Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugri, így a regályos hangváltás stak a germán és magyarnál van ott, vagyis inkább azt kell mondani, hogy germán f magyar f, germán h magyar h, hisz fingár-magyar p-f váltás nem van, ahogy k-h se, stak indogermán és germán p-f váltás van, ahogy stak indogermán k-h váltás van. Igen nenna(semmi) így a regályos hangváltásra apellálni a nyelvrokonságnál, hisz a magyarnál így nem van hangváltás, nincs hová rekkni ezt, stak az indogermánra.

Humboldt a nyelvrokonságról:
1. Sprachen, in welchen Gleichheit oder Aehnlichkeit concreter grammatischer Bezeichnungen sichtbar ist, (und nur solche) gehören zu demselben Stamm.[356]
2. Sprachen, welche, ohne eine solche Gleichheit concreter grammatischer Bezeichnungen, einen Theil ihres Wörtervorraths mit einander gemein haben, gehören zu demselben Gebiet.
3. Sprachen, welche weder gemeinsame grammatische Bezeichnungen, noch gemeinsamen Wörtervorrath besitzen, allein Gleichheit oder Aehnlichkeit in der grammatischen Ansicht (der Sprachform dem Begriff nach) verrathen, gehören zu derselben Classe.

Ranakeredva: A magyar nyelv az első rekkint indogermán és germán nyelv, a magyar grammatika indogermán és germán grammatika, Occam borotvája rekkint így azt mondjuk, hogy a p-f váltás stak indogermán és germánnál van ott, nem kell egyéb nyelvnál keresni. Ha az első rekkint a magyar nyelv indogermán és germán, úgy a magyar f és magyar h is indogermán és germán nyelv.
Itt most nakváról stak a p-f váltást nézzük át, de az eklatant példáákat a k-h hangváltásra említjük.

K-h váltás:
Indogermán ger-gár stuma: ettől rakód germán kr és kár, ahogy károg, károgály, kárma....
Itt két indogermán stuma vál egyvé, indogermán ger és gár, a kettő magyar kár, hangmívelő. A kár stumával ősire volna írni a magyar nyelv,hisz a kár hangot rakjuk, hogy Krähe,kárka,kárjú, nem varjú, hisz a varjú hang orosz hang vornj, a magyar hang kárjú, kárka.
Indogermán ker stuma: magyar és germán hangok ettől a herken, nem horkan, hergel, herkály, nem harkály, hereg, így így itt van az ősmagyar hergár hang, ezt is inkább rakja a magyar, ahogy a kócsagot, vagy Reiher a hergár, és ez a magyar hang.
Ranakeredva: Két stumával újraírtuk a magyart: kárjú, kárka, hergár.

Eklatant példa:
-Indogermán sker stuma: germán húr, hurok, horog.
-Indogermán ge,gei ger, gen stuma:ker, kur stuma, ahogy kureka, kerék, germán kreka, vagy kunt, nem köt, az ö magyarlosza, ahogy kunty, nem konty, kuny, kony hangok...
-Indogermán gheu stuma: göb, gob, gömb, gomb, gonosz, göndör, germán hangok.
-Indogermán keu stuma: mondjuk hömpöly, ahogy német humpeln.

P-f váltás: A magyar nyelv ígyhát indogermán és germán nyelv, stak indogermán germán p-f váltás van. Ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a regályos hangváltás kevés a nyelvrokonság rekkésjére, hisz így egyéb nyelvekkel nem volna, ha a magyar f a német és germán f, ha a magyar nyelv germán nyelv(s az).
Azok a hangok, anakra áll a p-f váltás, azok indogermán hangok, az összes fingár p-s hang, anoknak az etimológiájuk rakta, az indogermánok:

Fosz, fesz: indogermán peis stuma, germán fas, fos, fes, ahogy fasern.
De már írtem, hogy inkább dúrgerjük a feszít hangot, nem is bírem a fingrizmustól.

Füst: germán fist, indogermán peis stumától, ahogy fing is. De már írtem, hogy inkább a dh-doh stumától dohonsztára dúrgerni.

Fog: germán fag, fog, fang, fah.

Fék: bizonylosza etimológijú hang, a fog egy formája volna, ahogy a függ, vagyis fügen is. Árja pas, pák hangok volnának, vagyis indogermánok,de én nem bírem a fingrizmustól, inkáb dúrgerni.

Fedél: a fe hang az indogermán epi-től ered, ahogy uf, fa, germán hangok.

Fűl, fűt: bizonylosza etimológiája hang, de a fingárnak mondott hang nem fingár, hanem a manysi palt a szláv poleti.

Fa, fű faggyú: indogermán pei stumától, ahogy a píva a fű, és ettől a fa is, a fa-tól a faggyú, ahogy germán faitja, gót kettőzéssel faggyú.

Foly: indogermán pel stuma, germán fel, flau.

Ranakeredva: Így igenstak látni van, hogy az a kevés p-f váltásos hang az indogermán, de a magyar nyelv az indogermán és germán nyelv, ígyhát a magyar f-s hangoknak dolguk nem van a finnugor p-s hangokkal. De ezeke a fingrsiták szétszarták a hangokat, így inkább dúrgerjük a fesz-fosz hangokat, dunsz-dunszad hangokra, a füst hangot a dohonszta hangra, így dúrgerjük a fék hangot is.

Az st az úgyírt cs hang: Egy további eklatáns példa a regályos hangváltásra, anat a fingrsiták a fingrista halandzsától nem láttak, az az, hogy a magyar nyelvnek innen elint az st úgírt csv vál, de ez egy más úgyírt cs, hisz dubb úgyírt cs hang is van. De a váltás stak a magyar nyelvnél van ott, nem az új-ónemmagyarnál, a magyarnál 100 százalélnak innen az st az úgyírt cs, de az új-ónemmagyarnál már stak 90 százalék.

Steu stumától:stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.

Studa: A studa hangnak dolga nem van a szláv hangval, stak a kretény-libcsik az Umwertung aller Werte folyamján át akarták arra írni, contaminálni, ahogy ezt tették a szobor hangval is, hisz az nem szláv volna, hanem magyar, vagyis germán, germán steber, staber, vagy stobor, vagyis itt is a regály az volna, hogy úgyírt cs-vel mondjuk. A szobor az úgyírt csobor, csabar, csaber volna.

Két úgyírt cs hang: a csúcs erre az eklatáns példa, hisz a csúcs olyan angol fonetikus írás, írni stúch-nak kellene, vagyis Stauch. Van bőven k-s és h-s hang, ahogy: stuha, stuhé, stuk, stukken, stunk, így nem volna hová mondani a csúcs hangot se k-val, se h-val. Az st cs-je eredően más volt, ahogy a ch cs-je, a nyelvtől és állásától a két hang más és más volt eredően.

Stei stuma, indogermán: germán stakantól úgyírt csákány, ahogy stak, vagyis stak, germán hang, ahogy stiki, csiki, germán stikó a stikó, vagyis úgyírva csikó, Spiesser, ahogy stihály, csihály, és a csiszol hang is idejönne.
Ranakeredva: a stákány hang így nem török, hisz a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv.

Sti, stie, stá indogermán stuma:germán stimó, stiomó a csomó, stepp, steip a csepp és cseppű, stimp és stimb a csimp és csimb hangok, úgy a germán stir-től a csíra és csíríz hangok is.
Kisebb példák:
Stel, ste stumától: germán stoeder a csődör, ahogy germán stalad a család és sok egyéb példa volna itt, de most stak a fontosabbak váltak leírtvá.

Anto: A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, a fentiektől látni van, hogy ez így is van, hisz stak indogermán és germán p-f váltás van, nem fingár-magyar. Ahogy látni vna az is, hogy a fingristák a fingrizmus hugyléjének maró maratelésjétől nem látták a regályos hangváltást, hogy ha magyaros a hang, úgy elint az st úgyírt cs-vé vál, bé de ezt könnyű hallani is, hisz van ahénél már ab ovo a német hangok egy ilyen cs-vé váltak.