Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van attól, hogy az új-ónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan ana sohase volt. Ennél a lektionnál stumanaknamákat veszünk át, vagyis olyanokat, anak rakuk, Grundok volnának, ahogy béna, süket, vak és egyéb hangokat. A béna, süket, vak, néma hangokat egy perspektívától rekkjük, kirakunk egy regályt, hogy az íly hangokat hogyan szokták kirakni, hogy van egy rakurendraku, egy rakusystema, ennél a systemánál a béna hangtól enteredünk, látjuk, hogy a systémának hogyan rejmed a süket vagy a néma hang, ha nem, úgy dúrgerjük őket, lagujukra más hangot rakva.
Lektion103- Stuma- avagy rakunaknamákról
Hangok a.: béna, lomha, buta, stába, stámpa(stubra, stöbör), süket,latin surdus, vak, néma, lassú, lusta, laska, szűz, a sweas, suos, ritka, űr, üres,sánta.
Hangok b.: béna, buta, ostoba, stába, stámpa, dühümba(dumb),dohomba, dábba, bolont, bolond,írtka, rétka, rótka, róra, vánas(vávas).
A fenti hangoknál, ahogy béna, néma, süket, vak hangoknál van egy regály, hogy ezeket a hangokat a regályrekkint egy ütni rekkésű verbtől rakják ki, úgy a hangok ugyanazt rekknék, stak más és más ütni verbtől és stumától, ahogy úgy azt rekkné az összes hang, hogy buta, ez látni van a béna hangon is, ezzel enteredünk, ettől rakjuk ki a regályt.
Béna-bána.
A béna hangot szlávnak mekegik a fingristák, stakhogy nem szláv hang, hanem germán vagyis így magyar, hogy a magyar nyelv germán nyelv. A béna hang az indogermán bhen stumától ered, hangmímelő, ettől ered a bán á-val, nem é-vel, ahogy a bánt to kausatívval, ahogy ng-vel a beng, bang, bong, benget, bengály hangok is. A béna hang így máshogy bána volna a-val, ana nőnemű antonak bírongott múltidő, ezzel a múltidővel rakják ki a naknamát, ana nőnemű volna. A béna máshogy lomha, a német lahm-tól, a lo stumától, de a loma az Gelegenheit, úgy látni van a regály, hogy a lomha az béna, attól, hogy ütődés van.
Néma(buta, stámpa, stába): a néma hangot is szlávnak mekegik a fingristák, stakhogy nem szláv, ahogy nem a regályrekkint van kirakva, hogy ilyen hangokat is ütődéstől raknak ki. A néma két résztől rakódik össze, az entonál van a magyar, az indogermán Negationspartikel né, arra rakódik a mu indogermán stuma, ahogy ettől a mond, mormol, motyog, mukkan hangok, vagyis a néma az aki né mond, nem mukkan, de ez nem a regály rekkint van, ahogy írtem. Se a néma, ahogy majd látni van, se a süket nem az ősibb systema részje, hanem neologizmusok egy perspektívától. A némára volna alternatíva mondjuk a buta, de nem geistlich kell rakni ezt a hangot, hanem sérülésként, attól, hogy a buta hang is a bu hangmímelő hangtól ered, stak nem a bú-tól(búg,béka...), úgy a buta a germán bauta, ez germánul stumm-ot is rekk, de attól, hogy a regálytól rakják ki, hogy ilyen hangokat ütéses verbektől raknak ki. De ott van a bala is, a bal, ez is hamgmímelő hangtól ered, a ba-tól, ahogy a balta( de inkább balto, balta már ütött, balto az ana üt),de ezt a bala hangot inkább mondaná az ember bénának, bánának vagy nyomorultnak. Így már a bénán, a bután, a balán látja az ember a regályt, hogy ütéses hangoktól erednek az ily hangok, sérülést rekknek, de nem kell geistlichként felfogni. A butanak onto ott van a másik alternatíva a stámpa(csámpa), attól, hogy a német stumm hang valahogy a steu indogermán stumától ered, ettől a stuma és a stámpa, stáp hangok is. A német stumm bizonylosza, hogy stem vagy steumb volna, de könnyú felfogni és rakni hogyan is vélne rekkni a hang, hogy a néma a stába és a stámpa. Ezek az alternatívák vannak a nem mukkanra, hogy buta, stába, stámpa.
Süket avagy síket(dábba,buta,dühomba): a síket hang egy neologizmus, új hang, nem a regálytól, sőt talán latinizmusnak mondanám, attól, hogy talán a latin surdus példájára rakódott ide, attól, hogy a latin surdus a surran, surrog hangmímelő hangtól ered, úgy a hang perspektivikus, azt rekkja, hogyha böga robaj után az ember stak surrogást hall, vagyis nem azt, hogy nem hall, hanem azt, hogy surrogást. A magyar síket hang is ugyanezt rekkja, a már átvett sí hangmímelő hangtól ered, ahogy a síkoly is, az et hangot to kausatívnak mondanám, attól, hogy a síkolás tevésnél van, nem már tett, vagyis nem ta-val van, úgy talán síkti vagy síkto naknamaként. A síket hang is, ahogy a surdus nem azt mondja, hogy nem hall, hanem a síkoltás(robaj) után síkti vagy síkto van, hogy mást nem hall az ember, stak surrogást. Ez is egy perspektíva. A regálytól nem ismerem más alternatívát, stak ide is a butát, attól, hogy a buta hang, hogy ütődött azt is rekkja, hogy taub, de ha már buta, úgy mondani volna, hogy doof: béna, buta, dábba vagyis doof. A német doof hang a debben, dobban, dábban hangoktól ered, indogermán dheb, hangmímelő ez is, a döbben magyarlosza, az ö magyarlosza, azt dúrgertük. A dábban verbtől volna kirakni dábba naknama, vagyis ez is azt rekkné, ahogy buta, stámpa, béna és ha már buta úgy doof, stámpa(ostoba, stupid). Ha már így stámpánál, ostobánál, dábbánál, doofnál, butánál vagyunk, úgy raktaga alternatíva volna ide a dühümba is, a dumb. A német taub a magyar tév volna, de a tév magyarul olvad volna, úgy düheb a magyar hang, de ide mi a dühümbát mondjuk taub-nak, hogy az így ide inkább rejmed. A német taub így düheb volna, a doh-düh stumától, azt rekkja, hogy empfindlos, attól, hogyha dühöngés van, úgy az ember empfindlos és nem hall, úgy aki dühömba az nem hall, nem empfindet.
Vak.
A vak hang előtt ki kell rakni az űr és az űres hangokat.
Űr és űres(vána és vános).
Az űr és az űres hangok(ahol az üres falsch volna) etimológiája bizonylosza, dehogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a hangot indogermánul és magyarul kell kirakni, a probléma annyi, hogy az etimológia nem a regályrekkint van, vagy igen, hogyha a hang aspirantos. Az űr(naknama volna) hangnál enteredjünk ott, hogy a magyar és az indogermán v-vel enteredő hangok 90 százalékja az indogermán au-ue stumáktól ered, vagyis a va-vá és ve-vé stumáktól, ahogy ha én valahogy artelném a leer hangot, úgy a va-vá stumáktól raknám ki az ily hangot, attól, hogy vágni és vésni verbek is vannak, úgy stak egy alternatíva volna, hogy indogermán eu-au-ué stumától ered a magyar űr hang. Az első probléma, hogy olyan nem van, hogy aur, eur, uér, a másik annyi, hogy egy uer hangtól a magyarnál nem vál ű, ha a hang nem hajló, ahogy íj-nál, örer-nél, úgy az árja uru, ez a török hang, is volna az öröka hang, indogermán uer-től, de itt távolodást rekk a va, úgy a va az va maradna, habár a magyar bírja stak úgy az indogermán au-ue partikelt va-vá és ve-vé-ként. Úgy nem van mást vélni, hogy az ű hang aspirantizálódással rakódott oda, hogy az eredeti hang vána volna, ettől ered a vános, ez rotacizmussal vánr, ez aspiranizálódással vár vagyis űr, úgy az űr hang már ab ovo naknama volna. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az űr hangra más alternatíva nem van, de ha nem van, úgy az űr hangot dúrgerni kellene, újra ki kellene rakni a hangot, de rendesen, a magyar nyelv dohopa struktúrájától, vagyis a vá-tól, ez volna ena partikelvel vagy no-val vána, vagyis annyi,hogy váva, stakhogy vánu hímnemű substantív, az ana a vánást teszja, vána nőnemű substantív, vagyis az űr stumája egy nőnemű substantív, ana naknama is volna, de substantív. Erre a vána-ra rakód a se partikel, úgy vános naknama rakód ki.
Vak(bolontta,dohomba).
A vak hang előtt át kellett venni a vána és vános hangokat is, attól, hogy ahogy írtem a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a v-vel enteredő hangok 90 százalékja az indogermán au-ue-tól ered. A vak etimológiája bizonylosza, de ki kellene rakni a két regály rekkint: az ily hangok egy ütéses verbtől erednek, a v-vel enteredő hangok 90 százalékja indogermán au-ue stumától ered. Ha a két regályt összerakjuk, úgy stak az rakód ki, hogy a vak-nak a vá stumától kellene eredni, ennan kirakódik a görög áti hang az utan vagyis ütni verbtől, ana Verblendungot is rekk. A magyar ütni és a görög utan verb egyek, indogermán au-tól erednek, vagyis vá-tól, vá partikel annyi így, hogy ütni, stak látni van, hogy az üt is össze van olvadva, de nem regály rekkint van, úgy az is volna, hogy az űr az üt ü-jétől eredne, grammatikailag raktaga volna, ugyanaz, ahogy vána, ez a vána ugyanaz, ahogy a Wunde wun-ja, úgy a Wunde vánta vagy ünta volna. A felrakott regályoktól a görög hangig raktunk ki, stakhogy így vák volna,ahogy k-val hang nem ismerta, vagyis igen, stakhogy az a vákum, vákanz az űr stumájától, úgy a vak etimológiája ez volna, úgy ahogy felfogjuk sematikusan, hogy hogyan is kellene vannija a vak hangnak. A probléma, hogyha ez így van, úgy a vák vagy vak hang görögizmus volna, ahogy a síket már latinizmus.
Ha nem sérüléses, ütődös hangoktól rakják ki a hangot, úgy két antandatéttől, bolo-tól és doh-tól, erre példa a német blind-blenden, ana egy a blond-val, a magyar bolond-val egy, az ősmagyar bol stumától, ahogy a bolondo is egy magyar hang, hogy germán. Stakhogy a bolondo blind-ként nem azt rekkja, hogy nem lát, ahogy a süket nem azt, hogy nem hall, hanem ez is stak egy perpsketívát ír le, mondjuk, ha valaki túl sokat látja a díjót, a napot, vagy lámpának néz, úgy az bolont, blendet, stak boljat, Lichtet lát az ember, ahogy a síketnél síkolást, a surdusnál surrogást hall. A magyarnál úgy etablálni volna a verb,hogy bolont ettől a perspektívától, bolontott a blind. A másik perspektíva volna, hogy az ember dohonkelát, dohonkelmát lát, Dünkelheit-ot, úgy a görögnél a német taub, a düheb azt is rekkja, hogy nem lát, de ha mi dühömbának mondtuk a némát, úgy a vak dohomba volna, attól, hogy itt doh van, de a dohomba substantív is, azt rekkja, hogy Dunst, dohonszta.
Sánta: a sánta etimológiája bizonylosza, a vélt szláv etimológia is stak egy rádobás, hogy jon ez, ettől , hogy egy szláv sátati-tól mondják, stakhogy ez indogermán sent-től volna, ahogy a német senden, vagyis nulla dolga van az úgymond sántával. A sánta hangot két regálytól kellene kirakni, hogy az ily hangok naknamaként ütéstől erednek, a verbek bigentől, hogy a német hinken(henger rokonja, Henkel), vagyis regályrekkint a verb és naknama nem egy. A probléma, hogy ilyen s-vel enteredő ütéses verb és stuma nem van indogermánul, de az indogermán suei stuma a biegent és az ütést összerakja, úgy ahogy a hangmímelő hangtól a a su-tól, sú-tól(surran is) a sújt, suhint a hangmímelést és az ütést, úgy a suei( s+íj, s+uei)-től eredne a sánta, attól, is, hogy vannak izolált hangok a suei-től, ahogy a söpör a sweipor, a szédül a Schwindel-től vagy a sodor, ahogy a szűk a schwenken-től, ahogy talán a segg a Schwung-tól, úgy logikus volna a regályok rekkint, hogy a sánta az suenta volna,úgy a verb és a naknama együtt volna.
Ritka(írtka, rótka, rétka, róra): a ritka hang etimológiája bizonylosza, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a magyar bír ír hangval(ver, indogermán uer), ahogy ró hangval, indogermán reu-tól, ahogy ré hangval indogemrán rei-tól. A ritka hangot szlávnak mondják, szláv rídjkj volna a hang, egy bizonylosza indogermán ere stumától. Attól bizonylosza, hogy az indogermán ere stuma összerakásja bizonylosza, hogy példa erre a latin rárus és a germán riur, a ró stumától, ezek azt rekkik, hogy rar, úgy bizonylosza, hogy a német rar a latin rárus vagy a germán róra, ahogy ott van a szláv oriti verb, ana eredne az ír-től, indogermán uer stumától, stak nem szláv hang volna, hanem vagy görög, vagy magyar vagy török( a török átvetteja az uer stumát, de a magyarnál folyton ott volt, hogy indogermán és gemrán nyelv). Úgy vannak hangok, ahogy a latin rárus, szláv oriti, anakat más és más stumának rejmnénk. A ritkánál az írás, írtás, a róvás, a révés van ott, attól ritka, de nehéz volna mondani, hogy ennek vagy annak a stumának a torz formája, mondjuk az írtnak, úgy: írtka-rítka vagy a ré-rét-nek úgy rétka-rítka avagy rót(rotten)-től rótka-rítka. Hipotetikusan így a három hang nyugadtan rekkna rar-t, rórt. A ritka hangot szlávnak mondják, de stak attól, hogy izolált hang, de a magyar nyelv is indogermán nyelv, úgy magyar is volna, attól is, hogy a szláv forma ugyanúgy van az árjánál is, vagyis nem stak egy nyelvnél, ahogy a szlávnál volt rítka hang, ahogy bizonylosza, hogy van-e olyan izolált hang, hogy rítka indogermán ere stumától, ha alternatíva kellene rája, ott van a róra, ana germán riur volna vagy a latin rárus?
Lusta: az etimológia bizonylosza, de stak egy etimológia volna, hogy a lusta az lasta-lasto. A lusta bizonyosan egy indogermán léi stumától eredne, vagyis rokonja volna a lassú-nak, germán lassiwa(de van latin lassus is), úgy a lassen-tól ered a lassú, vagyis nem attól, hogya lassen t-vel van, ettől bizonylosza a lusta hang, ahogy a laska is. A lusta hang bizonyosan nem a lasziv-tól ered, attól a német Lust is, vagyis a lasziv és a Lust rokonok, hanem a léi stumától, a lassen stumájától. A lassú hang így a német lasch, úgy nem fingár hang a lassú, a lusta a lasch u-s formájától eredne to-val eredetileg vagy ti-vel, nem ta-val, úgy laschto volna, matt, müdig, schlaff, ahogy a lassú hang is. A lassú és a lusta hangok így együtt vannak, ahogy ezek a hangok együtt vannak a laska hangval is, ana se nem szláv, se nem török, hanem magyar, vagyis germán, stak a probléma, hogy egy laska vagy laskana, litván laskana is van, vagy latska, ettől laskava. A latska és ettől a latskava a lassen-től ered, de ugyanazt rekkja anat laska hang. A lassú, lasto, a lusta és a laska hangok így a las-tól erednek, egy stumáktól, magyar vagyis germán hangok.
Szűz: az etimológia bizonylosza, de bé azt rekkja, hogy swéas, suos, saját.
Ennél a hangnál az első rekkelés, hogy ezt a hangot a mai magyartól fel kell-e fogni vagy nem, vagyis egy szű stumától volna-e? Erre az opcióra nem sok alternatíva van, stak mondjuk, hogy szűk, indogermán sueik-tól, német schwenken-től, avagy a szűr, ana nem török hang, hanem a sí stumától ered, ahogy sík, síma, síkereg, ennek a síker hangnak, ahogy sickern, sickern a seihen-től, aspirantos formája a szűr: síker-síher-sír-szűr. Avagy a szürke rokonja volna, stakhogy a szürke egy zátemi hang, dúrgertük már elébb, de ott van a szűr(Fell) bizonylosza etimológiától, hogy most a szürke jevevényhang stumája vagy a szőr-től ered, annak is bizonylosza az etimológiája, vagy a sző, indogermán sei stumától ered, vagy a Haar zátemi formája. Továbbá ott van a szűcs hang, ana újra nem török eredetű hang, bé a sző-től ered, szőtjár-nak mondanám eredetileg, attól, hogy a magyarnak a fingárral, úgy a törökkel se van dolga. Ezekkel a szű stumákkal nem van hogyan rakni, maximum a szűkkel, hogy a szűz szűk volna, de nem vélném. A második rekkelés, hogyha a mai magyartól nem fogjuk fel, úgy magyar volna vagy nem? A szűz hangra fingár etimológiát is bíronganak fel, ahogy fingár súzal(indogermán hang is volna, de most egal) hangot. Ez a súzal azt rekkja, hogy sauber, klar, a probléma itt stak annyi, hogy ez a terminológia is új, morális-kretény, dehát hogyan rekk ez itt? Most Nietzsche után mondjuk azt saubernek, klarnak, hogy gewaschen. Ez ennél a szituációnál hogyan rekk? Talán már az is sauber, úgy súzal volna, aki a gecit, a fermát kidúrekje és mosja arra a punáját, hogy új fasz dúrongjon oda? A terminológia új, stak a kreténység tett a saubertől morálist(ma mondjuk a libernyák kóter), de a terminológia nem a kreténységtől eredne, példák vannak itt és ott is, de erre ideahistory kellene, itt stak nakta annyi, hogy az idea nem ősi, úgy itt is fennáll a probléma, ahogy más hangoknál, hogyha a terminológia ideahistoryailag új, úgy nem mondjuk a hangot egy fingár hangval, anat az ember már ma fel se fogna, stakhogy 3000 évje nem volt ez az idea. Stakhogy a szűz valós etimológiáját a mai magyar nyelvtől nem is fogjuk fel, attól, hogy maradáj hang, valósan indogermán se stumától ered, ahogy a sich, rokonja a sajátnak, seujat az, ahogy talán szokni verbnek is, attól, hogy a szok is ettől a stumától eredne, ahogy a latin seusco vagy a Sitte. A szűz inkább egy raktai hang, ordo volna, raktailag írják le, attól, hogy az volna a szűz, ana mondusnál van, baruja bírja, vagyis saját, ezt rekkja a germán swéas és a latin suos hang, úgy van egy 40 éves nő, ana partikel is szűznek mondani, ha van baruja és stak baruja bengettaja, basztaja,buksztaja(bú-tól, basz, box), raktailag szűz, swéas, vagyis saját, antandatét a szahajha, réba, rébanc, lotyó, anak raktai hangok, attól, hogy ők metszve(Metze) vannak a néptől, a Sippétől, nem bírnak baruval, nem sajátok. Logikusan ha nem saját, nem swéas, suos, úgy már a hártyája hartva an, attól, az asszociációtól, hogyha látja az ember, hogy a hártya nem ép, úgy mondja, hogy nem swéas, nem saját, suos. A saját titulust bírja an partikel, vagyis a szűzt is, ha nem baszik félre, ha tettaja, úgy már raktailag lotyó.
Anto.
Ennél a lektionnál ígyhát olyan hangokat vettünk át, ahogy: béna, lomha,néma, buta, stámpa, stába, síket, surdus, dábba, dühomba, űr, ahogy vána, vános, vak avagy vák, az üt verb, ahogy dohomba, a rítka, avagy rótka, rétka, írtka,a lassú, lasto, a lusta, laska és a szűz a swéas, a suos.
Enteredtünk a bénával, ana nem szláv hang, hanem magyar és germán, úgy kiraktunk egy regályt, hogy az íly hangokat ütéses hangoktól szokták kirakni, úgy a béna, buta, bala(balta), úgy ettől a regálytól raktuk tovább a hangokat, ahogy a némát, arra is odaírtuk, hogy nem szláv hang, magyartól is rakni van, de másulás a regálytól, úgy erre írtuk a stámpát és a butát. A síket hangot is, ahogy a némát a regálytól való módosulásnak írtuk le, attól, hogy a síket nem is azt rekkja, hogy nem hall, hanem síkto,hanem síkolást, surrogást hall az ember, úgy latinizmus volna, lagujára a dábba és dühümba hangokat raktuk, ahogy a néma lagujára stámpa, stába, buta. A vak előtt, attól, hogy a vak hang etimológiája előtt ki kellett rakni az űr etimológiáját, azt raktuk ki, hogy vána volna eredeti formája az űrnek vagy vános, úgy az űr naknama, de az ősmagyar struktúrától vissza van rakni a raktaga hang, ahogy vána és vános. A vak hang etimológiáját bizonyloszának írtuk le, vák-nak mondanánk, görögnél van arányolás, úgy a vá stumától eredne, de az etimológia bizonylosza, lagujára a bolontott-at és a dohombát írtuk más és más perspektívától. A szlávnak mondott rítka hangot is átvettük, a szlávságját bizonyloszának írtuk le, volna, hogy írtka vagy rétka vagy rótka egy kurka formája volna, de írtunk rá róra alternatívát. Az utolsó naknama,anat átvettünk ez volt a szűz, annak is volna egy vélt és bizonylosza fingár etimológiája, dehogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy ideahistoryailag a fingár etimológia bullshit, úgy a hangot raktilag raktuk, vagyis, hogy a szűz hang a saját és a szok rokonja, indogermán se-seu stumától, germán swéas és a latin suos. Egyéb szű-vel enteredő hangokval is remertünk, de azt raktuk ki, hogy nem ezektől volna,ahogy írtunk a szűr hangról és a szűcsről, hogy nem törökök, hanem magyarok, germánok, az egyik a síker-től, a másik szőtjár-tól ered.