Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az új-ónemmagyar nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál a p-vel enteredő hangok harmadik részjét rakjuk meg, ahogy az előbbi lektionnál átvett teknő hangról írottakat részint korrigáljuk. A harmadik résznél átvett p-vel enteredő hangok egy részje latin-német, a másik magyar-germán, de bizonylosza, a harmadik részje szláv, ahogy ennél a harmadik résznél is írunk a p-vel enteredő hangokra a magyar nyelvtől(így germán) ősmagyar alternatívákat, úgy dúrgerjük a nem magyar, vagyis nem b-p-s p-vel enteredő hangokat. A probléma ennél a lektionnál az, hogy vannak latin és szláv hangok, anak összerakódnak, úgy az összerakás, a kompozíció nehézkes, de inkább stumásra, stumától írjuk. Ha egy p-vel enteredő hangot átveszünk, ahogy mondjuk a pókot, úgy azt is leírjuk, hogy ez a hang, hogyan is rekkne magyarul, vagyis így a pók formát átrakjuk, átinterpretáljuk(a pók bizonylosza etimológiával bír), ahogy asszociálunk a ponyvától a fonszló-fonyszlóig, vagyis a szláv zászlóig.
Lektion100- A p-vel enteredő hangok3, anak dúrgerni vannak.
Hangok: ponyva, pók, zászló,pucol-pucér(pöce-pöccint) per-parittya, lő, lök(indogermán (s)leu és leuk, (germánok), pingál-pisztráng, fest, indogermán bö-pu-tól: púp, puna, pofa, puffad,pumpa(pempő),puhog, a puggyász az germán vagy szláv, a bizonylosza puha hang, a páhol az latin pavari vagy a bú stumától a pochen, puggyan-böggyan, bötya(batyu), ahogy a bugyi, pác,pózna, cölöp.
Hangok b.: germán pauk vagyis puka(Gespenst, Kröte, Damon, Kobold), szláv pauk, fonyva, fonyszló, fonyó, indogermán steu stuma, ahogy stupa, stupni és stupasz, indogermán ré stuma(rét, réba, ribanc, répo, rés, rész, réspály, réva, réma, réna) és a rébbelni, rébbelasz, rébbelta, rébbelve,debbentyű, debbentály,germán berehtinga, úgy bolognya, boljognya,pudály,mergelés,bölögma,örönka bölögma,halada,halma.
A bö stuma pu-s formája: puna, pumpa(pempő), puka, pukel, puggysz, puhog, pukkan, puffad, pufa(pofa), pufók,pupa, pupák,puttony, pudding,pudály,a pocak( de dúrgerni, stak pukak),puha, germán vagyis magyar hangok.
Előbb egy rekkentés a teknő hangról.
A teknő hangról írtunk egy előbbi lektionnál, hogy bizonyosan nem török eredetű, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de egy opciót nem láttem az etimológizálásnál, hogy az is volna, hogy nem tek a stuma, hanem te vagyis itt a tun, a tenni, ettől van hang, ana azt rekkja, hogy Behalter és görög eredetű, vagyis a tenni-től ered, ez a görög téka hang, ahogy videotéka, ezt a hangot a germán is átvette, germánul is téka, a modern német nyelvnél Zieche, azt rekkja, hogy Überzug,Deckel, vagy Daune. Így volna indogermán hang, ana úgy ahogy teknőt rekkne és így a magyarral is összerakná az ember, hogy a tennitől eredne, és ettől a hangtól is vélik egyesek, hogy a tető nem tegto, hanem ez is a tenni hangtól eredne, de úgy vélem, hogy ez falsch, raktagalosza, attól hogy a teknőnél is a tek a stuma, nem tenni hang, habár ez is volna mondani fingrizmusnak, attól, hogy némettől a múltra a múl-tól vagy a dúraka,a Drauche, a dúr-tól nekem a Trog.
Ponyva, pók, zászló avagy fonyva,puka, fonyó, fonszló, fonyszló.
A ponyva valósan is szláv eredetű hangnak boljad, de ezzel olyan ármány probléma nem is volna, attól, hogy a németnél a Plane latin eredetű hang, de nem azt rekkja, ahogy a ponyva, vagyis a Plane bizonylosza hang, nem rakem, volna a platt-tól is, vagy az indogermán pel stumától is, ahogy a már dúrgerta pelenka hang. De most tegyük ontora, hogyan is rekk a Plane hang, az bizonyos, hogy a szláv ponyva hang az indogermán spen stumától ered, de ettől ered a magyar fon hang is vagyis a fonni verb, úgy máris át van rakni magyarra a szláv ponyva, vagyis tükörátrakással, úgyhogy magyarul a ponyva az fonyva volna, így dúrgerjük a magyarlosza p-vel enteredő ponyvát, ott van rája a magyar fonyva.
Pók most szláv pauk vagy germán pauk, vagyis puka, de stak fonjó.
A pók és a fon hangok összerakódnak, attól, hogy a regály az, hogy a Spinne hangokat regályrekkint egy olyan stumától rakják ki, ana azt rekkja, hogy fon, úgy a német Spinne a fon-spinnen stumától, de nem ez az egyedüli, több indogermán hang van, ana más fonós hangtól rakkja ki a Spinnet. A pók hangot a fingristák szlávnak mekegik, stakhogy az etimológiája se regályrekkint van, attól, hogy a vélt szláv etimológia pa+ak, ez az ak egy a magyar ak-val(akaszt és egyéb hangok, de volt már róla beszéd), de ez a szláv pauk nem a 90 százalékos regály-Spinne-től van, hogy egy fon hangtól rakják ki. A pók magyar, vagyis germán etimológiája volna, hogy a bö stuma p-s formájától ered a hang, ahogy puna, pumpa, púp,puffad, pufa(pofa), pempő, puttony, puhog, puggya(?), vagyis a pók b-p váltású, nem indogermán p-s hang volna. A pók eredeti formája puka volna, de van germán pók és pauk forma is, stakhogy ez a hang Koboldot, Damont, Gespenstet, Krötet rekk, nem Spinne-t, de a szláv pa-ak-ról se mondaná senki, hogy Spinnet rekkne. A puka(böka) c-s formája pocak, úgy volna mondani, hogy a pók attól pók, hogy pocakja van, kinten, mögött, habár a szláv nyelvnél, az összesnél van pauk hang és Spinnet rekk, de volna az is, hogy volt eredeti magyar vagyis germán puka hang is(pukul), stak ezt a szláv contamináltaja, úgy a magyar a szláv hangot úgy raktaja, hogy a pók az annak pocakja van, schwellend. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy magyarul a pauk a germán pauk volna, vagyis nem van hogyan tenni, stak az, hogy a hangtól, hogy pók loszjuk,fosztjuk a Spinne interpretációt, visszarakjuk eredetire,hogy puka, habár van germán pók és pauk forma is. A rakásnyi pu-s hangtól, ahogy a pukkan-tól is( a pukkan hang is a bö stuma pu-s formájától volna, ahogy a fakad-fokad indogermán pu-tól, és rekkné azt is, hogy pukkan, úgy a pukkan nem hangmímelő) a puka vagy pók ahogy pauk, de inkább puka vissza van rakni és interpretálni is. A puka így bödély, Kobold, Gespenst, Kröte, de ezeknél a hanginterpretációknál volna laguja a Spinnenek is, de egal, arra van más hang.
Fonjó avagy fondár vagy fontár(Spider, de talán fűzár): a ponyva hang így rakódik össze a pók-val, ana a magyarnak germán hang, germánul rekk, ahogy a két hang p-vel is entered, de a pók-ot germán p-snek akceptáljuk. Ígyhát a ponyva a fon-tól ered, de az magyarul fonyva volna és az is, ahogy a Spinne-t egy fon verbtől rakják ki rendrekkint, úgy volna mondani ősmagyarul a Spinne-t fonjó-nak, vagyis hímnemű kausatívos jó-val, ana nem possesív, hanem kausatívos jó, stak hímnemű, nem úgy ahogy a ja, ana nőnemű, és possesívon is nőnemű. A Spinne így magyarul fonjó vagyis fonyó: fonjó fonja fonyvát. A fonyva hang volna Netz is, úgy raktányosan az összerakott hang volna: fonjófonyva, vagyis Spinnennetz.
Zászló: a zászló hangnak a dúrgerni való szláv zá-s hangoknál volt volna ena laguja, ahogy a dúrgerta zátonynak(dohonadüna, répó) vagy a zápornak(dohomga, dohonga...) ahogy a zálognak(galagu, lagga, Gelage, Erlag), de most mi ide írjuk, attól, hogy a zászló és a ponyva hangok összerakódnak, attól, hogy a német Fahne hang az indogermán pán-tól ered, ez a pan-pán hang az indogermán spen-től, vagyis a Fahne olyan f-s hang, ahogy a fon, és a kettő stumája a fon is, a Fahne-t fonják, úgy volna mondani a Fahne-ra az is, hogy fonyva, de inkább tegyük össze a zászlót és a Fahnet, úgy kirakódik, hogy fonszló vagy fonyszló. A szláv ponyva hangot, ahogy a szláv zászló hangot dúrgerni kell, fonyvára és fonszlóra, de ugyanott van a leb-lob indogermán stumától a lobogó is. Így a szláv zászló hangot dúrgertük is, ana annyit tenne, hogy Gestaude, Gestaudsel, attól,hogy a Ge a za, a zászló hangnál eredetileg a német stauen, Staude van ott, vagyis Gestausel is rendes hang volna, és a sló a német sel.
Pucol-pucér avagy stupni és stupa és stupasz, ahogy rébbelni és rébbelasz, rébbelta, rébbelve.
A pucol és a pucér hangok is dúrgerni vannak, lagujukon nakta stak a magyar vagyis germán stupni és a stupa és a stupasz, ahogy etablálni van a rébbelni verb, ahogy rébbelasz, rébbelve. A pucol és a pucér hangok latin-német hangok, a latin putére verbtől erednek, ana hang majd feljen a páhol hang egy etimológiai alternatívájánál és a pöce hangnál is. A pucol és a pucér így indogermán p-vel enterednek, ahogy innento c-t innenbírnak, úgy ezek a hangok rondák, magyarloszák, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis p-vel enteredő hang nem volna a magyarnál, hastak nem germán p-ről van a beszéd, de itt latin és indogermán p-ről van a regyó, úgy bé dühensztő, hogy a magyar nackt-ra egy ilyen ronda latin-német hangot mondunk, úgy dúrgerni van az alternatívákra. Az egyik ilyen alternatíva a stupasz(csupasz) a stupni verbtől, ana az indogermán és germán steu stumától ered, bé bö stuma(stép, stap, stuk, stuma, stúcs...), úgy ez van stak mondani a pucér laguján, vagyis az összes lagukon, ahol a ronda pucér van, ott átírást kell tenni, attól hogy a probléma az, hogy a latin-német pucér egyre inkább kidúrongja a stupaszt, stakhogy a pucér és a stupasz így egyet rekk, ha az ember látja a pucér stumáját és a stupasz stumáját, ahogy így a stupni és a pucol verb is. A másik alternatíva volna a pucol hangra a rébbelni hang, a német ribbeln, ha már a pucol latin-német, de a rébbelni magyarabb, talán ősmagyar hang, attól, hogy a ré, indogermán rei stumától ered, ahogy réva, réna, réma,rés, rész, réspoly, répo(rév), réppen,réba(ribanc) és egyéb hangok, úgy magyarosabb, ősmagyarabb volna a ré stumától mondani b-vel, hogy rébbelni, mondjuk répát rébbelni, krumplit rébbelni. Ha a pucol hangot így átírtuk stupni és rébbelnire, úgy reja magaját, hogy a stupasz egy másik hangja volna a rébbelni verbtől kirakni, attól is, hogy pucol és pucér van, úgy a hang rébbelta,rébbelve vagy rébbelasz volna.
Per-parittya.
A két hang itt valósan szláv eredetű hang, itt raktagák a fingristák és a két hang együtt van, attól, hogy a per és a parittya is az indogermán per stumától ered, annak rekkésje üt és vág. Stakhogy a per hangról már beszéltünk, hogy ezt a hangot dúrgertük.
Parittya: ha a parittya egy indogermán per stumától ered, rekkésje, hogy üt és vág, úgy egy ilyen verbre kellene dúrgerni, vagy inkább egy dobóra vagy lövőre. Itt két stuma rakód ki nekem, az indogermán uer stuma, ettől örömbály, örömbeltyű, és a deb-dob-tól a debbentyű, debentály, attól, hogy ezek a magyar, vagyis germán hangok, de előbb beszélni és írni kell a lő és lök verbekről is.
Lő, lök: a lő,a lök(lüktet, de ezt dúrgerni) rokon hangok, egy stumától erednek, de hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán,germán nyelv, úgy nem fingár hangok, hanem germánok. A két hang a német schlaff stumájától ered, valahogy rokonjai a lebeg hangnak is, az indogermán leb-lob stumától, de a lő hang az indogermán (s)leu és leu stumától ered. Stak egy nyelv tett ettől a stumától egy schiessen-es verbet, ez a germán nyelv, úgy a hang germán, attól, hogy a magyar nyelv germán nyelv, ha a fingár nyelvvel egy volna a hang, az stak azt rekkja, hogy a fingár hang valósan germán, de totál izolált, attól, hogy másodlagos hang. Ahogy írtem stak a germán nyelv tett a (s)leu stumától egy schiessen-es verbet, ez a német schleudern, de ez inkább leut vagyis lőt volna, de az sch nélkül az ember azonnal látja, hogy a lő a leudern leu-ja, egy germán hang, de nemigen bírem, attól, hogy izolált és fingárnak is mekegnék a fingristák. A német schleudern igen izolált hang is, áttétes hang igenstak, talán azzal függ össze, hogy dobásnál a kéz hajlik, úgy schlaff-vá vál, de ez bizonylosza, annyi bizonyos, hogy a lő egy germán hang, nem fingár, ha a fingár és a magyar egy, úgy a fingár hang germán eredetű hang, úgy:
- Lő: indogermán(s)leu vagy leut.
- Lők: indogermán(s)leug vagy (s)leuk.
A parittya hang kirakásjának entoján már írtem, hogy két hangra írnám át a parittyát magyarra, az egyik volna a deb-dob hangtól és stumától, attól, hogy ez magyar,erről már írtunk, de a döbben magyarlosza, ö-vel van, hogy a dobban-dob-debben és dábban hangok magyarok, attól, hogy germánok, úgy mondani volna, hogy debbentály vagy debbentyú(debbent-jó), úgy itt az van, hogy ütés, stak egy hangmímelő hangtól, úgy a parittya laguján raktább, habár a parittya, ahogy a debbentyú bunkó is volna, úgy nem perfekt. A Schleuder-ra(lőter) a perfekt hang volna az uer stumától az örömbel verb, attól, hogy örbelni németül werfen is(a werf és örb egy és ugyanaz), az örömb a német rümpfen volna, úgy örömbelni az, hogyha a Schleuder örömböl, örjöng, vagyis forong, attól, hogy az ősmagyar Planet öröbály, úgy stak mb-vel volna,hogy örömböl és ettől, hogy örömbály a Schleuder(lőtár). Nekem raktagának az örömbály boljad, nem a debbentály vagy debbentyű- debbentyű Dübel is volna.
Puha, páhol: a puha hangot a páhol hangtól teszik eredni, de ez bizonylosza, nem vélem bizonyosnak, sőt, annak, hogy nem attól ered, nem azt hallem apriorinak, stakhogy a páhol etimológiája is bizonylosza, két etimológia is volna rája, az egyik, hogy magyar,vagyis germán, a másik, hogy latin. Magyar a páhol hang stak úgy volna, hogyha egy germán b-s hangtól eredne, és a p egy germán p,nem indogermán p hang. Ha indogermán p hang volna, úgy stakis latin volna, vagyis a pucol-pucér-pöce-pöccint rokonja, az indogermán peu-puo stumától, úgyhát a latin pavió-tól eredne a hang, vagyis nem magyar volna, hanem latin-német. A másik opció volna, hogy a bú stuma p-s formájától ered a páhol hang, úgy magyar volna, vagyis b-p váltás volna itt, vagyis a páhol az egy volna a pochen hangval, én ezt vélem raktagának, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy egy hangnál az etimológia folyton germán apriori. Ámbár, hogyha a páhol hang a pochen-től is eredne vagy egy volna azzal, úgy se mondanám, hogy a puha a páholástól ered, habár erre is vagy arányolóra vannak példák, de a német zart nem puha, hanem tarta, a tör, indogermán der stumától, vagyis törékeny új-ónemmagyaron. Itt az ember totál mást hall, de hogy a puha hang kirakásját továbbrakjuk, úgy iderakunk két ontot.
Onto.
Puhog vagyis keuchen: hogy a puha hang további kirakásjával továbbmenjünk, arra ki kell raknunk, analizálnunk a puhog hangot, attól, hogy erre is két opció volna. Az egyik opció, hogy magyar, vagyis germán, hogy b-p váltás van, a másik, hogy nem magyar, hanem indogermán p van a puhog hangnál. A puhog hang így vagy úgy nem hangmímelő hangtól ered, hanem az egyik opció, hogy magyar, vagyis germán, úgy a bő stuma pu-s formájától ered, erre példa a német pfauchen, vagy a bö stuma indogermán pu-s, nem germán formájától ered, úgy a hang a litván púksti. A magyar nyelv germán nyelv, úgy az etimológia folyton germán apriori, úgyhát stakis a pfauchen rokonja volna, attól is, hogy így inkább rakja az ember, hogy: pumpa, pempő, puna, pufa, puka, puffad... A puhog ígyhát keuchent rekk, de germán vagyis magyar hang, nem hangmímelő, ahogy nem indogermán p-t bír.
Onto.
Púp: a púp-nál is fennáll a dilemma, ahogy mondjuk a páhol, puhog hangnál is, hogy most indogermán p-t bír a hang vagy germán p-t, vagyis germán b vál p-vé. A púp hangnál három opció is volna, de más és más stumától: latin púp vagy a böba vagy búba germán hang( böbály, búvály, hogy bivaly?) p-s formája volna, ahogy ott van az orosz pup is, de ez más, ahogy a latin hang és a böba vagy búb p-s formája. Itt is stak az van mondani, ana ehová, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy apriori a germán etimológia, ahogy a germán inkább is rejmed a pu stumának, ahogy: puna,puffad, puhog, puka, pukak(pocak), pukel, pumpa(pempő), ahogy a pofa, de inkább pufa. A pofa vagy inkább pufa hang is germán, azt mondem ősmagyar, attól, hogy p-f váltás a magyarnál nem regályrekkinti, de vannak rája példák, ahogy a stúf(csúf),úgy ha f-vel van, úgy logikusan germán vagyis magyar hang volna és ez az f-es hang ahogy a pufa is erősítja, hogy a púp vagy pupa ahogy puhog germán hangok és egy stumától erednek.
Vissza a puhára: a hangnál az apriori kirakás és Vorstellung, hogy a pu stumától ered, úgy a puha bölögna, vagyis bársony vagy bölésza vagyis Blase, Lippe, mondjuk, hogy a macskatalp bölögna, úgy puha, attól, hogy puffad. Az apriori hangkirakás így: puna, puhog, pumpa, puffad, púp, puka, pukel, pufa, és ez a pu stuma azt erjeszti, hogy itt bödés van, schwellen. A probléma, hogy ez nem regályrekkinti kirakás, attól, hogy indogermánul 90 százalékosan egy hajló stumától rakják ki az ilyen hangokat, erre példa a magyar lágy hang, úgy volna a puhára alternatíva.... A lágy hangról már írtunk, hogy bizonyosan indogermán és germán hang, de bizonylosza a stumája, attól, hogy három opció is volna, ahogy nem rakni, hogy a lágy az linde vagy leicht, ahogy a lágy hang összerakódik a lány hangval is, úgy három indogermán stuma rejmed ide: indogermán lento, indogermán legwh, ahogy az indogermán lei(abmagern, schwinden, klein), ahogy indogermán lau azt is rekkja, hogy klein és egy ilyen fingár hang is azt rekkja, hogy klein, ahogy ettől ered az angol little hang is. Így a lágy a etimológiája bizonylosza, de bizonyosan germán, stakhogy a magyar a lányval kirak egy lá stumát, anna rekkné, hogy linde, lau, klein, ahogy leicht is. A puha hangot nem is váltanám le, nekem germán hang volna,stakhogy a fingristák a stumás asszociációt is szétsteszik, attól, hogy a páhol-val teszik össze, de az pochen volna, stak az ember apriorian ezeket a hangokat rakja nekje: pupa, pupák, puhog, puna,pufa, puka,pukel,puffad, pumpa(pempő)... úgy nekem és a magyar nyelvnek(germagyar) a puha hang olyan ana puffad, puhog, pukkad( a pukkad hangot se hangmímelő hangnak mondanám, hanem a puffadás eredményjének, ahogy a fakad-fokad se hangmímelő hangok, hanem a bö stuma indogermán pu formájától erednek).
Poggyász vs. bötya(batyu, puttony) avagy puggysz, a gót puggs vs. a szláv pogy, ahogy bugyog vagy bögyög és a bögyi, a bugyi.
A poggyász hang is bizonylosza etimológával bír,attól hogy germán vagy szláv volna a hang, de habár bizonylosza, stakhogy a germán és a szláv úgy ahogy ugyanazt rekkik, attól is, hogy úgymond egy stumától erednek. A poggyászra az alternatíva a szláv pogy vagy a gót puggs, stakhogy a szláv hang a bö stuma indogermán pu vagy pe-s formájától ered, indogermán peng-penk-től, úgy a gót, ahogy germán hangok is a bö stuma germán pu-s formája, ahogy ugyanazt is rekkik így, vagyis Beutel és Bündel. A két g az germános, vagyis inkább gótos, stakhogy a poggyász hang o-val van, ez már szlávos formára áll nakvább, úgy nehéz mondani,hogy ez vagy az, de hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a poggyász hangot germánnak mondanám, hogy a germán az apriori etimológia, stakhogy a poggyász formát dúrgerném, szinkronizálnám a hangokkal, hogy: pumpa, puna, puka, pupa, puhog, puha, puffad, pufa, puttony, pukkan... Úgy inkább magyarul puggysznak mondanám. De ha nem van szinkronizálni, úgy dúrgerni kellene, etablálni a magyarabb formát, ahogy mondani a bötya(batyu), attól, hogy ez is a bö stumától ered, de bizonylosza, hogy bodda, bödda, a bodza vagy a böda,búza hang rokonja volna-e vagy a puttonynak, de bizonyos, hogy germán hang, ahogy a bugyi is,a bugyog is, ahol a verb itt is bizonylosza, de talán itt bödjan volna.
Pöce vagy inkább pudály: ha a páhol hangról beszéltünk, annak egy opcionális etimológiája volt, hogy a latin pávió-tól ered(de kiraktuk, hogy a páhol az pochen) úgy beszélnünk kell a latin-német pöce hangról is. A német Pfütze hangot vagy Plütze hangot a latin puteusnak mondják, habár van arányoló germán hang is, azonos rekkésvel, Bedeutungval, de talán attól volna jevevényhang, hogy pf-es, habár eredeti germán hangok is pf-esek, attól, hogy újabb hangtolódás előtt vannak, vagyis:b-p-pf-f. Ha latin volna a hang, úgy ronda, ronda c-vel a hangnak innento, ahogy indogermán p-vel entonál, vagyis rokonja a pucol és a pucér(de dúrgerta) hangoknak. Stakhogy a latin puteosnak onto ott van a germán pauta, ana stakugyan Pfützet rekk, de erről az alternatíváról később, de nem is mondanám valósnak, attól, hogy ott van a pöccint hang is, anat nem vélem hangmímelő hangnak, hanem latinnak a pucol-pöce párjának, attól, hogy ezeknek a stumája a peu-pue stuma, ana annyit rekk, hogy schneiden, ribbeln és graben, úgy volna vélni, hogy ezeket rekkik a pöc-pöcc hangok és így latin-németek, rokonjuk a pucol és pucér, ahogy egyek a pöce-vel. Ha ez így van, úgy a pöc-pöcc és a pöce hangokat is, ahogy a pucol és a pucér hangokat is dúrgerni kell. Ha nem volna latin-német, úgy is, attól, hogy c-t bír innen. A latin hangnak igenstak arányol a germán hang, ahogy pauta, vagyis puteus-pauta, úgy a latin-német hang dúrgerni volna inkább germánra is, vagyis magyarra, attól, hogy a pauta más formáját inkább rakja az ember. A pauta olyan forma ahogy a pauk a bö stuma pu-s formájától, vagyis a pu volna a stuma, ezt inkább rakja az ember, és ettől a pauta más formáját a Pfudel-t, ez a hang Pfützet rekk, és a magyar azonnal rakja, hogyan is, ahogy: puna, pumpa, puttony, pudding, pukkan, puffad... A Pfudel ígyhát a pudding rokonja, ana magyar hang is volna, úgy rakja a magyar ezt a hangot, én ősmagyarnak is akceptálem, ahogy a puttonynak is rokonja. A Pfudelt kell így átírni magyarra, úgy volna pudály, de mondani volna, hogy puddály vagy puttály is, a magyar így már azonnal rakja, a pu stumától és ezeketől a hangoktól, hogy hogyan is tesz a pudály: puffad, pukkel, pukkan, pufók, pumpál, puddingol, vagyis erjeszed, az ember így már Vorstellungot is bír, hogyan is van a pudály. A pucol és a pucér hangokat erre is kell dúrgerni, ezek a hangok szakítják a pu stumát, a pöce hangot a pudályra.
Pingál-pisztráng avagy fest és bolognya vagy boljognya.
A fenti két hang, ahogy pingál és pisztráng összerakódik, a kettő egy stumától ered, indogermán peik-től, stakhogy az egyik valósan latin, a másik valósan szláv. A két hang valódi és magyaros stumája a fi-fe volna, attól, hogy bizonyára az indogermán spi és pie stumától erednek, rekkésjük fen és fi vagyis szúr, úgy a pingál eredetileg azt rekkja, hogy szúráson át fest, nem foszlat, úgy a latin eredetű hangot stak a tetoválásra mondanám, ha már kell ez a pi-vel enteredő latin hang nekünk, máshol stak a magyar fest hangot. A magyar fest hang is germán eredetű hang, úgy magyar, az indogermán peis stumától ered, ez mini stuma az indogermánnál, stak a magyarnál vált ármányvá, ahogy fosz(Fase, Faser), fesz( de ezt inkább dúrgertük tensz-re) és a fes-fés hangok is ettől erdnek, ahogy fest és fésű, vagyis a festés ,fésülés, foszlatás, vanjon az rost vagy más. A pisztráng hang az totál irreleváns hang, attól, hogy az ember leélne egy életet is, anélkül, hogy rakná és ismerné, hogy hogyan is van a pisztráng, így még a Begriffssprache nyelvje se volna, attól, hogy konkrét tenkőnek nem rengya az ember ezt a hangot, ahogy én is. A pisztráng így egy bullshit hang, attól, hogy szláv, nehézkes, ha Forellet az ember nemigen lát, úgy a hang folytonra aljan, idegen marad. A pisztráng így irreleváns hang, dúrgerni is kellene, egy olyan hangra,anat az ember inkább rak és felfog. A germán berehtingát kellene magyarra átrakni, ana azt rekkja, hogy Forelle. A berehtinga az indogermán ber stumától ered, ahogy berna(braun),bernya hangok, de pár hangnál a magyarnál nem van itt több, nem is olyan fontos, fontosabb az ősmagyar bol stuma, ettől kellene kirakni, attól, hogy bol és ber glanzen-t rekk, úgy a bolognya vagy boljognya volna a berehtinga átrakásja, ezt rakkja az ember, hogy boljog és bolog.
Pózna, cölöp: a pózna etimológiája bizonylosza, szlávnak mekegik, a cölöp eredetileg germán, de a formán látni van, hogy nem magyar.
A cölöp hang az indogermán stel vagyis a stellen stumától ered, ez p-vel vagy b-vel, úgy a hang a germán stelp-stolp, de ez a hang nem szláv, hanem a szlávnál is germán, attól, hogy olyan nem van, hogy egy kentumnyelvnél és egy zátemi nyelvnél azonos hang vanjon, attól, hogy stak a germánnál és a szlávnál van stelp-stolp hang, de a germán kentumnyelv, a szláv zátemnyelv, úgy az egyezés bullshit, a szláv hang germán, marad a rekkelés így, hogy a cölöp német vagy szláv hang úgy, hogy a germán hang a szlávra ment, a szlávtól a magyarra, vagy némettől ered a cölöp hang?
Pózna etimológia bizonylosza, de lagjuán bölögma, örönka bölögma, halada, halma.
A hang szlávnak boljad, de attól, hogy p-vel entered a hang, és innento z-t innenbír, stakhát a probléma, hogy egy ilyen formájú hang germán is volna, mondjuk, ha b-p váltás van, ahogy ha d vagy t z-vé vál. Ezt arra írem, hogy a pózna etimológiája bizonyszlosza, így beudna, beutna germán hang könnyen átmenne póznára(erre példa a pác) ahogy a szláv etimológia bizonylosza, attól is, hogy van egy arányoló szláv hang, ana Mast-ot rekk, ez a szláv blózna vagy bolózna, ez a magyar bölög verbtől és stumától ered, vagyis egy volna a bölögna-val(Polster), attól hogy van egy regály, ez a regály igen markáns a görögnél, hogy Mast-ot kirakni, arra egy regály, hogy schwellenedes verbtől teszja az ember, a görögnél erre példa van bőven. Úgyhogy maradjunk a Mast schwellendes interpretációjánál, úgy ha a bölögna Polster ősmagyarul de egyéb más is volna, úgy a Mast bölögma volna, ahogy a bő stume bau(by) formájától a Baum mo-val. Úgy volna mondani, hogy bölögma Mast. A pózna az nem szelt, hanem örönka(rönk, erről már volt beszéd), úgy nem van mondani a Mast úgymond egyéb perspektávájától rája hang, attól, hogy van egy másik regály, az az, hogy szeléstől,gyalulástól, hasítástól rakják ki az ilyen hangokat. A bölögma naknamai előnamája volna örönka, hogy ör, örönk, öröng, az indogermán uer stumától, vagyis: örönka bölögma. A gerenda(germán hang), ahogy a deszka(görög hang), már hasított, de na nem vékony, arra van mondani, hogy bölögma, de ez nem egzakt. A másik regály a hasítás, hogy ettől rakják ki a hangokat, ahogy például a szel stumától, indogermán skel, ennek k-s formájától, vagyis így a magyar hal stumától. A halni verbről volt már beszéd, hogy ezt dúrgertük, kretény-libcsi hang, magyarnak mortály és egyéb hang van, úgy a hal a szel h-s formája, halni az szelni, attól, hogy halni eredetileg scheiden volt(Abschied), úgy a halma is volna Mast, stak itt a perspektíva az, hogy a fát, a bölögmát halják, szelik, hasítják. A másik hang a szláv kaloda, ez valósan is szláv, ennek germán formája a Holz, vagyis halada. A magyar halad verb azt rekkja, hogy entfernen, vagyis abschneiden, ahol a hal stumára rakód az ed kausatív-presenz, vagy ed vagy de partikel, hogy halad rakód ki( a halad ezen interpretációja bizonyosan németizmus, ahogy ma már nem is látjuk, nem halljuk,nem rakjuk, hogy hogyan is rekk a hang, hogy abschneiden-ként), ettól halada a kaloda. De persze volnának hangok bővel, hogyha mondjuk fent sti-s a bölögma, úgy stihálynak is mondják, úgy bőven volna alternatíva, stak más és ás perspektívától.
Pác: a pác egy német hang, magyar is volna, attól, hogy b-p váltás van itt, de sajnos ez nem magyar, ez német hang, vagyis nem germagyar. A pác egy ronda hang, innento c-t innenbír és a német Beize-tól ered, ez a hang egy a német beissen hangval,úgy a pác rokonja a germagyar(attól, hogy germán), de dúrgerta bűz-büd hangoknak. De ennan is látni van, hogy a formától nem bizonyos, hogy egy hang szláv vagy germán(úgy talán magyar volna)attól, hogy büd-től is válna könnyen pác , vagyis: büd-bűz-pűz-pác vándelésvel. De itt bizonyosan nem erről van a beszéd, hanem arról, hogy a pác a Beize-től vált, úgy német hang. Ha így a beissen valósan a beizen, úgy a beizen harapás vagyis maratás, mondjuk a hús maratásja, savasan és lúgosan. A pác hangot így két hangval mondaná az ember, az első rész egyikje a sav, indogermán seu stumától, a másik a lúg(germán hang,latin lavore, mosni), a második rész maratás vagy mergelés, attól, hogy a pácolás az nedves maratás, mergelés, a sav és a lúg eredetileg nedvesség. A második résznél inkább mergerést vagy mergelést mondanám(méreg,de inkább meregu).
Anto.
Ennél a lektionnál enteredtünk a ponyvával, ezt dúrgertük, kiraktuk, hogy magyarul fonyva volna, attól, hogy a ponyva a fon stumától ered. Erre vettük a pók hangot, annak magyar vagy germán formája pauk volna, puka, de ez nem rekk Spinnet, ám a magyar pók hangot átírtuk pauk-ra, a germán pauk-ra, ennan puka-ra, ana Gespenst, Kröte,Beutel és Damon volna, ettől talán volna Spinne interpretáció is, de a Spinnet fonjó-ra írtuk át, attól, hogy ez a Spinne normál interpretációja, erre volt a példamondat, hogy: fonjó fonja ona fonyvát. A ponyvától a zászlóig mentünk, annak a hangnak a dúrgerta zátony, zálog és zápor hangoknál volna a laguja, németül a zászló Gestausel volna, de dúrgertük a hangot, a Fahne-t ugyanstak a fon-tól és a zászlótól, a német Gestausel, raktuk össze, úgy a Fahne magyarul fonyszló. Ranakeredően dúrgertük a pucol-pucér-pöce-pöcc-pöccint német-latin hangokat, attól is, hogy ezek zavarják a germán pu stumát a bö stumától, ahogy indogermán p-vel bírnak. A fenti hangok az indogermán pue-peu stumától erednek, de a latin putárétól. A pucol hangra a stupni és rébbelni hangokat írtuk a steu és a ré, indogermán rei stumától, anak magyarok, attól, hogy germánok, ahogy ármány stumák. A pucérra a stupa és stupaszt, ahogy rébbelta rébbalsz és rébbelve hangokat. A pöce hangot dúrgertük a pudály-ra, ahogy germán pauta-ra, attól, hogy a pudály a pu stumától inkább rakni van, ahogy: pufa, puffad, pup, pupák, puna, pumpa(pempő), puttony, pukkan, puhog. Ettől a rakutól már látni is van, hogy mi a bizonylosza púp, puhog és a pufa hangokat germánnak mondtuk a pu stumától, úgy magyarnak, ám a puha hangot bizonyloszának írtuk le, attól, hogy ennek is volna több etimológiája, de antonál azt írtuk, hogy a páhol hangtól nem volna, anat inkább a germán pochen-nek mondtuk, nem a latin pucol rokonjának, stakhogy a puha a pu stumától ered, dolga nem van a páhol hangval. A magyar poggyász hangot átírtuk puggyszra, attól, hogy ez is a pu germán stumától eredne, germán puggs volna, de írtunk a szláv opcióról is, hogy a szláv hang az indogermán bö stuma p-s formájától ugyanazt rekkja, ahogy a germán hang az indogermán bö stuma germán p-s formájától, úgyhát a bö stuma pu-s formájától a hangok: puna, pumpa(pempő),puttony, puhog, puffad, pufa, pudding, pudály,puka, pukak,puhog, puha, pukkan, puggysz, pukel... Ha a puggysznál voltunk, úgy írtunk a bögya-ról(batyu) és a bugyi hangról is, hogy ezek is az indogermán bö stumától erednek és germán hangok. A pingál hangot dúrgertük, annak rokonja a szláv pisztráng hang, de ezt a germántól átírtuk bolognyára és boljognyára. A szláv per és parittya hangokat is dúrgetük, indogermán per stumától, a parittyát átírtuk debbentyűra vagy debbentályra, ahogy örömbályra, hogy magyarul mondjuk, ahogy kiraktuk, hogy a lő -lök germán hangok, nem fingárok, de ha a magyar és a fingár egy, úgy a fingár hangok germánok. A cölöp hangot eredetileg germánnak raktuk ki, nem szlávnak, stakhogy a cölö formája nem germagyar, úgy német vagy germán-szláv volna,de a hangot dúrgertük.
