Ento: A magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, így a bír hang nem ismerlosza, hanem ismerjük, ez az indogermán ber stuma. Ha a bír indogermán hang és germán, úgy magyar így a bér, nem török, hanem magyar, vagyis indogermán és germán, ahogy ana barma se. A barma hang rakni van magyarul, vagyis indogermánul, a bír flektálva bar, és a ma partikel a Lektion 1.-től.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ép, igen ép indogermán grammatikával bír, így nem az a kérdés, hogy az új-ónemmagyar hogy olyan hangoktól rakód,hanem hogy hogyan volna ernya ősmagyarra transzformálódni. A magyar nyelv grammatikája indogermán és germán, de a hangkincs már új-ónemmagyar, halandzsa. A generatív lingvisztikával a magyar nyelv újra ősivé, primitívvé válna.

Lektion 3.- A bír stuma.

Bér? A bér a bír, beran stumaige flektált formája, ahogy a bír antsó flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva van, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, de ez a kád egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja, a bírnak, a bírong, ong-val a bír, beran ige. Vagyis: bért bírong, ena bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.

Vagyis indogermán bír stumától:
-Bér flektált forma, fötusz is.
-Barma, bar flektált formától, a ma partikelvel.
-Bírong, a bír ana és gho partikelvel, vagyis bringen, ez az ősmagyar hang.
Teher? Olyan hang, hogy teher nem van. A magyarnak totál más van. Itt van a bír hang, indogermán beran, vagy germán, ettől ered a bírda. A bírda raktányja a bírong, a bír, beran, ong-val.
Az antsó hang a nehu, a nak-nek stumától, indogermán enek, ettől a nehéz naknama is. Igen irracionális, hogy itt a nak-nek és a nehéz, de nem a nehu. Ahogy írracionális az is, hogy itt a bír és más hangok, de nem a bírda, hanem a klingoni teher volna.
Magyarul így két hang van:
-Nehu.
-Bírda.

Ana barma, ena baro, ona barna, béresja:
Szülő?Nő?Gyerek? Az etimológiája bizonylosza. Most eredne az indogermán ei-ie stumától is, ahogy jár, vagy gyer. Ettől van a jérce hang is, de így nem ősmagyar. Eredne a ku stumától is, ahogy kureka, germán krek, kerék, kerek hangok is,hisz az angol child ettől a stumától ered. De nehezen rakni van, így inkább ona vagy barna, baranava, vagy ona barna, baranava magyarosabb.
Így a beran stuma prevaliert, így ősmagyarabb, ha a Kind és úr hangokat a bír stuma flektált formájától mondjuk:
A Lektion 1.-nél beszéd volt az ena-ona-ana stumáról.
A mi az ana, nu, ni kurka, korcs formája, ahogy az újkurdnak innen, a perzsa-zazaki na ni, nu vál me,eme az újkurdnak innen. A perzsa-zazaki na-ni-nu az indgoermán ana, ez a magyarnak innen a domináns: hwannan, a honnan, ennan, az onnan, az enek a nak-nek, ír aig-icc, nach-noch, nál, és az ut-ana. És így nincs mint se,hwa-ho-ha-val kell mondani a hangokat.
Az ena-ona-ana namaelők is, az ősmagyarnál, ezt rekunstruáltem az ősmagyar namaelőknek, példa:
-Ena baro: a bír flektált formájától, bar-tól baro, az úr, ősmagyar hang.
-Ona barna: ez neutrum, o-val, ahogy a dungelyen.
-Ana barma:anya barma, ana barma, nőnemű.

Az indogermán és germán nyelv, így a magyar nyelv is így perspektivikus, ena baro, ahé bír az e vagy i, az o barna, az a nőnemű, barma. Az indogermán és germán baru mondtaja, hogy ő, vagyis er az e, az e az nála van, de a nő, ana, az a van.
De lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng):
e---o---o---a.
Az anya hang egy az ana partikelvel, rekkő namamás, stak nazálisan, ahogy az árjánál is van anya nazálisan, de ez nazális, nem a nei mora és partikel.
Az anya hang így a rekkő namamás volna, germán ana, ettől nazálisan az anya, de az árjának innen is van nazálisan, az rekkja azt, hogy az antsó(an-to-s) vagy a másik,ander. Az anya így egy rekkő namaantsótól ered, ahogy ana, hisz a baro, ahé bírja az ana-t, a perspektíva.
Az atya helyett raktább hang volna az ina, vagy ena, ahogy a német ihn. Így problémás az atya hang, hogy talán át-to? Hisz az árjának innen anya is. Dehát a-s nem volna az atya, stak az e-s.
A grammatikai nemek így innent erednek, az e bíró, és annak függnek azok ana-k vagy ona-k rakódnak, hisz mondjuk a Hippe, magyarlosza kopja függ, hisz szab-ja, a ja a kausatív-presenz és possesív.
Így a szül hang helyett is,annak bizonyvésza az etimológiája, igen volna az árja sujati, raktább a hébírong, nem hord, hisz az örmény, nem kihord. Az Elter magyarul így béresje, ahogy a gót bérusja, a ja itt kausatív-presenz-possesív, így nőnemű.
A nő az ana, az anya nazálisan, de ez egyna barma is, ahé bírong bírdát, vagyis bért, a bér a barna flektáva, de baranava is.

A bér hang fötus is, ahogy a bér a kád, a rakta péládnál, ahogy az orosz öreszor bírongja a bért, ahogy az erda bérja is, mondjuk búza. A hang nem török, magyarul rakni van, a magyar nyelv integritásjának sértésje nélkül, stak átírták a hangot az Umwerter aller Werte, vagyis így a törökös hang stak 19. századi átvétel volna, a magyar bér hangra ráhúzvÍgy az Elter ősmagyarul:
-Béresje nőnemű, hisz a bér a fötus is.
-Béresjár ena, apa, baru.

Ember? Két résztől rakód,d e lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng):
e---o---o---a.
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al

Ha a latin emó, m-vel úgy igenstak rakni van.

Így amal, árja ámíti, így rakni volna, ahogy dúrongani.
Vagyis: emel-omol-amal.

És a bír-bér-bar:
Bér? A bér a bír, beran stumaige flektált formája, ahogy a bír más flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva vahn, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, ez a kád, egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja a bírnak a bírong, ong-val a bír, beran ige. Vagyis: bért bírong, ana bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.

Albánnak innen van mber, de hogy ez itt ina vagy em, nem rakni.

Ranakeredva1: Így nem szül, hanem magyarul hébírong, nem szület, hanem bírtavál, ahogy: bírta, bírtava, bírtavá, bírtaval, bírtavál. A bírta így annyi ahogy Birth.

Ranakeredva2: Így látni van a dungelyektől, hogyan is rakód ana barma, ahogy elint ana partikel, hénten, kinten ma partikel és így tovább...

A fingárnak mondott emse az inkább amsa volna, am és a se partikel, de a török nyelveknél is ott van, de igenstak indogermán hang. Az emse hangot dúrgerni kell, stak amsa maradna. Az emsa olyan váltás ahogy az al-tól váltanak el-re, erre van példa a germánnál, ahogy alna-tól alle s ettől elle, vagy is ellen. Olyan időtől ered a hang, ahol már nem rakták, hogy az e az e és az a az a.

Ranakeredva3: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a bír stumával itt újra írva vált(vagy írvált) a magyar nyelv stuktúrája, vagyis ősmagyarra. A bír stumával így dúrgertük a teher, és a hord hangot is, hisz az örmény, ahogy dúrgertük a szül és gyerek hangokat is, és így generatíve egyéb helyeken is átírtuk, vissza, vagyis oírtuk a magyar nyelvet, új-ónemmagyarról ősmagyarra.

Ranakeredva4:Olyan hang, hogy jog nem van, az egy kreált libcsi hang, az is mondani volna,hogy habubsd, ennyi az. A magyarnak a fájandja van, a ra és re stumától a,ana rakta, ez a racionális, az ősmagyar, az illiberális.

A rakta az rakta, és így az ősöknek volt már raktájuk, ez a nyelv, Kirgen, és a rend, Scott őrmester. A fenti indogermán és germán, vagyis magyar raktától ered az ena-ona-ana raktája, vagyis ezt a pógári-libcsi jog, vagyis habubsd nem írja felül, a nyelvet.