Ento: a magyar nyelv indogermán és germán, nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az új-ónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál így a fáj hangot és stumát veszük át újra, ennek a sajog stumát, ahogy egyéb hangokat, például a sebet, annak etimológiája bizonylosza, úgy írunk rája alternatívákat, ahogy kirakjuk, hogy vajon hogyan is volna a hang.

Lektion106- A fájó hangokról.

Hangok: fáj, fájma, fájna, fájog, fájogda,fájok, fájkos, fájgos, pajkos, saj, sajma, sajna, sajnál,sajog, sajor, sajr(sérül, sehren, versehren), mardosma, szúr, szuro, szúrda, szúrma, vajúd, hegg, heggeszt(ollóz), nyír, bolna, szőma, szőta, szíjta, varas(orr) varros, seb( sípa, szabba, Schabe) harama, harjama, ünta, vánta, ölda, ölma, írna, résta, rósta, bánya, gyógy(gjitj) szenved, senyved, szendereg(szűnved, szunved, szünved?) sündörög.

Fáj, fei, pei.

A fáj hangról volt már beszéd, hogy magyar hang, attól, hogy germán, hogy stak indogermán-germán p-f váltás is van, úgy a hang az indogermán pei stumától ered, germán formája fei, annak további etimológiája bizonylosza, hogy volna talán, hogy az indogermán pe-pi stumától eredne. A fáj egy stuma- és rakuhang, de már volt írva előbbi lektionoknál, hogy hiányos az új-ónemmagyar a fáj stumától, attól, hogy az olyan hangok az ősmagyarok, ahogy a fájand(Feind), ahogy a fájni verb és stuma annyit tesz, hogy wehtun és beschadigen, úgy nem stak az a mondat raktaga, hogy fáj nekem a lábem, hanem az is, hogy fájem tégedet vagy neked a lábat. A fájni wehtun, úgy a hang kell bírjon akciós és accusatívos formát is, vagyis: fájem tégedet, fájem neked a lábat. Habár a fáj-ra volna kausatív to is rakni: fájto, fájt, úgy a  mondat az volna, hogy fájtem a lábadat. A fáj stumától indogermán partikelekkel kirakott hangok:

Fáj: ez volna a stuma, rekkésje wehtun és beschadigen.

Fájma: germán fei vagy indogermán pei ma partikelvel, úgy peima vagy feima a fájma, ezt mondjuk a bullshit és hosszú fájdalom hang laguján.

Fájna: a fáj na partikelvel, annyit rekk, hogy ünta, Wunde, harama vagy lagu, ana fájan.

Fájnal: a sajnál a saj stumától analógiájára fájnal.

Fájand: ez az ősmagyar Feind, annak fájanást teszünk és nekünk is fájanást tesz.

Fájog: a fáj stuma go-val, olyan, ahogy a sajog, ettől ered a német feige is.

Fájogda: ősmagyar hang, az ősmagyar Purge namája, ez a német Fehde hang.

Fájok, fájonk:  fáj k-val vagy nk-val.

Onto: pajkos vagyis fájok vagy fájonk.

A pajkos hang úgy rakódik, úgy boljad, hogy a fáj-tól ered, indogermán pei stumától, úgy a litván paikos volna, magyarul fájogos, fájokos, azt rekkja,hogy schlecht, hogy ostoba is, de devil is, ahogy ettől ered a litván pikulus hang is, rekkésje Teufel. A pajkos hangot nehéz interpretálni, dehogy a magyar(új-ónemmagyar) részjévé is vált, úgy fontos a magyar interpretáció is. A pajkos hangot németül schalkaftnak mondanánk, a schalkaftot újra magyarul dévalynak a deie indogermán stumától(talán nem indogermán és talán litván hang?), úgy a pajkos egy Schalk, Sklave, ki dévaly, vagyis libcsi, dekadens. De hogyan rakódik össze a hang és a konzeptió a fáj stumával, ettől a fájok-val vagy fájonkval? Talán fájok, rosszat tesz, ki pajkos, de a pajkos egy Sklave, ana dekadens,úgy fájokja az embert? Az interpretáció bizonylosza, de ma a hang pozitív, vagyis úgy a Sklavenaufstand részje. Később írunk majd a pajzán és a pajtás hangokról, de a pajkos hangot ismerloszának mondják, de ha mi ismerjük, hogy litván hang, a fáj stumától ered, úgy ez a pajzánt és a pajtást nem-e újra interpretálja? A pajzán hangot török-perzsának mondják, indogermán ped stumától volna, perzsa páj formától, rekkésje volna, hogy Sklave, attól hogy ped-től, hogy pedál, Fessel hangot is kiraknak. A koncepció nem volna raktagalosza, hogyha a pajzán egy Sklave, hogy schalkhaft, stakhogy a probléma  tyúk és a tojás! Előbb van a sklavisch, arra stak a sklave vagy előbb van  Sklave, attól a sklavisch? Ez a második interprátócia már sklavisch, attól, hogy a burzsuj is pajkos, pajzán, pajtás, úgy ha ő is az, úgy nem mondanám, hogy stak a Sklave pajzán, úgy az antandatétje állna fenn, hogy a pajkos, pajzán a sklavisch, és nem a pajzán a Sklave, de  rakandmány nem raktagalosza, hogy a pajzán egy Sklave, de a török-perzsa etimológia falsch volna, úgy pajzán mondjuk árja pésuna volna, de erről majd regyünk újra, most stak a pajkost raktuk ki.

Indogermán sái stuma vagyis a magyar saj stuma.

A magyar saj stuma, ahogy ettől a sajog, magyar hang, hogy germán, ahogy a fáj is, indogermán sai-tól ered, ez annyi, ahogy fájni, úgy  a sajog és a sajnál hangok is germán hangok( germánnak kell mondani a sajnált, hogy a magyar nyelv germán és a saj a magyarnál germán), stak a probléma, hogy kevés hang maradata a saj stumától, de a saj stuma ki van rakni úgy, ahogy a fáj stuma:

-Indogermán sái a saj: ez a hang, hogy saj funkcionál úgy ahogy a fáj, de kettősen, hogy nekem fáj, vagyis nekem saj, vagy én sajem téged, őt.

- Sajma: ez a fájma volna, nem fájdalom, sájma van mondani fájma laguján is.

- Sajna: a saj stuma no-val, vagyis ez is rekkne Wundet és fájmát is.

- Sajnál: sajna l-vel.

- Sajva: indogermán au-ue-vel a saj vagyis va-ve-vel, a latin sauvus is ez volna, annyi volna, ahogy új-ónemmagyaron a fájdítva.

- Sajor, sajra, sérül: a sérül hang bizonylosza, hogy a sai stumától eredne-e, ha igen,úgy ez a német sehren-versehren volna, vagyis sér-sár. Ha a sérül a sér-sár volna, úgy az aj vagy áj hang é-vé vált volna, úgy ahogy a németnél, de ez bizonylosza, attól, hogy a scheren is volna a sér, szak stumától, szaker-től vagy har-tól, úgy a sér olyan volna,ahogy a sereg, sarabol, sarló hangok, attól, hogy ezeknél a k kiszakad, attól, hogy kiszakad vagy a k h-vé vál és vész. Nekem ez az opció volna raktágább, hogy sér hangot scheren-ként rakem és fogem el, úgy sajor volna a saj stumától a versehren.

- Sajog: a sái-sai vagyis a saj stuma og-vel, ahogy a fájog.

- Sajdul: a saj stuma ed kausatív-presenzvel és el-vel, ana ul, germánnál és latinnál is van ul.

Volna továbbá sajto és sajta is kirakni, de a sajt a sinterntől ered.

Vajúd: erről a hangról is volt már beszéd a hangmímelős lektionnál, stakhogy ezt a hangot is fingárnak mekegik, összerakják a víh(vív) hangval, ana az indogermán au-ue partikelek energikus eredéses interpretációjától ered, germán víhan ettől a víhered a sich weigern és a víhand, úgy a víh hangnak dolga nem van a vajúdik hangval. A vajúd a német weh-nek a rokonja, hangmímelés hang, ettől a germán waja, ahogy vaja, rekkésje fájma, sájma, a vajúdik a waja hang ed kausatív-presenzvel, talán rokonja a hébernek mekegett ájvékol hangval, stakhogy így nem héber volna, hanem a weh más formájától az auch-tól eredne, úgy vajvékol volna.

További hangok fájmára és sajmára.

-Mardos, mardosma: a német Schmerz hang a mer-mor-mur-mar stumáktól ered, stak entonál rakódott egy s akciós siches partikel, a to vagy ed partikel z-vé vált, úgy a schmerzen verbet az ember átrakná mardosra, ettől substantív mardosma (Marosmus?).

-Szúro, szúrma: a magyar szúr stumáról volt már beszéd, hogy az indogermán suer stumától ered, stakhogy ennél a hangnál is a probléma, ana a sér-nél, hogy indogermán sker is volna ez a forma. A szúr-tól ered a szúrda a német Schwert és a Schware hang is, ana volna magyarul szúro vagy szúrma.

Onto: a sérül hangot dúrgerném, úgy inkább stak sajorult mondanám ide, de egyéb hangval is mondani volna.

Hegg, sebba.

A két hang nem bír offiziel etimológiát, etimológiájuk nem ismert, de hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy regályok rekkint kirakni volna. A heg és a seb hangoknál az első, ana látni és rakni van, hogy nem aspirantos és nem is dehnstuffiges hangok, attól, hogy úgy é-vel volnának úgy a hangok, nem e-vel. A másik regály, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy stak indogermán-germán k-h váltás van, úgy a heg-nek vagy indogermán keg-nek vagy indogermán kek-nek vagy indogermán kog-nak kellene vannija. A másik regály, hogy a Narbe hangokat 60 százalékosan schnüren-nesteln verbektől raknak ki, úgy a Narbet is, ana nyírva is volna, de az van mondani inkább, hogy a heg egy új-ónemmagyar halandzsa, attól, hogy heg az hegg, ahogy a seb az sebba és a hegg eredetileg nem Narbe volt, stak az új-ónemmagyar halandzsánál vált Narbe-vá. Nem sok indogermán alternatatíva volna, stak három, az első kettőnél volna Narbe interpretáció, de ezek visszásak a nyelvkakálta heg-től. Az első alternatíva volna a német hegen, stakhogy a németnél két hegen van, az egyik gürten a másik pflegen,a pflegen rekkésű hang a segít rokonja,attól, hogy a segít jevevényhang, zátemi, a hegen-hagen a rokonja, úgy a másik hegen volna a hegg. A másik német hegen hang indogermán kog-tól ered, rekkésje volna flechten, gürten, a Narbe meg a schnüren-nesteln-től ered, de konkrét heg nem ismert. A másik alternatívánál már ismert a heg interpretáció, árja kaca, indogermán kek-kenk stumától, attól, hogy ez a hang is rekkja, hogy flechten és gürten. De hogy az új-ónemmagyar egy halandzsa nyelv, úgy azt vélnem, hogy a heg hang zagyvaság, nyelvkúrás, úgy a heg hang sohase volt, sohase volt narbe interpretációval, stak leszakítás a heggeszt-től, úgy az első két opció falsch, raktagalosza, úgy a raktaga forma hegg volna, úgy talán már aspirantos is volna, ahogy a segg a Schwung-tól, úgy indogermán kek-kenk-től eredne, rekkésje hajlás, kunyulás, de ettől ered a német Heckel, Haken, Henkel is, úgy a hegg az kampó, a heggeszt azt rekkja, hogy hakeln, henkeln. Úgy volt egy ősmagyar hegg hang, ez azt rekktaja, hogy kampó, Hakel-Henkel, ettől eredt a heggeszt hang, ana hakeln volna, majd a hegged is, erre jett a nyelvkakilás, a hangot raktloszán raktaja, interpretáltaja, és odaszartaja a heg hangot egy g-vel és Narbe interpretációval, úgy olyan hang, hogy heg Narbeként sohase volt. A heg hangot egy g-vel dúrgerni kell, stak két g-vel van,  az interpretációját, hogy Narbe dúrgerni, hegg Haken és Henkel, úgy a hegg a henger rokonja.

Ha a hegg Henkel, úgy az új-ónemmagyar nem bír Narbe hangot, úgy kellenek alternatívák:

- Nyírva, nyír: a hipotetikus nyír hang nem fingár volna, hanem indogermán, stakhogy ettől a nyír-től, indogermán ner-től eredne a Narbe hang is, ana nerva volna. Hipotetikus nyír hangot nehéz kirekkni, de ha a fingristák idebírongták ezt az indogermán hangot...

-Bolna: bolna volna stak Haut is, de volna Narbe is, attól a perspektívától, hogy a Narbe az bolo, fehér.

- Szőta, szőma: indogermán sie stumától a Saum, vagyis szőma, és a sző stuma ta-val volna Narbe is, hogy szövés van itt, úgy szőma és szőta Narbeként is rendes hangok volnának.

- Szíjta: indogermán sei-től, volt róla beszéd bőven, hogy ez a szíj stuma és a híd hangál beszéltünk a szíjta-ról is, de ez a hang rendes hang volna Narbeként is.

- Varas: ez a Narbe egy fomációját írná le, indogermán uer stumától, vagyis az orr a varas. Skandinávnál van egy orr hang, ana Narbet rekk, de bizonylosza, hogy ez az indogermán uer stumától volna, hogy varas volna. A magyar orr hang az varas.

- Varras: a magyar  varrni verb indogermán uer stumától ered, de ezt nem keverni a másik indogermán stumával, ahogy a varas-val és az orr-val.

Onto: ollóz.

Az ollóz egy bullshit hang, z-vel , és objektumos, de ezt a hangot mondják a leszbikusok tevésjére is, stakhogy falsch, hogy a magyar és indogermán ol stuma itt azt rekkja, hogy schneiden, úgy azt kellene ide mondani, hogy hakeln, henkeln, hakern, vagyis hogy heggesztenek.

Seb vagyis sebba.

 A seb hang etimológiája is offiziel ismerlosza, ahogy az etimológia valósan is bizonylosza, de ennél a hangnál két Vorstellung bukkan fel, az egyik a sie indogermán stuma, ettől a sík, síma, síp(süpp), síkereg, szűr(seiher)... attól, hogy a seb az síba, nedves. A másik Vorstellung a szakadás, a szabás, úgy indogermán skab stuma. A seb hangnál is áll az, ana a hegg-nél, hogy a magyar nyelv indogermán-germán nyelv, a seb első hallásra nem aspirantosnak hallód, de olyan indogermán seb stuma nem van, arra rakódna a seb hang üntaként, Wundaként, de az első Vostellung is raktalosza volna, hogy nem séb vagy síb a hang, úgy azt kell mondani, hogy a seb a szab stuma s-s formájától eredne, indogermán skab-tól, ettől ered a német verb, hogy schaben, de hogy a seb nem hosszú é-s, úgy nem aspirantos, hanem sh-s hang, ahogy a sarabol, sereg, sarló, de a hangot inkább sebbának mondanám, attól, hogy ba-val van, vagyis a seb az sebba, ahogy a heg az hegg: shabba-sebba. A sebb úgy sebba volna és stak ez az egy alternatíva  rája a regályoktól, ahogy attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Alternatívák a sebre:

- Sebba, szabba: a seb első perspektívájától, hogy szabás, sebés van, úgy erre teszem a ba-t.

- Sípa: a seb második perspektívájától,hogy sík, sím, síkereg, szűr van itt, vagyis hogy nass triefend, attól, hogy németül harama, haramba, a Schramme az Schmarre is, és ez a Schmarre a schmieren-től ered.

- Harama, harjama, haramba: ez a német Schramme, az indogermán sker, szaker stumától, de magyarul prevaliert a har stuma, úgy harama vagy haramba, harjama a Schramme.

- Ünta, vánta: a német Wunde hang az indogermán uen stumától ered, ez a va-ve stumától, annek üt interpretációjától, ahogy vág, üt(görög utan), öl. Úgy a vá vagy ü stuma en-vel vagy no-val ün vagy ván, ez ta partikelvel ünta vagy vánta.

-Írna: az indogermán uer stumától ered az ír verb és az írtani is, ez a stuma no-val írna vagyis írva. Az ír hangot vissza kell rakni eredeti formájára, hogy róvás van, úgy írna volna Wunde.

- Résta: indogermán rei stumától ered a rés hang, germán reas, ettől a német Reiste, vagyis résta, ez a résta hang volna Wunde is.

- Ölda, ölma: a magyar ölni verb annyit tesz, hogy széthasítani valakit és róbni azt, indogermán uel stumától ered, ettől ered a német letzen-verletzen hang is, ahogy ölda és ölma, anak azt rekkik, hogy Wunde, de az ölma az volna stak szajré is, az interpretációja kettős.

- Bánya: a bánya hangot szlávnak(latin) mekegik, de a magyar a hangnál a bán hangot hallja, úgy ez a bán hang a germán ban hang, hangmímelő ütéses hang. Germánul a bánja Wundet rekk, de ettől ered a német Bahn hang is, de az inkább béna volna(a bénáról már volt beszéd) vagyis bána, anat bánnak, ütnek, attól van Bahn, úgy a bánya hang volna Stollen, attól, hogy azt bányják, ütik, ahogy a bányató attól volna bányató, hogy azt is ütik, nem eredeti a tó. A bánya így volna Wunde, Bahn, Stollen, stakhogy van banjó is, ez volna bánó, germánul bányó azt rekkja, hogy Mörder: bányó bányát bán, bánt vagyis der Mörder schlagt Wunden. A bánya így nem szláv hang, dolga nem van a latin hangval, de Wundet is rekk, ahogy banyó az maratár is, meredítő.

Gyógy: ha vettük a bánya, harma, ünta, varas, szőma hangokat, úgy raktaga volna a gyógy hangot is vennünk. A gyógy hangot a jó-tól teszik eredni a fingristák de ez egy bullshit etimológia volna, vagy stak az új-ónemmagyar a zagyvaság(sajnos az, és az argumentáció, hogyan volna  gyógy a jó-tól, stak az, hogy az új-ónemmagyar egy zagyvaság). A jó hang habár jóni verbként azt regya, hogy verbinden, indogermán ie stumától ered, de azt kell mondani, hogy a gyógy bizonyosan nem ettől ered. Úgy vélem, hogy a gyógy hang rokonja a német quicken, erquicken,ahogy quick-lebendignek, ez a germán forma másul a többi indogermán formától, úgy nehéz mondani, hogy magyar vagy nem, attól, hogy a magyar nyelv germán nyelv, de mondjuk, hogy germán, attól, hogy az indogermán forma gwei, ahol nem kell g-k váltás, a g átmenne gy-vé is, hogy gje-vé vál a hang. A gyógy így azt rekkné, hogy lebendig machen, de a gyógy már verb volna, hogy kausatívos, vagyis gweitja, ez volna a szláv gojiti, lett dzit, perzsa jyaiti. Ez az etimológia bizonylosza, de ha a jó-tól volna, úgy dúrgerni kellene, de talán így is úgy is dúrgerni kellene, ha quick rokonja volna, attól, hogy   jó-val már szétkúrták a hangot, ahogy a hegg-et a Narbe heg-vel.

Szenved, senyved, szendereg.

Ezekkel a hangokkal is meg vagyunk lőve, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de olyan indogermán sen stuma nem van, ana azt rekkné, hogy leiden, ahogy a szenved szen-ja nem is volna sken, ahogy a szenny-nek, attól, hogy a szenny indogermán sken stumától ered, vagyis a szak stumától. A fenti hangokra három opció volna így, az első opció volna, hogy a szenved a szűn, germán svén stumától eredne, ahogy schwinden. A szűn a vé stuma s akciós-siches partikelvel, de látni van, hogy svén-től stak szűn rakódna ki, nem szen. A másik alternatíva volna, hogy a hang a sí-szu-szi hangmímelő hangtól ered, hogy szuszog(sziszeg), úgy volna, hogy sínyved és szunved. A harmadik opció volna, hogy az íj, indogermán uei stumától ered, stak síj-től, suei-től, s akciós-siches partikelvel entonál, vagyis a szűk, söpör, segg és egyéb hangok rokonja volna. A probléma stak annyi, hogy a suei stumától ered a sündörög, úgy ez nem volna a szendereg hang. Így aztán:

- své-től: szűn, szűnved.

- szu-sí-től: szunved, szundered, sínyved.

- Suie-től: sönved,szönved, szünved, sündörög.

- Indogermán sken stumától szenny.

A szenved hang etimológiája bizonylosza, de talán így inkább dúrgerni kellene, attól, hogy a másik három stumát inkább rakjuk, úgy azokatól kirakjuk: szűnved, szünved, szunved, sínyved hangokat.

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van attól, hogy az új-ónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál a zenebona-ének-dínomdánom tematikát vesszük át, ena és ana(két) perspektívától, hogy a magyar nyelv germán nyelv, de fingárnak mondják, stakhogy úgy az ének hang nem volna fingár, attól, hogy a másik perspektíva a mottó, a tacitusi mottó a fingárokról: sorglos vor den Menschen, sorglos vor den Göttern, so hat dieses Volk das Schwerste erreicht: sogar das Wünschen ist ihm kein Bedürfniss mehr. Ena mottó rekkint az ének hang nem volna fingár, attól, hogy úgy a fingárok és a fingristák lopják a finnugor Seligkeitot, ahogy attól is, hogy a tematika balti-szláv, vagyis sklavisch,vagyis schalkisch, schalkhaft(dévaly, sklavisch?), úgy a Schalkoktól, a Slavoktól, a türkoszlávoktól nem vagyunk részjei a platóni rejkunak(úgymond platóni), de ha a magyar fingár nyelv volna, úgy már részjei volnánk annak, de úgy az ének hang nem fingár, anta áll a tacitusi mottónak. Problémám nem volna a fingárokkal, vagy itt finnugorokkal, stakhogy ha a magyar nyelv fingár volna, úgy az ének nem volna fingár hang, ahogy a mai magyar nyelv is máshogy látszódna, nem így, attól, hogy a finnugorok példának The Walkind Dead Flüstererjei, suttógóji( na jah, de hogy ők suttognak, úgy nem énekelnek, hogy tiltott), a magyarok a Neganek, az Én-ek, Sanctuary, úgy ha a két arta összejen, úgy logikusan az eredmény az, hogy a finnugor antiburzsujvá teszja a germánt, a germán a finnugort agresszívabbá, nem kuthúrálódás az eredmény, hanem antikúthúralizáció és így erednek a Hunnok, vagyis a magyar nyelv onnantól magyar nyelv, hogy nem bír Tür-vel és udvarral, hogy Balamir ezeket lehúztaja, ahogy onnantól, hogy nem bír balalajkával és singen-song-val, attól, hogy akik ilyet tettek, azokat megégették. A tacitusi mottónak anta van a libcsizmus így a finnugoroknál, nem volnának libcsik, dekadnesek, hogy balalajkát bírjnak, úgy ha a magyar nyelv fingár volna nem volna az ének fingár hang. Ez totál dühensztő, hogy a fingárok és a fingristák lopnák a finnugor Seligkeitot, és így nem vagyunk az úgymond platóni, a balamiri rejku részjei.

Lektion 105- Rövid lektion a zenebona-ének-dínomdánom tematikáról, ahogy a libernyák Sklavenaufstandról!

Hangok: zene, zeng, zendül, zokog-zekeg, zaj, zereg-zörög, szó,zakatol,gajdol, dánol, a dall vagy dál, dínomdánom, tinglitangli(Tingeltangel) tánc, dévaly(?).

Hangok: eb az ébta übta vagy e-bau, fingár opta-amp vagy apm, indogermán hang, indogermán u-ü stuma, indogermán uep-uáb stuma, kármály(carmula), svógi, a súg, görög épjan verb.

1. Zene.

A zene hangról volt már beszéd, hogy nem magyar eredetű hang, hanem egy sklavenaufstandi, vagyis schalkhaft(dévaly), hogy szláv, a szó rokonja, vagyis a szó a zene stumája, a kettő zátemi hang, a zene a gheu stumától n-vel, indogermán gheun stumától, ettől ered a zvángu vagyis a zeng, ez is egy balti-szláv hang, a stumájuk a zaj, talán egy zé-zá-tól, úgyhogy ez se fingár eredetű hang, hanem szláv, úgy a zokog is, szláv zvok, ahogy így a zakatol is. Ígyhát a szláv-zátemi hangok: szó, zene, zeng, zendül, zokog,zakatol és ezeknek a stumája a stakugyan szláv, nem fingár hang a zaj. A zörög-zereg hangok bizonyloszák, stakhogy a magyar nyelv nem bír sok z-vel enteredő hangval, ezeknek 80 százalékja szláv, ahogy a már dúrgerta zátony, zászló, zápor, zálog, kivétel egy pár német hang, ahogy a zúz,  zeisen-zeusen-től, német zúz formától. A zúg hang is bizonylosza, nem vélném, hogy a magyar, vagyis germán súg-tól volna, germán svog, de erről a stumáról volt már beszéd, de a súg magyar, súgu volna úgy a szláv zaj és talán a zúg hangok laguján. A zendül egy bullshit hang, totál új, talán latin-németizmus szláv hangval, erre példa a germán carmula hang, ez  a kár, indogermán ger stumától, ered, vagyis kármály volna, hogy kárma, káromkodás, károgás van, úgy a frazeológiát dúrgerni kell, ahogy a csőd hangot is,  zendül frazeológiája németizmus szláv rakuon, úgy egy totál nem magyar hang. Visszarakódva a zereg-zörög-re, úgy azt kell mondani, hogy a hang bizonylosza, de a z-vel enteredő hangokat írtani kell, ahogy a nem magyar p-vel enteredő hangokat is, stak itt látni hogy az új-ónemmagyar de bérlosza egy nyelv, hogyha dúrgerem a zereg-zörög hangokat, úgy vagy 30 német hang nem van hogyan mondani, mondjuk, rischeln, rascheln, ratteln, knattern, schnattern, knistern, scheppern... A ronda z-s hang laguján vagy 30 német hang is volna, habár itt mondjuk bizonylosza, hogy a knistern nem-e szláv hang. Itt meg van lőve az ember, de a ranakeredva: a zene egy sklavisch hang, z-vel entered, úgy dúrgerni kell.

2. Gajdol.

A gajdol hangról is volt már beszéd, hogy ez is szláv, vagy inkább litván, attól, hogy mondjuk a zenénél is erősebb az az opció, hogy litván volna. A gajdol egy indogermán gei-gai hangmímelő stumától ered, ettől ered a perzsa gátha is, szláv gajati vagy gaj hangok a gajdol, úgy ez is egy dekadens(dévaly?), vagyis schalkisch, schalkhaft, sklavenaufstandisch hang, ahogy a zene, ez a magyar, úgy  finnugor Seligkeitnak anta van, liberális hang.

3. Tánc, dínomdánom, dall(dál), tinglitangli(Tingeltangel), dévaj(?).

A fenti öt hang együtt volna, talán stak a dévaly bizonylosza, de a tánc német jevevényhang, stakhogy a németnél is jevevényhangnak boljad, a dínom-dánom görög-balti, a tinglitangli, Tingeltangel a németnél jevevényhang, de németül van továbbrakva, a dall az balti, de szlávnak, sklavenaufstandischnak boljad.  Raktagán a dalt úgy kell írni, hogy dall, ez a hang eredetileg dánol volt, vagyis egy verb már, az indogermán deie stumától, ettől a balti dána, déna hang, úgy vált dall-vá, hogy az n szakadt úgy két l van, ha nem két l van, úgy hosszú van, vagyis dál, úgy a dall is egy sklavenaufstandi hang, mondanám szláv, de itt is inkább stak a balti állna fenn, attól, hogy az ismert szláv nyelv nem bír indogermán deie stumát, úgy ott is stak izoláltan vannak a hangok, ahogy erre példa a dévaly hang. Az ismert szlávnál stak ez a naknama van, még dána-ja se van, úgy bizonylosza, hogy szláv volna-e, ahogy az indogermán deie stumától eredne-e, attól, hogy a deie stuma igenstak arányol az indogermán düh-doh vagyis dheue stumának, úgy volna olyan hang, hogy dohoja és dohojni. A dohojni verb, ahogy germán dyja is ugyanazt rekkja anat a deie stumától egyik másik görög hang, úgy könnyű a kettőt keverni, de a dohojo hímnemű naknama wild volna, ahogy a szláv dévaly is wild-et rekk, de a dohojo azt rekkné, hogy egy öreszor, úgy a deie stumától a dévaly, hogy dekadens és nem wild-et. A dínomdánom kevert, ahogy a tinglitangli, az első részje görögös dino, dinos, a másik részje már baltis, dána. A német Tinglitangli hangot a dengel(döngöl) hangtól teszik eredni(a dengel magyar hang, germán), de ez falsch, olyan flasch, raktagalosza, hogy a dall-t a magyar vagyis germán dünnyögtől, valósan a tanzen rokonja a Tingeltangel hang, ahogy a tanzen a németnél egy jevevényhang. Itt is így a tin-tan van, a dino-dán, stak d-t váltással, ezt tették tovább gel-vel, úgy tinglitangli az annyi, ahogy dínomdánom. Ígyhát sklavenaufstandi, em magyar a mondat: dínomdánomra táncol, zenét gajdol, tinglitanlira dánol(dalol). Ezeket,az íly mondatokat dúrgerni kell, ahogy a hangokat is, hogy újra felvegyük a magyrmányt a platóni, akarem mondani balamiri rejkura, hogy újra magyarvá váljunk és bírjuk a finnugor Seligkeitot.

4. Ének.

Ha magyar nyelv fingár volna, úgy az ének hang nem volna fingár, stakhogy fingárnak mondják, úgy a magyar nyelv nem fingár, attól, hogy az énekkel a finnugorok és a fingristák lopják a finnugor Seligkeitot, ahogy látni volt a tematika schalkisch, schalkhaft vagyis sklavisch úgy dévaly, dekadens. A dekadencia lopja a finnugor Seligkeitot, de nekünk tennünk kell a finnugornak anta, hogy megvédjük a Seligkeitjukat. A finnugor hangokra volna indogermán alternatíva, opció, hogy azoktól erednének a fingár hangok, de mi itt stak egy példát írunk le. A fingár apet és opet hangok, ahogy bellen igenstak indogermán eredetű hangok, a hanti hangok a magyar ü stumától erednek, ahogy üvölt, indogermán u-tól, ettől ered az indogermán ueb-uáb stumák.  A fingár hang,a hogy apet és opet arányol a cseh upiti hangnak, de sokkal inkább a görögés épjan és ápjan verbnek, a germán hang a b-s től ered, ahogy wóbjan s wópjan. A magyar eb hangot fingárnak mondják, de bizonylosza, a fingár hang, ahogy amp valósan együtt volna a fingár verbvel, hogy apet, ana indogermán volna, úgy az amp az apmo volna valósan, stak a fingárnál van hangátvetődés, germánul mondva wópma volna a hanti amp hang, úgy apet-apm volna a raktaga öszerakás. A magyar eb bizonylosza, attól, hogy vagy é-vel volna vagy ü-vel, nem e-vel, vagyis éb vagy üb volna, de úgy vélem, hogy az ü, ahogy üvölt stumától volna rekonstruálni magyarul egy übni verb ettől übo vagy übmo az eb. ígyhát látni volt, hogy egy újabb fingárnak mondott hang igenstak indogermán stumákkal bírna és a fingár hang is ndogermán volna, úgy volna ez rakni a finn áni-ról is, de most az etimológziálást ontonál teszem, hogy a magyar nem volna fingár hang. A magyar nem volna fingár eredetű hang, attól, hogy úgy a magyar nyelv nem is volna fingár eredetű nyelv,de nem is az, de stak hipotetikusan mondva, úgymost aufhebungolunk(az ilyen hangokat nem bírem, de most oké), vagyis a finnugor stak úgy maradna, ha az ének hangot dúrgerjük a fingár hangoktól, máshogy nem is volna a magyar nyelv fingárnak mondani(de indogermán és germán). Úgy stak egy alternatíva volna, hogy az ének negatív hang, azt rekkja, hogy a dánolás, gajdolás, a dínomdánom egy libernyák, schalkisch nyívákolás, vagyis az ének tagadja a fenti hangokat, úgy az ének az indogermán enq és enk stumától volna, egy hangmímelő, azt rekkja, hogy nyívákolás, Gewimmer, úgy a germán ank volna, dehnstuffig énk, úgy a k nem utóbbi, hanem a stuma részje.

Anto.

Ennél a lektionnál így a Schalkenaufstand(liberál) hangjait vettük át, a zenebona-dínomdámon hangjait. Azt raktuk ki, hogy az egész tematika nem magyar, hanem libernyák, schalkisch, a probléma ott van, hogyha a magyar nyelv fingár volna, úgy egy fingár hang se volna itt, úgy az ének se. Az ének hang magyar, germán, de ez tagadja a dínomdánomot, a tinglitanglit, schalkischnak mondja, attól, hogy nyívákolásnak, Gewimmernek, úgy a germán anak a hang, dehnstuffiglag énk. Az ének így egy auhebulngolás, úgy ha magyar a hang, germán, ana tagdaja a libcsizmust, úgy ezzel védjük a finnugor Seligkeitot, vagyis a finnugor éthoszt, a Flüsterer-éthoszt a fingristákkal és a fingárokkal anta. A szó-zene szláv hangok vagy balti, úgy a zaj, a zokog, zendül, vagyis a zaj nem fingár, hanem schalkhaft, a zendül egy németizmus, hogyha Aufruhrként Krawall-ként rakjuk a hangot, de szlávul, úgy inkább káromály a magyarabb, de nem bírem a frazeológiát,a zaj nem fingár, de inkább mondjuk ide, hogy súgu. A gajdol is szláv vagy balti eredetű hang, talán inkább balti, de sokkal raktább azt mondani, hogy szláv, sklavisch, hogy balti, a zene és a gajdol így schalkisch hangok. A dal az raktagán dál vagy dall volna, indogermán deie stumától, a dánol-tól, úgy ez is a Schalkenaufstand részje, de rokonja a dínomdánom, a tinglitangli, a tánc is, ahogy bizonyloszán a dévaly. Szlávul a dévaly wild, de a szlávnál a deie stuma nem van, úgyhogy nem szláv hang( bárstak az volna), keverni van a dohojo-val is, az egy öreszor, a dévaly a deie-től dekadens volna, schalkhaft, Sklave, libernyák. 

Ontonál átvettük az eb hangot is, ahol azt raktuk ki, hogy a fingár verb ahogy apet-opet indogermán eredetű hang, magyar is volna, de ettől a verbtől ered a fingár amp, stakhogy ez methathesen ment át, eredetileg apmo volna:apet-apmo. Az eb etimológiája bizonylosza, ha az üvölt-től volna és ettől az üb-üp verbtől úgy éb vagy übo volna.

A fenti hangotkat így a magyar nyelvtől, ahogy azokat is akik teszik dúrgerni kell: zene, zaj, zeng, zendül, gajdol, dínomdánom, tinglitangli, tánc. Az összes nem egyéb, ahogy ének, ank, énk, vagyis vínyogás ahogy dévály vagyis dekadens, úgy a mottó ének, a nyívákolás van dévaly, de éljen tacitus és éljen a finnugor Seligkeit, éljen a platóni, balamiri rejku!

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv,nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az új-ónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál bullshit etimológiákat, ahogy a gát, szék veszük át, ahogy az ezektől kirakott hangokat, ahogy székel, gátol, ezekről, ahogy a hídal és udavorol hangokról is kirekkjük, hogy halandzsák, dúrgerjük őket, ahogy az ősmagyar struktúrától ősmagyar Hemmungot és egyebet rakunk ki.

Lektion104- Bullshit etimológiák és bullshit ordok, hangok.

Hangok a.: gát(nem szláv hang), gátol, híd, hídal,udvar, udvarol,zár(indogermán guerh vagy gauer?), zárol, szék, székel, ül, öl, ölel, ölög, ölgy, völgy.

Hangok b.:dumb, Damm, duna,dura(túró?) duszta, debela, a germán düppel-től, ettől a tapfer, szláv debelj magyar hang, hű, hely, germán híd a hű-től, perzsa háj és héat,szíj, szíjló, szíjto, terem, talama, keményni, akasztani, visszadúrongani, véd, vérta, vérto, vérva, védma, vértma(vár őrda, nem orda), széka, székel(saegen), indogermán uel stuma,ahogy ülni és ölni, ölelni, ölegni, ölögy, vogul voulj árja valaj, völgy ahogy indogermán uelg nedves.

Gát, gátol, gátlas hangok dúrgerni vannak, lagujukra duna,dura, felörbés, a hányás, a gátol laguján keményni és visszadúrongani.

Gát, gátol, gátlás.

A gát etimológiája bizonylosza, szláv hangnak mekegik a fingristák, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, stakhogy van két probléma, az, hogy a vélt gát hang az indogermán ghá stumától eredne, ennek rekkésje menni, ettől ered a német kommen, a másik probléma, hogy éppen stak a szláv nyelv, a mai(1000 évje, ahogy van kirchenslavisch)  nem bír a ghá stumával, úgy a gát hang a szlávnál izolált, ahogy a mai magyarnál is, attól, hogy ez a két indogermán nyelv, ana ma nem bírja ezt a stumát, úgy az etimológiája olyan problematikus, ahogy a rítka vagy rótka hangnak, attól, hogy az árjánál van ilyen módosulás, talán rétka vagy rótka vagy írtka hangoktól, de nem bizonyos, hogy így a hang szláv, talán szarmata is volna, ahogy a gát is, de a gát litván, balti is volna. A gát hang így az árja gáti vagy litván gáita volna, ha volna, de ha volna, úgy azt rekkja a hang, hogy végta, út, Weg, menet, úgy a hang egy halandzsa, hogy gátol, objektumtól ideszart halandzsa, attól, hogy így gátol a hang rekkint annyi volna, hogy menetel. A németnél Deich és Damm van, a Damm hangról regyünk itt, de ott racionálisan van hemmen, klemmen, hindern, stemmen és választva a Damm és Deich, habár van daemmen, de már ez a hang objektumos, nem bírem, a verb már az objektumtól beszél, nem a Wurzeltől, a stumától, habár racionálisan a substantív és a verb választva vannak egymástól, az összerakódások, asszociációk máshol vannak, nem úgy a halandzs új-ónemmagyarnál. A gát, gátol és így a gátlás hangokat dúrgerni kell, választva a substantívot és a verbet.

A gátra alternatívák.

Enteredejünk a német Damm hangval, annak az etimológiája bizonylosza, a német tapfer hangval rakják össze, ennek a rokonja a debela, de ennek az etimológiája is ugyanúgy bizonylosza, attól is, hogy van szláv debelj, de a való az, hogy a szláv hang az magyar hang, vagyis germán, a debel az egyik ősgermán formája a tapfernak, de szlávul nem van. A német Damm és tapfer ahogy debele hangokat inkább az indogermán teue stumától mondanám, vagyis bögarészt a magyar du-tól, attól, hogy stak a szláv nyelvektől szartak oda egy vélt indogermán dheb stumát, de ha a szláv nyelveket kivesszük, hogy szlávul debel hang nem van, stak ősmagyarul, ősgermánul, úgy dheb stuma nem is van, a német tapfer a latin tubér és túféra rokonjává vál a teue stumától, ettől a töm vagy dum, ahogy a dumb is, ana bizonylosza, hogy most teubhma vagy tuembha. Ha itt vagyunk, úgy már bírjuk is a német Damm etimológiáját, hogy az dumb vagy indogermán teumbha vagy teubhma,de a debel hang a germán düppel-debbel-től ered, ez a szláv debelj is, az ősmagyartól bírja az így a hangot. Ha kiraktuk a német Damm etimológiáját úgy mondanánk stak dumb-nak, de hogy a dumb hang bírja saját laguját, úgy volnának alternatívák a du stumától, ahogy:

- Dura: a du stuma r-vel, teur, ettől eredne a túró hang is talán.

- Duna: duva, a du stuma, teue ana partikelvel, vagyis azt rekkja, hogy du(duzzad) és an az annyi ahogy a va.

- Duszta: a du stuma s akciós-sickes partikelvel és ta múltidős partikelvel.

Ezektől a hangoktól a duna volna raktaga hang a gát lagujára, ana hangról már beszéltünk a zátony hangnál is, de rendes volna a duszta is, ahogy hányás, de a hányni verb az indogermán sken stumától vagy skein-től ered, a szak stuma továbbrakva, nem mondanám raktaga hangnak, attól, hogy németizmus talán az Aufwurfra, de az Aufwurf-ot magyarul is átrakjuk, hogy felörba, de úgy felhányás volna, nem hányás, a szak stumától, vagyis a hányás stak úgy olyan bullshit hang. További alternatíva volna a már átvett vér-vért-véd hangtól a vértra vagy a véd hang, ezekről a hangokról már beszéltünk, de újra beszélünk róluk a bullshit udvarol hangnál, attól, hogy folyamatosan asszociálva megyünk tovább, hogy nem most dúrgerjük a gátol hangot másra, hanem stak  hídal után, ahogy a vér(uer) stumáról stak az udvar után beszélünk. Probléma itt az is, a gát hangnál, ahogy majd a híd hangnál is beszélünk erről, hogy az, anat ma gátnak mondunk nem az anno volt Damm típusja, attól, hogy a gát az latinul móles vagy aggregatio volna, de talán inkább mólés, ha Caesar ezt a hangot véltaja írni de bello galliconál, attól, hogy a gát ott is gát, a germán hadjáratoknál mondjuk, mocsaras területen végta, út, menet. Ha a latin hangnál vagyunk, úgy nekem az úgy a me indogermán stumától boljad eredni(melna, mell,megas, menny,emel...), talán éppen a mel indogermán stumától, úgy a gát mell is volna, itt mólés vagyis Hochweg nem Hohlweg.

Alternatívák így: duna, dura, duszta, felhányás, felörba,véd, vértra,mell.

Rakanta: a hemmen és a dunanak innento a híd és hídal.

Híd és hídal.

Az első rekkelés: vajon a hídal hang is olyan bullshit zagyva hang, ahogy a gátol? A második: vajon magyar(germán) vagy jevevényhang? Vajon magyarul(germánul) vagy jevevényhangul raknivaló, racionális a hídal hang? A híd hangot alánnak mondják, de ha alán is volna, úgy perzsa volna, stakha persza volna, úgy a háló is perzsa volna. A perzsa heat hang a magyar szíj stumától eredne(nem fingár), de így magyarul is kirakni volna, ahogy szíjto, ez az ősmagyar formája, a germán hang, a perzsa heat-nak, ahogy szíjló Netz, háló. A háló hangról beszéltünk egy előbbi lektionnál, hogy az etimológiája bizonylosza, persza háj, hajati rekkja, hogy szíjni, ez volt egy etimológiai opció, vagyis a háló szíjló volna, Seil. De ennan van rakni és látni a logikai, eklatanat logikai probléma: ha a híd perzsa hang, úgy ranakeredően a háló is, attól, hogy itt se volna k-h váltás, stakhogy ha a háló perzsa volna, úgy nem is persza, attól, hogy a híd nem perzsa, ha a hálót fingárnak mekegték, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Ha a fingrizmus egy rakványja, inkább stak szablyája raktalosza, úgy logikusan egy másik is, úgy hogy itt a háló és a híd együtt volna. Ígyhát ha a hálót perzsának mondanánk, úgy a híd már is nem volna perzsa, azzal a háló se, de a szíj nem fingár hang, hanem indogermán sei stumától ered, germán, úgy magyarul is ki van rakni az olyan hang: szíjtó és szíjló a Netz és Seil. A szíjtó magyarul Band, Fessel és Zauber, de valahogy Damm-ot és Brücke-t is rekkne és ennan entered a probléma, ahogy egy rakás fingrista etimológián is látni volt a probléma, ahogy utóbb a szűz-ön és az ágyon, hogy idehistoryailag nehézkes volna a perzsa etimológia. A magyarok sohase éltek a Volgán al, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de így se láttak mai Brücket, ismert volt a Fahrte, mólés, aggregatio. A másik probléma, hogyha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv és az, úgy formailag a híd lagrat rekkne, attól, hogy a hű stumától eredne, ez az indogermán kei-től, ahogy talán ettől ered a hely is. A germán híd hang indogermán keito, a perzsa heat szíjto, indogermán seito volna, de magyarul, magyar nyelven, hogy a magyar germán nyelv, indogermán-germán k-h váltás van, ahogy a kei-től ered a hű hang is, a híd forma lagra-t rekkne, Lagert, attól, hogy indogermán kei azt rekkja, hogy liegen, legni.

Hídal: ez a hang inkább olyan bullshit hang volna, ahogy mondjuk a gátol és itt is probléma van, attól, hogy az ilyen objektívoson továbbszart hangok, ahogy hídal, gátol vándelik, módosítják az eredeti hangot, úgy az eredeti hang etimológiája nehézkesvé vál. A német überbrücken verb racionális hang volna, nem úgy ahogy a daemmen, attól, hogy a brücke stumájától fel van fogni, úgy nem stak objektumos, hanem wurzeles hangnak is mondanám, de talán ez nem áll fenn a hídalnál, ahogy láttuk a gátolnál totál nem. Látni van, hogy a híd etimológiáját inkább a  hídal verbtől rakjuk ki, attól, hogy úgy a perzsa hang volna, vagyis szíjni, de talán  perzsa hang nem azt rekkné, hogy arantnak(binden, knüpfen) róvákat, partokat, hanem hogy a Damm szíjto, szíjakkal van szíjatva. A magyar hang, hogy híd a hű stumától, azt rekkné, hogy lagra, mondjuk erjeda, folyónak onto, ernyeszlónál, úgy logikus volna, hogy ott Faehrte van, vagy talán a híd legszik, fekszik a folyón, hogy a menés folyamatos.

Ranakeredva: attól hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a szíj magyar hang,germán, attól van kirakni szíjló és szíjtó és szíjta, ahogy ha a perzsa heat volna a magyar híd, úgy a háló is perzsa volna, de ha a háló perzsa volna, úgy a híd újra nem volna perzsa, ahogy a háló se, ahogy stak indogermán-germán k-h váltás van, úgy magyarul a híd formailag a germán híd volna, az indogermán kei stumától, ettől van a hű és talán a hely hangunk, ahogy az ősmagyarok brücket nem is láttak, mait, stak mólést, aggregatiót, ahogy a Brücke az duna, Damm és bölögma, gerenda együtt, ahogy a továbbrakott hangok módosítják az eredeti hangot, ahogy a gátol gátat, attól, hogy a gát az mólés, duna,mell, de olyan, ahol az emberek járnak, úgy a hídal a híd-at is, így magyarul a híd a germán híd volna. Azt se ismerjük, hogy a híd hogy olyan koncepciótól ered, talán Vorposten,egy lagra, ana a Brücket védja, ha nem is van, attól, hogy mondjuk Caesarnál ha a Brücket lebontják, úgy marad  híd, ena lagra, Lager, ahogy ha folyón emberek vannak, ott Faehrte is van, de a germán hang úgy is volna rakni, hogy az, ana  folyón legszik, fekszik.

Alternatíva a gátra és a hídra együtt.

Együttesen a híd és a gát volna a talama, az indogermán tel stumától, flektálva tal, hogy talaj, ahogy a ter indogermán stumától, ahogy terül, terma. A talama és terma így feldet rekkne, egy feldet, ahol nem van Einsenkung,Einsattelung, vagyis sekélyesség nem van. A perzsa heat, ahogy már írtem magyarul az volna, hogy szíjto, Zauber, Band, Fessel, bizonylopsza, hogy ettől a Dammot hogyan kell rekni, de ha úgy, hogy két róvát fog össze, két partot, és nem szíjak válnak szíjtotta, úgy raktaga hang volna a laguján az aranto, az indogermán ar-ra-re racionális stumától, vagyis rakanta, rakonca volna, egy Klammer, kulumba.

Rakanta: a gátol bullshit hang, ahogy annak laguján keményni,akasztani, visszadúrongani.

A gátol egy új-ónemmagyar hang, neoillogizmus, ahogy írtem, hogy a gátol az annyi volna, hogy menetel, de nem szláv a gát, de a gátol hangtól az ember vélné, hogy igen, hogy oly böga halandzsa a hang, ennek anta a németnél a hangok: hemmen, klemmen, hindern, stemmen, ahogy a bullshit objektivos hang a daemmen. Az első két német hang rezisztenciát rekk, ahogy a hemmen, talán  kemény rokonja, úgy szláv hang volna, de bizonylosza, hogy a kemény indogermán gem-től vagy indogermán kem-től ered, a kettő ugyanazt rekkja, így van azt mondani, hogy a kemény attól kemény, hogy Hemmung van, úgy hemmen volna a keményni verb. A német stemmen hang az indogermán steu stumától ered, bizonylosza, hogy stem vagy steumb, de a magyar rokonja a stámbál, stámpál(csámbál), de ez a stammeln is. A német klemmen a kul, indogermán kel stumától ered, rekkésje derengés, attól, hogy kul stuma van, ettől ered az áttétes rekkés, hogy stecken és stecken bleiben, ez magyarul az indogermán ak stumától ered, ahogy akad és akaszt, habár a steck a stik, stak, sták(csik, csak, csák magyar hangok), úgy a klemmen hemmenként van mondani, hogy akaszt. A másik alternatíva a bullshit korlátoznál volt írva, hogy visszadúrong volna, vagyis wiederdrangen, widerdrangen, züruckdrangan, attól, hogy  wider-wieder a magyar vissza, ahogy ezt már írtuk a drangen a dúrong,a  dúr stumától.

Udvar, udvarol.

Az udvar hangot szlávnak makogják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a magar nyelv is, ahol még nem volt germagyar, bírta olyan hangot, hogy udvar, de a magyar nyelv onnantól entered, ahol a  nyelv már nem bír olyan hangot, hogy udvar, úgy a mai új-ónemmagyar nem  magyar nyelv, hogy bír olyan hangot, hogy udvar. Az udvar a német Tür és Tor rokonja, a germán duru, szláv dvarj, indogermán dhuer-től, további etimológiája dohonkela, áttétesen Hof. Ha a magyar nyelv így egy indogermán és germán nyelv, és onnan magyar a magyar, hogy nem bírja az udvar hangot, úgy vannija kell rakunak, hogy vészett az udvar hang. Úgy vélem, hogy Balamir, a germagyar rousseouista volt, vagyis, ahogy Ermanarichot meredejttaja, az udvarokat lehúztaja, rómboltaja és tiltottaja, ahogy az ősmagyar Sanctuaryt átvettaja, ahogy ettől az esti Gótók antoerantak, attól, hogy ők a rományoktól totál burzsujvá váltak.

Udvarol: ezt a hangot is dúrgerni kell,a  sklavischta udvar hangval együtt, egy totál halandzsa, libernyák-burzsujizmus, talán németizmus is, ahogy Hof machen vagy höflich az udvarias, ana totál németizmus( a német Hof a hu stumától ered, ahogy hömpölyög, indogermán keu-tól, rekkja, hogy kerítés). Az udvar így nem magyar, libernyák, úgy totál nem magyar az udvarol hang,burzsuj-libernyákizmus, már posztulálja így a libernyák párválasztást, de ez nem volt az ősmagyar időknél, kevésbé az ősmagyar Kriegsverfassungnál Balamir után, attól is, hogy Balamir az udvarokat lehúztaja, úgy nem volt libernyák Techtelmechtel, kevert system volt, jómatás stak a rejkuon át volt ena baruval, ki a mundust bírtaja.

A gáttól a védig vagy vértárig, az udvartól a vérta-ig vagy vérva, véruig, a védig, a Türtől, az udvartól a védmáig a vértmáig, ahogy vérni schliessen, zárni is.

Az indogermán uer stumáról, vagyis  a vér-ről(wehren) volt már beszéd, hogy az indogermán au-ue vagy a va-vá és ve-vé stumáktól ered, itt a vé-től, ez azt rekkja, hogy vé van, tova, in Sicherheit, ontonál van, avarva, óvva, indogermán r-vel, ahogy arról is, hogy a magyar vár hang a várni vagy őrni verbtől ered, úgy őra, őrda, nem véra, véru,a vé stumától, ahogy van az uer indogermán stumától az orda(orr, varas, var). A jevevényhang zárni verb vagy az indogermán ghuer stumától ered, ahogy gorod, ettől zárda is, vagy a vértől ga-val, vagyis zavor, ez volna németül Gewehr, úgy a zárni verbet az ember vérgelnire írná át, a már átvett kulunkelni verbnek onto. A vár az őrda, de az indogermán uer stuma, már militarisch, nem pógári-burzsuj, ahogy az udvar és a magyar nyelv onnantól ered, ahol az uer stuma prevaliert. Ahogy mondtem a vár az őru és őrda, da volna vérus és vérva hang is vagy volna mondani, hogy vértma vagy vért is az úgymond ősmagyar Hof, attól, hogy az ajtó(hajtó? volt róla beszéd) vértma is indogermánul, úgy ha az udvar a Tor, úgy vértma is volna, de ajtó is, stakhogy az udvar burzsuj, a véru és vérva militarisch hangok, a szelenda ott van mondjuk, hogy Alexandriának udvarja van, de Sanctuarynak vértmája, véruja, vértja, mondjuk, hogy a Maschendrahtzaun az véd vagy vért volna. Ígyhát a gát laguján raktaga volna a vé és vér stumától a véd és a vértra, Hof a véru, vérva, vérna, Tor vértma, azt schliessen vértelni, Machandrahtzaun vért, véd, ahogy vértma is Hof, de ezek az antandjatétjei a burzsujnak.

Szék, székel, vagyis széka és saegen: a székel egy olyan bullshit hang, ahogy a gátol, udvarol és a hídal hangok, ahogy németizmus ez is, ahogy az udvarol, talán a gátol is, stak azzal a szelendával, hogy a németnél a hang rakni van, racionális, hogy a Sitz haben és sitzen a sitzen-től erednek, vagyis a Sitz a sitzentől, de nem ez a lagu a székel hangval és a szék-vel. A szék hangot töröknek mekegik, de ismerni kellene a török hang etimológiáját arra, hogy a hang racionális vanjon, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, dolga nem van a fingár nyelvvel, úgy a törökkel se. Az elsődleges, apriori hallásja a hangnak egy regályval,  hogyha az ember a Sesselt nem a sitzen-től rakja ki, úgy az, hogy a szék az széka, vagyis szaga, szaka, indogermán sék stumától vagyis a szak-tól. A szak stumának van szig, szagg és szak formája is, úgy volna szék forma is, ahogy a regályt írtem, hogyha nem a sitzen-től rakják ki az ily hangokat, úgy a szék szakajta, Scheit, erre példa a nem szláv eredetű lóca hang, a leu-leue stumától, vagyis rokonja a lopnak, lomb-nak, lom-nak, losza-nak(laza), ahogy a leue-nak, a lónak, a lovanak...úgy a széka a partikelvel, ana nőnemű antonak bírongott múlt, az anat szakított az ember, egy szakajta, egy Scheit, egy kurunga. A hang apriroi hallásja és a regály, hogyha az íly hangok nem a sitzen-től vagy stehen-től erednek, úgy a vágás-tól, ghasítástól, szakítástól, azt regya, hogy a széka hang nem török eredetű hang, hanem indogermán és germán, vagyis magyar. Ha ez így van, úgy az ember a székel hangnál azt hallja, hogy saegen, el-vel, úgy a székel hang egy bullshit Sitz haben-ként, egy totál halandzsa hang, úgy ahogy mondjuk a szegál-tól(Segel, hogy szakított Tuch) a segeln verb, vagyis objektumos.

Onto: széklet.

A széklet hangot dúrgerni kell, stak véllosza, hogy a hang racionális, attól, hogy a széklet  német Stuhlgang türkörátrakásja, új-ónemmagyar, stakhogy a magyar szar hang a szak stuma egy interpretációjától ered, úgy ez a germán skar, sekretum, úgy a szar se fingár ahng, hanem sker-shar-tól ered. Stak véllosza így az, hogy a székletet is felfognánk szarnak is, nem Stuhlgangnak.

Onto: ha a szék hangról beszéltünk, úgy beszélnünk kell az öl(ölel, Schoss), az ül, ölögy és a völgy hangokról is.

Az ülni verb etimológiája bizonylosza, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, az ülni hang stak egy módon rakódna ki, ha az indogermán au-ue stuma, vagyis va-ve-vá-vé stumák hajlásos interpretációjától eredne, ahogy az öl(Schoss) és ölelni az indogermán uel stumától. Az ü itt ue volna, attól, hogy a hajlásos hangok olvadnak össze, kivétel az üt, ahogy görög uten vagy az ír, az indogermán uer-től, az ölni az uel-től,ahogy a hajlástól kivétel a vékony, vánkos  egyéb hangok. További opció nem van, hogyan rekkna az ülni, stak ez, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a regály rekkint az ül az öl volna.

Völgy.

A völgy hang etimológiája bizonylosza, két opció volna, stakhogy egyik opció se fingár, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a fingár hang is indogermán, de bizonylosza, hogy a magyarral egy. A fingár hang voulj, ez a vogul hang, stak ez a vogul hang az árja valaj, az indogermán uel stumától, azt rekkja, anat a latin vallis, ugyanstak ettől a stumától, hogy Tal és Einbiegung. A probléma ott van, hogy ettől az uel stumától ered a magyar öl,  Schoss, ana ugyanstak nem fingár, ahogy az ölelni verb is, úgy az uel g-vel volna uelg, ölög, ez a walgen, ettől substantív ölögy. Az ölögni verb és ölögy substantív akceptálni van, de a völgy már nem ettől a stumától. Az indogermán uel stuma az indogemrán uei vagyis íj stumától ered, az öl így az ör párja, indogermán uer stuma, ez r-vel van, az uel l-vel, úgy az öl stuma  ki van rakni, tovább van rakni és új hangok vannak kirakni az ör előlagujára, hogy: ölöng, ölök, ölejt, öled, ölt,ölesz, öleszk. Az árja hang mondjuk, ahogy valaj és a latin hang is konkrétan Tal-t Einsenkungot rekk, ez a fingár hang, stakhogy a magyar regálynak nem rejmed, hogy a hajlásos hangok böga részja összeolvadásos, hogy volna itt ülni és ölelni is, ám ölög verb és ölögy substantív etablálni vannak, úgy ölögy volna Tal. Stakhogy a völgy v-vel van, úgy volna, hogy a Tal azt rekkja, hogy nedves, a víz egy más formájától, indogermán uelg stumától, vagyis nedves Niederung, attól hogy  völgy attól völgy, hogy az nedves, mocsaras. Ez a két alternatíva van, stakogy a fingár hang indogermán, de nem j-gy váltás volan, hanem a völgy uelg olna, a vogul hang árja vagy más indogermán eredetű hang, a magyarnál nem passzol v-vel a hang, úgy az ölögy volna, de van völgy hang is, indogermán uelg, ana magyarul nedves volna, nedves Niederung.

Anto.

Ennél a lektionnál így a bullshit gátol, hídal, udvarol, székel hangokat rekktük, ezeket dúrgertük, hogy halandzsa hangok, úgy ha már ezeknél a halandzsa hangoknál voltunk, úgy vettük a stumák etimológiájait is, attól, hogy máshogy nem regynénk halandzsának. A gát hangot nem szlávnak mondtuk, attól, hogy gá stumát a szláv nem bír, úgy szarmatának  litvánnak, stakhogy a magyar nyelv is indogermán nyelv, de így is dúrgetük a gát hangot, lagujára duna, duszta, mell, vértra, véd hangokat raktuk. A hídal hangotis  dúrgertük, a stumája a híd bizonylosza, attól, yha perzsa volna, úgy a háló  is perzs hang volna, de ilyen nem van, illogikus, úgy a híd nem volna perzsa,magyarul a híd hang formailag a hű stumától volna, germán híd, lagra, legvő lagu, ahogy a perzsa heat hang stumája a magyar szíj, germán hang, úgy átrakva szíjto volna, bizonylosza interpretációtól. A híd lagujára a germán híd-ot írtuk, több interpretációtól is volna így a híd a magyar híd( ha a híd perzsa volna, nem mondanám magyarnak, stak a germán híd formát), ahogy talamat és termot. Az udvarol hangot is dúrgertük, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a magyarnál volt Tor hang, e a valós magyar nyelv  entered, hogy már nem bír ilyen hangot, burzsuj-libernyák hangot. Az udvarol egy németizmus volna, ahogy Hof machen, libernyák-burzsuj hang, ahogy az udvar is, hogy Alexandria bír udvarral, Sanctuary vértmaval, vérva, vérnaval, úgy az indogermán uer stuma a militarisch hang, de a váru az őru, hogy nem vér: vértma, véru, vérva, vérna, vért, vértra, véd. A zár hang bizonyosan szláv hang, de bizonylosza, hogy zavor, Gewehr vagy guerg, hogy zárda, de  szláv hangot itt dúrgerni kell vérgelnire Az udvarol bullshit hang után dúrgertük a bullshit székel ot is, attól, hogy ez is egy halandzsa, hogy a magyar nyelv nem fingár nyelv, úgy a széka nem török hang, hanem magyar, az apriori hallás és egy regály rekkint, hogy az íly hangokat szak-lo-vág stumáktól rakják ki, ha nem  tzentől, erre példa a magyar, nem szláv lóca, úgy a székel a saegen hang.

A szék hang után beszélnünk kellett az ül hangról is, hogyha  a magyar nyelv indogermán és germán nyelv , úgy stak egy alternatíva an, hogy az ülni verb az indogermán uel stumától eredne, ahogy az öl és ölelni vagy az ölt. Erre írnunk kellett a völgy hangról is, attól, hogy a fingár hang az indogermán uel stumától ered, árja valaj, stakhogy ha a magyar is ettől volna, úgy ölög-től, walgen-től, egy ölög verbtől és ölögy volna, e hogy a magyar völgy v-vel van, úgy inkább uelg volna a nedvestől, hogy a völgy nedves Niederung.

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van attól, hogy az új-ónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan ana sohase volt. Ennél a lektionnál stumanaknamákat veszünk át, vagyis olyanokat, anak rakuk, Grundok volnának, ahogy béna, süket, vak és egyéb hangokat. A béna, süket, vak, néma hangokat egy perspektívától rekkjük, kirakunk egy regályt, hogy az íly hangokat hogyan szokták kirakni, hogy van egy rakurendraku, egy rakusystema, ennél a systemánál a béna hangtól enteredünk, látjuk, hogy a systémának hogyan rejmed a süket vagy a néma hang, ha nem, úgy dúrgerjük őket, lagujukra más hangot rakva.

Lektion103- Stuma- avagy rakunaknamákról

Hangok a.: béna, lomha, buta, stába, stámpa(stubra, stöbör), süket,latin surdus, vak, néma, lassú, lusta, laska, szűz, a sweas, suos, ritka, űr, üres,sánta.

Hangok b.: béna, buta, ostoba, stába, stámpa, dühümba(dumb),dohomba, dábba, bolont, bolond,írtka, rétka, rótka, róra, vánas(vávas).

A fenti hangoknál, ahogy béna, néma, süket, vak hangoknál van egy regály, hogy ezeket a hangokat a regályrekkint egy ütni rekkésű verbtől rakják ki, úgy a hangok ugyanazt rekknék, stak más és más ütni verbtől és stumától, ahogy úgy azt rekkné az összes hang, hogy buta, ez látni van a béna hangon is, ezzel enteredünk, ettől rakjuk ki a regályt.

Béna-bána.

A béna hangot szlávnak mekegik a fingristák, stakhogy nem szláv hang, hanem germán vagyis így magyar, hogy a magyar nyelv germán nyelv. A béna hang az indogermán bhen stumától ered, hangmímelő, ettől ered a bán á-val, nem é-vel, ahogy a bánt to kausatívval, ahogy ng-vel a beng, bang, bong, benget, bengály hangok is. A béna hang így máshogy bána volna a-val, ana nőnemű antonak bírongott múltidő, ezzel a múltidővel rakják ki a naknamát, ana nőnemű volna. A béna máshogy lomha, a német lahm-tól, a lo stumától, de a loma az Gelegenheit, úgy látni van a regály, hogy a lomha az béna, attól, hogy ütődés van.

Néma(buta, stámpa, stába): a néma hangot is szlávnak mekegik a fingristák, stakhogy nem szláv, ahogy nem a regályrekkint van kirakva, hogy ilyen hangokat is ütődéstől raknak ki. A néma két résztől rakódik össze, az entonál van a magyar, az indogermán Negationspartikel né, arra rakódik a mu indogermán stuma, ahogy ettől a mond, mormol, motyog, mukkan hangok, vagyis a néma az aki né mond, nem mukkan, de ez nem a regály rekkint van, ahogy írtem. Se a néma, ahogy majd látni van, se a süket nem az ősibb systema részje, hanem neologizmusok egy perspektívától. A némára volna alternatíva mondjuk a buta, de nem geistlich kell rakni ezt a hangot, hanem sérülésként, attól, hogy a buta hang is a bu hangmímelő hangtól ered, stak nem a bú-tól(búg,béka...), úgy a buta a germán bauta, ez germánul stumm-ot is rekk, de attól, hogy a regálytól rakják ki, hogy ilyen hangokat ütéses verbektől raknak ki. De ott van a bala is, a bal, ez is hamgmímelő hangtól ered, a ba-tól, ahogy a balta( de inkább balto, balta már ütött, balto az ana üt),de ezt a bala hangot inkább mondaná az ember bénának, bánának vagy nyomorultnak. Így már a bénán, a bután, a balán látja az ember a regályt, hogy ütéses hangoktól erednek az ily hangok, sérülést rekknek, de nem kell geistlichként felfogni. A butanak onto ott van a másik alternatíva a stámpa(csámpa), attól, hogy a német stumm hang valahogy a steu indogermán stumától ered, ettől a stuma és a stámpa, stáp hangok is. A német stumm bizonylosza, hogy stem vagy steumb volna, de könnyú felfogni és rakni hogyan is vélne rekkni a hang,  hogy a néma a stába és a stámpa. Ezek az alternatívák vannak a nem mukkanra, hogy buta, stába, stámpa.

Süket avagy síket(dábba,buta,dühomba): a síket hang egy neologizmus, új hang, nem a regálytól, sőt talán latinizmusnak mondanám, attól, hogy talán a latin surdus példájára rakódott ide, attól, hogy a latin surdus a surran, surrog hangmímelő hangtól ered, úgy a hang perspektivikus, azt rekkja, hogyha böga robaj után az ember stak surrogást hall, vagyis nem azt, hogy nem hall, hanem azt, hogy surrogást. A magyar síket hang is ugyanezt rekkja, a már átvett sí hangmímelő hangtól ered, ahogy a síkoly is, az et hangot to kausatívnak mondanám, attól, hogy a síkolás tevésnél van, nem már tett, vagyis nem ta-val van, úgy talán síkti vagy síkto naknamaként. A síket hang is, ahogy a surdus nem azt mondja, hogy nem hall, hanem a síkoltás(robaj) után síkti vagy síkto van, hogy mást nem hall az ember, stak surrogást. Ez is egy perspektíva. A regálytól nem ismerem más alternatívát, stak ide is a butát, attól, hogy a buta hang, hogy ütődött azt is rekkja, hogy taub, de ha már buta, úgy mondani volna, hogy doof: béna, buta, dábba vagyis doof. A német doof hang a debben, dobban, dábban hangoktól ered, indogermán dheb, hangmímelő ez is, a döbben magyarlosza, az ö magyarlosza, azt dúrgertük. A dábban verbtől volna kirakni dábba naknama, vagyis ez is azt rekkné, ahogy buta, stámpa, béna és ha már buta úgy doof, stámpa(ostoba, stupid). Ha már így stámpánál, ostobánál, dábbánál, doofnál, butánál vagyunk, úgy raktaga alternatíva volna ide a dühümba is, a dumb. A német taub a magyar tév volna, de a tév magyarul olvad volna, úgy düheb a magyar hang, de ide mi a dühümbát mondjuk taub-nak, hogy az így ide inkább rejmed. A német taub így düheb volna, a doh-düh stumától, azt rekkja, hogy empfindlos, attól, hogyha dühöngés van, úgy az ember empfindlos és nem hall, úgy aki dühömba az nem hall, nem empfindet.

Vak.

A vak hang előtt ki kell rakni az űr és az űres hangokat.

Űr és űres(vána és vános).

Az űr és az űres hangok(ahol az üres falsch volna) etimológiája bizonylosza, dehogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a hangot indogermánul és magyarul kell kirakni, a probléma annyi, hogy az etimológia nem a regályrekkint van, vagy igen, hogyha a hang aspirantos. Az űr(naknama volna) hangnál enteredjünk ott, hogy a magyar és az indogermán v-vel enteredő hangok 90 százalékja az indogermán au-ue stumáktól ered, vagyis a va-vá és ve-vé stumáktól, ahogy ha én valahogy artelném a leer hangot, úgy a va-vá stumáktól raknám ki az ily hangot, attól, hogy vágni és vésni verbek is vannak, úgy stak egy alternatíva volna, hogy indogermán eu-au-ué stumától ered a magyar űr hang. Az első probléma, hogy olyan nem van, hogy aur, eur, uér, a másik annyi, hogy egy uer hangtól a magyarnál nem vál ű, ha a hang nem hajló, ahogy íj-nál, örer-nél, úgy az árja uru, ez a török hang, is volna az öröka hang, indogermán uer-től, de itt távolodást rekk a va, úgy a va az va maradna, habár a magyar bírja stak úgy az indogermán au-ue partikelt va-vá és ve-vé-ként. Úgy nem van mást vélni, hogy az ű hang aspirantizálódással rakódott oda, hogy az eredeti hang vána volna, ettől ered a vános, ez rotacizmussal vánr, ez aspiranizálódással vár vagyis űr, úgy az űr hang már ab ovo naknama volna. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az űr hangra más alternatíva nem van, de ha nem van, úgy az űr hangot dúrgerni kellene, újra ki kellene rakni a hangot, de rendesen, a magyar nyelv dohopa struktúrájától, vagyis a vá-tól, ez volna ena partikelvel vagy no-val vána, vagyis annyi,hogy váva, stakhogy vánu hímnemű substantív, az ana a vánást teszja, vána nőnemű substantív, vagyis az űr stumája egy nőnemű substantív, ana naknama is volna, de substantív. Erre a vána-ra rakód a se partikel, úgy vános naknama rakód ki.

Vak(bolontta,dohomba).

A vak hang előtt át kellett venni a vána és vános hangokat is, attól, hogy ahogy írtem a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a v-vel enteredő hangok 90 százalékja az indogermán au-ue-tól ered. A vak etimológiája bizonylosza, de ki kellene rakni a két regály rekkint: az ily hangok egy ütéses verbtől erednek, a v-vel enteredő hangok 90 százalékja indogermán au-ue stumától ered. Ha a két regályt összerakjuk, úgy stak az rakód ki, hogy a vak-nak a vá stumától kellene eredni, ennan kirakódik a görög áti hang az utan vagyis ütni verbtől, ana Verblendungot is rekk. A magyar ütni és a görög utan verb egyek, indogermán au-tól erednek, vagyis vá-tól, vá partikel annyi így, hogy ütni, stak látni van, hogy az üt is össze van olvadva, de nem regály rekkint van, úgy az is volna, hogy az űr az üt ü-jétől eredne, grammatikailag raktaga volna, ugyanaz, ahogy vána, ez a vána ugyanaz, ahogy a Wunde wun-ja, úgy a Wunde vánta vagy ünta volna. A felrakott regályoktól a görög hangig raktunk ki, stakhogy így vák volna,ahogy k-val hang nem ismerta, vagyis igen, stakhogy az a vákum, vákanz az űr stumájától, úgy a vak etimológiája ez volna, úgy ahogy felfogjuk sematikusan, hogy hogyan is kellene vannija a vak hangnak. A probléma, hogyha ez így van, úgy a vák vagy vak hang görögizmus volna, ahogy a síket már latinizmus.

Ha nem sérüléses, ütődös hangoktól rakják ki a hangot, úgy két antandatéttől, bolo-tól és doh-tól, erre példa a német blind-blenden, ana egy a blond-val, a magyar bolond-val egy, az ősmagyar bol stumától, ahogy a bolondo is egy magyar hang, hogy germán. Stakhogy a bolondo blind-ként nem azt rekkja, hogy nem lát, ahogy a süket nem azt, hogy nem hall, hanem ez is stak egy perpsketívát ír le, mondjuk, ha valaki túl sokat látja a díjót, a napot, vagy lámpának néz, úgy az bolont, blendet, stak boljat, Lichtet lát az ember, ahogy a síketnél síkolást, a surdusnál surrogást hall. A magyarnál úgy etablálni volna a verb,hogy bolont ettől a perspektívától, bolontott a blind. A másik perspektíva volna, hogy az ember dohonkelát, dohonkelmát lát, Dünkelheit-ot, úgy a görögnél a német taub, a düheb azt is rekkja, hogy nem lát, de ha mi dühömbának mondtuk a némát, úgy a vak dohomba volna, attól, hogy itt doh van, de a dohomba substantív is, azt rekkja, hogy Dunst, dohonszta.

Sánta: a sánta etimológiája bizonylosza, a vélt szláv etimológia is stak egy rádobás, hogy jon ez, ettől , hogy egy szláv sátati-tól mondják, stakhogy ez indogermán sent-től volna, ahogy a német senden, vagyis nulla dolga van az úgymond sántával. A sánta hangot két regálytól kellene kirakni, hogy az ily hangok naknamaként ütéstől erednek, a verbek bigentől, hogy a német hinken(henger rokonja, Henkel), vagyis regályrekkint a verb és naknama nem egy. A probléma, hogy ilyen s-vel enteredő ütéses verb és stuma nem van indogermánul, de az indogermán suei stuma a biegent és az ütést összerakja, úgy ahogy a hangmímelő hangtól a a su-tól, sú-tól(surran is) a sújt, suhint a hangmímelést és az ütést, úgy a suei( s+íj, s+uei)-től eredne a sánta, attól, is, hogy vannak izolált hangok a suei-től, ahogy a söpör a sweipor, a szédül a Schwindel-től vagy a sodor, ahogy a szűk a schwenken-től, ahogy talán a segg a Schwung-tól, úgy logikus volna a regályok rekkint, hogy a sánta az suenta volna,úgy a verb és a naknama együtt volna.

Ritka(írtka, rótka, rétka, róra): a ritka hang etimológiája bizonylosza, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a magyar bír ír hangval(ver, indogermán uer), ahogy ró hangval, indogermán reu-tól, ahogy ré hangval indogemrán rei-tól. A ritka hangot szlávnak mondják, szláv rídjkj volna a hang, egy bizonylosza indogermán ere stumától. Attól bizonylosza, hogy az indogermán ere stuma összerakásja bizonylosza, hogy példa erre a latin rárus és a germán riur, a ró stumától, ezek azt rekkik, hogy rar, úgy bizonylosza, hogy a német rar a latin rárus vagy a germán róra, ahogy ott van a szláv oriti verb, ana eredne az ír-től, indogermán uer stumától, stak nem szláv hang volna, hanem vagy görög, vagy magyar vagy török( a török átvetteja az uer stumát, de a magyarnál folyton ott volt, hogy indogermán és gemrán nyelv). Úgy vannak hangok, ahogy a latin rárus, szláv oriti, anakat más és más stumának rejmnénk. A ritkánál az írás, írtás, a róvás, a révés van ott, attól ritka, de nehéz volna mondani, hogy ennek vagy annak a stumának a torz formája, mondjuk az írtnak, úgy: írtka-rítka vagy a ré-rét-nek úgy rétka-rítka avagy rót(rotten)-től rótka-rítka. Hipotetikusan így a három hang nyugadtan rekkna rar-t, rórt. A ritka hangot szlávnak mondják, de stak attól, hogy izolált hang, de a magyar nyelv is indogermán nyelv, úgy magyar is volna, attól is, hogy a szláv forma ugyanúgy van az árjánál is, vagyis nem stak egy nyelvnél, ahogy a szlávnál volt rítka hang, ahogy bizonylosza, hogy van-e olyan izolált hang, hogy rítka indogermán ere stumától, ha alternatíva kellene rája, ott van a róra, ana germán riur volna vagy a latin rárus?

Lusta: az etimológia bizonylosza, de stak egy etimológia volna, hogy a lusta az lasta-lasto. A lusta bizonyosan egy indogermán léi stumától eredne, vagyis rokonja volna a lassú-nak, germán lassiwa(de van latin lassus is), úgy a lassen-tól ered a lassú, vagyis nem attól, hogya  lassen t-vel van, ettől bizonylosza a lusta hang, ahogy a laska is. A lusta hang bizonyosan nem a lasziv-tól ered, attól a német Lust is, vagyis a lasziv és a Lust rokonok, hanem a léi stumától, a lassen stumájától. A lassú hang így a német lasch, úgy nem fingár hang a lassú, a lusta a lasch u-s formájától eredne to-val eredetileg vagy ti-vel, nem ta-val, úgy laschto volna, matt, müdig, schlaff, ahogy a lassú hang is. A lassú és a lusta hangok így együtt vannak, ahogy ezek a hangok együtt vannak a laska hangval is, ana se nem szláv, se nem török, hanem magyar, vagyis germán, stak a probléma, hogy egy laska vagy laskana, litván laskana is van, vagy latska, ettől laskava. A latska és ettől a latskava a lassen-től ered, de ugyanazt rekkja anat  laska hang. A lassú, lasto, a lusta és a laska hangok így a las-tól erednek, egy stumáktól, magyar vagyis germán hangok.

Szűz: az etimológia bizonylosza, de bé azt rekkja, hogy swéas, suos, saját.

Ennél a hangnál az első rekkelés, hogy ezt a hangot a mai magyartól fel kell-e fogni vagy nem, vagyis egy szű stumától volna-e? Erre az opcióra nem sok alternatíva van, stak mondjuk, hogy szűk, indogermán sueik-tól, német schwenken-től, avagy a szűr, ana nem török hang, hanem a sí stumától ered, ahogy sík, síma, síkereg, ennek a síker hangnak, ahogy sickern,  sickern a seihen-től, aspirantos formája a szűr: síker-síher-sír-szűr. Avagy a szürke rokonja volna, stakhogy a szürke egy zátemi hang, dúrgertük már elébb, de ott van a szűr(Fell) bizonylosza etimológiától, hogy most a szürke jevevényhang stumája vagy a szőr-től ered, annak is bizonylosza az etimológiája, vagy a sző, indogermán sei stumától ered, vagy a Haar zátemi formája. Továbbá ott van a szűcs hang, ana újra nem török eredetű hang, bé a sző-től ered, szőtjár-nak mondanám eredetileg, attól, hogy a magyarnak a fingárral, úgy a törökkel se van dolga. Ezekkel a szű stumákkal nem van hogyan rakni, maximum a szűkkel, hogy a szűz szűk volna, de nem vélném. A második rekkelés, hogyha a mai magyartól nem fogjuk fel, úgy magyar volna vagy nem? A szűz hangra fingár etimológiát is bíronganak fel, ahogy fingár súzal(indogermán hang is volna, de most egal) hangot. Ez a súzal azt rekkja, hogy sauber, klar, a probléma itt stak annyi, hogy ez a terminológia is új, morális-kretény, dehát hogyan rekk ez itt? Most Nietzsche után mondjuk azt saubernek, klarnak, hogy gewaschen. Ez ennél a szituációnál hogyan rekk? Talán már az is sauber, úgy súzal volna, aki a gecit, a fermát kidúrekje és mosja arra a punáját, hogy új fasz dúrongjon oda? A terminológia új, stak a kreténység tett a saubertől morálist(ma mondjuk a libernyák kóter), de a terminológia nem a kreténységtől eredne, példák vannak itt és ott is, de erre ideahistory kellene, itt stak nakta annyi, hogy az idea nem ősi, úgy itt is fennáll a probléma, ahogy más hangoknál, hogyha a terminológia ideahistoryailag új, úgy nem mondjuk a hangot egy fingár hangval, anat az ember már ma fel se fogna, stakhogy 3000 évje nem volt ez az idea. Stakhogy a szűz valós etimológiáját a mai magyar nyelvtől nem is fogjuk fel, attól, hogy maradáj hang, valósan  indogermán se stumától ered, ahogy a sich, rokonja a sajátnak, seujat az, ahogy talán  szokni verbnek is, attól, hogy a szok is ettől a stumától eredne, ahogy a latin seusco vagy a Sitte. A szűz inkább egy raktai hang, ordo volna, raktailag írják le, attól, hogy az volna a szűz, ana mondusnál van, baruja bírja, vagyis saját, ezt rekkja a germán swéas és a latin suos hang, úgy van egy 40 éves nő, ana partikel is szűznek mondani, ha van baruja és stak baruja bengettaja, basztaja,buksztaja(bú-tól, basz, box), raktailag szűz, swéas, vagyis saját, antandatét a szahajha, réba, rébanc, lotyó, anak raktai hangok, attól, hogy ők metszve(Metze) vannak a néptől, a Sippétől, nem bírnak baruval, nem sajátok. Logikusan ha nem saját, nem swéas, suos, úgy már a hártyája hartva an, attól, az asszociációtól, hogyha látja az ember, hogy a hártya nem ép, úgy mondja, hogy nem swéas, nem saját, suos. A saját titulust bírja an partikel, vagyis a szűzt is, ha nem baszik félre, ha tettaja, úgy már raktailag lotyó.

Anto.

 Ennél a lektionnál ígyhát olyan hangokat vettünk át, ahogy: béna, lomha,néma, buta, stámpa, stába, síket, surdus, dábba, dühomba, űr, ahogy vána, vános, vak avagy vák, az üt verb, ahogy dohomba, a rítka, avagy rótka, rétka, írtka,a lassú, lasto, a lusta, laska és a szűz a swéas, a suos.

Enteredtünk a bénával, ana nem szláv hang, hanem magyar és germán, úgy kiraktunk egy regályt, hogy az íly hangokat ütéses hangoktól szokták kirakni, úgy a béna, buta, bala(balta), úgy ettől a regálytól raktuk tovább a hangokat, ahogy a némát, arra is odaírtuk, hogy nem szláv hang,  magyartól is rakni van, de másulás a regálytól, úgy erre írtuk a stámpát és a butát. A síket hangot is, ahogy a némát a regálytól való módosulásnak írtuk le, attól, hogy a síket nem is azt rekkja, hogy nem hall, hanem síkto,hanem síkolást, surrogást hall az ember, úgy latinizmus volna, lagujára a dábba és dühümba hangokat raktuk, ahogy a néma lagujára stámpa, stába, buta. A vak előtt, attól, hogy a vak hang etimológiája előtt ki kellett rakni az űr etimológiáját, azt raktuk ki, hogy vána volna  eredeti formája az űrnek vagy vános, úgy az űr naknama, de az ősmagyar struktúrától vissza van rakni a raktaga hang, ahogy vána és vános. A vak hang etimológiáját bizonyloszának írtuk le, vák-nak mondanánk, görögnél van arányolás, úgy a vá stumától eredne, de az etimológia bizonylosza, lagujára a bolontott-at és a dohombát írtuk más és más perspektívától. A szlávnak mondott rítka hangot is átvettük, a szlávságját bizonyloszának írtuk le, volna, hogy írtka vagy rétka vagy rótka egy kurka formája volna, de írtunk rá róra alternatívát. Az utolsó naknama,anat átvettünk ez volt a szűz, annak is volna egy vélt és bizonylosza fingár etimológiája, dehogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy ideahistoryailag a fingár etimológia bullshit, úgy a hangot raktilag raktuk, vagyis, hogy a szűz hang a saját és a szok rokonja, indogermán se-seu stumától, germán swéas és a latin suos. Egyéb szű-vel enteredő hangokval is remertünk, de azt raktuk ki, hogy nem ezektől volna,ahogy írtunk a szűr hangról és a szűcsről, hogy nem törökök, hanem magyarok, germánok, az egyik a síker-től, a másik  szőtjár-tól ered.

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van attól, hogy az új-ónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál a fennmaradó fingárnak mekegett hangok egy részjét veszük át, anaktól már nem sok van, attól, hogy az alna fingrizmus antoregyett, cáfolt van, úgy az uralonet antoregyetten, cáfoltan van, attól, hogy az uralonetet átláttem, úgy ezek a maradáj hangok, anakról nem regytünk, nem beszéltünk  racionálisan: háló, tőr, néz,köp, szalad,játék, főz,légy, húgy,új, háj, if, utál, eb, agy, fészek, edz, sellő, stók, gyak, hattyú,les, pöcs, öcs,küzd, mén, mosoly, nyír, rúg, tegez, lúd, sápad, ideg, gyalog, nyuszt, nyeszt, nyúl, ének, kísér, tüdő, hiú, hím, menyét,hályog. Az uralonet rekkint így stak ezek a hangok volnának a fingrizmus támaszjai, anakat még nem antoregytünk, ahogy már írtunk a szem, haj, kéz, száj, fej hangokról, hogy a szem, a kéz, a száj jevevényhangok, a fej és a fül etimológiájáról írtunk, hogy bizonyloszák, opciókat írtunk rájuk,de ennyi volna így rejálisan a fingrizmus támaszja, az uralonet rekkint, ahogy 10 alán hang és 60 török-nek vélt hangot nem antoregytünk, de a fingrizmust magamon kinten vélném maradni engedni, hogy az ősmagyar struktúrákat írjem inkább tovább, attól, hogy egal hogy most ez vagy az a hang van az új-ónemmagyarnál, az ősmagyar struktúrától az ember egy más nyelvet rakna ki, ahogy az új-ónemmagyar, vagyis rekkentjük a nyelvet, ahogy majd a tőr hangoknál is. A fenti fingárnak mekegett hangok egy bögarészjénél az etimológia bizonylosza, ahogy ezt az uralonet is írja, de hogy a magyar nyelv nem fingár nyelv, úgy egy rakás hang etimológiája bizonylosza, ahogy mondjuk az if-nek, a fingár etimológia itt forciert.

Lektion102- A valódi utolsó ármány árna a fingrizmusnak anta.

Hangok: tőr és tőr, háló, fészek(indogermán pés, fes, fest, fesz, fosz), hiú( indogermán ghei, leer), tüdő(indogermán teue, dudó),köp(kölpen?) szalad(latin sal?), sápad, sopánkodik, sápít(szláv  sápiti?), fakó(fahl), stók,csirip-chirip, chichereg, nyúl, nyest, nyír és nyír, ahogy nyirkos, ideg(indogermán uei, íj?),hályog.

Hangok b.:fonyva, tanatló, tanatra, szíjló,örögály. stikra(csikra), fakóvál, bolovál, bolosz(blass), eren, íjta, íjda.

A tőr hangot fingárnak mekegik a fingristák, stakhogy a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, úgy a fingár etimológiát le kell választani a magyarról és a két hangot szelentve, választva kell kirekkni, evaluálni, úgy a fingár tere hang etimológiáját és a magyar tőr-t külön és külön kell venni, a két hangra választva kell az etimológiát megrejni, attól is, hogy látni van, hogy a magyar ő-vel van, a fingár e-vel, úgy a két hang más és más hang, ahogy látni van a másik tőr hangon is, hogy hogyan van a regály, attól, hogy az tanatra volna, de erről később. A két hangra négy indogermán etimológia is volna:

- Indogermán ter stumától, vagy ter partikeltől(terül is), de egyes nyelveknél görögnél és latinnál, ahogy így litvánnál is, a tere és termo azt rekkja, hogy spitz.

-Indogermán dhó stuma: árja dhárá, ettől a germán terran és tarran, ahogy teru is, rekkésje spitz és Dolch és Spiess is.

- Indogermán sti vagyis csi stumáktól: ahogy stíp, stikó, stihály, stikol, stikkó, ettől két opció van, vagy simán r-es, ahogy stiro, stira, rekkésje, hogy spitz, a másik opció volna, hogy a hang stikra, úgy ez a hang az afgán tére, stakhogy ez az opció volna erősebb attól,hogy a másik tőr hang tanatra volna, vagyis így volna egy regály. A probléma itt stak annyi, hogy van nekünk, de már dúrgerta tű és tő hangunk is, a tű igenstak  stei stumától ered, stak tei volna, magyarlosza, ahogy a tő, ez igenstak a steu indogermán stumától ered(stuma, stupa, stúf, stunk, stuk...), stak ez is magyarlosza, ahogy a tő rokonja a tompa, attól, hogy a tő-től ered a tompa hang, de dúrgertük már a tű hangot stik-ra, a tő hangot is, habár a tőr hangnál itt tő-t és nem tű-t hallunk.

A fingár tere hangot és így a magyar tőr hangot szétválasztva kell kirekkni, attól is, hogy a fingár e-vel van, a magyar ő-vel, ahogy ha a magyart rokonítják a fingárral, úgy rokonítja az ember a fingárt az indogermánnál.  A fingár hang nem volna az árja dhóró, attól, hogy úgy a fingár hang dhóró volna, hastak nem germán, a germán teru a deru-tól, úgy ez a hang volna az együttes opció a fingárnak és a magyarnak innento, attól, hogy ettől volna tőr, ahogy a magyar nyelv germán nyelv, stakhogy a fingár hang nem a germán hang volna, hanem az első opció, hogy az indogermán tere és termo azt is rekkja, hogy spitz, úgy occam borotvája rekkint a fingár tere az indogermán tere hang volna, ahol bizonylosza, hogy a fingár hang honnan ered, hogy árja vagy litván-e, attól, hogy sok fingár hang görögös, de görög nem volna, stak litván, attól, hogy a görög és a litván arányoló néhány ponton, ha ma nem is, de anno bé. A magyar hang ám a tű-től és a stí-től eredne, úgy ez a hang indogermán stíkra volna, attól is, hogy a másik tőr tanatra, vagyis: stíkra-tíkra-tűkra-tűhra-tűra-tőr. Úgyhát a fingár és a magyar hang más és más hang, de a két hang indogermán, a fingár tere az indogermán ter stumától ered, ennek egy rekkésje, hogy spitz, a magyar tőr hang az csíkra volna, a tű hangtól ered, de ez magyarlosza, az együttes a fingárnak és a magyarnak innento stak a germán teru volna.

Ranakeredva: a tőr hang afgános hang, vagy perzsás, habár a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a tőr stumája is itt van a magyarnál, de dúrgertük, ez a tű, úgy volna, hogy a tőr magyar eredetű hang,de izolált, t-vel van, ahogy a tő és a tompa hangok is, úgy dúrgerni kell, nem egyébre ahogy a csikra-ra  vagy írva stíkra, attól, hogy ez a hang inkább interpretálni van a csikó-tól, a csikkó-tól, csikol-tól, ahogy a tőr hang a tű hangtól.

Tőr2.

A fingristák ezt a hangot is töröknek mekegnék, de ott már raktájuk volna, hogy afgán-perzsa hang volna, stakhogy magyarul is kirakni, attól, hogy az afgán  tór hang az indogermán ten stumától ered, ezt flektáljuk a-val, úgy kirakód a tan stuma, tana, hogy dünn, tanya, a ten-től ered a teng, tenyész, tenyed, tenyni(dehnen) és egyéb hangok, vagyis az ittvesző magyar, germagyar struktúrától, a stumától, arra rakunk, úgy az raku, újra ki van rakni a hang, vagyis veszük a tan stumát ettől tantra-t rakunk ki, ez a tantra vagy tantló Netz-et rekk, attól, hogy spinnen-spannen az már fonni is, vagyis a tan-nál ugyanaz a logika,ahogy a fon-nál, ahogy így a regály a két tőr hangnál is egy, úgymond aspirantizálódás, úgy hogy a magánhang hosszúvá vál, ha mondjuk a k h-vá vál, úgy szakad a k, vagy ha az nt szakad, úgy ó-svá és ő-vé vál a hang.

Ranakeredva: a két tőr hang egyikje se fingár, ahogy egyikje se török eredetű hang, a fingár tere indogermán, indogermán ter stumától, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis a magyartól a két hang kirakni van, stak a probléma, hogy nem stumás, hanem kurka, korcs hangok, ahogy a tőr2 ma már stak a mondásnál van, hogy tőrbe stal, de már a tőr2 nem is van. A két tőr hang a korcsosulástól a Begriffssprache részjévé vált, habár a tőr1-et a tű-től ma interpretálná az ember, de inkább stak csí vagyis stí a magyar hang, úgy a regyóm az volna, hogy a két hangot dúrgerni kellene, úgy a magyar nyelv struktúrájától újra kirakni raktán a hangokat, a Begriffsprachetől loszni, úgy:

Te-ten stuma flektálva a-val: tantra és tantló, ahogy fonyva és fonyszló.

Csi(tű), stí stumától: stíkra a Dolch.

Háló.

A háló hangot is fingárnak mekegik a fingristák, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis stak indogermán és germán k-h váltás van, úgy a fingár hang ahogy kole-kala-kalew hang nem volna  a magyar háló hang, úgy szétválasztva kell itt is a háló és a fingár kale-kola hangokat is rekkni. A háló hangnál a rekkelés, hogy ép-e a hang, úgy k-h váltás van itt, vagyis indogermán-germán k-h váltás, vagy nem, ahogy ez a hang a 90 százalékos Netz-től ered-e, hogy a Netz-es hangokat spinnen-flechten verbektől rakják ki, ahogy a Netz hangot is? Ez itt bizonylosza. A másik rekkelés a háló hangnál, hogy e-től vagy a-tól ered az á hang vagy ez is aspirantos volna-e? A fingár hangnál ilyen probléma nem van és ahogy írtem a magyar és a fingár hangot szétválasztva rekkjük ki. A fingár hang ép hang ésha a magyarral rokonítják, úgy raktaga az is, hogyha a fingár hangot indogermánnal rokonítjuk, úgy az etimológiánál itt az első perspektíva a spinnen-flechten, a másik a forma, hogy kale, úgy van is egy találatunk, az indogermán kole stuma, de ez inkább görögös, rekkja, hogy spinnen, ahogy ettől ered a görög kálathos hang is, anat az ember mondana Netz-nek is. A további etimológiája a kola hangnak bizonylosza, talán eredne az indogermán skel-kel stumától, arról már beszéltünk a kígyó hangnál, a német schielen a rokonja. Ha a fingár tere hangot indogermán ter stumától mondtuk, úgy az volna a racionális, Occam borotvája rekkint is, hogy a fingár kale-t az indogermán kole-tól tegyük eredni, úgy látszatra görög hang volna, de inkább mondanám ősi litvánnak, attól, ahogy már írtem, hogy vannak fingár hangok, anak görögösek, de ez stak úgy van, hogy ezek valóságosan litván hangok. A fingár hang etimológiája könnyű volt, ahogy a fingár tere-nek is, de maradt a magyar, anat a fingártól választva kell rekknünk. Hipotetikusan,végboljokva az á hangtól, volna, hogy a magyar háló hang is, az indogermán skel stumától ered, attól, hogy 90 százalékosan biegen-spinnen hangoktól rakják ki a Netz hangokat. A másik opció volna, hogy a hang indogermán (s)kwel stumától ered, ennek rekkésje drehen, de stak Rad-ot raknak ki ettől a stumától. Az is volna, hogy a magyar háló hang nem a 90 százalékos interpretációtól ered, úgy nem biegen-spinnen-től ered, hanem mondjuk a hüllen-tól( a hajó hangnál volt róla beszéd), úgy a háló haljó volna, az ana hüllt, ahogy a hüllen stumájától a skeu-tól van bőven hang, ahogy talán a homály, a héj, a hüvely, germán hangok. További opció volna, hogy itt nem k-h váltás van, hanem korcs a hang, úgy a szíj-tól, indogermán sei stumától is eredne, annak perzsa formája háy, ez egy verb, ahogy hajati is, azt rekkja, hogy binden, ez a háj verb volna ló-val hajló vagyis Seil, szíjló.

Ranakeredva: a magyar háló hang így bizonylosza hang marad, az etimológiája nem ismert, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, úgy stak germán h-s hang volna a háló hang, ha regályrekkint teszük az etimológiát, de bizonylosza, hogy a regály itt fennáll, látni van a perzsa haj hang. A fingár etimológia egyrakású, hogy a fingár kala hang indogemrán kole-től ered, ez talán a skel indogermán stumától, ahogy a tere az indogermán ter-től. Regyóm itt az volna, hogy a tőr hangot, ahogy a háló hangot dúrgerjük, a magyartól kirakni való hangokra:

- Tanatra, tanatló: a te-ten stumától, a-val flektálva, logika az ahogy a fon-nál, a hangok magyarul rakni vannak.

- Fonyva, fonyszló: az előbbi lektionnál beszéd volt ezekről, hogy  fon a spen indogermán stumától ered, úgy ahogy a szláv ponyva is, az magyarul fonyva, azon át a fonyva az Netz is.

- Szíjló vagyis Seil: a szíj az egy indogermán hang, szíja, indogermán sei stumától, ez ló-val Seil, de a Seil Netz is volna, attól, hogy szíjni binden, ettől a perzsa haj és hayati hangok, ha már háló.

- Örögály: az örögály hangról volt már beszéd, hogy Seil is volna, ez nemmagyarul a szláv póráz, de Netz is volna, erre példa a szláv varsa, ez a hang is egy a pórázzal, indogermán uer vagyis ör stumától ered g-vel, úgy vál ráz-va és varsa-vá, ezek magyar formája örög(az öreg is), úgy az örögály nem stak Leine, Koppel, hanem Netz is, ha már varsa.

Fészek: ezt a hangot is fingárnak mekegik a fingristák, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ranakeredően stak indogermán-germán p-f váltás van, úgy a fingár és a magyar hangnak dolga nem van egymással, úgy a magyar és a fingár hangokat választva kell kirekkni. A Nest hangoknál is van egy regály, hogy 50 százalékosan, stak 50 százalékosan ezeket is a hangokat biegen-nesteln verbektől rakják ki. Stakhogy ilyen p-vel enteredő hang nem van, hogy flechten, jah bé, ez a flechten, indogermán pel stuma, de nem vélném, hogy a magyar fészek hang aspirantos volna, habár a fekszik(legszikre dúrgerni) már aspirantos a flach-tól, de nem é-vel van, hogy fékszik, stakhát logikusan fékszik volna, ha aspirantos a hang. Ha a fingár hangot a magyarral rokonítják, úgy a fingárt rokonítem az indogermánnal, úgy stak egy opció volna, hogy a fogni indogermán vagy árja formájától ered a fingár pesa, pitje hang, vagyis nem a regálytól, hanem attól, hogy fogatnak, vagyis oda van fogatva a Nest valahová, ez volna a fingár hang kirakásem, ahogy fingár tere indogermán ter-től, fingár kale indogermán kole-től, úgy fingár pésa árja pésa, hogy fék, odafogatva. A magyar fészek hangot én egy neologizmusnak mondanám, vagyis azt, hogy rokonja nem van, de így volna mondani germánnak is, hogy a magyar nyelv germán nyelv. Hogyan fogja fel az ember a fészek hangot? Magyarul is rakni kellene, hogy magyarnak mondjuk, és magyarul rakásnál az indogermán pes-pés stuma rakód ide, de indogermánul és germánul is kicsi stuma, stak magyarnál bő, hogy fesz-fész-fosz-fes-fest, germán hangok így, hogy indogermán-germán p-f váltás van, úgy a pes stuma fesz-fész stumájától ered a fészek, vagyis annyit tenne, hogy feszkül, ide-oda feszeng. Azt mondem így, hogy a magyar fészek hang egy neologizmus, rokonja nem van, a fingár hang ám annyit tesz, hogy festmachen, indogermán pák-pág stumától.

Hiú: a hiú hang nem egy ősi hang, hanem ez új,trendnek rekkve, nem az ősi Weltanschauung részje, úgy nem is fingár hang, hanem ez is egy neologizmus. A hiú hangval az van, ahogy a paráznával, attól, hogy ősi hangként, habár jevevényhangként, ez az indogermán peresna volna, ahogy Schuld, de a szláv hang már a modern ideológia részje, úgy valóságosan a hiú hang egy neologizmus egy egységes ideológiára, ahol a hiú leer. A hiú hangot is fingárnak mekegik a fingristák, egy fingár komo-nak, ennek rekkésje, hogy leer, stakhogy ettől a hangtól nem rakódna ki a hiú hang, ahogy a hiú Vorstellungja se ősi, hanem modern ideológia részje. Ha már a fingár hangot a magyarral rokonítják, úgy a fingár hangot indogermánval rokonítem, úgy azt mondem, hogy a fingár hang rokonja volna a görög kenos-nak, bizonylosza etimológiától, ahol a kenos azt rekkja, hogy leer. A görög hangtól könnyen válna komo, vagyis keno-komo, úgy hogy az n vál m-vé, úgy a fingár hangnál volna opció, hogy görög hang volna, vagyis inkább litván, ha már görögös, úgy inkább litván eredetű hangnak mondanánk, ahogy fingár tere indogermán ter-től,fingár kala indogermán kole-től, fingár pésa(Nest) árja vagy perzsa pésa-tól, úgy a fingár komo a görög, de litván kenos-tól ered. A magyar hiú hangnál nem van k-h váltás, attól, hogy indogermán ghéi stumától ered, ettől a gahnen is, ettől a gége és gőg, a g-s formák, k-s formák a kedv, kény, kéj, kégy, kíván, a hiú-nak a rokonja a hiány, ez már latinos forma, ahogy hiátus, vagyis gh-h váltás van, máshol g-k váltás. Ez az indogermán ghei stuma rekkja azt is, hogy leer, stakhogy a hiú már egy Wertsetzung, valóságosan az új-ónemmagyarnál stak így ismert, pejoratívan, de morálisan, wertgesetzt,ana Wertsetzung már modern, úgy a hang már ab ovo nem egyéb, ahogy ennek  Wertsetzungnak a tükörátrakásja, vagyis original nem volt hiú hang, neologizmus a hiány-tól, a hijá-tól, latin hiátustól.

Tüdő, dudő?: a tüdő vagy dudő etimológiáját bizonyloszának mondem, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy fingár nem volna, habár stak a fingár olyan formájú, ahogy a magyar hang, de ez véllosza is volna, az is, hogy talán egy indogermán stumától erednek, úgy a finn tavj hang igenstak eredne az indogermán teue stumától(dumb, duad, duzzad, duha, toka, duna), attól, hogy a tüdő hangnál az elsődleges perspektíva, hogy schwillt. A tüdő hangot ennek interpretálem, de ez bizonylosza, ahogy a rokonságja a fingár tavj-val, ahogy látni volt, hogy a fingár hangokot előbb rokonítjuk más indogermán hangokkal, ahogy a magyarral, a fingár komo-t a görög kenos-val,a  fingár tere-t az indogermán ter stumával,  a fingár kala-t a görög kole-val, kálathos-val, a fingár pésa-t a perzsa pésa-val, de úgy volna, hogy a finn tavj hang az indogermán teue stuma, de a magyar tüdő vagy dudő hang is ettől a stumától eredne.

Sápad, ahogy sopánkod, sápít: etimológia bizonylosza, de talán szláv eredetű hang a három, úgy dúrgerni kell a fakóvál-ra, fakul(fahl) ahogy a bolovál, bolod, bolosz(blass) hangokra, ezek ősmagyarabbak.

A sápad etimológiája bizonylosza, de hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy ez a hang nem volna fingár, ahogy az uralonet rekkint is bizonylosza, attól, hogy stak egy fingár nyelvnél van ilyen hang, arányoló hang, ez a cseremsiz sapka, ana talán fakóvált rekk. A sápad hang sokkal inkább szláv hang volna, ahogy nem azt rekkja, hogy bolod, bolosz, blass wird, hanem azt mondjuk, hogy seufzt sich, attól, hogy itt egy ed kausatív-presenz van, ana siches is volna a németnél, úgy vagyis a sápítástól vélik, hogy bolovál, fakul az ember, úgy a sapítástól ranakerednek, hogy sápad az ember, vagyis két Vorstellungot összeraknak, regályt rekknek ki, hogyha sápítás van, úgy fakulás, boloszulás, úgy a sáp hang ed kausatív-presenzvel seufzt sich. Habár a sápad és a sopánkodik szláv hangok volnának, de magyarul stak fel kellene fogni a sápad hangot, úgy hogyan ne így, hogy sápít és sápad? A sopánkodik és a sápít hangokat a szláv sopitj-nak, ez keuchen, ahogy sápiti-nak, ez verfluchen volna, mondanám, stakhát a szláv hangoknak az etimológiája bizonylosza, pontos eredetjüket nem rakjuk. A sopánkodik hangot a sí-síp hangmímelő stumáktól mondják eredni tenni, ha így ezt mondják,úgy volna, hogy a szláv hangok is ettől erednek, habár ezek a sáp-sop hangok igen szlávosak.

A sápad hang így egy szláv eredetű hang volna, nem fingár, de a fingár etimológiáját meg se probálem, al bizonylosza, úgy a sápad hangot dúrgerni kell, attól, hogy áttétes hang, két Vorstellung rakódik össze, ranakeredés van: sápít-sápad. Inkább mondani kellene ezt ősmagyarul, úgy a fehér egy formája a fakó, a fahl-tól, úgy stak fakul vagy fakóval, vagy a fehér ősmagyarabban a bolo, a bol ősmagyar stumától(nem szláv, hanem germán), úgy bolod, a bolo ed kausatív-presenzvel, vagy a bolo s akciós-siches partikelvel, hogy bolosz(blass), de az is raktaga hang volna, hogyha azt mondjuk, hogy bolová(bolaue) és ettől bolovál(bolauel). Stak persze a probléma ott van, hogy a szín hangot, hogy túl görögös, dúrgertük az ősmagyarabb bolja hangra, úgy  mondás most hogy volna, hogy: er hat sich Farbe angenommen(színt vett fel)? Ha a Farbe bolja és az erbleichen, blass werden bolod, bolosz vagy boloszk, ahogy bolovál...

Köp(kölpen?):az etimológiája bizonylosza, talán magyar hang, vagyis germán.

A köp egy nehézkes hang, attól, hogy izolált, ahogy fingárnak és hangmímelőnek is mondják egyhol, stakhogy a fingár is bizonylosza, ám az etimológia folyton germán apriori. Köp hangmímelő hang nem van, úgy ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, stak egy alternatíva volna, hogy a német Kehle rokonja, indogermán gel stumától, ettől erednek a német hangok, hogy kölpen, külpsen, kölken, ezek annyit tesznek,  hogy köpni és hányni. A germán kölpen hangtól aspirantizálódással, vagyis kiszakad az l, könnyen kirakódna a köpni hang, úgy kölpen-köpni, habár kőpni vóna így. Van egy arányoló fingár hang is, ahogy a fingár, vogul kulk, ez a hang igenstak arányol a germán kölken-kulken hangra(ezt mondják a magyar hagyáp-nak, de bizonyosan nem, habár a hangot nem ismerem, úgy nem is írtem a fingár hangok ott innento), de bizonyosan nem germán, attól, ha germán volna, úgy újra kellene rakni a fingár tere-t, attól, hogy úgy germán is volna.

Csók avagy stók: a stók etimológiája is bizonylosza, de inkább stók.

A stók bizonyosan nem fingár eredetű hang, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a vogul soxel vagy csoxel hangtól sohase válna csók hang, attól hogy már írtem, hogy az ősink mondott cs hang az entonál folyton st. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ettől ranakered, hogy a magyar nem bírta a cs hangot, vagyis a hipotetikus fingár szétválásnál sok ezer évje a magyarnál nem volt cs hang, vagyis ha a fingár s vagy cs-s hang úgy a magyar nem cs-s hang, attól, hogy együttes cs hang nem volna, ha s-vel vagy cs-vel mondják így a vogul hangot, úgy a magyar nem volna cs-vel(stak újabb jevevényhangoknak artája ez, de nem úgymond ősieknek). Ha a stók hang így ősi hang volna, úgy stakis stók volna ,vagyis az entonál a cs az st volna, habár volna, hogy hangmímelő hangtól ered, mondjuk a csócsál rokonjának, stak a probléma, hogy csó hangmímelő hang nem van, de van egy szláv jevevényhangunk, hogy csávka a csóka, ez is egy hangmímelő hangtól ered. De egy másik példa, hogyan vál az entonál a k-tól cs, a csirip hang, attól, hogy csi hangmímelő hang se van, valóságosan a csirip egy angol eredetű hang, a német zirpen, de ez az angol chirpen-től ered, ez a hang egy indogermán ger vagy gher vagy gár hangmímelő hangtól, vagyis germán k-vel entered. Az angolnál a k cs-vé vál, nem stak innento és anto, hanem entonál is, erre eklatant példa a kiriká-tól a Kirche, ettől az angol church, a magyarnál eklatant példa a csúcs, ana kétartájú cs-t bír, st-t és ch-t vagyis stúch a csúcs. Valóságosan olyan hang se van, hogy csicsereg, ez egy neologizmus, ahol az angol chir( egy germán ker, talán a kár) csi-je csereg-vel, igenstak a csicseri analógiájára az indogermán kikeri-től. A magyarnál 5 artájú cs van, ezeket a cs-ket szelentjuk, hogy a hangnál hol is vannak:

- Entonál: st és ha jevevényhang úgy k.

- Innento: tj, bitj, bicska, germán, kótjka, a kecske, szláv.

- Antónál: g és k ahogy  és t vál cs-vé.

Erre egy példamondat az összes cs-vel: bitjka stúchja kótjkán chiripel vagyis a bicska csúcsja a kecskén csiripel.

Hangmímelő hang így nem volna, stak egy példa van a csóka, ana valósan is hangmímelőtől ered, de nem rekkja azt anat a stók. Úgy vélem, hogy a stók hangnál stak egy alternatíva volna,hogy az indogermán steu stumától ered, ezek k-val a stunk, stánk, stuk, stukk(Stock), stukk(csökk), stuhé(csuhé), stuklya(csuklya), stokor...úgy a  csócsált is mondanánk ide, mondjuk, hogy stochern, úgy a csó stuma áttétesen vált hangmímelővé, hogy steu, stossen van. Úgyhát a csók fingár hang nem volna, áttól, hogy 2000 évje nem bírt a magyar nyelv cs hangval, vagyis ha a fingárnál s vagy cs a hang úgy nem a magyar, ősi hangok nem ilyenek, stakhogy csó hangmímelő hang nem van, csi se, de a csi vagy csir hangot megleltük, hogy angol, germán k-val entered, a csó-ra stak egy hangmímelő hang van, a csóka, de ez szláv volna talán, úgy stak marad, hogy a csók az steuk a steu bő stumától. A német knutschen hangról se mondaná senki se, hogy az stók, attól, hogy rokonja a knautschen és knuffen is(indogermán gen-től, erről beszélünk, attól, hogy a német k-val enteredő hangok 70 százalékja az indogermán gel-gen-ger stumáktól ered). A csócsál így stochel volna a stók az steuk, de ez bizonylosza.

Szalad: latin eredetű hangnak boljad, de dúrgerni az ősmagyar eren hangra.

A szalad hangot is fingárnak mekegik, stakhogy a szal a stuma, ahogy  fingár tsunadi hangtól sohasa válna szal. A probléma az, hogy szal stuma nem van a magyarnál, de úgy rakják tovább a hangot, hogyha magától rakni volna, hogyan is rekk a szal stuma, ahogy látni van  szalad és a szalajt és a szalaszt hangokon, anakat az ember könnyen felismer és kirak, hogy az ad az ed indogermán kausatív-presenz,  jt, az ej kausatív-iteratív-presenz, a t a to kausatív partikel, úgy az st a germán st kausatív az s akciós-siches együtt to-val.  A szalad így bír egy oldalpárral a halad-val, ahogy a szalaszt a halasztval, de a hal stumát rakjuk, hogy indogermán skel, a szel stuma h-s formája, úgy a szal hangot nem, de úgy rakják tovább a szal stumát, hogyha selbstverstandlich volna, hogy a szal hogyan is rekk. Három opció volna a szal stumára, az egyik, hogy a szalonka(germán slinkan) vagy a szalango(Schlange) stumája volna, de nem vélem, attól, hogy itt a stuma a leng-lang, vagyis lengnek a fentiek entonál s akciós-siches partikelvel. A második opció volna, hogy az indogermán skel stumától ered, vagyis a szel-től, ha van ennek szál formája is, ahogy a hal-halad azok h-s formák. A harmadik opció, hogy a szaltó rokonja, vagyis indogermán sel-től ered a szalad, ettől  a latin salió, hogy springen, de az is, hogy schnell laufen, vagyis ugordva futni, szaladni. Úgy vélem, hogy itt ez a raktaga opció, vagyis a szalad egy jevevényhang, egy latin eredetű jevevényhang, úgyhát nem ősi, de latin, ahogy ezzel is  probléma, hogy így az ősibb struktúrát szétsteszja. A szalad így az ősi magyar nyelvnek nem részje, habár ősindogermán volna, hogy a latintól az árjáig ott a hang, ahogy itt van a magyarnál is a latintól, de nem interpretálem, nem megy úgy kirekkni a hangot, ahogy más indogermán hangokat, ahogy éppen stak a germánnál nem van a hang, stak latin jevevényhangok formájával, attól, hogy a germánnál rennen van, az er indogermán stuma en presenzpartikelvel. Az er-ár stumáról már regytünk bőven, ahogy az eren hangról is, úgy az eren hang rakódik a szalad hang lagujára, ezt mondjuk, mondjuk: árván eren, az schnell rennen, arrow rennen.

Ideg, ahogy íjto vagy íjda.

Az ideg hang bizonyosan nem  a fingár jante, ahogy az íj, ín se fingár eredetű hangok, hanem indogermánok, germánok, az indogermán uei vagyis íj stumától erednek, úgy azt vélném, hogy az ideg is ettől az indogermán stumától ered, habár a forma itt se stimmel, attól, hogy íjto vagy íjda volna, vagy az íj stuma, ahogy stak í is, ahogy ín, to-val vagy da-val, a rövid i itt zavaró, attól, hogy ídeg az oké volna az uei stumától, de ide már nem. A fingár jante bizonyosan nem az ideg hang, ahogy se az ín, se az íj nem fingárok, de inkább dúrgerni kellene, úgy hogy a hangot újraírjuk, az íj-tól vagy az ín í-jétől, ana indogermán uei volna, úgy íjto, ító vagy íjda vagy ídó volna  hang.

Hályog: az etimológia bizonylosza, bizonyosan nem fingár eredetű hang, hogy a  magyar nyelv indogermán és germán nyelv, hogy stak indogermán k-h váltás van, ahogy a fingár etimológia bullshit, hogy háncs volna. A hályog hangot úgy rakják, hogy az ana hüllt, takar, úgy egy etimológia volna, hogy a hüllen-tól ered, ahogy ennek stumájától a skeu stumától van hangunk bőven, ahogy hodály, héj, talán a homály, ahogy a hüvely, stak a probléma az, hogy á-val van, vagyis az ember itt egy aspirantos hangot vélne, stakhogy már a germánnál is van dehnstuffig, ahogy háli, hálja. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy  etimológia folyton germán apriori, úgy a hályog talán így germán volna, stak ne volna á-val, de van germán á-s hang is.

Nyúl verb és nyúl substantív, nyes verb és nyest substantív, nyír verb és nyír substantív, nyírkos naknama, ahogy példának  nyél(honyula, Knauf).

A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a fenti hangoknál három opció van, hogy  honnan is erednek. Az első, hogy nem ny-vel enterednek a hangok eredetileg, attól, hogy szakadás van, vagyis szakad egy k vagy h, erre példa a nyúl, nyes, nyír verb, anak rokonjaik, ahogy már átvettük a nyút-nak, nyúz-nak, nyű-nek, nyeregnek, ahogy a nyer-nek is. Ezek a hangok a jevevényhang ken hangtól erednek, kenni vagyis schaben, kratzen, h-s formája talán a hamu. A nyes az az indogermán knes-től vagy kneis-től ered, a nyírni az vagy r-vel van, vagy a nyes rotacizmusja, a nyúlni verb az kneil, volt róla beszéd, hogy nyúlni annyi, ahogy a karról a húst nyúzni, úgy nyúl. Ilyen formájú hang a nyél hang is, indogermán ken-től, ez biegen, ettől germán hnu, hneil a nyél, vagyis Knauf, hol marokni van, hogy honyul, konyul, ahogy van a markantyú, a Heft, ott kapjuk, fogjuk, marokjuk, vagyis más és más a perspektíva. Ezek a hangok így kopottak(kop jevevényhang), de vannak eredeti nyí-nyé-s hangok is, úgy ezek a nyí-né energikus eredéstől erednek.

Nyír,nyírfa, nyirok.

A nyír hangot fingárnak mekegik a fingristák, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az ena partikel energikus eredésű és folyású rekkésje nyí-nyé, indogermán nei stuma, ahogy ott van ettől a nád és nedves hang is, a nass, stak ezek másartájúak. Az indogermán nyí vagy nyé vagy nei hang azt rekkja, hogy energikus eredés, folyás, a probléma itt stak annyi, hogy r-vel hang nem ismerta, de volna, a nyé-nyí az indogermán, de rakem, hogyan rekk. Az is volna, hogy nyíkr volna a nyír hang, hogy nedves, energikus eredés, attól, hogy van indogermán neig is, ettől germán neik, ettől olyan hangok, hogy Neckar és Nix, úgy volna, hogy a nyír az nyíhr, ahogy ugyanezzel a nyí hangval az ember felfogja, rakja a nyitra folyó namját is, vanjon az nei-tól, Neid-tól vagy nédatitól. A nyír hangot így magyarnak mondem, indogermánnak és germánnnak, de bizonylosza, hogy nyír vagy nyíhr volna-e, úgy dolga nem van a nyír verbbel, ana indogermán ken-től ered. Stakhogy volna egy harmadik nyír is, ez a magyarnál nem van itt, a fingár hangnak, hogy njer dolga nem van a magyar hangval, attól, hogy ne hangunk már nem van. A fingár njer hang, hogy Rute, vessző az indogermán ne partikeltől ered, ez azt rekkja, hogy nesteln, a ne partikel bindenes rekkésjétől, de ez a magyarnál nem van itt, ahogy a me stuma bindenes interpretációja se. A ne partikel r-vel a német schnüren és schnürzen, ezeknek a hangoknak rokonja a fingár njer hang,ana nazális, bizonylosza, hogy a fingár hang hogy olyan indogermán nyelvtől ered, de ez a stuma olyan nyelvekre is átment ahogy a japán, a japán nar és ettől a naruto.

Így nekünk marad a nyúl, nyest, nyust hangok, hogy ezeknek a hangoknak van-e dolguk a verbekkel? Úgy vélem, hogy igen, stak a probléma az, hogy úgy vannak, ahogy a verb, úgy vélne az ember, hogy a nyest az nyesett, nyúzott, ahogy a nyúl a nyúló, a bőrje nyúl, ha nyútják, ez zavaró, attól, hogy itt nem ez a perpsektíva, hanem, hogy ezek az dühorok harapós Nagetierek. Egyrészt az ősmagyarnál a nyű stuma úgy funkcionált volna, hogy ez volt a nagen, ahogy ettől a nyúl, a nyes is, másrészt a görög nyelv harapós dühorkákat rak ki a ken stumától, ahogy a naschen, talán a nyes ez, is ettől ered. A nyest az nem nyesett volna, hanem nyesto, vagy az ana a nyesést teszja, vagyis harap és nasol. A nyúl az nem az ana nyúl, hogy nyútják, hanem az nyűl, úgy a nyű formától, vagyis nagt, úgy se a nyest, nyuszt, ahogy a nyúl nem fingár eredetű hangok, hanem germánok, de germagyarok, a nyű stumától továbbrakva és interpretálva, ezeknek, ahogy a nyest-nek, formai rokonjai vannak, de máshogy nem, ahogy a fészeknek sehogy.

Anto: ennél a lektionnál a fentiektől ígyhát ennyit vettünk át, ahogy: háló, tőr1, tőr2,fészek és a pés stuma,tüdő, köp szalad,sápad, sápít, sopánkodik, hiú és a ghéi stuma, stók, chirip, ideg, hályog, nyír1, nyír2, és a hipotetikus nyír3, nyúl, nyes, nyesto, ahogy szíjló, tanatra, tanatló, fonyva, örögály, eren, stikra, dudő, eren, bolavál, fakóvál, bolosz, íjto, íto, íjda, ída.

Ennél a lektionnál így enteredtünk a tőr, ahogy Dolch hangval, itt kiraktuk, hogy a fingár hang indogermán tere-től ered,a magyar eredetileg stikra volna, ahogy a tű-től ered a tőr, de dúrgertük a hangot. Erre a tőr2-t vettük, hogy nem török hang, de magyarul korcs, magyarul is ki van rakni, ez tanatra vagy tanatló, úgy a két tőr-t dúrgertük stikra-ra és tanatlóra és tanatrára. A háló hang ranakeredet logikusan  tőr hangra, ott kiraktuk, hogy a fingár kala hang az indogermán kole és a görög kálathos, ahogy a fingár tere az indogermán ter, a magyar háló hang etimológiája bizonylosza maradt, de volnának laguján hangok bőven, ahogy: tanatra,tanatló, fonyva, szíjló, örögály. A fészek hangot indogermán pés-től raktuk ki, ettől  magyar és így germán fesz-fész-fosz-fes-fés hangok, a fész formától a fészek, rokonlosza, hogy magyar neologizmus, ám a fingár pésa hang az árja-perzsa pésa hangtól ered, ahogy tere a ter-től, kala a kole-kalathosztól. A hiú hangot is átvettük, hogy ez egy trendi hang, ez is neologizmus,már ab ovo morális trendi, nem fingár hang, attól, hogy a fingár komo igenstak a görög kenos, ahogy a fingár tere az indogermán ter, a fingár kala az indogermán kole-kálathosz, a fingár pésa az árja-perzsa pésa. A tüdő hangot a du, indogermán teue stumától mondtuk, ettől eredne talán a fingár tavj is. A köp nem fingár hang,se nem hangmímelő, hanem germán kölpen, ahol a fingár kulk igenstak arányol  germán kulkennek. A sápad hangot áttétes hangnak írtuk le, de szláv eredetű, úgy dúrgertük, lagujára írtuk a fakóvál, fakul, bolovál, bolosz, bolod hangokat, ezek magyarabbak. A szalad hangot latin jevevényhangnak mondtuk, dúrgertük lagujára az ősmagyar eren-t írtuk. A hályog és az ideg hangok bizonyloszák, de a hályog talán a germán hálja, az ideg az íj, indogermán uei stumától ered, úgy az ideget dúrgertük íjto, íto és íjda és ída hangokra. A stók-ot a steu stumától mondtuk, ez volna a bizonyos etimológia. A nyír, nyirkos hangot germánnak mondtuk, de nyír, schnüren hangunk nem van. A nyesto és nyúl hangokat is germánnak írtuk le így, hogy germán stumáktól erednek.

A fingrizmus maradék támaszjai, anak nem vannak antoregyve, de válnak még:néz, szeder, játék, főz,légy,húgy,új, háj,if, utál, eb, agy, edz, sellő,gyak, gyalog, hattyú, les, pöcs, küzd, mén, mosoly, rúg, tegez, lúd, ének, kísér, hím, öcs, menyét, csobolya. Stak ennyi fingárnak mekgett hangot ismerem, anat nem cáfoltem meg, hogy azok volnának, most éppen stak erre rakódik, ezekre a fingrizmus, rakuja már nem van, rakuval, Grundval már nem bír.

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van,attól hogy az újónemmagyar nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál fingárnak mekegett hangokat veszünk át, ahogy enyv(onyv), enyhe, enyészt, óv(avar, avér),ellik(allik), olt, oltalom, ágyék(engék, engyék), részint az ágyat(ango?), ám a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a stuktúrája indogermán, vagyis úgy ezeket a hangokat az indogermán vagyis magyar struktúrától kell kirakni, a magyar és indogermán partikelektől, stakhogy a probléma annyi, hogy az indogermán, ahogy a germán hangok is inognak, úgy nehézkes kirakni, úgy, hogy a magyar nyelvnél ép a partikelrendraku.

Lektion101.- A fingárnak mekegett hangokról a magyar nyelv, ahogy indogermán nyelv rekkint.

Hangok:enyv, enyhe, enyészt, óv, ellik, olt-old-oltalom, árja ánjas, germán anca, vogul ilem, szláv ilj(Leim, sár),ágyék, ágy, finn voude, német buddeln.

Hangok b.: onyv, onyha, onyészt, avar, avér, allik, latin inguen, engék, engyék, angyo.

A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a fenti hangok kirakásjára kellenek az embernek a magyar, ahogy indogermán partikelek:

-ena-ona-ana.

-el-(él)-ol-al-ál.

-em-om-ma-me-mo-ma, me-mé-mo-ma-má

Példa a partikelek összerakásjára: elmo-élma-olma-alma-almo-álma. Ezeknél a hangoknál látni van, hogy két partikel van itt összerakva, úgy, hogy a partikelek rekkésje vándel.

Enyv avagy onyv.

Ezt a hangot fingárnak mekegik a fingristák, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv,a fingár etimológia volna a fingár ilem és ijem, ana hangok ámbár szlávnak boljadnak, ahogy mondjuk az orosz il, ílj,ahogy cseh jíl,rekkésje léma, Lehm, Leim,ahogy Schmaud. Az ember a fingár hangot orosznak mondaná, úgy ha az, úgy a fingár hang nem volna magyar, se fingár, ahogy a fingár hangnak dolga nem volna a magyar hangval. Úgy nem marad más opció, ahogy az enyvet a magyar nyelvtől, ezt rekkve az indogermán nyelvtől, kirakni, vagyis partikelektől, ámbár marad a rekkelés, hogy az enyv hang partikel hang-e vagy egy kurka, korcs hang-e? A kurka, korcs hang opciója volna, hogy ez az enyv hang az árja ánjas-tól ered, vagy egy germán anko-tól, ezek Salbe-t Butter-t rekknek, vagyis mondani volna, hogy enyvet, a magyar forma jenne a germántól is, a germántól is kirakódna az ánjas, ezek egy indogermán ong stumától erednek, úgyhogy az enyv egy korcs hang volna. Ámbár ha az ember az enyv hangot összrekaja egyéb más hangjaival,ahogy enyhe, enyész, enyészt, úgy az ember itt máladást, schmelzen, télt, tésztát, indogermán té stumától, ahogy olvadást az ol stumától hall. A probléma ott entered, hogy az indogermán nem bír olyan stumát, ana en volna és schmelzent rekkne, ámbár már vannak nei, nyí és ná stumák anak energikus eredést rekknek, vagyis úgy, ahogy eredetileg az el partikel is, ettől lei vagyis lé. Az enyv hangot bizonyám a partikelektől kell interpretálni és kirakni, ám nem vélném, hogy az enyv hang stumája nyí vagy né volna, de a probléma ott van, hogyha az ember az en-t látja, úgy azt látja és rakkja, hogy ettől sohase rakódna ki az enyv hang, attól, hogy az en partikel presenz partikel, ahogy eren(er-en), ahogy az en emelkedés volna, ahogy látni van a me partikelen, ettől indogermán em, emel, ahogy mell(melna), indogermán mel stumától, menny, ahogy monnio, ahogy megas, magas, indogermán me-gho-tól,vagyis en nő. Azt bizám nem vélném, hogy az enyészt az emészt egy korcs formája volna, attól, hogy emészt erdetileg felvenni, felbírongani, ahogy látni van az em partikelen, de ahogy azt se, ahogy írtem, hogy az enyv stumája egy nyí volna, vagyis folyás, úgy ahogy a te-nek a té az ilyen stumája, az em-me-nak a mé, az el-le-nek a lé, úgy stak egy alternatíva marad. Az egy alternatíva, hogy az enyv valós stumája on, ahogy ez látni van a partikeleken is: el-ol-al-ál-tól, ahogy em-om-am-tól az ol és az om az olvadás, málás, de az en-ona-an-tól az on is( ez az on egy a házon on-jával), ha ez így van, úgy megvan az opció, hogy az enyv hang rokonja az árja ánjas hangnak, attól, hogy ennek a stumája is on-val entered vagyis ong. Így az enyvnél három opció van: enyv korcs, eredetileg nyí volna a stuma, né, az indogermán ong-tól ered, árja ánjas, az on partikeltől ered, úgy rokonja valahogy az árja hangnak, de onyv volna.

Ranakeredva: az enyv hang így onyv volna, erre kell átírni, ahogy az enyészt is onyésztre, attól, hogy a fingár ilem hang az orosz ílj hangtól ered, vagyis nem fingár hangról van a beszéd, úgy a magyarnak dolga nem volna a fingár hangval, attól is, hogy nem fingár nyelv. Az enyv hang átírva indogermánra eneiue-eniue volna, de ilyen indogermán nem van, ettől a formációtól volt egy alternatíva, hogy egy indogermán nei-től eredne a hang, ennek rekkésje folyás, energikus eredés, ha az ember látja az enyv egyéb hangjait, ahogy enyészt, enyhe, ahogy a tél és a tészta(magyar hang) a te partikel té partikeljétől ered, stakhogy így vagy úgy de van ott egy magánhang az entonál, úgy inkább azt kell mondani, hogy en-vel nem enteredne a hang, attól, hogy en az em(emelés), úgy a partikelrendraku rekkint stak o-val volna a hang, úgy rokonja volna az árja ánjas-nak indogermán ong-tól, úgy azt kell mondani, hogy az enyvet dúrgerni kellene, onyv a hang, stakhogy neiue(nyéve) hang is rekkne egy folyós masszát: onogja, onyv, nyéve.

Ellik, magyarul allik.

Ez a hang is valósan korcs, kurka hang, de itt nem a magyar nyelvtől, hanem már a germánnál is ingó a hang, stakhogy a fingristák ezt a hangot is fingárnak mekegik, egy sytj vagy ilyen hangtól, de ettől, hogyan rakódna ki az ellik hang? Sehogy! A fingár hangtól nem rakódna ki az ellik hang, de ez nem studa, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy stak germán volna. De hogy kirakjuk az ellik hangot, ide is le kell írni a partikelrendrakut:

- ena-ona-ana.

- em-om-am.

- el-(él)-ol-al-ál.

Ahogy:elma-élma-olma-alma-almo-álma.

Kirakni rakjuk az ellik hangot így? Nem! Attól, hogy ellik nem volna, attól, hogy ellik  nem rekkné, hogy kibírongani, sokkal inkább, hogy energikusan ered, úgy ki is van rakva, hogy az ellik hang kurka, korcs hang, ahogy az enyv, ana onyv vagy nyéva volna, de inkább onyv. Úgyhát bizonyosan nem  el-vel enteredett eredetileg a hang, hanem ez is olyan, ahogy az el és ellen hangok, anak eredetileg al és alna, úgy máris bírjuk a raktaga stumát, az al-t. Az al1 az magyarul is azt rekkné, hogy odaát, jenseits, ettől rakódott ki az al2, ahogy nahren, gebaren és waschen, az al1-től az al3, ahogy brennen(erről már volt beszéd az áld hang egy opcionális etimológiájánál, ahogy az oltár is kurka, korcs hang). Az al2-től erednek a magyar hangok, ahogy él, ez rekkja, hogy wachsen(nő, ena), ahogy ettől a valósan indogermán hang is, ahogy alma, ez rekkja azt is, hogy Geist, de élma is(Nahrung), ahogy nekem az almo a Wurf így. Az al gebaren, kibírong, gabírong rekkésjétől erednek a germán hangok aljan, eljan és oljan, úgyhát látni van, hogy már a germánnál is inog a hang, stak a probléma ott van, hogy a magyarnál ép a partikelrendraku, úgyhogy magyarul stak alna volna az ellen, nem a germán elle. De már látni van, hogyan is vál két l-vé az l, ha szakad egy na partikel, stak a probléma, hogy itt nem szakad na partikel, attól, hogy a verb aljan, úgy regyni nem rakem a két l-t. Úgyhát máris kiraktuk az ellik hangot, hogy germán aljan-tól ered, ettől a germán eljan formától, stak ezt nem rakjuk, úgy a hang allik vagy alik vagy inkább aj presenzvel(possesív is) alaj.

Példamondat: ana barma onyvásan almo to alja, allik, alik, böszmája alma.

Óv vagyis ava és avar, avér.

Az óv hangot is a fingristák fingárnak mekegik, kurka, korcs hang volna ott is, ahogy valósan is, stakhogy a fingár hang azt rekkja, hogy látni, v-vel entered, ahogy woj(de részint a magyar is v-vel entered, az óv hang valós formája). Ám a fingár hangval, ahogy látni, woj, dolga nem van a magyar hangnak, az óvnak, ahogy a fingár hang indogermánnak boljad, az indogermán ueid stuma(ész, vigyáz, vizsgál,vicc) d nélküli formája, stakhogy fingár nem volna, attól, hogy már írtuk, hogy az indogermán v-vel enteredő hangok 90 százalékja az indogermán au-ue vagyis va-ve, ahogy vá-vé stumáktól ered. Úgy a magyar óv hang is az indogermán au-ue stumáktól ered,de olyan kurka hang ahogy az enyv, az ellik. Az bizonyos, hogy az óv hangnak dolga nem van egy látni hangval, bullshit az arányolás, a viszony inkább olyan, ahogy a vér-véd-vért hangoknál is, anakat már átvettünk, és kiraktuk, hogy ezek magyar és germán hangok. A vért-véd stumája a wehren, ez a wehren hang az indogermán au-ue stumától ered, vagyis va-vá, ve-vé hangoktól r-vel, úgy indogermán uer stuma rakód ki, nem ver(ez a ve stuma ütési perspektívája), hanem vér( a vér, a bölada a víz rokonja, auer, a va energikus eredésje), úgy a vér, véd az azt rekkja, hogy vé bírongani, félre, tova, úgy van védve, úgy wehrt az ember. Ha ezt kiraktuk, hogy a vér-véd a vé-től ered és hogyan, úgy ennek az analógiájára az óv vajon hogy olyan hang is volna? Hát va! Raktaga, hogy itt van a v az antónál, ana nem kellene, de így egyrakásúbban kirakja az ember, hogy itt a va partikelről van a beszéd vagyis inkább az ava-ról, vagyis a-va, a-ue ez esett össze ó-ra, és ennan már könnyű, attól, hogy az ava hang más nyelveknél is összement, ahogy ír ó, szláv u, árja o, így az óv interpretációja ugyanaz ahogy a védnek. A probléma itt már stak annyi, hogy ezt  formációt az ember könnyen keverné a másik ó-val vagy a-val, ana ősmagyarul is és indogermánul is stak egy partikel, és azt rekkja, hogy vissza. Az óv hang így olyan kurka hang, ahogy az ellik(aljan), vagy az enyv(onieue), úgy dúrgerni kell eredeti formájára, anat a germagyar igenis rak, ava-ra, erre az ava-ra kell egy r, ahogy a wehren-nél, úgy volna avar vagy avart, de ha az r szakad úgy avad, úgy az óv-ot dúrgerni: avarni, avartni, avadni.

Olt-oltalom.

Az old hangról volt már beszéd, ahogy az oldalról is(nem fingár), arról, hogy indogermánok, de ha a magyar nyelv indogermán nyelv, úgy germánok is. Erről a két hangról attól írunk, hogy a fingristák az oltalom hangot az óv-val teszik össze, de nekik az óv nem ava, hanem látni, úgy az alna, egész kompozíciójuk egy bullshit. A két hang az ol stumától ered, de újra ide a partikelrendraku:

- ena-ona-ana.

- em-om-am.

- el-(él)-ol-al-ál.

Az olt verb eredetjét a fingristák az al stumától mondanák, stakhogy az al az odát, nő, aljan(ellik), ahogy él, úgy brennen(az áld hangnál volt róla beszéd). A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy bullshit volna azt mondani, hogy az al stumától ered(itt odaát) azt olt hang, attól, hogy az al az brennen is, habár én inkább álnak mondanám a  brennent, ahogy az ál az más. Az ol stumától ered az old-olt hang, attól, hogy az ol stuma rekkésje: lösen(loszni), scheiden-schneiden(szakajtani), schmelzen, málad vagyis olvad, ahogy faulen és vernichten, erre példa a latin oléo és az örméány olern. Az old és az olt hangok partikeletől vannak így összerakva, az olt az ol-to, to partikelvel, ana kausatív, az old az ed-vel vagy de-vel, ez is partikel, de itt kausatív-presenz, ahogy ered, úgyhát mondjuk örkényt oltem az rekkja, hogy ich löse das Seil, úgy az örkény old  az annyi hogy das Seil löst sich.

Oltalom: ezt a hangot nem rakem, attól, hogy az ol partikeltől ered és dolga nem van az óv hangval, úgy ha én magamra engedem az ol stumát és az olt-ot, úgy azt hallem, hogy lösen és löschen vagyis mondjuk Schuld-ot oltani, úgy az volna oltalom.

Ágyék: az ágyék hangot is fingárnak mekegik a fingristák, úgy hogy a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel. Az ágyék hangot egy bullshit fingár ans-unys hangnak mekegik a fingristák(a fingár olyan szlávos), vagyis így a magyar ágyék hang egy korcs hang volna. A probléma stak annyi, hogy indogermánul is egy kurka hang volna, attól, hogy olyan stuma nem van, hogy ágy(tuti nem az ág-tól ered, ez se fingár, de volt róla beszéd), úgy ettől a ranakeredve az, hogy aspirantos hang volna, arányolóan a fingár etimológiának, stakhogy a fingártól sohase rakódik ki az hogy ágyék. De újra le kell ide írnunk a partikelrendrakut:

-ena-ona-ana.

-em-om-am.

-el-ol-al.

Ha ez itt van, úgy hogy olyan partikeltől is eredne az ágyék hang? Úgy vélem, hogy az ena partikeltől, attól, hogy ez emelkedés is, ahogy az em partikel. Ettől az en partikeltől volna indogermán alternatíva, ahogy indogermán eng, ettől latin inguen konkrétan ágyékot  rekk, germán forma enkva. A latin inguen rekkja, hogy Geschwulst és Lende és Leiste, attól volna, hogy az en partikel(ahogy nő) emelkedés, növekedés, erre az en partikelre rakód egy gho vagy enego, ettől a magyar ágyék úgy rakód ki, hogy az n szakad, az e hosszúvá vál és á-vá, a g gy-vé. De volna egy másik alternatíva is, hogy az ana partikeltől eredne, ettől anag, ez azt rekkja, hogy biegen(ana bizonyosan nem az ak egy n-es formája volna, vagyis az akadnak) konkrétan az ankas, anká (Angel, Anker, Ankel,Anger, Enkel) azt rekkné, hogy Biegung, stakhogy ez inkább segg, Schwung volna(erről is volt már beszéd, hogy nem fingár). Az anag-tól és eneg-tól is kirakódna aspirantizmussal az ágyék hang, stakhogy konkréten az eneg-től van indogermánul is hang, ana azt rekkja, hogy ágyék, úgy inkább germán enka és a latin inguen volna a magyar ágyék hang. Ha ez így van, úgy az ágyék hangot is dúrgerni kellene.

Onto.

A magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, úgy bizonyosan se az agyag(de ez egal, hogy van léma és egyéb), se az ágy hangok nem fingárok. Ezek a hangok kirakásjánál iderakódnak a fenti regályok, anak az enyvnél és az ágyéknál vannak. Az ágy hangról majd később beszélünk újra, ide stak röviden írunk egy keveset, ahogy annyit, hogyha a magyar fingár nyelv volna, stakhogy nem az, ezt az ágy hang is rekkja, de ha az volna, úgy a magyar és fingár ágy hangok azt rekknék anat a német Bett, attól, hogy a német Bett hang a német buddeln verbtől ered, vagyis mondjuk vájni, gerebelni, attól hogy azt rakjuk, hogy a fingároknak Bett-jük volt Krisztus után első évszázadnál, Tacitus idejénél, ő írja ezt le, hogy a fingárok a Bettet buddelik, a felden vájnak, oda legszenek, ahogy ma a csimpánzok, vagyis azt tették a fingárok 1900 évvel ezelőtt anat ma a csimpánzok. De látva az ágy hang fingár etimológiáit, úgy a fingrizmus egy bullshit, attól, hogy ott van wolj hang, ana talán a Wolle volna, de ez nem Bett-et rekk, stakhogy ha a magyar és a fingár nyelv egy volna, úgy Bett-et kellene rekkjen az ágy hang, attól, hogy már régen szétváltak volna Krisztus után első évszázadnál, vagyis a Bett egységes volna és nem egyéb bullshitek, a Bett volna egységes, egyéb interpretáció nem. Ott van még a finn voude vagy vuode hang is, ana bizonyosan nem a votják volj rokonja, talán éppen germán eredetű a fingár hang,attól, hogy a fingár nyelvnél van b-v váltás, de stak a germán eredetű hangokra(de bé van ott bőven), úgy volna, hogy a Bett buoda, bouda finn formája a vouda. Úgyhát az ágy bizonyosan nem fingár eredetű hang, de bizonylosza, majd egy másik lektionnál rakjuk ki a hangot, ide stak két alternatívát írunk, az egyik, hogy az ágy egyik eredeti formája odrj volna, ez a német Etter(Zaun aus Pfahlen) bolgár formája, azt rekkja, hogy úgymond Bett, stak nem Bett, attól, hogy  a Bett-et buddelják, hanem mondjuk Holzgerüst, úgy már más a perspektíva. A másik alternatíva, hogy a regály itt is az, ana az ágyéknál, úgy az indogermán anag, ahogy biegen verbtől volna, ankus-angus. Most ennyit erről, később kirakjuk.

Anto.

Ennél  a lektionnál ígyhát a fingárnak mekegett hangokat, hogy enyv, de stak onyv vagy nyéve, ahogy ellik, de stak allik, alaj, ahogy óv, de stak ava és avar, ahogy ágyék, de enegyék, ahogy részint az ágy hangokat raktik ki, vég,  magyar nyelvtől, vagyis az indogermánmtól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a magyar nyelv struktúrája indogermán. Ezeket a hangokat a magyar, ana indogermán partikelrendrakutól raktuk ki, ahogy:

- ena-ona-ana.

-el-(él)-ol-al-ál.

- em-om-am.

A fenti fingárnak mekegett hangokat így a magyar, ahogy indogermán partikelrendrakutól könnyen kirakja az ember. A partikelektől való kirakásnál enteredtünk az enyv hangval, annak fingár etimológiája valósan orosz, a magyar hang vagy onyv volna vagy nyéva, de a két hang etablálni van, ahogy árja ánjas is volna. Ettől mentünk tovább az ellik hangra,ana  valósan aljan, alja, alik, indogermán al stumától, vagyis élni, alni(allik) és nahren stumától, a fingár etimológiát itt is bullshitnek mondtuk. Az óv hangot is kiraktuk a partikelrendraku rekkint, előbb a vér-vért-véd rekkésjével(Hilfe), erre az analógiára kiraktük, hogy az ó stakis ava volna, és lám az is, attól, hogy az ír és árja és szláv nyelvnél is összemegy az ava ó-ra o-ra és u-ra, de dúrgertük az óv hangot a vér-vért-véd példáján avar-avart, avad-ra. A probléma, hogy az óv hangot az oltalomval rakják össze, de az olt az indogermán ol stumától ered, rekkésje löschen és vernichten itt, az oltalom így mondjuk Schuld oltásja. Az olt-old hangra az ágyék hangot vettük át, arról kiraktuk, hogy a fingár etimológia falsch, a partikelrendraku rekkint az ágyék hangot eneg-nak raktuk ki, és lám latin inguen az eng stumától rekkja, hogy Lende, vagy a germán anko. Ontonál írtunk az ágy fingár etimológiájáról is, hogy úgy ahogy van falsch, attól, hogy egységesen fingár nem volna más, ahogy Bett, attól, hogy a fingárok 1900 évvel ezelőt a Bett-et buddelták, ahogy ma a csimpánzok, úgyhát az ágy-nál is az a regály volna, ana az ágyéknál.

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár vagy ahogy mekegik finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az új-ónemmagyar nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál a p-vel enteredő hangok harmadik részjét rakjuk meg, ahogy az előbbi lektionnál átvett teknő hangról írottakat részint korrigáljuk. A harmadik résznél átvett p-vel enteredő hangok egy részje latin-német, a másik magyar-germán, de bizonylosza, a harmadik részje szláv, ahogy ennél a harmadik résznél is írunk a p-vel enteredő hangokra a magyar nyelvtől(így germán) ősmagyar alternatívákat, úgy dúrgerjük a nem magyar, vagyis nem b-p-s p-vel enteredő hangokat. A probléma ennél a lektionnál az, hogy vannak latin és szláv hangok, anak összerakódnak, úgy az összerakás, a kompozíció nehézkes, de inkább stumásra, stumától írjuk. Ha egy p-vel enteredő hangot átveszünk, ahogy mondjuk a pókot, úgy azt is leírjuk, hogy ez a hang, hogyan is rekkne magyarul, vagyis így a pók formát átrakjuk, átinterpretáljuk(a pók bizonylosza etimológiával bír), ahogy asszociálunk a ponyvától a fonszló-fonyszlóig, vagyis a szláv zászlóig.

Lektion100- A p-vel enteredő hangok3, anak dúrgerni vannak.

Hangok: ponyva, pók, zászló,pucol-pucér(pöce-pöccint) per-parittya, lő, lök(indogermán (s)leu és leuk, (germánok), pingál-pisztráng, fest, indogermán bö-pu-tól: púp, puna, pofa, puffad,pumpa(pempő),puhog, a puggyász az germán vagy szláv, a bizonylosza puha hang, a páhol az latin pavari vagy a bú stumától a pochen, puggyan-böggyan, bötya(batyu), ahogy a bugyi, pác,pózna, cölöp.

Hangok b.: germán pauk vagyis puka(Gespenst, Kröte, Damon, Kobold), szláv pauk, fonyva, fonyszló, fonyó, indogermán steu stuma, ahogy stupa, stupni és stupasz, indogermán ré stuma(rét, réba, ribanc, répo, rés, rész, réspály, réva, réma, réna) és a rébbelni, rébbelasz, rébbelta, rébbelve,debbentyű, debbentály,germán berehtinga, úgy bolognya, boljognya,pudály,mergelés,bölögma,örönka bölögma,halada,halma.

A bö stuma pu-s formája: puna, pumpa(pempő), puka, pukel, puggysz, puhog, pukkan, puffad, pufa(pofa), pufók,pupa, pupák,puttony, pudding,pudály,a pocak( de dúrgerni, stak pukak),puha, germán vagyis magyar hangok.

Előbb egy rekkentés a teknő hangról.

A teknő hangról írtunk egy előbbi lektionnál, hogy bizonyosan nem török eredetű, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de egy opciót nem láttem az etimológizálásnál, hogy az is volna, hogy nem tek a stuma, hanem te vagyis itt a tun, a tenni, ettől van hang, ana azt rekkja, hogy Behalter és görög eredetű, vagyis a tenni-től ered, ez a görög téka hang, ahogy videotéka, ezt a hangot a germán is átvette, germánul is téka, a modern német nyelvnél Zieche, azt rekkja, hogy Überzug,Deckel, vagy Daune. Így volna indogermán hang, ana úgy ahogy teknőt rekkne és így a magyarral is összerakná az ember, hogy a tennitől eredne, és ettől a hangtól is vélik egyesek, hogy a tető nem tegto, hanem ez is a tenni hangtól eredne, de úgy vélem, hogy ez falsch, raktagalosza, attól hogy a teknőnél is a tek a stuma, nem  tenni hang, habár ez is volna mondani fingrizmusnak, attól, hogy  némettől a múltra a múl-tól vagy a dúraka,a Drauche, a dúr-tól nekem a Trog.

Ponyva, pók, zászló avagy fonyva,puka, fonyó, fonszló, fonyszló.

A ponyva valósan is szláv eredetű hangnak boljad, de ezzel olyan ármány probléma nem is volna, attól, hogy a németnél a Plane latin eredetű hang, de nem azt rekkja, ahogy a ponyva, vagyis a Plane bizonylosza hang, nem rakem, volna a platt-tól is, vagy az indogermán pel stumától is, ahogy a már dúrgerta pelenka hang. De most tegyük ontora, hogyan is rekk a Plane hang, az bizonyos, hogy a szláv ponyva hang az indogermán spen stumától ered, de ettől ered a magyar fon hang is vagyis a fonni verb, úgy máris át van rakni magyarra a szláv ponyva, vagyis tükörátrakással, úgyhogy magyarul a ponyva az fonyva volna, így dúrgerjük a magyarlosza p-vel enteredő ponyvát, ott van rája a magyar fonyva.

Pók most szláv pauk vagy germán pauk, vagyis puka, de stak fonjó.

A pók és a fon hangok összerakódnak, attól, hogy a regály az, hogy a Spinne hangokat regályrekkint egy olyan stumától rakják ki, ana azt rekkja, hogy fon, úgy a német Spinne a fon-spinnen stumától, de nem ez az egyedüli, több indogermán hang van, ana más fonós hangtól rakkja ki a Spinnet. A pók hangot a fingristák szlávnak mekegik, stakhogy az etimológiája se regályrekkint van, attól, hogy a vélt szláv etimológia pa+ak, ez az ak egy a magyar ak-val(akaszt és egyéb hangok, de volt már róla beszéd), de ez a szláv pauk nem a 90 százalékos  regály-Spinne-től van, hogy egy fon hangtól rakják ki. A pók magyar, vagyis germán etimológiája volna, hogy a bö stuma p-s formájától ered a hang, ahogy puna, pumpa, púp,puffad, pufa(pofa), pempő, puttony, puhog, puggya(?), vagyis a pók b-p váltású, nem indogermán p-s hang volna. A pók eredeti formája puka volna, de van germán pók és pauk forma is, stakhogy ez a hang Koboldot, Damont, Gespenstet, Krötet rekk, nem Spinne-t, de a szláv pa-ak-ról se mondaná senki, hogy Spinnet rekkne. A puka(böka) c-s formája  pocak, úgy volna mondani, hogy a pók attól pók, hogy pocakja van, kinten, mögött, habár a szláv nyelvnél, az összesnél van pauk hang és Spinnet rekk, de volna az is, hogy volt eredeti magyar vagyis germán puka hang is(pukul), stak ezt a szláv contamináltaja, úgy a magyar a szláv hangot úgy raktaja, hogy a pók az annak pocakja van, schwellend. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy magyarul a pauk a germán pauk volna, vagyis nem van hogyan tenni, stak az, hogy a hangtól, hogy pók loszjuk,fosztjuk a Spinne interpretációt, visszarakjuk eredetire,hogy puka, habár van germán pók és pauk forma is. A rakásnyi pu-s hangtól, ahogy a pukkan-tól is( a pukkan hang is a bö stuma pu-s formájától volna, ahogy a fakad-fokad indogermán pu-tól, és rekkné azt is, hogy pukkan, úgy a pukkan nem hangmímelő) a puka vagy pók ahogy pauk, de inkább puka vissza van rakni és interpretálni is. A puka így bödély, Kobold, Gespenst, Kröte, de ezeknél a hanginterpretációknál volna laguja a Spinnenek is, de egal, arra van más hang.

Fonjó avagy fondár vagy fontár(Spider, de talán fűzár): a ponyva hang így rakódik össze a pók-val, ana a magyarnak germán hang, germánul rekk, ahogy a két hang p-vel is entered, de a pók-ot germán p-snek akceptáljuk. Ígyhát  a ponyva a fon-tól ered, de az magyarul fonyva volna és az is, ahogy a Spinne-t egy fon verbtől rakják ki rendrekkint, úgy volna mondani ősmagyarul a Spinne-t fonjó-nak, vagyis hímnemű kausatívos jó-val, ana nem possesív, hanem kausatívos jó, stak hímnemű, nem úgy ahogy a ja, ana nőnemű, és possesívon is nőnemű.  A Spinne így magyarul fonjó vagyis fonyó: fonjó fonja fonyvát. A fonyva hang volna Netz is, úgy raktányosan az összerakott hang volna: fonjófonyva, vagyis Spinnennetz.

Zászló: a zászló hangnak a dúrgerni való szláv zá-s hangoknál volt volna ena laguja, ahogy a dúrgerta zátonynak(dohonadüna, répó) vagy a zápornak(dohomga, dohonga...) ahogy a zálognak(galagu, lagga, Gelage, Erlag), de most mi ide írjuk, attól, hogy a zászló és a ponyva hangok összerakódnak, attól, hogy a német Fahne hang az indogermán pán-tól ered, ez a pan-pán hang az indogermán spen-től, vagyis a Fahne olyan f-s hang, ahogy a fon, és a kettő stumája a fon is, a Fahne-t fonják, úgy volna mondani a Fahne-ra az is, hogy fonyva, de inkább tegyük össze a zászlót és a Fahnet, úgy kirakódik, hogy fonszló vagy fonyszló. A szláv ponyva hangot, ahogy a szláv zászló hangot dúrgerni kell, fonyvára és fonszlóra, de ugyanott van a leb-lob indogermán stumától a lobogó is. Így a szláv zászló hangot dúrgertük is, ana annyit tenne, hogy Gestaude, Gestaudsel, attól,hogy a Ge a za, a zászló hangnál eredetileg a német stauen, Staude van ott, vagyis Gestausel is rendes hang volna, és a sló a német sel.

Pucol-pucér avagy stupni és stupa és stupasz, ahogy rébbelni és rébbelasz, rébbelta, rébbelve.

A pucol és a pucér hangok is dúrgerni vannak, lagujukon nakta stak a magyar vagyis germán stupni és a stupa és a stupasz, ahogy etablálni van a rébbelni verb, ahogy rébbelasz, rébbelve. A pucol és a pucér hangok latin-német hangok, a latin putére verbtől erednek, ana hang majd feljen a páhol hang egy etimológiai alternatívájánál és a pöce hangnál is. A pucol és a pucér így indogermán p-vel enterednek, ahogy innento c-t innenbírnak, úgy ezek a hangok rondák, magyarloszák, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis p-vel enteredő hang nem volna a magyarnál, hastak nem germán p-ről van a beszéd, de itt latin és indogermán p-ről van a regyó, úgy bé dühensztő, hogy a magyar nackt-ra egy ilyen ronda latin-német hangot mondunk, úgy dúrgerni van az alternatívákra. Az egyik ilyen alternatíva a stupasz(csupasz) a stupni verbtől, ana az indogermán és germán steu stumától ered, bé bö stuma(stép, stap, stuk, stuma, stúcs...), úgy ez van stak mondani a pucér laguján, vagyis az összes lagukon, ahol a ronda pucér van, ott átírást kell tenni, attól hogy a probléma az, hogy a latin-német pucér egyre inkább kidúrongja a stupaszt, stakhogy a pucér és a stupasz így egyet rekk, ha az ember látja a pucér stumáját és a stupasz stumáját, ahogy így a stupni és a pucol verb is. A másik alternatíva volna a pucol hangra a rébbelni hang, a német ribbeln, ha már a pucol latin-német, de a rébbelni magyarabb, talán ősmagyar hang, attól, hogy a ré, indogermán rei stumától ered, ahogy  réva, réna, réma,rés, rész, réspoly, répo(rév), réppen,réba(ribanc) és egyéb hangok, úgy magyarosabb, ősmagyarabb volna a ré stumától mondani b-vel, hogy rébbelni, mondjuk répát rébbelni, krumplit rébbelni. Ha a pucol hangot így átírtuk stupni és rébbelnire, úgy reja magaját, hogy a stupasz egy másik  hangja volna a rébbelni verbtől kirakni, attól is, hogy pucol és pucér van, úgy a hang rébbelta,rébbelve vagy rébbelasz volna.

Per-parittya.

A két hang itt valósan szláv eredetű hang, itt raktagák a fingristák és a két hang együtt van, attól, hogy a per és a parittya is az indogermán per stumától ered, annak rekkésje üt és vág. Stakhogy a per hangról már beszéltünk, hogy ezt a hangot dúrgertük.

Parittya: ha a parittya egy indogermán per stumától ered, rekkésje, hogy üt és vág, úgy egy ilyen verbre kellene dúrgerni, vagy inkább egy dobóra vagy lövőre. Itt két stuma rakód ki nekem, az indogermán uer stuma, ettől örömbály, örömbeltyű, és a deb-dob-tól a debbentyű, debentály, attól, hogy ezek a magyar, vagyis germán hangok, de előbb beszélni és írni kell a lő és lök verbekről is.

Lő, lök: a lő,a lök(lüktet, de ezt dúrgerni) rokon hangok, egy stumától erednek, de hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán,germán nyelv, úgy nem fingár hangok, hanem germánok. A két hang a német schlaff stumájától ered, valahogy rokonjai a lebeg hangnak is, az indogermán leb-lob stumától, de a lő hang az indogermán (s)leu és leu stumától ered. Stak egy nyelv tett ettől a stumától egy schiessen-es verbet, ez a germán nyelv, úgy a hang germán, attól, hogy a magyar nyelv germán nyelv, ha a fingár nyelvvel egy volna a hang, az stak azt rekkja, hogy a fingár hang valósan germán, de totál izolált, attól, hogy másodlagos hang. Ahogy írtem stak a germán nyelv tett a (s)leu stumától egy schiessen-es verbet, ez a német schleudern, de ez inkább leut vagyis lőt volna, de az sch nélkül az ember azonnal látja, hogy a lő a leudern leu-ja, egy germán hang, de nemigen bírem, attól, hogy izolált és fingárnak is mekegnék a fingristák. A német schleudern igen izolált hang is, áttétes hang igenstak, talán azzal függ össze, hogy dobásnál a kéz hajlik, úgy schlaff-vá vál, de ez bizonylosza, annyi bizonyos, hogy a lő egy germán hang, nem fingár, ha a fingár és a magyar egy, úgy a fingár hang germán eredetű hang, úgy:

- Lő: indogermán(s)leu vagy leut.

- Lők: indogermán(s)leug vagy (s)leuk.

A parittya hang kirakásjának entoján már írtem, hogy két hangra írnám át a parittyát magyarra, az egyik volna a deb-dob hangtól és stumától, attól, hogy ez magyar,erről már írtunk, de a döbben magyarlosza, ö-vel van, hogy a dobban-dob-debben és dábban hangok magyarok, attól, hogy germánok, úgy mondani volna, hogy debbentály vagy debbentyú(debbent-jó), úgy itt az van, hogy ütés, stak egy hangmímelő hangtól, úgy a parittya laguján raktább, habár a parittya, ahogy a debbentyú bunkó is volna, úgy nem perfekt. A Schleuder-ra(lőter) a perfekt hang volna az uer stumától az örömbel verb, attól, hogy örbelni németül werfen is(a werf és örb egy és ugyanaz), az örömb a német rümpfen volna, úgy örömbelni az, hogyha a Schleuder örömböl, örjöng, vagyis forong, attól, hogy az ősmagyar Planet öröbály, úgy stak mb-vel volna,hogy örömböl és ettől, hogy örömbály a Schleuder(lőtár). Nekem raktagának az örömbály boljad, nem a debbentály vagy debbentyű- debbentyű Dübel is volna.

Puha, páhol: a puha hangot a páhol hangtól teszik eredni, de ez bizonylosza, nem vélem bizonyosnak, sőt, annak, hogy nem attól ered, nem azt hallem apriorinak, stakhogy a páhol etimológiája is bizonylosza, két etimológia is volna rája, az egyik, hogy magyar,vagyis germán, a másik, hogy latin. Magyar a páhol hang stak úgy volna, hogyha egy germán b-s hangtól eredne, és a p egy germán p,nem indogermán p hang. Ha indogermán p hang volna, úgy stakis latin volna, vagyis a pucol-pucér-pöce-pöccint rokonja, az indogermán peu-puo stumától, úgyhát a latin pavió-tól eredne a hang, vagyis nem magyar volna, hanem latin-német. A másik opció volna, hogy a bú stuma p-s formájától ered a páhol hang, úgy magyar volna, vagyis b-p váltás volna itt, vagyis a páhol az egy volna a pochen hangval, én ezt vélem raktagának, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy egy hangnál az etimológia folyton germán apriori. Ámbár, hogyha a páhol hang a pochen-től is eredne vagy egy volna azzal, úgy se mondanám, hogy a puha a páholástól ered, habár erre is vagy arányolóra vannak példák, de a német zart nem puha, hanem tarta, a tör, indogermán der stumától, vagyis törékeny új-ónemmagyaron. Itt az ember totál mást hall, de hogy a puha hang kirakásját továbbrakjuk, úgy iderakunk két ontot.

Onto.

Puhog vagyis keuchen: hogy a puha hang további kirakásjával továbbmenjünk, arra ki kell raknunk, analizálnunk a puhog hangot, attól, hogy erre is két opció volna. Az egyik opció, hogy magyar, vagyis germán, hogy b-p váltás van, a másik, hogy nem magyar, hanem indogermán p van a puhog hangnál. A puhog hang így vagy úgy nem hangmímelő hangtól ered, hanem az egyik opció, hogy magyar, vagyis germán, úgy a bő stuma pu-s formájától ered, erre példa a német pfauchen, vagy a bö stuma indogermán pu-s, nem germán formájától ered, úgy a hang a litván púksti. A magyar nyelv germán nyelv, úgy az etimológia folyton germán apriori, úgyhát stakis a pfauchen rokonja volna, attól is, hogy így inkább rakja az ember, hogy: pumpa, pempő, puna, pufa, puka, puffad... A puhog ígyhát keuchent rekk, de germán vagyis magyar hang, nem hangmímelő, ahogy nem indogermán p-t bír.

Onto.

Púp: a púp-nál is fennáll a dilemma, ahogy mondjuk  a páhol, puhog hangnál is, hogy most indogermán p-t bír a hang vagy germán p-t, vagyis germán b vál p-vé. A púp hangnál három opció is volna, de más és más stumától: latin púp vagy a böba vagy búba germán hang( böbály, búvály, hogy bivaly?) p-s formája volna, ahogy ott van az orosz pup is, de ez más, ahogy a latin hang és a böba vagy búb p-s formája. Itt is stak az van mondani, ana ehová, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy apriori a germán etimológia, ahogy a germán inkább is rejmed a pu stumának, ahogy: puna,puffad, puhog, puka, pukak(pocak), pukel, pumpa(pempő), ahogy a pofa, de inkább pufa. A pofa vagy inkább pufa hang is germán, azt mondem ősmagyar, attól, hogy p-f váltás a magyarnál nem regályrekkinti, de vannak rája példák, ahogy a stúf(csúf),úgy ha f-vel van, úgy logikusan germán vagyis magyar hang volna és ez az f-es hang ahogy a pufa is erősítja, hogy a púp vagy pupa ahogy puhog germán hangok és egy stumától erednek.

Vissza a puhára: a hangnál az apriori kirakás és Vorstellung, hogy a pu stumától ered, úgy a puha bölögna, vagyis bársony vagy bölésza vagyis Blase, Lippe, mondjuk, hogy a macskatalp bölögna, úgy puha, attól, hogy puffad.  Az apriori hangkirakás így: puna, puhog, pumpa, puffad, púp, puka, pukel, pufa, és ez a pu stuma azt erjeszti, hogy itt bödés van, schwellen. A probléma, hogy ez nem regályrekkinti kirakás, attól, hogy indogermánul 90 százalékosan egy hajló stumától rakják ki az ilyen hangokat, erre példa a magyar lágy hang, úgy volna a puhára alternatíva.... A lágy hangról már írtunk, hogy bizonyosan indogermán és germán hang, de bizonylosza a stumája, attól, hogy három opció is volna, ahogy nem rakni, hogy a lágy az linde vagy leicht, ahogy a lágy hang összerakódik a lány hangval is, úgy három indogermán stuma rejmed ide: indogermán lento, indogermán legwh, ahogy az indogermán lei(abmagern, schwinden, klein), ahogy indogermán lau azt is rekkja, hogy klein és egy ilyen fingár hang is azt rekkja, hogy klein, ahogy ettől ered az angol little hang is. Így a lágy a etimológiája bizonylosza, de bizonyosan germán, stakhogy a magyar a lányval kirak egy lá stumát, anna rekkné, hogy linde, lau, klein, ahogy leicht is. A puha hangot nem is váltanám le, nekem germán hang volna,stakhogy a fingristák a stumás asszociációt is szétsteszik, attól, hogy a páhol-val teszik össze, de az pochen volna, stak az ember apriorian ezeket a hangokat rakja nekje: pupa, pupák, puhog, puna,pufa, puka,pukel,puffad, pumpa(pempő)... úgy nekem és a magyar nyelvnek(germagyar) a puha hang olyan ana puffad, puhog, pukkad( a pukkad hangot se hangmímelő hangnak mondanám, hanem a puffadás eredményjének, ahogy a fakad-fokad se hangmímelő hangok, hanem a bö stuma indogermán pu formájától erednek).

Poggyász vs. bötya(batyu, puttony) avagy puggysz, a gót puggs vs. a szláv pogy, ahogy bugyog vagy bögyög és a bögyi, a bugyi.

A poggyász hang is bizonylosza etimológával bír,attól hogy germán vagy szláv volna a hang, de habár bizonylosza, stakhogy a germán és a szláv úgy ahogy ugyanazt rekkik, attól is, hogy úgymond egy stumától erednek. A poggyászra az alternatíva a szláv pogy vagy a gót puggs, stakhogy a szláv hang a bö stuma indogermán pu vagy pe-s formájától ered, indogermán peng-penk-től, úgy a gót, ahogy germán hangok is a bö stuma germán pu-s formája, ahogy ugyanazt is rekkik így, vagyis Beutel és Bündel. A két g az germános, vagyis inkább gótos, stakhogy a poggyász hang o-val van, ez már szlávos formára áll nakvább, úgy nehéz mondani,hogy ez vagy az, de hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a poggyász hangot germánnak mondanám, hogy a germán az apriori etimológia, stakhogy a poggyász formát dúrgerném, szinkronizálnám a hangokkal, hogy: pumpa, puna, puka, pupa, puhog, puha, puffad, pufa, puttony, pukkan... Úgy inkább magyarul puggysznak mondanám. De ha nem van szinkronizálni, úgy dúrgerni kellene, etablálni a magyarabb formát, ahogy mondani a bötya(batyu), attól, hogy ez is a bö stumától ered, de bizonylosza, hogy bodda, bödda, a bodza vagy a böda,búza hang rokonja volna-e vagy a puttonynak, de bizonyos, hogy germán hang, ahogy a bugyi is,a bugyog is, ahol a verb itt is bizonylosza, de talán itt bödjan volna.

Pöce vagy inkább pudály: ha a páhol hangról beszéltünk, annak egy opcionális etimológiája volt, hogy a latin pávió-tól ered(de kiraktuk, hogy a páhol az pochen) úgy beszélnünk kell a latin-német pöce hangról is. A német Pfütze hangot vagy Plütze hangot a latin puteusnak mondják, habár van arányoló germán hang is, azonos rekkésvel, Bedeutungval, de talán attól volna jevevényhang, hogy pf-es, habár eredeti germán hangok is pf-esek, attól, hogy újabb hangtolódás előtt vannak, vagyis:b-p-pf-f. Ha latin volna a hang, úgy ronda, ronda c-vel a hangnak innento, ahogy indogermán p-vel entonál, vagyis rokonja a pucol és a pucér(de dúrgerta) hangoknak. Stakhogy a latin puteosnak onto ott van a germán pauta, ana stakugyan Pfützet rekk, de erről az alternatíváról később, de nem is mondanám valósnak, attól, hogy ott van a pöccint hang is, anat nem vélem hangmímelő hangnak, hanem latinnak a pucol-pöce párjának, attól, hogy  ezeknek a stumája a peu-pue stuma, ana annyit rekk, hogy schneiden, ribbeln és graben, úgy volna vélni, hogy ezeket rekkik a pöc-pöcc hangok és így latin-németek, rokonjuk a pucol és  pucér, ahogy egyek a pöce-vel. Ha ez így van, úgy a pöc-pöcc és a pöce hangokat is, ahogy a pucol és a pucér hangokat is dúrgerni kell. Ha nem volna latin-német, úgy is, attól, hogy c-t bír innen.  A latin hangnak igenstak arányol a germán hang, ahogy pauta, vagyis puteus-pauta, úgy a latin-német hang dúrgerni volna inkább germánra is, vagyis magyarra, attól, hogy a pauta más formáját inkább rakja az ember. A pauta olyan forma ahogy a pauk a bö stuma pu-s formájától, vagyis a pu volna a stuma, ezt inkább rakja az ember, és ettől a pauta más formáját a Pfudel-t, ez a hang Pfützet rekk, és a magyar azonnal rakja, hogyan is, ahogy: puna, pumpa, puttony, pudding, pukkan, puffad... A Pfudel ígyhát a pudding rokonja, ana magyar hang is volna, úgy rakja a magyar ezt a hangot, én ősmagyarnak is akceptálem, ahogy a puttonynak is rokonja. A Pfudelt kell így átírni magyarra, úgy volna pudály, de mondani volna, hogy puddály vagy puttály is, a magyar így már azonnal rakja, a pu stumától és ezeketől a hangoktól, hogy hogyan is tesz a pudály: puffad, pukkel, pukkan, pufók, pumpál, puddingol, vagyis erjeszed, az ember így már Vorstellungot is bír, hogyan is van a pudály. A pucol és a pucér hangokat erre is kell dúrgerni, ezek a hangok szakítják a pu stumát, a pöce hangot a pudályra.

Pingál-pisztráng avagy fest és bolognya vagy boljognya.

A fenti  két hang, ahogy pingál és pisztráng összerakódik, a kettő egy stumától ered, indogermán peik-től, stakhogy az egyik valósan latin, a másik valósan szláv. A két hang valódi és magyaros stumája a fi-fe volna, attól, hogy bizonyára az indogermán spi és pie stumától erednek, rekkésjük fen és fi vagyis szúr, úgy a pingál eredetileg azt rekkja, hogy szúráson át fest, nem foszlat, úgy a latin eredetű hangot stak a tetoválásra mondanám, ha már kell ez a pi-vel enteredő latin hang nekünk, máshol stak a magyar fest hangot. A magyar fest hang is germán eredetű hang, úgy magyar, az indogermán peis stumától ered, ez mini stuma az indogermánnál, stak a magyarnál vált ármányvá, ahogy fosz(Fase, Faser), fesz( de ezt inkább dúrgertük tensz-re) és a fes-fés hangok is ettől erdnek, ahogy fest és fésű, vagyis a festés ,fésülés, foszlatás, vanjon az rost vagy más. A pisztráng hang az totál irreleváns hang, attól, hogy az ember leélne egy életet is, anélkül, hogy rakná és ismerné, hogy hogyan is van a pisztráng, így még a Begriffssprache nyelvje se volna, attól, hogy konkrét tenkőnek nem rengya az ember ezt  a hangot, ahogy én is. A pisztráng így egy bullshit hang, attól, hogy szláv, nehézkes, ha Forellet az ember nemigen lát, úgy a hang folytonra aljan, idegen marad. A pisztráng így irreleváns hang, dúrgerni is kellene, egy olyan hangra,anat az ember inkább rak és felfog. A germán berehtingát kellene magyarra átrakni, ana azt rekkja, hogy Forelle. A berehtinga az indogermán ber stumától ered, ahogy berna(braun),bernya hangok, de pár hangnál a magyarnál nem van itt több, nem is olyan fontos, fontosabb az ősmagyar bol stuma, ettől kellene kirakni, attól, hogy bol és ber glanzen-t rekk, úgy a bolognya vagy boljognya volna a berehtinga átrakásja, ezt rakkja az ember, hogy boljog és bolog.

Pózna, cölöp: a pózna etimológiája bizonylosza, szlávnak mekegik, a cölöp eredetileg germán, de a formán látni van, hogy nem magyar.

A cölöp hang az indogermán stel vagyis a stellen stumától ered, ez p-vel vagy b-vel, úgy a hang a germán stelp-stolp, de ez a hang nem szláv, hanem a szlávnál is germán, attól, hogy olyan nem van, hogy egy kentumnyelvnél és egy zátemi nyelvnél azonos hang vanjon, attól, hogy stak a  germánnál és a szlávnál van stelp-stolp hang, de a germán kentumnyelv, a szláv zátemnyelv, úgy az egyezés bullshit, a szláv hang germán, marad a rekkelés így, hogy a cölöp német vagy szláv hang úgy, hogy a germán hang a szlávra ment, a szlávtól a magyarra, vagy  némettől ered a cölöp hang?

Pózna etimológia bizonylosza, de lagjuán bölögma, örönka bölögma, halada, halma.

A hang szlávnak boljad, de attól, hogy p-vel entered a hang, és innento z-t innenbír, stakhát a probléma, hogy egy ilyen formájú hang germán is volna, mondjuk, ha b-p váltás van, ahogy ha d vagy t z-vé vál. Ezt arra írem, hogy a  pózna etimológiája bizonyszlosza, így beudna, beutna germán hang könnyen átmenne póznára(erre példa a pác) ahogy a szláv etimológia bizonylosza, attól is, hogy van egy arányoló szláv hang, ana Mast-ot rekk, ez a szláv blózna vagy bolózna, ez a magyar bölög verbtől és stumától ered, vagyis egy volna a bölögna-val(Polster), attól hogy van egy regály, ez a regály igen markáns a görögnél, hogy Mast-ot kirakni, arra egy regály, hogy schwellenedes verbtől teszja az ember, a görögnél erre példa van bőven. Úgyhogy maradjunk a Mast schwellendes interpretációjánál, úgy ha a bölögna Polster ősmagyarul de egyéb más is volna, úgy a Mast bölögma volna, ahogy a bő stume bau(by) formájától a Baum mo-val. Úgy volna mondani, hogy bölögma Mast. A pózna az nem szelt, hanem örönka(rönk, erről már volt beszéd), úgy nem van mondani a Mast úgymond egyéb perspektávájától rája hang, attól, hogy van egy másik regály, az az, hogy szeléstől,gyalulástól, hasítástól rakják ki az ilyen hangokat. A bölögma naknamai előnamája volna örönka, hogy ör, örönk, öröng, az indogermán uer stumától, vagyis: örönka bölögma. A gerenda(germán hang), ahogy a deszka(görög hang), már hasított, de na nem vékony, arra van mondani, hogy bölögma, de ez nem egzakt. A másik regály a hasítás, hogy ettől rakják ki a hangokat, ahogy például a szel stumától, indogermán skel, ennek k-s formájától, vagyis így a magyar hal stumától. A halni verbről volt már beszéd, hogy ezt dúrgertük, kretény-libcsi hang, magyarnak mortály és egyéb hang van, úgy a  hal a szel h-s formája, halni az szelni, attól, hogy halni eredetileg scheiden volt(Abschied), úgy a halma is volna Mast, stak itt a perspektíva az, hogy a fát, a bölögmát halják, szelik, hasítják. A másik hang a szláv kaloda, ez valósan is szláv, ennek germán formája a Holz, vagyis halada. A magyar halad verb azt rekkja, hogy entfernen, vagyis abschneiden, ahol a hal stumára rakód az ed kausatív-presenz, vagy ed vagy de partikel, hogy halad rakód ki( a halad ezen interpretációja bizonyosan németizmus, ahogy ma már nem is látjuk, nem halljuk,nem rakjuk, hogy hogyan is rekk a hang, hogy abschneiden-ként), ettól halada a kaloda. De persze volnának hangok bővel, hogyha mondjuk fent sti-s a bölögma, úgy stihálynak is mondják, úgy bőven volna alternatíva, stak más és ás perspektívától.

Pác: a pác egy német hang, magyar is volna, attól, hogy b-p váltás van itt, de sajnos ez nem magyar, ez német hang, vagyis nem germagyar. A pác egy ronda hang, innento c-t innenbír és a német Beize-tól ered, ez a hang egy a német beissen hangval,úgy a pác rokonja a germagyar(attól, hogy germán), de dúrgerta bűz-büd hangoknak. De ennan is látni van, hogy a formától nem bizonyos, hogy egy hang szláv vagy germán(úgy talán magyar volna)attól, hogy büd-től is válna könnyen pác , vagyis: büd-bűz-pűz-pác vándelésvel. De itt bizonyosan nem erről van a beszéd, hanem arról, hogy a pác a Beize-től vált, úgy német hang. Ha így a beissen valósan a beizen, úgy a beizen harapás vagyis maratás, mondjuk a hús maratásja, savasan és lúgosan. A pác hangot így két hangval mondaná az ember, az első rész egyikje a sav, indogermán seu stumától, a másik a lúg(germán hang,latin lavore, mosni), a második rész maratás vagy mergelés, attól, hogy a pácolás az nedves maratás, mergelés, a sav és a lúg eredetileg nedvesség. A második résznél inkább mergerést vagy mergelést mondanám(méreg,de inkább meregu).

Anto.

Ennél a lektionnál enteredtünk a ponyvával, ezt dúrgertük, kiraktuk, hogy magyarul fonyva volna, attól, hogy a ponyva a fon stumától ered. Erre vettük a pók hangot, annak magyar vagy germán formája pauk volna, puka, de ez nem rekk  Spinnet, ám a magyar pók hangot átírtuk pauk-ra, a germán pauk-ra, ennan puka-ra, ana Gespenst, Kröte,Beutel és Damon volna, ettől talán volna Spinne interpretáció is, de a Spinnet fonjó-ra írtuk át, attól, hogy ez a Spinne normál interpretációja, erre volt a példamondat, hogy: fonjó fonja ona fonyvát. A ponyvától a zászlóig mentünk, annak a hangnak a dúrgerta zátony, zálog és zápor hangoknál volna a laguja, németül a zászló Gestausel volna, de dúrgertük a hangot, a Fahne-t ugyanstak a fon-tól és a zászlótól, a német Gestausel, raktuk össze, úgy a Fahne  magyarul fonyszló. Ranakeredően dúrgertük a pucol-pucér-pöce-pöcc-pöccint német-latin hangokat, attól is, hogy ezek zavarják a germán pu stumát a bö stumától, ahogy indogermán p-vel bírnak. A fenti hangok az indogermán pue-peu stumától erednek,  de a latin putárétól. A pucol hangra a stupni és  rébbelni hangokat írtuk a steu és a ré, indogermán rei stumától, anak magyarok, attól, hogy germánok, ahogy ármány stumák. A pucérra a stupa és stupaszt, ahogy rébbelta rébbalsz és rébbelve hangokat. A pöce hangot dúrgertük a pudály-ra, ahogy germán pauta-ra, attól, hogy a pudály a pu stumától inkább rakni van, ahogy: pufa, puffad, pup, pupák, puna, pumpa(pempő), puttony, pukkan, puhog. Ettől a rakutól már látni is van, hogy mi a bizonylosza púp, puhog és a pufa hangokat germánnak mondtuk a pu stumától, úgy magyarnak, ám a puha hangot bizonyloszának írtuk le, attól, hogy ennek is volna több etimológiája, de antonál azt írtuk, hogy a páhol hangtól nem volna, anat inkább a germán pochen-nek mondtuk, nem a latin pucol rokonjának, stakhogy a puha a pu stumától ered, dolga nem van a páhol hangval. A magyar poggyász hangot átírtuk puggyszra, attól, hogy ez is a pu germán stumától eredne, germán puggs volna, de írtunk a szláv opcióról is, hogy a szláv hang az indogermán bö stuma p-s formájától ugyanazt rekkja, ahogy a  germán hang az indogermán bö stuma germán p-s formájától, úgyhát a bö stuma pu-s formájától a hangok: puna, pumpa(pempő),puttony, puhog, puffad, pufa, pudding, pudály,puka, pukak,puhog, puha, pukkan, puggysz, pukel... Ha a puggysznál voltunk, úgy írtunk a bögya-ról(batyu) és a bugyi hangról is, hogy ezek is az indogermán bö stumától erednek és germán hangok. A pingál hangot dúrgertük, annak rokonja a szláv pisztráng hang, de ezt a germántól átírtuk bolognyára és boljognyára.   A szláv per és parittya hangokat is dúrgetük, indogermán per stumától, a parittyát átírtuk debbentyűra vagy debbentályra, ahogy örömbályra, hogy magyarul mondjuk, ahogy kiraktuk, hogy a lő -lök germán hangok, nem fingárok, de ha a magyar és a fingár egy, úgy a fingár hangok germánok. A cölöp hangot eredetileg germánnak raktuk ki, nem szlávnak, stakhogy a cölö formája nem germagyar, úgy német vagy germán-szláv volna,de a hangot dúrgertük.

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az új-ónemmagyar mekegés nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál töröknek és szlávnak mekegett állat- és dühornamákat veszünk át, anak nem szlávok se nem törökök, ahogy ismerlosza hangokat is, anakról kirakódik, hogy szlávok, vagy töröknek mekegett hangokról, hogy szlávok, ahogy átvesszük bögarészt a juh tematikáját és koncepcióját, anaról kirakódik, hogy indogermán és germán, ahogy mondjuk a juh, az ürü vagy a szláv jerke, a probléma itt már stak annyi, hogy a tematika nem bizonyosan indogermán, attól, hogy a fenti indogermánnak mondott hangok izoláltak. Debbentő, hogy a juh tematikája indogermán bögarészt, attól is, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy attól is, hogy bé de nem állatnak látem a juh és formáit, hanem tributnak. Tributnak látem őket, úgy nem volna debbentő, ha nem volnának magyarok vagyis indogermán és germánok, ahogy igenstak szlávnak vélem én is a sapkát vagy kabátot, de stak attól, hogy nem rakandem ezeken a hangokon, ezek a hangok a magyar stumanyelvet szakítják szét, de ezeket nem tenkőnek látem, hanem tributnak, más népektől, attól vannak ilyen hangok a magyarnál, germagyarnál, hogy tributok.

Lektion 99.- A szlávnak és töröknek mekegett állat- és dühornamákról.

Hangok a.: hörcsög, medve(meddő, meder, medence), bivaly,ürü, juh, jerke, bárány, birka, birs,kecske, bak, kos.

Hangokb.:herkego,berna,bernamedve,bérlosza,búbály,böbály,böly(bövály,böhöly),búmbály,bömbály,bornya(bárnya),bernya,bologna, bölögna, berrány,perzsa barra, szláv bráv,gida, gödölye, borko, berek,birs, bak-búga.

Hörcsög: herkego.

A hörcsög hangot szlávnak mekegik a szláv-fingristák, stakhát a szláv etimológia is bizonylosza, de nonszensz, hogy  a fingristák egy indogermán hangmímelő hangtól teszik eredni a hörcsög hangot, úgy hogy a szláv(cseh és ukrán) hangmímelő hang olyan ahogy a germán és a germagyar, stak más és más stumától. A hörcsög hangot így a szlávofil fingristák az indogermán gher(német girren-gurren) hangtól teszik eredni, ettől a vélt cseh-ukrán forma harkati. A probléma itt már stak annyi, hogy a hörcsög hang a germán vagy magyar hangmímelő hangtól is eredne, ígyhát a her stumától. Nonszensz, hogy a hörcsög szláv volna, de a magyar a hörcsög hangnál ugyanazt hallja, ahogy a szláv, stak germánul vagyis magyarul, úgy a hörcsög hang nem szláv, hanem magyar, vagyis germán eredetű hang. A magyar, her stumáról volt már beszéd, hogy ez a stuma az indogermán ker-től ered, ettől a magyar hangok, ahogy hergel, herken(nem horkan), hereg(nem hörög), hergár(Reiher), hereng(nem harang és nem török), herkel(nem horkol) és egyéb hangok. Nonszensz így a hörcsög hangot szláv hangmímelő hangtól eredni tenni, ha magyartól vagyis germántól is tenné az ember. A hörcsög eredeti formája így bizonylosza, de mi mondjuk stak her-nek az entot, úgy a hang herkego(ahogy herkály nem harkály). A fingristák a magyar vagy germán hangokat átírnák szlávra, de hogyan volna, ha mi azt mondjuk, hogy az indogermán gher-től nem van harkati verb, hanem ez a magyar herk verb az indogermán ker-től, úgy a szláv hang germán. Hol van a regály, hogy a szláv kell, hogy bírjon regályos hangváltással, de nem a magyar?

Ranakeredva: fentebb írtem,hogy a hipotetikus herkego etimológiája bizonylosza, attól, hogy bizonylosza, hogy hangmímelő hangtól ered-e, de a fingristák hangmímelőtől teszik eredni, stak nem a magyartól, hanem szlávtól, de már hangmímelőtől teszik eredni,úgy apriori volna az úgymond szlávra arányoló magyar vagyis germán hangmímemlő stumától eredni tenni, nem a szlávtól. Ezek rekkint a hörcsög raktagán herkego volna, a her stumától, rokonja a herg, herken, hergel, hereng, hergár, herkály hangoknak.

Medve.

A medve hangról már részint volt beszéd az előbbi lektionnál, hogy a fingristák szlávnak mekegik, de ez raktagalosza, attól, hogy a medve hang annyit tesz, rekk, hogy fetttriefend, grammatikailag egy a meddő-vel.

A fingristák ígyhát a medve hangot a szlávtól teszik eredni, erre az eredetre egy idióta etimológiával állnak elő, azzal bé, hogy a medve mézevő. Ezzel az etimológiával a probléma, hogy magyar is volna, attól, hogy a fingristák a medh-től teszik eredni a magyar mézet(de inkább mégh volna), ahogy a magyar enni hang az indogermán ed-től ered, stakhát nem ez a valós etimológia, ahogy  hörcsög az herkego, nem harkati-tól ered, hanem a herek-től, úgy a szlávok a medve hangot se rakják, nem rakják interpretálni. Az előbbi lektionnál már leírtuk a medve stumáját, hogy ez az indogermán mad stuma, magyarul med, ettől ered a meder hang, ahogy latin madére vagy a medence, ahogy a meddő hang is(maddeu), hogy habár a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de nehéz rakni, hogy ezek a hangok ősmagyar maradájok-e vagy se, de most akceptáljuk ősmagyar maradájoknak. A medve rekkésje ígyhát fetttriefend volna, grammatikailag egy a meddő hangval, de a szlávok ezt a hangot nem rakják, attól, hogy náluk nem van mad-med stuma, úgy nem bírják rakni, interpretálni a medve hangot, ahogy a herkego-t, a hörcsögöt se, attól,hogy nekik a magyar hangmímelő hangjuk nem van.

Onto: a meddő laguján bérlosza.

Habár a med stumájáról további három hang van a magyarnál, vagy maradt meg, de úgy se rakjuk a meddő hangot, izoláltnak dívik, ahogy már írva volt az is, hogy bé furcsa az, hogy a német Masten rokonja a meddő hang, vagyis az ember entónál nem azt vélné, hogy unfruchtbar, hanem az antandatétjét, de itt a folyásról van a beszéd, vagyis a meddő az szétfolytat rekk, ettől a vergeblich latin rekkés is. Én azt monden, hogy a meddő hangot inkább dúrgerni kellene, lagujára az egyrakásúbb bérlosza hangot kellene rakni, ez sokkal inkább kirakni van, ahogy struktúrálisan raktább. A bér ígyhát az indogermán bher stumától ered, a bír hang flektált formája, rekkja azt is, hogy Frucht és fötusz, ahogy a bír-tól ered egyéb más hang is,ahogy bérmál(schwanger machen), vagy barno(Kind), barma( anya), úgy a logikus az volna, hogy az unfruchtbar-t a bér-tól rakjuk ki, ezt tagadjuk a lo-val vagy vé-val, vagyis a lo-tól a losz-val(laza) vagy a vész-val, úgy a hang bérlosza vagy bérvésza.

Onto: a medve laguján berna vagy berna medva összerakás.

A berna hangról volt már beszéd, hogy az indogermán bher stumától ered a berna vagyis barna, stakhogy barna vagy barno az a Kind a bír-től, úgy magyarul azt kell mondanunk, hogy berna a braun. Ettől a ber-től és bernától ered a német Bear hang, úgyhát berna medve annyit tenne, hogy das braune Gemastete..

Bivaly avagy búbály, böbály, böly(búvály, böhöly), búmbály, bömbály: etimológia bizonylosza, szlávnak mekegik, de a szláv bizonyosan nem,  stakhogy a hangot át kell írni.

A bivaly hangot is, ahogy a herkegát és a medvét is szlávnak mekegik a fingristák, de nem boljad ez se szlávnak. A bivaly hangra a szlavisták két etimológiát is kiraktak, ezektől az első etimológia, hogy a latin bubulustól ered, stakhogy ennek a hangnak az etimológiája is bizonylosza, de reja magaját, hogyha latin  volna, úgy nem volna szláv, attól, hogy a németen át is itt volna, mondjuk a Büffel-től(etimológia bizonylosza). De vissza a latin bubulusra, ana hangot görögnek mondják, a Kuh rokonjának, de ez is bizonylosza, úgy a latin hang etimológiája is. A latin hang, habár a magyar bivaly nem a latin hang, etimológiája összarakódik a magyar bivaly etimológiájával, attól, hogy vannak metszéspontok, etimológiai opciók metszéspontai. A latin bubulus, ahogy a magyar bivaly első etimológiai metszéspontja, hogy a bú-búg stumától ered a két hang, ahogy a búgályok(bagoly, bögöly, béka, bika, Dr. Bubó), úgy a latin bubulus hang a litván baublys volna, de véljük, úgy a búb hangmímelő hang mb-s formájától is volna, ahogy a bömböl hang-tól, de raktagán búmból, úgy a Büffel búmbály(bömböl-ja) is volna. A másik opció volna, hogy a bö stuma(ezzel függ össze a másik szláv etimológia) bimbó formájától ered a bivaly, ahogy a bimbó rokonja a pempő és a bumburnyák(bizonylosza, hogy szláv-balti vagy magyar hang), de úgy volna a bivaly bimbóly vagy bumbuly ,de inkább bömböly. A másik két etimológia is a bö stumától ered, ahogy a bölna(bölény) is ettől ered, úgy a másik szláv etimológia is, namarekkint a böja-tól, a buja-tól, stakhát a böja-buja hangok nem szlávok, hanem magyar és germán eredetű hangok, de nem vélném, hogy itt a böja hang volna, sokkal inkább vagy búb vagy stak síma böly hang volna itt. Ígyhát egy opció volna, hogy a búb-tól(búbor, bubbeln) ered a bívaly hang, de a búbot inkább mondjuk böba-nak. A búb egy germán formája a bíva, vagyis a b vál v-vé, ahogy az u vagy ö í-ve, ez hangvándelés az összes etimológiai opciónál fennáll, ha már a latín babulusnak kell bívá-vá válnija, úgy fennáll ez a búbálynál, búmbálynál is vagy bömbálynál is. Erre a germán bíva-búva-ra rakód rá egy l vagy ly, úgy kirakód búvály vagy bívály, így a búb hangtól is volna,stak a búb a Dr. Búbó, így böb-nek kell  mondani, de a bömböl az már búmbol volna, bömböl már a bimbótól jenne. A bivalyra az utolsó opció volna, hogy a bővül-től ered, vagyis stak símán a böl stumától, stakhogy az ö-nek és l-nek innento rakódik egy v hang, arányolóan, ahogy a böl hehes-vé is válna, úgy volna böhöly, ahogy a Kelch-től kehely.

Ranakeredva: ígyhát bizonylosza a latin és a szláv etimológia is, ahogy az is, hogy a magyarnak van-e dolguk velük, ahogy a magyar bivaly etimológiája is, ha latint és a szlávot végvetjük, attól az összes opciótól kirakott hang volna Büffel.

Az opciók fazitja:

- Indogermán bú stumától: búbály, ahogy a litván baublys, ahógy a búmbel(nem bömböl)-től a búmbely.

- Indogermán bömb-bimb-től:a bimbály de inkább bömböly.

- Indogermán bö stumától, a búb-tól: búbály, a v-s formaa germán búva-bíva.

- Indogermán böja: böjály.

- Indogermán böl stuma: itt azt mondtuk, hogy így a bővültől volna v-s formája, hosszú formája a böl stumának, úgy ahogy hehes a böhöly, úgy ahogy a Kelch.

Ha nem rakjuk pontosan a bivaly hang etimológiáját, attól is, hogy bív hang nem van, úgy stak annyit tennénk, hogy a bívaly hangot dúrgerjük, lagujára az az összes fenti hangot tesszük, attól is,. hogy az összes fenti hangot interpretálná az ember így vagy úgy, hogy Büffel: búbály, búmbály, böbály, bömbály, böly, böjály.

Juh, ürü, jerke:

A három hang indogermán hangnak boljad( indogermán nyelveknél vannak ott, de bizonylosza,. hogy valósan is azok-e), az első germán, a második indogermán(germán is volna)a harmadik már szláv a magyarnál, vagyis kettő volna magyar, egy szláv, nem magyar.  A három hang az indogermánnál izoláltan áll ott, nem rakni az indogermán stumáját, hogy hogyan is rekknek a hangok, stak azt ismerjük hogy ezek a hangok sok indogermán nyelvnél vannak ott, de inkább Begriffről beszélnek, nem stumától ezek a hangok, úgy talán volna, hogy egy morsadta nyelvtől és néptől tributok voltak az indogermánnoknak(sumér vagy nem ismert) ezek a hangok.

Juh: a juh hang nem fingár, de fingár etimológiája nem ismert, hanem egy indogermán óui stumától ered. A juh hang és forma a germán áwi, oi,ou formáknak rakód nakvább,de a magyarnál entora rakód egy germán j, úgy vál a germán oi-tól vagy ou-tól you, vagyis juh. Ez az egyedüli indogermán alternatíva volna, attól, hogy nem vélném, hogy a jog vagy Joch hangtól eredne, úgy a juh hang kurka, korcs hang, ahogy majd látni van a jerkén is, de germános. A magyar juh hang egy példája annak, hogy fingunk nem van, hogyan rekk egy hang, de ugyanez van az indogermán óui-val is, úgy azt kellene mondani, hogy talán a juh egy szubsztrátumhang, nem részje az indogemrán nyelvnek, ahogy úgy a magyarnak se volna, stak az indogermánok az aljanoktól a juht tributként emelték, úgy vált a juh Begriff-vé. Ígyhát a juh az indogermán oiu, de a magyarnál germán, bizonylosza az indogermán etimológia, úgy aljan hang volna.

Ürü: a juh párja az ürü hang, anat török hangnak mekegnek a fingó-türkisták, stakhogy a török hangval a magyarnak dolga nem van, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Az ürü hang az indogermán ueren stumától ered, ettől az árja uren és ure, a görög eiros, ezek ürüt vagyis Widdert rekknek,  a magyarnál az ue-től ü vált. Az ürü hangot stak Widdernek mondanám, attól, hogy Widder, de más nyelv is tesz ettől Hammel-t, ahogy a latin nyelv, úgy ahogy vervéx. Ez az ürü hang a germánnál, az ismert germánnál nem van ott, nem bírja, de talán bírtaja, ez bizonylosza, úgy stak indogermánnak mondanám, de így magyarnak is, vagyis germánnák is, hogy bizonylosza, hogy a germánnál ott volt-e. Az ürü hang is ilyen begriffes hang, attól, hogy a továbbiakat nem rakjuk, a probléma az, hogy a török etimológia kivenné a hangot a Begriffssprachetől, stakhogy az ürü nem Hammel, hanem Widder, stak kivételesn, ahogy a latin vervéx, így nem igen volna, ugyanstak egy indogermán stumájú török hangval interpretálni az ürü hangot, úgy hogy a stuma a magyarnál is ott van, de magyar, ahogy germán, nem török: az ír és írt, indogermán uer és uert-től. A török etimológiát így végvetjük, de talán volna itt valós, mondjuk, hogy a hang egy indogermán stumától ered, de a türköktől az ősidőknél, vagyis a türkök( kevert arta, indogermán és mongoloid) az indogermánoknak szánt tributot indogermánul vélték mondani, stak rossz indogermánsággal, úgy hang a eredete és etimológiája bonyolult  volna.

Jerke: egy újabb indogermán eredetű hang, de indogermánul is inkább Begriffnek veszem, ahogy a magyar jerke hangot, attól,hogy fingem nem van, hogyan is rekk a hang, se magyarul, se indogermánul, se szlávul. A jerke hang egy indogermán erej-oroj hangtól és stumától ered, ahol a valós stuma er-or, stakhogy szláv erdetű hang, ezen látni és hallani van, hogy entora egy szláv j rakód, úgy a magyar jereke hang a szláv jers hangtól ered, egy kicsinyítővel, ahogy ka-ke, úgy jerke hang rakód ki.

Ranakeredva: a juh, az ürü, a jerke indogermán hangok,  juh germán, az ürü indogermán(germán), a jerke szláv, stakhogy egyiket se rakja az ember se magyarul, se indogermánul, úgy fennáll az opció, hogy ezek nem állatok, hanem tributok.

Kecske: ezt a hangot töröknek mekegik, de a magyarnak dolga nem van a török nyelvekkel, úgy a formától nézve és látva nem volna más stak egy szláv hang, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy ha nem germán, úgy indogermán, ha nem indogermán úgy szláv, formailag szlávnak boljad, a szláv kótjka-nak. A probléma, hogy ez is stak két nyelvnél volna, germánnál és szlávnál, a latin párosítás bizonylosza, ahogy catulus, de a szláv hang germán formája hatle. A szláv kótjka-nál a tj vál cs-vé, így vál kócska-vá, arra kecske-vé, de talán rokonja volna a török hangnak, stak a török fontetikusan írja le, de bizonylosza így, hogy indogermán vagy török hang, de egy olyan régi hang, hogy a germánnál k-h váltás volt. Magyarul  kecske hangot nem rakem, de a germán hatle vagy hadle hangot se germánul, az is ott áll izoláltan, ahogy egy Begriff, talán úgy ez is egy tributhang(egal, hogy szlávtól vagy töröktől)? Olyan hangmímelő hangot és olyan substantívot, ahogy kecs tagadem, ilyen nem van, úgy stak szláv volna a kecske hang, vagyis a jerke szláv, ahogy a kecske is, de sehol török( hastak nem őstörök a szláv kótjka, tributhang).

Gida, gödölye: erről a két hangról stak röviden írunk, attól, hogy már írtunk és beszéltünk róla, hogy indogermánok és germánok, a gida a német Geiss, a gödölye a gidila, kizzila. Márt írtunk arról, hogy a gida a kecske laguján is raktaga hang volna, ha átírnánk a struktúrát, dúrgernénk a kecskét,úgy a gida a Geiss volna, a gidilya, a gödölye a gödölye.

Bak: avagy a búgo, a bika.

A bak hang, habár német jevevényhang, indogermánnak mondanám, antandatéve a bizonylosza ürünek, jerkének,juhnak, attól,hogy ezekről írtem, hogy indogermánok,  bizonyloszán indogermánok. A bak hang indogermán búgo formától ered, ez azt rekkja, hogy a bak eredetileg bugo, búgus vagy búgó, vagyis a bak hang az indogermán bú stumától ered, egy a bak így a békával, a bikával, a bagolyval,a bögölyvel, ha ez így van, úgy a bak hangot dúrgerni kellene, stak maradnija kellene a búgo-nak.

Kos: az etimológia bizonylosza, de bizonyosan nem török, sokkal inkább szláv volna,attól is, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgyhát a kecske nem volna török,hanem  szláv, ahogy a jerke is, a többi átvett hang indogermán és germán. Kéts zláv etimológia volna, az egyik azonnal látni van,ahoigy a szláv kozel, ez a koze-tól, ez az indogermán kago-tól,de  stak germánnál és szlávnál van, úgy volna sansz, hogy török, tributhang. A másik etimológia volna, hogy a szláv kosa-tól ered, ana azt rekkja, hogy Haar.

Bárány: etimológia bizonylosza, hogy bornyo(brunja), bernya, bolognya, bölögnya vagy berrány volna.

A bárány etimológiája bizonylosza, de nem szláv eredetű hang, több etimológia is volna rája, ettől van kettő, anat már felvetettek, az egyik szláv, a másik szlávon át,de perzsa. A bárány szláv etimológiája azt mondaná, hogy a bárány tinó, herélt volna, úgy ez a hang volna a szláv bráv hang, a magyar és germán bor stumától. A másik etimológia volna, hogy a bárány hang az ürü hang perzsa formája volna, vagyis a perzsa barra, ez az árja varnak-tól eredne, de ezt a hangot végvetettem, már stak a barma-tól is, attól, hogy a barma a bír flektált formája, a magyar nyelvnél nem van v-b váltás, de a szláv bráv hangot is, ana Schafvieh-t rekk szlávul a bor stumától, bizonylosza hogyan, de az bizonyos, hogy a bárány nem tinó(balti hang). A harmadik opció volna, hogy a hang olyan, ahogy a bársony hang, vagyis a böl l-je vál r-vé, erre van példa a böl és a bol stumától az árja nyelvnél. A bársony a Balg is, magyarul bölöga ahogy ettől az ősmagyar Polster a bölögna, az árja formája bárhana, vagyis mondani volna, hogy bárány is. Nem mondem hogy az árja bárhana volna a magyar bárány hang, de stak rekkem, hogy van olyan, hogy az állatot vagy dühort keverik a szőrjével vagy bundájával, vagyis ha bárányt mondanak úgy bársonyt,de én ezt az opciót is végvetem. A negyedik opció volna, hogy visszmegyünk a bor stumára, úgy a bárány Spiesser volna, ahogy a borjú vagy stikó hang, vagyis ana, nem bír rendes harvat(szarvat). Az ötödik opció volna az, hogy a bárány azt rekkja, hogy fahl, erre két opció volna, az egyik a ár leírt árja l-r váltástól a bologno hang, vagyis borhna-barhna, a másik rendes r-től ered, az indogermán ber stumától, ettől a berna hang, nem barna(barna az Kind), de a ber azt rekkja, hogy glanzen, strahlen, úgy a ber stumától a hang, hogy a berna is rekkja, hogy fehér, bolo, erre mondjuk a szláv hang bernya vagy bronj, de magyar hang is volna, rekkésje, hogy bolo. a hatodik opció volna, hogy a berr-berreg hangtól ered, ennek egy bár formájától, de ez bizonylosza. Egy indogermán bher stumát nem erintünk itt, a bír-t, attól, hogy a bárány bizonyosan nem ettől van. A bárány hangval ugyanaz a probléma, ana a birkával, hogy a kettőnek bizonyloszák az etimológiáik, nem van dernya stumájuk, látni van, hogy kurka, korcs hangok, úgy ha a stuma bizonylosza, úgy nem az unbedingt stumától kell enteredni, hanem a tenkőtől, a tenkő akcidentálijaitól és attribútumjaitól, ezekre stumákat lelni.

E metódus rekkint az opciók:

- Indogermán bor stumától( magyar is): szláv bráv hang.

- Indogermán ueren stumától: az ürü talán perzsa formája, az árja varnak-tól, a perzsa barra.

Ez a két opció végvetve van, a bárány egyiktől se ered. A bárány tenkő attribútumjai: bolo, fehér, volna bölöga is, vagyis Balg, ahogy bornya is, egy Spiesser, bernya is vagyis bolo, de béget, és berreg is.A probléma stak annyi, ahogy az ürü-vel, jerkével, ahogy juh-val, hogy ezek tributállatok, vagyis a tributállatoknak nem kell a nyelv részje vanjanak de ha a nyelv részjei, úgy a fenti akcidentáliái vannak a báránynak.

Az akcidentáliáktól a stumák rekkint:

- Indogermán bor stuma: bornyo, ez rekkné azt, hogy Spiesser, ahogy stikó és borjú, struktúrálisan logikus volna.

- Indogermán böl és bölög-től: itt feltesszük, hogy nem r hang van a báránynál, hanem l, úgy a hang az árja bárhana volna, Balg is volna.

- Indogermán bol-tól: it is feltesszük azt, hogy, hogy az r talán l volna, úgy a hang bologna vagy bolognya volna, úgy az árja hang borhna.

- Indogermán bher-től: ettől a berna hang, nam barna, a barna a Kind, de a berna nem stak braun, hanem bolo is, a német Lamm az inkább braun( a német Lamm  boljáról emelja namaját), úgy bernya bolo, fahl, vagy berna-bolo(braun-weiss).

Indogermán bher stuma: berr és berreg egy bár-os formája volna, attól, hogy a bárány bár, berreg is, béget.

Látni van, hogy opció volna bőven a  bárány hangra, de a bráv és barra hangokat végvetettük, ha a bárány az bölögna vagy bologna volna, úgy a bárányt dúrgerjük.  Ott van így a bernya és bornya hang, ahogy a berrány(berren): bornyo, bernya, bölögna, bologna, berreny. Úgy vélem, hogy a bárány hangot inkább dúrgerni kellene, hogy a fenti hangoktól és a Lamm akcidentáliájaitól egyet etabláljunk, hát a Lamm az berreny, hogy berren, hát a Lamm az bölögna, hogy Balg is Polster is volna, a Lamm bornyo, egy Spiesser, ahogy a Lamm braun is, úgy bornyo, de bolo és fehér is, ahogy a Lamm bologna is.

Birka: az etimológia bizonylosza.

A birka hangot is szlávnak mekegik, stak a probléma az, hogy a szláv etimológia is bizonylosza, magyar vagyis germán volna. A birka hangnál a metódus: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az indogermán és germán nyelvnek innen kell rakandni, ahogy  indogermán grammatika rekkint; ha egy hang bizonylosza, úgy nem a stumától kell enteredeni, hanem a stumát kell visszarakni a tenkőtől, vagyis a  tenkő attribútumjaitól, az akcidentáliákat össze kell vetnie az indogermán stumákkal és a fenálló új-ónemmagyar nyelvvel. A bir-től négy asszociáció volna, a bírni verb, a birs és a Birke, ahogy egy bir hangmímelő hang. A bírni verbet kivettük innen, ahogy már a báránynál és a borjúnál is, attól, hogy a borjú a stikó a bor stumától. Ha a bor stumánál vagyunk, úgy a birkától asszociálunk a birsre, a borsra, attól, hogy a birs a bors hang i-s formája, a bor indogermán stumától, úgy a birka a borka i-s formája volna. A magyarnál stak egy bir-es hang van ez a birs, de nem vélném, hogy a birs-birka párok volnának. A birka másik akcidentáliája, hogy bolo, fehér, úgy a ber stumától, ahogy berna, talán bernya(bárány) rokonja volna, eredne, vagyis ez a német Birke, de ez fehéret, bolot, bernyát rekk. A harmadik opció volna, hogy a hang hangmímelő hangtól ered, egy opció, anat már a báránynál is felvetettünk, úgy itt is a berr hangról volna a beszéd, erekkint berrka volna, hogy berreg és béget.

Ranakeredva: ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy azt kell mondani, hogy a birka hang egy nemstumától ered, attól, hogy bir stuma nem van, ahogy eredetileg birs se, stak bors. A birka úgy volna borka, vagy berka, ha Birke, vagy berrka, ha a berr-berreg stumától eredne. Megmondani, hogy ez vagy az volna a birka, nehéz, attól, hogy három stumától kirakni van a három hang, ahogy a birkának három attribútumja is van, úgy ahogy a báránynál is sok stuma és attribútum van.

Anto.

Hangok: hörcsög, medve(meddő, meder, medence), bölény,ürü, juh, jerke, kecske, kos, bak, birka, bárány, birs.

Hangok: herkego, berno, bernomedve, bérlosza, búbály, búmbály, böbály, bömbály, bölyo, gida, gödölye, búgó, bornyo, bernya,bölögna(bárhana), bologna(borhana), berrány, szláv bár, perzsa barra, borka, berka, berrka.

E lektion entojánál átvettünk három szlávnak mekegett dühornamát, azokról kiraktuk, hogy egyik se szláv, hanem magyar eredetű hangok, ahogy a hörcsög, de inkább herkego, a her magyar és germán hangmímelő stumától(indogermán ker), ahogy a szláv harkati és a magyar stumma összeesik, de inkább a hörcsög a her stumától ered. Átvettük a medvét is, kiraktuk, hogy a szláv etimológia bullshit, hogy a medve az indogermán mad, magyar med stumától ered, fetttrieffend-et rekk. A bivaly etimológiája nehézkes, de nem szláv, antonál azt raktuk ki, hogy dúrgerjük a bivalyt, lagujára ezeket a hangokat etabláljuk: böbály, bömbály, búbály, búmbály és bölyo.

A három dühornama után átvettük a juh tematikáját, részint a kecskéjét is, és az volt az antoranakeredva, hogy itt sehol se van török eredetű hang, ana furcsa is, attól, hogy ezek, ahogy juh és kecske inkább tributok volnának, antandatét a marhával és lóval, attól, hogy ezeket marokjuk és lopjuk, ezeket lopni kell, hogy bírjon az ember tributot. Az ürü nem török eredetű hang, hanem indogermán, talán germán is volna, indogermán ueren-től, a juh germán eredetű hang, indogermán óui-tól,  a jerke szláv eredetű hang, indogermán erej-oroj stumától. Az ürü, jerke és juh a Begriffssprache hangjai, úgy talán volna, hogy ezeket az indogermánok emelték tributként. A kecske se török eredetű hang, hanem szláv, szláv kótjka, a bak búgó volna. A bárány etimológiája bizonylosza, de nem szláv ahogy a  birka se. A bárány bizonyosan se nem szláv bráv, se nem a perzsa barra, hanem bizonylosza az etimológiája,több opció is volna, úgy inkább dúrgerni kellene ezekre a hangokra: bornyo, bernya, bologna, bölögna, berreny. A birka etimológiája is bizonylosza, három alternatíva van: boróka, berrka, a berr-től, ahogy a német Birke, vagyis berka, attól, hogy a juh bolo,vagyis fehér.

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az új-ónemmagyar mekegés nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál a reptíliákat és az ampfíbiákat, azoknak a namájait vesszük át, ahogy varangy, béka, teknősbéka, kígyó, az antonál azt rakjuk ki, hogy ezektől a namáktól stak egy bír biztos etimológiával, ez bé de a varangy hang, habár a fingristák a varangynál így is félrebeszélnek, ám a béka és a teknő hangokat töröknek mekegik, a kígyót fingárnak, a török hangok falsch-ak, a fingár bizonylosza, de kérdéses, hogy a fingár hang valósan fingár-e.

Lektion98-Reptíliák és amfíbiák.

Hangok: die Kröte a varangy,der Frosch a béka, Schildkröte a teknősbéka, ahogy teknő, die Schlange a kígyó.

Hangok: var, varas, varangy, pudda, puda, forogszka, foroszka,béka-bauka,brekeg(béget, blékatjan, berreg, brekeg)indogermán skel stuma, ettől kelios, skelios, keio a kígyó(?),szalanga,örmo, angolna, erejmár, áraszály,meder, meddő, medve, medence,lavor(lavóre), indogermán tekw stumától tekinos, indogermán tekth stuma, tákol, latin testa és testúdó, szláv tesati és tastati verbek, indogermán steu stuma ettől a stukna, ten-tenk stumától tenkő, mel-mol-múl-mal-mál stumától múltra, a Mulde, a dúr stumától a dúrek ettől dúrga vagy dúrka a német Drauche.

Varangy.

Enteredjünk a fenti hangoktól azzal, ana könnyű, reknán kirakni van, etimológiával bír, ez a hang bé a varangy. A varangy hang, ahogy a var, varas nem az indogermán uer vagyis varrni verbtől ered,hanem egy másik uer indogermán stumától, anatól a magyar orr is ered, de az orda nem az őrda, a vár, a vár az őrda, indogermán uer(wahr) stumától ered. A varangy ígyhát a var-tól és a varas(varacs)-tól ered, de ezek nem a varrni-tól erednek. A var hang a germán var, weer ahogy wearh, ezek a formák vannak a germánnál, így a magyarnál, rekkésjük erhöhte Stelle im Gelande oder in der Haut, mondani volna orr. A varangy attól szelentje magaját a Frosch-tól, hogy a varangynak varjai vagy Warze-jai vannak. Konkrét indogermán nd-s forma nem ismert, úgy stak vélni van, hogy a varangy az nazális formája-e az uerda-nak vagy a Warze-nak, máshogy orda-nak(orangy). Konkrét grammatikailag a hang volna: uer-ana-da-ja, de ez bizonylosza, ahogy már írtem, hogy ez most nazális vagy sem, ahogy van-e itt possesív-kausatív ja. A varangy így az, ana varat és Warze-t (orda), varda-t bír, attól nem Frosch.

Varas vagyis varacs: a magyar varacs hang ámbár már igen szlávos, attól, hogy cs-vel van a hang, úgy a magyar varacs hang az szláv varch hang volna, ana eredetileg varas volt, attól, hogy a szlávnál az s vagy sz vál cs-vé, így nehéz mondani, hogy a varacs magyar-e vagy sem, de a varangy már igen, stakhát a varacs-ot át kellene írni varas-ra. Igenstak az van mondani, hogy a magyar orr hang is eredetileg varas volt, vagyis varr, ahol az s vagy sz r-vé vál.

Alternatíva a varangyra: raktaga alternatíva nem volna, attól, hogy kevés indogermán hang van a Krötere, stakhogy a német Kröte etimológiája is bizonylosza, ahogy stak egy germán hang rekkja a varangy varas pespektíváját, ana hang rokonja a a punának, pumpának és a puddingnak, a germán pudda a bö stuma pu-s formájától, úgy hogy ez a pudda is rekk Warze-t, úgy varangyot is.

Béka.

A béka hangot töröknek mekegik, stakhát a magyarnak dolga nem van a törökkel, hogy indogermán és germán nyelv. A probléma annyi, hogy a töröknél van arányoló forma és rekkés is, de ha van is, stak véllosza volna, attól, hogy ilyen arányolás volna itt vagy ott a zuluval is, de nem mondjuk, hogy ez a hang vagy az a hang zulu volna. De talán az is volna, hogy a béka hang egy neologizmus, utóbbi hang, de a hang a töröknél is indogermán volna. A béka hang etimológiája igenstak hangmímelő volna, így új, rokonlosza, hastak a török nem ered a magyartól, a magyar meg egy indogermán és germán nyelv. A hangmímelőre vannak opciók bőven, az első, hogy az indogermán bé-bó hangtól ered, ahogy bégetni, ahol mondjuk a g k-vá vált, úgy kirakódott, hogy béket. A második opció volna, hogy a blöken-től ered vagy a blékatjan germán formától, ahol az l szakad ki, úgy vál a verb békatjan-vá. A harmadik opció volna, hogy a berreg brekeg formájától ered a hang, ana szlávosnak boljad, a szláv brék, de van germán forma is, ahogy bearkian vagy brak, itt így az r szakad ki, úgy vál a hang békeg-vé. A negyedik opció volna, hogy a béka rokonja a búgályos hangoknak, ahogy bagoly, bögöly, de ezek stak búgályok, ahogy a szláv byk, a bika. A bikára is azt mekegik, bégetik,hogy török hang, de valósan szláv , a búg rakustuma k-s formája a bika, úgy igenstak volna, hogy a béka dumpfen Schlag brekeg, úgy a béka bauka, buka, baka, volna, vagyis így egy hang a biká-val. Ezt rekkem opcionálisabbnak, hogy a béka hang egy a bagolyval, bögölyvel, bikával, stak ez baka, beuka. Ha ez vagy másik volna a béka etimológiája, úgy volna, hogy ez a hang ment át a törökre.

Opciók:

- Indogermán bé-bo stuma: béget, béket.

-Indogermán blöken: blékatjan-békatjan.

-Indogermán berreg: brekeg-bekeg-békeg.

-Indogermán:beu, beug, búg: bagoly, bögöly, bika, búgályok, úgy a búg k-s formája volna bauka, beuka, baka.

A béka ígyhát hangmímelő hangtól ered, a négy alternatívától eredne ettől is és attól is, de opcionálisabb, hogy a béka a bagoly, bögöly, bika.

Alternatíva a békára: forogszka, foroska.

Az előbbi lektionnál átvettük a porontyot és a fruskát az indogermán per-sper stumától, ha ezt a két hangot átírjuk magyarra, germagyarra, úgy a két opció volna a béka laguján( habár a békaval gond nem van, ha az ember loszja ezt a hangot a fingrizmustól, az ember megszokja, hogy az egyik hangmímelő hangtól rakja ezt, vagy a bika rokonjának), az egyik a foronty, hogy a Frosch folyton forong vagy a német Frosch, a fruska magyarul forongszka vagy foroska. Habár a Frosch összes aspektusját egy mondtanál mondanánk, ahogy: béka brekeg, béket, búg, berreg, bauka, a béka forong úgy forongszka, foronty.( Ha a Frosch-nál vagyunk, úgy azt ide kell írni, hogy van lyan szláv hang, hogy brék, ez azt rekkja, hogy hüpfen.)

Teknősbéka.

Teknő.

A teknő hangot töröknek mekegik, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis indogermánul, úgy magyarul kellene ezt a hangot kirakni, ahogy ezt tettük már a békánál is, és kiraktunk így indogermán etimológiát, attól is, hogyha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az etimológia folyton indogermán apriori. Ígyhát át kell venni a teknő hangra az indogermán etimológiákat és alternatívákat, ha ezt átvesszük, úgy azt is át kell venni, hogy a teknő raktaga hang-e a béka hangval együtt. Ígyhát a teknő hangot töröknek mekegik, stakhát a magyar nyelv logikája indogermán és germán, úgy itt a magyar egy tek stumát hall és rak, ahogy egy ana partikelt, vagy tek-ana-t, mondani volna tekve. Az első rész ígyhát egy tek hang, ana indogermán tek-tak vagy teg-tog vagy tenk-tank volna. Konkrétan nem ismerünk ilyen indogermán hangot, vagyis, hogy egy tek-na Trog-ot rekkne, de volna, hogy az a lagu itt is, ahogy a békánál, hogy új hang( a béka hang ki van rakni indogermán hangmímelő hangoktól). Ha grammatikailag rakjuk és látjuk, hogyan is van magyarul vagyis indogermán a hang, úgy a másik perspektíva az, hogy olyan hangoktól raknak ki teknőt: reiben, waschen, dehnen.

Az első perspektíva: mosni, waschen, lúg.

Lavor: a lavor hang latin eredetű, de germánon át a germagyarnál, rokonja az ugyanstak germán lúg-nak. A lavor az indogermán loue stumától ered, a latin lavóre verbtől, de a verb rekkésje a mosás, mosakodás, úgy a lavor a nedvességgel, a mosással van összefüggésnek innnen.

Az arányoló indogermán stuma a tekw(tekinas):rekkésje laufen és fliessen,ettől a stumától ered az indogermán tekinas hang, rekkésje fliessend és laufend, vagy ha a lavor a lavóre verbtől ered, úgy a teknő rekkné azt, ahol mosnak, folyás van. Ámbár volna, hogy az interpretáció raktagalosza, falsch és a teknő valóságosan meder vagy meder és lavor egyhol.

Onto: meder, meddő,medence, medve.

Arra hogy rakjuk, hogyan is van a teknő, úgy raknunk kell, hogy ez meder vagy lavor vagy stupor, erre példa az indogermán mad stuma, de magyarul med, ettől ered a meder és a medence hang is. Az indogermán mad stumától erednek a német maasten és Mast hangok, vagyis faggyús, dagadt, nedves rekkésje van, ahogy folyás is.

Indogermán mad, de magyar med stumától a hangok:

- Meder: latin madére verbtől ered, bizonylosza, hogy ősmagyar-e vagy se, de látni, hogy a stumától négy magyar hang is van.

-Meddő: a latin madae ahogy maddau a meddő hang. Elsőre furcsa, hogy a meddő hang éppen attól eredne, annak a rekkésje a német Mastung, stakhát itt a meder és a meddő folyás rekkést vett fel, vagyis a meder a indogermán tekinos, a meddő rekkésje hogy szétfolyt, vergeblich.

-Medence: nem szláv hang, hanem egy új-ónemmagyar, attól, hogy a med stumára van rárakva az nce, ahogy a bérencre is.

- Medve: erről még beszélünk, erről a hangról, hogy nem szláv, hanem a meder-nek a rokonja a med stumától, valahogy annyit rekkne, hogy  nass, fetttriefend.

A meder hangnál is látni és rakni van a kettős interpretáció, hogy lavor is volna, ahogy tekinas, az ana foly, vagyis meder. A teknő hangra ígyhát az indogermán tekinas is opció volna, stakhát tekw stumánk nem van.

Második opció: hogy a teker-dúr stumától ered vagyis tekerna volna, anat az ember fon, úgyhát az ember itt egy teker és ana-t hall, stakhát a teknőt nem fonják, inkább vájják. Van egy összefüggés, egy nehezen interpretálni való összefüggés a fonás és a vájásnak,a wühlen-nek innento, attól, hogy az indogermán tekth(ettől a tákol is) stumától ered a latin testa hang is, rekkja, hogy Platte, Schale, ettől ered a testudó, a Schildkröte, úgyhát a Schiléd és Kröte összerakás latinos. Stakhogy a latin testa inkább fonott, nem vájt, stakhogy ugyanettől a tekth indogermán stumától eredne a szláv tesla, az Axt és a tesati verb is, annak rekkésje behauen. Úgyhát máris volna egy hipotetikus verbünk, a tek, ez rekkné azt, hogy behauen, ahogy a szláv tesati verb, de a probléma megmarad, ogy azt hallja az ember egyhol hogy fonott, máshol azt, hogy behauen, vájt. A probléma ármányábbvá vál, ha a szláv tesati verbet összerakjuk egy másik stumától eredő szláv testati stumával. A szlávnál könnyen öszefolyna a két verb, az egyik a tekth-től a másik a steu stumától, úgy felrekkne az összefolyás egy hipotetikus tek stumát.

Harmadik opció: a tek, ahogy fon, ahogy tákoltól tesati megyünk tovább a szláv testati verbre, úgy máris annál az interpretációnál vagyunk, hogy a teknő az stupor, attól, hogy a stupor is az indogermán steu(csu-csá-csé) stumától ered, magyar vagyis germán hang. Így itt a teknő stumája indogermán steuk volna, erre rakódna az ana partikel, ahogy mondjuk stuchna(csúcs), stakhát t-vel van, a magyar forma folyton st-s, ahogy ez egy rakás példán átvettük, úgy rakód ide a szláv testati verb. Stakhát könnyen kirakódna így hangtolódásokkal egy hipotetikus, egy új, kevert stuma, ahogy tek, rekkné, hogy váj, ha látja az ember a szláv tesati és testati verbet.

Negyedik opció: ez az opció azt regya, hogy a stuma nem a tek, hanem indogermán steg és teg-tog, úgyhát a takarni verbtől ered, ahogy ettől ered a tető is, az indogermán tegto, ahogy ezt már átvettük. A probléma, hogy teginos, tegna, takna indogermán hangot nem ismerünk, de ki volna rakni, úgy indogermán au-ue-vel annyit tenne, hogy takarva, tekva. Annyi bizonyos, hogy inkább tető-nek mondanám vagy vért-nek, de nem teknősbékának a Schildkröte-t, attól, hogy látni volt, hogy ehová vagy lavor és meder volna, vagy az anat vájtak, szakantottak, így raktalosza a Schild is, a szilda, de ugynaúgy a béka is, úgy inkább tetősvarangyot mondanám.

Ötödik opció: ez volna az utolsó opció, attól, hogyha ránéz az ember a teknőre a vájt és meder és lavor akcidentáliákon al stak egy marad továbbá, az hogy a teknő tenked, vagyis tenyered, tenyészik, úgy a teknő nem stupor és nem medence, meder, hanem tál vagy tányér. Így az indogermán te-ten stumától eredne a teknő hang, stak itt az n szakad, ahogy a tek-nél(tök, nem szláv ez se, erről írtunk, hanem magyar, germán hang).

Ranakeredva: a teknő hang etimológiája bizonylosza, de bizonyosan nem török, ahogy a béka se- Ha az etimológia bizonylosza, úgy stak a magyar vagyis indogermán grammatikától enterednénk, ahogy a teknő akcidentáliájaitól. Úgy volna mondani, hogy  teknő tekinos, a tek-től, meder, és lavor, ahogy volna mondani, hogy a teknő tekve van, tákolva, vagyis tesati és testati, ahogy stupor is volna, vagyis stukna, de a tető na-val takarna, takna, ahogy a teknő tenked, úgy tenkő(tál és tányér): tekinos, tektna,tekna, tegna,stukna, tenkő. A teknő hangnál nehezebb a melónk, ahogy  béka hangval, attól, hogyhabár a békánál is több indogermán stuma volt az opció, de úgy ahogy rakja az ember, hogy hangmímelő hang, de a teknőnél már nem olyan könnyű, mondaná az ember, hogy etablálja a fenti hangokat, de nem menne,attól, hogy a tekinos stumája a magyarnál nem van és egyéb problémáktól, hogy a hipotetikus tek(schaben, wühlen) se van, a takar az nem tek... Ígyhát a teknősbéka összerakott hang egyik részje se török, hogy a mnagfyar nyelv indogermán és germán nyelv, a béka indogermán, a teknő bizonylosza indogermán hang, de a teknősbékát nem teknősbékának mondanám, hogynem tetősvarangynak, attól, hogy a német se mondja, hogy forogszka, foroszka vagyis Frosch, attól, hogy ugrál, de a Schildkröte összrakásja inkább latinizmus volna, a már írt testó és testudó hangoktól.

A teknő alternatívái: németül a Trognál(stak a Trog kivételével) a rekkő perspektíva  vájás, dúrás, málás, múlás, ezektől a hangoktól rakják ki az egyéb Trogot, úgy, hogy magyarul is rakni vannak, ahogy a német Mulde, ez a mel-mol-mul-mal-mál stumától ered, itt a múl-tól, a további nehéz, hogy múlat, múlta, múlad, vagy múlatra, de talán a múlatra-tól ered a Mulde, attól, hogy múlt az Staub is, ahogy málma. A másik a germán dróh hang, ez  dúr hangtól ered, germán drú, bizonylosza, hogy itt g vagy k van, úgy dúrga és dúrka is volna, de inkább dúrek, ahogy az ősmagyar dúrekni verb és ettől a dúrka vagyis drücken-Drauche. Ígyhát a német alternatívák igenstak rakni vannak,ahogy dúrka és múltra.

Kígyó: etimológia bizonylosza.

A kígyó etimológiájával ármány probléma van, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de a kígyó etimológiáját fingárnak mekegik, és itt van a probléma, hogy éppen a kígyó hang mekegné stak, hogy a magyar nyelv fingár volna, attól, hogy  fingár etimológia igenstak erős, attól is, hogy a fingár hang, hogy annak rekkésje, interpretációja is arányol a magyarnak. Talán van dolga  a magyar kígyó hangnak a fingárral, talán nem, nincs rakanta, stak véllosza volna az arányolás, olyan, ahogy a kínai nü és a magyar nő-nél, úgy hogy a magyar nő, az ana partikeltől ered, de a fingristák így is viccet tesznek a kínai arányolástól. A kígyó hangot nem is mondanám magyar eredetű hangnak, vanjon, vagy ne vanjon ez a fingár hang, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis ha fingár volna, úgy jevevényhang volna, de inkább nem fingár, hanem indogermán, úgy is jevevényhang, hogy nem germán. Entonál azt kell rakni a schlanges hangokról, hogy ezeket biegenes stumáktól rakják ki bögarészt,  magyar kígyó hangra stak egy indogermán hang arányol, ana biegen-es és kígyót is raknak ki, ez az indogermán skel(schiel) stuma, ettől ered a görög skelios, kellios, kelios hang is, indogermán, krumm-ot rekk, de kígyót és Wurm-ot is. Ha a kelios hangtól az l szakad, úgy keios-vá vagy keio-vá vál e hang, ettől a formától már vélné az ember a magyar kígyót vagy a finn kyy-t is. Ez az a hang van stak  az indogemránnál s a magyarnál arányol és Wurm-ot és Schlanget is raknak ki a regályrekkinti interpretációtól. Tovább etimológizálás antalosza volna egy indogermán gei-kjei vagy egyéb hangoktól, ha nem raknak ki más nyelvek azoktól kígyót, így stak marad e alternatíva, de ez is úgy boljad, hogy jevevényhang volna, ha indogermán is. A fingár és a magyarnak innento rakantával a probléma annyi, hogy a finn kyy-vel összerakják a nyenyec sü hangot, stakhogy ez raktalosza, attól, hogy ez rekkja a vélést, hogy vannak zátemi fingár nyelvek, de nem vannak, úgy a finn kyy és nyenyc sü hangok indogermánok volnának egy kei vagy egyéb stumától,a nnak van zátemi formája is, ha van, úgy a finn kyy nem eredne az indogermán  kelios-tól(haj-hajt, hajol rokonja).

Indogermán hangok, ahogy alternatívák:szalanga, gölöngö,örmo, erejmár, áraszály.

Itt átvesszük hogy olyan indogermán hangok vannak a Schlangenre:

Indogermán anagh-tól: mondjuk angolna, talán latin eredetű hang.

Indogermán né, sné-től(nesteln): Natter, magyar formája nem van.

Indogermán skel-től: skelios, kelios, skelna, skledro.

Indogermán leng-long-tól szalang és szalank: ettől ered a szalanga, a Schlange, nem szalag így, ahogy a szalonka a germán slinken verbtől.

-Indogermán ghuel-től, magyar göl: árja hvára.

Indogermán uer vagyis a magyar ör stumától: a Wurm, magyarul örmo volna, ha az öröm és üröm inkább nőnemű örma. Úgyhát magyarul neutrális vagy hímnemű a Wurm, örmo, de az öröm már nőnemű örma.

Ezek voltak a biegenes verbek, de vannak schleichen-es verbektől és stumáktól kirakott Schlangek is, ahogy raknak ki az indogermán er-ár-tól is:  skandináv reimir, ez magyarul erejmár volna, ahogy ott van az árasz-tól a tochár ársal, annak az indogermán formája bizonylosza, úgy áraszálynak rakem át ősmagyarul.

Ha így a kígyó etimológiája bizonylosz, de indogermán etimológiája is volna, hogy talán volna az indogermán hang a fingár is, ahogy indogermán kelios, ettől keio, de így is jevevényhang volna, úgy a kígyó laguján etablálni volna: angolna, örmo, szalanka, gölögöly, erejmár, áraszály.

Anto: így ennél a lektionnál a varangy, béka, teknősbéka és a kígyó hangokat vettük át. A varangy etimológiája a könnyű, indogermán uer(orr) stumától ered, ettől a germán var, úgy a varangy az ana Warze-t bír. A varangy rokonja a varacs, ám ez szlávos, varas volna a hang. A varangyra stak egy alternatíva volna, hogy a bö stuma pu-s formájától mondjuk, hogy pudda. A béka hangot töröknek mekegik, de inkább egy új indogermán, úgy magyar hang volna, egy hangmímelő hangtól, opcionálisabb, hogy búgó hang, vagyis a bagoly, bögöly, bika rokonja, úgy bauka, baka. A teknő hangot is töröknek mekegik, stakát a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy indogermán logikával bír, vagyis teknő tek-ana volna. A teknő hangra több etimológia is volna, hogy: tekinos, tekth-től, tákolna,szláv tesati verbtől, vájástól,tehtna, tegna atet -től, a takartól, steu stumától stukna, a ten-tenk-től tenkő. A germánnál a rakó perspektíva  málás, a dúrás, a vájás, úgy van a németnél a Mulde, múlatra, ana etablálni van,  vagy a dúr-tól a dúroka, dúroga, a német Drauche. A kígyó hangot így vagy úgy jevevényhangnak mondtuk, hogy egy indogermán alternatíva volna, hogy a német schiel-től ered, indogermán skel stuma, ettől kelios, kígyó hang reknán kirakni volna, de ha  s van, úgy is jevevényhang. Ontonál átvettük az indogermán mad stumát, ez a magyar med, ahogy ettől ered a medence(nem szláv), a meddő, meder és a medve(nem szláv) hangokat, de erről majd újra beszélünk, ahogy példának a latin lavóre-től  a lavort. A béka így indogermán hang, hangmímelős, de volna rá alternatíva, ha más perspektívától mondanánk, ez volna a foronty és forogszka, ahogy foroszka, a varangy az perfekt ahogy van. A kígyó az  így vagy úgy jevevényhangnak boljad, úgy dúrgerni volna, alternatíva volna bőven: angolna, örmo, szalanka, gölögöly vagy a két hang az er -ár stumárótól, azokról még beszélünk, az erjemár és áraszály.

Ento: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar mekegés nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál újra p-vel enteredő hangokat vennénk át, stakhogy itt enteredünk stak egy p-vel enteredő szláv hangval és ez minket továbbsodor a p-s hangoktól, attól, hogy asszociálva megyünk tovább, vagyis enteredünk a porond hangval, de a zátonyon át a padlásig jutunk.

Lektion97-A p-vel enteredő hangok, ahogy egyebek és alternatívák rájuk.

Hangok:porond, poronty,fruska, zátony, zápor, zálog, padlás, pad, padló, hamu, homok, homokpad.

Magyarabb hangok:bdohonda, dohonaduna,dohon,dohomadumb, dohongó, foronty, foroska, répo, szirto, galagu,meglagu,erjeszály,fermet,fermetga,dohondga, gadohonda,meregály, rekkendmány, garekkendmány, megrekkendmány, talaj, tetőtalaj.

Porond:forond, ferend, dohona, dohonaduna, dohonda, dohomadumb.

A porond etimológiáját szlávnak mondják, az indogermán sper-per stuma sprend formájától, úgy rokonja a jevevényhang  por,pára,pereg, parázs hangoknak. Ha így a porond hang a sper-per stumától ered, úgy magyarra, vagyis germánra átírva a porond hang ferend és forond(fergeteg, forong) volna, attól, ahogy már írtuk az indogermán sper-per stuma magyaros formája a fer-für-for. A porond hangot interpretálni így úgy kell, hogy iderakjuk a szláv prh hangot, vagyis a port(for, fer), erre rakjuk az ena presenz partikelt, vagyis poron, poran,erre a poron-ra az ed kausatív-presesenz partikelt, úgy kirakód porond, ezt a szláv jevevényhang por-tól interpretálnánk is. Stakhogy ez a hang felvettaja a Gestell és Gerüst rekkést és interpretációt is, de erre vannak más hangok, ahogy emelvény és állvány, habár ez a két hang ki van váltani a már átvett rekkendmányra is, ahogy garekkendmány, éprekkendmány vagy a galagura is, de erről beszéd még rakód ide a zálognál. A por ígyhát egy szláv jevevényhang, nem fingár, nemis magyar, úgy nem germán, stakhogy így látni van, hogy nem áll az új-ónemmagyarmál izoláltan, attól, hogy itt van a pára, parázs,pereg, talán pernye hang is, de ezeket mi már előbbi lektionoknál dúrgertük, dohonsztára, izzma-ra, fernyó, forog-ra, úgy a por hangot is, két igen fontos stumától, a már kirakott doh-düh stumától(magyar) a dohomára, ahogy mel-mul-mal-mál  stumától a málmára, úgy magyarul, ősmagyarul a Staub dohoma és málma. Ide mi a porond hang kirakásjára a dohoma-t vesszük, úgy a düh-doh stumát ide. A porond hangot háromartán interpretáljuk, rakjuk ki, az egyik  aréna, a másik Sandbank, a harmadik Gerüst, stakhogy a Gerüst interpretációt dúrgertük, arra ott van az emelvény, vagy a rekkendmány, megrekkendmány, úgy marad itt nekünk vissza aréna és Sandbank, vagyis staubiges Feld és staubige Erhöhung. Az aréna attól aréna, hogy száraz, stak dohoma van ott, de ott dühöngenek a gladiátorok, a fogatok, úgy ha a düh-doh stuma együtt van, úgy az volna raktaga, hogy aréna hangot a doh stumától raknánk ki, vagyis ha a gladiátor dühöng, úgy a feldje, ahol dühönd, az dohong, vagy a porond tükörátrakásja volna dohonda, vagyis dohon a dohoma, dohomoj. A másik rekkés a Sandbank volna, ezt a hangot a dohon-tól raknánk ki, vagyis a doh az en, presenzként tesz, úgy a substantív volna a dohona(dohány is rendes volna, de dohány már az a Staub ana dohon a dohonától,a dűnétől), persze grammatikailag volna mondani dohondának is a staubige Erhöhung. A dohona már rekkja azt is, hogy duna vagyis dumb, az indogermán teue stumától, ettől van magyar hang bőven, stakhogy a dohona(indogermán dheue) és a duna vagy dumb(indogermán teue) össze is volna rakni, úgy olyan összerakott hangok rakódnak ki, ahogy dohonaduna, dohonadumb, dohomaduna, dohonadulak, ana hangok raktaga hangok a Sandbankra és a porondra is.

Ranakeredva: ígyhát egy szláv jevevényhang a porond, felesleges, dúrgerni való, új-ónemmagyaron is rakni van, attól, hogy itt van a szláv por az új-ónemmagyarnál, ahogy egy rakás rokonja. A porond hármat rekk: Gerüst, staubiges Feld, staubige Erhöhung. A Gerüst interpretációra ott van az emelvény vagy az állvány, ahogy megrekkendmány. A por hang dúrgerni van málmára és dohomára, de a két további opciót a doh-düh stumától raktuk ki, ahogy dohonda, dohonga, dohona vagyis dűne. A dohona rekkné, hogy Erhöhung is, de össze van rakni az indogermán teue stumától dulak-val, duna-val vagy dumb-val, úgy részint ezek a hangok rekknék azt is, hogy répo, vagyis Riff, de erről később.

Onto: poronty a fruska, vagyis foronty, nem román hang.

A poronty bizonyosan a porond rokonja, mondjuk erre a hangra arányoló szláv prjántj hangtól ered, ana a porond egy másik formája, attól ered, úgyhát nem román eredetű hang, habár volna, hogy a román szláv eredetű hang. Úgyhát a poronty a por-tól ered, indogermán sper-per stumától, úgy rokonja a pörög-nek, peregnek, parázsnák és párának, de ezeket a hangot dúrgertük, úgy dúrgerjük a porontyot is, magyarosítjuk. A poronty úgy nem egyéb, ahogy Frosch, vagyis fruska, attól, hogy a német Frosch így vagy úgy, de rokonja a szláv por-nak, magyarul és germánul fer-for-für a stuma, vagyis a poronty az forog-fereg, ez rekkja azt is, hogy hüpfen, úgy magyarul a német fruska az foroska volna vagy forogszka, a poronty az foronty. A poronty, a fruska vagyis a forogszka és a forontya azt teszja, hogy hüpft, ettől Kindek vagy fruskák.

Itt szakad meg egy időre a p-vel enteredő hangok átvétele, attól, hogyha a szláv porondnál voltunk és az Sandbankot rekk, úgy át kell venni a szláv zátony és a szláv zá-val enteredő hangokat is,ahogy zápor és zálog.

Zátony(répo, dohonaduna, szirt, vagyis Schäre).

A zátony hangnak dolga nem van a tanyával, attól, hogy a magyar tanya hang germán eredetű, vagyis magyar, a ti-te-to-ta-tá partikeltől ered, ahogy ezt már átvettük, itt a te-ten-től, ez flektálódik tan-ra, ettől ered a teny-tany, a tanya volna a substantívja a tanyni verbnek, ahogy a tenyni(tenyészt, tenyér). De ahogy átvettük a perspektíva az is volna, hogy a ta-től ered, de erről már írtunk Querhinweist, ahogy:

Te             Ta

Ten          Tan                      Vagyis a te is van flektálni, de enteredni van a ta-tól is.

Ámbár a zátony, ahogy a zá hang is entonál rekkja, szláv eredetű hang, indogermán tap stumától ered, ez a stuma dohonkela, vagyis a pontos rekkésjét nem ismreja az ember, valahogy annyit tesz, hogy nedves, de ez bizonylosza. Az eredeti szláv forma tapnoti, ez egy szláv verb, ettől ered a zátony hang, talán annyit tenne, hogy hinter der Bucht. Ha itt vagyunk, úgy beszélünk  kell a szláv zá-ról, anaról már beszéltünk a zápor és  a mög hangoknál is, hogy a szláv zá partikel az indogermán gha-gho erősítőpartikelektől ered, zátemi forma. Ez az erősítő partikel a szláv és balti nyelveknél rekkja, hogy kinte, hinten, vagyis mög és vég. A magyar mög hang g-je ez a g hang, ahogy a szlávnál is, de már írtuk, hogy a  mög hangot dúrgerjük. A rekkelés annyi, hogy mondjuk a germán és német ga hogyan van? Indogermán kom-nak mondják, de ez bizonylosza, talán nem egyéb a német ga ahogy a szláv zá.

Ha a zátony hangot átvettük, hogy talán ez a hang annyit tenni, hogy hinter der Bucht vagyis Gebucht(?), úgy rekkelnünk kell, hogy univerzálisan hogyan is van és alternatívát írni rája?A zátony és a porond hang így összefügg, de most hogyan is van az, hogy most Bucht, Sandbank vagy Schare vagyis szirt? A zátonyra egyrészt könnyű volna a német és germán így magyar alternatíva, attól, hogy ott Riff van, ez magyarul répo volna, vagyis az indogermán  rei így ré stumától, ettől a rés, rét, réba vagyis ribanc, réspoly és egyéb hangok, ahogy a rév, de ez a rév a Riff, Ufer is. Das Riff rekkésje problémás, hogy ez róva volna,vagyis part, vagy szirt? A kettő rekkés akceptálni van, úgyhát a répo szirt volna. De így szirt-nek is mondani volna, ana a Schare t-vel, de erről is volt már beszéd, hogy a szirt az indogermán sker stumától ered, szi-s forma, hogy szilda, a Schild,szirma a Schirm, vagy szigony a szak-tól. Látni van, hogy ennél a perspektívánál a Riff répo és szirt. Stakhát ott van a másik perspektíva is, hogy a Riff az Sandbank, vagyis mondani volna, hogy porond, úgy ide azt mondanánk, anat a porond laguján mondtunk, hogy dohonda, dohona, dohonaduna, attól is, hogy a por jevevény a düh-doh már magyar hang.

Zápor(gadohoma, dohomga,gadohomoj,dohomjga, gadohoba, erjeszály):erről a hangról volt már beszéd, hogy a zápor hang is a por-tól ered, ahogy a porond, pára,parázs,pereg, stakhát a por hang nem magyar.  A zápor zá-ja az indogermán gha-gho partikel, zátemien zá, rekkésje hinten. Ezt a hangot az ember átrakná tükorátrakással, úgy volna gadohoma avagy ha kintre véljük tenni, úgy dohomga, attól, hogy a por egyik magyar formája a dohoma a szláv zá a ga, de más hangok is rendesek volnának, ahogy gadohomoj, dohomojga, ahogy dohob(stieben, Gestöber)-tól  gadohob vagy dohobga. De már írtunk egy alternatívát egy másik lektionnál, ez volt az erjeszály, vagyis a Riesel, ana az er és magyar indogermán stumától ered, ja kausatív-presenz-vel és s-sz akciós partikelvel, rekkésje Regen, habár az ember inkább vérre mondani, ha a vér erjeszely.

Zálog(galagu,meglagu,véglagu): entonál írnunk kell arról,hogy az új-ónemmagyar struktúrát átírtuk ősmagyarra, vagyis dúregertük a feküdni verbet az indogermán plek stumától, ahogy a hely-et is, igenstak az indogermán kei, hű stumától, a két hang lagujája legedni és lagut-t raktuk. Ahogy már írtuk a lagu, mai németnél Lage, egy ősmagyar hang, a le stumától ered, vagyis lent, de a leg g-vel van, ez flektálódik a-val(múltidő is, úgy kirakód, hogy lagu. Ez a lagu hang van a magyar, germán barlang, vagyis barlagu-nál is(ahogy már átvettük), kettősen flektálva, a bírni-től, ahogy a legetni-től. A zálog zá-ja a fent átvett gh-gho partikel, erősítő, de rekkja, hogy hinten is, úgy magyarra zátemitől átírva a zálog nem egyéb, ahogy galagus, lagu(s)ga, ez németül annyi volna(ha a német ga és a szláv zá egy volna), hogy Gelage, ana nem stak evés. De ha a gha hinten, kinten, -vel és meg-vel is mondaná az ember, hogy meglagu, véglagu. Ezek az alternatívák volnának rája, vagy stak annyi, hogy letett, ez is alternatíva volna, de a tükörátrakás a galgau, meglagu és véglagu, habár a zálog egy ökomókikus hang, úgy problémás, hogy...

A porond hang rekkésjénél a zálog hangig jutottunk, de most vándeljük a perspektívát, attól, hogy azt mondtuk, hogy a porond Sandbank is volna,m erre írtuk mi a dohonaduna-t, ám tükörátrakással a Sandbank a homokpad, úgyhogy a homok és a pad, ettől a padló és padlás hangokat is át kell vennünk, vagyis a rekkés antojánál újra stak egy p-vel enteredő hangnál vagyunk.

Összetett hang: zálogjegy.

A zálogjegy egy részje se magyar, így ez a hang nem van magyarnak mondani,attól, hogy már írtunk a jel és jegy hangról:

A jel nem egy fingár hang, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ha a germánnál arányoló hang nem van, úgy jevevényhang, ahogy boljad a gyalu és a galy rokonja volna. De rekkelem elébb, teszem fel a kérdést hogyan van a jel? A jel rekkés, zeigen, hang vagy róvás? Hogyan van a Zeichen? Egy és egy perspektívától volna opció, ha hang, úgy skandináv jalma, lengyel jel, ahogy Lehm. Ezektől egyik se volna, azt volna mondani, hogy a jel róvás volna, úgy stak egy etimológia volna, hogy örmény hang, ahogy a hord, haszon és a hoz is, úgy a jel is örmény eredetű hang. Az örmény joł stekkót, Stockot, Pfahl-t rekk, de a verb hogy jelem azt rekkja, hogy róni, vagyis jelem én, az indogermán ghel stumától, ennek a rekkésje úgy ahogy gyalulni. Ennek volna skandináv formája gjal, de ilyen kelta forma is van, hogy gyl, úgy azt volna mondani, hogy a gyalu hang ettől ered, de bizonylosza, hogy a jel gy-s formája vagy már a germán gjal-tól ered, vagy giel forma is van, úgyhogy a gyalu se nem török, se nem fingár eredetű hang, hanem bizonylosza, attól, hogy a jel örmény.

Homok:meregály.

A homok hangot töröknek mekegik, stakhát a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a török hangokról,a anakat ehová átvettünk folyton kirakódott, hogy nem török hangok, ahogy fingárok se vannak. A homok etimológiája bizonylosza, de igenstak rakantának innen van a hamu hangval. A török kum-gam hangot nem vélném így a homok etimológiájának, attól is, hogy két szelentni való nyelvstalád a magyar és a török, attól is, hogy a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán. A hamuról regyő lektionnál dubb etimológiai opciót írtunk a hamu-ra, az egyik volt, hogy a kenni verbtől ered, ana a magyarnál jevevényhang, attól, hogy indogermán ken a stuma, rekkésje schaben, kratzen és reiben. Ha mi a homok-ot, Sand-ot, Grand-ot látjuk, úgy azt látjuk, hogy íly hangok egy reiben-es stumától erednek, attól, hogy a Sand nem egyéb, ahogy erózió. A hamunál, ahogy írtuk, több etimológia is volna, és nem rakjuk, hogy a hám-vel összefügg-e. a hamu-nál volt hőma, huma és homa vagyis hona, huna etimológia az indogermán ken-től. Az utóbbi etimológia volna raktaga a Sand etimológiájára.

Habár a homok etimológiája bizonylosza, de alternatíva volna rája írni, ez az alternatíva a mer-mor-mur-mar-már indogermán stumáktól volna, ana stumákat már átvettünk, ezeketől rakódik ki, hogy mereg(méreg), úgy ez a hang perfekt volna arr,a hogy eróziót rekkjen ki, attól, hogy a Sand erózió, úgy a Sand volna meregály, a mereg-re egy el és ály, meregel verb-től, ahogy német mergeln a Mergel substantív.

Meregho verb: a méreg nem fingár, nem is perzsa hang, hanem indogermán és germán, magyar hang, a mer stuma gho partikelvel, ez így verb: mereg, ahogy mondjuk a sav mereg, ez a hang így az oldalpárja a meleg hangnak: meleg-mereg.

Merega: naknama.

Meregu: így volna a méreg.
Merger, merül: a merül hangról már volt beszéd, hogy ezt nem raktán beszélik, eredetileg a merül, merher hang annyi, hogy vízina, vízbe mártják a kenyeret, ott merger, merül, maród. Egy későbbi szésteszésje a hangnak úgy rakni a hangot hogy schöpfen, ez így inkább egy németizmus, a merül=schöpfen, így nem studa, hogy fingárnak makognák, ha a hangot szétsteszték.
Meregszik: a mereg verbet se indogermán partikelvel, siches és akciós tovább volna rakni, így rakva mondjuk:
- Sav mereg.
- Gyomor savtól meregszik.
Onto:
Mérgez: a méreg az meregu volna ősmagyarul, de a z-s verb egy totál bullshit hang, nem igen rakni, hogy ez most t volna vagy sz itt, de inkább t, így mereget volna a hang,de a verb mereg már totál nakta, nem kell tovább rakni, a mereg verbet kell stak mondani.

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2024/01/03/lektion64-ket_rakustumarol_mal-mel-mol-mul_es_a_mar-mer-mor-mur_rakustumakrol_a_tengely_rekkint

Homokpad: meregálydohona.

A Sandbank átrakásja új-ónemmagyar homokpadra olyan, ahogy a fenti zálogjegy, totál nem magyar, de a homok volna magyar, de a pad már nem, erre egy magyar hang kell, de a Sandbank-ot úgy se tükörátraknánk.

Pad, padló, padlás( lóca, nem szláv, lóta, lószta, szakajta, talaj, talajtető): ezek a hangok bizonyosan szlávok, de dúrgerni vannak, dúrgerni kell őket, attól, hogy p-vel enterednek és szlávok, lagujukra más hangokat rakni. A pad etimológiája bizonylosza, két alternatíva volna, az egyik, hogy az indogermán péd-pód stumától ered, a másik, hogy a szláv po és a dj összerakásja,rekkésje volna, hogy lent és ettől ered a szláv podj, ana annyit rekk, hogy talaj, ahogy padlás. Ezt a három hangot magyarra átrakni talán menne úgy, hogy marad a rakanta, az asszociáció a három hangnak innento, de volna a rakantát szét is bontani. A probléma ott van, hogy a szláv pad vagy podj azt rekkja, hogy lent, vagyis talajt rekk, stakhogy a talaj egy magyar, germán hang, a tel stumától, a-val flektálva, rokonja a talál a tel stumától, ahogy talama, a tol és egyéb hangok, rekkésje flach is, Ausbreitung is, stakhogy ez a talaj hang a német Diele, ez a hang Brett-et s rekk, vagyis mondani volna, hogy pad-ot. De a talaj az talaj, stakhogy a pad is talaj, így nehéz szelenteni a kettőt, stakha mondjuk a talaj hangot továbbraknánk, mondjuk talato vagy talajto hangra, de az is volna, hogy átírjuk:

- Talama: Boden.

- Talaj: pad.

-Talajto: pad

-Talajló:padló.

-Tetőtalaj: Dachdiele, Dachboden.

Ezzel a metódussal a három szláv hangnak innento összefüggés, rakanta megmarad, így tükörátraktuk szlávról germánra  a hangokat, stakhogy már írva volt, hogy a Sandbank pad-ja már nem kell, attól, hogy ez így már németről új-ónemmagyarra átrakás.

Padló, tetőtalaj vagyis Dachboden, Dachdiele: ennél a hangnál így a németet rakjuk át magyarra perfekt tükörátrakással, attől, hogy a tető  rokonja a Dachn-nak,erről már írtunk, hogy indogermán tegto a tető, a tak-tek vagyis takar, decken verbtől, a Diele a talaj, úgyhát a szláv hangot, ahogy padló könnyen dúrgerjük magyar vagyis germán hangokra, ahogy tetőtalajra.

Pad(lószta, lóta,szakajta, bank, bunk, bong): a másik alternatíva volna, hogy az összefüggést felbontjuk, a pad-ot nem a talaj-tól rakjuk ki, hanem egy regálytól, hogy a  pad nem egyéb, ahogy Scheit, anat hasítanak, szakajtanak, attól, hogy a regály az, hogy ilyen hangoktól rakják ki, ahogy lo-ló, szak-szel, bé-ba, har-has stumáktól, erre példa a magyar lóca hang, ana nem szláv, hanem a ló, loszni,losza(laza), lóma, lomb hangok rokonja, ahogy ezt már átvettük, hántott-at rekk a lóca, habár a ca igen ronda hang, úgy inkább azt kellene mondani, hogy lóta, lószta, attól, hogy a lóca az egy szilda, egy Schild. Ha ennél a rakandmánynál maradunk, úgy a szakajta(pálca is) perfekt volna pad-ként, anat az előbbi lektionnál vettünk át, a Scheit-ot, de ugyanúgy a halma is, a szel stuma h-s formájától, más formája szalma. Ígyhát alternatívák:lóta, lószta a lóca, szakajta, szilda, halma.

A német Bank etimológiája bizonylosza, két alternatíva van rája, az egyik, hogy a biegen-tól ered, a buk-tól, vagyis bücken-tól, n-s formája ennek a hangnak, vagyik buk-bunk vagy bog-bong. A másik, hogy egy hangmímelő hangtól ered,a beng-től, ettől ered a magyar bunkó is és egyéb más hangok. De talán így a Bank egy dumb volna vagy valéahogy arányoló, hogy a bank hangot boga-nak mondanám, meregályboga a Sandbank.

Anto.

Hangok: porond, poronty,fruska zátony, zálog, zápor, zálogjegy, homok, hamu, homokpad, pad, padló, padlás.

Hangok:forond, ferend, dohonda, dohoma, dohona, dohonaduna, dohomadumb, dohongo,foronty, foroska, répo,  szirto, újra dohonaduna, gadohoma, dohomga, gadohomoj, dohomojga, dohobga, erjeszály,fermetga, galagu, meglagu, véglagu, merego, merega, meregu, meregály, meregálydohona, lóca, lóta, lószta, szakajta, talaj, talajló, talajtó, tetőtalaj, rekkendmány.

Így ennél a lektionnál enteredtünk a porond hangval, ana a szláv prh, portól ered, úgy átírtuk az egyik magyar Staub-ra a dohomára, a doh-tól dohondát, dohonátm dohonadunát, dohongo-t raktunk ki lagujára. A porong után átvettük a poronty hang-ot és a német fruskát, hogya  két hang a por és for-fer stumáktól ered, a poronty rokonja a porond-nak, úgy a poronty magyarul foronty, a fruska foroska vagy forogszka. Attól, hogy a porong és a zátony rakanának innen van, úgy átvettük a zátony és a szláv zá-val enteredő hangokat is, kiraktuk, hogy a zátány nem rokonja a tanyának, de ha a zátony porond is, úgy a zátony laguján rendes hang a dohona, dohonda, dohonaduna, ha nem, hogy Schare-t rekk, úgy ősmagyar hang ide a répo(ré stumától) vagy a szirt(nem török), úgyhogya  zátonyra két alternatíva van, perspektívától lefüggően. Ha a porond-tól a zátonyig mentünk, úgy átvettük a dúrgerni való szláv z-s hangokat is, ahogy zápor. Erre írtunk dohomás alternatívát, attól, hogy a por van a zápornál, hogy a zá az ga-go, úgy tükörátrakással gadohoma,dohomga, gadohomoj,dohomojga, dohobga. De ha nem tükörátrakással mondjuk az ősmagyar hangot, úgy az er stumától mondjuk, hogy erjeszály, ahogy a verb erjeszel, vagyis rieseln, de mondani oké volna, ha a por magyar tumáját mondjuk is, vagyis fermet, feregma, forogma. A zátony és a zápor zá-s szláv hangok után átvettük a zálog hangot is, ott kiraktuk, hogy a legni és lagu az ősmagyar hangok a fek és hely laguján, ahogy a zá az ga, úgy az alternatíva tükörátrakásal galagu, vagyis a német Gelage, de egyéb alternatívák is voltak. Attól,hogy a porond egy interpretációja volna, hogy Sandbank, ennek a németről új-ónemmagyar tükörátrakásja homokpad, úgy átvettük a homok és a pad hangokat is. A homok hangról kiraktuk, hogy nem volna török, de a Sand erózió, úgy magyarosabban a mer stumától mondanám, hogy meregály, vagyis a a merego, merega, meregu hangokat továbbrakva. A pad-ra két szláv etimológia is volna, de talán az lna, hogy po+dj, ez rekkja, hogy lent, ettől ered a padló és padlás. Ezt az asszociációt nem megszakítva a hárám hang át van rakni magyarra, a tel stumától. Úgy volna a talaj pad is vagy a talama a Boden, talaj lent, úgy pad, talato pad, talajló a padlás laguján, de a talaj kétrakású is maradna, hogy Diele  Boden. De a padlást az ember így átírná könnyedén a német Dachdiele-től, úgy volna stak   tetőtalaj, Dachboden. Az asszociációt fel is bontaná az ember, úgy egy hasít tumától rakná ki az ember a talajto, a padf hangot, ahogy a magyar lócát, ana nem zláv hang, hanem a ló rokonja, erre alternatíva van bőven.