy húr, horog, mp-vel, vagyis schrumpfen.

Kuranka, kurompna: a kur stumától ered, ahogy ker-kör-kar, indogermán ger, germán kur stuma, német krank.

Horda, horta, horkály: ezek is a hor, húr stumától erednek, ez a német Schratt is. A probléma mondjuk az ed presenz hangval, ahogy horda annyi, hogy a hord az örmény hang, a hor, horok, húrok germán, vagyis magyar. Stumailag hord, az horad volna, ed presenzvel a húr stuma.

Horha, horka, húrka: ezek is a hor-húr stumától, az indogermán sker-től.

Perspektíva 2:
Szalonka:
A szalonka hangról volt már beszéd, hogy nem szláv, hanem magyar hang, germán, a germán slinken verbtől ered, ahogy a szalanga, nem szalag, a Schlange. A szalonka sz akciós-val és siches-vel van, a stuma itt a leng-lenk, vagyis attól szalonka a szalonka, hogy imbolyog, leng, így a vékony is, ahogy a sovány is, ha már kókadt, gyenge, így szalonka magyarul a schlank is.

Perspektíva 3:
Tana: A tan hangról volt már beszéd, igen sokat, és itt volna a laguja, ahol a bullshit tan, tanít hangokat dúrgerjük, és a magyar, germagyar nyelv dohopa strukútárjától újrarakódna a hang, ahogy tana a dünn. Magyarul így dünn a naknama tana. Már írva volt a tengelyről(i-e-é-o-a-á), vagyis, hogy dernya stumák nem vannak, hanem variációk vannak, ahogy a te-té-to-ta-tá stumák, ahol vesszük a te partikelt, erre rakunk egy ana partikelt, így rakód a ten stuma, a ten stumát innen flektáljuk a tengely rekkint, így a-val rakód tan, ez a hang távolodó, a ten presenz, de a ten presenz egy múltidője a tan verb is. A tan hang rokonja, a variációval, a tal stuma, ahogy taliga, talál hangok is, stak itt a ta-ra nem ana-t rakunk, hanem l-t, habár ez így nem rakta, attól, hogy a perspektíva az is volna, hogy itt a tele stumát flektáljuk.
Ígyhát:
-Tana naknama, a dünn hang.
-Tanú, a tanus-tól, substantív.

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/10/15/lektion52-a_te_to_ta_te_avagy_du_indogerman_partikelstumakrol

Stakhogy konkrétan a tana naknama az hosszú volna így, áttétesen stak vékony, dünn, erre az áttétre rakta példa volna: té-se-ta ta-ana-va, vagyis tészta tanva, ahogy a tészta tanvál, tanvá vál, ha tanítjuk, tanajtjuk(na stak van a tanít hangnak is rekkésje a dohopa struktúrától!), ígyhát a tana hangot mondjuk így is és úgy is hosszúnak és vékonynak is.

Rakanta: Ha itt vagyunk, vagyis a soványtól a tanaig, a tana-tól a hosszúig, úgy a hosszu hangot is ki kell raknunk.
Hosszú: ez a hang nem volna fingár, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így stak indogermán-germán k-h váltás van. De itt két rekkelés, kérdés van, hogy kirakjuk ezt a hangot:

1. Hogy ez a hang a regályos indogermán k-h váltás rekkint van, vagy egy regálylosza hang, talán más nyelvtől, erre példa mondjuk a brit hes, hyd, het hangok, ezek hosszúak.
2. Sok ssz-es naknamánk van, ahogy mondjuk messze(me indogermán stumától), ahogy össze, vagy a vissza, így raknunk kell, hogy itt az indogermán s-ről van a beszéd vagy d-ről vagy t-ről?

A példák:
Vissza: stak a stuma a biztos, hogy indogermán ui, a va-ve-vá-vé egy formája, indogermán au-ue, de nem rakni az ssza hangot, itt volna mondjuk indogermán uis, ahogy árja visa is, de van t-s forma is, a német wider, ahogy stak wid, és ez is vál vis-vé, ahogy mondjuk a germán edwid volna a magyar deviszont.

Össze: a probléma itt is fennáll, itt is stak úgy ahogy a stumát rakjuk, indogermán uei, a vé-től, vagy aue, ahogy weben. Az indogermán uer-es hangok ö-vé válnak itt a germagyarnál, ahogy ördu, örjöng, örjed, így első látásra indogermán ue stumát mondana az ember, vagy ve-vé, stak együtt, de van a weben hang is, ahogy mondjuk aued, ettől egy germán forma a wiss, ez azt rekkja, hogy gebunden, vagyis össze. Az össze hang így nem fingár hang, hanem indogermán és germán. De igen ám, stakhogy van indogermán ues stuma is.

Rakanta:

Vas, vastag: a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így a fingár hangval nem igen volna dolga a magyar vas hangnak. A vas hang nem igen boljad ősi hangnak, sokkal inkább egy olyanak ana később jett fel, nem ősi indogermán érznama. Az össze hang és a vas, vastag hang problémája itt együttes, attól, hogy van indogermán ues stuma, a probléma itt stak az, hogy az íj, uei stumától, ahogy az uer-es stumától, a vé-vá hangok í-vé, ö-vé válnak, ergo, ha nem konrkét va-vá, ve-vé hangról van a beszéd, hanem uei, uer-ről, weben-ről, úgy stak au-ként maradna v, így indogermán aues volna. A germán vasa hang Bündel, vagyis össze, ahogy vasen wickeln, összesíteni. Ha ez volna a vas hang, úgy a vastag már ettől rakna is van, ahogy vas-ta, múltidó, vagy to partikel, erre gho, aga, vastaga, vastoga. De a probléma tovább fennáll, hogy a magyar a vas, vastag hangokat va-ve-ként hallja, indogermán au-ue, de a hajlításos hangok 90 százalékja i-s, í-s, ö-s, é-s.
-Alternatívák nem itt.-

A vastag úgymond antandatétje, ana a regálytól kivétel: vékony.
Vékony: a hang nem fingár, hanem indogermán és germán hang, a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, a magyar nyelv logikája indogermán és germán nyelv. Ez a hang volna a német weich, stak problémás hang, a fenti regálytól kivétel, hogy a vé-vá, va-ve stuma hajlást rekkő formája, ahogy í, é, ö hangok laguján vé van, és attól is probléma, hogy így az ember itt a vé-vá stumát hallja, ahogy indogermán vág, vagy így a vél rokonja is volna, attól, hogy vé-nek hallja az ember, kivevésnek, vagyis a vék-et itt az ember a weihennek, wicca-nak hallja, attól hogy a weihen is indogermán ueik, uek, vék, sondern, absondern vagyis.
Ranakeredva: az íjkony, ékony, vagyis vékony hang a sovány egy szinonímája volna, attól, hogy a sovány is azt rekkja, anat a vékony, egy hajlításos verbtől ered.

A regálytól kivételek:
-Vese: a hangot fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a magyr nyelv ahogy az indogermán nyelv v-s hangjainak 90 százalékja az indogermán au-ue, vagyis va-vá, ve-vé stumától ered. A probléma itt az, hogy a vese hangot a magyar a ve stumától hallja, de ez itt indogermán uei stuma volna, íj-es, é-s, ahogy germán vese Bündel, Knoten. A vese etimológiája bizonylosza, de a magyar nyelv logikájától, attól, hogy indogermán és germán stak ez az alternatíva volna. A vese volna a Wisch wis részja.
A vas és vese etimológiája továbbra is bizonylosza, a fenti kirakkások a magyar nyelvtől erednek, ahogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A tengely rekkint volna itt probléma, hogy a vas, va-s, a vese ve-s. Írva volt, hogy az indogermán és így a magyar eredetű v-s hangok 90 százalékja az indogermán au-ue, vagyis va-ve stumától ered, de tengely is van, rakurendje:i-e-é-o-a-á; ahogy a hajlásos verbek és subastantívok folyton í-se, vagy é-sek vagy ö-sek, úgy a vas és vese hangok zavarók.
-Viskó: ez a német Wisch.
-Virgács: igenstak a latin virga, de így egy stumától ered a vesé-vel, a viskó-val.
-Vessző: a hang nem fingár, dolga nem van a fingár nyelvekkel, az itteni ssz itt d vagy t, nem s, a fingár nyelvnél rakta rekkelés, kérdés volna, hogy a fingár hang, nem-e az orosz vécha, de a magyarnál a Wisch wis-jétől a vese eredne. A vessző hang volna az árja véta, ahogy a német Weide, ahogy Weidenbaum, így ha a vessző hangot kiraktuk, úgy nakvább vagyunk arra, hogy antoregyük, hogy a hosszúnál,az össze-nél, a vissza-nál az ssz most s vagy d-t?

Rakanta: a vékonytól a véznáig.
Vézna: az etimológia bizonylosza, nem rakni, hogy ez a vékony hang szlávos formája volna-e, attól, hogy mondjuk van egy vég hang, az uei stumától ueik, ez vál a szlávnál z-vá, vég-vé. De két vég hang is van, az egyik volna ettől, a másik a vé-gho, indogermán uegh, végat, nem vezet, de rakni van úgy is, hogy vé-gho, vagyis a német weg, vé meg gho-val. A véznára két opció van, az egyik, a vész-től, ez a germán wisan, wésen, ahogy van a vesz-től a wesen, vagyis:
-vesz.
-vész: a vész-ra az ana partikel: vészna, vagyis angol weazen.
Rakanta: könnyű.

Könnyű: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így dolga nem van a fingár hangval. A magyar nyelvnek van egy logikája, ahogy látni volt a fenti vékony hangnál is, hogy ez a német weich, ergo az arányelő hangok, ahogy a könnyű hang is ilyet kell hogy rekkjen, ahogy a vékony. A magyar nyelv egy germán nyelv, ergo itt indogermán g-k váltás van, germán k-nak kell vannija, ahol indogermán g van, így ez volna a germán ken-kne stuma, attől a konyul, könyök, germán kneika hang is, így logikus hogy a könyök rokonja a könnyű hang, ahogy a vékony az uie, íj stumától ered, úgy a könnyű a ken germán stumától konyulás, ahogy ott íjás, hajlás van.

A rakandás antoja: vissza a hosszú hangra.

Hosszú: Ha átvettük, hogy igenstak hogyan is volna az ssz, úgy most a hosszú stumáját kell kiraknunk. Egy hang úgy van magyarnak mondani, hogy rakjuk a magyar nyelvtől, az ír het-hes hangokat nem raknánk a magyartól, attól, hogy ezek a hangok kurkák, korcsok. Hogy olyan ho-s stumák vannak? Homály? Nem, az indogermán skeu stumától nem, így a hüllentől nem ered. Homorú? A germán hu stumától, indogermán kem? Nem, ettől sem ered. Talán a hol, az indogermán skei stumától? Nem, nem ettől se ered. Úgy hogyan is marad? Hát a ho-ha stuma marad, ahogy hol, honnan, hová, hogy,ha, germán hwa, indogermán kei. Stak ez az egyedüli opció marad, ha a hang nem jevevényhang. Ha ez volna, úgy a rekkelés marad, hogy ez a hang, hwas vagy hwat? A fentiektől látni van, hogy inkább t-d volna az ssz hang, ahogy vissza wid, wider, az össz germán wiss, a vessző a Weide és nem a vese. Ahogy a fingár nyelvet erintja a kérdés, úgy igenstak az volna, hogy a fingár koso egy indogermán kese hang volna, a kie stumától, magyar ho-ha.
De a fentiek, a hosszú hang etimológiája bizonylosza; itt a magyar nyelvtől raktunk, úgy hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

A soványtól a szűkig.
Szűk: a szűk hangról volt már beszéd, hogy ez az indogermán suek, sueik stumától ered, egy germán hang, a germán swak, swaken, német schwach hang. A szűk hang az ue, uei stumától ered, vagyis íj, a hajlásos stumától, erre a se partikel, akciós és siches. A szűk hang itt így analógikus a soványra, ahogy sodor, vagy a vékonyra, ez is így az uei stumától, de a könnyű-re is a a kony stumától, így mondani van, hogy systematikus hang. A probléma stak a forma, ahogy mondjuk a magyar szűn hangot is, germán swen, swén, a vé stumától, hogy vé, nem hajlásos, töröknek makogják, úgy a szűk hangot is könnyen nézné az ember fingárnak vagy szlávnak, így vagy szűka-nak mondjuk, a-val, vagy laguján egy másik hangot rakunk. A másik probléma, hogyhabár az uei stuma perfekt, de s-vel már nem annyira a magyarnál, sőt, verbünk se van a szűkara, ahogy mondjuk a német schwenken hang. A sündörög hang is ettől a stumától ered, így mondjukj volna az, hogy szűnkni verbet rakunk ide, ettől a szűnka naknamát.Verb nélkül a hang hajlamos arra, hogy Begriff-vé váljon, és ezt kell nekünk akasztani.

Az szűkre az alternatíva volna az eng, vagyis inkább anag, az ana partikeltől gho-val, ahogy ha külön van, úgy az bestimmungswort: ana gho, accusatív is, hogy az ott.

Ha már itt vagyunk, úgy az aggódik-ról:
Aggódik: az etimológiája bizonylosza, nem rakni hogy ez most az anag aspirantos formája, gót kettőzéssel, vagy egy germán agan verbtől ered, gót geminalizálódással. Ezeken kívül van az aggaszt is, az akaszt rekkésvel, ana az ak stumától ered, erről már volt beszéd, ez itt g-vel van, ahogy egres, vagy két g-vel, ahogy Egge, de az eredeti, ahogy írva volt az ak stuma.
Ígyhát van itt: eneg, anag, a másik verb germán agan, és ott van az akaszt egy formája is, az aggaszt, a magyar és indogermán ak stumától.

Ranakeredva: a szűka naknama maradjon a struktúrának innen, a germagyarnál, attól, hogy egyéb más hangokra is rejmed, de a Begriffsbildungot akasztani kell, így kellene szűnkni verb is, vagyis schwenken. De alternatíva volna rája az anaga hang is, úgy hogy nem bizonyos, hogy az aggódik hang honnan is ered, de mondjuk annak hogy az anag-tól, úgy az aggaszt hangot dúrgerni kell, stak akaszt maradjon, az aggaszt az angaszt, vagyis Angst.

Rakanta:
Soványtól-szűnkaig(szűka)-szűkától-anagig-anagtől-aggasztig-aggasztól-aggig.
Agg: az etimológia bizonylosza,de a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, így nem volna fingár hang, de arra, hogy valahogy lássuk, hogyan is volna az agg hang, ki kell raknunk az öreg és a vén(ez a hang regálytól térés) hangokat.

Öreg: a magyar nyelvnek dolga nem van a török nyelvvel, így nem volna török hang, a török etimológia bullshit, system nélkül. Már írva volt, hogy a magyar ör stuma nem török, hanem egy magyar hang, az indogermán uer stuma:

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/07/08/lektion7-_az_uer_vagyis_or_stuma_az_er_stumaval_vagyis_az_indogerman_es_germagyar_weltanschauung

De nézzük a hangokat: öröng, öröngel,örönk, örönkel, örökni, öröka, örjöng, örjed, örejt,örbel, örer, örerel, öresz, öreszt, öresztel, öred, ördu(ördöng)....
Látni van, hogy az öreg hang egy kivétel, nem igen rejmed a dicső stumára, ahogy verbhént volna az örögel, vagyis a német würgen. De itt nehéz mondani, hogy ez a gho itt verb, vagy naknama akarna-e vanni? Az öreg hang rokonja volna az angol wrongnak is, de a magyarnál az uer stumától ez nem rakód, a hajlásos rossz hangok más hajló verbektől erednek, úgy nem is volna az öreg gering se.

Onto:
Póráz: A póráz egy szláv hang, de a szláv ráz részje az öreg hangtól ered, így a porázt magyarosítani kellene a germán virgill hangra, így volna örögály, ahogy a Wurzel örönkály.

Ranakeredva: az örega naknama etimológiája bizonylosza, de igenstak az uer stumától volna, stakhogy ez így zavarja az uer stuma systemáját, így raktább volna a hangot dúrgerni. Máshogy systematikus volna, ahogy látni van a soványnál, vékonynál, könnyűnél.

Vén: A fenti kirakásoktól stak egy etimológiája volna, stakhogy így ez is rendlosza forma volna, ahogy a vánkos hang. Stak a probléma ott van, hogy a vágó, energikus eredéses, ahogy ví, vagy véganszel, vonszol hangoknál marad a v hang, a hajló hangoknál, ahogy imboly, germán wimbel, a regály az, hogy az indogermán ue-au, vagyis va-vá, ve-vé hangok í-vé, ö-vé, é-vé válnak, úgy hallaná a vé hangot a magyar a system rekkint: e-é-o-a-á, erre ve-vé-vo-va-vá partikelek. Erre a problémára rakta példa a ványol és a vánszorog hangok is.A ványol a vánkos rokonja volna, ez itt hajlításos, de itt inkább a vá, vág hangot hallaná a magyar és egyéb más vá-s formákat, ahol ütnek, vátnak.A vánszorog is ilyen problémás, attól, hogy van von, de ez véghan volna, indogermán ueghan, stakhogy konkrétan a magyar hallaná itt a tengely rekkint, hogy von-ván, habár itt az á múltidejű folyamatos volna, az é a presenz-folyamatos. A vén-nél így hallana az ember olyat, ahogy altos, életes, attól, hogy az al a túl, ettől ered az elen-alan stuma is, élni vagyis, így alt. De ha az örega naknama az uer stumától, ör-től ered, úgy igesntak az volna, hogy a vén az íj stumától- indogemrán ue-uei-, így a vánkos rokonja.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál az úgymond Hilfsvebereket rakjuk ki és rekkjük, ahogy azt is, hogy hogyan kell őket mondani(hol is van a lagujuk), ahogy azt is, hogy olyan hangokat, az ősmagyar struktúrát rekkenteni, dúrgerni kell.

Lektion62- Az úgymond Hilfsverbekről.

A hangok, anakat itt kirakunk: hinni, vél, vélma, arat, barat, rakat(szeret), duad, rakni(tud?), hagy,léhat, losz, enged.

Hinni: a verb etimológiája bizonylosza, de stak egy etimológia volna opcionális, az, hogy a hű hangtól ered. A hű hang ámbár a germán hy hangtól ered, ez az indogermán kei stumától, legszni, vagyis fekszik rekkéssel, így eredetileg az ana partikelre mondták, hogy hű, a nőre, az legszik, ettől hű; baru bírja, hogy anya barma legszik. A hang a magyarnál izolált hang, nem rakni, hogy van-e itt egyéb más hang is ettől az indogermán kei stumától- bizonylosza a hely hang- a német rokonja a Heim és a heiraten, de a magyarnál stak a hű hang van, attól, hogy a hinni hang egy tükörátrakás a német glaubenre. A német glauben hang a lieb hangtól ered, ahogy lieb és glauben, vagyis anat bír az ember, liebt, azt glaubt az ember, stakhogy látni van, hogy a németnél is van hy, hű hang, és ott nem ettől ered a glauben. Írva volt az eredeti rekkésje, hogy hű, de ez a hű stak a nőre megy, nem másra, stak a nőre, így igen áttétes a hinni hang, egy németizmus egy germán hangra, mondani volna, hogy halandzsa: kei-legszni-hű-nő hű, legszik-németizmus glauben-hinni- ez a rakurend.

Ranakeredva: a hű hangot nem kell dúrgerni, stak specifikusan mondani, hogy a nő a hű, de a hinni hangot stak részint beszélni, attól, hogy halandzsává vált, ráverték az egész ismeretteóriára(habár raktán, attól, hogy a hinni így németizmus, így a glaubnre rakta hang), attól is, hogy nem rakni, hogy a hinni így hogyan is van, ahogy mondjuk hiszük Auschwitzet, de attól, hogy hű van, vagyis bírjuk a bolonda dühor tevésjét,de mondjuk a fingrista is hiszja a fingrizmust, attól, hogy ez legszik, fekszik nekje, és hinni vágy, racionalitás nélkül, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Egyéb lagukon inkáb a vél hangot kellene mondani, nem a hinni hangot.

Vél: a hang az indogermán au-ue partikelstumától ered, ahogy va-ve, vá-vé, a tengely rekkint:
i-e-é-o-a-á. Így a hang az indogermán au-ue stuma az é partikelvel. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de ahogy írva volt úgy az indogermanisztika hibás a dernya stumákkal, attól, hogy nem vannak, folytonos átmenetek vannak. A vél magyar hang indogermán oldarészje az indogermán uel stuma volna, ettől erednek a latin voluntas, német Wille, és a Wahl hangok is, habár a Wahl hangot itt auel-hént írnám le vagy ueil-hént, ahogy a vál a német Wahl-val is egy. A dungely rekkint példa:
 A vel hang harjanya indogermán uel hang, az indogermán ue stumától, ettől mondjuk a vagy is, de a vél és vál már a tengely rekkint máshogy rakódnak. A vél hang így vé-től ered, ahogy kivél, választ, kitesz, kivesz egy rakástól, ez a vélés, ahogy ez a voluntas is, a Wille is.A példa a vélésre:
- Marsot vagy(va, indogermán au stuma itt is) Snickerst egyen az ember? Ha az egyiket vagy a másikat vélja, úgy választás van, véltaja, hogy Marsot eszik.

Vannak indogermán nyelvek, ahol ettől a rakandástól Wertworstellungok rakódtak, ahogy mondjuk az árja vara, ahogy a német wohl, a jobb, vagyis véltebb volna magyarul, anat inkább vélt az ember, ettől jobb van, de a magyar nyelvnél ez nem van, rakta, hogy nem van, attól,. hogy a magyarnak a Wertvorstellungok aljanák, idegenek, ergo inkább egy ősmagyar filozófiai systemre, rendrakura mondja az ember a hangot továbbá. Már írva volt, hogy ab ovo stumák vannak, nem tenkők, Dingek, és ezekre rakódnak rája a stumák, nem ahogy a materializmus vélja antandásan.Vegyünk egy stékis(csékis, Stecken) stukkott(csukk, Stock) botot(bo indogermán stumától), ahol máris három stumát raktem rakuina, ez három atribútum: stik a sti stumától, ahogy stikó, stákány, ergo attribútumja, hogy boros, harapós, scharf, a másik a steu stuma, hogy ezt a botot stuktuk, stutottuk, vágtuk, a utolsó attribútum az ütés, hogy ezzel ütünk is, a bo stuma, de stukunk is, stikunk is, nem stak botunk. Ezektől a stumáktól vélni van egy, választani, hogy a tenkő ez vagy az, a test, de sohase egy, de nem a tenkőnek vannak akcidentáliájai, hanem stumák vannak, nem tenkők.

A másik: kavéfőző enni van vagy ütni vele? Itt a rakta regyés a vélés, de itt már azt kell mondani, hogy van raktaraku(Wahrheit), attól, hogy a kávéfőző nem bírja az evést, de bírja az üt, stu és bo és egyéb stumákat, ergo ezeket mondani van rája, így mondjuk a kávéfőző volna bot, de nem étma. Itt nem azt mondjuk, hogy hinni: hiszem, hogy a kávéfőző...hanem hogy vélni.

Vélma, vélmó, a substanív a vél-től ma-mo partikelekkel: magyarul nem azt mondjuk így, hogy vélemény, hanem az ősmagyar forma vélma(nőnemű) vélmo(neutrum, hímnem), ahogy ezek a germán hangok is, azt nem rakjuk, hogy rakta volna-e a hang indogermán mon-val, erre az indogermán ja partikel: mány, mény. Inkább írjuk át a hangot totálisan is vélma-ra, attól, hogy a vélemény hang szét van szarva, olyanra mondják folyton,ana nem vélma, hanem bullshit, halandzsa, nem van vele tovább rakelni. A vélma volna így mondjuk a Mars is, ezt véltük, ahogy a vélma volna a Snickers és a Mars is(vagy-vagy, indogermán au-tól), attól, hogy ezek vélmák, így a perspektíva kettős. A vélmány volna ámbár rakandási, ez itt két hangtól: indogermán uel és az indogermán manjó, mahnen hangok, úgy szelenti volna a vélma és a vélmány hangok is, sokkal inkább a vélmány, vélemány hang nem egyéb volna, ahogy a rakandás, a vagy-vagy lagu, szituáció, de átírni is volna a raku-ra: vélraku.
Ígyhát:
Vél, választ: tevés, uel indogermán stuma.
Vélma: stak Mars és stak Snickers, ahogy Mars vagy Snickers.
Vélmány,Vélraku: Mars vagy Snickers, és ezt kibontva, rakandva, annak rekkentmányja, eredményjével együtt.

Véleked: ez a hang unnütz, dúrgerni kellene, már igenstak dúrajtva(kopott) van, attól, hogy arra is mondják, ana nem az, nem vélekedés. A hang ked-vel egy kései hang, a ked hang úgy rakódott, hogy vettek egy germános nk verbet, mondjuk kulunk, nem kilincs, erre rakták az ed indogermán kausatív-presenzet, így rakedott: kulunkod. Utólag, a kulunkod kod-ja leszakadt és önállóvá vált, és ezt tolták rája az uel, vél hangra. Az ed kausatív-presenzvel más nyelveknél is ott van, mondjuk a görögnél: https://en.wiktionary.org/wiki/%E1%BC%90%CE%AD%CE%BB%CE%B4%CF%89%CF%81 .

Vall: a vall etimológiája bizonylosza, a fingristák a vád hangtól makogják, de a vád egy jevevényhangnak boljad; árja vad, vandati, schreien, de attól, hogy ez a libernyák habubsdnak a részje, a butakának és egyébnek, anak ab ovo halandzsák és aljanok, idegenek. A vád laguján regyném a károg, károgály hangokat, de az egész magyarlosza, nem a racionális rakta részjei volnának.

De vissza vallra: a vád hangot itt dúrgertük, hogy nem ettől volna, így stak a vél hangtól eredne, és ez volna a német willen és wollen hangok, vagyis vélés, és választás. A vall így egy libernyák hang, kretény, a vallás egy libcsizmus, vélés, választás; a vatikáni NGO egy paroleja, hogy a magyar véljen, válasszon, vélje a kreténységet, mássá váljon ahogy az ősi.

Barat, rakat, arat(nem szeret).

A szer-sor hangokról már volt beszéd, regyó, arról is, hogy ezt az indogermán stumát dúrgertük a rakura, ha ezt tettük, úgy a szeret tükörátrakásja volna itt:
-Arat: az ar-ra-re indogermán stumától, ahogy ettől ara, erre to kausatívval arat.
-Rakat: germán rak, erre kausatív to.
-Barat: a bír flektált formája bar, erre az at.

Tud.

A tud hang etimológiája bizonylosza, de egy biztos, hogy nem fingár hang, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv. A fingár-magyar t-d váltás egy bullshit volna, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ergo a magyar ezt itt az indogermán ed kausatív-presenznek hallja, a magyar nyelv grammatikája rekkint, ana egy indogermán és germán grammatika. Arányelő a lagu itten a szalad hangval is, ennek az etimológiája is bizonylosza, de a magyar itt ed kausatzív-presenz indogermán partikelt hall, ahogy a halad hangnál is, a hal, skel, szel stuma h-s formájától. A regályt itt nem rakjuk, ettől és ettől a regálytól módosulna az indogermán etimológia, ha aspirantos volna, úgy a ten stumától is eredne, tend, ha d-t váltásos, úgy a latin tutor is ott van, és ott volna a du stumától a duad is. Nem rakni továbbá, hogy a hang most können vagy wissen. De egal, a hang mára igen pejoratívvá vált, a kúrománytól is,vagyis a tudománytól, így sokkal inkább volna, hogy a hangot dúrgerjük.

Úgymond wissen, de stak úgymond wissen, attól, hogy a wiss az empíria, az ész, indogermán ueid stumától, rokonja a libcsi jevevényhang vizsgál, vigyáz, és a vicc is, volna a rakni hang, de ez ahogy írtem nem wissen, attól, hogy ez racionalizmus, nem empíria:

Gondol? Stak a libcsi gondol, gonduja van, gonosz, göndör. Ilyen hang nem van, magyarul a verstehen a rakni, denken a rakandni. Így olyan bullshit hang, hogy ötlet nem van, hanem mány-val(mahnen) van a rakandmány, ahogy a rekkent-től rekkentmány, az úgymond Beweis.

Ha úgymond können, de stak úgymond, attól, hogy a können is inkább ismerési volna, nem fizikális:
-Duad.
-Ernya van, ernyesz.

A hatalom egy libcsi hang, a libcsi álladnak kuntód, nem bírem, sokkal jobb a du stumától a duad, nem duzzad. Ez egy hang rakta indogermán és árja Weltanschauungtól, ahogy ezt az árja-perzsa tav-taviti is rekkja. Ha az ember kann, úgy azt mondja, hogy duad. Ahogy ha mondjuk Vegita mondja Nappának: most te duadsz.Így duada vagy duadva van, duadni können.

Az Urerlebnistől a duad vagyis árja taviti hang sokkal inkább rakód a magyar nyelvnek,ahol az Urerlebnis itt a Dragon Ball, az indogermanisztika.

Képes? Ezt a hangot nem rakem. A kép magyarul héphént rakódna, a skep-skeb stumától, stak a kretény-libcsik átírták. Magyarul a fahig az er stumától ered, ez az ernya hang, ez naknév, rokonja az árnynak, és az eronnak(nem rohan):
-Ernya.
-Ernyesz.
-Ernyeszt.

Az ernyesz egy akciós forma, annyi ahogy a muskelokat ernyeszni, így mondjuk: Nappa ernyesz Piccolot meredejteni. Ez van rakódni kausatív to-val: ernyeszto, és múltidőnek innen is, ahogy ernyeszta, ahogy a to forma múltidőnek innen: ernyesztota.

Hagy, enged:

Hagy:

Hagy? Nem bírem a hangot. A hang nem fingár, de bullshit. A hagy a szak stumától ered, indogermán sék, attól a szel is, ahogy hánt, hány, hull, hal-halad,had, indogermán kat, germán hadu. Én inkább azt mondanám, hogy vészta vagy loszta, vagy léhanta, vagy léhta.
Van a lo-le stuma, ettől a lom, lomha, ló a lova, a lop, germán lopjan, a lomb, lotyó, és a laza, de magyarosan inkább losza, hisz a lausswa-val rakódna így egy a lassúval. Így loszni, germán sz-vel, indogermán sz-vel, ahogy a vesz-vésznél is.
Van az indogermán au stuma, ez a va-vá, a vá táveredés is, és a ve-vé, ahogy vesz-vész.
Az indogermán au stumától ered a van is va-ana. De a ve-vé-s formától a West, vészta, ahogy a wesen is, sz-vel. A német hosszú é-vel mondja, így lehet rakni hogy vészan is, ana presenzvel, de volna, hogy ez inkább vesz.
De ott van a lé stuma is, ettől a léha és a léhány, vagy a léhma, ahogy a relikt, így mondani volna, hogy léhanta.

Ranakeredva: a hagy hangot így dúrgerjük, a két hangot mondunk, két szelendő szituációra, az egyik a loszni a másik léhat, a harmadik az enged.

Enged:az etimológiája bizonylosza, már töröknek is mondták, de a magyarnak dolga nem van a törökkel, attól, hogy a magar nyelv indogermán és germán nyelv. A probléma ott van, hogy konkrétan rakva ezt hallja az ember: ena partikel+gho partikel+ed, de indogermán partikel. Stakhát ez így a német eng volna. A hang korcsnak, kurkának boljad,attól hogy a nak-nek, indogermán enek-anak partikeltől eredne, ennek egy formája az angol enough, ahogy genug(nakta). Ha ez így volna, úgy problémás volna, attól, hogy indogermán és germán k-val nem egyett rekk az indogermán és germán gho partikel, látni is van, hogy eng és mondjuk nach nem ugyanaz.