Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál az úgymond Hilfsvebereket rakjuk ki és rekkjük, ahogy azt is, hogy hogyan kell őket mondani(hol is van a lagujuk), ahogy azt is, hogy olyan hangokat, az ősmagyar struktúrát rekkenteni, dúrgerni kell.

Lektion62- Az úgymond Hilfsverbekről.

A hangok, anakat itt kirakunk: hinni, vél, vélma, arat, barat, rakat(szeret), duad, rakni(tud?), hagy,léhat, losz, enged.

Hinni: a verb etimológiája bizonylosza, de stak egy etimológia volna opcionális, az, hogy a hű hangtól ered. A hű hang ámbár a germán hy hangtól ered, ez az indogermán kei stumától, legszni, vagyis fekszik rekkéssel, így eredetileg az ana partikelre mondták, hogy hű, a nőre, az legszik, ettől hű; baru bírja, hogy anya barma legszik. A hang a magyarnál izolált hang, nem rakni, hogy van-e itt egyéb más hang is ettől az indogermán kei stumától- bizonylosza a hely hang- a német rokonja a Heim és a heiraten, de a magyarnál stak a hű hang van, attól, hogy a hinni hang egy tükörátrakás a német glaubenre. A német glauben hang a lieb hangtól ered, ahogy lieb és glauben, vagyis anat bír az ember, liebt, azt glaubt az ember, stakhogy látni van, hogy a németnél is van hy, hű hang, és ott nem ettől ered a glauben. Írva volt az eredeti rekkésje, hogy hű, de ez a hű stak a nőre megy, nem másra, stak a nőre, így igen áttétes a hinni hang, egy németizmus egy germán hangra, mondani volna, hogy halandzsa: kei-legszni-hű-nő hű, legszik-németizmus glauben-hinni- ez a rakurend.

Ranakeredva: a hű hangot nem kell dúrgerni, stak specifikusan mondani, hogy a nő a hű, de a hinni hangot stak részint beszélni, attól, hogy halandzsává vált, ráverték az egész ismeretteóriára(habár raktán, attól, hogy a hinni így németizmus, így a glaubnre rakta hang), attól is, hogy nem rakni, hogy a hinni így hogyan is van, ahogy mondjuk hiszük Auschwitzet, de attól, hogy hű van, vagyis bírjuk a bolonda dühor tevésjét,de mondjuk a fingrista is hiszja a fingrizmust, attól, hogy ez legszik, fekszik nekje, és hinni vágy, racionalitás nélkül, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Egyéb lagukon inkáb a vél hangot kellene mondani, nem a hinni hangot.

Vél: a hang az indogermán au-ue partikelstumától ered, ahogy va-ve, vá-vé, a tengely rekkint:
i-e-é-o-a-á. Így a hang az indogermán au-ue stuma az é partikelvel. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de ahogy írva volt úgy az indogermanisztika hibás a dernya stumákkal, attól, hogy nem vannak, folytonos átmenetek vannak. A vél magyar hang indogermán oldarészje az indogermán uel stuma volna, ettől erednek a latin voluntas, német Wille, és a Wahl hangok is, habár a Wahl hangot itt auel-hént írnám le vagy ueil-hént, ahogy a vál a német Wahl-val is egy. A dungely rekkint példa:
 A vel hang harjanya indogermán uel hang, az indogermán ue stumától, ettől mondjuk a vagy is, de a vél és vál már a tengely rekkint máshogy rakódnak. A vél hang így vé-től ered, ahogy kivél, választ, kitesz, kivesz egy rakástól, ez a vélés, ahogy ez a voluntas is, a Wille is.A példa a vélésre:
- Marsot vagy(va, indogermán au stuma itt is) Snickerst egyen az ember? Ha az egyiket vagy a másikat vélja, úgy választás van, véltaja, hogy Marsot eszik.

Vannak indogermán nyelvek, ahol ettől a rakandástól Wertworstellungok rakódtak, ahogy mondjuk az árja vara, ahogy a német wohl, a jobb, vagyis véltebb volna magyarul, anat inkább vélt az ember, ettől jobb van, de a magyar nyelvnél ez nem van, rakta, hogy nem van, attól,. hogy a magyarnak a Wertvorstellungok aljanák, idegenek, ergo inkább egy ősmagyar filozófiai systemre, rendrakura mondja az ember a hangot továbbá. Már írva volt, hogy ab ovo stumák vannak, nem tenkők, Dingek, és ezekre rakódnak rája a stumák, nem ahogy a materializmus vélja antandásan.Vegyünk egy stékis(csékis, Stecken) stukkott(csukk, Stock) botot(bo indogermán stumától), ahol máris három stumát raktem rakuina, ez három atribútum: stik a sti stumától, ahogy stikó, stákány, ergo attribútumja, hogy boros, harapós, scharf, a másik a steu stuma, hogy ezt a botot stuktuk, stutottuk, vágtuk, a utolsó attribútum az ütés, hogy ezzel ütünk is, a bo stuma, de stukunk is, stikunk is, nem stak botunk. Ezektől a stumáktól vélni van egy, választani, hogy a tenkő ez vagy az, a test, de sohase egy, de nem a tenkőnek vannak akcidentáliájai, hanem stumák vannak, nem tenkők.

A másik: kavéfőző enni van vagy ütni vele? Itt a rakta regyés a vélés, de itt már azt kell mondani, hogy van raktaraku(Wahrheit), attól, hogy a kávéfőző nem bírja az evést, de bírja az üt, stu és bo és egyéb stumákat, ergo ezeket mondani van rája, így mondjuk a kávéfőző volna bot, de nem étma. Itt nem azt mondjuk, hogy hinni: hiszem, hogy a kávéfőző...hanem hogy vélni.

Vélma, vélmó, a substanív a vél-től ma-mo partikelekkel: magyarul nem azt mondjuk így, hogy vélemény, hanem az ősmagyar forma vélma(nőnemű) vélmo(neutrum, hímnem), ahogy ezek a germán hangok is, azt nem rakjuk, hogy rakta volna-e a hang indogermán mon-val, erre az indogermán ja partikel: mány, mény. Inkább írjuk át a hangot totálisan is vélma-ra, attól, hogy a vélemény hang szét van szarva, olyanra mondják folyton,ana nem vélma, hanem bullshit, halandzsa, nem van vele tovább rakelni. A vélma volna így mondjuk a Mars is, ezt véltük, ahogy a vélma volna a Snickers és a Mars is(vagy-vagy, indogermán au-tól), attól, hogy ezek vélmák, így a perspektíva kettős. A vélmány volna ámbár rakandási, ez itt két hangtól: indogermán uel és az indogermán manjó, mahnen hangok, úgy szelenti volna a vélma és a vélmány hangok is, sokkal inkább a vélmány, vélemány hang nem egyéb volna, ahogy a rakandás, a vagy-vagy lagu, szituáció, de átírni is volna a raku-ra: vélraku.
Ígyhát:
Vél, választ: tevés, uel indogermán stuma.
Vélma: stak Mars és stak Snickers, ahogy Mars vagy Snickers.
Vélmány,Vélraku: Mars vagy Snickers, és ezt kibontva, rakandva, annak rekkentmányja, eredményjével együtt.

Véleked: ez a hang unnütz, dúrgerni kellene, már igenstak dúrajtva(kopott) van, attól, hogy arra is mondják, ana nem az, nem vélekedés. A hang ked-vel egy kései hang, a ked hang úgy rakódott, hogy vettek egy germános nk verbet, mondjuk kulunk, nem kilincs, erre rakták az ed indogermán kausatív-presenzet, így rakedott: kulunkod. Utólag, a kulunkod kod-ja leszakadt és önállóvá vált, és ezt tolták rája az uel, vél hangra. Az ed kausatív-presenzvel más nyelveknél is ott van, mondjuk a görögnél: https://en.wiktionary.org/wiki/%E1%BC%90%CE%AD%CE%BB%CE%B4%CF%89%CF%81 .

Vall: a vall etimológiája bizonylosza, a fingristák a vád hangtól makogják, de a vád egy jevevényhangnak boljad; árja vad, vandati, schreien, de attól, hogy ez a libernyák habubsdnak a részje, a butakának és egyébnek, anak ab ovo halandzsák és aljanok, idegenek. A vád laguján regyném a károg, károgály hangokat, de az egész magyarlosza, nem a racionális rakta részjei volnának.

De vissza vallra: a vád hangot itt dúrgertük, hogy nem ettől volna, így stak a vél hangtól eredne, és ez volna a német willen és wollen hangok, vagyis vélés, és választás. A vall így egy libernyák hang, kretény, a vallás egy libcsizmus, vélés, választás; a vatikáni NGO egy paroleja, hogy a magyar véljen, válasszon, vélje a kreténységet, mássá váljon ahogy az ősi.

Barat, rakat, arat(nem szeret).

A szer-sor hangokról már volt beszéd, regyó, arról is, hogy ezt az indogermán stumát dúrgertük a rakura, ha ezt tettük, úgy a szeret tükörátrakásja volna itt:
-Arat: az ar-ra-re indogermán stumától, ahogy ettől ara, erre to kausatívval arat.
-Rakat: germán rak, erre kausatív to.
-Barat: a bír flektált formája bar, erre az at.

Tud.

A tud hang etimológiája bizonylosza, de egy biztos, hogy nem fingár hang, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv. A fingár-magyar t-d váltás egy bullshit volna, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ergo a magyar ezt itt az indogermán ed kausatív-presenznek hallja, a magyar nyelv grammatikája rekkint, ana egy indogermán és germán grammatika. Arányelő a lagu itten a szalad hangval is, ennek az etimológiája is bizonylosza, de a magyar itt ed kausatzív-presenz indogermán partikelt hall, ahogy a halad hangnál is, a hal, skel, szel stuma h-s formájától. A regályt itt nem rakjuk, ettől és ettől a regálytól módosulna az indogermán etimológia, ha aspirantos volna, úgy a ten stumától is eredne, tend, ha d-t váltásos, úgy a latin tutor is ott van, és ott volna a du stumától a duad is. Nem rakni továbbá, hogy a hang most können vagy wissen. De egal, a hang mára igen pejoratívvá vált, a kúrománytól is,vagyis a tudománytól, így sokkal inkább volna, hogy a hangot dúrgerjük.

Úgymond wissen, de stak úgymond wissen, attól, hogy a wiss az empíria, az ész, indogermán ueid stumától, rokonja a libcsi jevevényhang vizsgál, vigyáz, és a vicc is, volna a rakni hang, de ez ahogy írtem nem wissen, attól, hogy ez racionalizmus, nem empíria:

Gondol? Stak a libcsi gondol, gonduja van, gonosz, göndör. Ilyen hang nem van, magyarul a verstehen a rakni, denken a rakandni. Így olyan bullshit hang, hogy ötlet nem van, hanem mány-val(mahnen) van a rakandmány, ahogy a rekkent-től rekkentmány, az úgymond Beweis.

Ha úgymond können, de stak úgymond, attól, hogy a können is inkább ismerési volna, nem fizikális:
-Duad.
-Ernya van, ernyesz.

A hatalom egy libcsi hang, a libcsi álladnak kuntód, nem bírem, sokkal jobb a du stumától a duad, nem duzzad. Ez egy hang rakta indogermán és árja Weltanschauungtól, ahogy ezt az árja-perzsa tav-taviti is rekkja. Ha az ember kann, úgy azt mondja, hogy duad. Ahogy ha mondjuk Vegita mondja Nappának: most te duadsz.Így duada vagy duadva van, duadni können.

Az Urerlebnistől a duad vagyis árja taviti hang sokkal inkább rakód a magyar nyelvnek,ahol az Urerlebnis itt a Dragon Ball, az indogermanisztika.

Képes? Ezt a hangot nem rakem. A kép magyarul héphént rakódna, a skep-skeb stumától, stak a kretény-libcsik átírták. Magyarul a fahig az er stumától ered, ez az ernya hang, ez naknév, rokonja az árnynak, és az eronnak(nem rohan):
-Ernya.
-Ernyesz.
-Ernyeszt.

Az ernyesz egy akciós forma, annyi ahogy a muskelokat ernyeszni, így mondjuk: Nappa ernyesz Piccolot meredejteni. Ez van rakódni kausatív to-val: ernyeszto, és múltidőnek innen is, ahogy ernyeszta, ahogy a to forma múltidőnek innen: ernyesztota.

Hagy, enged:

Hagy:

Hagy? Nem bírem a hangot. A hang nem fingár, de bullshit. A hagy a szak stumától ered, indogermán sék, attól a szel is, ahogy hánt, hány, hull, hal-halad,had, indogermán kat, germán hadu. Én inkább azt mondanám, hogy vészta vagy loszta, vagy léhanta, vagy léhta.
Van a lo-le stuma, ettől a lom, lomha, ló a lova, a lop, germán lopjan, a lomb, lotyó, és a laza, de magyarosan inkább losza, hisz a lausswa-val rakódna így egy a lassúval. Így loszni, germán sz-vel, indogermán sz-vel, ahogy a vesz-vésznél is.
Van az indogermán au stuma, ez a va-vá, a vá táveredés is, és a ve-vé, ahogy vesz-vész.
Az indogermán au stumától ered a van is va-ana. De a ve-vé-s formától a West, vészta, ahogy a wesen is, sz-vel. A német hosszú é-vel mondja, így lehet rakni hogy vészan is, ana presenzvel, de volna, hogy ez inkább vesz.
De ott van a lé stuma is, ettől a léha és a léhány, vagy a léhma, ahogy a relikt, így mondani volna, hogy léhanta.

Ranakeredva: a hagy hangot így dúrgerjük, a két hangot mondunk, két szelendő szituációra, az egyik a loszni a másik léhat, a harmadik az enged.

Enged:az etimológiája bizonylosza, már töröknek is mondták, de a magyarnak dolga nem van a törökkel, attól, hogy a magar nyelv indogermán és germán nyelv. A probléma ott van, hogy konkrétan rakva ezt hallja az ember: ena partikel+gho partikel+ed, de indogermán partikel. Stakhát ez így a német eng volna. A hang korcsnak, kurkának boljad,attól hogy a nak-nek, indogermán enek-anak partikeltől eredne, ennek egy formája az angol enough, ahogy genug(nakta). Ha ez így volna, úgy problémás volna, attól, hogy indogermán és germán k-val nem egyett rekk az indogermán és germán gho partikel, látni is van, hogy eng és mondjuk nach nem ugyanaz.