Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van attól, hogy az új-ónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál a fennmaradó fingárnak mekegett hangok egy részjét veszük át, anaktól már nem sok van, attól, hogy az alna fingrizmus antoregyett, cáfolt van, úgy az uralonet antoregyetten, cáfoltan van, attól, hogy az uralonetet átláttem, úgy ezek a maradáj hangok, anakról nem regytünk, nem beszéltünk racionálisan: háló, tőr, néz,köp, szalad,játék, főz,légy, húgy,új, háj, if, utál, eb, agy, fészek, edz, sellő, stók, gyak, hattyú,les, pöcs, öcs,küzd, mén, mosoly, nyír, rúg, tegez, lúd, sápad, ideg, gyalog, nyuszt, nyeszt, nyúl, ének, kísér, tüdő, hiú, hím, menyét,hályog. Az uralonet rekkint így stak ezek a hangok volnának a fingrizmus támaszjai, anakat még nem antoregytünk, ahogy már írtunk a szem, haj, kéz, száj, fej hangokról, hogy a szem, a kéz, a száj jevevényhangok, a fej és a fül etimológiájáról írtunk, hogy bizonyloszák, opciókat írtunk rájuk,de ennyi volna így rejálisan a fingrizmus támaszja, az uralonet rekkint, ahogy 10 alán hang és 60 török-nek vélt hangot nem antoregytünk, de a fingrizmust magamon kinten vélném maradni engedni, hogy az ősmagyar struktúrákat írjem inkább tovább, attól, hogy egal hogy most ez vagy az a hang van az új-ónemmagyarnál, az ősmagyar struktúrától az ember egy más nyelvet rakna ki, ahogy az új-ónemmagyar, vagyis rekkentjük a nyelvet, ahogy majd a tőr hangoknál is. A fenti fingárnak mekegett hangok egy bögarészjénél az etimológia bizonylosza, ahogy ezt az uralonet is írja, de hogy a magyar nyelv nem fingár nyelv, úgy egy rakás hang etimológiája bizonylosza, ahogy mondjuk az if-nek, a fingár etimológia itt forciert.
Lektion102- A valódi utolsó ármány árna a fingrizmusnak anta.
Hangok: tőr és tőr, háló, fészek(indogermán pés, fes, fest, fesz, fosz), hiú( indogermán ghei, leer), tüdő(indogermán teue, dudó),köp(kölpen?) szalad(latin sal?), sápad, sopánkodik, sápít(szláv sápiti?), fakó(fahl), stók,csirip-chirip, chichereg, nyúl, nyest, nyír és nyír, ahogy nyirkos, ideg(indogermán uei, íj?),hályog.
Hangok b.:fonyva, tanatló, tanatra, szíjló,örögály. stikra(csikra), fakóvál, bolovál, bolosz(blass), eren, íjta, íjda.
A tőr hangot fingárnak mekegik a fingristák, stakhogy a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, úgy a fingár etimológiát le kell választani a magyarról és a két hangot szelentve, választva kell kirekkni, evaluálni, úgy a fingár tere hang etimológiáját és a magyar tőr-t külön és külön kell venni, a két hangra választva kell az etimológiát megrejni, attól is, hogy látni van, hogy a magyar ő-vel van, a fingár e-vel, úgy a két hang más és más hang, ahogy látni van a másik tőr hangon is, hogy hogyan van a regály, attól, hogy az tanatra volna, de erről később. A két hangra négy indogermán etimológia is volna:
- Indogermán ter stumától, vagy ter partikeltől(terül is), de egyes nyelveknél görögnél és latinnál, ahogy így litvánnál is, a tere és termo azt rekkja, hogy spitz.
-Indogermán dhó stuma: árja dhárá, ettől a germán terran és tarran, ahogy teru is, rekkésje spitz és Dolch és Spiess is.
- Indogermán sti vagyis csi stumáktól: ahogy stíp, stikó, stihály, stikol, stikkó, ettől két opció van, vagy simán r-es, ahogy stiro, stira, rekkésje, hogy spitz, a másik opció volna, hogy a hang stikra, úgy ez a hang az afgán tére, stakhogy ez az opció volna erősebb attól,hogy a másik tőr hang tanatra volna, vagyis így volna egy regály. A probléma itt stak annyi, hogy van nekünk, de már dúrgerta tű és tő hangunk is, a tű igenstak stei stumától ered, stak tei volna, magyarlosza, ahogy a tő, ez igenstak a steu indogermán stumától ered(stuma, stupa, stúf, stunk, stuk...), stak ez is magyarlosza, ahogy a tő rokonja a tompa, attól, hogy a tő-től ered a tompa hang, de dúrgertük már a tű hangot stik-ra, a tő hangot is, habár a tőr hangnál itt tő-t és nem tű-t hallunk.
A fingár tere hangot és így a magyar tőr hangot szétválasztva kell kirekkni, attól is, hogy a fingár e-vel van, a magyar ő-vel, ahogy ha a magyart rokonítják a fingárral, úgy rokonítja az ember a fingárt az indogermánnál. A fingár hang nem volna az árja dhóró, attól, hogy úgy a fingár hang dhóró volna, hastak nem germán, a germán teru a deru-tól, úgy ez a hang volna az együttes opció a fingárnak és a magyarnak innento, attól, hogy ettől volna tőr, ahogy a magyar nyelv germán nyelv, stakhogy a fingár hang nem a germán hang volna, hanem az első opció, hogy az indogermán tere és termo azt is rekkja, hogy spitz, úgy occam borotvája rekkint a fingár tere az indogermán tere hang volna, ahol bizonylosza, hogy a fingár hang honnan ered, hogy árja vagy litván-e, attól, hogy sok fingár hang görögös, de görög nem volna, stak litván, attól, hogy a görög és a litván arányoló néhány ponton, ha ma nem is, de anno bé. A magyar hang ám a tű-től és a stí-től eredne, úgy ez a hang indogermán stíkra volna, attól is, hogy a másik tőr tanatra, vagyis: stíkra-tíkra-tűkra-tűhra-tűra-tőr. Úgyhát a fingár és a magyar hang más és más hang, de a két hang indogermán, a fingár tere az indogermán ter stumától ered, ennek egy rekkésje, hogy spitz, a magyar tőr hang az csíkra volna, a tű hangtól ered, de ez magyarlosza, az együttes a fingárnak és a magyarnak innento stak a germán teru volna.
Ranakeredva: a tőr hang afgános hang, vagy perzsás, habár a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a tőr stumája is itt van a magyarnál, de dúrgertük, ez a tű, úgy volna, hogy a tőr magyar eredetű hang,de izolált, t-vel van, ahogy a tő és a tompa hangok is, úgy dúrgerni kell, nem egyébre ahogy a csikra-ra vagy írva stíkra, attól, hogy ez a hang inkább interpretálni van a csikó-tól, a csikkó-tól, csikol-tól, ahogy a tőr hang a tű hangtól.
Tőr2.
A fingristák ezt a hangot is töröknek mekegnék, de ott már raktájuk volna, hogy afgán-perzsa hang volna, stakhogy magyarul is kirakni, attól, hogy az afgán tór hang az indogermán ten stumától ered, ezt flektáljuk a-val, úgy kirakód a tan stuma, tana, hogy dünn, tanya, a ten-től ered a teng, tenyész, tenyed, tenyni(dehnen) és egyéb hangok, vagyis az ittvesző magyar, germagyar struktúrától, a stumától, arra rakunk, úgy az raku, újra ki van rakni a hang, vagyis veszük a tan stumát ettől tantra-t rakunk ki, ez a tantra vagy tantló Netz-et rekk, attól, hogy spinnen-spannen az már fonni is, vagyis a tan-nál ugyanaz a logika,ahogy a fon-nál, ahogy így a regály a két tőr hangnál is egy, úgymond aspirantizálódás, úgy hogy a magánhang hosszúvá vál, ha mondjuk a k h-vá vál, úgy szakad a k, vagy ha az nt szakad, úgy ó-svá és ő-vé vál a hang.
Ranakeredva: a két tőr hang egyikje se fingár, ahogy egyikje se török eredetű hang, a fingár tere indogermán, indogermán ter stumától, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis a magyartól a két hang kirakni van, stak a probléma, hogy nem stumás, hanem kurka, korcs hangok, ahogy a tőr2 ma már stak a mondásnál van, hogy tőrbe stal, de már a tőr2 nem is van. A két tőr hang a korcsosulástól a Begriffssprache részjévé vált, habár a tőr1-et a tű-től ma interpretálná az ember, de inkább stak csí vagyis stí a magyar hang, úgy a regyóm az volna, hogy a két hangot dúrgerni kellene, úgy a magyar nyelv struktúrájától újra kirakni raktán a hangokat, a Begriffsprachetől loszni, úgy:
Te-ten stuma flektálva a-val: tantra és tantló, ahogy fonyva és fonyszló.
Csi(tű), stí stumától: stíkra a Dolch.
Háló.
A háló hangot is fingárnak mekegik a fingristák, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis stak indogermán és germán k-h váltás van, úgy a fingár hang ahogy kole-kala-kalew hang nem volna a magyar háló hang, úgy szétválasztva kell itt is a háló és a fingár kale-kola hangokat is rekkni. A háló hangnál a rekkelés, hogy ép-e a hang, úgy k-h váltás van itt, vagyis indogermán-germán k-h váltás, vagy nem, ahogy ez a hang a 90 százalékos Netz-től ered-e, hogy a Netz-es hangokat spinnen-flechten verbektől rakják ki, ahogy a Netz hangot is? Ez itt bizonylosza. A másik rekkelés a háló hangnál, hogy e-től vagy a-tól ered az á hang vagy ez is aspirantos volna-e? A fingár hangnál ilyen probléma nem van és ahogy írtem a magyar és a fingár hangot szétválasztva rekkjük ki. A fingár hang ép hang ésha a magyarral rokonítják, úgy raktaga az is, hogyha a fingár hangot indogermánnal rokonítjuk, úgy az etimológiánál itt az első perspektíva a spinnen-flechten, a másik a forma, hogy kale, úgy van is egy találatunk, az indogermán kole stuma, de ez inkább görögös, rekkja, hogy spinnen, ahogy ettől ered a görög kálathos hang is, anat az ember mondana Netz-nek is. A további etimológiája a kola hangnak bizonylosza, talán eredne az indogermán skel-kel stumától, arról már beszéltünk a kígyó hangnál, a német schielen a rokonja. Ha a fingár tere hangot indogermán ter stumától mondtuk, úgy az volna a racionális, Occam borotvája rekkint is, hogy a fingár kale-t az indogermán kole-tól tegyük eredni, úgy látszatra görög hang volna, de inkább mondanám ősi litvánnak, attól, ahogy már írtem, hogy vannak fingár hangok, anak görögösek, de ez stak úgy van, hogy ezek valóságosan litván hangok. A fingár hang etimológiája könnyű volt, ahogy a fingár tere-nek is, de maradt a magyar, anat a fingártól választva kell rekknünk. Hipotetikusan,végboljokva az á hangtól, volna, hogy a magyar háló hang is, az indogermán skel stumától ered, attól, hogy 90 százalékosan biegen-spinnen hangoktól rakják ki a Netz hangokat. A másik opció volna, hogy a hang indogermán (s)kwel stumától ered, ennek rekkésje drehen, de stak Rad-ot raknak ki ettől a stumától. Az is volna, hogy a magyar háló hang nem a 90 százalékos interpretációtól ered, úgy nem biegen-spinnen-től ered, hanem mondjuk a hüllen-tól( a hajó hangnál volt róla beszéd), úgy a háló haljó volna, az ana hüllt, ahogy a hüllen stumájától a skeu-tól van bőven hang, ahogy talán a homály, a héj, a hüvely, germán hangok. További opció volna, hogy itt nem k-h váltás van, hanem korcs a hang, úgy a szíj-tól, indogermán sei stumától is eredne, annak perzsa formája háy, ez egy verb, ahogy hajati is, azt rekkja, hogy binden, ez a háj verb volna ló-val hajló vagyis Seil, szíjló.
Ranakeredva: a magyar háló hang így bizonylosza hang marad, az etimológiája nem ismert, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, úgy stak germán h-s hang volna a háló hang, ha regályrekkint teszük az etimológiát, de bizonylosza, hogy a regály itt fennáll, látni van a perzsa haj hang. A fingár etimológia egyrakású, hogy a fingár kala hang indogemrán kole-től ered, ez talán a skel indogermán stumától, ahogy a tere az indogermán ter-től. Regyóm itt az volna, hogy a tőr hangot, ahogy a háló hangot dúrgerjük, a magyartól kirakni való hangokra:
- Tanatra, tanatló: a te-ten stumától, a-val flektálva, logika az ahogy a fon-nál, a hangok magyarul rakni vannak.
- Fonyva, fonyszló: az előbbi lektionnál beszéd volt ezekről, hogy fon a spen indogermán stumától ered, úgy ahogy a szláv ponyva is, az magyarul fonyva, azon át a fonyva az Netz is.
- Szíjló vagyis Seil: a szíj az egy indogermán hang, szíja, indogermán sei stumától, ez ló-val Seil, de a Seil Netz is volna, attól, hogy szíjni binden, ettől a perzsa haj és hayati hangok, ha már háló.
- Örögály: az örögály hangról volt már beszéd, hogy Seil is volna, ez nemmagyarul a szláv póráz, de Netz is volna, erre példa a szláv varsa, ez a hang is egy a pórázzal, indogermán uer vagyis ör stumától ered g-vel, úgy vál ráz-va és varsa-vá, ezek magyar formája örög(az öreg is), úgy az örögály nem stak Leine, Koppel, hanem Netz is, ha már varsa.
Fészek: ezt a hangot is fingárnak mekegik a fingristák, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ranakeredően stak indogermán-germán p-f váltás van, úgy a fingár és a magyar hangnak dolga nem van egymással, úgy a magyar és a fingár hangokat választva kell kirekkni. A Nest hangoknál is van egy regály, hogy 50 százalékosan, stak 50 százalékosan ezeket is a hangokat biegen-nesteln verbektől rakják ki. Stakhogy ilyen p-vel enteredő hang nem van, hogy flechten, jah bé, ez a flechten, indogermán pel stuma, de nem vélném, hogy a magyar fészek hang aspirantos volna, habár a fekszik(legszikre dúrgerni) már aspirantos a flach-tól, de nem é-vel van, hogy fékszik, stakhát logikusan fékszik volna, ha aspirantos a hang. Ha a fingár hangot a magyarral rokonítják, úgy a fingárt rokonítem az indogermánnal, úgy stak egy opció volna, hogy a fogni indogermán vagy árja formájától ered a fingár pesa, pitje hang, vagyis nem a regálytól, hanem attól, hogy fogatnak, vagyis oda van fogatva a Nest valahová, ez volna a fingár hang kirakásem, ahogy fingár tere indogermán ter-től, fingár kale indogermán kole-től, úgy fingár pésa árja pésa, hogy fék, odafogatva. A magyar fészek hangot én egy neologizmusnak mondanám, vagyis azt, hogy rokonja nem van, de így volna mondani germánnak is, hogy a magyar nyelv germán nyelv. Hogyan fogja fel az ember a fészek hangot? Magyarul is rakni kellene, hogy magyarnak mondjuk, és magyarul rakásnál az indogermán pes-pés stuma rakód ide, de indogermánul és germánul is kicsi stuma, stak magyarnál bő, hogy fesz-fész-fosz-fes-fest, germán hangok így, hogy indogermán-germán p-f váltás van, úgy a pes stuma fesz-fész stumájától ered a fészek, vagyis annyit tenne, hogy feszkül, ide-oda feszeng. Azt mondem így, hogy a magyar fészek hang egy neologizmus, rokonja nem van, a fingár hang ám annyit tesz, hogy festmachen, indogermán pák-pág stumától.
Hiú: a hiú hang nem egy ősi hang, hanem ez új,trendnek rekkve, nem az ősi Weltanschauung részje, úgy nem is fingár hang, hanem ez is egy neologizmus. A hiú hangval az van, ahogy a paráznával, attól, hogy ősi hangként, habár jevevényhangként, ez az indogermán peresna volna, ahogy Schuld, de a szláv hang már a modern ideológia részje, úgy valóságosan a hiú hang egy neologizmus egy egységes ideológiára, ahol a hiú leer. A hiú hangot is fingárnak mekegik a fingristák, egy fingár komo-nak, ennek rekkésje, hogy leer, stakhogy ettől a hangtól nem rakódna ki a hiú hang, ahogy a hiú Vorstellungja se ősi, hanem modern ideológia részje. Ha már a fingár hangot a magyarral rokonítják, úgy a fingár hangot indogermánval rokonítem, úgy azt mondem, hogy a fingár hang rokonja volna a görög kenos-nak, bizonylosza etimológiától, ahol a kenos azt rekkja, hogy leer. A görög hangtól könnyen válna komo, vagyis keno-komo, úgy hogy az n vál m-vé, úgy a fingár hangnál volna opció, hogy görög hang volna, vagyis inkább litván, ha már görögös, úgy inkább litván eredetű hangnak mondanánk, ahogy fingár tere indogermán ter-től,fingár kala indogermán kole-től, fingár pésa(Nest) árja vagy perzsa pésa-tól, úgy a fingár komo a görög, de litván kenos-tól ered. A magyar hiú hangnál nem van k-h váltás, attól, hogy indogermán ghéi stumától ered, ettől a gahnen is, ettől a gége és gőg, a g-s formák, k-s formák a kedv, kény, kéj, kégy, kíván, a hiú-nak a rokonja a hiány, ez már latinos forma, ahogy hiátus, vagyis gh-h váltás van, máshol g-k váltás. Ez az indogermán ghei stuma rekkja azt is, hogy leer, stakhogy a hiú már egy Wertsetzung, valóságosan az új-ónemmagyarnál stak így ismert, pejoratívan, de morálisan, wertgesetzt,ana Wertsetzung már modern, úgy a hang már ab ovo nem egyéb, ahogy ennek Wertsetzungnak a tükörátrakásja, vagyis original nem volt hiú hang, neologizmus a hiány-tól, a hijá-tól, latin hiátustól.
Tüdő, dudő?: a tüdő vagy dudő etimológiáját bizonyloszának mondem, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy fingár nem volna, habár stak a fingár olyan formájú, ahogy a magyar hang, de ez véllosza is volna, az is, hogy talán egy indogermán stumától erednek, úgy a finn tavj hang igenstak eredne az indogermán teue stumától(dumb, duad, duzzad, duha, toka, duna), attól, hogy a tüdő hangnál az elsődleges perspektíva, hogy schwillt. A tüdő hangot ennek interpretálem, de ez bizonylosza, ahogy a rokonságja a fingár tavj-val, ahogy látni volt, hogy a fingár hangokot előbb rokonítjuk más indogermán hangokkal, ahogy a magyarral, a fingár komo-t a görög kenos-val,a fingár tere-t az indogermán ter stumával, a fingár kala-t a görög kole-val, kálathos-val, a fingár pésa-t a perzsa pésa-val, de úgy volna, hogy a finn tavj hang az indogermán teue stuma, de a magyar tüdő vagy dudő hang is ettől a stumától eredne.
Sápad, ahogy sopánkod, sápít: etimológia bizonylosza, de talán szláv eredetű hang a három, úgy dúrgerni kell a fakóvál-ra, fakul(fahl) ahogy a bolovál, bolod, bolosz(blass) hangokra, ezek ősmagyarabbak.
A sápad etimológiája bizonylosza, de hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy ez a hang nem volna fingár, ahogy az uralonet rekkint is bizonylosza, attól, hogy stak egy fingár nyelvnél van ilyen hang, arányoló hang, ez a cseremsiz sapka, ana talán fakóvált rekk. A sápad hang sokkal inkább szláv hang volna, ahogy nem azt rekkja, hogy bolod, bolosz, blass wird, hanem azt mondjuk, hogy seufzt sich, attól, hogy itt egy ed kausatív-presenz van, ana siches is volna a németnél, úgy vagyis a sápítástól vélik, hogy bolovál, fakul az ember, úgy a sapítástól ranakerednek, hogy sápad az ember, vagyis két Vorstellungot összeraknak, regályt rekknek ki, hogyha sápítás van, úgy fakulás, boloszulás, úgy a sáp hang ed kausatív-presenzvel seufzt sich. Habár a sápad és a sopánkodik szláv hangok volnának, de magyarul stak fel kellene fogni a sápad hangot, úgy hogyan ne így, hogy sápít és sápad? A sopánkodik és a sápít hangokat a szláv sopitj-nak, ez keuchen, ahogy sápiti-nak, ez verfluchen volna, mondanám, stakhát a szláv hangoknak az etimológiája bizonylosza, pontos eredetjüket nem rakjuk. A sopánkodik hangot a sí-síp hangmímelő stumáktól mondják eredni tenni, ha így ezt mondják,úgy volna, hogy a szláv hangok is ettől erednek, habár ezek a sáp-sop hangok igen szlávosak.
A sápad hang így egy szláv eredetű hang volna, nem fingár, de a fingár etimológiáját meg se probálem, al bizonylosza, úgy a sápad hangot dúrgerni kell, attól, hogy áttétes hang, két Vorstellung rakódik össze, ranakeredés van: sápít-sápad. Inkább mondani kellene ezt ősmagyarul, úgy a fehér egy formája a fakó, a fahl-tól, úgy stak fakul vagy fakóval, vagy a fehér ősmagyarabban a bolo, a bol ősmagyar stumától(nem szláv, hanem germán), úgy bolod, a bolo ed kausatív-presenzvel, vagy a bolo s akciós-siches partikelvel, hogy bolosz(blass), de az is raktaga hang volna, hogyha azt mondjuk, hogy bolová(bolaue) és ettől bolovál(bolauel). Stak persze a probléma ott van, hogy a szín hangot, hogy túl görögös, dúrgertük az ősmagyarabb bolja hangra, úgy mondás most hogy volna, hogy: er hat sich Farbe angenommen(színt vett fel)? Ha a Farbe bolja és az erbleichen, blass werden bolod, bolosz vagy boloszk, ahogy bolovál...
Köp(kölpen?):az etimológiája bizonylosza, talán magyar hang, vagyis germán.
A köp egy nehézkes hang, attól, hogy izolált, ahogy fingárnak és hangmímelőnek is mondják egyhol, stakhogy a fingár is bizonylosza, ám az etimológia folyton germán apriori. Köp hangmímelő hang nem van, úgy ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, stak egy alternatíva volna, hogy a német Kehle rokonja, indogermán gel stumától, ettől erednek a német hangok, hogy kölpen, külpsen, kölken, ezek annyit tesznek, hogy köpni és hányni. A germán kölpen hangtól aspirantizálódással, vagyis kiszakad az l, könnyen kirakódna a köpni hang, úgy kölpen-köpni, habár kőpni vóna így. Van egy arányoló fingár hang is, ahogy a fingár, vogul kulk, ez a hang igenstak arányol a germán kölken-kulken hangra(ezt mondják a magyar hagyáp-nak, de bizonyosan nem, habár a hangot nem ismerem, úgy nem is írtem a fingár hangok ott innento), de bizonyosan nem germán, attól, ha germán volna, úgy újra kellene rakni a fingár tere-t, attól, hogy úgy germán is volna.
Csók avagy stók: a stók etimológiája is bizonylosza, de inkább stók.
A stók bizonyosan nem fingár eredetű hang, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a vogul soxel vagy csoxel hangtól sohase válna csók hang, attól hogy már írtem, hogy az ősink mondott cs hang az entonál folyton st. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ettől ranakered, hogy a magyar nem bírta a cs hangot, vagyis a hipotetikus fingár szétválásnál sok ezer évje a magyarnál nem volt cs hang, vagyis ha a fingár s vagy cs-s hang úgy a magyar nem cs-s hang, attól, hogy együttes cs hang nem volna, ha s-vel vagy cs-vel mondják így a vogul hangot, úgy a magyar nem volna cs-vel(stak újabb jevevényhangoknak artája ez, de nem úgymond ősieknek). Ha a stók hang így ősi hang volna, úgy stakis stók volna ,vagyis az entonál a cs az st volna, habár volna, hogy hangmímelő hangtól ered, mondjuk a csócsál rokonjának, stak a probléma, hogy csó hangmímelő hang nem van, de van egy szláv jevevényhangunk, hogy csávka a csóka, ez is egy hangmímelő hangtól ered. De egy másik példa, hogyan vál az entonál a k-tól cs, a csirip hang, attól, hogy csi hangmímelő hang se van, valóságosan a csirip egy angol eredetű hang, a német zirpen, de ez az angol chirpen-től ered, ez a hang egy indogermán ger vagy gher vagy gár hangmímelő hangtól, vagyis germán k-vel entered. Az angolnál a k cs-vé vál, nem stak innento és anto, hanem entonál is, erre eklatant példa a kiriká-tól a Kirche, ettől az angol church, a magyarnál eklatant példa a csúcs, ana kétartájú cs-t bír, st-t és ch-t vagyis stúch a csúcs. Valóságosan olyan hang se van, hogy csicsereg, ez egy neologizmus, ahol az angol chir( egy germán ker, talán a kár) csi-je csereg-vel, igenstak a csicseri analógiájára az indogermán kikeri-től. A magyarnál 5 artájú cs van, ezeket a cs-ket szelentjuk, hogy a hangnál hol is vannak:
- Entonál: st és ha jevevényhang úgy k.
- Innento: tj, bitj, bicska, germán, kótjka, a kecske, szláv.
- Antónál: g és k ahogy és t vál cs-vé.
Erre egy példamondat az összes cs-vel: bitjka stúchja kótjkán chiripel vagyis a bicska csúcsja a kecskén csiripel.
Hangmímelő hang így nem volna, stak egy példa van a csóka, ana valósan is hangmímelőtől ered, de nem rekkja azt anat a stók. Úgy vélem, hogy a stók hangnál stak egy alternatíva volna,hogy az indogermán steu stumától ered, ezek k-val a stunk, stánk, stuk, stukk(Stock), stukk(csökk), stuhé(csuhé), stuklya(csuklya), stokor...úgy a csócsált is mondanánk ide, mondjuk, hogy stochern, úgy a csó stuma áttétesen vált hangmímelővé, hogy steu, stossen van. Úgyhát a csók fingár hang nem volna, áttól, hogy 2000 évje nem bírt a magyar nyelv cs hangval, vagyis ha a fingárnál s vagy cs a hang úgy nem a magyar, ősi hangok nem ilyenek, stakhogy csó hangmímelő hang nem van, csi se, de a csi vagy csir hangot megleltük, hogy angol, germán k-val entered, a csó-ra stak egy hangmímelő hang van, a csóka, de ez szláv volna talán, úgy stak marad, hogy a csók az steuk a steu bő stumától. A német knutschen hangról se mondaná senki se, hogy az stók, attól, hogy rokonja a knautschen és knuffen is(indogermán gen-től, erről beszélünk, attól, hogy a német k-val enteredő hangok 70 százalékja az indogermán gel-gen-ger stumáktól ered). A csócsál így stochel volna a stók az steuk, de ez bizonylosza.
Szalad: latin eredetű hangnak boljad, de dúrgerni az ősmagyar eren hangra.
A szalad hangot is fingárnak mekegik, stakhogy a szal a stuma, ahogy fingár tsunadi hangtól sohasa válna szal. A probléma az, hogy szal stuma nem van a magyarnál, de úgy rakják tovább a hangot, hogyha magától rakni volna, hogyan is rekk a szal stuma, ahogy látni van szalad és a szalajt és a szalaszt hangokon, anakat az ember könnyen felismer és kirak, hogy az ad az ed indogermán kausatív-presenz, jt, az ej kausatív-iteratív-presenz, a t a to kausatív partikel, úgy az st a germán st kausatív az s akciós-siches együtt to-val. A szalad így bír egy oldalpárral a halad-val, ahogy a szalaszt a halasztval, de a hal stumát rakjuk, hogy indogermán skel, a szel stuma h-s formája, úgy a szal hangot nem, de úgy rakják tovább a szal stumát, hogyha selbstverstandlich volna, hogy a szal hogyan is rekk. Három opció volna a szal stumára, az egyik, hogy a szalonka(germán slinkan) vagy a szalango(Schlange) stumája volna, de nem vélem, attól, hogy itt a stuma a leng-lang, vagyis lengnek a fentiek entonál s akciós-siches partikelvel. A második opció volna, hogy az indogermán skel stumától ered, vagyis a szel-től, ha van ennek szál formája is, ahogy a hal-halad azok h-s formák. A harmadik opció, hogy a szaltó rokonja, vagyis indogermán sel-től ered a szalad, ettől a latin salió, hogy springen, de az is, hogy schnell laufen, vagyis ugordva futni, szaladni. Úgy vélem, hogy itt ez a raktaga opció, vagyis a szalad egy jevevényhang, egy latin eredetű jevevényhang, úgyhát nem ősi, de latin, ahogy ezzel is probléma, hogy így az ősibb struktúrát szétsteszja. A szalad így az ősi magyar nyelvnek nem részje, habár ősindogermán volna, hogy a latintól az árjáig ott a hang, ahogy itt van a magyarnál is a latintól, de nem interpretálem, nem megy úgy kirekkni a hangot, ahogy más indogermán hangokat, ahogy éppen stak a germánnál nem van a hang, stak latin jevevényhangok formájával, attól, hogy a germánnál rennen van, az er indogermán stuma en presenzpartikelvel. Az er-ár stumáról már regytünk bőven, ahogy az eren hangról is, úgy az eren hang rakódik a szalad hang lagujára, ezt mondjuk, mondjuk: árván eren, az schnell rennen, arrow rennen.
Ideg, ahogy íjto vagy íjda.
Az ideg hang bizonyosan nem a fingár jante, ahogy az íj, ín se fingár eredetű hangok, hanem indogermánok, germánok, az indogermán uei vagyis íj stumától erednek, úgy azt vélném, hogy az ideg is ettől az indogermán stumától ered, habár a forma itt se stimmel, attól, hogy íjto vagy íjda volna, vagy az íj stuma, ahogy stak í is, ahogy ín, to-val vagy da-val, a rövid i itt zavaró, attól, hogy ídeg az oké volna az uei stumától, de ide már nem. A fingár jante bizonyosan nem az ideg hang, ahogy se az ín, se az íj nem fingárok, de inkább dúrgerni kellene, úgy hogy a hangot újraírjuk, az íj-tól vagy az ín í-jétől, ana indogermán uei volna, úgy íjto, ító vagy íjda vagy ídó volna hang.
Hályog: az etimológia bizonylosza, bizonyosan nem fingár eredetű hang, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, hogy stak indogermán k-h váltás van, ahogy a fingár etimológia bullshit, hogy háncs volna. A hályog hangot úgy rakják, hogy az ana hüllt, takar, úgy egy etimológia volna, hogy a hüllen-tól ered, ahogy ennek stumájától a skeu stumától van hangunk bőven, ahogy hodály, héj, talán a homály, ahogy a hüvely, stak a probléma az, hogy á-val van, vagyis az ember itt egy aspirantos hangot vélne, stakhogy már a germánnál is van dehnstuffig, ahogy háli, hálja. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy etimológia folyton germán apriori, úgy a hályog talán így germán volna, stak ne volna á-val, de van germán á-s hang is.
Nyúl verb és nyúl substantív, nyes verb és nyest substantív, nyír verb és nyír substantív, nyírkos naknama, ahogy példának nyél(honyula, Knauf).
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a fenti hangoknál három opció van, hogy honnan is erednek. Az első, hogy nem ny-vel enterednek a hangok eredetileg, attól, hogy szakadás van, vagyis szakad egy k vagy h, erre példa a nyúl, nyes, nyír verb, anak rokonjaik, ahogy már átvettük a nyút-nak, nyúz-nak, nyű-nek, nyeregnek, ahogy a nyer-nek is. Ezek a hangok a jevevényhang ken hangtól erednek, kenni vagyis schaben, kratzen, h-s formája talán a hamu. A nyes az az indogermán knes-től vagy kneis-től ered, a nyírni az vagy r-vel van, vagy a nyes rotacizmusja, a nyúlni verb az kneil, volt róla beszéd, hogy nyúlni annyi, ahogy a karról a húst nyúzni, úgy nyúl. Ilyen formájú hang a nyél hang is, indogermán ken-től, ez biegen, ettől germán hnu, hneil a nyél, vagyis Knauf, hol marokni van, hogy honyul, konyul, ahogy van a markantyú, a Heft, ott kapjuk, fogjuk, marokjuk, vagyis más és más a perspektíva. Ezek a hangok így kopottak(kop jevevényhang), de vannak eredeti nyí-nyé-s hangok is, úgy ezek a nyí-né energikus eredéstől erednek.
Nyír,nyírfa, nyirok.
A nyír hangot fingárnak mekegik a fingristák, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az ena partikel energikus eredésű és folyású rekkésje nyí-nyé, indogermán nei stuma, ahogy ott van ettől a nád és nedves hang is, a nass, stak ezek másartájúak. Az indogermán nyí vagy nyé vagy nei hang azt rekkja, hogy energikus eredés, folyás, a probléma itt stak annyi, hogy r-vel hang nem ismerta, de volna, a nyé-nyí az indogermán, de rakem, hogyan rekk. Az is volna, hogy nyíkr volna a nyír hang, hogy nedves, energikus eredés, attól, hogy van indogermán neig is, ettől germán neik, ettől olyan hangok, hogy Neckar és Nix, úgy volna, hogy a nyír az nyíhr, ahogy ugyanezzel a nyí hangval az ember felfogja, rakja a nyitra folyó namját is, vanjon az nei-tól, Neid-tól vagy nédatitól. A nyír hangot így magyarnak mondem, indogermánnak és germánnnak, de bizonylosza, hogy nyír vagy nyíhr volna-e, úgy dolga nem van a nyír verbbel, ana indogermán ken-től ered. Stakhogy volna egy harmadik nyír is, ez a magyarnál nem van itt, a fingár hangnak, hogy njer dolga nem van a magyar hangval, attól, hogy ne hangunk már nem van. A fingár njer hang, hogy Rute, vessző az indogermán ne partikeltől ered, ez azt rekkja, hogy nesteln, a ne partikel bindenes rekkésjétől, de ez a magyarnál nem van itt, ahogy a me stuma bindenes interpretációja se. A ne partikel r-vel a német schnüren és schnürzen, ezeknek a hangoknak rokonja a fingár njer hang,ana nazális, bizonylosza, hogy a fingár hang hogy olyan indogermán nyelvtől ered, de ez a stuma olyan nyelvekre is átment ahogy a japán, a japán nar és ettől a naruto.
Így nekünk marad a nyúl, nyest, nyust hangok, hogy ezeknek a hangoknak van-e dolguk a verbekkel? Úgy vélem, hogy igen, stak a probléma az, hogy úgy vannak, ahogy a verb, úgy vélne az ember, hogy a nyest az nyesett, nyúzott, ahogy a nyúl a nyúló, a bőrje nyúl, ha nyútják, ez zavaró, attól, hogy itt nem ez a perpsektíva, hanem, hogy ezek az dühorok harapós Nagetierek. Egyrészt az ősmagyarnál a nyű stuma úgy funkcionált volna, hogy ez volt a nagen, ahogy ettől a nyúl, a nyes is, másrészt a görög nyelv harapós dühorkákat rak ki a ken stumától, ahogy a naschen, talán a nyes ez, is ettől ered. A nyest az nem nyesett volna, hanem nyesto, vagy az ana a nyesést teszja, vagyis harap és nasol. A nyúl az nem az ana nyúl, hogy nyútják, hanem az nyűl, úgy a nyű formától, vagyis nagt, úgy se a nyest, nyuszt, ahogy a nyúl nem fingár eredetű hangok, hanem germánok, de germagyarok, a nyű stumától továbbrakva és interpretálva, ezeknek, ahogy a nyest-nek, formai rokonjai vannak, de máshogy nem, ahogy a fészeknek sehogy.
Anto: ennél a lektionnál a fentiektől ígyhát ennyit vettünk át, ahogy: háló, tőr1, tőr2,fészek és a pés stuma,tüdő, köp szalad,sápad, sápít, sopánkodik, hiú és a ghéi stuma, stók, chirip, ideg, hályog, nyír1, nyír2, és a hipotetikus nyír3, nyúl, nyes, nyesto, ahogy szíjló, tanatra, tanatló, fonyva, örögály, eren, stikra, dudő, eren, bolavál, fakóvál, bolosz, íjto, íto, íjda, ída.
Ennél a lektionnál így enteredtünk a tőr, ahogy Dolch hangval, itt kiraktuk, hogy a fingár hang indogermán tere-től ered,a magyar eredetileg stikra volna, ahogy a tű-től ered a tőr, de dúrgertük a hangot. Erre a tőr2-t vettük, hogy nem török hang, de magyarul korcs, magyarul is ki van rakni, ez tanatra vagy tanatló, úgy a két tőr-t dúrgertük stikra-ra és tanatlóra és tanatrára. A háló hang ranakeredet logikusan tőr hangra, ott kiraktuk, hogy a fingár kala hang az indogermán kole és a görög kálathos, ahogy a fingár tere az indogermán ter, a magyar háló hang etimológiája bizonylosza maradt, de volnának laguján hangok bőven, ahogy: tanatra,tanatló, fonyva, szíjló, örögály. A fészek hangot indogermán pés-től raktuk ki, ettől magyar és így germán fesz-fész-fosz-fes-fés hangok, a fész formától a fészek, rokonlosza, hogy magyar neologizmus, ám a fingár pésa hang az árja-perzsa pésa hangtól ered, ahogy tere a ter-től, kala a kole-kalathosztól. A hiú hangot is átvettük, hogy ez egy trendi hang, ez is neologizmus,már ab ovo morális trendi, nem fingár hang, attól, hogy a fingár komo igenstak a görög kenos, ahogy a fingár tere az indogermán ter, a fingár kala az indogermán kole-kálathosz, a fingár pésa az árja-perzsa pésa. A tüdő hangot a du, indogermán teue stumától mondtuk, ettől eredne talán a fingár tavj is. A köp nem fingár hang,se nem hangmímelő, hanem germán kölpen, ahol a fingár kulk igenstak arányol germán kulkennek. A sápad hangot áttétes hangnak írtuk le, de szláv eredetű, úgy dúrgertük, lagujára írtuk a fakóvál, fakul, bolovál, bolosz, bolod hangokat, ezek magyarabbak. A szalad hangot latin jevevényhangnak mondtuk, dúrgertük lagujára az ősmagyar eren-t írtuk. A hályog és az ideg hangok bizonyloszák, de a hályog talán a germán hálja, az ideg az íj, indogermán uei stumától ered, úgy az ideget dúrgertük íjto, íto és íjda és ída hangokra. A stók-ot a steu stumától mondtuk, ez volna a bizonyos etimológia. A nyír, nyirkos hangot germánnak mondtuk, de nyír, schnüren hangunk nem van. A nyesto és nyúl hangokat is germánnak írtuk le így, hogy germán stumáktól erednek.
A fingrizmus maradék támaszjai, anak nem vannak antoregyve, de válnak még:néz, szeder, játék, főz,légy,húgy,új, háj,if, utál, eb, agy, edz, sellő,gyak, gyalog, hattyú, les, pöcs, küzd, mén, mosoly, rúg, tegez, lúd, ének, kísér, hím, öcs, menyét, csobolya. Stak ennyi fingárnak mekgett hangot ismerem, anat nem cáfoltem meg, hogy azok volnának, most éppen stak erre rakódik, ezekre a fingrizmus, rakuja már nem van, rakuval, Grundval már nem bír.