Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, így magyar stumák a bor és a ger és az ak stumák. A fingrizmus ahogy írtem nem dubb, ahogy egy statisztika, fingrista, úgy, hogy olyan hangokat varr a magyarra, anak nem magyarok, de olyanokat lop, anak igen. A magyar nyelv grammatikája indogermán és germán, így logikus, hogy a duas stumák is magyarok így, és mondani volna, hogy az agresszív hangok is, stakhát az értelmetlenségiek értelmetloszkodnak. Ennél a Lektionnál rekkva van egy más perspektivától, együttes perspektívától ento és onto és anto scharfot rekkő hangok.
Lektion47-A ger, bor és ak stumákról.
Az ak stuma, ha dúrgertük az ekét, egrest és juhart:
-aka naknama, szúrós, eke. Az akos hang ahogy a boros hang vagy a geres hang együtt volna a Barsch, sügér is, avagy harcsa. A sügér etimológiája bizonylosza, nem lelni egy indogermán sü stumát, ana volna boros vagy geres vagy akos, és az is bizonylosza, hogy a sügérnek dolga volna-e a sün hangval, hisz azt rakjuk, hogy a fingár hangok, azok árja hangok, ahogy finn siili. Az is volna, hogy az ak stumától ered az indogermán kei stuma, vagyis akej, akaj, zátemien s-vel, ahogy perzsa saeni.
-akló, Spitze, Schärfe és gerena is.
-akma, ma-val.
-akna, az ak ana partikelvel: volna Pfeil is, és akna is, vagyis akva, akad, oda akad, akna, mondjuk egy szeg a feldnek innen, az is egy akna, ahogy az akna az gerena is.
-akaszt.
-akaszti.
-akor: juhar, egres.
-akos, akro: ha a kalász hang szláv volna, és nagyon úgy boljad, úgy vajon nem-e az ősmagyar hang az Ahre volna, vagyis akro, az ak-tól, ahogy akad?
-Az ikra etimológiája bizonylosza, hisz az is volna hogy bors az ikra, vagyis egres. Az egres egy német vagy germán eredetű hang, így magyar volna, de a magyar stuma ak, így akros, és az egres így rekkja, azt is, hogy boroka ahogy azt is hogy harapós, bors, savanyú. Az ír formától függ, hogy a hang most ez vagy se, hogy az ír ikra ichair, ichrach, de az egres írül aicher.
Akata: aka-ra a ta partikel, ahogy borta vagy gerta, gerinc.
Akato, akjal: a latin eredetű ecet hang is az ak stumától ered, de így magyarosítani kellene, az ak stumától akato-ra vagy akjal-ra, hisz az ak stuma az elsődleges stuma.
Onto: Ha itt vagyunk, úgy fontos a kő etimológiája is, stak az van, hogy bizonylosza, hisz a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv. A kő hangnak két etimológiája is volna, az egyik az , hogy az ak stumától ered, ennek indogermán kei formájától, vagy akajo, másik az, hogy a német Kies hang kie formájától ered. A kő így bizonylosza, nehéz mondani, hogy ősmagyar vagy sem.
A ger stuma:
Gera, geras, garas: spitz.
Gerenda: nem szláv hang, hanem magyar, a ger indogermán stumától ered, germán grinda, és a latin grunda. A ger stumától ered, vagyis scharf-tól így, borostól, akostól, és így ana ger-enda, egy volna az albán krande-val, és a germán grinden, ahogy to grind-val is.
Gerendi: Mühle is, malom.
Gerena: a gerenda előtt ana partikelvel, így annyi is, ahogy borona, de bajusz és egyéb is volna, ahogy a bor bár formájától ahogy bárd és bárt, vagy Bart, gerna, gerena Bart is.
Gerta, gerinta, gerinc: a német Gräte.
Gerely: nem a német Geere, hanem a ger stumától ered ez is, hogy gera, gerelja, egy magyar hang.
Gereblye: nem szláv eredetű hang, hanem magyar, hisz germán, a germán grubilon hangtól ered. A gereb hang verb is, ez a verb az ásni,de olyan ásás, ahol az ujjak geresvé válnak, így kaparni hang helyet, ana jevevényhang, rakta hang a gerebni és gerbelni hangok is.
Gereben: a hang nem szláv, hanem germán és magyar, igenstak rakni van, a ger stuma és az ana partikel együtt, gerebna, és inkább volna az, hogy ezt a hangot mondjuk a der Grabennek, ana-val van, így gerebve volna, ahogy róva és réva.
Gerebelni: német grübeln. Ez a hang raktább volna a kutat helyett, ahol mondjuk racionálisan rekkni van, de a kutat etimológiája bizonylosza, az is volna, hogy a kút hangtól ered, a ku stumától a germán kút, erre rakód az at kausatív, vagy a szláv kutati, ha a szláv hang nem magyar hang, de a magyar hang úgy egy neoillogizmus volna.
Gerebnja: az instrument volna ja kausatív-presenzvel és possesívval.
Gerebja, gereba, gerebta: a sír etimológiája bizonylosza, így logikusabb volna, hogy ha magyarul a das Grab-ot mondanánk, ez volna ja-val és stak a-val, ahogy volna ta múltidővel is. Ez így sokkal inkább rakni van magyarul, hisz ott vannak az amerikai filmek, ahol ha gerbelnek, úgy az ujjak, hát hogy is mondjam, hát mondem gerendnek vagy gerjednek vagy geresednek, így az empíria módosítja a nyelvet, de együtt a rendvel, a rációval, hiszha látja az ember, ahogy ha gerebelnek, úgy az újak geresednek, úgy a ger stumát vagyis a látottra bírongja.
Gerezd: a hang nem szláv, hanem germán, egy magyar hang, vagyis a ger stumától, ez a német Gerste. Az indogermán forma gersd, gerzd volna, de inkább ger-es-ed, vagyis a ger-re rakód az es, erre az ed partikel, így verbhént geresed.
Geres, geresz: a gerezd, geresd hang előtt van a se partikel-vel a geres, naknama, ahogy sz-vel siches és akciós, így a gersz hang annyi ahogy borzad, hisz a borzad párja a ger stumától a gerezd.
Geresna: így ez hang ana partikelvel rekkné mondjuk, hogy harcsa, ahogy borosna.
Gerjes: a sertés hang egy jevevényhang, a serte hang egy zátemi hang, nem magyar, így igenstak mondani volna helyettje a ger stumától a ja-val és, hogy gersja, hisz a serte hang helyett a gerja hangot mondjuk. Ez így igenstak ősmagyaros volna.
Gerjeszed: borzad vagyis, germán grisen.
A ger stuma azon rekkésja, hogy harma, harmat és horzs, vagy a har stumától, ha így scharf gera, geres, úgy streift, har, horzsol,harmat van:
Gerejma: az angol grime.
Gerema.
Indogermán au-ue-val, vagyis va-ve hangokkal, de egy résszük attól ered, hogy a ger-en átmennek, vagyis málasztani-tól va-val, de va-val rekkja azt is, hogy gerve:
Gervály: Greuel.
Gerved: grauen.
Gervesz: graus.
A ger stumától, hogy aprítás:
Gerve és gerveda.
A bor stuma:germán borda, germán brazda, a barzda, így magyar hang, ahogy a borona, a boronka az igaz steil, a boróka, a borjú, a bárd, a borz, a borzong, a berzeng, a germán borosta,boroma, nem perem, a borni borekni.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a bor stuma, ahogy a ger és ak stuma ősi magyar hangok, a bor-tól a hangok nem szlávok, hanem germánok, így magyarok, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
Bor stuma:
Bora, boros naknama és Substantív.
Bors, boros: stípős, ettől bors a bors, a bor stumától, ahogy akros, egres, avagy geres.
Borsó: nem török hang, hanem indogermán és germán, a bor stumától, ahogy ez a berry hang, avagy szlávul Hirse is.
Borjú, borja: a bor stuma ja kausatív-presenzvel és possesívval, vagyis itt Spiesser, stikó, de a bor stuma ja-val annyi is, hogy egy arma(Mittel), anaval borejnek, így nem stak egy hanem a nyelv rekkint a borjú a szaku is mondjuk,a kés.
Borosti, borosta: német Borste.
Borz: a hang nem török hang, hanem magyar, itt az s z-vé vál, a bor stumától ered ez is, vagyis ez is boros, ahogy ko-val akelta brok.
Boroka: magyar hang, nem szláv, k-val, germán eredetű hang, vagy verbi ka, vagy kicsinyítő k.
Berzen, berzenked, borzong: germán berz hangtól ered, boros ez is, borzonkod vagyis.
Borozda, barázda: germán brazda, nem szláv hang, hanem germán és így magyar.
Boroma: Bräme vagyis, így magyarul nem perem, hanem boroma.
Borona: germán borona, ana partikelvel.
Boronka: germán bronka, magyarul a steil.
Borda: germán borda, Bort.
Bárd: germán bárda, borda ez is így.
Borotva: nem szláv eredetű hang, hanem germán, germán brot verbtl, de nehéz mondani, hogy most borojni vagy borov a stuma. A borot-ra rakód a va-ve, indogemrán au-ue partikelek.
Borerni: bohren.
Egyéb hangok ja-val: borjaszt, borajt, borjama, borjava.
Egyéb hangok va-val: borvat, borvata, borvama.
Ranakeredva: A raku bor stuma a bor stuma, és stak egy maradjon, a bor, ahogy Wein hangot dúrgerni kell, ahogy a borít hangot is, ez bizonylosza hang, de nem rakjuk, a magyar bor stumától. A magyarnak grammatikailag és stumásan kell beszélnije.
Anto: A magyar nyelv ígyhát egy indogermán s germán nyelv, a grammatikája indogermán s germán, úgy a bor, a ger s az ak stumák magyarok, ahol az ak stuma nem fingár, hanem magyar, indogermán, s ezek duas stumák, épek is, fontosak is. Ezeket a stumákat rakunak kell venni s stak ezek vannak és grammatikai ragok, nem dungók, duszták, tárgyak, hanem unbedingtek, így a magyar nyelvet, ezt az indogermán s germán nyelvet, úgy kell beszélni, hogy szakantjuk a hangokat a tárgyról, a libcsizmusról, a fingrizmusról, s unbedingtvé teszük,úgyhát vannak a stumák és vannak a grammatikai ragok, indogermánok, ahogy:ja, da, nk, ana, ma,es, da, va-ve.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de a fingristák lopják a magyar nyelvet, hiszhát se a ger stuma, se a bor-os stuma hangjai nem szlávok, hanem germánok, de a magyar nyelv indogermán nyelv és germán! A fingristák olyan hangokat vernek a magyarra, fingárhént, anak szlávok, ilyen mondjuk a köd, varjú, szarvas, kel, kéreg, kés...vagy ha nem zátemiek, és olyan hangokat látnak, és úgymond rekknek, azoknak dolguk nem van a magyar nyelvvel, ahogy ezer, vagy a számok, a kazár zsidó számok, de a magyar hangokat lopják. Nem, nem soha, a magyarra nem varrják rája a magyarlosza hangokat.
Ígyhát az ak és a bor és a ger hangok magyarok, és ha így van, úgy ősmagyarra kel újrabootolni, újrarakandni, erre egy pár példa:
-Akna: az ak stumától ak, ahol az akna mondjuk egy kiálló szeg, vagy mondjuk akló a feldnek innen, mondjuk Cäsar de bello Gallicajától, ahol vannak aknák.
-Akro: A kalász hang szláv, így az ősmagyar hang a német ähre, vagyis akro.
-Akor, akoros: a juhar helyett akro, ahogy az egres helyett akoros.
-Akos, boros, geres: a sügér etimológiája bizonylosza, így ezek a hangok vagy sügér vagy harcsa.
-Aka: az eke hangot dúrgertük, helyette réstály, óstály és borostály van, így az aka szúrós magyarul, ahogy Pfeil is volna.
A probléma stak ott van, hogy rektionnal, raktányval kell beszélni, hisz az új nyelveknél, a mestersélges nyelveknél, a hangok össze és vissza, rendlosza vannak dobálva, de az ősi nyelven, az ősmagyaron úgy beszéltek, ha már vannak grammatikai partikelek, hogy vettek egy stumát, és a stumát rakták tovább, mondjuk erre volna példa a hegyes stúch. A hegy etimológiája bizonylosza, igenstak a germán hu stumától volna, ahogy hugja, a stúch hang, nem úgy írva csúcs, a steu stumától ered és a stúch.
Ha mondjuk az aka stumát mondjuk, hogy aka vagy akos, úgy a raktány nem a stúch, hanem egy hang az ak stumától, ez volna itt az akma.
