Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál olyan hangokat rakunk antonak, anaknak rosszak az etimológiáik, ahogy elsőre izoláltnak is boljadnak, de azt folyton innentorakni kell, hogy a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, germán nyelv, egy germán stumanyelv, habár vannak jevevényhangok anat ezt tarják(törik), de ahogy az új-ónemmagyar egy mesterséges kreált kreol nyelv(begrifforientált, ahogy bedingtorientált), úgy raktánk(racionalizmusunk) válni ettől, és egyhol majd stak a stumától beszélni, nem a kúrományos definícióktól,nem a tenkőtől(Ding), hanem stak a stumától, ahogy mondjuk vannak hangok, ahol dubb etimológia is van, vagyis a hang összeolvad ettől és és attól is.

Lektion60- Izolált hangok, vagy nem?
Hangok: sekély, stakély, stakály, kas, kosár, bérály, taláros,kurbatja, kalapatja, bitja, szakerja, szekér, szekéru, ostor.

Sekély: ez a hang izolált boljad, de dolga nem van a steu stumával, ahogy stukken, nem csökken, ana nem török, hanem a regályos hangvátlás rekkint vagy inogermán stei, steig, steik vagy indogermán steu stumától ered.
Itt a stekély etimológiját kell előbb antonanak rakni, annak előtt, hogy a sekély hangot raknánk ki:
Stekély: így hangilag ez a hang a stei indogemrán stumától volna, de inkább a-val mondaná az ember, hogy stakály, attól hogy a csak(írva) a stak:
A sti-sta-stá stumáktól erednek:
Stak: úgyírva csak, germán stak.
Stikó: úgyírva csikó, Spiesser.
Stákány: germán stakna, staknja.
Stihály: germán stihel.
Stikló: germán stikló.
Stík: etimológia bizonylosza, de igenstak a stei stumától eredne.
Stákány: hosszú á-val egy k-val.
Stikó: i-vel és ó-val.
Stekkó: e-vel és két k-val.
Stéki, vagyis úgyírva cséki avagy stikja, stékja: tű. I-vel stéki naknama, ja-val inkább substantív.
Stihal: nem stihály itt, és rekkné, hogy boronka, vagyis steil. Ha a bor stumától boronka steil, úgy asszociációsan a stihal is boronka, így a boronkának volna egy Seitenstückje, hogy asszociáljunk, és egy rendraku rakódjon, ahogy egyéb hangoknál is.
De a stekély hang kétrakású, a germánnál a stekel stekély is, de máshol boronka, steil.
Két hang van így:
-stakály, stekély.
-stukály, ahogy stuklya, csuklya is,ez a steu indogermán stumától.
De vissza a sekély hangra: az etimológia bizonylosza, két etimológiája is volna, az egyik mondjuk a litván seklé, ez sekély, a másik a germán sinken hang, ettől a sikte is, seicht hang. Ennan léhad, marad a további rekkelés(Frage), hogy a német sinken és a litván sunk verbek nem-e egyek?
A sekély hangnál a rekkelés továbbá marad, hogy a sí, sei indogermán stumával volna-e dolga, mondjuk a tengely rekkint:
i-e-é--o---o---a-á
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
Ranakeredva: nehéz regyni, hogy a sekély hangnak volna-e dolga a sei stumával, nem rakni, ennan látva izolált hangnak boljad, a német sinken-től és a litván sunk verbtől.

Kas, kosár: ezt a két hangot szlávnak makogják, de nem az, attól, hogy rakni kell, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A germánnál van olyan hang, hogy kas, ennek az etimológiája bizonylosza, hogy talán a latin Korb-tól volna, vagy a Korb egy germán hang? Ennél ott van más egyéb hang is, mondjuk a skandináv kassi. Volna így hogy egy kar hang s-s formája, de a további etimológia bizonylosza. A szláv hangra stak a latin etimológiája volna, hogy quăsillus, de ezt weit hergeholt, nem igen látni, hogy a latinnak így hogyan volna dolga a szlávval? Sehogy. A kas hang egy germán hang, ennek egy formája a kos, erre rakódott a magyar és germán ár, így: kosár. A szláv vagy orosz  hang germán, a kas germán, a kosár magyar.
Az etimológiák kirakásjánal folyton azt nem rakják innento, hogy a magyar nyelv egy indogermán nyelv, és germán, ha van a germánnál kas, úgy ez volna a magyar kas hang, és a magyartól ered a kosár hang. Stakhát z a hang izolált, már bedingt is, stumát nehéz kirakni, ahogy az is vélni volna, hogy a hang előbb egy latin hang, onnan germán, és a germántól szláv. Vagy a kas és kosár hang nem egy, a kas germán és a kosár latin?
De ha ez a hang bedingt, vagyis a stumáját nem rakjuk, úgy volna sok egyéb hang, ana unbedingt volna, erre példák:
-bérály, a bír flektálva bér, erre lya, ahogy Bierel, így rekkja, hogy a tenkő az bír.
-taláros vagy ha tál, úgy tálár: a tala stumától, talál, tel-tol, stak tala-val, ahogy talaj, talama, görög: https://en.wiktionary.org/wiki/%CF%84%CE%AC%CE%BB%CE%B1%CF%81%CE%BF%CF%82

Korbács, vagy kurbatja: a hangot oszmán-töröknek makogják, de dolga nem van azzal, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, és itt antorakni stak az van, hogy négy stumától ez a hang hogyan is van. A kor hangnál itt szelentni kell, van a kor-kar jevevényhang, ahogy kard is, magyarul hardu, az indogermán sker stumától, és van a germán kur hang, kor-kar-ker stuma, ez az indogermán ger-től, de van az indogermán sker stuma is,ettől horp,huromp húr, horog...szláv kor.
A cs hang itt rakta, hogy to kausatív ja posesívval, ahogy indogermán kausatív-presenzvel, ahogy mondjuk kalapács hang, a germán kalapatja-tól. A kor hangot én itt az indogermán ger stumától rakem, germán kurb, kerb, kreb, ahogy kurbeln is talán, ettől a kor-kur stumától: korsó, kurenga, germán krenga, korong, kuruma, karima, karom, köröm, kormány, kureka, kerék vagyis germán kreka hangok.
Stakhát ott van a szláv:koróbitь. Ahogy már írtem, ha a német hangokat átírjuk magyarra, úgy azok szlávosakká válnak, ergo nehéz antorakni, hogy egy hang szláv vagy germán, így magyar hang, attól is, hogy sokhol az van, hogy a szláv és a germán összeolvad. A magyar nyelv kor1-je a germán kur stuma, kor2-je, ahogy kar2-je, ahogy kard is jevevénhang, erre példa a korpa:
-germán korpa, a kor vagyis kur, indogermán ger stumától, ahogy kurempelni.
-szláv krupa.
Ha én most így nem látem a tenkőt, unbedinten rakem a hangot, úgy én a germán korpát hallem és rakem.
Már írtem a bicska hangról, indogermán bei stumától nem török,szláv:bitь. A hang forma szlávos, ahol a tj az cs-vé vál, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a hangmímelő hangoktól ahog bé-bi-bu stumáktól sok hang van, ahogy a betű, bánt, bán és egyéb hangok.
A bei, bí, bé stumától: bitol, baj, bitor, bicska.A bitja hang íg magar hang igy magyar hang is volna, attól, hogy a ja hangot rakjuk. Vélni volna persze, hogy ez a rakás jevevényhang, ilyen van mondjuk a némettől, ahogy:cip-cibál-cipel-cimpa-cefra-cafra-cafat. De az is rakva van, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így ha az, úgy volt bei stuma ab ovo, ahogy egyéb ilyen hangmímelő hangok is itt vannak, ahogy betű, bal, bán, bánt, buta....
A korbács hang így a germán kur stumától ered, germán b-vel, erre rakód az akausatív és a ja possesív, ahogy presenz-possesív:
-kurbatja, a korbács.
-kalapatja(germán kal-kol) a kalapács.
-bitja a bics.
Ranakeredva: a kurbatja, korbatja(korbács) egy germán eredetű hang.

Ostor:
A magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, innen látva és rakva így az ostor nem magyar hang, de nem is fingár, hanem egy indogermán eredetű hang, mondjuk a lett stara hang, de ettől a stumától a magyaros forma a cser volna, írva ster. Habár vannak hangok, anaknál egy i, ahogy az istálló, a Stall-tól, vagy egy a, ahogy a csulnál, asztalánál, a Stuhl-tól, hang rakód entora, de inkább a magyaros forma ezeknél a hangoknál a cs vagyis st, úgy azt kell regyni, racionálisan beszélni, hogy az ostor hang nem magyar hang. Az ostor hang rokonja volna az eszterga is, de magyarul stak dúrekszelni. A vogul aster hangról nem van mondani, hogy ez az indogermán hang-e vagy nem, de a magyart nem erintja, úgy a rekkésje irreleváns.

Szekér: bizonylosza eredetű hang, de nem fingár, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, ha ezt a hangot ki akarjuk rakni, úgy magyarul akarjuk kirakni, ha ezt antonak raktuk, úgy az rakód, azt látjuk, hogy indogermánul és germánul raknánk ki a hangot, ergo ez a metódus rekkja,hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
Itt három etimológia rakódna, a magyartól, az indogermántól:
1. Az indogermán sker stumától ered, ettől mondjuk a magyar és germán hor, húr, horog, horgol hangok is, ahogy a szekrény, germán skrínja, és ez nem jevevényhang, hanem ősmagyar, germán, Schrein, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Ettől a sker stumától ered az óperzsa skarajat verb is, kocsizni.
2. A sker stuma egy rekkésje, a német scherzen, ez rekkja azt, hogy springen,ettől óangol scieru, Springer.
3. A szek stumától, nem szök, az ö magyarlosza, és nem török hang, ettől a szekel, hág hangok is, így volné volna, hogy szek-ér, vagyis Springer.
Ranakerdva: így vagy úgy de a magyar rekkés és hangrakás itt indogermán és germán, ahogy a rekkés ( Bedeutung) a három stumától egy, ha mondjuk a szekrény rokonja volna és így a húr-nak, horognak, úgy: szek-er, szek-er-ény, a szekér itt is Springer volna. Ha a sker stumát, ahogy scherzent rakjuk, úgy is Springer, ha a szek, nem szök, stumát, úgy is Springer. Stak egy a probléma, hogy a szekér hangot ér-vel, vagy ár-val hallja így az ember, nem hogy szeker, úgy így vagy úgy szekeru volna, szekér már a szekenő. Volna egy másik alternatíva is, hogy az ember a kur-kar-ker stumától hallja a szekér hangot, és ez is rakta volna, habár a magyar kur vagy ker stuma az indogermán ger stumától ered, nem az indogermán sker stumától. DE baju nem van, ahogy írtem, ez is rakta, attól hogy rakta volna, és így is regelta hallani.

Onto:
De hogyan van a szekerce hangval?
Szekerce: a szekerce hangot szlávnak makogják, stakhogy ez a hang a magyar szak stumától ered, indogermán sék, így sokkal raktább volna az, hogyha a hangot rekkentenénk szakarja hangra. A a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így nonszensz úgy szlávnak makogni a hangot, hogy a stuma a magyarnál is ott van, max a szláv hang az ősmagyar hangot módosította. Nonszensz így mondjuk a szakóca hangot is szlávnak makogni, úgy hogy itt van a szak stuma, a ca hangot a magyar is ismerja a némettől és a szlávtól(nem magyaros), és a szak hang más formája a szög, avagy szagg is. A szak hang er-vel szaker, erre ja kausatív-presenz és possesív, ahogy mondjuk hépja-nál is, attól, hogy a kopja(szláv) magyarul hépja volna, ahogy nem kép, hanem hép, ettől hépja.
Ígyhát:
-szakni.
-szaku(Messer)
-szaker.
-szakerja
-szakajt.
-szakkó: erre a hangra írem át a szakóca hangot.
Ígyhát:
-szek, nem szök.
-szekér(Springer)
-szekrény
-szekeru

Anto:
Ígyhát ennél a lektionnál antonak raktunk egypár hangot, annak izoláltnak boljadnak, de talán nem azok, ahogy olyan hangokat is, anaknak az etimológiája rossz, ilyenek voltak:
-sekély, stakály, stekély.
A sekély egy izolált hang, ezt ki kellene váltani egy más hangra.
Kas, kosár: a kas izolált hang, de germán, így magyar volna, a kosár etimológiája bizonylosza, talán kasárnak kellene mondani.
-kalapatja, bitja, kurbatja.
-az ostor nem fingár hang, de nem is magyar.
-szekeru, szekrény, szek, szekér.