Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál újra naknamákról raked a regyó, a beszéd, olyanokról,anakat raktaloszán fingárnak makognak vagy másnak, és ezekre a hangokra rejegnek substantívok is.

Lektion66.-Naknamák2 és egyéb hangok.

Kemény.
A kemény hangot fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így dolga nem volna ennek a naknamának a fingár hangval, mondjuk a mordvin keme-vel. Stakhogy itt három rekkelés, kérdés marad, hogy vanjon a fingár hang magyar-e vagyis germán, ahogy a magyar hang magyar-e vagyis germán vagy szláv? Ha szláv volna, úgy a fingár és a magyar hang szláv eredetű hang. Két indogermán stuma volna itt, anat látnunk kell a kemény hangnál, az egyik:
- Indogermán gem stuma: magyarosan, germánosan a g k-vá vál, vagyis kem-vé, kam-vá.
Másik:
- Indogermán kem stuma: szláv kem-kam, ahogy germán hemmen.

A két stuma egyet rekk, azt hogy drücken, vagy azt is, hogy hemmen. Egy dernya rakvány, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így ha mondjuk egy szláv hang volna a kemény, úgy nem van a stumanyelv részjének kirakni. A szláv kem-kam-ról azt is rakjuk, hogy a kamat hang szláv( čȁmati ,hogy más is volna egy sklavenaufstandi hang!), így rejedne, hogy a kemény hang a szláv kъmy,kъmene. Stakhogy ott van a germán kum stuma is, és ez ugyanazt rekkja, anat a szláv hang, vagyis drücken, így a kemény annyi volna, anat drückt az ember, de hemmt az.
A kamat hang a szlávnál van, így argumentáció volna, hogy a kemény hang szláv, ha a kamat is, de van a germántól is hang:
Komló: a komlót is falschan töröknek, baskír hangnak makogják, a baskír kamla-nak, de van egy ilyen hang is germánul, a germán kamla, az indogermán gem stumától, és e kamla Klumpen-t rekk. A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, itt a ló, lo hangot a magyar az indogermán el-ol-al stumától rakja, ahogy sarló; és ez se török, hanem indogermán és germán hang, schar-tól, a har stumától, szaker-től, ló-val, ahogy sarabol, germán sarab hang. De inkább kamla volna a hang, és germán eredetű, így a baskír hang germán eredetű hang volna, így magyar eredetű hang, ha a kettő egy és ugyanaz.
A gem indogermán stumától eredne a gjem, kjem, vagyis gyom-gyöm stumák is, vagyis igenstak, de bizonylosza hangok:
-Gyömsz, gyömösz.
-Gyom, gyomor: a gyomor hangot töröknek mondják, de igenstak a gem-kem stuma ja-s vagyis gjem, kjem-es formájától ered. A gyomor egy indogermán formája volna a latin gumia ahogy a litván gùmuras is. Igen furcsa az, hogy a török jim verb is azt rekkja, hogy drücken, így ha a török és a magyar hangnak dolga volna egymással, az stak úgy volna, hogy a török hang a magyar, az indogermán eredetű hang és germán,így magyar, annál a g-től gj és kj vált, ennan vált a hang gy-vé. Stak az egész igen bizonylosza, ahogy mondjuk a gyom hangot töröknek makogják, baskír sum-nak, stak sajna regály nélkül, a magyarnál ez egy totál bullshit volna, ha rakta is volna, úgy, hogy a magyarnak dolga nem van ezzel a hangval, vagyis inkább örmény čmlem volna a baskír sum hang.

-Gyümölcs: ha itt vagyunk erről is írnunk kell, attól, hogy itt a magyar a gyöm hangot hallja, így a török eredet igen bizonylosza, vagyis így a kamla, komló gy-s formája volna, az indogermán gem stumától. A gyümölcs így egy új hang volna, ahogy ezek a gy-s formák dialektikus magyarok, egy dialektusnál így vándeledett a hang, és így maradt tovább fenn.

Ranakeredva: A kemény hang így bizonylosza hang, de nem fingár eredetű, attól, hogy a magyarnak dolga nem van a fingár nyelvekkel. Itt a rekkelés marad stak, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv, így nem magyar eredetű hang. Vagy talán egy új nyelvnél volna-e egy kam-kom stuma kirakni, ahogy a komló hang, is, talán germán kamla-tól, vagy a szláv kamat-tól? Áh nem! A kamat hangot dúrgerni kell, libernyák hang.

Így a kemény etimológia bizonylosza marad, de ha szláv volna, úgy volna rája egy alternatíva, ez a hang a dernya volna, az indogermán ster vagy der stumától: dered, derbed, derjed, dermed, deréku, deréka, derékni, dereng, derengár, dernya, dernyni.
Ahogy egy másik alternatíva volna, az indogermán stíj, vagy úgyírtan csíj stumától: stepű, csepű, stipa, csipa,stíra, csíra stimó, stomó, csomó...mondjuk magaja a stíra hang is, attól, hogy verdichtet sich, de rakta hang volna mondjuk stonta is.
Ígyhát két alternatíva:
-Der stumától dernya.
-Stíj stumától: stíra, stont.stona, stína.
Ha itt vagyunk beszélnünk kell egy hangról:
Stont: a csont etimológiája bizonylosza, de nem volna fingár, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A fingristák rekkni stak egy bullshit lapp hangot raknak, ahogy mondjuk a lapp csutta.Nem rakem, hogy lappul hogyan is írják, de azt már rakjuk, hogy az ősi hangoknál st-úgyírt cs váltás van, ez a regály, vagyis, hogy magyar hang vanjon, arra az kell, hogy egy indogermán st hangtól eredjen a csont hang.
Így a stontra, és ha ősi így kell írni, két alternatíva volna:
- Az előbbi indogermán stíj stuma, ettől: stepp(csepp), stíra(csíra), stomó(csomó).
- A másik az indogermán steu stumától :stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.
A két stumától volna így kirakni egy-egy hang, az egyiknél stont, attól, hogy dernya, sich verdichtet, vagyis stomó, a másiknál attól, hogy stu van, csu, csutás, ütés, ergo ütni van vele, de azt is rekkné, hogy stutott róla a hús, ez is két perspektívás. A csont hangnál is két alternatíva van, ahogy a kemény hangnál is, de egyik se fingár alternatíva.

Szilárd.
Olyan hang, hogy szilárd nem van, ez egy bullshit halandzsa, nyelvkakilás, ohne Bedeutung, sőt, antandáját rekkné, ha magyarul akarnánk kirakni.
Két szil hang volna a magyar nyelvnél, de elébb nézzük a substantívot:
Szil: ezt a fát fingárnak makogják, de a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, attól, hogy indogermán és germán nyelv a magyar nyelv. Majd látjuk mindjárt, hogy ez nem-e a verb-től ered, de az se volna fingár, hanem egy kurka, korcs hang, de itt tegyük fel, hogy egy izolált hang volna,így mondjuk egy etimológia volna a germán sele, litván sile, ahogy ettől a Schwelle hang is. De itt a újra van nehézség, az hogy nem-e talán ez a germán és litván hang egy latin eredetű hang volna, az indogermán skel stumától, így egy volna a szil verbvel?
Szil verb: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így ez a hang nem volna a finn salia hang, hastak nem indogermán az is, stak kurka, korcs hang. A szil hang igenstak latinos hang, az indogermán skel stumától, ahogy mondjuk a latin silex, mondjuk szikla volna.Itt a probléma az, hogy így ez a hang a szelni verbnek a párja, stak i-vel, így az i-s hang felesleges volna, itt nem igen van tengely, stak korcsosulás. Kell nekünk egy szil hang a szelnél, ha már van szel hangunk? Nemigen.

Ranakeredva: se a szil substantív, ahogy a fa, se szil verb nem fingár eredetű hang, hanem indogermán eredetű, ez biztos, stak a probléma itt az, hogy latinos és korcs a forma. De ha a szil fa a szeléstől bírja a namáját, és talán ettől, talán latinos formától a német Schwelle is, úgy a szilárd hang egy bullshit hang, ettől hogy szelés van itt, stak áttétes hang, bedingt, vagyis nem a stumától beszélnek, hanem bedingten, ha a Balkenről, ahogy szil, Schwelle, azt makogják, hogy szilárd. Nem, nem ez nem beszéd, ez halandzsa, nem a nyelvtől beszélés, hanem a tenkőtől, bedingten, így olyan hang nem van hogy szilárd, ha szilárd van, úgy az azt rekkja, hogy szilni, szelni menne.

Pár hang a szel szi-s formájától:
Szikla: ezt a hangot szlávnak makogják, stakhogy a szláv germán eredetű hang, germán scala, és a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, ahogy a szel, szi-s formája is itt van, de ez itt szak volna,szakla. Igen furcsák a fingristák, hogy a szil-t fingárnak makogják, de a sziklát szlávnak, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a szak stuma is van a magyar nyelvnél, ahogy a szel-is, és van szil forma is, és a szláv hang egy germán hang, germán scala, vagyis magyar is volna. Itt a kivetnivaló stak a szi-s forma, de ez át volna írni szaklára.
Ranakereredva: a szikla hang nem van szláv eredetű hang, hanem germán, és így magyar, stak torz, de átírni szaklára is volna
Szilánk: ez itt egy magar hang, germán és indogermán partikelekkel tovább rakva, ahogy ana és k, de így volna szelánk, a szel stumától is.
Szirom: ennek a hangnak a stumája a sar(sarló, sarabol), ahogy a har(hartu, harc) vagyis az indogermán sker stuma, ettől szaker is, germán ma partikelvel, vagyis indogermánra átírva: skerma, ez volna a harama, ahogy harmat is ettől, Schramme, ahogy a német schirmen is.A szirom hang inkább arányel a német Schirm hangnak, ahogy a harma-nak, vagyis a Schramme-nak, így regyóm volna az, hogy a szirom hangot inkább mondjuk a Schirmre, attól, hogy a képernyő egy bullshit hang, a kép az hép volna, az erny az totál más, az indogermán er stumától, éshát a szirom modern definíciója művi, kúrományos, bedingt, nem apriori. A szirma ígyhát a szi stumától ered, indogermán sék stuma r-vel, sker, ma partikelvel, nőneművel, ez a német Schirm is.
Szirt: erről a hangról volt már beszéd, hogy ez nem török hang, hanem magyar, a német Schäre rokonja, a sker indogermán stumától, i-s forma: szil, szikla, szir, ahogy szirma, szirt. A szak stuma g-s és i-s formája a szig stuma.

Szilda, szilta: a pajzs egy jevevényhang, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az ősmagyar hang, a struktúrától nem egyéb, ahogy szilta, szilda,a német Schild. A Schild hang i-vel van, így a magyar is i-vel van.

Két substantívról:szél,szál.
A szél és szál hangokat fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így stak egy alternatíva van, hogy ez a két hang az indogermán skel stumától ered, vagyis a szel-től, stak ezek is kurkák, korcs hangok, hogy hosszúak, racionalizálni kellene:
-Szela: ez volna a szál, a-val, nőnemű.
-Szelu: ez volna a szél, hímnemű hang, de arma is, anaval szelünk.
Onto:
Szalma, szálma: a szál etimológiája bizonylosza, attól, hogy jevevényhang is volna, és nem a szel, indogermán skel stumától eredne, úgy az indogermán kel stumától: ahogy már írva volt, a finn siili, Stachelschwein hang az árja sila hangtól ered. És ennent erednek a bonyodalmak, az ahogy mondjuk a vogul sil hang az indogermán kel stumától volna, ahogy a finn siili az árja sila, ergo dolga nem van a magyar hangval, ha a szil magyar hang a skel, szel indogermán stumától ered. De ha nem(ilyen nem van), úgy a szál hang egy jevevényhang volna, ahogy a zátemi sil, sál-nak a rokonja a slama, vagyis a Halm. Így vagy úgy a szalma hang nem volna szláv eredetű hang, ha mondjuk a szál hang jevevényhang, vagyis zátemi, erre a ma partikel, magyar is és indogermán is: szalma. Így aztán bolja, hogy a fingár hangok zátemi hangok, árják, vagy ilyenek, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis kentumnyelv, így stak jevevényhangak volna mondani a szál hang, ha a fingárral egy volna. Vannak jevevényhangok, zátemiek, ahogy mondjuk a szarv, magyarul harv volna, így opciója volna, hogy a szál nem magyar eredetű hang, de nem is fingár, hanem indogermán, zátemi. És ha mondjuk a szalma hang nem az indogermán slama,kolema, Halm? Ha szálu hang az indogermán skel stumától ered, erre a ma partikel, úgy a szalma a germán schalm volna, skalma.
A szál-szalma hangnál is ugynaz a dilemma, ana a kemény hangnál is, hogy fingárról itt beszéd nem van, stak arról, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv, vagyis jevevényhang.A fingár sil-sul hangoknak dolguk nem van a magyar szil-vel, ahogy se a szikla nem szláv, hanem germán, vagyis magyar, ahogy a szilánk hangval se. A fingár hang zátemi, árja, a magyar szil hang a skel, szel stumától ered. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a strukúrája germán, így az ember inkább hallaná a szálma, szál hangokat így germánnak, vagyis magyarnak.

Ál, úgymond naknama, ahogy álmo, alma, almo substantívokról.
Enteredjünk azzal, hogyan nem volna mondjuk az alom(almo) fingár hang. Már írva volt a partikelekről, hogy a me-mo-ma partikelek indogermán partikelek, ezektől nemű substantívok rakódnak:
-Me: hímnemű.
-Mo: neutrum és hímnemű.
-Ma: nőnemű.
Az alom hang mo-ja indogermán eredetű hang, egy germán hang, szokott indogermán, ergo az alom hang így vagy úgy nem volna fingár, úgy, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. De írva volt már az el-ol-al partikelekről, a magyar, vagyis indogermán partikelekről, ahol az al a túl, de ugyanettől az al partikeltől ered az élni verb is, ahogy elen-alan verbek.
A tengely rekkint:i-e-é-o-a-á.
Az ál hangot töröknek makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a tengely rekkint nem al, hanem ál, ez folyamatos, múltidőei folyamtos is, ahogy mondjuk a tochárnál van ál hang, ályk, mondani volna Ellak is. A magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, a magyar nyelv struktúrája indogermán és germán, ahol a tengely van, él, így az ál hangot egy bullshit török etimológiának makogni bullshit volna, mondjuk, hogy stelésnek, csalásnak.Az ál hang így olyan volna, ahogy az indogermán ati-eti-től az át, hosszú a-val, vagyis á-val, így az ál az al volna á-val, a tengely rekkint, így nem mást rekk,ahogy anders-t, más-t, antós, ántóst.
A magyar al így túl, az ál azon is túl, más, antós,így magyarul rekkva az almo hang nem más volna, ahogy mondjuk Wurf, utód, élnek,ezt rekkja mondjuk az ír alam hang. Na igen, stakhogy a tengely rekkint leben magyarul élni, így ma-val-volna élma nem más, ahogy Nahrung, így igenstak nem volna az alma hang török, hanem indogermán, mondjuk a latin almus,tochárul újra hosszú a-val van ālym, ez rekkja azt is, hogy Geist, de a tengely rekkint igenstak raknánk az ál-tól is.
Ranakeredva: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, indogermán grammatikával bír, germánnal, a partikeleket indogermánul és germánul rakja az ember, így mondjuk ahogy írva volt az alom hang nem volna fingár, a mo partikel indogermán és magyar, az al a túl magyarul.
- Almo: Wurf, neutrális substantív.
- Élma: Nahrung.
- Alma: az al,élni, wachsen, ma nőnemű partikelvel, így nem igen volna török, stak a kérdés, rekkelés, hogy hogyan ezt mondják Nahrungnak?Talán mitológia: germán Idun őrtja az almákat,a Nahrungot, az álmát, a Geistot, és ettől esznek az Asok?Nem igen, az ősmagyar démonológiem nem igen ismerje ezt.
- Ál: nem török eredetű hang, hanem magyarul azt rekkja, hogy az alon ál, a túlon túl, vagyis más, antós, ántós.
- Álmo, álom: neutrális, ahogy tochár ālam.
- Álma: Geist.
A magyar nyelv indogermán és germán ígyhát, a magyar nyelvtől germánt rakunk ki, azt hogy az ál így indogermán hang, de ez a hang a törökre is át volna menni, és stak áttétesen vált a töröknél stelvé, cselvé, de nem ez az eredeti forma, a magyartól ki van rakni az eredeti forma. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így magyarul kirakva az alma hang indogermán és germán volna, de van itt egy bizonylosza faktor, az, hogy az indogermánnál van egy el-ol stuma, ana bernát és rot-ot rekk, ez ma már nem van itt, ettől is ered egy germán alma hang, ahogy Ulme, ezt a hangot nem rakjuk ki ma már a magyartól. Az hogy török nyelveknél egy bedingtre rekk a hang, az nem rekkja azt, hogy török hang is volna, hogy az összesnél ott van, erre rakta példa mondjuk a tengely hang, a ten-teng indogermán stumáktól, ahogy Deichsel is, vagyis germán, magyar hang a tengely, a magyartól ered a törökre.
Az Álmos namáról: nem rakni, hogy ezek voltak, az árpádi cigányok a honfoglalók, a genocídárok, talán stak összekeverés az egész, de ha már itt van a hang magyarul, úgy rakjuk ki a fentiektől magyarul. Az aludni hangról volt már beszéd, hogy ez így magyarul annyit tesz, hogy odát van, nem itt, nem azt hogy leged(feküd), attól, hogy az al hang lentként korcsosulás. Ezt a korcsosulást nem rakni, talán olyan ahogy a va-vá hangoktól, indogermán au-ue, az árja avastad hang, ez rekkja azt, hogy unten, de stak áttétesen. Vagy talán sajnovicsista türkizmus? Rakta példa erre a halandzsa minő hang, vagy ahogy átírták a bér hangot a 19. századtól. A fingár al-nak dolga nem van a magyar hangval, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, túl-t rekk. Talán a fingár hang is egy korcs hang volna, germán allá, a ladik rokonja? De van egy bizonylosza indogermán hang az alpá, árja, ez majd a törökre és az ősjapánra is átmegy, rekkja, hogy schwach és klein, de vajon nem attól, hogy alt, hogy ál van, odaát, vagyis a klein rekkésje már stak áttétes, bedingt?
Az Álmos nama így rekkné magyarul, hogy odát van, álmos vagyis, és más, ahogy azt is, hogy Geist.

Antoranakeredva.
Ennél a Lektionnál rekktünk pár naknamát és substantívot, ahogy a keményt, ennek az etimológiája bizonylosza, rekkelés nem az, hogy fingár-e, hanem az, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv. Alternatívát is vettünk a kemény hangra, ahogy a gyöm-gyöm stumáról is volt beszéd, hogy ezeknek az etimológiájuk is bizonylosza, az indogermán és germán etimológia kirakva vált.
A kemény hangra, asszociálva írtunk a szilárd hangról is, hogy ez igenstak halandzsa, hogy ilyen hang nem van, max stak bedingten, nem stumásan. Ahogy arról is, hogy a szil substantív, ahogy a sil verb egyek, ezek az indogermán skel, szel stumától erednek, szi-s formák:szikla(nem szláv), szirma, szilánk, szirt(nem török), szig, szigony, arról is, hogy a fingár hang igenstak árja eredetű hang volna, ahogy a Stachelschwein a finnél árja, ettől ered a finn úgymond szál is, mondjuk finn salko, de ez az árja salá-tól, annak rokonja a finn siili, árja sila, Stachschwein hang is, ahogy az volna, hogy a finn salava hang is ettől ered, de nem a magyar szilfa ez, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a szil a skel stumától eredne magyarul, ahogy írva volt. A szél ás szál hangról is beszéd volt, hogy a szél a z szelu, germán hang volna, így magyar, a szál etimológiája bizonylosza, ha a fingárral egy, úgy nem magyar, hanem jevevénxhang, de ha a skel stumától ered, úgy germán és magyar, és ennent is bizonylosza a szalma etimológiája, de totálisan.
Erre a töröknek makogott ál-ról regytünk, beszéltünk, hogy a magyar tengely rekkint(i-e-é-o-a-á) az el-o-al partikelektől magyar volna, azt rekkné, hogy totál más, vagyis ál, így volna az álom álmo, más, máshol, ahogy odát is, de nagyon, ahogy az al-tól álma Geist is, ahogy az alma hogyan is rekk, ha mi magyarul, vagyis indogermán és germánul rakjuk ki a hangot. Arról is beszéd volt, hogy az alom, vagy almo hang hogyan is nem volna fingár eredetű hang.