Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál két rakustumáról regyünk, a mer-ről és a mel-ről, anak egy partikeltől erednek, a me stumától, stakhogy ezek flektálni is vannak a tengely rekkint, ahogy a mer átmegy mel-re, a mer mar-re, a mar mal-re, ígyhát varibálisak, nem dernya stumák. Erre a hangokat vesszük át egyenként, ahogy már egy és más Lektionnál beszéd volt róluk, és arról, hogy ezek indogermán és így magyar stumáktól erednek. A mal és mer stumák magyarok, így bizonyos hangokat ezektől a stumáktól nem rakta nem magyarnak regyni, mondani, ahogy mondjuk a malacot, ez malado, máladó volna, de talán malak-erről beszéd vál majd később-, ahogy a meleget se fingárnak, ahogy a malátát se idegennek, aljannak.

Lektion64-Két rakustumáról: mal-mel-mol-mul és a mar-mer-mor-mur rakustumákról a tengely rekkint.

Em-om-am partikelek: erre is az áll, ana az ena-ona-ana hangokra, hogy az összes magyar m hang erre a partikelre megy o, vagyis vissza. Ettől a partikeltől ered az indogermán me is, vagyis én, de az én az indogermán oinos.
Így volna igéknél:
-hímnem: bírem, em a hímnemű, a beran indogemrán igétől a bír.
-neutrum: bírom.
-nőnem: bíram.
Ezek a hangok mozgást is rekknek a dungely rekkint:
e-é--o---o---a-á.

A két ranakeredő stuma me partikel el-ol-al, ahogy olvad rekkésjétől ered, egyhol r indogermán partikelvel, máshol az el-ol-al partikelekkel.Ahogy írva volt az ehovái Lektionoknál, úgy az eredeti magyarnál és az indogermánnál is, a rekkésje a hangoknak a tengely rekkint más és más, ahogy mondjuk a kínainál, így volt az ősi magyarnál és az indogermánnál is.

     Me Ma   Mo        Má
R. Mer Mar Mo(u)r Már
L. Mel Mal Mol       Mál

Itt a variabilitás nem olyan nagy, attól, hogy mondjuk stak a mahlen menne át mártra.

Mel stuma:

Mál: ahogy a német mahlen, ez itt a stuma.

Málla: a mál la partikelvel, feiner Staub.

Málár: Mahler.

Málva vagy mélva: erre a hangról volt már beszéd a Lektion8-nál. A liszt egy bizonylosza eredetű hang, talán a lé-től ered, indogermán lei stuma, de magyarosabb ide a málva hang, vagy mélva, vagyis a német Mehl az ősmagyar hang. A málva va-ja az indogermán au-ue partikel, vagyis málva a Mehl.
Málna: a magyar azt hallja, hogy mál ana partikelvel, vagyis mál, ha eszja az ember. Bizonylosza hang, hisz az indogermán mel-től, ez is a me stumától ered, ered a mély, de inkább dohopa, hisz dohonkel, dohomás, schwarz.(Lektion25).
Ígyhát:
- Málva: mál-va.
- Málna: mál és ana partikel.
Málma:

Por:magyarul málma és dohoma. A magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így a por hang nem fingár, hanem jevevényhang, pontosabban szláv hang, a szláv prh, ez az indogermán per stumától ered, ennek germán vagy germagyar formája a fer-for-für hangok. Stak indogermán-germán p-f váltás van, fingár-magyar nem, így a for-für stuma germán, de ide kicsi stuma, így inkább dúrgerni a lentibb dúr stumára.
A por így a fer-für-for, indogermán per-sper stumától ered, így nem rejmed a germagyar rendrakuina, de van a mál stumánk, indogermán mal és flektálva moly, ahogy germán molj, vagyis magyar hang, vagy mal stuma, ahogy a múl, germán mul, mulwen ige. Ígyhát a mál hangot rakjuk, így erre rakód a már írt ma partikel.
Az ősmagyar hang így a Mulm, mulmig hangok, málma.

Malom: a malom hang nem szláv hang, a latin molina volna, ha volna, attól, hogy a magyar konkrétan itt a ma vagy mo partikelt hallja. Itt mal hang van, nem mál, így úgy is rakni volna, hogy a tengely rekkint ez mal, nem mál, ahogy mo partikelt rakunk az antojára, így másvá vál a rekkésje, ahogy a málmának vagy mulmának:
Málma, mulma: nőnemű, a-val és u-val.
Malmo: mal-val és neutrális vagy hímnemű mo partikelvel. a neutrális itt hímnemű is volna.
Málmol, mulmol: zu Staub machen.
Molmoj, malmoj: zu Staub werden.

Moly:germán moli, molja, nem szláv hang, hanem magyar hang, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
Múl: a moly hangnak, ahogy inkább o-s formától ered a múl, rakód a múl hang. A múl a germán múlwen, magyar vagyis germán hang. A múl u-s párja a mar stumánál a magyar, germán, hang; a murva.
Múlasz, múlaszt, málaszt: itt az sz az indogermán se partikel, akciós és siches, erre rakód a to kausatív, így rakód a germán st kausatív hang. A múlaszt hangot stak így rakem, vagyis malátát múlaszt, vagy málmát múlaszt. Máshogy nem igen rakem ezt a hangot, stak így kell rakni, az Ausdruckot, hogy múlasztás-bullshitek, az ilyen frazeológiákat dúrgerni kell.
Mulaszkni, mulaszkod: germán mulsken. Itt a múl-ra rakód az sz, erre a kó partikel, így rakód egy akciós-kausatív múlaszk verb. A múlaszk verbre rakód az ed indogermán presenz, így raked múlaszkod.

Máj: a moly párja volna a máj, nem fingár hang, hanem indogermán és germán, málja indogermán hangtól ered. A máj mondjuk így a Milz volna, attól, hogy a máj és a Milz egy stumától ered. A máj attól máj, hogy mál, málja.
Majszol.?.
Molnár: a hang nem szláv, latin volna, de a magyar nyelvnél igenstak rakni van, stakhogy a molnár hangot a szakmáról loszni kell és grammatikailag kell rakni, úgy hogy ez így mondjuk kalaptja, malatja is volna, Hammer.
Mála: naknama a-val, vagyis úgy ahogy máló, a-val, stak mál-a, az a partikelvel, ahogy véla a wohl volna, rekkésje weich, schlaff.

Meleg: nem fingár hang, hanem indogermán és germán, de a fingár is indogermánnak boljad, és talán germánnak vagyis magyarnak. A meleg hang a mála-mala hang e-s formájától ered, ez is itt annyi, ahogy a mála, vagyis welk, schlaff. A meleg hangot így kétmódon rakjuk: meleg ahogy melega a hús, ahogy meleg vagyis welk, schlaff.A meleg így verb is volna, vagyis meleg, ahogy mondjuk a mer oldalpárnál mereg van, nem méreg. A melegho verb volna, melegha naknama, így nem a fingár hangok volnának, ahogy vogul meli, osztják melek. Az osztják melek hang mondjuk görögnek boljad: https://en.wiktionary.org/wiki/%CE%BC%CE%B1%CE%BB%CE%B1%CE%BA%CF%8C%CF%82 , de ott van az örmény melk is és egyébek. A vogul hang talán más indogermános hang.
A meleg hang nem egyéb így, ahogy a mel stuma gha partikelvel, ahogy beteg is, nem az indogermános k-s forma. A meleg hang így magyar; hogy a mel stumája, itt most a mál, mahlen hang a magyarnál itt van, stakhogy a koncept egy volna a fingárral, az, hogy a welk, schlaff-tól rakják ki a meleg hangot, úgy ez stak úgy volna, hogy a koncept magyar eredetű, indogermán és germán, és ennan eredne a fingár hang is, mondjuk onnan, ahol az ősmagyarok, a germán SS a fingárokat huldelatták.A melega hang inkább rakantás a mar stuma mer-es formájival: mereg, mereved, mered.

Maláta, malta: nem szláv eredetű hang, hanem a germán malta,ahogy Malz, így magyar hang, stakhogy itt a magyar a ta partikelt hallja, vagyis múltidősen, málott vagyis stak a-val, malott.
-Málta, molta: mál vagy mol ta partikelvel, a múltidő.
-Malta: múltidősen a mal-mál stuma.
-Malto: a to kausatív-val, ahogy to, ott hang-val malot, málot, málat hang.
Malátja, málatja: Hammer. Ez is igenstak egy ősmagyar hang volna.
Málad:
Malac: A hang nem szláv, habár a fingristák szlávnak makognak,attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így itt van a mal-mál stuma a magyarnálnál ahogy az ed vagy de partikel is, ana kausatív-presenz, ha ezt a kettőt az ember összerakja, úgy malad, málad rakód. Stak a probléma az, hogy az új-ónemmagyarnál a g-k és a d-t is cs-vé vál vagy c-vé, így az etimológia bizonylosza. De inkább mondjuk a hangot malad-málad-nak, oldalpárja a mar stumánál a marad, maród, morod. A malac így nem a Schweinchen, hanem az etimológiája az; hogy a két ősmagyar, Vegita és Nappa ülnek a lángnál, majszolnak, erre Nappa azt mondja: ez malad, málad, így malada.
A malac hang így nem szláv, hanem ősmagyar hang, stak át kellene írni malado-ra, málado-ra, de így nem Begriff-akasztjuk a Begriffsbildungot- hanem mondjuk a csirke is malac, malado, attól, hogy a húsja malad, málad. A Begriffsbuzeológiának annyi kell válnija, így a malac a csirke is.

Tovább kirakva partikelekkel:
Maladma, máladma, moladma: málma, Staub.
Máladmo, máladmár: máladmár, ki vagy ana: máladmoval máladmát málaszt.
Maladna, máladna, moladna: málma, Staub.
Máladva.

Onto:
A hangok a Staubra, vagy a Staub egy specifikus formájára a magyar nyelv dohopa struktúrájától, ha már a por egy szláv hang: málma, mulma, málta, máladma, málva(Mehl)máladva, málla.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a magyar grammatika indogermán és germán, az indogermán hangok így a magyar grammatika rekkint vannak, a magyar partikelekkel, így a magyar dohopa struktúrájától ki van rakni az ősmagyar nyelv, grammatikailag:
- Mál: mahlen.
- Mála: naknama, a-val.
- Málár: Mahler, magyar ár-val.
- Málla, mulla: feiner Staub, la partikelvel.
- Málva: az ősmagyar Mehl, va partikelvel.
- Málna: ana partikelvel.
- Málan, molnár.
- Málma, mulma: nőnemű, a-val és u-val.
- Malmo: mal-val és neutrális vagy hímnemű mo partikelvel. a neutrális itt hímnemű is volna.
- Málmol, mulmol: zu Staub machen.
- Molmoj, malmoj: zu Staub werden.
- Máj, málj.
- Moly: germán moli, molj.
- Múl: germám mulwen.
- Múlasz: se indogemrán akciós és siches partikel.
- Múlaszt, málaszt: germán st kausatívval.
- Múlaszkni, múlaszkod: skó és ed partikelek.
- Málta, molta: mál vagy mol ta partikelvel, a múltidő.
- Malta: múltidősen a mal-mál stuma.
- Malto: a to kausatív-val, ahogy to, ott hang-val malot, málot, málat hang.
- Malátja, málatja: Hammer. Ez is igenstak egy ősmagyar hang volna.
- Málad, ed kausatív-presenzvel.
- Malada, málada: malac.
- Maladma, máladma, moladma: málma, Staub.
- Máladmo, máladmár: máladmár, ki vagy ana: máladmoval máladmát málaszt.
- Maladna, máladna, moladna: málma, Staub.
- Máladva.
- Meleg, gho partikelvel verb, úgy ahogy mereg, nem méreg.
- Melegha, melega, naknama.
Egyéb hangok:
- Meledszik: a mál mel-es formájával mondem ezt a hangot, a német schmelzen hangot, attól, hogy ide inkább rejmed az e hang, ahogy schmelzen-nél is. A schmelzen entojánál van a se akciós-siches partikel, mi most az antojára rakjuk. A meleg és mereg hangoktól is az volna a rakta, hogy ez e-s forma vanjon.
- Máladós:, moladós: a magyar kegyes hang az brutális, a ghé stumától, stak németizmus átírni Gnade-ra, így a mild egy formája volna a málados, moladós.
- Málány, vagyis málnaja naknama, ahogy mála: rakta hang volna a klein, winzigre is.

A mar stuma(mer-mor-mar-már).
A mar hang: germán marjan, talán németül volna mähren?
Nem ismert, hogy az indogermánnál ki volna rakva a mar-mer stuma ana és ma partikelekkel, de volna kirakni:
-Marna, merna.
-Marma, merma.
Va partikelvel van germán hang, vagyis magyar: murva, germán murawa, nem szláv eredetű hang, hanem germán, vagyis magyar, talán a szláv hang a magyar, a magyartól, a germántól ered.
Merev: a murva hang,a múl párja itt, mer-es formája. A merev inkább együtt van a meleg hangval, ahogy a murva a múl-val, ezek inkább o-s formák.
Marto: a mar to kausatívval, vagy marot, marat.
Maratár: marat-ár, vagyis Róbár, Räuber, igenstak rokonja volna a martalóc hang is, ennan rakjuk a mar hangot, az at-ot, ahogy az el-t is, vagyis: mar-at-el, ennek egy formája volna így o-val a moratel, a mortály.
Marterni: maraterni, vagyis martern. A kínoz etimológiája bizonylosza, de igenstak az ősmagyar, ahogy látni van, a maraterni, ahogy már előbbi Lektionoknál beszéd volt erről.
Márt: a mar stuma á-s formája, ahogy a marat, stak á-san.A márt hang így nem fingár hang, hanem magyar, indogermán és germán hang.
Márvány: a latin Marmor hangnak mondják, hogy ettől ered, de ennek a hangnak az etimológiája bizonylosza, igenstak a mar stumától eredne, így magyarul rakni volna úgy is, hogy már-vá, ahogy murva, merev.
Mara: a-val naknama indogermán hang nem ismert, stak a Mahr. Logikusan a mala naknamának arányelve a mara hang volna az is mondjuk, hogy krank, siech. Habár a magyartól már marta a beszélő múlt, de rakni volna a mara és mará, vagyis a tengely rekkint: i-e-o-a-á. A tengely rekkint az á folyamatos beszélő múlt:mará, a mara antonak bírongott beszélő múlt.Így a régi magyar nyelvtől, habár már az is új-ónemmagyar volt, ki volna rakni egy mará substantív a mar-tól á-val, mara naknama a-val.

Marta: ta múltidővel, vagyis mart, marott. Nem ismert az indogermánnál, hastak nem ez az egyik formája a tot-nak, vagyis, hogy marta, marott, merett.
A mar stuma ed kausatív-presens indogermán partikelvel:
-Marad,a mar-tól.
-Mardos.
-Mered, a mer-es formától.
Meredszik: a meledszik párjahént magyarul ki volna rakni a német schmerzen hang, stak itt az sz-et, nem entora rakjuk, hanem az antora.
Mardajt, meredejt: ez volna a német Mord relativizálásja.
Germán k-val:
Maroku: mar-mer-mur-mor indogermán vagyis magyar stumától, germán k-val, ahogy germán merk, a k itt az ahogy a dúr k-val,dúrekni.
A marokni verbtől további verb: markangelni, nem marcangolni.
Mors, morsad, morsel: a morzsa nem német hang, hanem ősmagyar. A korhadt hang laguján rakta hang volna ide a morsa és morsá; morsa, ana már antonak bírongott morsadás, a morsá, ana még morsad.De a morzsa, morzsa hang laguján inkább mondanám u-val a morzsát:
- morsu, substantív, hímnemű: ena morsu.
- morsa: naknama, antonak bírongott morsadás, morsch. Ha a-val van, úgy rakta volna a morsa nőnemű substantívhént is.
- morsá: morsch, a morsadás múltan megy tovább.

U-s forma:
Murcás: talán német eredetű, vagy a magyar németizálódott:k-c váltás.
Marha, maroketa.
Marha: A marha hang magyar, germán, germán marha, de ez nem a maroket. A marha és a maroket hangok a mar-mer-mor-mur stumától erednek, és itt a mar-ra rakód a k, itt germán k, ettől marokni, maroka, germán merk, ennek egy formája h-val a germán marha, ez ló is. Vagyis így a ló az marha, a marha az ló, hogy a ló a lova, a marha az mar-ha. A két hang rejmed egy struktúrára, hisz egymásnak anta(gegen) nem mondanak, regynek, racionálisan beszélnek.
A mar stuma mor-osan s-vel: morsad, morselni, nem morzsa, és nem német eredetű hang, hanem ősmagyar, stak a zs-nek nem volna itt laguja.

Meregho verb: a méreg nem fingár, nem is perzsa hang, hanem indogermán és germán, magyar hang, a mer stuma gho partikelvel, ez így verb: mereg, ahogy mondjuk a sav mereg, ez a hang így az oldalpárja a meleg hangnak: meleg-mereg.
Merega: naknama.
Meregu: így volna a méreg.
Merger, merül: a merül hangról már volt beszéd, hogy ezt nem raktán beszélik, eredetileg a merül, merher hang annyi, hogy vízina, vízbe mártják a kenyeret, ott merger, merül, maród. Egy későbbi szésteszésje a hangnak úgy rakni a hangot hogy schöpfen, ez így inkább egy németizmus, a merül=schöpfen, így nem studa, hogy fingárnak makognák, ha a hangot szétsteszték.
Meregszik: a mereg verbet se indogermán partikelvel, siches és akciós tovább volna rakni, így rakva mondjuk:
- Sav mereg.
- Gyomor savtól meregszik.
Onto:
Mérgez: a méreg az meregu volna ősmagyarul, de a z-s verb egy totál bullshit hang, nem igen rakni, hogy ez most t volna vagy sz itt, de inkább t, így mereget volna a hang,de a verb mereg már totál nakta, nem kell tovább rakni, a mereg verbet kell stak mondani.

Mergel,merger: a mérgez hang laguján így rakta hang volna a német mergeln verb vagy stak merger.

Mirigy: az etimológiája nem bizonylosza, a mereg i-s formája, vagyis meregy is volna. 

Hal? Hol van az a hal? Vagy haladnak? Hová haladnak? A mennyina? He? Vagy latin halére ez? Remerem mostak fogat az halálás előtt, nehogy stánkusvá váljon a leheletük, úgy büdi lelkek válnak, olyan halszagúak! :D Hát ezt a halni hangot nem rakem. A magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán, ígyhát a bullshit hangokat a papsi-értelmetlenségi-libcsiknél kell keresni! Halad? Vagy ahogy mondtem halére? Na egal ez olyan eufemizmus volna.
Fura, hogy a magyarnak innen ott van a stuma: mar-mor-mur-mer, így raktábban rakni van:
-mereved
-mered
-morsad
-maród
Sőt hát rakni van a mortály is, vagy ha persón úgy az ősmagyar répár, az angol reaper, a ré gyöktől: rét, rés, rész, répni, rév, riba-réba-ribanc... A ró stuma egy formája: rép-rop.
De jó ide a der stumától is a derbed, ahogy dühebed, nem tév-téb-b-vel. A ster stuma egy formája a der stuma: dered, derjed, dermed, deréku, derékni, deréka, dereng, dernegár...
A sterben egy formája a derben, derbed.

-Szomorú: etimológija bizonylosza, de a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így a rekkelés stak annyi, hogy ez magyar hang vagy szláv? Hogy ez a hang a mor stumától ered se akciós és siches partikelvel vagy a szláv chomoriti? A fingár hang a magyartól látva, igenstak annak boljad, hogy egy germán hang volna, a német schmerzen egy germán formája, a mordvin sumurd.

Anto:
Így a hangok stak egymás után rakva: mar, marna, merna, marma, murva, merev, mara, mará,marat, maratár, maraterni,maratel, moratel, mortály, márt, marta(marott), marad, mardos, mered,meredszik, meredejt, maradájt,marokni, maroku, markengolni,marha, maroketa,mereg, merega, meregu,merger, merül,meregszik, mors-morsad,morsa, murcás.

Querhinweis:
     Me  gho      Ma de         Mo va               Má ma
R. Mer mereg Mar marad  Mo(u)r murva  Már márma
L. Mel meleg  Mal malad   Mol múlva       Mál málma

Így a fentiektől látni van, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, egy indogermán stumanyelv. A mer-mor(mur)-mar-már és a mel-mol(mul)-mal-mál hangok a tengely rekkint e-é-o-a-á magyar vagyis indogermán és germán partikelekkel tovább vannak kirakni: ta múltidő, partikel, de indogermán partikel, va, indogermán au, gho partikel, gha partikel, ana partikel, ma-mo partikel, ja partikel, se partikel, és ezek a partikelek variálni is vannak, ahogy tovább rakni, példa erre a malmol, mulmol hang, ahogy maladna....így a magyar nyelv partikeljei egyek az indogermán partikelekkel, és a magyarnál épek, az összes ilyen partikel itt van, úgy nem igen van mondani, hogy a maláta szláv, habár germán, ha itt van a ta partikel, a múltidős, vagy a malac se, ha a malado az. Nem duljsan vannak a hangok rekkve, attól, hogy a magyar nyelvnél szelenda van, mondjuk a va-vá-nak innento, vagyis mondani volna a murva-nál,hogy murvá, így egy újabb hang rakódna, ahogy mondjuk erre példa a beszélő múlttól substantív mará, naknakam mara, antonak bírongott beszélő múlt.De itt is igesntak jól látni van, hogy a substantívok nem egyebek, ahogy a verbek, verb és substantív egy és ugyanaz, nem van szelentő formája a verbnek és substantívnak, attól, hogy a verb-től rakód ugyanazzal a partikelvel a substantív. A fenti Querhinweistól látni van, hogy dernya stuma nem is igen van, attól, hogy a tengely rekkint a marad és a malad nakvább van egymásnak, ahogy a mereg-meleg is, ahogy murva-mulva is, márma-málma is.Rakandásnál az is rakni volna, hogy vesszük a me stumát, erre rakunk el partikelt, majd az r-t váltjuk l-re, ugrunk innen málra: ez volna a Querhinweis-denken, -rakandás.
A mer stuma és formái, ahogy a mel stuma és formái a magyar nyelv stumanyelvjének stumái, ezeken vannak továbbiakra rakni, vagyis ezektől ered az ősmagyar frazeológia, stak az új-ónemmagyar frazeológia és struktúra egy halandzsa, így ez a két stuma ernya arra, hogy a frazeológiát átírja, de erről stak később, más Lektionoknál, ahol rekkem azt, hogy ez a stuma így átírja az új-ónemmagyar frazeológiát, ahogy azt is, hogy ettől a két hangtól tovább is vannnak hangok kirakni.