Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál naknamákat vesszünk át, sok ezektől bizonylosza, de rekkjük őket, azon a rakuon, hogy a magyar nyelv egy önálló indogermán és germán nyelv. Az ento részjénál stak egy szelendő naknamát rakunk ki, vagyis kettőt, a másodiknál asszociálva megyünk tovább, egyik hangról a másikra, egy rendrakut, systemet kirakva, idelicitálva az antandatéteket(Gegenteil), stakhogy ezek nem a nyelv részjei, utólagosak, vagyis struktúralistán az antandatéteket ne rakeljük.
Hangok: böszka(beuska), bűzka(baiska),böszma, böszmo, böszme.
Hangok: sovány, horpna, horpa, horompa, horompna, kuranka, kurompna, horha, horka, húrka, szalonka, tana.
Hangok: vissza, össze, vessző, hosszú.
Hangok: vas, vastag,vékony, vézna, vese, könnyű, szűk, aggód, vén, öreg.
Lektion63-Naknamák.
Böszka, büszke: az etimológiája bizonylosza, de azt makogják, hogy a bűz hangtól eredne. A bűz hangról már volt beszéd:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/11/12/lektion56-_dohonkelma_boljadma_bernabolja_dohonga_dohomba_stanku_avagy_eszak_ejszaka_hajnal_illat_bu
A bűz hang így nem perzsa hang, hanem egy izolált hang, attól, hogy beid stuma már nem van, vagyis a német beissen, habár ahogy írva volt a bhei stumától van bitja, nem bicska, ahogy bitor hang is,avagy a baj hang. A bűz hang így izolált, vagyis úgy, hogy nem van beissen verb, de máshogy nem, de nem igen volna ettől a hangtól a büszke hang, sokkal inkább az indogermán beu, vagyis bö-bu stumától volna, erre sokkal inkább rakanda az ember, ahogy asszociálna is, attól, hogy van bösz,nem bősz hangunk is, de ez a német böse hang. A germánnál ámbár a baiska hang volna magyarul a bűzka, ez volna a bitter és ennek vannak más rekkésjei is, ahogy mondjuk feindselig is. A böse hang, ahogy már ab ovo stumától rakva is, rekkja azt, is, hogy stolz, attól, ahogy a böszmák bösznek, a böszma itt a mell. A büszke hang így egy kurka, korcs hang, eredően böszka volna, ke-ka indogermán partikelvel; ahogy mondjuk germán boska is, a ke-ka indogermán partikel a magyarnál naknamahang is, ezekkel naknamákat raknak ki. De indogermán to partikelvel, ez kausatív volna, böszto, ez így volna annyi, ahogy böszka, így ke-ka vagy to hangval is rakta volna a hang.
Ígyhát a bö stuma egy részje:
-Bölna, bulna.
-Bulma, bölma.
-Bula, böla, bölák, bulák.
-Böja, buja,böly, buly, bölyög, bölyöng, nem boly.
-Bulad, bölad(stánku is, dohonga).
-Buldár, böldár, a bátor laguján.
-Bölögni, bulogni, bölöget, bulogat, böly, bölyög, bölyöng, nem boly, bölögja, bulogja.
-Böledáj, buledja, bölotja(Kühnheit).
Erre:
-Bösza(talán inkább a-val kellene mondani, nem hogy bősz, hanem bösza)
-Böszka, böszto.
Böszma, böszme, böszmo:
Ha itt vagyunk, úgy a bösz hangról is beszélnünk kell, me-mo-ma partikelekkel, ahol ma partikelvel volna a böszme böszma, vagyis Busen, ahogy ez volna így puna, vagy bula is. A német Busen hang így van a magyar nyelvnél is, ősmagyar, stak ma partikelvel kell mondani, attól, hogy a ma partikel a nőnemű, így női, anai, az anat rekk. A me-mo-ma partikelekről már volt a beszéd, hogy a ma a nőnem, neutrum mo-de hímnemű is volna-, ahogy me a hímnemű.
Ígyhát:
Ana bösz-ma: Busen, vulva, puna, mell.
Ona bösz-mo: neutrális naknama, böszmo.
Ena bösz-me: hímnemű, böledáj, vagyis böldár,bátor.
Ranakeredva: A bűz hang is beissend, ettől ered a germán baiska hang is, mondjuk bitter, verbittert és feindselig, de nem igen volna, hogy a büszke hang ettől volna, sokkal inkább böszka a büszke.Azt most nem igen rakem, hogy talán a bűzka és böszka hangot szelentni kellene-e, attól, hogy a bűz izolált, verb nem van, vagyis a beissen, így dúgerni kellene a bűz hangot. De ha nem tennénk, úgy szelentnénk, és mondjuk a jevevényhang keserűt(erről már volt beszéd) dúrgerjük, lagujára a bűzka hangot rakjuk, hogy beissend, baiska, és a stolz a böszka volna, az új vagy régi struktúránál.Ez itt egy dilemma!
Látni volt, hogy a magyar nyelvnél is ott van a német Blume hang, ez a bölöm hang, bölma, ahogy az is, hogy itt van a Busen is, böszma, nem böszme, így a struktúra át volna írni, úgy hogy a virág hangot dúrgerjük, laguján bölma rakód, ahogy a mell magyarul bösma is volna, úgy hogy az em stumától marad a mell, de szelentjük, hogy mell volna hím is és nő is, de a bösma stak női. Ezektől a naknama így a böszmo, mondjuk, ha Cell a Dragon Ball-tól böled, bösz, úgy ő böszmo.
Sovány: ez a hang nem fingár hang, attól, hogy a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, így indogermán és germán volna, sőt a fingár nyelveknél is indogermán eredetű hang. A sovány egy indogermán stumától ered, ez a seue stuma, konkrétan kirakva, se partikel, és a vá partikel,de igenstak innentoja volna az indogermán suei stumával is, ez az íj partikeltől ered, indogermán se partikelvel. A fingár nyelveknél a mordvinnál van a hang, ez sova, ez az indogermán seue hang, de a fingnál, vagy finn-nél h-val van, ez arra enged ranakeredni, hogy a mordvin és a finn hangnak dolga nem van egymással, a finn hang perzsás h-val van, az árja suvati verb perzsásan volna huvati,erre a finn hang huveta(itt a ta így indogermán volna, így nem studa, hogy volna rokonság, stak nem úgy!). Itt így a fingár etimológiát raktának látem, stak egy a probléma, hogyhabár az etimológia oké is volna, de így is falsch, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv és a fingár nyelveknél jevevényhangok volnának a hangok, vagyis a magyarnak és a fingár hangoknak dolguk nem volna egymással. A fingristák újra egy indogermán hangval rekknék, hogy a magyar nyelv nem indogermán nyelv.
A baju stak annyi, hogy igen izoláltan áll ez a hang itt,habár a sodor hang ennek a rokonja volna(de nem a sündörög, ez már indogermán suein, ahogy mondjuk szűn, suen), így a rekkelés, a kérdés itt stak annyi, hogy germán vagy szláv, vagyis nem magyar hang, és nem az, hogy fingár-e? A magyar nyelv indogermán nyelv, de a germánnál nem van ott a stuma, de volna, hogy egyhol ott volt, mondjuk az írnél van soid vagyis sodor hang. A probléma ott van, hogy a sovány és a szoknya rokonok, egy stumától erednek, ha a sovány magyar, úgy a szoknya is magyar volna.
Ígyhát látni van, hogy a sovány nem fingár eredetű hang, hanem indogermán, a probléma vele stak annyi, hogy izolált, a sodor hangon kívül más hang itt nem van, ahogy az is, hogyha ilyen izolált hang, úgy ernya arra, hogy Begriffvé váljon, így ez nem jó. Egyéb alternatívák is volnának a magyar nyelv dohopa strukúrájától, és most ezeket vesszük át perspektivikusan.
Perspektíva 1:
Horpna,horpa, horompa, horompna: a hor stumától ered, ahogy horpad is, ettól a húr, horok, avagy húrok, horgol hangok, ezekről már volt beszéd.
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/09/27/lektion49-egy_peldaregyorakas_peldamondat
Horpad, horpan: ez a hang a húr, horog, horgol stumájától ered, germán hor-húr, germán herpa, harpa, a magyar stuma volna hor-húr, de nem horkol, ez a hang herkel.A húr-hor stumáról már volt beszéd, regyó.
Horompel: a sker indogermán stumától, ahogy húr, horog, mp-vel, vagyis schrumpfen.
Kuranka, kurompna: a kur stumától ered, ahogy ker-kör-kar, indogermán ger, germán kur stuma, német krank.
Horda, horta, horkály: ezek is a hor, húr stumától erednek, ez a német Schratt is. A probléma mondjuk az ed presenz hangval, ahogy horda annyi, hogy a hord az örmény hang, a hor, horok, húrok germán, vagyis magyar. Stumailag hord, az horad volna, ed presenzvel a húr stuma.
Horha, horka, húrka: ezek is a hor-húr stumától, az indogermán sker-től.
Perspektíva 2:
Szalonka:
A szalonka hangról volt már beszéd, hogy nem szláv, hanem magyar hang, germán, a germán slinken verbtől ered, ahogy a szalanga, nem szalag, a Schlange. A szalonka sz akciós-val és siches-vel van, a stuma itt a leng-lenk, vagyis attól szalonka a szalonka, hogy imbolyog, leng, így a vékony is, ahogy a sovány is, ha már kókadt, gyenge, így szalonka magyarul a schlank is.
Perspektíva 3:
Tana: A tan hangról volt már beszéd, igen sokat, és itt volna a laguja, ahol a bullshit tan, tanít hangokat dúrgerjük, és a magyar, germagyar nyelv dohopa strukútárjától újrarakódna a hang, ahogy tana a dünn. Magyarul így dünn a naknama tana. Már írva volt a tengelyről(i-e-é-o-a-á), vagyis, hogy dernya stumák nem vannak, hanem variációk vannak, ahogy a te-té-to-ta-tá stumák, ahol vesszük a te partikelt, erre rakunk egy ana partikelt, így rakód a ten stuma, a ten stumát innen flektáljuk a tengely rekkint, így a-val rakód tan, ez a hang távolodó, a ten presenz, de a ten presenz egy múltidője a tan verb is. A tan hang rokonja, a variációval, a tal stuma, ahogy taliga, talál hangok is, stak itt a ta-ra nem ana-t rakunk, hanem l-t, habár ez így nem rakta, attól, hogy a perspektíva az is volna, hogy itt a tele stumát flektáljuk.
Ígyhát:
-Tana naknama, a dünn hang.
-Tanú, a tanus-tól, substantív.
Stakhogy konkrétan a tana naknama az hosszú volna így, áttétesen stak vékony, dünn, erre az áttétre rakta példa volna: té-se-ta ta-ana-va, vagyis tészta tanva, ahogy a tészta tanvál, tanvá vál, ha tanítjuk, tanajtjuk(na stak van a tanít hangnak is rekkésje a dohopa struktúrától!), ígyhát a tana hangot mondjuk így is és úgy is hosszúnak és vékonynak is.
Rakanta: Ha itt vagyunk, vagyis a soványtól a tanaig, a tana-tól a hosszúig, úgy a hosszu hangot is ki kell raknunk.
Hosszú: ez a hang nem volna fingár, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így stak indogermán-germán k-h váltás van. De itt két rekkelés, kérdés van, hogy kirakjuk ezt a hangot:
1. Hogy ez a hang a regályos indogermán k-h váltás rekkint van, vagy egy regálylosza hang, talán más nyelvtől, erre példa mondjuk a brit hes, hyd, het hangok, ezek hosszúak.
2. Sok ssz-es naknamánk van, ahogy mondjuk messze(me indogermán stumától), ahogy össze, vagy a vissza, így raknunk kell, hogy itt az indogermán s-ről van a beszéd vagy d-ről vagy t-ről?
A példák:
Vissza: stak a stuma a biztos, hogy indogermán ui, a va-ve-vá-vé egy formája, indogermán au-ue, de nem rakni az ssza hangot, itt volna mondjuk indogermán uis, ahogy árja visa is, de van t-s forma is, a német wider, ahogy stak wid, és ez is vál vis-vé, ahogy mondjuk a germán edwid volna a magyar deviszont.
Össze: a probléma itt is fennáll, itt is stak úgy ahogy a stumát rakjuk, indogermán uei, a vé-től, vagy aue, ahogy weben. Az indogermán uer-es hangok ö-vé válnak itt a germagyarnál, ahogy ördu, örjöng, örjed, így első látásra indogermán ue stumát mondana az ember, vagy ve-vé, stak együtt, de van a weben hang is, ahogy mondjuk aued, ettől egy germán forma a wiss, ez azt rekkja, hogy gebunden, vagyis össze. Az össze hang így nem fingár hang, hanem indogermán és germán. De igen ám, stakhogy van indogermán ues stuma is.
Rakanta:
Vas, vastag: a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így a fingár hangval nem igen volna dolga a magyar vas hangnak. A vas hang nem igen boljad ősi hangnak, sokkal inkább egy olyanak ana később jett fel, nem ősi indogermán érznama. Az össze hang és a vas, vastag hang problémája itt együttes, attól, hogy van indogermán ues stuma, a probléma itt stak az, hogy az íj, uei stumától, ahogy az uer-es stumától, a vé-vá hangok í-vé, ö-vé válnak, ergo, ha nem konrkét va-vá, ve-vé hangról van a beszéd, hanem uei, uer-ről, weben-ről, úgy stak au-ként maradna v, így indogermán aues volna. A germán vasa hang Bündel, vagyis össze, ahogy vasen wickeln, összesíteni. Ha ez volna a vas hang, úgy a vastag már ettől rakna is van, ahogy vas-ta, múltidó, vagy to partikel, erre gho, aga, vastaga, vastoga. De a probléma tovább fennáll, hogy a magyar a vas, vastag hangokat va-ve-ként hallja, indogermán au-ue, de a hajlításos hangok 90 százalékja i-s, í-s, ö-s, é-s.
-Alternatívák nem itt.-
A vastag úgymond antandatétje, ana a regálytól kivétel: vékony.
Vékony: a hang nem fingár, hanem indogermán és germán hang, a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, a magyar nyelv logikája indogermán és germán nyelv. Ez a hang volna a német weich, stak problémás hang, a fenti regálytól kivétel, hogy a vé-vá, va-ve stuma hajlást rekkő formája, ahogy í, é, ö hangok laguján vé van, és attól is probléma, hogy így az ember itt a vé-vá stumát hallja, ahogy indogermán vág, vagy így a vél rokonja is volna, attól, hogy vé-nek hallja az ember, kivevésnek, vagyis a vék-et itt az ember a weihennek, wicca-nak hallja, attól hogy a weihen is indogermán ueik, uek, vék, sondern, absondern vagyis.
Ranakeredva: az íjkony, ékony, vagyis vékony hang a sovány egy szinonímája volna, attól, hogy a sovány is azt rekkja, anat a vékony, egy hajlításos verbtől ered.
A regálytól kivételek:
-Vese: a hangot fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a magyr nyelv ahogy az indogermán nyelv v-s hangjainak 90 százalékja az indogermán au-ue, vagyis va-vá, ve-vé stumától ered. A probléma itt az, hogy a vese hangot a magyar a ve stumától hallja, de ez itt indogermán uei stuma volna, íj-es, é-s, ahogy germán vese Bündel, Knoten. A vese etimológiája bizonylosza, de a magyar nyelv logikájától, attól, hogy indogermán és germán stak ez az alternatíva volna. A vese volna a Wisch wis részja.
A vas és vese etimológiája továbbra is bizonylosza, a fenti kirakkások a magyar nyelvtől erednek, ahogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A tengely rekkint volna itt probléma, hogy a vas, va-s, a vese ve-s. Írva volt, hogy az indogermán és így a magyar eredetű v-s hangok 90 százalékja az indogermán au-ue, vagyis va-ve stumától ered, de tengely is van, rakurendje:i-e-é-o-a-á; ahogy a hajlásos verbek és subastantívok folyton í-se, vagy é-sek vagy ö-sek, úgy a vas és vese hangok zavarók.
-Viskó: ez a német Wisch.
-Virgács: igenstak a latin virga, de így egy stumától ered a vesé-vel, a viskó-val.
-Vessző: a hang nem fingár, dolga nem van a fingár nyelvekkel, az itteni ssz itt d vagy t, nem s, a fingár nyelvnél rakta rekkelés, kérdés volna, hogy a fingár hang, nem-e az orosz vécha, de a magyarnál a Wisch wis-jétől a vese eredne. A vessző hang volna az árja véta, ahogy a német Weide, ahogy Weidenbaum, így ha a vessző hangot kiraktuk, úgy nakvább vagyunk arra, hogy antoregyük, hogy a hosszúnál,az össze-nél, a vissza-nál az ssz most s vagy d-t?
Rakanta: a vékonytól a véznáig.
Vézna: az etimológia bizonylosza, nem rakni, hogy ez a vékony hang szlávos formája volna-e, attól, hogy mondjuk van egy vég hang, az uei stumától ueik, ez vál a szlávnál z-vá, vég-vé. De két vég hang is van, az egyik volna ettől, a másik a vé-gho, indogermán uegh, végat, nem vezet, de rakni van úgy is, hogy vé-gho, vagyis a német weg, vé meg gho-val. A véznára két opció van, az egyik, a vész-től, ez a germán wisan, wésen, ahogy van a vesz-től a wesen, vagyis:
-vesz.
-vész: a vész-ra az ana partikel: vészna, vagyis angol weazen.
Rakanta: könnyű.
Könnyű: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így dolga nem van a fingár hangval. A magyar nyelvnek van egy logikája, ahogy látni volt a fenti vékony hangnál is, hogy ez a német weich, ergo az arányelő hangok, ahogy a könnyű hang is ilyet kell hogy rekkjen, ahogy a vékony. A magyar nyelv egy germán nyelv, ergo itt indogermán g-k váltás van, germán k-nak kell vannija, ahol indogermán g van, így ez volna a germán ken-kne stuma, attől a konyul, könyök, germán kneika hang is, így logikus hogy a könyök rokonja a könnyű hang, ahogy a vékony az uie, íj stumától ered, úgy a könnyű a ken germán stumától konyulás, ahogy ott íjás, hajlás van.
A rakandás antoja: vissza a hosszú hangra.
Hosszú: Ha átvettük, hogy igenstak hogyan is volna az ssz, úgy most a hosszú stumáját kell kiraknunk. Egy hang úgy van magyarnak mondani, hogy rakjuk a magyar nyelvtől, az ír het-hes hangokat nem raknánk a magyartól, attól, hogy ezek a hangok kurkák, korcsok. Hogy olyan ho-s stumák vannak? Homály? Nem, az indogermán skeu stumától nem, így a hüllentől nem ered. Homorú? A germán hu stumától, indogermán kem? Nem, ettől sem ered. Talán a hol, az indogermán skei stumától? Nem, nem ettől se ered. Úgy hogyan is marad? Hát a ho-ha stuma marad, ahogy hol, honnan, hová, hogy,ha, germán hwa, indogermán kei. Stak ez az egyedüli opció marad, ha a hang nem jevevényhang. Ha ez volna, úgy a rekkelés marad, hogy ez a hang, hwas vagy hwat? A fentiektől látni van, hogy inkább t-d volna az ssz hang, ahogy vissza wid, wider, az össz germán wiss, a vessző a Weide és nem a vese. Ahogy a fingár nyelvet erintja a kérdés, úgy igenstak az volna, hogy a fingár koso egy indogermán kese hang volna, a kie stumától, magyar ho-ha.
De a fentiek, a hosszú hang etimológiája bizonylosza; itt a magyar nyelvtől raktunk, úgy hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
A soványtól a szűkig.
Szűk: a szűk hangról volt már beszéd, hogy ez az indogermán suek, sueik stumától ered, egy germán hang, a germán swak, swaken, német schwach hang. A szűk hang az ue, uei stumától ered, vagyis íj, a hajlásos stumától, erre a se partikel, akciós és siches. A szűk hang itt így analógikus a soványra, ahogy sodor, vagy a vékonyra, ez is így az uei stumától, de a könnyű-re is a a kony stumától, így mondani van, hogy systematikus hang. A probléma stak a forma, ahogy mondjuk a magyar szűn hangot is, germán swen, swén, a vé stumától, hogy vé, nem hajlásos, töröknek makogják, úgy a szűk hangot is könnyen nézné az ember fingárnak vagy szlávnak, így vagy szűka-nak mondjuk, a-val, vagy laguján egy másik hangot rakunk. A másik probléma, hogyhabár az uei stuma perfekt, de s-vel már nem annyira a magyarnál, sőt, verbünk se van a szűkara, ahogy mondjuk a német schwenken hang. A sündörög hang is ettől a stumától ered, így mondjukj volna az, hogy szűnkni verbet rakunk ide, ettől a szűnka naknamát.Verb nélkül a hang hajlamos arra, hogy Begriff-vé váljon, és ezt kell nekünk akasztani.
Az szűkre az alternatíva volna az eng, vagyis inkább anag, az ana partikeltől gho-val, ahogy ha külön van, úgy az bestimmungswort: ana gho, accusatív is, hogy az ott.
Ha már itt vagyunk, úgy az aggódik-ról:
Aggódik: az etimológiája bizonylosza, nem rakni hogy ez most az anag aspirantos formája, gót kettőzéssel, vagy egy germán agan verbtől ered, gót geminalizálódással. Ezeken kívül van az aggaszt is, az akaszt rekkésvel, ana az ak stumától ered, erről már volt beszéd, ez itt g-vel van, ahogy egres, vagy két g-vel, ahogy Egge, de az eredeti, ahogy írva volt az ak stuma.
Ígyhát van itt: eneg, anag, a másik verb germán agan, és ott van az akaszt egy formája is, az aggaszt, a magyar és indogermán ak stumától.
Ranakeredva: a szűka naknama maradjon a struktúrának innen, a germagyarnál, attól, hogy egyéb más hangokra is rejmed, de a Begriffsbildungot akasztani kell, így kellene szűnkni verb is, vagyis schwenken. De alternatíva volna rája az anaga hang is, úgy hogy nem bizonyos, hogy az aggódik hang honnan is ered, de mondjuk annak hogy az anag-tól, úgy az aggaszt hangot dúrgerni kell, stak akaszt maradjon, az aggaszt az angaszt, vagyis Angst.
Rakanta:
Soványtól-szűnkaig(szűka)-szűkától-anagig-anagtől-aggasztig-aggasztól-aggig.
Agg: az etimológia bizonylosza,de a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, így nem volna fingár hang, de arra, hogy valahogy lássuk, hogyan is volna az agg hang, ki kell raknunk az öreg és a vén(ez a hang regálytól térés) hangokat.
Öreg: a magyar nyelvnek dolga nem van a török nyelvvel, így nem volna török hang, a török etimológia bullshit, system nélkül. Már írva volt, hogy a magyar ör stuma nem török, hanem egy magyar hang, az indogermán uer stuma:
De nézzük a hangokat: öröng, öröngel,örönk, örönkel, örökni, öröka, örjöng, örjed, örejt,örbel, örer, örerel, öresz, öreszt, öresztel, öred, ördu(ördöng)....
Látni van, hogy az öreg hang egy kivétel, nem igen rejmed a dicső stumára, ahogy verbhént volna az örögel, vagyis a német würgen. De itt nehéz mondani, hogy ez a gho itt verb, vagy naknama akarna-e vanni? Az öreg hang rokonja volna az angol wrongnak is, de a magyarnál az uer stumától ez nem rakód, a hajlásos rossz hangok más hajló verbektől erednek, úgy nem is volna az öreg gering se.
Onto:
Póráz: A póráz egy szláv hang, de a szláv ráz részje az öreg hangtól ered, így a porázt magyarosítani kellene a germán virgill hangra, így volna örögály, ahogy a Wurzel örönkály.
Ranakeredva: az örega naknama etimológiája bizonylosza, de igenstak az uer stumától volna, stakhogy ez így zavarja az uer stuma systemáját, így raktább volna a hangot dúrgerni. Máshogy systematikus volna, ahogy látni van a soványnál, vékonynál, könnyűnél.
Vén: A fenti kirakásoktól stak egy etimológiája volna, stakhogy így ez is rendlosza forma volna, ahogy a vánkos hang. Stak a probléma ott van, hogy a vágó, energikus eredéses, ahogy ví, vagy véganszel, vonszol hangoknál marad a v hang, a hajló hangoknál, ahogy imboly, germán wimbel, a regály az, hogy az indogermán ue-au, vagyis va-vá, ve-vé hangok í-vé, ö-vé, é-vé válnak, úgy hallaná a vé hangot a magyar a system rekkint: e-é-o-a-á, erre ve-vé-vo-va-vá partikelek. Erre a problémára rakta példa a ványol és a vánszorog hangok is.A ványol a vánkos rokonja volna, ez itt hajlításos, de itt inkább a vá, vág hangot hallaná a magyar és egyéb más vá-s formákat, ahol ütnek, vátnak.A vánszorog is ilyen problémás, attól, hogy van von, de ez véghan volna, indogermán ueghan, stakhogy konkrétan a magyar hallaná itt a tengely rekkint, hogy von-ván, habár itt az á múltidejű folyamatos volna, az é a presenz-folyamatos. A vén-nél így hallana az ember olyat, ahogy altos, életes, attól, hogy az al a túl, ettől ered az elen-alan stuma is, élni vagyis, így alt. De ha az örega naknama az uer stumától, ör-től ered, úgy igesntak az volna, hogy a vén az íj stumától- indogemrán ue-uei-, így a vánkos rokonja.
