Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál naknamákat vesszünk át, bé bizonyloszákat, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy ezeket a bizonylosza hangokat dúrgernénk is, azon a metóduson, ahogy a libcsiktől bírt 1984, stak a probléma itt ott van, hogy a libcsik nem látják, hogy az új-ónemmagyar(newspeak) már ab ovo egy 1984-es makogás, ahogy totál az új-ónemmagyar egy libcsi ideológia, Kazinbaszikaitól a fingrizmusig, attól is, hogy a fingrizmus a totális 1984. Stakhogy írva volt, hogy a magyar nyelvnek van egy dohopa struktúrája, ez a struktúra indogermán és germán, úgy a bedingt nyelvet rombolná az ember, a fingrizmust. Az új-ónemmagyar makogás az ideológiai-bedingt halandzsa, ahogy materializmus is, ahogy a fingrizmus tagadja a stumákat, magyar stumákat, hogy a stumától, nem a Begriff-től beszélünk(de a libcsik Begrifssprachet beszélnek), de előbbi lektionoknál már írva voltak a metódusjaim, ahogy az is, hogy totálisan dekonstruáljuk az új-ónemmagyart, rekkve hogy egy libcsi ideológia és zagyvaság, ahogy a metódus rekktaja, hogy így a zagyva hangokat dúrgerjük, a nyelvet úgymond zipfájlra dumervé tesszük, és ennan bontjuk ki újra, már mentesen a fingrizmustól(libcsizmus, materializmus,objektivizmus). Úgyhát az új-ónemmagyar egy 1984-es makogás, és az mi operationunk is az 1984, habár az én Einstellungem ab ovo úgymond 1984, stak nem a fingrista.

Lektion89- Naknamák5

Hangok: szép, ragya, ragyog, böja, bolo, bolojszkni, bolojszkna,káprázatos, kápra, kapor, habu, habro háborog, boljog, hazug, hazud, raktalosza, raktaloszad, raktanégad.

Szép avagy bolo, böja, bolojszkni, bolojszkna: bizonylosza etimológiájú hang, a fingár etimológia bullshit, nemstak attól,hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de a fingár etimológia libcsizmus, magyarlosza.

Szép: itt entonál a fingár etimológiáról kell beszélnünk, ana egy totál bullshit, már attól is, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy nem raktarekkint kirakott hang, de erről később, a fingár analógiára stak latinizmus volna rárakni, ahogy az indogermán deu-tól, hogy verehren, ettől a latin bellus. A fingár hang, seppa, ez rekkné azt, hogy mester, gebildet, kovács, egy totál bullshit etimológia, ahogy mondani volna materializmus, a szép hangra. Magyar ember, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem mond ilyet. Az etimológia stak libenyák fingristák agyától pattant ki, akik totál materialisták, de magyarlosza. De ahogy írtem, úgy volna egy latin analógia, a latin bellus, ettől az angol beauty, de stak úgy, ha a fingár hang indogermán volna, úgy mondjuk  volna a szép az árja sápati, ennek latin formája sepelio, rekkésje, hogy in Ehren halten, a probléma stak annyi, hogy a fingár hang két p-vel van. Ámbár a magyar nem rakna ki, mondjuk olyan verbtől schön hangot, hogy sápati, se a latin sepeliótól, ez a formáció nem raktarekkint az indogermánnál, izolált, nem a rakó perspektíva, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Stakhogy a fingár hang azt is rekkja, hogy gebildet, úgy az ember a szab hangra rakand előbb, indogermán skép-re, ettől a hép is, nem kép, úgy a fingár hang szláv hang volna, ahogy ščepátь(a stép, vagyis csép hangról volt már beszéd, hogy indogermán steu stumától ered, stép az vagyis), stakhogy ez máris egy új-ónemmagyarizmus volna, fingrizmus, mondjuk németizmus, ahogy mondjuk a képes(magyarul fähig ernya és rekna).

Azelőtt hogy továbbmennénk a szép rekkésjével, előbb ki kell rakni a schön hang terjedtebb perspetkíváját, ahogy azt is, hogy egy nyelvnél három opció kell a schön-re: szexualitás, ez a böja-buja(magyar hang,nem szláv), a második a kontemplációtól, vagyis a látástól, a harmadik a terjedt formáció, vagyis hogy a schön hangot egy glänzen, boljad formától rakják ki. Ígyhát a schön hangnak három artája van, három artát bír, ezeket egy nyelvnek bírnija kell.Stakhogy a német schön, hogy így mondjem már nem regály rekkint van, attól, hogy igenstak a jevevényhangtól, hogy követ ered, indogermán keu, skeu, ahogy schauen, úgy a schön hang kontempláció is, ahogy a másodlagos rekkésje ehren.

A szép hang etimológiájánál, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ki kell rakni, hogy a szép hang talán indogermán sep volna vagy indogermán skep, skeip, vagyis azt, hogy a szép-e a stuma, vagy itt hangszakadás van, mondjuk egy k kiszakad? A szép etimológiájánál így a rakó perspektívát is ki kell rakni, vagyis, hogy a schön hangokat 90 százalékosan egy glänzen verbtől rakják ki, úgy az opciók volnának:
- Az osztják sij és süj hangok igenstak indogermánnak boljadnak, ahogy mondjuk a szláv sijati,ez azt rekkja, hogy glänzen, vagyis regályrekkint az osztják hang, hogy schön, a szláv hangtól eredne.
- A magyar hang így volna a fenti osztják hang rokonja, ha a szép hang a szín rokonja volna, vagyis a hő, hei, indogermán skái stumától eredne, stakhogy a szín hangot dúrgerni kell, a scheinen rokonja, de görögös, erről már írva volt. A probléma itt az, hogy indogermán p forma nem kirakott, nem ismert, de ha van szín, úgy logikus volna egy szíp forma.
-Az árja súmbati, vagyis boljad, leuchten verbtől ered a naknama, hogy schön vagyis subha.

Ez a két hang van így az indogermánnál, ana arányolna a magyar szépre és a rakó perspektívától eredne, hogy glänzen. Más alternatíva volna, hogy a szép az skép volna egy indogermántól, vagyis a k szakad ki, úgy a fenti példa is raktaga ide, hogy a scheinen-től volna, indogermán skái-tól, de ugynaúgy volna a szab skép formátjától is. A szép hangot csuvasnak is mondják, stakhát a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a török eredetű etimológiákról folyton kirakódik, hogy falschak, raktagaloszák, ahogy a magyarok a csuvasokkal sohase voltak együtt. A szép hangot így regályrekkint nem rakjuk ki, úgy regyóm volna a szép hangot dúrgerni.

De azelőtt, hogy továbbmennénk a szép hangra az alternatívával, entobb ki kell raknunk a ragyog és ragya hangokat is.

Ragyog: ez a hang igenstak az indogermán arég stumától ered, ahonnan leszakad az a, úgy rakód ki az árja forma, hogy rajatá,r̥jrá és egyéb hangok, ettől ered a jevevényhang ezüst is, ahogy mondjuk a litván forma ąžuolas is rekkja ezt, vagyis az ezüst nem fingár hang, de erről talán már volt beszéd, hanem indogermán és litván-szlávos, attól, hogy a g az z-vé vál. A hang a germánnál is ott van, de totál más formától, úgy nehéz mondani, hogy a ragyog ősmagyar hang-e vagy se. Ha itt vagyunk, úgy a ragya hangról is beszélni kell, attól, hogy a fingristák a ragya hangot a rozsdával rakják össze, így szlávnak mondják, de a valóság az hogy a ragya-tól ered a ragyog hang, attól, hogy a ragya eredetileg bolja, Licht volna. De a ragya etimológiáját nehéz kirakni, az is volna, hogy eredetileg két hang volt, volt a ragya, hogy bolja, Licht és ezt a hangot conamináltaja a szláv hang a rozsdától. A regyóm volna, hogy a ragyog hangot dúrgerjük, már 1984-es rakuon, attól is, hogy nehéz mondani, hogy a ragyog hang ősmagyar-e vagy se, ahogy a systemát stak zavarja, hogy az indogermán areg hangot nehéz klasszifikálni, ahogy a rakó, fő ar stuma az indogermán ar-ra-re stuma, ezenkívül kevés ar-os indogermán hang van, ana van izolált, az etimológiája bizonylosza, de ha maradna is a ragyog hang, úgy a ragya-val kell összerakni, vagyis a ragya hangot Licht-re kell átírni.

Ha a szép etimológiáját nehezen rakjuk ki regályrekkint, hogy a schön a Licht volna, úgy a szép hangot dúrgerni kellene, három perspektívától kell hangokat kirakni: szexualitás, Licht, kontempláció.

Böja, buja: a buja hang nem szláv eredetű hang, hanem ősmagyar, indogermán beu, vagyis bö-bő-bu stumától ered, de rakó stuma bö, ez a hang artelja raktagán a szexualitást, hogy böja, de a bö stumától volt beszéd nakta.

A Licht perspetkívája, bolo.

A rakó stuma ide az indogermán bo stuma, ahogy írva volt ez az ősmagyar stuma, ahogy a bolond, boldog is ,magyar hangok, ettől erednek, ahogy a Licht ősmagyarul bolja, úgy bolo vagy bala, ahogy Balaton, naknamákat kell ide mondani.

Báj: a báj hangról volt már beszéd, hogy nem török hang, de a báj indogermánul Wort is, ahogy Licht, ahogy indogermán bhá vagy beu stumától. Ha úgy véljuk, hogy a báj a bo stumától ered, úgy raktaga hang a bája.

Kontempláció, bolojskni, bolojszkna.

Erre mondaná az ember, hogy látványos, de ez ez egy új-ónemmagyar hang, a látványos hang contaminálva van, attól, hogy a látványos ma egy cirkuszi attrakciót rekk, úgy nem a kontemplációt. A lát hang is germán, germán wleitan-tól ered, ahogy wleitan, de erről már írva volt, hogy indogermán uel stumától ered, ahol a ja kausatív á-vá vál. Így a kontemplációs hangot is a bolo, a bol stumától raknám ki, ahogy bolojkni, vagyis blicken, de inkább bolojskni-nak mondanám, vagyis a ja kausatív-presenz-iteratavra tenném egy magyar, ahogy germán és latin sk-t, ez akciós ahogy iteratív is.

Káprázatos: ez a hang dúrgerni van.

A kápráz hangot ma flimmernnek mondják, de ez raktalosza, attól, hogy eredetileg a kápra annyit tett, hogy benebelt gewünscht, és ez egy jevevényhang, a kápra, z-vel totál dúrgerni van, de erről volt már beszéd, hogy a z-s verbeket dúrgernki kell. A kápra így egy jevevényhang, rekkja, hogy benebelt gewünscht, indogermán keuep stumától ered, rokonja az árja kúpjati, latin cupére, ahogy cupidó, ahogy rokonja a szláv koprъ-nak vagyis a jevevényhang kapornak. A kápra magyar formája volna habro, attól, hogy a hab nem fingár eredetű hang, dolga nem van a fingár kump-val, anaról bizonylosza, hogy nem-e indogermán eredetű hang, mondjuk a görög κῦμα, vagy az indogermán keu stumától ered. A magyar hab indogermán kueb formától ered, ettől a germán ƕapjan, stak a probléma, hogyan is rekk, attól, hogy volna habro, ahogy habros és habus, ahol a habus habu volna. Ígyhát:
- habu.
- habro.

Haboz: a hang z-s verb, így dúrgerni van.

A probléma, hogy már nem van verbünk, ahogy mondjuk árja kúpyati, de verbet nem a substantívtól kell kirakni, attól, hogy a substantív már a verbtől ered, úgy a habro formától kell verbet kirakni, ez volna a háborog a haboz laguján, ahogy raktaga hang volna a kápráz laguján is, ha ez jevevényhang, de a magyar formája a habro. A háborog hang így annyi volna, hogy broden, perlen, ahogy benebelt wünschen, dohonsztán vágyni, úgy dúrgerni van a kápráz hang. Ha a háborog a latin cuppidó rokonja, úgy volna mondani, hogy háborgás Verlieben, ahogy háborgás benebelt wünschen, ahogy volna mondani a haboz laguján is.

Boljog.

Stak a probléma annyi, hogy így a kápráz ahogy a háborog nem azt rekkja, hogy flimmern, hanem hogy benebelt wünschen, habosan wünschen, úgy kell egy hang is a flimmern-re. A magyar flimmern hangot is, ahogy sok mást is, újra stak a bol sumától mondanám, az átvett bélyeg eredeti formájától, a boljog-ot.

Bélyeg, boljogo : ez ahang ősmagyarul bolajgo volt, a magyar, ahogy indogermán bol stumától, ettől ered az ősmagyar Farbe is, a bolja, ja kausatív-presenzvel, ahogy ez a possív is, erre rakód a gho partikel, vagyis így boljog vagy boljag. Az indogermán formája bhléig, ettől így ősmagyar boljog. A bélyeg forma átvetődéssel rakódott ki, vagyis, a ja é-vé vált, bolég, az é az entora ment, így bélyeg-vé vált.

Hazug, hazud: etimológia bizonylosza,latin jevevényhangnak boljad.

A hazug hangnál ki kell raknunk ento, hogy a z az hogy olyan hang volna-e eredetileg? Stakis d volna, vagyis az eredeti stuma had-nak boljad, de haud is volna. A had-val a magyar nem rak rakelni, attól, hogy a magyar had hang az indogermán kat stumától ered, germán hadu, stakhogy a szak, indogermán sék stumától vannak egyéb más hangok is, ahogy szakander, az angol scatter, avagy hánt-hant, a német schinden. Nemigen ismert, hogy a Lüge hangot kirakták volna a szak, szakítástól, hastak nem az hogy a losz-tól(laza) a német Lösungnak volt olyan rakásja is, hogy Lüge. Ha a had hangval nem rakunk rakelni, úgy talán volna, hogy a stuma nem had, hanem haud? Úgy a hazudni a latin haud-tól eredne, és ez az etimológa annál is opcionálisabb, hogy a magyar vagy új-ónemmagyar hamis hang is latinnak boljad, ez a német hämisch, Hamme, a latin hámustól ered, ez egy görögtől, annak a stumája egy indogermán biegen volna. A Lüge rakó perspektívája a biegen, úgy ahogy a schön-nek(habár se a mai németnél, se a mai angolnál) bolja, Licht, ahogy ha a hamis hang latinnak boljad, úgy logikus volna, hogy a hazug hang is latin eredetű hang, attól is, hogy a latin eredetű haud hang is igenstak visszamenne egy biegenre, stak bizonylosza, attól, hogy az ír gáu(Lüge) hogy olyan indogermán stumától eredne-e, vajon indogermán geu vagy indogermán gheue, úgy a latin forma, ha h-s volna, ahogy haud, kirakni volna. A hamis hang rokonja volna a homorúnak, ez germán hang, vagyis magyar, ahogy a görög-latin kamrának, ahogy kamerának, de ez az etimológia bizonylosza, stak annyi bizonyos, hogy bugot rekk, stakhogy a latin falsch hang is egy biegen eredetű stumától ered. A falsch latin, a hamis latin, a falsch biegen-től ered, úgy logikusan a latin hamus is egy biegen hangtól ered, úgy ha a hamis és falsch egy biegen-es verbtől erednek, úgy logikus, hogy a hazug is, úgy ez volna a latin haud, attól is, hogy a német Lüge hangot is eredetileg biegennek mondanám, habár az etimológia itt is problémás, hogy most a lo stumától ered-e, vagyis loszni, lop...vagy a le-től, de a rekkésje, hogy biegen, ahogy lenk, indogermán elei. A latin etimológiával a probléma, hogy a ne hazudjot ne hauzudj-nak kellene mondani.

Ranakeredva: ígyhát a Lüge tematikáját nem magyarnak kell mondanunk, attól, hogy a hamis, hauzug, hauzud, fals hangok latinok volnának, ígyhát nem ősmagyarok, az ősmagyar Weltanschauung részjei, stak annyinál, hogy indogermanizmus van látni a hangokon, hogy ezeket a hangokat egy biegen rekkésű verbtől tesszük eredni, stakhogy ezeket a hangokat dúrgerni kell.

Alternatíva: rakta és raktalosza,raktanéga.

A jó és a rossz hangról volt már beszéd, hogy a jó az indogermán ie stumától ered, rekkésje verbinden, vagyis racionális, ahogy arta, arete, stakhogy a jó hangot a libcsik kontaminálták, ma libcsizmust rekk, úgy a jó hangot vissza kell rakni verbinendre. A jog hangról is volt már beszéd, hogy ez volt ősmagyarul a Joch, vagyis iga, ősmagyar a libcsi law fájandja volt rakta, vagyis rak-ta, a Recht, a rak ta múltidejű partikelvel. A rossz hangot az indogermán reu stumától dúrgertük, lagujára a raktalosza-t írtuk, de negálni is volna, hogy né rakta, vagy rakta né ( a japántól, hogy a japánnál van ilyen formula, inkább bírem a né hangot, ahogy Frage-nél kinten is van, úgy raktané, de negligálni is volna, vagyis rakta-né-gha, ahogy a japánnál a ga partikel erősítő). Úgy ha Lügen van, úgy tagadni kell, hogy raktán regya, racionálisan beszél, úgy a hazug raktaloszag, avagy raktanéga. Ennél az ősmagyar kirakásnál látni van a probléma, hogy a Lüge hang nem stak egy biegen hangtól eredne, hanem a leu indogermán stumától is, ahogy a Losung is volt Lüge.
Verbként rakta hangok volnának a raktaloszad ahogy raktanégad, ahogy:
- Er negiert das Recht(logosz): raktanégad.
- Er löst sich vom Recht(logosz): raktaloszad.

Ha így a hazug-hazud hangok a latin haud-tól erednek, eredetileg biegen-t rekknek, úgy alternatívák volnának rájuk:
- Vékenni: a vék-véka-vékony hangoktól, indogermán ueik-től, weichen.
- Kurunkul: a ker-kor-kar stumától, indogermán ger stuma.
- Göbül: indogermán gheu stumától, ettől a göb, vagy göndör, úgy göndöröd.

Egyéb hangok is ki volnának rakni, de mondjuk stak raktának és raktaloszának.

Anto.

A szép etimológiját így nem raktuk kirakni, az etimológia bizonylosza marad. Bizonylosza, hogy a szép hangnál sep-et kell vennünk-e stumának vagy skép-et vagy skaip-ot, a fingár etimológia totálosan bullshit, libernyák etimológia, a magyar nem mondaná. A szép hang etimológiájára az opciók raktarekkint: skáip, a szín rokonja volna, az osztják süj-nak, de ez a szláv sijati, árja subhá. Az alter, libernyák kirakástól, ahogy bellus, schön: árja sápati, ahogy ha skép  volna, úgy a szab-tól. De inkább dúrgerni kellene a szép hangot, három perspektívától schön-t kirakni: böja-buja, bolo, bolojszni, bolojszkna. A ragyog hangot indogermánnak mondtuk, stakhogy izolált hang, a germán formától másul is, a formáció árjás, stakhogy a stumanyelvre nem van rakni, úgy 1984-esen dúrgerni kellene. A ragya hangról is volt beszéd, hogy a rozsdával dolga nem van, de ha volna is, úgy germán volna, a germán forma is olyan, de inkább a ragya-tól ered a ragyog, úgy a ragya Licht, bolja volna. A kápráz hangot dúrgertük, z-s verb, stakhogy a kápra jevevényhang, a szláv kapor rokonja, ahogy nem azt rekkja, hogy flimmern, hanem azt, hogy benebelt wünschen. A kapor-kápráz magyar, germán rokonja a habu és habro, vagyis a hab és hábor, ahol a hab nem fingár eredetű hang, a fingár hangval dolga nem van, úgy a kápra hangot hábro-ra dúrgerjük, ettől a verb háborog. A kápráz hangot egyrészt dúrgerjük így a háborog-ra, másrészt dúrgerjük egy flimmern hangra, ahogy mondjuk boljog. Az új-ónemmagyarnál a Lüge tematikája totál latinnak boljad, ahogy hamis-hazug-hazud, de ezek a hangok az indogermán rakó, fő perspektívától erednek, vagyis biegen, stakhogy ha ezek latin eredetű hangok, úgy nem részjei az ősmagyar Weltanschauungnak,így dúrgerni kell őket, lagujára 1984-es metóduson ősmagyarálni kell a hangokat, ahogy mondjuk rakta, raktaga úgy raktalosza, raktagalosza, raktaloszad, raktanégad, vagyis így a raktá-t a hogy rendes, kell negligálni.