Lektion75-Az indogermán ip-ep-ép-op-ap-áp partikelstumákról.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál az indogermán ip-ep-ép-op-ap-áp partikelstumákról rakód a regyó, a racionális beszéd, úgy, hogy a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, ahogy az indogermán egy partikelnyelv, így ha egy magyarnak mondott hang magyar, úgy az indogermán tengely rekkint visszalegetni rakja az ember a hangot az indogermán nyelvre, de stak úgy, ha egy rejta(gegeben) hang nem korcs, vagy jevevényhang, ha az indogermán nyelv rekkint az, úgy nem magyar. Az indogermán tengelyről már volt beszéd, bőven, ahogy: i-e-é-o-a-á. Ezekre rakód a p hang, így az i-e-é-o-a-á-nál kirakód egy újabb tengely, az: ip-ep-ép-op-ap-áp. Itt és ott volnának problémák, ahogy mondjuk az indogermán ai a magyarnál volna é(ég) és á is, de ez nem erejt problémát, attól, hogy kevés az ai-ei-s indogermán hang, azokra p is rakód, ahogy remerni kell a hangkikopásra is, erre példa mondjuk az előbbi Lektionnál a vért-véd, ahogy a hangtolódásra is, mondjuk a Stuhl-asztal példáját.Ennél a lektionnál így a magyarnak mondott eper,epe, ép, épejt, apad, áp, ápor hangokról van a beszéd, rekkve, hogy a hangok, az indogermán és a magyar nyelv rekkint, hogyan is rekknének, hogyan is rakódnának.

Hangok az ip-ep-ép-op-ap-áp tengely rekkint: epe, eper, ép, épejt, apad, áp.

Enteredjünk a könnyebb hangokkal, anak reknán lagujukat lelik.

Ap indogermán stuma, vagyis apad: ezt a hangot, az apad hangot könnyen legejtük az indogermán lagura, lagujára rakjuk. A magyar ap hang ugyanazt rekkja így, ahogy az indogermán ap, ettől ed indogermán kausatív-presenzvel az apad hang. Az ap stuma egy oldalpárja itt a va hangnak, vagy vá-nak, de a vé-nek(részint) is. Az ap azt rekkja indogermánul, hogy va vagy vá, tova, véga, hinweg, ettől ered a német Ebbe is, a magyar apad rokonja. A német ab hang is ettől ered, így van a magyarnál ap is, stak a baju annyi, hogy stak az apad és apály hangoknál maradt fenn.

Áp indogermán stuma, vagy áp folyni, hogy á-p, ahogy avas, ávas, avarodik, ávarodik: a tengely rekkint, ahogy;ap-áp látni van, hogy az áp apra van, apább, tova az ap-tól, így ez már eredő, folyó is, így rakód az indogermán áp, ahogy víz. A magyar ápor, áporodik hangok bizonyloszák, etimológiájukat nem ismerjük, de talán úgy vannak, ahogy az avas, avasodik hangok, vagyis az indogermán au-ue-aue stumáktól. Az áp így víz volna, de az ápor hangnak, ahogy az áp-nak is volna egy második rekkésje, ahogy múlás, avasodás, erre rakta példa mondjuk az árja apvā́, vagyis áp-vá, vagy ap-vá, ahol az ap volna az ap-tól is, hogy végo, vagyis weg, vagy volna az áp-tól is, hogy az áp apább van, apra az ap-tól. Az áp így folyás is volna, hogy vá és vá van, ahogy múlás is. Így etablálni kellene az ap-áp hangokat:
- ap, apad.
- áp substantív, víz.
-ápad, ha már apad,úgy rakta hang volna a dagály laguján, ana bullshit ,hogy a dheigh indogermán stumától ered, az ápaly.
-aparod, áporod: az áporod kettős rekkésvel, ahogy folyik tova és múlik.

-A német Ufer bizonylosza, nem rakjuk, hogy most apar vagy ápar.

Ranakeredő hang: ep, ahogy eper, epe.

Az indogermán ep, ahogy epi is rekkné, hogy:
- nak, nál, hogy epi.
- eredés, folyás presenzként, vagyis nem apadás, nem ápadás, hanem epedés.
- logikusan így egy epu hang rekkné azt, hogy erő, így a germán abal, ahogy Kraft inkább volna Ebel, ahogy epero az Eber.

Ígyhát perspektivikusan:

Itt áll az ember.
Itt eped.                   Att, ott apad, arra.                     át, odaát ápad.

Ettől a perspektívától logikus, hogy az epi-től ered így nak-nál, vagyis azt rekkja,stak nekünk nem kell, totál nakta az indogermán és germán nak-nek, ahogy indogermán enek, és az ana partikeltől a nál.

Epe: ismerlosza hang, etimológiáját nem ismerjük.

Az epe hangot a fingár szep-szap-tól eredni tenni, erjeszjás ostobaság. Ezeknél a hangoknál inkább rakand előbb az ember a szappanra vagy szopra, ezek is indogermán hangok. Már dubb példán is látni volt, hogy az ilyen fingár sz-s hangok etimológiája falsch, a magyarral dolguk nem van, ahogy látni volt az ak indogermán stumánál is, hogy ez a magyar ak stuma, sehol se van tak vagy szok(szakad?), ahogy az ég hangnál is, ahogy az ár-nál is, hogy ez az indogermán er-ár stuma. A fingár metódus így flasch, attól is, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Stakhát az indogermán ep vagy ap és áp stumáknál egy hang se van, ana azt rekkné, hogy Galle. Torz hang volna? Egy pe-sre rakód e hang? Bizonylosza! Avagy pei-től ered? Az indogermán pei, ahogy pel stumák, ahogy fa-fű-faggyú hangok, ahogy foly, igen sanszosak, hogy az indogermán epi-től erednek. Ha ez így van, hogy az indogermán ep-től ered a pe-pel stuma, és ez azt rekkja, hogy foly, úgy az eped hang azt rekkné, hogy foly, presenz formaként, vagy inkább azt, hogy ered. Az is volna, hogy az ősmagyarnál volt egy ep hang, ettől eped, de később az ep szűnt, maradt az eped, és ettől az eped-től ered az epe hang. Az epni verb örményül kochent rekk.

Az indogermán ep így: nak-nál, ahogy fel is, az epe fel is jen, erő, eredés, ahogy epedés és kochen. A fingár etimológia egy totális bullshit, a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, hangkorcsosulás nélkül(nem a fingár) az indogermántól így rakjuk ki az epe hangot, rekkve(helfend), a magyarnál maradt hangokkal, az apadval, ápval.

Eper: az eper etimológiája bizonylosza, a fingár eperjah-nak mondják, de ez bizonylosza, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a hangot, ahogy látni van a magyar nyelvtől is, hogy a magyar nyelv indogermán nyelv, az indogermán nyelv rekkint kell kirakni. Ha ki van! Ahogy írtem bizonylosza az etimológiája, attól, hogy egy másik regály is rakódna ide, ahogy mondjuk Stuhl- asztal, vagyis a per elé rakódna egy hang, így volna a Beere-től per, ilyen forma is van, és erre az e hang. A német Eber hang is bizonylosza, ahogy epero, nem rakni, hogy ez most ep stuma, vagy ep és er indogermán stuma, habár az er itt is volna, ha kausatív-presenz iteratív. Az ep stumától kirakni volna hang:
-  ep-ra: nakvább, näher.
- eper, epered: az ep stuma er indogermán partikelvel, kausatív-presenz, iteratív, ahogy Eber. A fenti perspektívától látni volt, hogy az ep itt azt is rekkné, hogy fel, vagyis fel-ered az ep-ered.

Talán az ep stumától ered, így az Eber, epero rokonja a germán abra, abro, ez rekkja azt , hogy erős, epro. Ennek az abro-nak rokonja volna a germán abo, epo talán, ez rekkja, hogy erős, vagyis aba, ahogy Aba Sámuel.

Az ép és az ip indogermán stumákról: megregyett hangok itt ép, épít, ipa,ipar.

A probléma az, hogy nem ismerünk indogermán ip stumát, de logikus volna, hogy az indogermán i-re rakód az indogermán p, így rakód ip, és vannija is kellene, attól, hogy talán más egyéb hangok a pi-pe stumától erednének, ahogy már írva volt talán a foly és faggyú is, indogermán pel, pei. A latin ipse hangot összerakott hangnak mondják, vagyis nem az eredeti forma. Továbbá nem ismerjük az ipa hangot, hogy az most hogyan is volna. Talán az apa egy formája, vagy az árja ápi, az ep vagy ép stumától? A probléma nagyobbá vál, ha idevesszük az indogermán au-ue stuma ör-ös, vagy egyéb hajló hangjait, ahogy íj, ín(indogermán és germán hangok), és ettől az indogermán ueib, ettől volna az ipar hang, ahogy az éber is, vagyis itt nem volna ip se éb stuma,hanem wib, ahol a wi vál í-vé és é-vé. Az ipar hangot így nehéz klasszifikálni, attól, hogy két rakuba, rakuina is rejmed, rakód, ahogy:
- Indogermán ue, uei, ör-ös, hajlós: uei íj, ueina ín, ína,wíbr, wípr, ahogy wippen is az éber és ipar.
- Indogermán ip partikel: ipared-epered-apared-ápered.

Az ép és az épít hangok etimológiája bizonylosza, itt se rakjuk, hogy most hogy olyan formát is nézzünk, hogy most indogermán ue-s vagy stak stupán indogermán ép stuma volna. Indogermánul ép az azt rekkja, hogy fassen, nehmen, emelni, fogni, rejkni, odarejkni, erreichen, árja épnoti, görög ἅπτω, latin apio. Ezt az ép hangot nem is igen raknám, a folyós, mozgó tengelyre: ipar(hipotetikusan)-eper-apar-ápar.

Talán a perspektivikus geometriára:
ember
ip- az ember itt, ip és ep innento van -ep- ép: így volan ez erreichen, odarejkni.

Az ép rekkésje kunteni is, verbinden, összerakni, és itt is entered a probléma, hogy az ipar és éber, az indogermán ueib, wip rekkja azt is, hogy binden, wickeln.
Vagy talán az ép a valósan epi volna? A litván és lett nyelveknél voll-t is rekk az epi, vannak olyan nyelvek, ahol a genitív az epi-től vál erősebbé.

Ranakeredva: az ép hangot rekktük indogermánul és próbáltuk a magyar-indogermánt is iderakni, ahogy vannak olyan hangok ahol az é az indogermán uei. Az indogermán ép hangot úgy ahogy rakjuk, de a magyart(a magyar is indogemrán nyelv, germán) továbbra se ismerjük, stak opciókat írtunk le. Talán az ép hangra opcionálisabb volna az indogermán epi, ettől eredne az indogermán ép is, ahogy az árja épnoti. Erre rakta példa volna az enek-anak indogermán stumák, vagyis nak-nek, volna ez nál is, ettől a nakva, vagyis nak-va, ahogy nahe, ettől ered a nakerni, vagyis erreichen hang is, példa erre az árja nákṣati. Ha ez így van, úgy volna egy ősmagyar ep-ép hang, ez rekkná azt, hogy indogermán enek-anak, vagyis nak-nek, nakva, ettől a voll rekkés, vagyis: éptett, épbírt,ez volna antonak bírt, ahogy kibírt.

Op: állásnak bírongni, zustande bringen, arbeiten, ahogy latin opus, opere, üben, árja ápas.

Az etimológia bizonylosza, hogy most van-e dolga a tengelyvel, vagy se, vagy hogy pontosan hogyan is rekk. Két perspektíva is volna itt, az egyik az eredéstől, ahogy mondjuk mühen, mozog, avagy az epi, ép egy formája volna, ahogy ettől az op-tól ered az omnis is? Egal, erről nem regyünk tovább, bizonylosza hang, nem is olyan releváns.

Anto és antoranakeredva:

Ennél a lektionnál így az indogermán ip-ep-ép-op-ap-áp hangokat rekktük ki vagy mondani ép, néztük hogy a magyarnak mondott hangok hogyan is rejmednének ide. Láttuk, hogy a tengelynek van egy eredői, egy folyási interpretációja, ahogy geometriai is, de az eredői részint a geometriaitól ered. Az ip-ep hangok nem egyebek, ahogy a partikelek p-vel.
A folyási interpretáció:
-iped-eped-éped-opad-apad-ápad.
Avagy:
-ipered-epered-épered-opered-apared-ápered.
Láttuk továbbá, hogy a magyar ipar hang két rakura is rejmed, ahogy:
-uei, íj-ueina, ín-ueib-ueip, ipa.
Láttuk azt is, hogy az ep stumától volna olyan rekkés, hogy erő, ahogy: epero, az Eber, talán más formák az abro, aba.
Geometriai és az eredői együtt:
Itt áll az ember.
Itt eped. Att, ott apad, arra. át, odaát ápad.

A magyar ap stuma és apad hang könnynen azonosítani van, ahogy indogermán és germán, ez így végo, tova, herab, ettől ered az árja apvá vagy apva is, ahogy ap-va vagy ap-vá, ez schwach és krank avagy az ap-tól hasmenés, fosás, fogyás. Láttuk, hogy az áporod hang bizonyloszolsza, de indogermánul és germánul folyás és romlás is volna, így magyarul is. Stakhogy nem rakni, hogy ez most az av stuma b-s formája volna-e, avagy az áp-tól ered. Az áp magyarul és indogermánul is volna folyás, víz.

Az epe hangot ismerloszának írtuk, az etimológiájat nem ismerjük, a fingár egy bullshit, stak azt raktuk ki, hogy indogermánul: nakva, fel, kochen volna, vagy a folyástól egy energikus feljövés, sőt erő is, ha már Eber.

Geometriailag:
-ep, epi: itt van az ember, így nakva, nak-nál.
-ap: ez végo, herab, tova.
-áp: át, odát, tovább.

Az ép hang etimológiáját is bizonyloszának mondtuk, írtuk, hogy az ép az erreichen ahogy binden, de felbírongtuk az árja példát a nak-tól, ahogy a naker-t is, hogy hogyan vál a nakva, nál, a nak-nek-től erreichen, így igenstak volna a két hangnak dolga egymással.Ahogy írtuk, hogy vannak olyan nyelvek, ahogy az epi a nakva-tól, a nak rekkésjétől azt is rekkja, hogy voll, vollgezogen. Így ez dilemma, hogy nehéz mondani, hogy így az ép ez vagy az volna, attól, hogy voll is volna, és az építtől a latin apio is.

Az eper hangot is bizonyloszának írtuk. Nem igen rakjuk, hogy most hogyan van itt a regály, attól, hogy a Beere-től is volna, vagyis így korcs hang. Az ep-epi az nak nál, nakva, epe volna erő is, vagy folyás, felfolyás, felerjeszedés is, ahogy epered volna felerjedszedés, emelkedés is. Epero indogermánul Eber, ezt itt nem rakni, hogy most epra, vagyis naknamai-e, ep-ra, nakra, nálra, avagy egy kausatív-iteratív er, ahogy dühdereg, vagy comparatív volna-e.