Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál erejtjük az utolsó ármány árnát a fingrizmusnak anta, vagyis átveszünk jónéhány fingárnak makogott hangot, ezekkel az átvett hangokkal a fingrizmus totál antoregyetten, cáfoltan vált van, attól, hogy kevés hang marad, anat nem erintettünk ehová, de azok is erintetté válnak, stak más lektionoknál.

Lektion78-Az utolsó ármány árna a fingrizmusnak anta.

Hangok:
Kő: germán ke, kies avagy indogermán kei?
Evez, evicél, úszik, erejt, árajt, erejtár, árajtár, lovagol, erejed, utaz, erjesz.
Hív, szőr, hízik, só savanyú, mese,ígér, hamu, hám, híma, hama, skin, bőr.

Kő: bizonylosza etimológiájú hang. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, dolga nem van a fingár nyelvekkel így, úgy az etimológiát az indogermánnál, ez így jevevényhang volna, vagy a germánnál kell látni. Így volna két etimológia, az egyik indogermán, ahogy indogermán kei-től a kő, ettől ír cath is, ahogy Wetzstein, germán formája hein és hán. Ha ez volna az etimológia, úgy jevevényhang volna. A másik, a germán etimológia volna a holland kei hang, stak ennek az etimológiája bizonylosza, hogy a német Kies-től ered-e? A fingár etimológiák olyanok, ahogy a törökök, folyton antoregyve, cáfolva vannak, attól, hogy etimológiájuk falsch, a magyar nyelv meg indogermán és germán nyelv. Ha így a magyar nyelv germán nyelv, úgy logikusabb volna a kő etimológiájára a holland kei. De hol volna a fingár-magyar k-h váltás? Jah, hogy az ő hosszú? Stakhogy ez a szabály(nem regály) forciert, látva volt egy rakás példán, ahogy az is, hogy stak indogermán-germán k-h váltás van. Habár nem kellene, hogy váltson, ha a fingár hang indogermán, attól, hogy az indogermán kei stumát a magyar ak és indogermán stumától teszik eredni.

Evez, evickél, úszik: ezeket a hangokat magyarnak makogják, vagyis fingárnak, ezeket a rondákat, olyan magyarlosza hangokat. Ezek a hangok nemigen magyaros hangok, az úszikat ki van füreszteni, de a két előbbit nemigen. A három hang nem fingár, hanem indogermán, de nem oly magyarosak,hanem rondák, nem is igen mondanám az első kettőt magyarnak, sőt jevevényhangnak, indogermán vagy szláv, vagy sőt német jevevényhangnak is. A három hang egy stumától ered, az indogermán uegh-től, vagyis végan, véget vagyis vezet hangoktól. Az evez hang stumája vez, nem eve, a z itt nem a germán t volna, hanem gh, ahogy a vezet, vagy végat hangnál is. Ettől a vez-től ered a bolgár veslo, vagyis Ruder. Az evez hangnál a vez-re rakód egy e, ahogy mondjuk az istállónál egy i, az asztalnál egy a, így a hang a vohn, von, végan, váganszol hangoktól ered, ahogy az evickél is.
Az úsz hang nem egyéb, ahogy végsz avagy végansz, indogermán ueghs vagy indogermán ueghans, ahol a vé, az indogermán ue ú-vá olvad össze, a gh h-vá vál, majd némul, így: véghsz, ughsz-úhsz-úsz avagy véghansz, ughansz, uhansz-úsz. A vándelésje olyan, ahogy az útnak is: véghat-úghat-úhat-út. Ahogy már írtem, úgy a bolgár veslo így az úsz-tól volna, ahogy a Woge is rokonja volna az úsznak.
A három hang korcs, kurka, az első kettő ronda, a harmadikat ki van füröszteni, attól, hogy az uhnszol, unszol hang rokonja, vagyis így a vonszol hang, a véganszel, az úsz hangnak.

Ha az evez egy magyarlosza hang, nem ősi, úgy hogyan volt az ősmagyar hang, ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv? Hát rudern! A rudern egy ősi indogermán hang volna, az evez nem ősi, hanem egy új hang és korcs is, vagyis nem ősmagyar, kissé szlávos is. A rudern etimológiája bizonylosza, de ha az indogermán er-ár stumától ered, úgy ezt az ősmagyar hangot könnyen etablálná az ember újra, stak problémás, hogy most: erejt vagy eret, ahogy árajt vagy árat? Az árja áritra hang stakis az indogermán er-ár stumától volna, vagyis a rudern stumája az indogermán er stuma volna. Ennen problémás az etimológia, hogy az árit az árti vagy áraj volna, ahogy erről a hangról volt már beszéd, de most leírjuk az opciókat:
- er-erti-eret-eretra.
- erej-erejt(az ősmagyar verursachen)-erejtra
- ár-árti-árat-áratra.
- ár-áraj-árajt-árajtra.

A germán formától, ahogy rüejen és az er-ár stumától az árja rītí-től azt mondem, regyem, hogy a forma erej és áraj, vagyis egy volna az indogermán erei-árai hangokkal, ettől így erejt és árajt, de az is volna hogy a tra rakód az erej-re és áraj-ra, így rakód erejtra és árajtra. Ha már az ár-ról van a beszéd, úgy rakta hang volna árajt, de stak bewegungra, ahogy verursachenre az erejt:
- árajt: rudern, áradni tenni.
- erejt: verursachen, rudern.
- árajtra: tenkő, anaval árajtanak.
- erejtra: tenkő, anaval erejtenek, verursachen.
- árajtár, erejtár.

Onto: lovagol és utaz.

A lovagol hang egy bullshit hang, ez így rejed magajától, attól, hogy a ló az indogermán leue stumától ered, vagyis az anat lovatnak, lopnak. A substantív, ahogy lovag még oké is volna, de a verb, hogy lovagol, már nem. Az ilyen hangkirakást nem bírem, hogy nem a stumától beszélnek, hanem a Begriff-től, vagyis veszik a ló hangot, ettől a lovag-ot, és nem a hangtól, a stumától rakják a hangot, hanem a Begriff-től, hogy lovagol. A lovagol nem egy ősi hang így, egy új hang, egy halandzsahang. De ha nem ősi, úgy hogyen volt az ősi? Az indogermánnál se van, nem bír egy egységes erejed, reiten verbvel. De ha a magyar nyelv germán nyelv, úgy az ősi nem a reiten volt? De igen! A reiten etimológiája bizonylosza, de igenstak ez is az er-ár stumától volna, itt erejed. A germán rídan, reiten hang, így egy volna a germán ríd, vagyis erjeda, az ősmagyar Bach hangval, így magyarul a reiten erjedni, ahogy az erjeda is erjed.

Az utaz hang is egy új hang, nem ősi, egy totál bullshit hang, ronda is. Az út-ról volt már beszéd, hogy az indogermán uegh stumától ered, a vándelésje: ueghat-véghat-úghat-úhat-út. Az utaz hangnál a z itt t-nek kell vannija, de ez a z már stak a német után van a magyarnál, attól, hogy a z-s hangok németizmusok, a kausítív t vál a németnél z-vé. De ha átírem eredetire, nem is igen rakem, ahogy: véghatat, véghataz. A magyar nyelvvel, de inkább az új-ónemmagyar nyelvvel, makogással ez a baju, ezek a bullshit hosszú, forciert, áttétes hangok, ahogy lovagol, utaz. Nem is studa hogy fingárnak nézik a magyart! Az ősmagyar hang erjesz és erjeszed volt, ahogy a német reisen.

Ranakeredva: ha a magyartól dúrgerjük a magyarlosza evez hangot, ahogy a begriffliches lovagolt, ana totál halandzsa, ahogy az utaz hangokat, úgy az ősmagyar az er-ár stumától rakja a hangokat:
- árajt: rudern, áradni tenni.
- erejt: verursachen, rudern.
- árajtra: tenkő, anaval árajtanak.
- erejtra: tenkő, anaval erejtenek, verursachen.
- árajtár, erejtár.

-erjed, erejda: folyni, Bach.
-erejedni: reiten.
-erjesz, erjeszed: reisen, auferstehen, ziehen(a kelt hang jevevényhang, így dúrgerni kell).

Hív: etimológia bizonylosza.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a hív hang vagy indogermán hang vagy germán, de fingár sohase. A hív hangot ki is kell vennünk a fingárnak makogott hangoktól, attól, hogy a szamojéd kierap egy igenstak bullshit etimológia. A hang igenstak hangmímelő vagy arányló hang volna, az indogermánnál dubb etimológia is volna rája. Az egyik ilyen a szó-szav jevevényhangok árja formája, ahogy huvé vagy hávate az indogermán ghau stumától, rokonja a germán guda, gudja hangok, vagyis a Gott. Bár mi egy kei stumát rakandnánk ide, ez volna mondjuk germán hátan, haitan, vagy a német heissen hang, a germán forma igenstak arányol az árja hangra, mondjuk árja hváyati-ra. A germán hang is bizonylosza, vagyis a német heissen. Egyesek a kíván rokonjának mondják a hív hangot, és ez a feltevés se volna rossz, attól, hogy a kíván a gähnen-től ered, ennek van h-s formája a hiány, ahogy hiátus is, és a ghé vagy ghau stumától ered a germán hang a geyja és a giegen, ezek schreien. Formailag rakta hang volna az indogermán káu stuma is, erről már volt beszéd, hogy ettől ered a germán huwó és a heulen is. De az is volna, hogy stak egy szimpla hí-hé hangtól ered, ahogy hé.

Ranakeredva: az etimológia bizonylosza, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az opciók:
-árja huvé, árja hávati, indogermán ghau stumától.
-germán haitan, talán ennek rokonja az árja hávati.
-indogermán kau stuma, ahogy heulen.
-indogermán ghé, ghau stumák, ahogy kíván, és a hiány, germán gey és giegen, schreien.
-a hey, hej, hé, hí hangoktól.

Szőr: etimológia bizonylosza.

A szőr etimológiáját nem ismerjük, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv. A magyar itt az indogermán siú stumát hallja, vagyis a sző-t, de nem ismert ennek r-es formája. A további alternatíva volna, hogy a szőr egy zátemi hang, vagyis így nem magyar, habár a fingristák magyarnak vélnék makogni. A német Haar zátemi formája volna, ahogy a serte is, avagy sertés, ezek: šerỹs,sr̂st, sьrstь. A serte hang így a szőr rokonja volna, ha ez így van, úgy ez se magyar eredetű hang. A probléma itt ott van, hogy vannak indogermán ser stumák, vannak látszat ser stumák, ahogy a serpenyőnél(ez a hang se szláv, hanem magyar, germán, a Scharbe rokonja, az indogermán sker stumától) vagy a seregnél(skaru), ahogy látszat ser stuma volna a sarló hangnál is, ahogy vannak zátemi látszat ser stumák,anak eredetileg indogermán ker-kar-ok voltak, erre példa a szarv hang vagy szarka. A száj és a szarv zátemi jevevényhangok, így fennáll a sansz, hogy a szőr is az, de így nem fingárok, hanem nem magyar hangok.

A magyar a sző hangtól hallja, indogermán sui stumától,da ha a Harr rokonja, úgy jevevényhang.

 Híz, hízik: etimológia bizonylosza, igenstak indogermán keu stumától.

A híz hangot a vogul khot-nak mondják, stakhogy a magyar nyelvnek dolga nem van a vogul nyelvvel, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így stak indogermán-germán k-h váltás van, de talán a vogul hang az indogermán. A híz etimológiájára nem rakandém mást, stak egy indogermán stumát, ana azt rekkja, hogy schwellen, ez volna az indogermán keu, keue stuma, ettől a hangtól ered:
-Hunn, Hünne.
-Rokonja: jevevényhang suna.
-A hős hang talán, germán hyse, de írva volt, hogy inkább dúrgerni ernyesztora, víhandra.

A híz hangot az indogermán kuánt-nak venném, ettől a német hund(nem a kutya), ettől talán verb, ahogy hunden, ahonnan a hang aspirantálódik, vagyis az n szakad, a d vagy t z-vé vál. A híz olyan hang, ahogy a húz, rondák. A húz hang, ahogy már volt róla beszéd, a hánt és a háncs  rokonja, vagy indogermán skend-tól, ahogy schinden, vagy indogermán sked-től. A húz így a schinden-től ered, vagy ilyentől, a híz egy hipotetikus germán hunden verbtől.

Só, savanyú.

Ezt a két hangot fingárnak makogják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A só etimológiája problémás, a savanyúval mondják együtt, stakhát az is volna, hogy az indogermán sal-tól az l szakad, így az á ó-vá vál. A savanyú a német sauer rokonja, stak a németnél r-vel van, a magyarnál nya-val. A német saue és a magyar sava azok egy hangok. A további etimológiája problémás, de a hangot az indogermán seue stumától teszik eredni, ettől a sör, a som és a szop(saufen) hangok, ahogy a német Suppe is, de ezekről volt már beszéd. A magyar savanyú hangnál előbb volt a sav hang, ez a germán séaw, vagyis a stuma, ahogy seue, ez sav, ez a hang Saft is, de mondják tejunak, milchnek is, aludt tejnek, ana savanyú, így ennan eredne a Saft savanyúságja:sav-lé-aludt teju-sav-savanyú. Persze más lé is savanyú.

Mese: bizonylosza etimológiájú hang.

Bárhogy is stábító volna az osztják mas hangot a meseként látni, attól, hogy a hangok igenstak arányolnak egymásnak, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az etimológiát bizonyloszának vesszük, attól is, hogy a fingár etimológiák sokaságja falsch. De így is marad az etimológia bizonylosza, három indogermán opció volna:
- mú, mo indogermán hangmímelő stumától, ennek van s-s formája is, ahogy mus, ettől a görög mysterium hang is.
-indogermán mé stumától, ettől a német Mär, Märchen is. A germán mérjan hang rekkja, hogy hírdetni is, verkünden. Az is volna, hogy a mese hang egy s-s formája a mér-nek.
- a Messe-től ered, ahogy mise, vagyis mise-mese.

Ígér: indogermán eugh stumától ered.

Ezt a hangot fingárnak makogják, egy fingár inker-nek, stakhogy ez a hang azt rekkja, hogy fluchen, éshát a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, és itt van a probléma, hogy a germán, ahogy ismerjük, nem bírja az indogermán eugh hangot. Ettől az eugh-tól ered a görög hang is:
https://en.wiktionary.org/wiki/%CE%B5%E1%BD%90%CF%87%CE%AE.
Nemstak a görög hang ered ettől, de a latin vovére is, ahogy vótum és a perzsa aogeda hang is.
Az ígér rokonja volna, rövid i-vel, így totál más a stuma, az ige hang is, ahogy már írva volt, hogy nem török, hanem indogermán. Az ige egy ég-óg indogermán stumától ered, ettől a latin aió, aigó.

Hamu: bizonylosza etimológiájú hang.

A hamu hangot a fingár kulu avagy hulem hangnak makogják, igenám, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így stak indogermán és germán k-h váltás van,ahogy a hangot így az indogermánnál kell keresni. A hamu hangnál nehéz mondani, hogy most ide ez a regály vagy az a regály rakód, hogy aspirantos volna-e a hang, vagyis szakad az l vagy nem? A fingár etimológia rekkne egy indogermán kel-skel stumát, erre rakódna az indogermán me-mo-ma partikel, ahogy így magyar is, stakhogy ezek a partikelek indogermánok és germánok, vagyis nem fingárok. A hamu hangnál van egy további probléma, hogy régebbi hangoknál, ahol m van, ott a hímenmű forma us, vagyis hamus, hamuz, ahonnan szakad az s vagy z, így marad hamu, ahogy a hadu-nál, nem had, a germán hadu-tól. Vagyis ha a hang hamo vagy hama volna, úgy rakanda az ember egy indogermán kel-skel-ra, erre a mo-ma, stakhogy az u hang rekkne egy indogermán kem stumára. Na igen, stakhogy Asche rekkéssel egy indogermán kem stuma se van, így rekkelés, kérdés marad, hogy nem-e az n váltott a hamu-nál m-re, hogy ez a regály volna-e itt. Ilyen hang már van az indogermánnál, ahogy a ken, kenni, indogermán ken stumától(nyes, nyír, kenyér hangok is) a latin cinus, kinus és a görög is ott van, stak a probéma, hogy a germánnál nem ismerünk ilyen hangot, de germánul úgy volna, hogy hnaus, hnauz. A másik perspektíva, hogy hogy olyan hangoktól szoktak Asche hangot kirakni. Az első, hogy a ken-től, ahogy schaben, ettől a kinis, és a posztulált germán hnaus. Ilyen hang volna ide a szel-hal, indogermán skel stumától halma. A halma hangról volt már beszéd, arról is, hogy a szál és szalma hangok bizonyloszák. Az indogermán skel stumától ered a halni verb is. Itt az a problémás, hogy halma vagy halmo volna, nem halmu, attól, hogy nem halmuz hímnemű substantívtól ered. Az indogermán skel, ahogy szel stumától eredne egy másik indogermán skel stuma is, ahogy a német schal. Az Asche hang az izz, izzik-től ered, ahogy erről volt már beszéd, vagyis szokott hang az égés-től egy ilyen hang kirakódni. Stak egy ilyen h-s hangunk van, ahogy az indogermánnál is, ez a hei stuma, a hő stuma sk-s formája, a skei, ettől a német schimmern, ahogy a germán híma.

Ha itt vagyunk, úgy beszénünk kell a hám hangról is, ez se fingár eredetű hang, hanem germán, de az etimológiája bizonylosza, attól, hogy sok arányoló hang van a germánnál, annak a rekkésje Haut. A fenti germán híma hang Skinn is, az is rekkja, hogy hám. Van másik ilyen hang is ahogy hám, a skeu, keu indogermán stumától, ez bedecken, ettől a germán ham, indogermán kem. Ennek a hangnak rokonja a ház és a hodály is. Van egy harmadik ha-há magyar stumánk, ez az indogermán ske, szak stumától ered,ahogy hánt, hasajt, hántu, vagyis háncs, ettől schene, ez is Haut.
Vagyis a hám hangra van három opcionális etimológiánk:
- A hő-től, ettől schimmern, germán híma.
-Az indogermán kem-től, ahogy bedecken: germán hama, hamu.
-Az indogermán sék-től, szak-től, ettől hánt, háncs: germán schina, schene(hínna), itt így mondjuk az n válna m-vé, de raktaga hang volna, ha stak az ember veszja a ha-há stumákat, erre m-et rak, úgy volna hám, ham. Talán az indogermán kem stuma is ettől ered, ahogy kem, ettől hornlos.

Látni van, hogy a hamu hangra antonak kell raknunk, hogy a hám holy olyik germán hang is volna. A hő hangtól inkább hőma vagy homa, ahogy hold-hód hangokat mondanám, stakhogy a homály már a bedecken-től ered. A germán hama hangot ma már stak úgy nem rakjuk, izolált, habár vannak hüvely, ház, hodály hangok, de ezek a kem-vel nem rakódnak úgy össze. A hám is logikus volna, a ha-há stumától. Stak itt látni van az antandatét, hogy az egy hama bedeckt, a másiknál, a hám-nál a rekkés, hogy hántolás. Ha a hántolásnál vagyunk, úgy ez a hang is együtt rakódik a halma-vál, ahogy mondjuk a kinus-val, a hnaus-val, így a hánt-hám-tól volna raku a hamuig. De magaja a bedecken-től is eredne a hamu.
Ha a fingristáknak nem fingrizmussal volna dulva szarva az agyuk, úgy antoregynék ezt a kacifántos rekkelést(kérdést) a hám-ról és a hamuról.

Egyéb perspektívák:
-por: az indogermán sper-per stumától ered a szláv jevevényhang, vagyis a für-fer-for stumáktól, a por rekkja azt is hogy Asche, így:
- málma is volna Asche.
- dohoma is volna Asche, attól is, hogy grau vagy dohonkela boljától(Farbe) is veszik néha az Asche hangot.

A fenti perspektíváknak egy indogermán hang se raktaga. Az alternatívák így a hamu-ra:
- dohoma.
- izzja, izzma.
- homa, hőma.
- málma.

Ranakeredva: látni van, hogy a hamu hang etimológiájának rekkelésjének antoregyójára fontos a hám hang etimológiája is. A hamu-nál írtuk, hogy ez a hang hamuz-nak látszódik, ahogy azt is, hogy nem igen rakjuk, hogy ez vagy az a regály raktaga volna ide.
Opciók:
- Ken-től kinus, hnaus.Itt az n válna m-vé.
- Indogermán skel, szel stumától, ennek hal-os formájától: halmo, így aspirantos.

És ennentől vál fontossá a hám hang etimológiája:
- A hő-től, ettől schimmern, germán híma.
-Az indogermán kem-től, ahogy bedecken: germán hama, hamu.
-Az indogermán sék-től, szak-től, ettől hánt, háncs: germán schina, schene, itt így mondjuk az n válna m-vé, de raktaga hang volna, ha stak az ember veszja a ha-há stumákat, erre m-et rak, úgy volna hám, ham. Talán az indogermán kem stuma is ettől ered, ahogy kem, ettől hornlos.

Ennen nézve a homály is kétrakású hang volna, attól, hogy a germán humón verb, homályosod, dämmern, a bedecken verbtől ered, de ott van a germán híma is, ez magyarul homa vagy hőma volna, attól, hogy hő és hold.

Bőr: ismerlosza hang.

A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így nem volna fingár hang, attól se, hogy a fingár etimológia röhejes, ahogy per-pir. A magyar nyelvnél, nem is nagyon ismerem olyat, ahol van, nincs p-b váltás, stak b-p van, vagyis az indogermán és germán b vált p-re, a germánnál és a magyarnál is, így stak olyan p-vel enteredő hangok magyarok, anaknak van germán b-s formája is, de a b-s az eredeti. Ennél a hangnál is meg vagyunk lőve, ahogy mondjuk a szőr-nél, azt a sző-től halljuk, ezt mondjuk a bő-bö-bu, de inkább bö, indogermán beu stumától. De ilyen hang van indogermánul, ahogy a litván bũra, de az ott nem rekkja azt, hogy Haut.
Haut hangot szoktak az indogermánok kirakni, de erre stak egy példa van, a bö stumától is, ahogy mondjuk a bölög verbtől a bölgo, ez Volknál volna annyi is, hogy Balg. Ez az egyedüli példa van arra, hogy a bö, indogermán beu stumától Haut-ot raknának ki. De fasza volna ide így a hám hang! Ha itt vagyunk, úgy egy másik b-s hang volna a bolna, ahogy a homa-hőma, germán híma hangnak arányol, és így a bol stumától, ez a szláv bolna, de magyar is volna. B-s példa volna az ír bian, a bei indogermán stumától, vagyis bitj, bitó, baj hangoktól. Itt a rekkés a levágás. De ha ennan nézzük, úgy nem vélném, hogy egy indogermán bor stumától volna.

Ennyit erről! A bőr hangra vannak opciók, de ismerlosza hang marad, attól, hogy a fingár etimológia bullshit, ahogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Anto: most ennyi nakta, elég volt, a fingárnak makogott hangoktól, de nem is maradt már túl sok, ezeknek egy részjét majd más és más lektionoknál átvesszük, arra már stak vagy 20 fingárnak makogott hang marad, ezzel a fingrizmus totál antoregyve, cáfolva is van.