Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, így a meg, az al a túl, de erről már volt beszéd nem fingár, hanem indogermán és germán, germán volna a meg, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Lektion24.-A me stumáról és a még-ről.

Em-om-am partikelek: erre is az áll, ana az ena-ona-ana hangokra, hogy az összes magyar m hang erre a partikelre megy o, vagyis vissza. Ettől a partikeltől ered az indogemrán me is, vagyis én, de az én az indogermán oinos.
Így volna igéknél:
-hímnem: bírem, em a hímnemű, a beran indogemrán igétől a bír.
-neutrum: bírom.
-nőnem: bíram.
Ezek a hangok mozgást is rekknek a dungely rekkint:
e---o---o---a.
De lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng):
e---o---o---a.
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al

Ha a latin emó m-vel egy, úgy igenstak rakni van.

Így amal, árja ámíti, így rakni duad, ahogy dúrongani.

Indogermán gho-gha partikelek: ez egy indogermán erősítő partikel és így vál az unbestimmt bestimmte, ahogy az olyan hangoknál ahogy engem, ahogy mich, vagy tég, ahogy dich, ez ugyanaz a partikel, ana a japánnál a ga, ezzel vál ott bestimmtvé és akkusatívvá. A gho partikel továbbá igei is, ahogy dohog, morog, ahogy rekkné, hogy után, vagyis me-gho, mög-meg. A meg-mög így nem fingár hang, hanem indogermán, de bizonylosza, hisz a gho hénten, kinten, hinten rekkésje stak a szláv nyelveknél van.

A baju stak ott van, hogy van mé vagy me és van mei és van ma és van mo, így a hangok a gho-val totál és totál mást és mást reknek, ahogy mondjuk, ha a me-t rakem gho-val úgy rakód mich, megho, ahogy eng, engem. Egy másik példa: ott van az osztják mel hang, a me stumától l partikelvel, ez így rekkja, hogy rejmni, passen, me-al, el, az árjánál van ilyen hang, és a magyarnál is rakni volna, hogy melni passen, rejmni, de ez nem a mélni hang, vagy ahogy mondják méltat, de nakta volna stak mélni is. A mél-nál hosszú az é, stakhogy az ei is é-vé vál, vagyis a mei hangnál.Ha a mél hang így nem bullshit neoillogizmus, úgy inkább az ír molur hangval volna rokon, de ez már o-s hang. A stuma itt mé volna, ahogy mehr, vagy mér, gho-val még, és ide rakódna a litván mégint hang is. De ott van a magas hang is, ahogy ma is, és az indogermán maghus, ez már jung. A magas inkább megas volna, de rakta volna méghas is, hisz emel, úgy ennél a stuma me, de egy perspektívától rakta is volna, stakhogy ott van a maghus, vagyis jung, ahogy ma.

Ígyhát:
-Me, ahogy mein, gho-val megho, mich, meghos saját.
-Mé gho-val mégho, dubb, ahogy r-vel mér, és l-vel mélni. A me el-al-val mel vagyis emel, ettől mel rejmni, passen.
-Ma, ahogy ma, vagy mo, gho-val maghos, magos, vagyis mai.
-Mei, ez az me stuma folyós hangja, ahogy menni is, ahogy lé, a lei, nyé a nei.A mei-től ered a méz hang is, nem a médh-től, hanem a gh-tól, a gh vál z-vé, és ettől a méh hang is, ahol a gh vál h-vá. A problém itt van, hogy magyarul az é és az ei az é hang, így szelenda nem van, így raktább volna míz, míh.
-Mog: Az o-val mondem az eredést, az ernyeszést, az eronást, ez a mögen, ahogy moda,vagyis Mut. Stakhát a mos is mo-s, de az meu!
Magas vagy megas ahogy nagy: a két hang a partikelektől ered, a nagy vagy az ana vagy az on partikeltől, ahogy szláv nadj is. Ha van a nőni és nevel hang taláb raktább volna e-vel, negy, hanem on-os forma.
Mogto, mogja, vagy mogott mögjé: Inkább mo volna erre rakta, és gho-val. A hangnak dolga nem van a fingár hangokkal, ahogy : cseremisz monga, mordvin mek.  Ez a hang kései volna, habár az indogermánon innen stak a szlávnál van a rekkés, hogy hénten, kinten és utana.

De ahogy már írtem nakti s nakta is rakta hangok:
Nem követ izé. A követ egy jevevényhang, nem van rakni kez-vel, hülye bullshit hang, itt rakja jobban az ember a ranakeredvát:
Ena sokkal raktábban rakni van, ahogy a köz izé, hisz:
ra: indgoermán ar, ra stuma, ettől a rakjan, rak, a regyó, rend, germán hang, így magyar, rakvány, regu, remu, remer...
nak: indgoermán enek, ír aig-icc, nach-nahe...
er: indgoermán er gyök, az er-ered volna, ahogy a dühderegnek innen is, a germán dider...
ed: germán kausatív-presenz, skeidan, szakad, ered...
va: indogermán au, az és ott így táveredés is, vá....

Naker: odajut, rejk.
Nakered: nahert sich.
Ranakered: folge, folgernd.
Ranakeredva: folgerung.

Elég?Közel? Ezt a hangot nem rakem, a köz hangot is dúrgerni kell. Sokkal raktábban rakni van helyette a nakva. A nak az indogermán enek s az au együttesje; így rakód nakva, ahogy Nahe is. Ez így ősmagyarabb, rakni volna, hogy azt mondja az ember,, hogy ana-k és va, a va az és ott, annak ott vagyis antsóhogy. A közel hang helyett így a magyar a nakva.

Így magyarosabb volna a nak, enek, anak, ta kulunkodott(zárt) múltidővel, a ta-to-ti stumától: nak-ta, a nak ta van.
A ség-et nem bírom, így vagy ma-mány-val vagy rakuval: naktaraku vagy naktama, naktamány. De rakódna naktava is, vagy naktavály, a Genüge.
Present ti-vel nakti, vagy a ti rekkja, hogy kell noch:
-nakta
-nakti
-naktama
-naktaraku
-naktava, naktavály

Után:
Erről már írtem, hogy az indogemrán ud-ut és az an-on partikelvel rakód, dolga nem van az út a hangval, ana a vé, indogermán au-ue, gho partikelvel uegh stuma, erre rakód a to, at kausatívum, így rakód végat, nem vezet, ahol a vé ú-vá vál, a gh h-vá, s így rakód út. Az út s az ut két külön hang. A mogto vagy mögött hang helyett rakta az útán is, ahogy a hénten.

Anto: Fentebb antonak raktuk a me-mo-ma, mé-má, mei-meu stumákat, rendrakut tenni, hogy a nyelvet így tovább, vagyis ősivé rakjuk.