Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az új-ónemmagyar mekegés nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál a reptíliákat és az ampfíbiákat, azoknak a namájait vesszük át, ahogy varangy, béka, teknősbéka, kígyó, az antonál azt rakjuk ki, hogy ezektől a namáktól stak egy bír biztos etimológiával, ez bé de a varangy hang, habár a fingristák a varangynál így is félrebeszélnek, ám a béka és a teknő hangokat töröknek mekegik, a kígyót fingárnak, a török hangok falsch-ak, a fingár bizonylosza, de kérdéses, hogy a fingár hang valósan fingár-e.

Lektion98-Reptíliák és amfíbiák.

Hangok: die Kröte a varangy,der Frosch a béka, Schildkröte a teknősbéka, ahogy teknő, die Schlange a kígyó.

Hangok: var, varas, varangy, pudda, puda, forogszka, foroszka,béka-bauka,brekeg(béget, blékatjan, berreg, brekeg)indogermán skel stuma, ettől kelios, skelios, keio a kígyó(?),szalanga,örmo, angolna, erejmár, áraszály,meder, meddő, medve, medence,lavor(lavóre), indogermán tekw stumától tekinos, indogermán tekth stuma, tákol, latin testa és testúdó, szláv tesati és tastati verbek, indogermán steu stuma ettől a stukna, ten-tenk stumától tenkő, mel-mol-múl-mal-mál stumától múltra, a Mulde, a dúr stumától a dúrek ettől dúrga vagy dúrka a német Drauche.

Varangy.

Enteredjünk a fenti hangoktól azzal, ana könnyű, reknán kirakni van, etimológiával bír, ez a hang bé a varangy. A varangy hang, ahogy a var, varas nem az indogermán uer vagyis varrni verbtől ered,hanem egy másik uer indogermán stumától, anatól a magyar orr is ered, de az orda nem az őrda, a vár, a vár az őrda, indogermán uer(wahr) stumától ered. A varangy ígyhát a var-tól és a varas(varacs)-tól ered, de ezek nem a varrni-tól erednek. A var hang a germán var, weer ahogy wearh, ezek a formák vannak a germánnál, így a magyarnál, rekkésjük erhöhte Stelle im Gelande oder in der Haut, mondani volna orr. A varangy attól szelentje magaját a Frosch-tól, hogy a varangynak varjai vagy Warze-jai vannak. Konkrét indogermán nd-s forma nem ismert, úgy stak vélni van, hogy a varangy az nazális formája-e az uerda-nak vagy a Warze-nak, máshogy orda-nak(orangy). Konkrét grammatikailag a hang volna: uer-ana-da-ja, de ez bizonylosza, ahogy már írtem, hogy ez most nazális vagy sem, ahogy van-e itt possesív-kausatív ja. A varangy így az, ana varat és Warze-t (orda), varda-t bír, attól nem Frosch.

Varas vagyis varacs: a magyar varacs hang ámbár már igen szlávos, attól, hogy cs-vel van a hang, úgy a magyar varacs hang az szláv varch hang volna, ana eredetileg varas volt, attól, hogy a szlávnál az s vagy sz vál cs-vé, így nehéz mondani, hogy a varacs magyar-e vagy sem, de a varangy már igen, stakhát a varacs-ot át kellene írni varas-ra. Igenstak az van mondani, hogy a magyar orr hang is eredetileg varas volt, vagyis varr, ahol az s vagy sz r-vé vál.

Alternatíva a varangyra: raktaga alternatíva nem volna, attól, hogy kevés indogermán hang van a Krötere, stakhogy a német Kröte etimológiája is bizonylosza, ahogy stak egy germán hang rekkja a varangy varas pespektíváját, ana hang rokonja a a punának, pumpának és a puddingnak, a germán pudda a bö stuma pu-s formájától, úgy hogy ez a pudda is rekk Warze-t, úgy varangyot is.

Béka.

A béka hangot töröknek mekegik, stakhát a magyarnak dolga nem van a törökkel, hogy indogermán és germán nyelv. A probléma annyi, hogy a töröknél van arányoló forma és rekkés is, de ha van is, stak véllosza volna, attól, hogy ilyen arányolás volna itt vagy ott a zuluval is, de nem mondjuk, hogy ez a hang vagy az a hang zulu volna. De talán az is volna, hogy a béka hang egy neologizmus, utóbbi hang, de a hang a töröknél is indogermán volna. A béka hang etimológiája igenstak hangmímelő volna, így új, rokonlosza, hastak a török nem ered a magyartól, a magyar meg egy indogermán és germán nyelv. A hangmímelőre vannak opciók bőven, az első, hogy az indogermán bé-bó hangtól ered, ahogy bégetni, ahol mondjuk a g k-vá vált, úgy kirakódott, hogy béket. A második opció volna, hogy a blöken-től ered vagy a blékatjan germán formától, ahol az l szakad ki, úgy vál a verb békatjan-vá. A harmadik opció volna, hogy a berreg brekeg formájától ered a hang, ana szlávosnak boljad, a szláv brék, de van germán forma is, ahogy bearkian vagy brak, itt így az r szakad ki, úgy vál a hang békeg-vé. A negyedik opció volna, hogy a béka rokonja a búgályos hangoknak, ahogy bagoly, bögöly, de ezek stak búgályok, ahogy a szláv byk, a bika. A bikára is azt mekegik, bégetik,hogy török hang, de valósan szláv , a búg rakustuma k-s formája a bika, úgy igenstak volna, hogy a béka dumpfen Schlag brekeg, úgy a béka bauka, buka, baka, volna, vagyis így egy hang a biká-val. Ezt rekkem opcionálisabbnak, hogy a béka hang egy a bagolyval, bögölyvel, bikával, stak ez baka, beuka. Ha ez vagy másik volna a béka etimológiája, úgy volna, hogy ez a hang ment át a törökre.

Opciók:

- Indogermán bé-bo stuma: béget, béket.

-Indogermán blöken: blékatjan-békatjan.

-Indogermán berreg: brekeg-bekeg-békeg.

-Indogermán:beu, beug, búg: bagoly, bögöly, bika, búgályok, úgy a búg k-s formája volna bauka, beuka, baka.

A béka ígyhát hangmímelő hangtól ered, a négy alternatívától eredne ettől is és attól is, de opcionálisabb, hogy a béka a bagoly, bögöly, bika.

Alternatíva a békára: forogszka, foroska.

Az előbbi lektionnál átvettük a porontyot és a fruskát az indogermán per-sper stumától, ha ezt a két hangot átírjuk magyarra, germagyarra, úgy a két opció volna a béka laguján( habár a békaval gond nem van, ha az ember loszja ezt a hangot a fingrizmustól, az ember megszokja, hogy az egyik hangmímelő hangtól rakja ezt, vagy a bika rokonjának), az egyik a foronty, hogy a Frosch folyton forong vagy a német Frosch, a fruska magyarul forongszka vagy foroska. Habár a Frosch összes aspektusját egy mondtanál mondanánk, ahogy: béka brekeg, béket, búg, berreg, bauka, a béka forong úgy forongszka, foronty.( Ha a Frosch-nál vagyunk, úgy azt ide kell írni, hogy van lyan szláv hang, hogy brék, ez azt rekkja, hogy hüpfen.)

Teknősbéka.

Teknő.

A teknő hangot töröknek mekegik, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis indogermánul, úgy magyarul kellene ezt a hangot kirakni, ahogy ezt tettük már a békánál is, és kiraktunk így indogermán etimológiát, attól is, hogyha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az etimológia folyton indogermán apriori. Ígyhát át kell venni a teknő hangra az indogermán etimológiákat és alternatívákat, ha ezt átvesszük, úgy azt is át kell venni, hogy a teknő raktaga hang-e a béka hangval együtt. Ígyhát a teknő hangot töröknek mekegik, stakhát a magyar nyelv logikája indogermán és germán, úgy itt a magyar egy tek stumát hall és rak, ahogy egy ana partikelt, vagy tek-ana-t, mondani volna tekve. Az első rész ígyhát egy tek hang, ana indogermán tek-tak vagy teg-tog vagy tenk-tank volna. Konkrétan nem ismerünk ilyen indogermán hangot, vagyis, hogy egy tek-na Trog-ot rekkne, de volna, hogy az a lagu itt is, ahogy a békánál, hogy új hang( a béka hang ki van rakni indogermán hangmímelő hangoktól). Ha grammatikailag rakjuk és látjuk, hogyan is van magyarul vagyis indogermán a hang, úgy a másik perspektíva az, hogy olyan hangoktól raknak ki teknőt: reiben, waschen, dehnen.

Az első perspektíva: mosni, waschen, lúg.

Lavor: a lavor hang latin eredetű, de germánon át a germagyarnál, rokonja az ugyanstak germán lúg-nak. A lavor az indogermán loue stumától ered, a latin lavóre verbtől, de a verb rekkésje a mosás, mosakodás, úgy a lavor a nedvességgel, a mosással van összefüggésnek innnen.

Az arányoló indogermán stuma a tekw(tekinas):rekkésje laufen és fliessen,ettől a stumától ered az indogermán tekinas hang, rekkésje fliessend és laufend, vagy ha a lavor a lavóre verbtől ered, úgy a teknő rekkné azt, ahol mosnak, folyás van. Ámbár volna, hogy az interpretáció raktagalosza, falsch és a teknő valóságosan meder vagy meder és lavor egyhol.

Onto: meder, meddő,medence, medve.

Arra hogy rakjuk, hogyan is van a teknő, úgy raknunk kell, hogy ez meder vagy lavor vagy stupor, erre példa az indogermán mad stuma, de magyarul med, ettől ered a meder és a medence hang is. Az indogermán mad stumától erednek a német maasten és Mast hangok, vagyis faggyús, dagadt, nedves rekkésje van, ahogy folyás is.

Indogermán mad, de magyar med stumától a hangok:

- Meder: latin madére verbtől ered, bizonylosza, hogy ősmagyar-e vagy se, de látni, hogy a stumától négy magyar hang is van.

-Meddő: a latin madae ahogy maddau a meddő hang. Elsőre furcsa, hogy a meddő hang éppen attól eredne, annak a rekkésje a német Mastung, stakhát itt a meder és a meddő folyás rekkést vett fel, vagyis a meder a indogermán tekinos, a meddő rekkésje hogy szétfolyt, vergeblich.

-Medence: nem szláv hang, hanem egy új-ónemmagyar, attól, hogy a med stumára van rárakva az nce, ahogy a bérencre is.

- Medve: erről még beszélünk, erről a hangról, hogy nem szláv, hanem a meder-nek a rokonja a med stumától, valahogy annyit rekkne, hogy  nass, fetttriefend.

A meder hangnál is látni és rakni van a kettős interpretáció, hogy lavor is volna, ahogy tekinas, az ana foly, vagyis meder. A teknő hangra ígyhát az indogermán tekinas is opció volna, stakhát tekw stumánk nem van.

Második opció: hogy a teker-dúr stumától ered vagyis tekerna volna, anat az ember fon, úgyhát az ember itt egy teker és ana-t hall, stakhát a teknőt nem fonják, inkább vájják. Van egy összefüggés, egy nehezen interpretálni való összefüggés a fonás és a vájásnak,a wühlen-nek innento, attól, hogy az indogermán tekth(ettől a tákol is) stumától ered a latin testa hang is, rekkja, hogy Platte, Schale, ettől ered a testudó, a Schildkröte, úgyhát a Schiléd és Kröte összerakás latinos. Stakhogy a latin testa inkább fonott, nem vájt, stakhogy ugyanettől a tekth indogermán stumától eredne a szláv tesla, az Axt és a tesati verb is, annak rekkésje behauen. Úgyhát máris volna egy hipotetikus verbünk, a tek, ez rekkné azt, hogy behauen, ahogy a szláv tesati verb, de a probléma megmarad, ogy azt hallja az ember egyhol hogy fonott, máshol azt, hogy behauen, vájt. A probléma ármányábbvá vál, ha a szláv tesati verbet összerakjuk egy másik stumától eredő szláv testati stumával. A szlávnál könnyen öszefolyna a két verb, az egyik a tekth-től a másik a steu stumától, úgy felrekkne az összefolyás egy hipotetikus tek stumát.

Harmadik opció: a tek, ahogy fon, ahogy tákoltól tesati megyünk tovább a szláv testati verbre, úgy máris annál az interpretációnál vagyunk, hogy a teknő az stupor, attól, hogy a stupor is az indogermán steu(csu-csá-csé) stumától ered, magyar vagyis germán hang. Így itt a teknő stumája indogermán steuk volna, erre rakódna az ana partikel, ahogy mondjuk stuchna(csúcs), stakhát t-vel van, a magyar forma folyton st-s, ahogy ez egy rakás példán átvettük, úgy rakód ide a szláv testati verb. Stakhát könnyen kirakódna így hangtolódásokkal egy hipotetikus, egy új, kevert stuma, ahogy tek, rekkné, hogy váj, ha látja az ember a szláv tesati és testati verbet.

Negyedik opció: ez az opció azt regya, hogy a stuma nem a tek, hanem indogermán steg és teg-tog, úgyhát a takarni verbtől ered, ahogy ettől ered a tető is, az indogermán tegto, ahogy ezt már átvettük. A probléma, hogy teginos, tegna, takna indogermán hangot nem ismerünk, de ki volna rakni, úgy indogermán au-ue-vel annyit tenne, hogy takarva, tekva. Annyi bizonyos, hogy inkább tető-nek mondanám vagy vért-nek, de nem teknősbékának a Schildkröte-t, attól, hogy látni volt, hogy ehová vagy lavor és meder volna, vagy az anat vájtak, szakantottak, így raktalosza a Schild is, a szilda, de ugynaúgy a béka is, úgy inkább tetősvarangyot mondanám.

Ötödik opció: ez volna az utolsó opció, attól, hogyha ránéz az ember a teknőre a vájt és meder és lavor akcidentáliákon al stak egy marad továbbá, az hogy a teknő tenked, vagyis tenyered, tenyészik, úgy a teknő nem stupor és nem medence, meder, hanem tál vagy tányér. Így az indogermán te-ten stumától eredne a teknő hang, stak itt az n szakad, ahogy a tek-nél(tök, nem szláv ez se, erről írtunk, hanem magyar, germán hang).

Ranakeredva: a teknő hang etimológiája bizonylosza, de bizonyosan nem török, ahogy a béka se- Ha az etimológia bizonylosza, úgy stak a magyar vagyis indogermán grammatikától enterednénk, ahogy a teknő akcidentáliájaitól. Úgy volna mondani, hogy  teknő tekinos, a tek-től, meder, és lavor, ahogy volna mondani, hogy a teknő tekve van, tákolva, vagyis tesati és testati, ahogy stupor is volna, vagyis stukna, de a tető na-val takarna, takna, ahogy a teknő tenked, úgy tenkő(tál és tányér): tekinos, tektna,tekna, tegna,stukna, tenkő. A teknő hangnál nehezebb a melónk, ahogy  béka hangval, attól, hogyhabár a békánál is több indogermán stuma volt az opció, de úgy ahogy rakja az ember, hogy hangmímelő hang, de a teknőnél már nem olyan könnyű, mondaná az ember, hogy etablálja a fenti hangokat, de nem menne,attól, hogy a tekinos stumája a magyarnál nem van és egyéb problémáktól, hogy a hipotetikus tek(schaben, wühlen) se van, a takar az nem tek... Ígyhát a teknősbéka összerakott hang egyik részje se török, hogy a mnagfyar nyelv indogermán és germán nyelv, a béka indogermán, a teknő bizonylosza indogermán hang, de a teknősbékát nem teknősbékának mondanám, hogynem tetősvarangynak, attól, hogy a német se mondja, hogy forogszka, foroszka vagyis Frosch, attól, hogy ugrál, de a Schildkröte összrakásja inkább latinizmus volna, a már írt testó és testudó hangoktól.

A teknő alternatívái: németül a Trognál(stak a Trog kivételével) a rekkő perspektíva  vájás, dúrás, málás, múlás, ezektől a hangoktól rakják ki az egyéb Trogot, úgy, hogy magyarul is rakni vannak, ahogy a német Mulde, ez a mel-mol-mul-mal-mál stumától ered, itt a múl-tól, a további nehéz, hogy múlat, múlta, múlad, vagy múlatra, de talán a múlatra-tól ered a Mulde, attól, hogy múlt az Staub is, ahogy málma. A másik a germán dróh hang, ez  dúr hangtól ered, germán drú, bizonylosza, hogy itt g vagy k van, úgy dúrga és dúrka is volna, de inkább dúrek, ahogy az ősmagyar dúrekni verb és ettől a dúrka vagyis drücken-Drauche. Ígyhát a német alternatívák igenstak rakni vannak,ahogy dúrka és múltra.

Kígyó: etimológia bizonylosza.

A kígyó etimológiájával ármány probléma van, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de a kígyó etimológiáját fingárnak mekegik, és itt van a probléma, hogy éppen a kígyó hang mekegné stak, hogy a magyar nyelv fingár volna, attól, hogy  fingár etimológia igenstak erős, attól is, hogy a fingár hang, hogy annak rekkésje, interpretációja is arányol a magyarnak. Talán van dolga  a magyar kígyó hangnak a fingárral, talán nem, nincs rakanta, stak véllosza volna az arányolás, olyan, ahogy a kínai nü és a magyar nő-nél, úgy hogy a magyar nő, az ana partikeltől ered, de a fingristák így is viccet tesznek a kínai arányolástól. A kígyó hangot nem is mondanám magyar eredetű hangnak, vanjon, vagy ne vanjon ez a fingár hang, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis ha fingár volna, úgy jevevényhang volna, de inkább nem fingár, hanem indogermán, úgy is jevevényhang, hogy nem germán. Entonál azt kell rakni a schlanges hangokról, hogy ezeket biegenes stumáktól rakják ki bögarészt,  magyar kígyó hangra stak egy indogermán hang arányol, ana biegen-es és kígyót is raknak ki, ez az indogermán skel(schiel) stuma, ettől ered a görög skelios, kellios, kelios hang is, indogermán, krumm-ot rekk, de kígyót és Wurm-ot is. Ha a kelios hangtól az l szakad, úgy keios-vá vagy keio-vá vál e hang, ettől a formától már vélné az ember a magyar kígyót vagy a finn kyy-t is. Ez az a hang van stak  az indogemránnál s a magyarnál arányol és Wurm-ot és Schlanget is raknak ki a regályrekkinti interpretációtól. Tovább etimológizálás antalosza volna egy indogermán gei-kjei vagy egyéb hangoktól, ha nem raknak ki más nyelvek azoktól kígyót, így stak marad e alternatíva, de ez is úgy boljad, hogy jevevényhang volna, ha indogermán is. A fingár és a magyarnak innento rakantával a probléma annyi, hogy a finn kyy-vel összerakják a nyenyec sü hangot, stakhogy ez raktalosza, attól, hogy ez rekkja a vélést, hogy vannak zátemi fingár nyelvek, de nem vannak, úgy a finn kyy és nyenyc sü hangok indogermánok volnának egy kei vagy egyéb stumától,a nnak van zátemi formája is, ha van, úgy a finn kyy nem eredne az indogermán  kelios-tól(haj-hajt, hajol rokonja).

Indogermán hangok, ahogy alternatívák:szalanga, gölöngö,örmo, erejmár, áraszály.

Itt átvesszük hogy olyan indogermán hangok vannak a Schlangenre:

Indogermán anagh-tól: mondjuk angolna, talán latin eredetű hang.

Indogermán né, sné-től(nesteln): Natter, magyar formája nem van.

Indogermán skel-től: skelios, kelios, skelna, skledro.

Indogermán leng-long-tól szalang és szalank: ettől ered a szalanga, a Schlange, nem szalag így, ahogy a szalonka a germán slinken verbtől.

-Indogermán ghuel-től, magyar göl: árja hvára.

Indogermán uer vagyis a magyar ör stumától: a Wurm, magyarul örmo volna, ha az öröm és üröm inkább nőnemű örma. Úgyhát magyarul neutrális vagy hímnemű a Wurm, örmo, de az öröm már nőnemű örma.

Ezek voltak a biegenes verbek, de vannak schleichen-es verbektől és stumáktól kirakott Schlangek is, ahogy raknak ki az indogermán er-ár-tól is:  skandináv reimir, ez magyarul erejmár volna, ahogy ott van az árasz-tól a tochár ársal, annak az indogermán formája bizonylosza, úgy áraszálynak rakem át ősmagyarul.

Ha így a kígyó etimológiája bizonylosz, de indogermán etimológiája is volna, hogy talán volna az indogermán hang a fingár is, ahogy indogermán kelios, ettől keio, de így is jevevényhang volna, úgy a kígyó laguján etablálni volna: angolna, örmo, szalanka, gölögöly, erejmár, áraszály.

Anto: így ennél a lektionnál a varangy, béka, teknősbéka és a kígyó hangokat vettük át. A varangy etimológiája a könnyű, indogermán uer(orr) stumától ered, ettől a germán var, úgy a varangy az ana Warze-t bír. A varangy rokonja a varacs, ám ez szlávos, varas volna a hang. A varangyra stak egy alternatíva volna, hogy a bö stuma pu-s formájától mondjuk, hogy pudda. A béka hangot töröknek mekegik, de inkább egy új indogermán, úgy magyar hang volna, egy hangmímelő hangtól, opcionálisabb, hogy búgó hang, vagyis a bagoly, bögöly, bika rokonja, úgy bauka, baka. A teknő hangot is töröknek mekegik, stakát a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy indogermán logikával bír, vagyis teknő tek-ana volna. A teknő hangra több etimológia is volna, hogy: tekinos, tekth-től, tákolna,szláv tesati verbtől, vájástól,tehtna, tegna atet -től, a takartól, steu stumától stukna, a ten-tenk-től tenkő. A germánnál a rakó perspektíva  málás, a dúrás, a vájás, úgy van a németnél a Mulde, múlatra, ana etablálni van,  vagy a dúr-tól a dúroka, dúroga, a német Drauche. A kígyó hangot így vagy úgy jevevényhangnak mondtuk, hogy egy indogermán alternatíva volna, hogy a német schiel-től ered, indogermán skel stuma, ettől kelios, kígyó hang reknán kirakni volna, de ha  s van, úgy is jevevényhang. Ontonál átvettük az indogermán mad stumát, ez a magyar med, ahogy ettől ered a medence(nem szláv), a meddő, meder és a medve(nem szláv) hangokat, de erről majd újra beszélünk, ahogy példának a latin lavóre-től  a lavort. A béka így indogermán hang, hangmímelős, de volna rá alternatíva, ha más perspektívától mondanánk, ez volna a foronty és forogszka, ahogy foroszka, a varangy az perfekt ahogy van. A kígyó az  így vagy úgy jevevényhangnak boljad, úgy dúrgerni volna, alternatíva volna bőven: angolna, örmo, szalanka, gölögöly vagy a két hang az er -ár stumárótól, azokról még beszélünk, az erjemár és áraszály.