Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál az úgymond brennen-es verbeket nézzük át.

Lektion70.-.-Rövid Lektion a brennen-es verbekről.
Hangok: sül, sült, süla, sülma, süled,ég verb és substantív, izzik,hő,hűt, hideg, gyújt, gyúl, fűt, fűl.

Sül, sült(süt).
Ezekről már volt beszéd, de raktaga volna itt újra írni róluk. A két verb nem fingár, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, így:
- Sül: indogermán suel, germán swelan, schwelen.
- Sült: indogermán suelt,germán swelten, to kausatívval.
Egyéb hangok:
-Süla: német schwül.
-Sülma: dohonszta, de a süléstől dohoba.
-Süled.
-Sülekni: welken.
Igen raktán látni van, hogy itt az indogermán ue ü-vé vál a magyarnál, és a további hangok indogermán partikelvel vannak kirakva, ahogy sült, süt, to kausatívval, sülma, ma-val, süled ed partikelvel és így tovább.

Rakanta: Ezek után átmegyünk az ég verbra és substantívra, de itt írni kell arról, hogy a sül hangtól ered az árja svárga hang, ez úgymond Himmelt rekk.

Ég.
Az égni verb etimológiája bizonylosza, attól, hogy nem rakni, hogy ez egy indogermán é hang-e vagy indogermán ai volna az é hang, a másik részje totál bizonyos, hogy indogermán gho partikel volna itt. Fingár nem volna, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de lássuk a variációkat:
- Indogermán é és gho: égho.
- Indogermán ai és gho: aigho.
- Indogermán e és gho: egho.
Van indogermán ai stuma, ez égnit rekk, ettől sok indogermán hang van, de van ettől talán gh-s forma az indogermán ágher, ettől árja áhár hang is, ahogy ott van az indogermán egnis hang is, ettől az árja agni.
Az ég etimológiája bizonylosza, de egy bizonyos, hogy indogermán és germán. Ana a fingár hangokat erintje, úgy az is bizonylosza, hogy nem-e torz indogermán hangokról volna-e ott a beszéd, mondjuk árja inddhḗ és zürjén ined, de ez irreleváns is, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Ég substantív.
Az ég hangnak, ahogy úgymond Himmel, dolga nem van a fingár hangval, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Az s-s etimológiák bullshitek, ahogy már mondjuk írva volt az ak stumáról- duas stuma-, hogy az indogermán ak stuma ez, vagy mondjuk az ér hangról, hogy ez egy sklavenaufsandi, de stak indogermán er és ár stuma van, de sehol bullshit cseremisz ser. Az ég, ahogy éter(ez volna a rakta hang) etimológiája így nem a finn sää, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, és az s-s etimológiák bullshitek.
Sok egyéb nyelvnél van az, hogy az éter hangok egy ég verbtől erednek, ahogy magaja a görög éter vagy aithra is(magyarul mondva é-vel), ahogy a fenti árja svárga a sül hangtól, de sokkal dubb plda is volna erre.
Ranakeredva: az ég verb nem fingár, hanem indogermán, ahogy éter, az ég substantív nem fingár, az s-s etimológia bullshit, hanem az ég verb és az ég substantív egyek.

Izz, izzik.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a fingár etimológiák bullshitek, hastak úgy nem, hogy a fingár hangok indogermánok. Az izzik hangnál a rekkelés, hogy az izz hang z-je t-d vagy s vagy ds, így három indogermán etimológia is raktaga volna:
-Indogermán aids-tól, ettől germán Esse is, a német Esse is.
-Indogermán ás-tól vagy ais-tól, ettől a német Asche is.
-Indogermán ósati-tól.
Az alternatíváktól az opcionális választás vagy az indogermán aids vagy az indogermán ás, ázg, de egal, hogy most ez vagy az, az izz hangra rá volna rakni egy ma partikel, így rakódna:
-Izzma.
De ha az Asche rokonja volna, úgy rakta hang volna az Asche-ra:
-Izzja.
Ahogy a fingár hangokat erintja:
A fingár hangok igenstak indogermán hangoknak boljadnak, ahogy mondjuk osztják at, ez volna mondjuk a germán ád, árja idhé, így mondjuk a zürjén ined rokonja, de ugyanúgy volna egy másik indogermán stumától, ahogy az albán ethe. A zürjén ezjini hang volna a germán asion verb, a votják ast hang rokonja az ás stumától.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a magyar hangok indogermánok és germánok, de látni van, hogy a fingár hangok igenstak arányelnek az indogermán és igenstak a germán hangokra.

Ranakeredva: az izz verb etimológiája bizonylosza, indogermán aids-tól vagy azg-tól is volna, de egal, hogy ettől vagy attól, rakta hangok volnának izzma és izzja. A fingár hangok indogermánnok boljadnak, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Hő.
A hő hangról volt már beszéd, hogy az indogermán kai stumától ered, ez a germán hei, hai is, az ei hang vál ő-vé, így rakód hő. Ahogy arról is írva volt, hogy a hód hang is ide vagy skai stumára rakód, nem fingár eredetű hang.
Hűl, hűt, hideg.
Ezek nem ősi hangok, az etimológiájuk bizonylosza, de attól nem ősiek, hogy a hő hangtól volna az eredetjük, így a hő-vel két antandásat mondunk, az egyik kalt a másik warm.A Vorstellung vagy az Empfindung talán aljan, idegen, ahogy más nyelvnél is van erre példa, ahogy mondjuk a sül hangtól a germán svalr, ez kalt-ot rekk, vagy mondjuk a germán verb halōian rekkja azt is, hogy brennend vagy hogy kalt és vannak egyéb példák is. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de nehéz mondani, hogy ez az Empfindung ősmagyar-e vagy német? Annyi bizonyos, hogy nem ősi hangok: a hűl-nél germán l partikel van, el-al, a hűt-nél to kausatív. De az is volna, hogy hűlt volt, vagyis a hűl hangot rakják to kausatívval tovább.

Gyújt, gyúl.
Ezeknek a hangoknak az etimológiája totálisan bizonylosza, annyi bizonyosan látni van, hogy az l és a jt indogermánok és germánok, de indogermán gyú stuma nem ismert. A gyú stumától nem rakni továbbá, hogy ez gw volna-e vagy j hang, így stak találgatunk, attól, hogy a magyar nyelv egy indogermán nyelv, úgy az opció volna indogermán gwel stuma, ahogy glühen, vagy az árja jválá, jvalati.

Fűl és fűt.
A fenti két verbről volt már beszéd, arról is, hogy az etimológiája bizonylosza, ahogy stak indogermán-germán p-f váltás van,a magyar nyelv germán nyelv. Az etimológiája bizonylosza, de a fingár etimológia nem egyéb, ahogy indogermán, attól, hogy a fingár hangok indogermán eredetű hangok, a német flau szláv formáji, erre példák:
Vogul, manysi pēlėmt=szláv plamenъ.
Vogul, manysi pālt= szláv polěti.
A fingár hang így nem egyéb, ahogy egy szláv hang, a magyarral dolga nem van, attól, hogy stak indogermán-germán p-f váltás van. Írva volt, hogy az etimológiája bizonylosza, de így a fűl hang a flau német hangval volna egy, stakhogy látni van, hogy a magyar to kausatívval is továbbrakja, így az nem igen van rakni, hogy ez most fűt vagy fűlt, ahogy látni volt a sül-süt példáján is, hogy az l hang szakad vagy a magyar a fű hangot stumának rakja és to kausatívval rakja tovább.
Onto:
Ha ez volna az etimológia, úgy a fingristák heurékája nem volt meg, hogy a fingár hangokkal egyek a szláv pál és pálinka hangok, így totál van egységes a fingár nyelvekkel, stakhogy azok szláv hangok, ahogy: pál és pálinka. A fűl és fűlt hangok magyarok, germánok volnának.

Anto.
Ígyhát ennél a Lektionnál a magyar brennen-es verbeket vettük át, ettől a perspektávtól kirakkva a hangokat, és láttukj és raktuk, hogy a sült-sült hangok magyarok, vagyis germánok, ahogy ettől további hangok is kirakni vannak. A sül-sült hangoktól mentünk az ég verbre és substantívra, rekktük, hogy a kettő egy és ugynaz, ahogy azt is, hogy indogermán eredetű hangok. Ennan mentünk tovább az izz hangra, ahol két opcionális etimológiát raktunk ki, és azt ki, hogy germán hang az izz hang. Erre ranakeredett a hő hang, ahogy hűl, hűt hideg, és azt raktuk ki, hogy magyarok, germánok. Majd írtunk a bizonylosza gyújt-gyúl hangokról is, ahogy a fűl-fút hangokról is.