Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál átvesszük a maradt úgymond religioni hangokat, annak fazitját tesszük meg, attól, hogy már a nagyobb részjét átvettük, ahogy ihma, ige, beszkány, vagy boszorkány, ahogy Isten, ezeket a hangokat is dúrgerni, vagy a kép-et, ana hép volna, és így tovább. Most egészvé tesszük a tematikát.
Lektion93- A kretény-libcsi hangok fazitja, ahogy antonak rakásja.
Hangok: menny, indogermán hang, de stak Empore és Berg. Pokol, ana bizonylosza hang, de pokol a pukel, egy Wicht. A liheg és leheg hangok. Lakni és lakoma.Az ünnep az ida vagy üdv vagy üna, Wonne vagyis vágy? Garázdárma, vítama, máldu, arányétma. Ebéd, vacsora.
Dúrgerni való hangok: mennyezet, pokol, lélek, ünnep, lakodalom, eskü, esküvő.
Átinterpretálni való hangok: menny, pokol.
Menny: ez a hang nem fingár eredetű hang, indogermánnak boljad, stakhogy kretény, keresztényi, úgy dúrgerni kell, vagy visszaírni, kretényloszni.
A menny hangot a fingrista-kretények fingár hangnak makogják, stakhogy stak a mordvin nyelvnél volna arányoló hang, ez a mordvin meńeľ, de a probléma ott van, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a mordvin is indogermánnak boljadna, ám a menny hang kretény vagyis fingrista-keresztény hang, marxista, úgy én is inkább látnám egy fingár-keresztény hangnak, ahogy magyarnak, stakhát indogermán vagyis magyar etimológiája is volna. A menny hangnál az ember entonál a me partikelre asszociál, ez emelkedés volna, ahogy ezt rekkja a me partikel másik formája is, az em, úgy itt egy indogermán me partikelt rakunk ki, ahogy megas, nem magas, vagy a mell hang, indogermán mel-től, ettől a melna a mell hang, de inkább ezt a hangot nem Brust-nak, hanem Kugelnek és dumbnak kellene mondanunk. Úgyhát van egy me emelkedő partikel az indogermántól, ezek tovább kirakva indogermán partikelekkel:
- me-gho: megas, magas.
- me-lo: mel, mél, mell, dumb is.
- me-na: ettől volna a menny hang.
Ha ez így itt van, ezt kiraktuk, úgy egy indogermán men stuma volna itt, és ilyen van is, ahogy mondjuk a latin minēre, perzsa manyente, latin mons, a Berg, izlandi mø̄nir, a Dachfirst. A magyar menny hang igenstak egy indogermán mŏnii̯o formától eredne, ettől ered az izlandi hang is. Azelőtt hogy továbbmennénk beszélnünk kell a mordvin ńemeľ hangról is, ezt a hangot a meńeľ metathesejének mondják, de ez falsch volna, bé indogermán hang volna, stak bizonylosza, itt íres formák, vagyis kelták rakódnak ide, más és más stumától:neamh,nēl,nīam. Ezek a hangok más és más indogermán stumáktól erednek, de ezektől eredne egy Himmel hang is. Ha ezzel megvoltunk, úgy a menny etimológiáját kirekktük, hogy indogermán az etimológiája,úgy de a mai magyartól, az úgymond magyartól is ki volna rakni, ez volna indogermán mŏnii̯o, magasat rekk, emelkedést. A probléma stak annyi, hogy az izlandi hangon kívül nem ismerünk dubb germán hangot ettől a stumától, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de a magyartól rakni van. A menny ahogy magasság, magasmány, Berg talán a pogányságként is rakni volna, attól, hogy az Olympos az Himmel és Berg is, mennyként is rakni van, stakhogy ez nem a valós paganismus és a valós ősmagyarra, a démonológiára nem volna rakni. Már írtem, hogy a valós ősmagyar a démonológia, a magyar nyelvtől, annak dohopa struktúrájától kiraktuk, hogy erda van, ahogy árda, ana árdától áradnak és erednek az erjeszják, az árnyak, a démonok, úgy az ősmagyar itt le perspektívájú, habár az árdának normál geometriája nem van, úgy az erdának se. Úgyhát a menny hangot, ha nem dúrgerjük, de a mai rekkésjét kell, Bedeutungját, keresztényloszni vagy kretényloszi kell, ezt a hangot kell mondani az új-ónemmagyar emelet és mennyezet laguján, ezeket dúrgerni, attól is, hogy a mennyezet egy bullshit z-s verb, de a menny hangot raknánk stak Berg-ként is.
A menny kretényi antandatétje a pokol: ez a hang szlávnak boljad, de bizonylosza, stakha nem vagyem kretény, úgy nem vagyem rakantályos ezt a hangot interpretálni, úgy lagujára germán puki, Teufel ahogy puca, pucel, puck, Kobold
A pokol etimológiája bizonylosza, vannak, akik a Pech-nek mondják, ez a szláv pьcъlъ, stakhogy a Pech hang az indogermán pei stumától ered, ettől a fa, faggyú, fű magyar, vagyis germán hangok, úgyhát sokat nem rekkne. A másik etimológia volna, hogy a szláv pest rokonja, ez a szláv pekъ, rekésje, hő, Hitze. A probléma ezzel stak annyi, hogy nem vagyem kretény, úgy fingem nem van a kretény Hölle-ről, ennek az ismeretje stak jóval későbbi, vagyis a hang kúthúrális volna, ahogy ma mondjuk floppy. Floppy ma már nem van, bé nem dúrajtják, úgy az ifjabb generációk nem is ismerik, stak azok rakják, akik beszélnek angolul, de ma az ifjebb generációnál már ismerlosza. Így áll a pokol hang is a mai 21. századnál, a mai posztmodern, posztkeresztény időnél, hogy nem van interpretálni. Ígyenhol jen fel a rakandmány, hogy hogyan volna, ha a pokol nem is szláv hang volna? A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a pocak is germán eredetű hang, vagyis magyar a bö stuma p-s formájától,germán pok, puc, úgyhogy ezt a hangot is továbbrakná az ember, ettől rakódna ki a germán puki és pucel, pukel, ezek azt rekkik, hogy Teufel és Kobold, stakhogy ezek már keresztényi hangok volnának, úgy inkább egy ühgy volna, egy Wicht, úgy azt rekkné, hogy bugge, az angol bugge, ez is a bö-bő-bu stumától ered, rekésje, hogy boogeyman, mondani volna, hogy zsákos ember.
Ranakeredva: a pokol etimológiája ígyhát bizonylosza, volna szláv pьcъlъ, ahogy szláv pekъ, ezeknek kellene vanniuk, attól, hogy a pokol hang keresztény-libcsi hang, vagyis magyar nem volna, hastak nem umwertungi aller Werte hang, vagyis úgy a germán pukel volna, vagyis boogeyman, egy ühgy, egy Wicht. Én ma a 21. századnál ezt mondanám pokolnak, attól, hogyí fingem nem van a kretény-libcsizmusról, vagyis a Hölle Vorstellungja ismerlosza tőlem, attól, hogy a Hölle kúthúrális, ahogy ma floppy, úgy a pokol hangot germán pukel-ként, a pocak rokonjaként rakem. Ha a pokol úgy egy ühgy, egy Wicht, úgy citálni őt úgy van: pokolt, pukult ühgyelni.
Ezzel dúrgertük az antandatéteket, hogy menny és pokol, a menny stak magas, Berg, Empore, a pukul egy Wicht, egy ühgy.
Lélek: ez a hang is egy kretény-libcsi neoillogizmus, ahogy a szellem, az is egy idegen, aljan ideológia, úgy ezekkel a magyar nem rakand, attól, is, hogy árnyakat bír.
A probléma már stak annyi, hogyha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv és a magyar nyelv kidobtaja az indogermán Seele, Atem hangokat, úgy hogyan van itt újra ugyanattól a koncepciótól egy lélek hang? Annyi bizonyos, hogy sok indogermán nyelvnél a Seele hangot a dohonsztától rakják ki, de az bizonylosza, hogy a koncepció indogermán vagy nem. Látni van az új-nemmagyar szellem hangnál is, hogy a koncepció nem magyar, új, úgy ez volna a lélek hangval is. Ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de nem van a fenti atmen-es koncepciótól indogermán Atem, Seele hang, úgy hogy a fenének kell egy egy fingár hang egy bizonylosza indogermán koncepcióra? A lélek hangot a fingár lil és lul-nak mondják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, egy partikelnyelv, úgy a lél hangot is ki kellene rakni az indogermán partikelektől, ahogy el-le, eil,él-lé, ol-al..., stakhát nem rakjuk ki.
Liheg, lehel hangok: a lélek hangra vennünk kell a liheg és leheg hangokat is, és itt első, entós rekkelés, kérdés az, hogy volna-e olyan hangmímelő hang, hogy lih-leh, attól, hogy ezeket a hangokat hangmímelőnek mondják? A probléma stak annyi, hogy ilyen indogermán hangmímelő hang nem van, vagyis stak egy, a lá-lá, ahogy lé-lé, ahogy az is, hogy a magyar nyelv indogermán nyelv. Ha így nem van, úgy talán nem hangmímelő volna? Ott van példának a mordvin läka. Stak a probléma itt az, hogy kérdés, hogyha nem hangmímelő hang, hogy a stuma úgy lél vagy lehel, attól, hogy a hehe-s forma volna-e későbbi, és eredeti lél? Ha a mordvin läka volna a hang, úgy volna rá indogermán és germán etimológia, ahogy mondjuk lechzen, germán lakjan, vagyis lecken, úgy a dohonszta lé, nedv. És ha a le vagy lé az eredeti forma? Úgy az indogermán lei-től eredne, ahogy lé, lék, lép és egyéb hangok.
Ranakeredva: a lékek hang egy nyelvkakilási hang, de a lél hang bizonylosza eredetű hang, stak a probléma ott van, ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv és már kidobtaja az Atem-os hangokat, hogyan volna itt ezzel a koncepcióval egy aljan, idegen hang? A lé-vel a probléma, hogy dolga van-e a lehel-liheg hangokkal, ennél a rekkelések, hogy most hangmímelők vagy se, de indogermánul stak egyet ismerünk, ahogy ha nem hangmímelő, úgy a lél-lel vagy a hehe-s hang-e stuma? Ha nem hangmímelő, úgy ott van a mordvin läka, ana talán a germán lakjan verb volna, de lé stuma is volna.
Antoranakeredva: a lél-lélek hangok zavaróak, dúrgerni kell őket, stak a lehel-liheg bizonylosza etimológiájú hangok maradjanak. A fingár lul-lil-lel hangokkal a probléma, hogy olyan hang indogermánul nem ismert, hogy dohonszta, hastak a fingár hang nem korcs hang. Erre a példa a magyar lát hang, az indogermán uel stumától, indogermánul ueleit, germán wleitan, leitan, de látni van, hogy már a germánnál is szakad az ue hang, a magyarnál a kausatívtól á-vál. Erre aránnyoló példa volna, hogy a fingár lel-lél-lul német Welle-től volna, ettől a magyar öl hang is, norvég olla Quelle, de Dampf is, ahogy izlandi ylr.
Lakoma, lakodalom: ezeket a hangokat dúrgerni kell, szlávnak boljadnak, de bizonylosza.
A lakoma és lakodalom hangot is a kretény-libcsi hangokra tennénk, de az etimológiája bizonylosza, igenstak nyelvkakilási hangok. A lakoma, ahogy lakni verb-nek dolga nem van a lak, ahogy Lücke hangval, attól, hogy ez germán, de az új-ónemmagyarnál a struktúrája új, hanem vagy egy indogermán lak-val, ez lecken-t rekk, volna dolga, vagy egy szláv lakati-val és szláv lakomъ, ennek rekkésje kívánós, éhes, mohó, de dolga volna mondjuk az ír elc-vel, ennek rekkésje ghonosz, habár én inkább bírnám ide a litván làkti-t, ez azt rekkja, hogy leckend fressen, stakhát az is volna, hogy a szláv hangok valósan ettől erednek, ha ettől erednének, úgy a magyar hangnak nem kellene szlávnak vannija.
Ünnep: az etimológia bizonylosza, de a hangnak stak komminista-keresztény-systemnél van racionalitásja, ha nem van ez a system, úgy az ünnep is irreleváns.
Az ősmagyaroknál nem volt ünnep, attól, hogy Kriegsverfassung volt, stak mányás, errinnern, ihma, vagy borzongás volt, de ünnep nem, naturális életnél nem kell ünnep, mondjuk a The Walking Dead életformánál, úgy az ősmagyarnál se van, attól, hogy az ünnep stak libernyákia, liberália a produkálástól, de ahol nem van produkálás, ott ünnep se van, nem van produkálás a libernyák ökomókiára. Az ünnep hangot így keresztény-kommunistának kell vennünk,de az etimológiája bizonylosza, attól, hogy az ün hangot íd-nek mondják. Erről, vagyis az üd és üdv hangról volt már beszéd, hogy az etimológiája bizonylosza, de mi egy opciót választottunk. Az üd és üdv-re két alternatíva van, az egyik az indogermán al-tól ered, árja íd, ez volna ald, rekkésje Labung Spende, a másik hogy az űz, üd, vagyis wit-wíd hangoktól ered, ahogy árja vidu is, rekkésje gesund, stark, deréka, hogy wit és űz. Mi az űz hangtól mondtuk az üdv hangot, de attól volna egy árja íd hang is, ettől logikusabb volna az üdül hang, habár én ezt is űz-nek hallem, vagyis az űzár, vítár vídvül, vídul, ha űz humanoidát. Stakhogy az ünnepnél ün van, úgy ez a hang egy picit ma már mást rekkne, mást hallana az ember, a vágy hangot, indogermán uen stumát, vagyis ma Wonne-t hall ide az ember, ahogy a latin veneror rekkné azt is, hogy feiern, habár a vágy hangtól vágyni rekkja azt is, hogy jagen, űzni, wídni. A probléma annyi, hogy ettől vagy attól a perspektívától is volna ünnep, ahogy az árja íd, az üdv, vídv ahogy az ün, Wonne interpretálni. De a nappal is összerakni a hangot egy bullshit, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis az ősmagyaroknál dohonkelma volt, nem nap, inkább mondták, hogy 3 dohonkelma után, nem hogy 3 nap múlva, úgy üdv dohonkelma volna, vagy vágydonhokelma, stakhogy az ősmagyar system egy Mad max és The Walking Dead system volt, nem volt normál produkálás, nem volt Woche, úgyhát az ősmagyar üdvdohonkelma, íddohonkelma, ün- vágydhonkelma volna egy madmax stílusú zombie metszerés, fájogda, gladiátor-hartu(harc). Azt ismerjük, hogy mondjuk a Thrákok bírták nagyon a Feier-t, folyton stak tették, de ez ma olyan, ahogy a disco, Sziget, egyéb libernyák bullshitek.
Ranakeredva: az ünnep etimológiája így bizonylosza, de a Feier stak egy életmódnál van, a keresztény-kommunista-kapcsizmusnál, vagyis ha ezek a produkálási systemek nem volnának, ünnep hang se volna, stak kúthúrális a hang. Az etimológiája bizonylosza, volna ide hallani árja íd, vídv, vagyis üdv, ahogy ün, vágy, Wonne is. ma az árja íd hangval nem rakelünk, stak vídv-vel és vágy-val, ün-vel, úgy ezekkel a hangokkal újra volna interpretálni a hang: vídva dohonkelma, ahogy vágy- ündohonkelma, stak nem libcsin, hogy ez Szigetet rekkne, hanem illiberálisan, hogy Mad-max és The Walking Dead fájogdát dohonkelmánál.
Onto.
A lakoma hangot így bizonyloszának mondtuk, talán keveredett itt a lak, ahogy lechen, leckend fressen, cumogni, a szláv lakati-val, de az is volna, hogy a szláv lakatinak dolga nem van az ír elc-vel, úgy a szláv talán magyar eredetű hang volna, az indogermán rakuja raktalosza, falsch volna.
Alternatívák a lakomára:
- garázdárma: a garázdár hangról volt már beszéd, hogy az etimológiája bizonylosza, de az Umwertung aller Werte rekkint azt mondanám, hogy ez a germán garázdár, ennek egyik germán formája gereord, ez Mahl-t is rekk.
- vítama: az indogermán ue, uei energikus partikeltől ered a wíd,ahogy űz és víh, vív hang is. Ha a víh-ről szakad a h, ana k volna, úgy újra a ví stuma rakód vissza, ez múltidejű partikelvel víta, vagyis egy tenkő, anat víhtak. Ettől ered az árja-iráni víti hang is, ez rekkja azt, hogy Mahl, erre, vagy a ta partikelre raknánk a ma partikelt, úgy volna vítama. Ez a hang inkább passzol egy róbó dühor folyga-nak, népnek, Raubtier-nek, ahogy a lakoma hang, attól, hogy ez nem regály rekkint van, hanem a vídás, űzés, víhás után, ahogy a róbó dühorok nem regályrekkint esznek, hanem az űzés után. Példa: ősmagyar maratárok áradnak kufároknak anta a végatun, az úton, a kufárokat meredejtik, a kufárok vasznaját, vesznáját szakantják és eszik, úgy az vítama.
A sippés evés, arányétma.
Egyet nem vettünk át, hogy hogyan is namatjuk azt, ha a Sippe eszik, ahogy mondjuk Sabas a Gótnál. Az ősinél, ahogy már írva volt, volt sippés evés, vagyis egy stalád, állad levágott egy marhát, ezt a marhát etteja az egész Sippe, ahogy idejevők is, attól, hogy nyílt volt, erre annak után ment a Sippe egy másik staládnak, ott is levágtak egy marhát. Ezt én két részről raknám össze, zuteilen és essen, vagyis az ar-ra-re stumától az átvett arány hangval és az indogemrán ed-éd-től étma, úgy kirakód, hogy: arányétma.
Ha itt vagyunk, úgy beszélnünk kell a regályrekkinti evésről is, ahogy ebéd vagy vacsora. Ezek nagyon is fontosak, stakhogy a magyar róbó dühor. Az ebéd és a vacsora hangot magyarul is raknánk.
Ebéd: a szláv оbědъ-nak mondják,stakhogy a két részje magyarul is van. A második az ét és éd stumák, ahogy enni, az ob talán a be vagy indogermán epi. Most egy bizonylosza, hogy ez vagy az, de át volna rakni be-ét, be-éd-ra vagy ép-étra, ép-édre.
Vacsora: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy logikusan vannija kellett a magyar nyelv egy formájánál ennek a hangnak, ez a latin vesper, kelta ucher, szláv vьčera.
Itt dilemma van, hogyhabár a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de a regályrekkinti evés már a produkális módtól ered, úgy magyarnak így nem mondanám, ha magyar is volna.
Máldu, máldus: a német Mahl hang nem a mál-tól eredne, hanem talán a mély rokonja volna, vagy a mérés-től ered, de a magyar úgy hallja, hogy a mál-tól ered, ezt rakkja a magyar ed kausatív-presenz-re, málad, ezt hímnemű substantívvá rakkja, máldus-vá, de ma már nem van, úgy máldu: ha máldu van, úgy a máladó, a malac málad.
Erre vegyünk egy storyt: garázdár emberjei őrjednek a kufárokra, vídik, űzik őket, ha leűzték, szakantják a vesznát, veszik a vesznát, úgy vítama van, a garázdártól vítama, úgy az garázdárma, de a veszna malac, máladó, úgy máldu van.
Eskü, esküvü: ezek a hangok dúrgerni vannak.
Enteredjünk ott, hogy már vettük azt, hogy az esni hang nem fingár, attól is, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, stakhogy korcs hang. A esni nem a verb, hanem ereszni, indogermán és magyar er stumától ered sz-vel vagy s-vel, ez a germán rāsen, stürzen. Az esni hangál az r kiszakadt, úgy vált esni-vé, de inkább ereszninek kellene mondani. De nem rakem ezt az eskü hangot se, ez most ereszkü-ként egy blm-s hang volna? Az eskü lagujára mondanám inkább az ígér hangot, ahogy perzsa aogədā, vagy talán az igétől, erről már volt beszéd. Nem is rakem, hogyan is kell schwören itten, attól, hogy ez egy bírási viszony, ana ara nem schwört, a gyámja, az apja teszja, mondjuk, hogy szűz, nem leszbikus, a vevéssel az arától obligat rakantályok vannak, úgy stak a vevő ígérja barma apjának, hogy nem ütje agyon, stak ha...A vevés előtt van stipulation, a stipulationnál vannak a feltétek kirakva, de a feltétek automatikusak. Na ennyit erről, nem rakem, ezeket a blm-s hangokat dúrgerni.
Anto.
Így itt enteredtünk a menny hangval, ezt a hangot kiraktuk a magyartól és az indogermántól is, ahogy:
-me-gho: megas, magas.
-me-lo: mel, mél, mell,melna.
-me-no: indogermán menio, monio.
A menny hang egy keresztény-libcsi hang, úgy magyarnak indogermánnák, germánnak nem kellene vannija, de az, úgy vissza kell interpreálni, kereszténylosza, Bergre és Empore-ra. A pokol hangra két szláv etimológia volna, de én nem vagyem obligat a kretény hangot interpretálni, hogy pogány vagyem, úgy a pokol-t germán pukul-nak pokol-nak is hallem, egy ühgy-nek, Wicht-nek. A lélek hang etimológia bizonylosza, de irreleváns, attól, hogy olyan magyarlosza hang, ahogy a szellem, úgy dúrgerni. A liheg és lehel etimológiáját is bizonyloszánbak írtuk le. A lakni és lakoma hangok etimológiáját is bizobnyloszának írtuk le, nem bizonyos, hogy a szlávtól ered, de az se, hogy a szláv nem-e rokonja a magyarnak. A Mahl hangra pár ősmagyarabb hangot írtunk ide, ahogy, garázdárma, vítama, máldu, arányétma. Az ünnep hang etimológiáját is bizonyloszának írtuk le, de a ranakeredva az volt, hogy inkább dúrgerni kellene.
