Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van attól, hogy az új-ónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál a zenebona-ének-dínomdánom tematikát vesszük át, ena és ana(két) perspektívától, hogy a magyar nyelv germán nyelv, de fingárnak mondják, stakhogy úgy az ének hang nem volna fingár, attól, hogy a másik perspektíva a mottó, a tacitusi mottó a fingárokról: sorglos vor den Menschen, sorglos vor den Göttern, so hat dieses Volk das Schwerste erreicht: sogar das Wünschen ist ihm kein Bedürfniss mehr. Ena mottó rekkint az ének hang nem volna fingár, attól, hogy úgy a fingárok és a fingristák lopják a finnugor Seligkeitot, ahogy attól is, hogy a tematika balti-szláv, vagyis sklavisch,vagyis schalkisch, schalkhaft(dévaly, sklavisch?), úgy a Schalkoktól, a Slavoktól, a türkoszlávoktól nem vagyunk részjei a platóni rejkunak(úgymond platóni), de ha a magyar fingár nyelv volna, úgy már részjei volnánk annak, de úgy az ének hang nem fingár, anta áll a tacitusi mottónak. Problémám nem volna a fingárokkal, vagy itt finnugorokkal, stakhogy ha a magyar nyelv fingár volna, úgy az ének nem volna fingár hang, ahogy a mai magyar nyelv is máshogy látszódna, nem így, attól, hogy a finnugorok példának The Walkind Dead Flüstererjei, suttógóji( na jah, de hogy ők suttognak, úgy nem énekelnek, hogy tiltott), a magyarok a Neganek, az Én-ek, Sanctuary, úgy ha a két arta összejen, úgy logikusan az eredmény az, hogy a finnugor antiburzsujvá teszja a germánt, a germán a finnugort agresszívabbá, nem kuthúrálódás az eredmény, hanem antikúthúralizáció és így erednek a Hunnok, vagyis a magyar nyelv onnantól magyar nyelv, hogy nem bír Tür-vel és udvarral, hogy Balamir ezeket lehúztaja, ahogy onnantól, hogy nem bír balalajkával és singen-song-val, attól, hogy akik ilyet tettek, azokat megégették. A tacitusi mottónak anta van a libcsizmus így a finnugoroknál, nem volnának libcsik, dekadnesek, hogy balalajkát bírjnak, úgy ha a magyar nyelv fingár volna nem volna az ének fingár hang. Ez totál dühensztő, hogy a fingárok és a fingristák lopnák a finnugor Seligkeitot, és így nem vagyunk az úgymond platóni, a balamiri rejku részjei.
Lektion 105- Rövid lektion a zenebona-ének-dínomdánom tematikáról, ahogy a libernyák Sklavenaufstandról!
Hangok: zene, zeng, zendül, zokog-zekeg, zaj, zereg-zörög, szó,zakatol,gajdol, dánol, a dall vagy dál, dínomdánom, tinglitangli(Tingeltangel) tánc, dévaly(?).
Hangok: eb az ébta übta vagy e-bau, fingár opta-amp vagy apm, indogermán hang, indogermán u-ü stuma, indogermán uep-uáb stuma, kármály(carmula), svógi, a súg, görög épjan verb.
1. Zene.
A zene hangról volt már beszéd, hogy nem magyar eredetű hang, hanem egy sklavenaufstandi, vagyis schalkhaft(dévaly), hogy szláv, a szó rokonja, vagyis a szó a zene stumája, a kettő zátemi hang, a zene a gheu stumától n-vel, indogermán gheun stumától, ettől ered a zvángu vagyis a zeng, ez is egy balti-szláv hang, a stumájuk a zaj, talán egy zé-zá-tól, úgyhogy ez se fingár eredetű hang, hanem szláv, úgy a zokog is, szláv zvok, ahogy így a zakatol is. Ígyhát a szláv-zátemi hangok: szó, zene, zeng, zendül, zokog,zakatol és ezeknek a stumája a stakugyan szláv, nem fingár hang a zaj. A zörög-zereg hangok bizonyloszák, stakhogy a magyar nyelv nem bír sok z-vel enteredő hangval, ezeknek 80 százalékja szláv, ahogy a már dúrgerta zátony, zászló, zápor, zálog, kivétel egy pár német hang, ahogy a zúz, zeisen-zeusen-től, német zúz formától. A zúg hang is bizonylosza, nem vélném, hogy a magyar, vagyis germán súg-tól volna, germán svog, de erről a stumáról volt már beszéd, de a súg magyar, súgu volna úgy a szláv zaj és talán a zúg hangok laguján. A zendül egy bullshit hang, totál új, talán latin-németizmus szláv hangval, erre példa a germán carmula hang, ez a kár, indogermán ger stumától, ered, vagyis kármály volna, hogy kárma, káromkodás, károgás van, úgy a frazeológiát dúrgerni kell, ahogy a csőd hangot is, zendül frazeológiája németizmus szláv rakuon, úgy egy totál nem magyar hang. Visszarakódva a zereg-zörög-re, úgy azt kell mondani, hogy a hang bizonylosza, de a z-vel enteredő hangokat írtani kell, ahogy a nem magyar p-vel enteredő hangokat is, stak itt látni hogy az új-ónemmagyar de bérlosza egy nyelv, hogyha dúrgerem a zereg-zörög hangokat, úgy vagy 30 német hang nem van hogyan mondani, mondjuk, rischeln, rascheln, ratteln, knattern, schnattern, knistern, scheppern... A ronda z-s hang laguján vagy 30 német hang is volna, habár itt mondjuk bizonylosza, hogy a knistern nem-e szláv hang. Itt meg van lőve az ember, de a ranakeredva: a zene egy sklavisch hang, z-vel entered, úgy dúrgerni kell.
2. Gajdol.
A gajdol hangról is volt már beszéd, hogy ez is szláv, vagy inkább litván, attól, hogy mondjuk a zenénél is erősebb az az opció, hogy litván volna. A gajdol egy indogermán gei-gai hangmímelő stumától ered, ettől ered a perzsa gátha is, szláv gajati vagy gaj hangok a gajdol, úgy ez is egy dekadens(dévaly?), vagyis schalkisch, schalkhaft, sklavenaufstandisch hang, ahogy a zene, ez a magyar, úgy finnugor Seligkeitnak anta van, liberális hang.
3. Tánc, dínomdánom, dall(dál), tinglitangli(Tingeltangel), dévaj(?).
A fenti öt hang együtt volna, talán stak a dévaly bizonylosza, de a tánc német jevevényhang, stakhogy a németnél is jevevényhangnak boljad, a dínom-dánom görög-balti, a tinglitangli, Tingeltangel a németnél jevevényhang, de németül van továbbrakva, a dall az balti, de szlávnak, sklavenaufstandischnak boljad. Raktagán a dalt úgy kell írni, hogy dall, ez a hang eredetileg dánol volt, vagyis egy verb már, az indogermán deie stumától, ettől a balti dána, déna hang, úgy vált dall-vá, hogy az n szakadt úgy két l van, ha nem két l van, úgy hosszú van, vagyis dál, úgy a dall is egy sklavenaufstandi hang, mondanám szláv, de itt is inkább stak a balti állna fenn, attól, hogy az ismert szláv nyelv nem bír indogermán deie stumát, úgy ott is stak izoláltan vannak a hangok, ahogy erre példa a dévaly hang. Az ismert szlávnál stak ez a naknama van, még dána-ja se van, úgy bizonylosza, hogy szláv volna-e, ahogy az indogermán deie stumától eredne-e, attól, hogy a deie stuma igenstak arányol az indogermán düh-doh vagyis dheue stumának, úgy volna olyan hang, hogy dohoja és dohojni. A dohojni verb, ahogy germán dyja is ugyanazt rekkja anat a deie stumától egyik másik görög hang, úgy könnyű a kettőt keverni, de a dohojo hímnemű naknama wild volna, ahogy a szláv dévaly is wild-et rekk, de a dohojo azt rekkné, hogy egy öreszor, úgy a deie stumától a dévaly, hogy dekadens és nem wild-et. A dínomdánom kevert, ahogy a tinglitangli, az első részje görögös dino, dinos, a másik részje már baltis, dána. A német Tinglitangli hangot a dengel(döngöl) hangtól teszik eredni(a dengel magyar hang, germán), de ez falsch, olyan flasch, raktagalosza, hogy a dall-t a magyar vagyis germán dünnyögtől, valósan a tanzen rokonja a Tingeltangel hang, ahogy a tanzen a németnél egy jevevényhang. Itt is így a tin-tan van, a dino-dán, stak d-t váltással, ezt tették tovább gel-vel, úgy tinglitangli az annyi, ahogy dínomdánom. Ígyhát sklavenaufstandi, em magyar a mondat: dínomdánomra táncol, zenét gajdol, tinglitanlira dánol(dalol). Ezeket,az íly mondatokat dúrgerni kell, ahogy a hangokat is, hogy újra felvegyük a magyrmányt a platóni, akarem mondani balamiri rejkura, hogy újra magyarvá váljunk és bírjuk a finnugor Seligkeitot.
4. Ének.
Ha magyar nyelv fingár volna, úgy az ének hang nem volna fingár, stakhogy fingárnak mondják, úgy a magyar nyelv nem fingár, attól, hogy az énekkel a finnugorok és a fingristák lopják a finnugor Seligkeitot, ahogy látni volt a tematika schalkisch, schalkhaft vagyis sklavisch úgy dévaly, dekadens. A dekadencia lopja a finnugor Seligkeitot, de nekünk tennünk kell a finnugornak anta, hogy megvédjük a Seligkeitjukat. A finnugor hangokra volna indogermán alternatíva, opció, hogy azoktól erednének a fingár hangok, de mi itt stak egy példát írunk le. A fingár apet és opet hangok, ahogy bellen igenstak indogermán eredetű hangok, a hanti hangok a magyar ü stumától erednek, ahogy üvölt, indogermán u-tól, ettől ered az indogermán ueb-uáb stumák. A fingár hang,a hogy apet és opet arányol a cseh upiti hangnak, de sokkal inkább a görögés épjan és ápjan verbnek, a germán hang a b-s től ered, ahogy wóbjan s wópjan. A magyar eb hangot fingárnak mondják, de bizonylosza, a fingár hang, ahogy amp valósan együtt volna a fingár verbvel, hogy apet, ana indogermán volna, úgy az amp az apmo volna valósan, stak a fingárnál van hangátvetődés, germánul mondva wópma volna a hanti amp hang, úgy apet-apm volna a raktaga öszerakás. A magyar eb bizonylosza, attól, hogy vagy é-vel volna vagy ü-vel, nem e-vel, vagyis éb vagy üb volna, de úgy vélem, hogy az ü, ahogy üvölt stumától volna rekonstruálni magyarul egy übni verb ettől übo vagy übmo az eb. ígyhát látni volt, hogy egy újabb fingárnak mondott hang igenstak indogermán stumákkal bírna és a fingár hang is ndogermán volna, úgy volna ez rakni a finn áni-ról is, de most az etimológziálást ontonál teszem, hogy a magyar nem volna fingár hang. A magyar nem volna fingár eredetű hang, attól, hogy úgy a magyar nyelv nem is volna fingár eredetű nyelv,de nem is az, de stak hipotetikusan mondva, úgymost aufhebungolunk(az ilyen hangokat nem bírem, de most oké), vagyis a finnugor stak úgy maradna, ha az ének hangot dúrgerjük a fingár hangoktól, máshogy nem is volna a magyar nyelv fingárnak mondani(de indogermán és germán). Úgy stak egy alternatíva volna, hogy az ének negatív hang, azt rekkja, hogy a dánolás, gajdolás, a dínomdánom egy libernyák, schalkisch nyívákolás, vagyis az ének tagadja a fenti hangokat, úgy az ének az indogermán enq és enk stumától volna, egy hangmímelő, azt rekkja, hogy nyívákolás, Gewimmer, úgy a germán ank volna, dehnstuffig énk, úgy a k nem utóbbi, hanem a stuma részje.
Anto.
Ennél a lektionnál így a Schalkenaufstand(liberál) hangjait vettük át, a zenebona-dínomdámon hangjait. Azt raktuk ki, hogy az egész tematika nem magyar, hanem libernyák, schalkisch, a probléma ott van, hogyha a magyar nyelv fingár volna, úgy egy fingár hang se volna itt, úgy az ének se. Az ének hang magyar, germán, de ez tagadja a dínomdánomot, a tinglitanglit, schalkischnak mondja, attól, hogy nyívákolásnak, Gewimmernek, úgy a germán anak a hang, dehnstuffiglag énk. Az ének így egy auhebulngolás, úgy ha magyar a hang, germán, ana tagdaja a libcsizmust, úgy ezzel védjük a finnugor Seligkeitot, vagyis a finnugor éthoszt, a Flüsterer-éthoszt a fingristákkal és a fingárokkal anta. A szó-zene szláv hangok vagy balti, úgy a zaj, a zokog, zendül, vagyis a zaj nem fingár, hanem schalkhaft, a zendül egy németizmus, hogyha Aufruhrként Krawall-ként rakjuk a hangot, de szlávul, úgy inkább káromály a magyarabb, de nem bírem a frazeológiát,a zaj nem fingár, de inkább mondjuk ide, hogy súgu. A gajdol is szláv vagy balti eredetű hang, talán inkább balti, de sokkal raktább azt mondani, hogy szláv, sklavisch, hogy balti, a zene és a gajdol így schalkisch hangok. A dal az raktagán dál vagy dall volna, indogermán deie stumától, a dánol-tól, úgy ez is a Schalkenaufstand részje, de rokonja a dínomdánom, a tinglitangli, a tánc is, ahogy bizonyloszán a dévaly. Szlávul a dévaly wild, de a szlávnál a deie stuma nem van, úgyhogy nem szláv hang( bárstak az volna), keverni van a dohojo-val is, az egy öreszor, a dévaly a deie-től dekadens volna, schalkhaft, Sklave, libernyák.
Ontonál átvettük az eb hangot is, ahol azt raktuk ki, hogy a fingár verb ahogy apet-opet indogermán eredetű hang, magyar is volna, de ettől a verbtől ered a fingár amp, stakhogy ez methathesen ment át, eredetileg apmo volna:apet-apmo. Az eb etimológiája bizonylosza, ha az üvölt-től volna és ettől az üb-üp verbtől úgy éb vagy übo volna.
A fenti hangotkat így a magyar nyelvtől, ahogy azokat is akik teszik dúrgerni kell: zene, zaj, zeng, zendül, gajdol, dínomdánom, tinglitangli, tánc. Az összes nem egyéb, ahogy ének, ank, énk, vagyis vínyogás ahogy dévály vagyis dekadens, úgy a mottó ének, a nyívákolás van dévaly, de éljen tacitus és éljen a finnugor Seligkeit, éljen a platóni, balamiri rejku!
