Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, így a magyar nyelv indogermanisztika. A magyar nyelv egy indogermán és germán stumanyelv(Wurzel), de a fingristák a magar nyelvet szét vágyják szedni, hogy a fingrsita kúthúrmcbaszott ideológiájukat makogják. Az első feltevés, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a második, hogy a magyar nyelv egy stumanyelv, ez a módraku, ezzel rekkjük a magyar nyelvet, és a magyar nyelv, Kirgen, is így beszél a magyarnak. Azok a stumák, anakról itt regyó rakód, racionális beszéd, már ennél és annál a Lektionnál itt és ott erintve voltak, de ott a perspektíva más, antós volt, most a perspektíva annál másabb, hisz dubb perpspektívától kell rekkni a hangokat.

Lektion52-A té, to, tá, te, avagy du indogermán partikelstumákról.
Részint volt már beszéd, most elint, a té és tá stumáról: itt az é és á hangok indogermánok, ahogy a vá és vé hangnál is hosszúak, úgy az indogermán é és á partikel ismétlő és dunyeredő, rekkendő, így nem egal, hogy e vagy é, a vagy á, hisz az e vagy a helyet rekk, egy partikel, de már az é ás á ismétlődő és tovább táveredő.
Té stuma:
-Té-el(al): tél.
-Té és ana presenz: té-ana, tén.
-Té-ma: téma, folyó, olvadva.
-Té-se partikel és ta múltidő:tészta(nem szláv, hanem magyar hang).
-Té-r partikel:tér.
-Té-p: lentebb.
-Té-va: tévan, tévasz, tauen, tavasz.
-Tó: etimológia bizonylosza, de a germán tou a hang, dawó, daw,ír doe. Az etimológia bizonylosza, hogy tova, téva vagy déva, de-va, ahogy tova.
- Tova.
A tova hang se fingár, hanem indogermán és germán, az indogermán deue stumától ered, a de partikel és a va-vá, indogermán au-ue,stakhogy ahogy már írtem a stuma itt is összemegy a to stumával, így habár ez nem ettől ered, de a továbbiaknak innen vegyük ezt innen, és volna egy deva is, ennek onto, úgy ahogy van germán ku stuma és van szláv ku stuma.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, indogermán-germán d-t váltással volna a tova hang az indogermán deue, de a magyarnál a to partikel egy szelendő, külön stuma, és az is fontos, hogy mondjuk a hettitánál a távol hang a tauvala, így antorakni nehéz, hogy most de partikel vagy to, de ha to, úgy a tova és a távol nem egy hangok volnának.
De lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng):
e-é--o---o---a-á
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
A dungely rekkint látni van, hogy egy partikel, ahogy a te partikel, úgymond flektálni is volna, ha az e helyett o-t mondunk, úgy a rekkés máshént rakód, ha á-t úgyis máshént, így rakód a té és tá stuma. Most van ugye az indogermán tele stuma, ettől sok magyar, germagyar hang is, de ez a stuma innent flektálna is, vagyis a tel stuma nem stuma, hisz ettől rakódnak tol, tél, tál, tal hangok. Erre a hallásra kell a magyarnak szokatnija magaját, nem a bullshit fingrizmusra, hisz a magyar nyelv egy indogermán és germán stumanyelv.
Ígyhát:
Te partikel; ettől rakód tel, a dungely rekkint, ahogy e-é-o-o-á, innent flektálem, vagyis inkább, ha van a tel stuma, az e helyett o-t mondem, így rakód: tol, de erről később.De így volna to stuma is, erre indogermán au-ue, vagyis va, így tova. Ha á-val, úgy táv, de ennek a rekkésja más, ahogy a tov-nak így, de írtam, hogy a táv hang az indogermán deue stumától is volna.

Tá partikel: A tá partikel így a te partikel á-s formája, így ha tele indogermán stuma van, úgy annak a formája á-val tál.
Tág: az etimológia bizonylosza, igen nakrekkenő a germán dick-re, indogermán tegu-ra(ez így inkább a te stumától, ahogy dung, teng),de az is volna, hogy a teu indogermán stuma egy formája, ahogy duha, toka(nem szláv hang,hanem magyar, germán), vagy magyarul rakva a tá stumától ered indogermán g-vel, de így is igenstak rokonja a dick hangnak.

De digi-dagi, dag, dög: ez a hang már az indogermán dheigh stumától ered, germán hang a digi és a dagi is, ahogy a dög is, de inkább dag volna, Teig vagyis, egy kneten dheigh verbtől. Így a dag vagy dög hang is ettől ered, ettől a verb a dagjan volna, ahogy rakta a dögöny is, nem dögönyöz, bulslhit z-vel! A dögöny hang nem török, hanem a dög-től ered, vagyis a dag-tól, kneten. Hogyan is volna ez török? Sehogy. A török etimológiák bullshitek.
Ide tégely, latin tégula, német Tiegel: az etimológiája bizonylosza, hogy talán a dagi hangtól ered, vagy egy indogermán tég-től, ez brennen, itt olvadni, ha a té stumától.

Tanya, tunya, dunya: a tanya nem szláv, dolga nem van a szláv hangval, hanem a te-ta stumától ered, germán dunja is, ez volna dunya, tanya is.
Tányér: az etimológiája bizonylosza, de nem olasz hang. Ha van tenyér, dunyér, a duny, teny stumától, vagyis dehnen, úgy volna á-val is. A tányér és a tenyér, dunyér hang á-s formája volna, á-val, így mást rekk.
Táltos: A hang nem fingár, nem volna, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az oppció az, hogy a hang a tele stumától ered, ennek flektált formája a dungely rekkint á-val, ahogy mondjuk a görög tált, vagy tlátos hangok is, ezek rekkik, hogy bátor, bíró,dernya(szívós): https://en.wiktionary.org/wiki/Reconstruction:Proto-Indo-European/tl%CC%A5h%E2%82%82t%C3%B3s Görögül a tol és ma Kühnheit is, vagyis tolma.
A fingár hangnak talán(:D) volna dolga az indogermán hangval, a magyarral, de így nem fingár hang, és egyéb, hanem indogermán volna, és vagy a magyartól areálisan(350-től), vagy egy más indogermán nyelvtől, ezt rekkni kellene még.
Tál: a magyar nyelv nem fingár nyelv, így a hang nem fingár, nem is perzsa, de az etimológia bizonylosza. Volna egyrészt ugye a német Teller, ennek latin formája a tála, ahogy görög tália, stakhogy a tál görög hang, ahogy tália a tá stumától eredne, itt emelkedés, ahogy tá, grünen, a dungely rekkint, ahogy táveredés is. A latin hang egy vágni rekkéstől ered, nem igen rakem, de a tá így tá, hogy tág, dunyered, tenyered, tányered. A tá hang nem stak ez volna így, hanem vágás is, de itt is problémák vannak, hisz van az indogermán dai stuma, ettől a német teilen is, de germánul ta, és ez egy így az indogermán ta stumával, így itt is keveredés van. Ahogy ez a ta stuma keveredik a ta stumával, ana a tap-tép-táp hangoknál is ott van.
Tált, tát.
Táp: az etimológia itt kettős volna, hisz a tá partikel a tágulás, a tália is,erjeszedni, emelni, ahogy a tá partikel a tá, ahogy tépni is.
Záp: a záp hang nem fingár hang, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ősi hang z-vel így se úgy se van, vagyis a hang német, a táp hang német formája, ahogy Zopf is.
Tám: etimológia bizonylosza, nem rakni, hogy most a stemmen egy formája, s nélkül, vagy a tá partikeltől ered, ahogy indogermán tám is.

Táj: a hangról már volt beszéd, hogy nem fingár hang, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de bizonylosza. A táj hang így vagy a tel stuma flektált formája, ahogy örmány tála, ahogy talaj, talama, avagy a Teil hang. A probléma itt az, hogy az indogermán dai stuma germánul ta-vá vál, vagyis az indogermán ta partikelvé, stakhogy a germagyarnál van ta és tá indogermán stuma.

A tele indogermán stuma á-val, a-val és o-val: tál, tol, táltos, taliga, talicska, taligka vagyis, talál.
Tol: a tele stuma flektált formája, vagyis van a te stuma, ez flektál az o partikelra, a dungely rekkint:e-é--o---o---a-á. Az is mondani volna hogy a te stuma ol partikelvel, stak itt a t-ről szakad az e, és ol-val rakód, a perspektíva ez is és az is.
Toll: erről nocheinmal regyó, racionális beszéd rakód később egy Lketionnál a madár hangról, most stak röviden írva itt róla. A magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, így az etimológia bizonylosza, dubb etimológia is volna itt, ana oppció volna.
1. A tol hangtól ered, ana partikelvel, ettől geminálód az l, hogy tolna.
2. A steu indogermán stumától ered, vagyis csu, de írva stu, a magyar stu és egyéb stuma. Ettől volna egy kelta hang, a toll, rekkésje hohl is, tolna hangtól ered, van olyan hang, ahol Feder.
3. A toll hang a teilen hangtól ered, indogermán dai, germán toll, Zweig is, és olyan ahogy a toll.
4. A német toll, ez a düh-doh stumától ered, dohol vagyis, ahogy a tollak doholnak, ahogy a dunyha, dohonja, Daune. Hiszen a tév a té stumától volna, de dühebed.
Toler: vagyis tűr, ahogy latin tolerancia is.
Tolvaj
Tulaj:Az u forma az árjánál van, árja tulajati, igenstak o volna itt. A tulaj és a tolvaj egy hangok.
Taliga, talicska: A két hang magyar hang, indogermán a tele-tala vagy tol stumától, a talicska nem szláv hang, nakrekkenőa rányoló hang a görögnél is van.
Toj: az etimológia bizonylosza, sok oppció volna. Az egyik az, hogy olyan hang ahogy a búj hang, vagyis az angol buy, a két hang egy és ugyanaz, a biegen-től ered, buk, bog, ahol a g h-sod, és a ja kausatív-presenz marad, így rakód az angol toy hang is, stak ez a Zeug hangtól, így volna tog. Ha nem úgy volna a fenti tol hangtól is, ahol oppció van kettő is, vagy az l vál j-vé, vagy a magyar veszja a tol hang to stumáját erre rakja a ja kausatív-presenzet. Az oppció az is, hogy a germán dojen drücken hangtól ered, de ez a hang már a steu stumától ered, a csu stumától, t-s formával.
Talál: a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így a hang nem volna fingár, de a fingár bullsit etimológiájának metódusja falsch, hisz egy németizusra argumentál, ahogy a rájen, ez a német darauf kommt, stakhogy ez az Ausdruck nem ősmagyar, két germán hangtól, ahogy a rá és a jen, jön, stak az ö magyarlosza. Vagyis egy késebbi Ausdruck rekkint etimológizál a fingrista. A hang a tele indogermán stuma volna, és azt mondanám, hogy telni, telelni inkább rakta volna, hisz te partikel l-vel, ez így emelni, ahogy az emelni az em indogermán partikeltől ered. A tal már egy új verb volna, ahogy a tel stuma flektált formája is a-val, vagyis ahogy mondjuk vesz és was vagyis war. A dungely rekkint a vesz nem ta-s múltideje vasz volna, de a vasz volna egy külön verb is, ahogy a tal hang.
Talaj,talp: a talaj hangot nyelvkakilási hangnak mondják, de az alj az magyarul az odaát, így inkább ezt így dúrgerni, és mondjuk azt, hogy a talaj hang az árja talaj hang, a tel-tele indogermán stumától, rokonja a latin tellus és a görög télia, ahogy a német Diele. Itt az hogy e vagy a totál egal, hisz a kettő dunyeredést, tenyeredést rekk, terjedést.
Talama: az ókelta talama igenstak a tala stumától eredne, feld vagyis, attól feled, hogy tala, vagy tálama is rakta volna e-vel.
Tasz, taszajt, taszít :az etimológiája bizonylosza, hisz igen nakrekkenő a hang a stut hang német formájára a stossen-ra, a csu vagy írva stu stumától, magyar. Az is volna, hogy a hang a ta partikeltől ered, ahogy mondjuk a zausen hang is, de ennek is problémás az etimológiája, hogy a teilen, indogermán dai stumától, vagy nem ered.
Tosz: o-val.
Zúz: német eredetű jevevényhang, zúsen, zúzen, zausen.

A te partikel: a te partikel, ahogy ettől a tel, az magyarul dul, hisz a teue indogermán stumától ered, ahogy a tem, nem töm, az ö magyarlosza, de dum az magyarul, ahogy dumb. A másik te stuma, ana a te partikeltől ered, rakványja a ten stuma, ez indogermán-germán hangváltással dun, ahogy a teue stumától a du magyar stuma.
Egy-pár hang a ten-dun stumától:
Dunyér, nem tenyér, a du-dun stumától:duad, dumb, dumer, nem tömör, dum, dumuly, nem tömeg,dul, nem tel, dudor, dunni, dundi, dun: dunad, dunya,nem tunya, dunyu, nem tanya, duny, a dehnen, ja kausatívval, ahogy kuny, dunyered, dunyér, nem tenyér,dungely, nem tengely, dung, nem teng, dunger, nem tenger,dunyeszt, dunszni, dunkni.
Ten, teny, dun, duny: a dehnen hang ja kausatív presenzvel.
Tenyered, dunyered.
Teng, dung: indogermán teng stuma.
Tengely, dungely: germán dungsel is, de stak a teng, dungra is rakódna a germán l, az el partikel, erre a ja kausatív-presenz és possesív.
Tenszni, dunszni: a ten, dun stumára rakód a se partikel, akciós és siches.
Tenszta: dunszta: a dunsz ige, a dun stumától, nem ten, teng, se partikelvel és ta múltidővel.
Tengó, tenkó: Dungó, Dunkó: a du-dun stumától, nem teng.
Tenger: dunger: a teng-dung-ra rakód az er germán partikel.
Tempus, templom, dumplem.
A tap germán stuma, ahogy így magyar stuma is, etimológiája bizonylosza, de ettől a germán tap stumától ered a magyar tapad, tapat, tapos, tapickol, taps, taper, tapasztel, tapaszt hangok, z-s vagy c-s formája már német hangoknak boljadnak, ahogy a cimpa, cibál, cipel, cef-caf, cip.
Hogy dolga volna-e a germán így magyar tap hangnak a latin tapéta hangval?
Tép:
Az etimológia bizonylosza, van a germán tap stuma, ettől a tap, tapint, tapad, tapat, tappanto, Tappe, taps, tapos, és a c-s formáktól a német cáfol, cefre, cafat, cimpa, cibál, és cipel, a cibál a cipel,ahog egy hullát cipelnek, húznak vagyis. Az etimológia attól bizonylosza, hogy van ettől egy germán teap, tép, ahogy a steu stumától volna stép, vagyis csép, steap, ahol az eu vál é-vé. Bizonylosza, hisz az indogermán té dé-vé válna germánul, de nem totál, hisz a werneri regályoktól látni van, hogy vannak t-s hangok is, ahogy a germagyarnál is.

A te indogermán stuma r-vel a ter: ter magyar partikel, ettől az indogermán ter is, nem fingár hang. A ter artikeltől ered a lantin trans is, át, hisz ter, te-r, ettől az árja tárjati verb is. A ter stuma is rakni van a dungely rekkint e-é-o-o-a-á máshogy: ter, tér, tor, tar, tár. Indogermánul, ahogy az árja tárjati is, a hangoknak más s más a rekkésjük. Stakhát itt is probléma van, hisz a tar magyar hang, nem tör, hisz a tör magyarlosza, ö-vel van, az indogermán dar, vagyis indogermán-germán d-t váltás van, ahogy mondjuk a tart hangnál is, indogermán dar stumától. Ahogy már volt róla beszéd, a germagyar dúr, dúrong, ahogy dringen hangok egy indogermán ter stumától erednek, ez így ugyanaz a hang, ahogy a fenti ter stuma is.

Anto: A magyar nyelv így indogermán és germán nyelv, nem fingár, és a magyar nyelv egy indogermán stumanyelv, így a magyar nyelvet nem kell szétszedni. A fenti Lektionnál rekkva voltak a partikelek, ahogy te-té-to-ta-tá, rendrakuval. Az egy falsch rakandás, hogy volna mondjuk egy indogermán tele stuma és ez volna dernya. Nem, nem van, hisz a tele stuma is mondjuk egy partikeltől ered, ez a te stuma. Nem hinném, hogy stak úgy volna egy t partikel, nem, a t hangra folyton rakód egy hang, ez mondjuk az e vagy á vagy o, de ha rakjuk az indogermán tel stumától, úgy azt raknunk kell, hogy ez innent a dungely rekkint (e-é--o---o---a-á) flektálna, vagy ha mondem, hogy tele stuma, úgy automatikusan innent a dungely rekkint is flektálnám, mondjuk télre,ahogy tolra vagy tálra, ahogy találra, vagy van tap stuma, ez é-vel tép, ahogy á-val táp.
Így mondani volna, hogy az indogermán így, ahogy a magyar olyan ahogy a kínai, vagyis módosít a rekkésen, hogy magas vagy dohopa a hang.
A problematika ott van, hogy a te-té-to-ta-tá partikeleknél nem van germán hangtolódás, de egyéb hangoknál már igen, ahogy mondjuk a tar stumánál, nem tör, az ö magyarlosza, hiszen az indogermán ter-től ered a dúr és az indogermán der-től a tar, vagy tör hang. Stakhogy a magyar nyelv egy önálló nyelv, és később az is volna, hogy a magyar a germán hangtolódásos hangot nem tolófáshént rakja, hanem ezzel egy új nyelv erjeszed, így a további evolúciának innen nem volna falsch a ta stumától rakni. Ahogy az indogermán-germán hangaltolódás a probléma a tenni hangnál is, hisz nem van mondani, hogy a tenni a te partikeltől ered, hanem az indogermán de-dei partikeltől, vagyis tun. A te partikel nem germán hangaltolódásos, de a tenni már igen, ahogy duma volna a fentinél a téma, a théma, tema volna a tenni hangtól, a görög hang.

A probléma a teju hangnál is ott van, vagyis a tej hangnál, és ez nem perzsa hang, hanem germán, vagyis magyar, hisz d-t váltás az germán, a germán teju-tól ered a tej hang, indogermán dei, säugen verb-től, ettől a tejena is, ana partikelvel, nem tehén. Itt nem van az mondani, hogy a toj-táj e-s formája a tej volna. Ilyen problémás hang a táska is, hisz etimológiailag azt mondják, hogy a tenni hangtól ered, görög-latin, de van a germán taskón verb is, ettől Taska is, vagyis a tá-ta stumától, cipelni, cibálni németül mondva. De a germán taskon verb etimolóiája is bizonylosza, hogy ez a germán ta stuma, ahogy tap-tép, vagy az indogermán dai stuma, teilen.