Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a lektionnál átvesszük azokat az ordokat, anakat már dúrgertünk a török jevevényhangoktól az ehovai lektionok rekkint, vagyis egy fazitot írunk. A magyar nyelvnek dolga nem van se a fingár nyelvekkel, azon etimológiák már totál antoregyve vannak, stak 12 fingár etimológiát nem antoregytünk ehová, se a törökkel, nem volt ugor-török együttélés, vagyis a magyar részről bizonyosan nem, úgy ősi török hangok nem vannak a magyar nyelvnél, max stak 50 van, ettől a böga rész kun és oszmán, de https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%B6k_j%C3%B6vev%C3%A9nyszavak_a_magyar_nyelvben rekkint 75 hang van anat nem antoregytünk, cáfoltunk, ezek:tőzeg, kantár, csősz, kapu, kölcsön, koporsó, toklyó, ól, disznó, csalán, süllő, sőreg, csabak, sátor, sárkány, ács,gödény, görény, ürge, serke, atka, iker, szakáll, ágyú, börtü, stanak, kocsány, köpönyeg, süveg, torma, nyögér, ildom, komondor, vejsze, güzü, tükör, ködmön, köpönyeg, szúnyog, szél, szatócs, köpű, szongor, kocsány, csécs, daku, szeplő, tátorján, katáng, szám, körte, dió,szőlő, sólyom, keselyű, szesz, búsz, karcha, gyopár, gyapjú, bor, gyász, gyűszű, gyékény, gyapjú, gyeplő, gyarló.

Nem török hangok:stoedor(csődör) béklyó, béke, árkány(örkény), áranda(árok), sereg, tábor, ál, orv, kín, bolonta(bilincs)gyúl, gyula, kündü,tarvány, tanú, bér, betű, ír, balta, buzogány, bitjka(bicska), stákány, ok, ész, idő, kor, stökönyös, stök, örer, örül, üröm öröka, örém, örmény, öreg, bű, bölcs, bölcső(bloch), báj, ige, kép, boszorkány(beszkány), bűn, érdem, botjat, botjanik, bú, búcsú, búgály, gyón, ül, terem, ökör, bika,tinó, borjú, ürü, kos, üvecs,olló, kecske, túró, karám,ártány, serte,tyúk, vályú, arat, böda(búza), árpa, dara(tara, dúra), ostú, bors, borsó, eke(aka), sarló, tara, tarló, komló, kender,stepű, stipa, orsó, gyümölcs,gyöngy, gyűrű,alma, som, bese(bolka), tanatra(tőr)herenga, húrok, karó, kóró, tengely, bogratja, bölögnya(bársony),tár,bő, bölna(bölény), böltorján(bojtorján), borz, gyermek, kölyök, térd, boka, karu, gyomor, szakáll, szirt, szirony, köldök, kanyaró, erő,széka, teknő, korom, saru, stat, szűcs, ölt, böldár(bátor), tenger, dől, szűr, stavarszán, baszik, stökik, szekik, szűnik, illik, gyárt, bosszant, béka.

A fentiek rekkint 136 töröknek mekegett hangot antoregytünk ehová, most ezek összesítését írjuk le a fent wikipédiás oldal rekkit, úgy ahogy az olyan hangokat, ahogy kék vagy sárga dúrgerjük a bolva és bolondo hangokra, vagyis irreleváns, hogy a kék és a sárga török hang, ha le vannak váltani ősibb, a magyar nyelvtől inkább rakni való germán vagyis így magyar hangokra. Ez a lektion egy úgymond kompilációvá vál ehovai lektionoktól kirakva, ranakeredően dúrgerünk egy másik lektionnál vagy 25 töröknek mekegett hangot.

Lektion111- A fingotürkizmus antoregyójának fazitja.

Stoedor(csődör): ezt a hangot a wikipédialap töröknek mekegja, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a csődör írva stoeder, egy germán hang, a Stute hímnemű formája, ahogy angol stoedor, itt is, ahogy az ősi hangoknál st-cs váltás van.

Tőzeg: török täzäk-nak mondják, de ez bizonylosza, attól, hogy a magyar nyelv indogermán nyelv, talán itt egy innenső eredésű hangről van a regyó, bé de a tűz-től, arról volt már beszéd, hogy az etimológiája bizonylosza, de dúrgertük.

Béke, béklyó:

A béke egy újabb totál felesleges, halandzsa hang, ahogy a hála, avagy a tárgyal, ezt is cancellni kell, nem rakjuk, attól, hogy az etimológiája bizonylosza. Nem rakni ennél a hangnál, hogy most hogyan is kell rakni, Frieden vagy Ruhe? A Ruhe-ra magyar, vagyis germán hangunk van, a nyugalom, a hneig germán hangtól, talán más is, de most azt nem írjuk ide. Ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, és az, úgy a Frieden hang a magyarnál dúrgervé vált, ez a magyar életmódra enged ranakeredni, hogy a germagar evolúciónál a hangot ahogy Frieden-t nem rakták már, a hang nem is kellett, attól, hogy folyton öreszu volt, ha nem, úgy punnyadás, tengés-lengés. A germagyar, az ősmagyar így nem raktaja a Friedent, attól, hogy innen Purge volt, kinten rosszabb, öreszu, vagyis innen fájogda, kint öreszu. Ha nem volt kit ölni, meredejteni, úgy stak punnyadt az ősmagyar, germagyar, stak tenget-lenget, nem ismertaja a ius gentiumot, stak úgy ahogy a Gót Procopnál, ahogy nem ismertaja az internationális law-ot se.

Etimológia: az etimológia bizonylosza. Sokan a béklyó hangtól teszik eredni a béke hangot, de a béklyó hangot töröknek makogják, stakhogy ezzel óvatosnak kell vanni, ahogy a fingár és egyéb etimológiákkal is, attól, hogy folyton falschnak rekkje az ember. És ha a béklyó hang, ahogy egy új hang, ered a béke hangtól? Nem rakni, hogy most ezt vagy azt a regályt kellene erre a hangra rárakni, de most vegyük úgy, hogy a bé a stuma. Úgy az etimológia volna, hogy az indogermán beidh-től eredne, vagyis ez volna a magyar bíz, germán beidan, bítan. stakhogy úgy van látni, hogy talán az indogermán beidh hang,a bíz, az indogermán Beteuerungspartikeltől ered, vagyis a bhé-től, ez a magyar bé. Ez az indogermán bhé igenstak egy volna az indogermán bhá-val, ettől ered a beszél hang is(nem szláv). A bíz hangnál van indogermán forma, ahogy az albán bé, Eid-et rekk, Schwurt, ahol lekop a d, így az eredeti partikelvé válik a hang, a bé-vé, ahogy az albán egy új hangot rak ki, a bese-t, bése-t, ez rekkja, hogy Vertrag, Treue. A magyarnál inkább verb volt ettől a hangtól előbb, apriori, ez a békül, vagyis a bé-re rakód a kül, ahogy ha azt mondanánk, hogy bízkül. A békül verbtől jenne a béklyó hang is, attól, hogy a beidh, bítan verb azt is rekkja, hogy zwingen, dúrongani.

Az etimológiával stak az volna a probléma, hogy a béklyó hangot állati Fesselnek is mondják, vagyis már áttétes hang, olyan, hogyha mondjuk a német a Bann-t mondaná a jog, Joch laguján, erre is van példa, de nem olyan nagyon, ahogy az angol bannol-tól igenstak terjed ez a rekkés is, ahogy talán a halandzsa bűn is ettől eredne, ahogy bhá-bű.

Vagyis a béke, béklyó evolúciója volna: bhé indogermán Beteuerungspartikel - indogermán, germán beidh verb, bízni - újra bé hang, de fogva a rekkést, hogy zwingen - békül, ahogy bé, biz és kül, itt a bé Schwur is - ettől béke - a békül hangtól béklyó, bírva a zwingen rekkést.

A béke nem jenne a fog-fék hangtól, vagyis a pax-tól, attól, hogy a magyarnál nem van p-b váltás, b-p van, ahogy már írtem erről. Stakhogy a béke etimológiája bizonylosza marad, attól, hogy én ezt írem, ez az én opcióm, az én rakásem, habár a nyelvtől, így totál halandzsa, úgy is ha fennáll a fenti rekkés, attól, hogy nem így beszélik ma már a hangot és így nem is halljuk a hangot, nem is rakjuk. Azt se igen rakem, hogy a béke így az ősmagyar, indogermán, germán Kriegsverfassung vagy már a pógári-libernyák system hangja volna-e, attól, hogy a béke így volna bízás is, hogy öreszu, Krieg van. A béke hang így egy forciert hang volna, politikai-raktai-religioni, vagy seelisch, attól, hogy a béke a bé-től, ahogy bíz-tól magajának innen fogná a bízást, ettől a bízástól a béklyót. Raktai volna, hogy a bé az Eid is, bízás, vagyis a pártok bíznak, bé-t tesznek le, beteuern, a beteuern tenkője volna béklyó is, ahogy a béklyó az, ana bíztosítja(bíz itt is) a bé-t, a bízást, így békülnek. A béke így politikai is volna, attól, hogy a bízástól Sicherheit-ot is rekk a béke, vagyis újra bíztongságot, így seelisch.

Ha a béke etimológiája ez volna, úgy új hang, volna, de le a kalappal,attól, hogy a Lösung igen frappáns, attól, hogy így a béke hang innenbírja: Sicherheit, Zwang, Schwur, Hoffnung.A béke így az öreszut, az Empörungot, Krieg-et is magajának innen bírja, attól,hogy a bé az bízás, Schwur is, ha bízás van, úgy biztosítás, dúrongás, Zwang, de nekem ez már komplikált, ahogy a libcsi bullshitek vagy a modern habubsd, a libcsi politikai filozófia. De a béke hangot továbbá így is és úgy is kirakná az ember,így ősmagyar példával: Sons of Anarchy összejön a Mayansval, a maratárok a róbárokkal, békülnek, bé-t tesznek le, bíznak egymásnak, béklyót(túsz is) rejnek egymásnak, van olyan is, akire béklyót(Fessel) tesznek, a Sonok békések, bíznak a Mayanokra, hogy a drogot passzolják. Stakhogy ha az ősmagyar a Kriegsverfassung volt, úgy a béke fájogdát is rekkne, fight-ot, Fehdet is rekkne, seelisch, attól, hogy az ember bízik a systemra, hogy a Purge volt, van és tovább van, vesz.A békének így nem antandatétje az öreszu, a Krieg, stak annyit tesz, hogy bízás van, bé, Schwur, ahogy béklyó.

Árkány, magyarul talán örkény, de bizonylosza.

Az árkány etimológiája bizonylosza, de nem török, hanem indogermán eredetű hang, inkább görögnek boljad. De enteredjünk ott, hogy a magyarnál van az ár stuma, ez az indogermán er-től ered, ahogy van az ar-ra-re stuma, ez is indogermán, talán ettől eredne az erk, de ez bizonylosza, erről már volt beszéd. Az árkány hang a görög ἀρκάνη, és ettől a görög hangtól entered a probléma, attól, hogy az etimológiája bizonylosza, ahogy a latin arāneus-nak is. Egyesek az indogermán ar-ra-re stuma-tól, ahogy magyar arány és ara, arma, teszik eredni a hangot, ettől egy hipotetikus arak, ahogy szőni-fonni stumától, úgy magyarul arkány volna. Az ar-ra-re stuma ilyen rakelésje stakhogy stak görög és latin volna, stak ők bírongták volna az ar-ra-re stumát a szövésre és fonásra, más indogermán nem. De ha ez így van, úgy hogyan volna, ha van a töröknél egy ar stuma, ana azt rekkja, hogy fonni? Ez a török hang igenstak indogermán volna, talán görög, attól, hogy a ἀρκάνη hangra volna egy másik etimológia is, éshát az indogermán uer stuma, ez a magyar ör, germán hang. A görögnél is vannak formák ettől, anak úgy enterednek, hogy or, ahogy van ér-es forma is, ahogy görög ῥέζω, úgy hogyan ne volna ár-os is? Így a magyar örök, örk, ahogy germán wrek, ahogy wirken is, rokonjának mondanám a ἀρκάνη-t, úgy magyarul örkény volna az árkány. Az etimológia bizonylosza, stakhogy a hang így vagy úgy görög, de a magyar így az ár hangval nem rakel, úgyhát alternatíva rája örkény.

Balta(balto): a ba-bá, bei indogermán stumától eredne, de már írva volt, hogy ta a múltdidő, presenz a ti kausatív to, így a hang balto volna. A bal hang a germán bala, ez is ettől a hangmímelő sokstumától. Van egy indogermán hangmímelő hang, bei-ba-bu-beu: ezektől ered a germán bala, a bal, ahogy ettől volna a bei is, ahogy baj, ez a stumája a Beil hangnak, ez igenstak arányel a baltának, stakhogy a ta az múltidő, így annyi volna, hogy bútor, így to-val volna, hogy balto, vagy balti.

Buzogány: vagy ősmagyar hang vagy német eredetű jevevényhang, attól, hogy a magyar nyelv germán nyelv, úgy germánul buz ütés, a hangmímelő beu-bei-bá stumáktól ered. Ez a buz hang van kirakva gonja-val.

Bitja, bitjka(bicska): rokonja a bitor és a baj hangoknak, indogermán bei stumától ered, indogermán és germán bitja.

Stákány(csákány): ez a hang a germán stakan, stakanja, nőnemű forma, indogermán stei stumától ered, ahogy a stak és a stikó is, a stikra(tőr), stekkó.

Gyújt,gyúl.
Ezeknek a hangoknak az etimológiája totálisan bizonylosza, annyi bizonyosan látni van, hogy az l és a jt indogermánok és germánok, de indogermán gyú stuma nem ismert. A gyú stumától nem rakni továbbá, hogy ez gw volna-e vagy j hang, így stak találgatunk, attól, hogy a magyar nyelv egy indogermán nyelv, úgy az opció volna indogermán gwel stuma, ahogy glühen, vagy az árja jválá, jvalati. A probléma ott van, hogy a magyar gyúl, gyújt árja eredetű hangnak boljad, az árja jválá-nak, ez a török hang is, ahogy Fackel, így a török hang árja eredetű hang, a magyarnál verbkét is ott van az árja hang, habár egy germán nyelv. Ha a gyula hang így egy volna a török jula-val, úgy a hang nem volna török, attól, hogy a török hang az árja jvala.

Kündü: az etimológia bizonylosza, nem rakni, hogy játszik-e ez a hang a magyarságnál, de attól kell enterednünk, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így stak egy opció volna, hogy a kündü azt rekkja, hogy lagurekkár, Statthalter. Ha a kündünek volna dolga a magyar nyelvvel, ahogy a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, úgy az indogermán gen stumától eredne, ahogy genom, nation és egyéb hangok, ahogy ettől a kind is. A gót kindins azt rekkja, hogy lagurekkár, Statthalter, habár eredetileg nem, attól, hogy a gen indogermán stumától ered, vagyis a kuning ahogy a kenéz rokonja, talán germán knēaz, stakhogy gótul az imperator a du stumától ered, ahogy thiudans, mondjuk ez Ermanarich, egyéb Kuningok stak kindinsek, vagyis lagurekkárok, Statthalterek.

Áranda(árok): az árok vagy raktábban áranda hangot töröknek mekegni falsch, attól, hogy az indogermán er stuma ár flektált formájától ered.

Sereg, Scherge: a sereg hangot is töröknek mekegni falsch, hogy a hadu is germán hadu, úgy a sereg is, a német Schar, germán scara, szaker, sker indogermán stumától ered. A magyar nyelv egy germán nyelv, úgyhogy sereg, sara, sere=Schar.

Tábor: az etimológia bizonylosza. Ha a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv(az), úgy hogyan is volna ennek a hangnak dolga egy török hangval, a török tapkur-val? Ennél a hangnál nem rakjuk a stumát, de most dubb perspektávától rakunk ki hangokat. Rekkelés itt az, a kérdés, hogy itt a stuma a táb,vagy a tá, ahogy az is, hogy kurka, korcs hang volna-e a tábor, talán eredetileg treb, vagy timb? Egy indogermán treb stumától ered a taverna, ennek germán formája a Dorf, ahogy egy indogermán dem stumától ered a germán timb, timbr, Gabäude.Ha ezek volnának, úgy nem volna a magyartól így kirakni a hangot. Ha a magyartól akarnánk a hangot kirakni, úgy két stumától volna, az egyik a tá stuma vagy tám, és a bor stuma:

A bor stuma a magyarnál germán, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de ott van a szláv zabor hang, ana azt rekkja, hogy boros borda, Planke, borajtva van, így magyarul igenstak a tá és tám stuma és a bor stuma volna kirakva a tábor, támbor hangra, empirikusan igenstak rakta volna, attól, hogy filmeknél is folyton látjuk. Ez az etimológia bizonylosza, de a török is, de igenstak egal volna, hogyha a nyelv vál, és a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az empíriával rakni volna, hogy: tá-bor, tám-bor. Már írtem előbb, hogy néha az etimológia nem olyan fontos, a fontos, hogy a nyelv hogyan rakjon, a magyar nyelv programja, a grammatikája, és ez a grammatika indogermán és germán grammatika.

Ál: az ál hangról volt már beszéd, hogy nem török eredetű hang, hanem a magyar nyelvtől, hogy indogermán, ered, vagyis a tengelytől: el-él-ol-al-ál. Az ál itt az, ana távolabb van, egy indogermán partikel, vagyis azt rekkja, hogy másabb, ahogy álom.
Ál, úgymond naknama, ahogy álmo, alma, almo substantívokról.
Enteredjünk azzal, hogyan nem volna mondjuk az alom(almo) fingár hang. Már írva volt a partikelekről, hogy a me-mo-ma partikelek indogermán partikelek, ezektől nemű substantívok rakódnak:
-Me: hímnemű.
-Mo: neutrum és hímnemű.
-Ma: nőnemű.
Az alom hang mo-ja indogermán eredetű hang, egy germán hang, szokott indogermán, ergo az alom hang így vagy úgy nem volna fingár, úgy, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. De írva volt már az el-ol-al partikelekről, a magyar, vagyis indogermán partikelekről, ahol az al a túl, de ugyanettől az al partikeltől ered az élni verb is, ahogy elen-alan verbek.
A tengely rekkint:i-e-é-o-a-á.

Orv, orvos, oroz: a három hang dúrgerni van.

Orv: a hang nem török eredetű hang, attól, hogy a magyarnak dolga nem van a török nyelvvel, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, stakhát ennen entered a probléma, hogy a magyar nyelv indogermán nyelv, úgy az indogermán uer hangmímelő hang vannija kellett a magyarnál is, stakhogy a hang szlávnak boljad, a szláv vru-nak, vьrǫ, rokonja az árja urvāta. a szláv hang így egy indogermán uer hangtól ered, rekkésje beszéd, mágikus beszéd, de a szlávnál hazudni és zagyválni vált, de rekkésje az is, hogy Verstellen, ahogy a görög εἴρων.

Oroz: az indogermán uer, szláv vru németista z-vel, ana t-volna, stakhogy ha az oru hangot rekk eredetileg, úgy z-vel, ana t volna, az eredeti rekkéstől táveredett a hang, vagyis mondjuk az árja vratá-tól, attól, hogy ez Gebot-ot rekk. 

Orvos: az orvos hang rokonja az orv hangnak, nem fingár hang, ahogy az orv nem török hang, hanem a kettő indogermán, de szlávnak boljad,ahogy mondjuk a szláv vračь, ez Zauberer is.

Ranakeredva: ahogy írtem volt, a magyar nyelv indogermán nyelv, úgyhogy egyhol bírnija kellett az indogermán stumát, ahogy uer, stakhogy az orv és az orvos szlávnak boljad, az orv totál, attól, hogy az or, uer stuma másodlagos rekkésje az orv. Ezektől így rekonstruálni volna egy or stuma, oru, orv így azt rekkné erdetileg, hogy Wort, attól, hogy a német Wort is ettől ered, ahogy a latin verbum is, úgy ordo volna az ősmagyar Wort hang, ha már a szó jevevényhang. A probléma már stak az, hogy az or stuma így együtt rakódik egy másik indogermán or stumával, de erről már volt beszéd, hogy az ordít hang is szláv volna( a hangmímelő hangoknál volt beszéd). De tegyünk egy fára-t, fáradást, próbát, nézzük, hogyan is volna a system:
-oru: hang, Wort.
-orejni, orejem: beszélem, ahogy görög εἴρω.
-ordo: Wort.
-ordít.

Bilincs, boljota, boljanta:

Ez a hang az ősmagyar nyelvnél fém-et rekkett, attól, hogy a fény egy jevevényhang, görög, a görög pheino, feino-től, ez is a bo-bol stumától ered. A bol stumától ered a bolja, ez az ősmagyar Farbe, ahogy Licht is, erre egy kausatív to vagy ta mútlidejú forma, ahogy talán a germán verb blíthon rakód ki. A hang ki van rakni úgy is, hogy egy jan és rája a ta partikel, bizonylosza, stak egy biztos, hogy ez is a bol stumától ered, eredetileg Metall volt, ana boljad, glänzt.

Tarvány(törvény): a tör, de inkább tarvány hang az indogermán der stumától ered, germán tar, magyarul és indogermánul tarvány az szántott feld.

Bér:a bér a bír, beran stumaige flektált formája, ahogy a bír antsó flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva van, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, de ez a kád egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja, a bírnak, a bírong, ong-val a bír, beran ige. Vagyis: bért bírong, ena bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.

Barma: a barma hang azt rekkja, hogy Busen, böszma vagy Haben, attól, hogy a bír, indogermán bher stumától ered, nőnemű hang, nőt is rekk, ahogy: anya barma, vagyis:

-ena baru.

-ona barno.

-anya barma.

A barom vagy barma az indogermán és germán barma.

Tanú: indogermán ten stumától ered, dehnen-t rekk, vagyis latin tanus, ez a hang az árjánál Persont is rekk, de a te-tel-ten partikelekről volt már beszéd bőven, ahogy arról is, hogy a fennálló tanú hangot dúrgertük.

Betű: indogermán bat-bet stumától ered, hangmímelő hangtól, rekkésje ütni, ez az indogermán betau, vagyis betve, ütve, rokonkja a bal, bitja, baj, bitor hangok, ezek is hangmímelő hangoktól erednek.

Boljago(bélyeg): az ősmagyar bo-bol stumától ered a bélyeg vagy inkább boljogo hang, indogermán bléig stumától, germán, vagyis magyar eredetű hang.

Ok: ezt a hangot dúrgertük rakura, de indogermán euk stumától ered, ettől erednek az okász, uciti, unk hangok.

Ész: indogermán ueidh stumától ered, de ezt is dúrgertük, ma már halandzsa. Az ész a wissentől ered, úgy rokonja a vigyáz, vizsgál és a vicc hangok.

Idő: az idő hangot is átvettük, hogy a jár indogermán ie stumától ered, indogermán idja, ideu, járni. Az idő rokonja a jár, jet, év hangok.

Kor, korhad.

A kor: ezt a hangot töröknek mondják, talán volna, ez volna a kevés török hang egyike, ana van, de bizonylosza, ha török, úgy inkább dúrgerni kell a magyar nyelvtől. Attól bizonylosza, hogy az indogermánnál van egy ger stuma, ettől germán kor rakód, ez a ger-kor azt rekkja, hogy morsch werden,morszni vagyis, ahol a germán kor azt is rekkja, hogy Alter, idős.A korhad így rakódna a kor substantívra, attól, hogy korhad volna morszeledni, reiben, de a korhad etimológiája is bizonylosza, dubb etimológia is volna:
- indogermán ger stuma: ettől a ker-kor-kur.
- indogermán sker: ettől ered a magyar hor stuma, vagyis horkad, úgy a korhad nem magyar volna.
- indogermán ger stuma: ettől a Korn is, kern is, ahogy Karl is.
- indogermán sker, vagyis szaker, har stuma: így a korhad nem magyar hang volna.

A kor és korhad etimológiája bizonylosza, ahogy látni van, török is volna vagy nem,a kevés valós török hang egyike. De hogy nem igen rakjuk, úgy a kor hangot inkább dúrgerni kellene, olyan hangoknál is, ahogy jókor, úgy mondaná az ember hogy jónál, raktanál, raktaga időnél, ahogy a középkornál is, stakhogy a közép hangot már dúrgertük, úgy innentoidő volna.

Bárhogyan is volna stábó, stábító a korhad hangot az indogermán ger stumától kirakni, úgy is stak bizonylosza hang marad, úgy a hangot dúrgerni az indogermán reu, ahogy ró, így róad, rohad, ahogy az indogermán mar-mer-mur-mor stumákra.Ezektől a stumáktól a raktaga volna ide a mar-mor, ahogy morik, marik, marad, maród hangok. A mor stuma a-val volna mora, nem antonak bírongott múltidő, úgy a korhadt hang lagjuán raktaga volna mora, morá.
Ezt példával:
Mora: a fa, a hasáb mora, vagyis már a maródás, a maradás, a meregés ép antonak bírongott, de megy tovább, nem ta partikelvel, stakhogy nem folyamatos, hanem állapotot rekk.
Morá: folyamatós múlt, nem antonak bírongott, nem állapotot rekk, hanem folyamatot, de nem antonak bírongott.

Mer-mor-mur-mar stumák hangjai:mar, marna, merna, marma, murva, merev, mara, mará,marat, maratár, maraterni,maratel, moratel, mortály, márt, marta(marott), marad, mardos, mered,meredszik, meredejt, maradájt,marokni, maroku, markengolni,marha, maroketa,mereg, merega, meregu,merger, merül,meregszik, mors-morsad,morsa, murcás.

Korom: ha a korhol hangot a kor-kar, ahogy karom hangoktól teszik eredni, úgy a rekkésje így volna a koromnak; kaparás, lekaparás a korom, ahogy akceptálni is volna, ha ők a korhol hang etimológiáját így rakják ki. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a koromnál egy neutrum mo, de talán nőnemű ma partikelt hall az ember.

A korom perspektívái, hogy olyan hangoktól szokták kirakni:
- Bolja(Farbe).

Erre is van indogermán alternatíva, az indogermán ker stuma, erről már volt beszéd a szürkénél. Ennél az opciónál volna így a korom germán formája hrum, hrut a német Russ. A ker stuma olyat rekk, hogy dohonkela, schwarz, a k-s forma nem igen maradt fenn más nyelveknél, attól, hogy a germánnál h-vá vált, a zátemieknél sz-vé, habár ott van az árja kirmira. A török kurum hangot igenstak ettől az indogermán ker partikeltől mondanám, árja eredetű hangnak, vagyis a germán hrum rokonja volna.

Kenés, kaparás, szakítás:
- Erről már volt beszéd a hamu hangnál, hogy az etimológiája bizonylosza, de volt beszéd ennél a latin kinis-ről, a germán hnaus-ról is, ahogy a szak stuma alternatívájairól is.A magyar harmat hang az harma volna, de harajma is oké volna, ez az indogermán sker, skerei, vagyis haraj(nem karaj) stumáktól ered. A harmat hangot van mondani stak ma-val, úgy rokonja a szirma-nak, de ja-val is, úgy harajma.Ha láttuk így mondjuk a magyar hamu-t, a latin kinis-t, a magyar harma-t (germán, így magyar), úgy a vélés akceptálni volna, hogy a magyar korom stak magyar hang, a karom-köröm hangoktól vagyis azoknak oldalpárja. Stakhogy ott van az indogermán sker stuma is, magyar har stuma, szaker, ettől mondjuk a görög κορμός, ez a hang fontos majd a karónál és kórónál is. Ennél a logikánál, a sker stumától, volna így a korom az harma, harmat, mondjuk anat karcolunk a bogratjáról.

A korom opcionális etimológiái így:
- Indogermán ker stuma, ettől indogermán kormo, ettől a germán hrum. A török kurum hang igenstak ettől ered, egy árja hang.
- Indogermán ger stuma, ker-kor-kar stumák: kor-mo, germo, ahogy karom-köröm, így a krom a karmolástól van, a kaparástól, így a kormány rokonja.
-Indogermán sker stuma, szaker: ennél is a fenti a logika, de nem kormány, attól, hogy a kormány az krum, az indogermán ger stumától, hanem harmat.

A fenti etimológiáktól így nehéz mondani, hogy a korom most ez vagy az a hang volna, stakhogy a török hang az indogermán. Itt talán rekkne minket a karó és kóró etimoligiájának rekkésje.

Örer, örvény, örmény...:indogermán uer stumától erednek;

-ören: uer és ana presenz partikel.

-öröng:uer és ana és a gho partikel(a német ringen).

-öröngel: uer és ana és gho és el-al partikel.

-örönk:uer és ana és k partikel.

-örökni: uer és k partikel.

-öröka: naknama, a partikelvel, vagyis a hang.

-örökma:uer és k és ma partikel.

-örejt:uer és ja kausatív partikel és to kausatív partikele őrít, dicső hang.

-örjed:uer és ja kausatív és de partikel.

-örer(nem örül): uer és er partikel.

-öresz:uer és se partikel....és így tovább.

-öreg.

Öröka: naknama, germán wreka. A nama, vagy naknama onnan van, hogy az árdának innen az örökés és örjedés öröka, hisz ahogy Hérakleitosz mondja, az indogemrán Weltanschauungtól, e ana erdát és árdát vagy Kosmost se humanoid, se Jehova nem kreáltja, hanem öröka. Öröka továbbá ha az indogermán és magyar démon, Kirgen, örjed egy örökát a templomnak innen.

A török hangnak dolga nem van az öröka hangval, de a török hang indogermán és árja, de magyarul igenstak rakni volna, hisz ez az indogermán uera, uru és ahogy mondtem, írtem, ahogy összes indogermán u-s vagy v-s hang az indogermán au-ue-ra vagyis va-vá, ve-vé hangokra megy o, így ez mondjuk vé-vel véra, távol, a vé hangra rakód az r, vagy ra, ahogy az avar, a-va-ra, így arra. A távolodási, ahogy vé-vész hangok vagy vál, nem válnak é-vé, ahogy émely, éber,  vagy í-vé, ahogy íj, stak a hajlási hangok.

Bű: a bű hang az beszéd, és talán a beszkány rokonja, indogermán bheu stuma, beszélnit rekk.

Bő, bölna(bölény), bölcs, bölcső: indogermán beu stuma.

Bölcs.
A bölcs etimológiája bizonylosza, töröknek makogják, ezt így nehéz mondani, hogy ez az, vagy torz hang, vagy a böl stumától ered:
-bölna, bulna, böl-na-bul-na, bölény.
-bölma, bulma, böl-ma, bul-ma.
A bölna, ahogy böla, bula, buja, böja hangok magyarok, a bölény az bölna vagy bulna, nem török hang ez se, hanem germán, így magyar, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A magyar így a böl stumától hallja ezt a hangot, antonál regályosan az úgyírt cs az vagy g vagy k vagy d vagy t szokott vanni, így az opciók volnának:
-bhelk.
-bhelg.
-bheld-bhelt.
A bhelg hangtól ered a boly hang, de így logikusan böly vagy buly volna, habár az is volna, hogy stak bölja, attól is hogy a bol stuma nem böl-bul stuma. A bhelg verbhént nem más, ahogy böleg, bulog. De ha itt vagyunk úgy a bölcső etimológiája is bizonylosza, töröknek mondják, vagy makogják, de a magyar a magyar, a germán, indogermán böl, bő stumától hallja, ahogy bul is, de talán ez is falsch, attól, hogy két etimológia is volna rája, ahogy mondjuk:
-Buloga, bölöga, vagy bölegni verbtől, Balg, vagyis párnák, dunyhák ennél a rekkésnél.
-Germán Block, bloch. A latin fulció, bölcső is, rokonja a germán Block. Az etimológia nehéz, talán a Block hang is a bö-bu-bő stumától eredne.
Így itt van két szelntő perspektíva, az egyik azt mondaná, és logikusan is, a böl stumától, hogy a bölcső Balg, párna, dunyha, a másik azt, hogy Block, itt Gestell. De az is volna, hogy bulko, bölkó a hang, így mondjuk talán ez a Bohle is, böl-bul-ra rakód a kó partikel, így rokonja volna bula-böla-bölény hangoknak, germánnál kugelförmiges Gefäss. Stak a probléma, hogy ettől ered a bullshit bolyong hang is, de ez bullshit, max bölyöng van, de így mást rekk. A Ball-tól ered a bolyong hang, ahogy bolygat is, stak úgy, hogy már nem a stumát beszélték, hanem objektíva azt látták, hogy a Ball, hogy tesz, vagyis az objektumról van a bolyong hang, nem a stumától, ergo a bolyong hang egy halandzsa hang, attól is, hogy a boly stuma a bol stuma, így a boly az böly. Az is volna, hogy stak egy új-ónemmagyar neoillogozimus a bölcső a ből vagyis itt a ba-be hangtól.
Bheld: ettől a hangtól eredne igenstak a bátor hang, ez aspirantos, vagyis a hang böldár, buldár, ahol az l kikop, úgy az ö vagy u hosszúvá vál, vagyis á-vá.A bátor hang se török eredetű hang, de torz, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv és így azt hallja, hogy battle, avagy betű, és így a bá-bu-be hangmívelő hangokat, és ezek ütések hangjai, attól, hogy ez a dominás stuma, más stumáknak onto.
Most lehne ich mich weit aus dem Fenster, s azt mondem, hogy talán a török büjü hang egy indogermán eredetű hang, de ez bizonylosza. Ott van az indogermán bhá stuma, ettől a beszéd is, ahogy talán a báj, de a báj hang bizonylosza, hogy a bo stuma ás formája, ahogy báj, bolja, avagy a bű hangtól ered, indogermán bhá-tól.
A bölcs hang az univerzál nyelvnek innen weise, ettől wizard is ered, de ez már az univerzál nyelv volna, vagyis nem a magyar rakandás, stak utológas, ha a bölcs hang a török bügücsi volna, ahogy ilyen bullshitek fura módon stak az Aufklärungra jennek. De ernyeszta problém ott van, hogy az angol wizard hang az indogermán ueidh stumától ered, vagyis wissen, ennek rokonja a libcsi jevevényhangok, ahogy vizsgál(nem magyar) ahogy vigyáz is(nem magyar), ahogy maradáj a halandzsa ész hang, és a vicc is, vagyis a Witz.

Bátor: az etimológiája bizonylosza, de hogyha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a baldr aspirantos formája is volna. A germánnál a ből, böl, böldár a bátor hang. Ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az, úgy az ár-or-t itt magyarul rakjuk, vagyis indogemránul és germánul.

Báj: bizonylosza eredetű hang, két alternatíva is volna, attól, hogy a két alternatíva azonos formájú és más perspektívától ugyanazt rekkja. Az egyik alternatíva volna, hogy az indogermán bhe stumától ered, rekkésje a besz, beszélni, úgy báj Wort. A másik alternatíva, hogy az indogermán bo-bá stumától ered, boljadni, glänzen, ennek egy formája a báj.

Boszorkány, beszkány, ahogy basz és buksz: etimológia bizonylosza, talán a nem sok török hang egyikje, de dúrgerni van.

A boszorkány etimológiája bizonylosza, töröknek mondják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de látni volt, hogy a kretény, a keresztény hangok nem a magyar nyelv részjei, avagy az úgymond kúthúrálisak, ahogy orvos, isten, varázsol. A boszorkány hang negatív hang volna, de inkább a keresztény népreligiontól, stakhogy a boszorkány török etimológiája inkább az angolszász területen volna rakni, attól, hogy ott terjedt az Aberglaube, a babona a nyomó, dúrongó Alpról. Az ősmagyarok nem ismerték a boszorkányt, nem volt rája hangjuk, ordojuk, attól, hogy ilyen institut, se ember, vagy embér nem volt. Ma az úgymond Hexe azt rekkja, hogy leszbikus, feminista, lotyó, attól függlosza, hogy ma valaki kretény vagy se. Én nem vagyem kretény, rakem hogy monjuk a kretény Vatikán remuja a pogányság visszadúrongásja, de a Malleus maleficarum-ot ma úgy olvasnám, hogy azok leszbikusok, lotyók, szajhák, a Hexek. Stakhogy a mai angol nyelvi dominanciánál a Hexe már pozitív, attól, hogy az angolnál a wicca van, ahogy ez is terjed az erdán, ez a hang. A wicca hang a német weihen-től ered, ennek tovább az etimológiája problémás, vagy a hajló íj, indogermán uie stumától ered, vagy a vé, indogermán ue stumától, vagyis azt rekkja, hogy vék-ni, vé, ahogy választani, aussondern. A Hexe a Rajnán al, túl a Jancsi és Juliska Hexeje, a Rajnán oda, hát mondjuk az anime Sailer Moon, ahogy az Oderán al a varázsló The Smurfs Hókuszpokuszja, az angolszász erdán már Harry Potter. De erről már írva volt, hogy a varázsló és a wizard hang nem egy és ugyanaz, a varázsló egy kretény-libcsi hang, mondjunk ide bíratást a mágiára.

A boszorkány hangot a basz hangtól teszik eredni, stakhát ennan is entered a probléma, hogy most ez a leszbikus lotyó? Egal! A basz etimológiája is bizonylosza, attól, hogy a magyarnál itt van az angol jevevényhang a box, ahogy boxol. Ez a hang a bú, búg , búgály rokonja, hangmímelő, germán beukan vagy beuksan verbtől ered, stakhogy ott van az angol bang verb is, ez is egy hangmímelő hangtól ered, talán ettől vagy a bán-benget, úgy egyhol rekkja, hogy stut, stossen ahogy cumog is. Egy germán beuksan, ahogy búgsz verbtől könnyen, reknán kirakódna a basz hang is, ha már van angol arányolás, ahogy bang.

A boszorkány hangra igen arányoló hang a besz, indogermán bha, a magyar beszél hangtól a görög baskaínein verb, ennek rokonja a latin fascinatió, vagyis itt a beszédtől, a báj-tól(írva volt már, hogy a báj etimológiája bizonylosza, indogermánul a báj ordo, Wort is, ahogy a bo stuma egy formája, a báj, Licht) van egy Zauberer kirakva, ahogy a besz-től az árja beszáj, ez a Zauberer, stakhogy or-os forma nem ismert, úgy stak beszkány volna vagy baszkány.

Bú, búgány(bögöly), búcsú: ezt a három hangot töröknek mekegik, de az indogermán beu hangmímelő stumától ered.

Béka.

A béka hangot töröknek mekegik, stakhát a magyarnak dolga nem van a törökkel, hogy indogermán és germán nyelv. A probléma annyi, hogy a töröknél van arányoló forma és rekkés is, de ha van is, stak véllosza volna, attól, hogy ilyen arányolás volna itt vagy ott a zuluval is, de nem mondjuk, hogy ez a hang vagy az a hang zulu volna. De talán az is volna, hogy a béka hang egy neologizmus, utóbbi hang, de a hang a töröknél is indogermán volna. A béka hang etimológiája igenstak hangmímelő volna, így új, rokonlosza, hastak a török nem ered a magyartól, a magyar meg egy indogermán és germán nyelv. A hangmímelőre vannak opciók bőven, az első, hogy az indogermán bé-bó hangtól ered, ahogy bégetni, ahol mondjuk a g k-vá vált, úgy kirakódott, hogy béket. A második opció volna, hogy a blöken-től ered vagy a blékatjan germán formától, ahol az l szakad ki, úgy vál a verb békatjan-vá. A harmadik opció volna, hogy a berreg brekeg formájától ered a hang, ana szlávosnak boljad, a szláv brék, de van germán forma is, ahogy bearkian vagy brak, itt így az r szakad ki, úgy vál a hang békeg-vé. A negyedik opció volna, hogy a béka rokonja a búgályos hangoknak, ahogy bagoly, bögöly, de ezek stak búgályok, ahogy a szláv byk, a bika. A bikára is azt mekegik, bégetik,hogy török hang, de valósan szláv , a búg rakustuma k-s formája a bika, úgy igenstak volna, hogy a béka dumpfen Schlag brekeg, úgy a béka bauka, buka, baka, volna, vagyis így egy hang a biká-val. Ezt rekkem opcionálisabbnak, hogy a béka hang egy a bagolyval, bögölyvel, bikával, stak ez baka, beuka. Ha ez vagy másik volna a béka etimológiája, úgy volna, hogy ez a hang ment át a törökre.

Opciók:

- Indogermán bé-bo stuma: béget, béket.

-Indogermán blöken: blékatjan-békatjan.

-Indogermán berreg: brekeg-bekeg-békeg.

-Indogermán:beu, beug, búg: bagoly, bögöly, bika, búgályok, úgy a búg k-s formája volna bauka, beuka, baka.

A béka ígyhát hangmímelő hangtól ered, a négy alternatívától eredne ettől is és attól is, de opcionálisabb, hogy a béka a bagoly, bögöly, bika.

Ige: ez a hang az indogermán ēĝ stumától ered, indogermán hang így, valósan ősgermán, hogy a magyar nyelv germán nyelv.

Kép: ez a hang kretény-libcsi hang, átírja az ősit, attól, hogy az indogermán skép stumától ered, magyarul hép volna, de erről írtunk bőven.

Bársony, magyarul bölögna, bölögján, bölögány, bölögnja, bölögma.

A bársony hangot töröknek mondják, makogják, ezenkívül perzsának, de nem biztos, hogy az etymology raktaga. Az bizonyos, hogy a hang nem magyar, de nem török, nem is perzsa, hanem árja eredetű hang, és nem egy volna a szokott perzsa etimológiával. A bársony hang az árja bárhaṇa-tól és az árja barhíš-tól ered, vagyis a bö-böl stumától, attól, hogy az árjánál vál az l r-vé, a német Polster rokonja. A magyar bölög így a hang stumája, ettől volna kirakni ősmagyar hang, a Polsterre is, ahogy bölögna, bölögján, bölögány, bölögnja, bölögma.

Bojtorján, magyarul böjtorján vagy böltorján volna, vagy böldorján.

A bojtorján hangot a török baldirgan hangak mondják, stakhogy a magyarnak dolga nem van a törökkel, ha a török és a magyar egy, úgy a hang germán volna. A magyar a bojt hangtól hallja ezt a hangot, a böjt hang a bö, indogermán beu stumától ered, stak bizonylosza, hogy a böje-ra rakód a to vagy a böl-re, ahogy böldár, bölto, vagyis bátor hangok rakódnak ki. A további probléma, hogy van a germánnál a baldrian hang, ez is ugyanazt rekkja, hogy böjtorján, böltorján, de ez honnan ered? Igenstak az volna, hogy a germán bladrian valósan a Blatter-től ered, vagyis Blatterien volna, úgy a germán hang nem a latin valerian-től volna, hanem a Blatter-től.

Búza, avagy böda, böta,ahogy böjtorján és böltorján.

Búza: ezt a hangot töröknek makogják, a török bugday-nak, de ahogy látni, az etimológia stak fingrizmus, attól is, hogy a magyar nyelvnek, ha indogermán és germán nyelv, dolga van a törökkel? Nem! A magyar itt a buz hangot hallja, ez a buz, buzog hang igenstak az indogermán beu, vagyis bö stumától eredne, attól, hogy két indogermán etimológiai alternatívája volna, de inkább mondjuk azt, hogy a búza buzog. A z itt problématikus, hogy ez most t vagy d vagy tt volna. Németnél a tt-s forma vál z-vé, vagyis buzen verbvé, de ott van az angol bud ahogy to bud hang is, ahogy a görög βυζόν, ez volna budio. Az etimológiáját így stak sematikusan rakjuk ki, bizonylosza, hogy ősmagyarul a hang böda, böddo vagy bötta volt. Egyrakásúbb volna a buzog és a búza hangokat bödög és böda hangokra átírni, attól is, hogy a bödény, az bödna volna, germán byden, német Bütte, ahogy latin butina. Ettől így itt egy további hang is ki volna rakni, ahogy bödély, vagyis Beutel.
Ígyhát:
Bö stuma.
Bödni: verb, ahogy annyi, hogy bőedni, a magyar most itt indogermán ed kausatív-presenzvel hallja, habár a buzog talán germán buten volna.
Böda: búza, ahogy bud,βυζόν.
Bödan: buzzan.
Bödény: buden, budenja.
Bödög: buzog.
Bödély: Beutel.

Vályú.

Ezt a hangot töröknek makogják, stakhogy aki már látott vályút, az igenstak hamar rakja, hogy a vályú a vá, indogermán au-ue stumától ered, válni, vájni verbektől. De lássuk stak a vá indogermán stumát, hogy hogy olyan hangok is erednek tőle, ahogy mondjuk a vágy, indogermán uen, de ezzel dolga nem van a vályúnak, geometriai vál, ahogy vél és választ, ahogy willen, és wollen, ahogy a vágási verbek. Ezt hangot, ahogy a vályút, a magyar így az indogermán au-ue stuma ütési és vágási rekkésjétől hallja. Van egy másik indogermán stuma is, az indogermán uel, de ettől ered a magyar öl, ahogy Schoss hang, attól, hogy hajló verb, a hajló verbek ö vagy é vagy í-vé válnak, úgy ha a vályú magyar hang, nem volna az indogermán uel stumától, ahogy öl. Stakhogy a magyar öl verb, ahogy töten, az indogemán uel stumától ered, vagyis a vágási rekkéstől, úgy ez kivétel. A vályú hang így az öl verb, ahogy a német wühlen rokonja, a wühlen az vályni, vájni, germán vóljan, úgy mondani volna hogy Wühle a vályú hang.

Bocsát: ezt inkább a kevés török hang egyikének mondanám, de hogy török inkább dúrgerni kell, a germán, vagyis magyar alternatívát se bírem, úgyhogy inkább török, úgy dúrgerni volna.

A germán etimológia a germán bótjan verb volna, ez azt rekkja, hogy büssen, bessern, a két német verb, ahogy bessern és büssen is ennek a germán bótjan verbnek két formája. A cs egy hangon innen regályos volna, attól, hogy hangon innen az úgymond cs tj volna, ahogy erre volt sok példa, de hangon kint, antonál is gyakori a tj-cs váltás, példa a kapalatja, kalapács, bics, bitj és egyéb hangok.A germán bótjan verb idővel felvett egy másik rekkést is, ahogy enged, tovaenged, úgy ahogy a gótnál a beitan, vagyis bízni hang azt vettaja fel, hogy várni, őredni. A germán bótjan rekkés rekkint, nach Bedeutung azt a két rekkést bírja, ahogy a magyarnál is van a bocsát hang.

Üd-üdv: bizonylosza etimológiájú hang, dúrgerni kellene.

Két indogermán alternatíva volna az üd-üdv hangokra, az egyik eredne az indogermán és magyar al stumától, ennek van rekkésje, hogy odát, ahogy wachsen, élni is, ahogy már erről írva volt, ennek egy d-s formája, ahogy aspirantosan az árja ída, rekkésje, hogy Labung, vagyis alda volna. A másik alternatíva volna, hogy az üd-űz, ahogy ví magyar és indogermán stumától ered, a wit-wíd-től, ahol a ví összeolvad ü-vé. Ettől ered a már megbeszélt vidám hang is. Ettől a stumától ered a latin invitáre is, ahogy a Lebenskraft-tól az árja vídu, egészséges, stark, deréka.

Köles, köldök, kölyök.

Itt a rekkelés az volna, hogy ezeknek a hangoknak volna-e egy együttes köl stumájuk? A köles-t fingár hangnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a két utöbbit töröknek, stakhát a magyarnak dolga nem volna a török nyelvekkel.

De előbb egy példa, ez a Töhötöm hang, ezt is töröknek makogják, habár nem biztosan rakni, hogy ennek a Töhötömöknek dolgja van-e a magyarmányval, ha van, úgy török nem volna.

Töhötöm.

Ezt a hangot, a töhötöm hangot török makogják így, egy bullshit hercegnek, de talán úgymond volna, de nem herceg, hanem a fenti thiudans. A magar hogyan hallja ezt a hangot? Hát úgy hogy a töhötöm az dagadt, duta, duadta, vagyis ezt a hangot a töm-től, de ez dum volna, ahogy dumb, így a du stumától hallja, indogermán teue-től. Ez a hang volna így az indogermán és germán teuto, teuton, vagyis a már átvett duta-duto. A két t-nek innento hehe-s hang van, a dut vagy teut hehe-s-vé vál. Az m hangot nem igen rakni, talán mo-s naknemű hang volna, ahogy teutmo, de az is volna, hogy teutno vál teutmo-vá. A teutno vagy teutnos rekkja indogermánul, hogy népet, duta-t bíró, így a töhötöm nama úgymond rekkne herceget is. A magyar így ab ovo a Töhötöm namánál azt hallja, hogy duadta, duta, dagadt, ahogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv is, úgy a Töhötöm hangra stak a teutno, teutmo hangok raktaga etimológiák.

Tetem.

Ana a tetem hangot erintja, úgy ez egy bizonylosza etimológiájú hang, nem igen rakni, hogy itt hogyan is kell rakni, vagyis hogy ezt dutma-nak kell hallani vagy táhtma-nak. Ha táhtma-nak úgy a regály antandatétes, ahogy a Töhötöm hangnál, úgy nem hehes, hanem a h szakad ki, úgy ahogy tihtó-tetű-nél, vagy a tehtő-nél vagyis tetőnél, attól, hogy ennek a stumája a tak stuma, takar, vagyis indogermán teg(decken), a tető indogermán tegto, tehto-tehta vagyis takta(olasz tetto, itt is a regály az , ana a magyarnál). A tetem etimológiája így nem fingár, hanem indogermán, attól, hogy a fingár hang, ahogy finn tahti egy indogermán hangra megy vissza, ahogy mondjuk a görög tékó, a té-tá stumától, ahogy tél, tavasz, tészta, úgy ha a magyar hang ez volna, úgy nem a te partikeltől volna, hanem indogermán a té-tá-tól. De az is bizonylosza, ha ez a hang volna, úgy nem-e stak téta vagy tétó volna, ahogy germán thída.A tetem hangnál halljuk a tenni stumát, ahogy tun, halljuk a té-tá stumát, ahogy halljuk du-tem-töm stumákat is,így nehéz kirakni a hangot.

Így rekkentenünk kellene:

-Dutama: töhötöm, tutama, a du, indogermán teu stumától, úgy volna a tetem dumb is.

-Tétama: a té-tá indogermán stumától, vagy téhtama.

-Tetama: a tenni múltidejével, te-ta-ma.

 Vissza a köles, köldök, kölyök hangokra.

Ha a Töhötöm-nél így a magyar ab ovo a teue indogermán stumát hallja, hogyan hall a fenti hangoknál? Hát a fentieknél ab ovo a köl-kul hangot, stumát hallja, vagyis konyulást, kerekedést, úgy hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy a gel indogermán stumát. A köles az kerek, úgy azt hallaj itt az ember, hogy köl stuma, mondjuk egy germán kal-kol, stakhogy a stuma formája nem igen gyakori, de a stumás formára példa a régi holland hang, ahogy kal, ez Kern-t rekk, mondjuk almamagot, attól, hogy köl vagyis kerek. A köldök török etimológiája falsch, ez a hang a kullancs(ana nem szláv, hanem magyar, germán hang) egy más formája(a kullancs a Klette). A köldök germán formája volna, hogy köl, vagyis kerek, a germán klundra, stakhogy ez nazális forma, ahogy a kullancs is.A germánnál a klundra az Knoten,Klumpen. A köldök k-ja, attól, hogy indogermán és germán nyelv a magyar, az örmény vagy szláv nyelveknél gyakoribb forma ahogy stak a germánnál, de a germánnál is van. A klund hang denazalizálva klud, erre az indogermán k, ahogy ok-ek, úgy kludok hang rakód.

A kölyök etimológiája is, hogy török volna von Grund auf falsch. A magyar itt is a köl hangot hallja, vagyis a kerekedést, úgy a kölyök hang a germán kilincs, kulcs rokonja volna. Igenstak sok nyelvnél barno, Kind azt rekkja, hogy Klumpen, erre példa az angol child, ahogy az angol knight hangok,ahol a knight a kony-tól ered, a child a köl-től, vagyis a köldök rokonja volna.A kölyök hangnál rekkelés, hogy az ok későbbi vagy már eredeti indogermán volna,ha eredeti, úgy germán kluk,kulcs, klank volna.

Ígyhát a Töhötöm példáján a köl-ös hangoknál azt hallja az ember, hogy kerek, ahogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy:
-Holland, germán kal-tól: köles.
-Germán klund, klud-tól: köldök.
-Germán klak-tól(kulcs, killincs):kölyök.

Gyón: indogermán iek stumától ered, germán jehan, de ide a jáxik hang is.

Játék: ezt a hangot is fingárnak mekegik a fingristák, de a magyar nyelv indogermán nyelv és germán, ha a germánnál nem van ott vagy más interpretációként van ott, úgy stakis jevevényhang volna. Finn juttele-nak mondják a játsz hangot, stakhogy a magyarnak dolga nem van a fingár nyelvekkel, etimológia folyton indogermán apriori. A probléma, hogy stak egy alternatíva volna, hogy az indogermánnál ie-ió partikel energikus eredést rekk, de van egy külön stuma, az indogermán iek, ettől ered a latin iocus, iocáre, úgy a játszik egy latin eredetű jevevényhang volna, ahogy a gyak és gyakor, attól, hogy a magyar nyelv germán nyelv, ott más formaként van meg, germán jehan-ként, ettől ered a magyar gyón verb. Furcsa, hogy finn juttele etimológia erősítésjére idebírongják a lation iocus-t de nem látják, rakják, hogy valósan a játsz hang latin, de németen át. A németre is átment a latin hang, ettől ered a német Jux, úgyhogy azt kell mondani, hogy a játszik hangnál nem van sz akciós partikel, hanem tsz van vagyis x, úgy a játszik valósan jáxik, juxik. A játék hang már így egy bullshit, ahogy a küszköd, attól, hogy x hang van, nem tsz, úgy jáxék volna a hang.

Érdem: a hang nyelvkakilási, fiatal ér stumától ered, de stak er és ár indogermán stuma van, ena oru márt előbbi lektionoknál dúrgertük.

Bűn: az etimológia bizonylosza, de irreleváns is, attól hogy már dúrgertük a hangot, de talán a bha indogermán stumától eredne, ahogy a beszél is, vagyis béklyó a hang, germán bana, úgy ahogy a bű hang az indogermán bhe stuma.

Szék, székel, vagyis széka és saegen: a székel egy olyan bullshit hang, ahogy a gátol, udvarol és a hídal hangok, ahogy németizmus ez is, ahogy az udvarol, talán a gátol is, stak azzal a szelendával, hogy a németnél a hang rakni van, racionális, hogy a Sitz haben és sitzen a sitzen-től erednek, vagyis a Sitz a sitzentől, de nem ez a lagu a székel hangval és a szék-vel. A szék hangot töröknek mekegik, de ismerni kellene a török hang etimológiáját arra, hogy a hang racionális vanjon, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, dolga nem van a fingár nyelvvel, úgy a törökkel se. Az elsődleges, apriori hallásja a hangnak egy regályval,  hogyha az ember a Sesselt nem a sitzen-től rakja ki, úgy az, hogy a szék az széka, vagyis szaga, szaka, indogermán sék stumától vagyis a szak-tól. A szak stumának van szig, szagg és szak formája is, úgy volna szék forma is, ahogy a regályt írtem, hogyha nem a sitzen-től rakják ki az ily hangokat, úgy a szék szakajta, Scheit, erre példa a nem szláv eredetű lóca hang, a leu-leue stumától, vagyis rokonja a lopnak, lomb-nak, lom-nak, losza-nak(laza), ahogy a leue-nak, a lónak, a lovanak...úgy a széka a partikelvel, ana nőnemű antonak bírongott múlt, az anat szakított az ember, egy szakajta, egy Scheit, egy kurunga. A hang apriroi hallásja és a regály, hogyha az íly hangok nem a sitzen-től vagy stehen-től erednek, úgy a vágás-tól, ghasítástól, szakítástól, azt regya, hogy a széka hang nem török eredetű hang, hanem indogermán és germán, vagyis magyar. Ha ez így van, úgy az ember a székel hangnál azt hallja, hogy saegen, el-vel, úgy a székel hang egy bullshit Sitz haben-ként, egy totál halandzsa hang, úgy ahogy mondjuk a szegál-tól(Segel, hogy szakított Tuch) a segeln verb, vagyis objektumos.

Az ülni verb etimológiája bizonylosza, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, az ülni hang stak egy módon rakódna ki, ha az indogermán au-ue stuma, vagyis va-ve-vá-vé stumák hajlásos interpretációjától eredne, ahogy az öl(Schoss) és ölelni az indogermán uel stumától. Az ü itt ue volna, attól, hogy a hajlásos hangok olvadnak össze, kivétel az üt, ahogy görög uten vagy az ír, az indogermán uer-től, az ölni az uel-től,ahogy a hajlástól kivétel a vékony, vánkos  egyéb hangok. További opció nem van, hogyan rekkna az ülni, stak ez, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a regály rekkint az ül az öl volna.

Ökör, jogya: indogermán ie stumától ered a hang vagyis a jó-tól, igenstak skandíván hang, a skandináv eykr.

Indogermán ie-től:

-Jó+me: ena baru, úr.
-Jó-mo: ona barna, Kind.
-Jó+ma: ara, barma.
-Jomatni: verb at-vel, annyi ahogy paaren, verbinden.
-Jóta: erről a hangról volt már beszéd, ta multidővel, vagyis verbunden.
-Jog: erről a hangról is volt már beszéd, hogy ez a hang azt rekkja ősmagyarul, hogy iga, vagyis Joch.
- Jogár, jogja, jogya: az ökör hangról volt már beszéd, hogy nem török eredetű hang, hanem indogermán és germán, a germán eykr, ahol az ökör attól ökör, hogy jogatva van, de egyrakásúbb volna azt mondani: jog-ár, vagy azt hogy jogja, vagyis ja indogermán possesívvel, és így nőnemű volna.
-Jog ti-to-ta partikelvel:
-Jogta: múltidő, jogat.
-Jogot, jogat:anschirren.
-A jogat-tól jogatár, az aki anschirrt.

Bika: szláv eredetű jevevényhang, a bú stumától, úgy rokonja a búgálynak, bagolynak, bú-nak, búcsú-nak, szláv byk.

Tinó: indogermán ten-tend stumától red, rekkésje schlagen, vagy herélni, ez a balti tinó, rekkésje herélt, igenstak egy tributhang.

Ürü: a juh párja az ürü hang, anat török hangnak mekegnek a fingó-türkisták, stakhogy a török hangval a magyarnak dolga nem van, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Az ürü hang az indogermán ueren stumától ered, ettől az árja uren és ure, a görög eiros, ezek ürüt vagyis Widdert rekknek,  a magyarnál az ue-től ü vált. Az ürü hangot stak Widdernek mondanám, attól, hogy Widder, de más nyelv is tesz ettől Hammel-t, ahogy a latin nyelv, úgy ahogy vervéx. Ez az ürü hang a germánnál, az ismert germánnál nem van ott, nem bírja, de talán bírtaja, ez bizonylosza, úgy stak indogermánnak mondanám, de így magyarnak is, vagyis germánnák is, hogy bizonylosza, hogy a germánnál ott volt-e. Az ürü hang is ilyen begriffes hang, attól, hogy a továbbiakat nem rakjuk, a probléma az, hogy a török etimológia kivenné a hangot a Begriffssprachetől, stakhogy az ürü nem Hammel, hanem Widder, stak kivételesn, ahogy a latin vervéx, így nem igen volna, ugyanstak egy indogermán stumájú török hangval interpretálni az ürü hangot, úgy hogy a stuma a magyarnál is ott van, de magyar, ahogy germán, nem török: az ír és írt, indogermán uer és uert-től. A török etimológiát így végvetjük, de talán volna itt valós, mondjuk, hogy a hang egy indogermán stumától ered, de a türköktől az ősidőknél, vagyis a türkök( kevert arta, indogermán és mongoloid) az indogermánoknak szánt tributot indogermánul vélték mondani, stak rossz indogermánsággal, úgy hang a eredete és etimológiája bonyolult  volna.

Üvecs: ezt a hangot töröknek, a török ögäč-nak mekegik a fingristák, stakhogy a magyar nyelv indogermán nyelv és úgy boljad, hogy a török is indogermán, talán éppen a magyartól ered. A magyar üvecs hang az indogermán egnos hangtól ered, ettől a latin agnus, germán awiz, görög amnós, szláv agnъ. A török ögäč az indogermán eghnos-tól ered, ez bizonyos, ahogy az is, hogy az üvecs is, arra a hangra nakvább áll a germán awiz, úgy elsőre a magyar üvecs hangot germánnak mondanánk, a germán awiz-nak. Ez furcsa volna, attól, hogy az üvecs is egy tributhang, úgy habár germánnak boljad, de szlávnak mondanám, attól, hogy a szlávoktól emelték a germagyarok az üvecset, de ez bizonylosza, ahogy az is, hogy az indogermán eghnos indogermán-e, talán valósan török, hogy az indogermánok a törököktől vették az üvecstributot, ha nem, úgy indogermán, a török hang a magyartól ered, attól, hogy a törökök a magyaroktól vették az üvecstributot.

Kecske: ezt a hangot töröknek mekegik, de a magyarnak dolga nem van a török nyelvekkel, úgy a formától nézve és látva nem volna más stak egy szláv hang, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy ha nem germán, úgy indogermán, ha nem indogermán úgy szláv, formailag szlávnak boljad, a szláv kótjka-nak. A probléma, hogy ez is stak két nyelvnél volna, germánnál és szlávnál, a latin párosítás bizonylosza, ahogy catulus, de a szláv hang germán formája hatle. A szláv kótjka-nál a tj vál cs-vé, így vál kócska-vá, arra kecske-vé, de talán rokonja volna a török hangnak, stak a török fontetikusan írja le, de bizonylosza így, hogy indogermán vagy török hang, de egy olyan régi hang, hogy a germánnál k-h váltás volt. Magyarul  kecske hangot nem rakem, de a germán hatle vagy hadle hangot se germánul, az is ott áll izoláltan, ahogy egy Begriff, talán úgy ez is egy tributhang(egal, hogy szlávtól vagy töröktől)? Olyan hangmímelő hangot és olyan substantívot, ahogy kecs tagadem, ilyen nem van, úgy stak szláv volna a kecske hang, vagyis a jerke szláv, ahogy a kecske is, de sehol török( hastak nem őstörök a szláv kótjka, tributhang).

Kos: az etimológia bizonylosza, de bizonyosan nem török, sokkal inkább szláv volna,attól is, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgyhát a kecske nem volna török,hanem  szláv, ahogy a jerke is, a többi átvett hang indogermán és germán. Kéts zláv etimológia volna, az egyik azonnal látni van,ahoigy a szláv kozel, ez a koze-tól, ez az indogermán kago-tól,de  stak germánnál és szlávnál van, úgy volna sansz, hogy török, tributhang. A másik etimológia volna, hogy a szláv kosa-tól ered, ana azt rekkja, hogy Haar.

Olló: a hangot töröknek mekegik a türkofingristák, török oγlaq-nak, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A török etimológia egy totális bullshit, habár probléma nem volna vele, hogy török, attól, hogy ez is egy tributhang, vagyis ha török volna, úgy a nama a törököktől eredne, hogy a germagyarok olló tributot emeltek tőlük, de sajnos ez nem valós. Az olló hang rokonja a német Lamm-nak, indogermán el-ol stumától. Valahogy az el-ol partikel rekkésje rot, bologna és berna, braun-vá vált, rakuja biztos megvan. A magyar olló hang a görög ἐλλός , egy tributhang.

Ártány, bizonylosza etimológiájú hang.

Ennél a hangnál a fenti probléma áll fenn, hogy volna ide két etimológia, a török így vagy úgy indogermán volna. A magyar itt az ár stumát hallja az indogermán er stumától, ennek flektált formája az árt,vagyis ár-to, germán eredetű hang, vagyis magyar, germán artjan. Magyarul az árt annyit tesz, hogy árni tenni, to kausatívval, áradni tenni, stakhogy ta partikelvel az árjánál azt is rekkja, hogy leidend, versehrt. A magyar nem rakna ki az ár hangtól, hogy ez dicső, agresszív hang se tinót, se heréltet, nem magyar mentalitás, az agresszív dicső ár hangra ez nem rejmed. A másik opció volna, hogy a magyar ver és ír, az indogermán uer stumától, ered egy görögös ἀρ avagy ῥέ forma, de erre példát nem lelni.

Tyúk: ezt a hangot török taγuk-nak mekegik a türkofingristák, stakhogy a magyar nyelv egy indogermán nyelv, úgy a hang egy innenső(belső) eredésű hang az indogermán ti és titi hangmímelő stumáktól, úgy tik, tik a hang, hanot mível.

Stök, csökönyös: az etimológia bizonylosza, attól, hogy két germán stuma is volna a hang eredője, az egyik a stuk, stukkó(erről a hangról volt már regyó), vagy a sti stuma, ettől a stip, stikol, stak, stákány, stikó és egyéb hangok. A stök etimológiája így bizonylosza, de bizonyosan germán eredetű hang.

Tengely, tenger: a két hang az indogermán te-ten partikelektől ered, már volt róla beszéd bőven, a tengely egy germán hang, a Deichsel áll nakább arra, ez is a teng indogermán stumától ered, vagyis a tengely és a tenger tengnek. Az oszmán hang a magyartól ered.

Karvaly: Bizonylosza etimológiájú hang, de magyarul indogermánosul és germánosul rakjuk, így kurvaly volna, a ku stumától, ahogy kuny és egyebek. Magyarul így hallunk egy va-t és egy el-al-t, ez volna a germán krauwil, vagyis kurvalni, kurvaly, krauen, Krauel. Bizonylosza hang, hisz a magyar a magyar nyelvtől egy germán hangot hall, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így logikusan ez is volna, de vannak anomáliák.

Bese(bolko): ez a nama se török, hanem igenstak árja eredetű, ez az árja bhásah. Ennek a hangnak az etimológiáját a bo stuma bá formájára rekkik vissza, vagyis bolo, fehérre. Vannak akik a bese hangot a magyar besz, beszélni hangtól teszik eredni, és ez se bullshit, attól, hogy a bho stuma bhá formája totál olyan, ahogy mondjuk a beszélni indogermán stumája, ahogy bhá, ettől se könnyú antorakni, hogy a báj hang, most a beszél-től, vagy a bo stuma bá formájától ered.

A bese így nem hangmímelő hang volna, egy olyan madárnama, ana nem hangmímelő, az árja bhásah, ennek eredeti formája, bhásna, így ha a fehér-től enteredünk, úgy ez mondjuk Falke volna, attól, hogy a Falke is a fehér hangtól ered, a fahl-tól. Habár ma már nem rakjuk ezt a hangot, nem rekkja azt, hogy ne volna ősmagyar, attól, hogy a magyar nyelv indogermán nyelv. De ha nem rakjuk, úgy opció volna rája a bol stumától, mondjuk bolko, a Falke előlagujára, ahogy fahl és fahlko. A bese az árjánál Raubvogel, vagyis bolko martár, mardár(Spiel mit dem Wort, madár).

Ha a bese a Falke, de bolko is volna, úgy ez stak egy perspektívája a tenkőnek, nem raktaga definíció, attól, hogy a Falke: ríró, ráró, síró, sírály, vagyis ríró, ráró bolko martárfolyogály, de vínyogó is. A bese, a bolko sír, rír, vínyog is. Ha azt mondem, hogy berregály(Taube), úgy az is volna bese, bolko, vagyis bolko berregály.

Bogrács, bogratja.

Bu, biegen: bugár Bö, indogermán beu stuma: bögár.

Ha a magánhangzókat átírtuk, úgy ez és az a hang is rakni van így vagy úgy, ahogy a bugár a biegentől, úgy a bögár a bö-bő-től, vagyis az ana bő, bővül, vagy big-vá vál vagy már big.
De írjuk át a hangokat és nézzük, hogy hogyan is rakódnak!

Bu, biegen stuma:
Bugo: a bog hang, substantív, hímnemű.
Buga:naknama avagy a substantív nőnemű formája.
Bugjó: bogyó?
Begy, bogyoró, bögyörő?
Bugra: gebogen, bögre.
Bugratja: bogrács.

Bors, borsó: ez a két hang az indogermán bor stumától ered, erről volt regyó bőven, ahogy a bors és a borsó hangokról is. A bors attól bors, hogy harapós, vagyis a bor stuma van ott.

Bor stuma:germán borda, germán brazda, a barzda, így magyar hang, ahogy a borona, a boronka az igaz steil, a boróka, a borjú, a bárd, a borz, a borzong, a berzeng, a germán borosta,boroma, nem perem, a borni borekni...

Szirony, szirt.

Pár hang a szel szi-s formájától:
Szikla: ezt a hangot szlávnak makogják, stakhogy a szláv germán eredetű hang, germán scala, és a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, ahogy a szel, szi-s formája is itt van, de ez itt szak volna,szakla. Igen furcsák a fingristák, hogy a szil-t fingárnak makogják, de a sziklát szlávnak, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a szak stuma is van a magyar nyelvnél, ahogy a szel-is, és van szil forma is, és a szláv hang egy germán hang, germán scala, vagyis magyar is volna. Itt a kivetnivaló stak a szi-s forma, de ez át volna írni szaklára.
Ranakereredva: a szikla hang nem van szláv eredetű hang, hanem germán, és így magyar, stak torz, de átírni szaklára is volna
Szilánk: ez itt egy magar hang, germán és indogermán partikelekkel tovább rakva, ahogy ana és k, de így volna szelánk, a szel stumától is.
Szirom: ennek a hangnak a stumája a sar(sarló, sarabol), ahogy a har(hartu, harc) vagyis az indogermán sker stuma, ettől szaker is, germán ma partikelvel, vagyis indogermánra átírva: skerma, ez volna a harama, ahogy harmat is ettől, Schramme, ahogy a német schirmen is.A szirom hang inkább arányel a német Schirm hangnak, ahogy a harma-nak, vagyis a Schramme-nak, így regyóm volna az, hogy a szirom hangot inkább mondjuk a Schirmre, attól, hogy a képernyő egy bullshit hang, a kép az hép volna, az erny az totál más, az indogermán er stumától, éshát a szirom modern definíciója művi, kúrományos, bedingt, nem apriori. A szirma ígyhát a szi stumától ered, indogermán sék stuma r-vel, sker, ma partikelvel, nőneművel, ez a német Schirm is.
Szirt: erről a hangról volt már beszéd, hogy ez nem török hang, hanem magyar, a német Schäre rokonja, a sker indogermán stumától, i-s forma: szil, szikla, szir, ahogy szirma, szirt. A szak stuma g-s és i-s formája a szig stuma.

Szilda, szilta: a pajzs egy jevevényhang, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az ősmagyar hang, a struktúrától nem egyéb, ahogy szilta, szilda,a német Schild. A Schild hang i-vel van, így a magyar is i-vel van.

Komló: a komlót is falschan töröknek, baskír hangnak makogják, a baskír kamla-nak, de van egy ilyen hang is germánul, a germán kamla, az indogermán gem stumától, és e kamla Klumpen-t rekk. A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, itt a ló, lo hangot a magyar az indogermán el-ol-al stumától rakja, ahogy sarló; és ez se török, hanem indogermán és germán hang, schar-tól, a har stumától, szaker-től, ló-val, ahogy sarabol, germán sarab hang. De inkább kamla volna a hang, és germán eredetű, így a baskír hang germán eredetű hang volna, így magyar eredetű hang, ha a kettő egy és ugyanaz.

Árpa: az árpa hangot töröknek mekegik, de valósabb, hogy egy árja jevevényhang, attól, hogy itt l-r váltás van, ez a görög ἄλφι, az al partikeltől, annak rekkésje bolo.

Eke: az eke nem török hang, hisz a magyar nyelvnek dolga nem van a török nyelvvel, hisz nem fingár nyelv, így az eke hang germán hang, így magyar volna, ahogy Ecke, ez a magyar ak stumától is, ahogy akad, így nem fingár hang. Az eke stumája az ek-ak indogermán stuma, de inkább ak, germánnál van ek is, az akad nakrekkésja olyan, ahogy a német stecken, stecken bleiben, vagyis sti stumától mondják, ahogy stikó, csikó, de írva stikó, vagy stákány, germán stakna, csákány hangok is, a sti így boros, bora, ahogy az ak hang is. Az ék etimológiája bizonylosza, de nem fingár, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, az é hang teszja bizonyloszává, hisz ez a hang így sok hangtól volna, ahogy indogemrán aik, vagy egy vá-s stumától is.

Az ak stuma, ha dúrgertük az ekét, egrest és juhart:
-aka naknama, szúrós, eke. Az akos hang ahogy a boros hang vagy a geres hang együtt volna a Barsch, sügér is, avagy harcsa. A sügér etimológiája bizonylosza, nem lelni egy indogermán sü stumát, ana volna boros vagy geres vagy akos, és az is bizonylosza, hogy a sügérnek dolga volna-e a sün hangval, hisz azt rakjuk, hogy a fingár hangok, azok árja hangok, ahogy finn siili. Az is volna, hogy az ak stumától ered az indogermán kei stuma, vagyis akej, akaj, zátemien s-vel, ahogy perzsa saeni.
-akló, Spitze, Schärfe és gerena is.
-akma, ma-val.
-akna, az ak ana partikelvel: volna Pfeil is, és akna is, vagyis akva, akad, oda akad, akna, mondjuk egy szeg a feldnek innen, az is egy akna, ahogy az akna az gerena is.
-akaszt.
-akaszti.
-akor: juhar, egres.
-akos, akro: ha a kalász hang szláv volna, és nagyon úgy boljad, úgy vajon nem-e az ősmagyar hang az Ahre volna, vagyis akro, az ak-tól, ahogy akad?
-Az ikra etimológiája bizonylosza, hisz az is volna hogy bors az ikra, vagyis egres. Az egres egy német vagy germán eredetű hang, így magyar volna, de a magyar stuma ak, így akros, és az egres így rekkja, azt is, hogy boroka ahogy azt is hogy harapós, bors, savanyú. Az ír formától függ, hogy a hang most ez vagy se, hogy az ír ikra ichair, ichrach, de az egres írül aicher.

Akata: aka-ra a ta partikel, ahogy borta vagy gerta, gerinc.
Akato, akjal: a latin eredetű ecet hang is az ak stumától ered, de így magyarosítani kellene, az ak stumától akato-ra vagy akjal-ra, hisz az ak stuma az elsődleges stuma.

Karám: germán eredetű hang, indogermán, indogermán ger stumától ered, vagyis a kur stumától, germán krammjan-tól.

Terem: indogermán ter stumától ered.

Terem, teremt, teremtő: ezek a hangok is dúrgerni vannak,stak a terem nem, de verbként igen is és nem.

A te stumáról, vagyis a ti-te-té-to-ta-tá stumákról volt már beszéd, ahol a ter stuma a te stuma r-vel, ahogy a té stuma, ahogy tél, tészta, r-vel a tér, úgy a ter a terjedést rekkje, de át is, ahogy indogermán ati, attól, hogy az indogermán ter át-ot rekk, de terjedés is, terülés is, úgy máris rakta, logikus, hogy a terem, ahogy Raum nem szláv, nem is török eredetű hang, hanem magyar, vagyis germán, habár a szláv is ettől a stumától eredne, vagyis rokonja a magyar te partikeltől, ana indogermán, a terül és terjed hangoknak, habár a szlávnál inkább a ter-től, ahogy át ered a hang, a magyarnál a ter terjedés, úgy a szláv termi Gallerie volna, a magyarnál a terem Raum, habár a magyar terem termó is volna, így a latin Grenzstein, ahogy terminátor. A termo vagyis terem így a rekkő namamás te stumától ered, r-vel, ez így verb is volna, terni, ahogy a tér, de azt is rekkja, hogy odaát, úgy magyarul teremátor a terminátor rakuján vészejtő is volna, nem Schöpfer. A teremt és a teremtő új-ónemmagyar hangok, attól is, hogy a magyar pogány, a perspektíva totál más, az, hogy erda van, úgy az ered, ahogy a fa a bérjét bírja, avagy duad, bőed a böda, a búza. Ennek antanda a teremt räumlich-flachlich volna, vagyis így azt mondani, hogy hegyet teremt az volna, hogy a flachon hegyet terjeszt, stakhogy már a lektionok entoján, az er stumánál volt beszéd, racionális beszéd, hogy a hegy erjeszja is volna, mondjuk Yama, Ymir, úgy az ered, az erjeszja, ahogy a dumb duad, nem terem, a búza, a böda böd, így habár van olyan hangunk, hogy terül, terjeszt, terjed, de az ősmagyar Weltanschauungnak nem rejmed a teremt hang, habár látni van, hogy ezekre a hangokra a term hang már logikus. A keresztény teremtő hang már totál nem van, attól, hogy az Isten hangot dúrgertük, a magyarnál kreálás sohase volt, úgy a teremt egy magyarlosza perspektíva, ha ena erda és árda öröka, nem kreáltja se Jehova, se humanoid. A terem hang horizontális, úgy van mondani, hogy a dumb terem, de nem a magasságja, hanem a terjedésje, de a termója volna az antoja, a Grenzstein, úgy a terem van mondani a tenyered vagy terül hang laguján is, ahogy mondjuk a Mátra terem.

Serte: a szőr etimológiáját nem ismerjük, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv. A magyar itt az indogermán siú stumát hallja, vagyis a sző-t, de nem ismert ennek r-es formája. A további alternatíva volna, hogy a szőr egy zátemi hang, vagyis így nem magyar, habár a fingristák magyarnak vélnék makogni. A német Haar zátemi formája volna, ahogy a serte is, avagy sertés, ezek: šerỹs,sr̂st, sьrstь.

Túró: a hang bizonylosza eredetű hang, talán az indogermán teue stumától ered, árja túró az Quark, de talán innenső eredésű hang a túr-tól, totál bizonylosza.

Tőr2.

A fingristák ezt a hangot is töröknek mekegnék, de ott már raktájuk volna, hogy afgán-perzsa hang volna, stakhogy magyarul is kirakni, attól, hogy az afgán  tór hang az indogermán ten stumától ered, ezt flektáljuk a-val, úgy kirakód a tan stuma, tana, hogy dünn, tanya, a ten-től ered a teng, tenyész, tenyed, tenyni(dehnen) és egyéb hangok, vagyis az ittvesző magyar, germagyar struktúrától, a stumától, arra rakunk, úgy az raku, újra ki van rakni a hang, vagyis veszük a tan stumát ettől tantra-t rakunk ki, ez a tantra vagy tantló Netz-et rekk, attól, hogy spinnen-spannen az már fonni is, vagyis a tan-nál ugyanaz a logika,ahogy a fon-nál, ahogy így a regály a két tőr hangnál is egy, úgymond aspirantizálódás, úgy hogy a magánhang hosszúvá vál, ha mondjuk a k h-vá vál, úgy szakad a k, vagy ha az nt szakad, úgy ó-svá és ő-vé vál a hang.

Ranakeredva: a két tőr hang egyikje se fingár, ahogy egyikje se török eredetű hang, a fingár tere indogermán, indogermán ter stumától, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis a magyartól a két hang kirakni van, stak a probléma, hogy nem stumás, hanem kurka, korcs hangok, ahogy a tőr2 ma már stak a mondásnál van, hogy tőrbe stal, de már a tőr2 nem is van. A két tőr hang a korcsosulástól a Begriffssprache részjévé vált, habár a tőr1-et a tű-től ma interpretálná az ember, de inkább stak csí vagyis stí a magyar hang, úgy a regyóm az volna, hogy a két hangot dúrgerni kellene, úgy a magyar nyelv struktúrájától újra kirakni raktán a hangokat, a Begriffsprachetől loszni, úgy:

Te-ten stuma flektálva a-val: tantra és tantló, ahogy fonyva és fonyszló.

Teknő.

A teknő hangot töröknek mekegik, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis indogermánul, úgy magyarul kellene ezt a hangot kirakni, ahogy ezt tettük már a békánál is, és kiraktunk így indogermán etimológiát, attól is, hogyha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy az etimológia folyton indogermán apriori. Ígyhát át kell venni a teknő hangra az indogermán etimológiákat és alternatívákat, ha ezt átvesszük, úgy azt is át kell venni, hogy a teknő raktaga hang-e a béka hangval együtt. Ígyhát a teknő hangot töröknek mekegik, stakhát a magyar nyelv logikája indogermán és germán, úgy itt a magyar egy tek stumát hall és rak, ahogy egy ana partikelt, vagy tek-ana-t, mondani volna tekve. Az első rész ígyhát egy tek hang, ana indogermán tek-tak vagy teg-tog vagy tenk-tank volna. Konkrétan nem ismerünk ilyen indogermán hangot, vagyis, hogy egy tek-na Trog-ot rekkne, de volna, hogy az a lagu itt is, ahogy a békánál, hogy új hang( a béka hang ki van rakni indogermán hangmímelő hangoktól). Ha grammatikailag rakjuk és látjuk, hogyan is van magyarul vagyis indogermán a hang, úgy a másik perspektíva az, hogy olyan hangoktól raknak ki teknőt: reiben, waschen, dehnen.

Az első perspektíva: mosni, waschen, lúg.

Lavor: a lavor hang latin eredetű, de germánon át a germagyarnál, rokonja az ugyanstak germán lúg-nak. A lavor az indogermán loue stumától ered, a latin lavóre verbtől, de a verb rekkésje a mosás, mosakodás, úgy a lavor a nedvességgel, a mosással van összefüggésnek innnen.

Az arányoló indogermán stuma a tekw(tekinas):rekkésje laufen és fliessen,ettől a stumától ered az indogermán tekinas hang, rekkésje fliessend és laufend, vagy ha a lavor a lavóre verbtől ered, úgy a teknő rekkné azt, ahol mosnak, folyás van. Ámbár volna, hogy az interpretáció raktagalosza, falsch és a teknő valóságosan meder vagy meder és lavor egyhol.

Harmadik opció: a tek, ahogy fon, ahogy tákoltól tesati megyünk tovább a szláv testati verbre, úgy máris annál az interpretációnál vagyunk, hogy a teknő az stupor, attól, hogy a stupor is az indogermán steu(csu-csá-csé) stumától ered, magyar vagyis germán hang. Így itt a teknő stumája indogermán steuk volna, erre rakódna az ana partikel, ahogy mondjuk stuchna(csúcs), stakhát t-vel van, a magyar forma folyton st-s, ahogy ez egy rakás példán átvettük, úgy rakód ide a szláv testati verb. Stakhát könnyen kirakódna így hangtolódásokkal egy hipotetikus, egy új, kevert stuma, ahogy tek, rekkné, hogy váj, ha látja az ember a szláv tesati és testati verbet.

Negyedik opció: ez az opció azt regya, hogy a stuma nem a tek, hanem indogermán steg és teg-tog, úgyhát a takarni verbtől ered, ahogy ettől ered a tető is, az indogermán tegto, ahogy ezt már átvettük. A probléma, hogy teginos, tegna, takna indogermán hangot nem ismerünk, de ki volna rakni, úgy indogermán au-ue-vel annyit tenne, hogy takarva, tekva. Annyi bizonyos, hogy inkább tető-nek mondanám vagy vért-nek, de nem teknősbékának a Schildkröte-t, attól, hogy látni volt, hogy ehová vagy lavor és meder volna, vagy az anat vájtak, szakantottak, így raktalosza a Schild is, a szilda, de ugynaúgy a béka is, úgy inkább tetősvarangyot mondanám.

Ötödik opció: ez volna az utolsó opció, attól, hogyha ránéz az ember a teknőre a vájt és meder és lavor akcidentáliákon al stak egy marad továbbá, az hogy a teknő tenked, vagyis tenyered, tenyészik, úgy a teknő nem stupor és nem medence, meder, hanem tál vagy tányér. Így az indogermán te-ten stumától eredne a teknő hang, stak itt az n szakad, ahogy a tek-nél(tök, nem szláv ez se, erről írtunk, hanem magyar, germán hang).

A teknő hangról írtunk egy előbbi lektionnál, hogy bizonyosan nem török eredetű, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de egy opciót nem láttem az etimológizálásnál, hogy az is volna, hogy nem tek a stuma, hanem te vagyis itt a tun, a tenni, ettől van hang, ana azt rekkja, hogy Behalter és görög eredetű, vagyis a tenni-től ered, ez a görög téka hang, ahogy videotéka, ezt a hangot a germán is átvette, germánul is téka, a modern német nyelvnél Zieche, azt rekkja, hogy Überzug,Deckel, vagy Daune. Így volna indogermán hang, ana úgy ahogy teknőt rekkne és így a magyarral is összerakná az ember, hogy a tennitől eredne, és ettől a hangtól is vélik egyesek, hogy a tető nem tegto, hanem ez is a tenni hangtól eredne, de úgy vélem, hogy ez falsch, raktagalosza, attól hogy a teknőnél is a tek a stuma, nem  tenni hang, habár ez is volna mondani fingrizmusnak, attól, hogy  némettől a múltra a múl-tól vagy a dúraka,a Drauche, a dúr-tól nekem a Trog.

Ostú(ocsú), ostudik(ocsúdik)Stuk, Studa, ostu, ostuha:a csök nem török, hisz st úgyírt cs regály hangnakrekkés, és a studa se szláv, hanem germán, vagyis magyar.Az ocsú, úgy írva nem török, hanem a steu stumától ered.
Steu stumától:stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.

Hereng, nem harang: germán hreng-től ered, a her hangmímelő stumától.

Hereng nem harang:
Indogermán ker stuma: magyar és germán hangok ettől a herken, nem horkan, hergel, herkály, nem harkály, hereg, így így itt van az ősmagyar hergár hang, ezt is inkább rakja a magyar, ahogy a kócsagot, vagy Reiher a hergár, és ez a magyar hang.

Stepű, stapp, stipa:
Sti, stie, stá indogermán stuma:germán stimó, stiomó a csomó, stepp, steip a csepp és cseppű, stimp és stimb a csimp és csimb hangok, úgy a germán stir-től a csíra és csíríz hangok is.

A karó és kóró.

Ezt a két hangot töröknek makogják, de a magyarnak dolga volna-e a törökkel? Nem! Török vagy se a két hang, jevevénynek boljod, inkább szlávnak, az indogermán sker stumától, vagyis magyar har stumától. A karó és a kóró a kéreg hang, ahogy ez is szláv hang, más formái. A kéreg hang a szláv kora-tól ered, ennek rokonja a szláv karaj, magyarul haraj volna. A kéreg így hara, a har stuma a-val, ez passív nőnemű forma, vagyis azt rekkja,hogy a tevés eredményje nem haru(kard), vagyis: haru-val hara-ta hartni.A kéreg oldalpárja a sereg, germán scara, ahogy seru, saru a tevő, a Schere, ígyhát:
-haru, vagy harda, ősmagyar kard.
-hara: a-val nőnemű passív, a tevés eredményje.
-saru, seru: Schere, ahogy serpenyő is.
-sereg, sera, seru: sereg.
-haraga: hara-ga, vagyis kéreg.
-sera-go: sereg.

A karó hangot egy stukkó-nak mondaná az ember, vagyis Stock-nak, attól, hogy le van harva, ahogy harap is tovább, ahogy a latin caró(Stück Fleisch)=szláv karó, háncs, hántu, hara, magyarnál jevevényhang kéreg.

Onto: harag.

A harag etimológiája bizonylosza, fingár hangnak makogják, ahogy vogul, mordvin kor, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, dolga nem van a fingár nyelvekkel, ahogy stak indogermán-germán k-h váltás van. A fingár hang szlávnak boljad, a szláv korъ-nak, szláv koriti-nek, szláv kara-nak, cseh kára-nak. A koriti verb azt is rekkja, hogy tadeln, így az is egy rekkelés, hogy a korhol nem-e szláv hang valósan? Ezeknek a szláv hangoknak a germán formája harawēn. A fingár hangok szlávok ígyhát, stak úgy volna a magyarnak és a fingárnak dolga egymással, ha a harag a germán harawén hangtól volna, de ez bizonylosza. Bizonylosza az is, hogy a germán harawén verb, ahogy indogermán kar stuma honnan is ered. Talán hangmímemlő? Rokonja az indogermán ker, vagyis magyar her stumánák, vagy az indogermán kar stumának, ahogy ettől a germán hri, vagyis hír(Ruhm, híroma)? Vagy talán a hang egy formája az indogermán sker vagyis har stumának? A sker-től magyarul har, hár stuma rakód. Vagy talán egy új hang a magyarnál, és így vagy a hangmímelő her stumától, vagy a har, szakító stumától ered? A tar(tör)-zúz, ahogy taran-zeusen rekkéstől ered a német Zorn hang, vagyis taran, tören, verbként volna haragni. De az is volna, hogy a her stumától ered, a mai magyarnál van rossz formája is, ahogy harang, de ez hereng volna, így egy hangmímelő hangtól volna, hogy hereg.

Így itt a problematika fennáll, hogy egy bizonylosza germán harawén-től ered-e, ennek a stumája eredne hangmímelőtől, ahogy a sker-től is, vagy az arányoló magyar kirakások volnának hereg és harag? Az indogermán kar stumára is stak két alternatíva volna, hogy honnan is eredne, az egyik rokonja volna a her stumának(nem horkol), a másik a sker-nek, a szaker-nek, a har stumának, ha a her-nek, úgy mondani van, hogy hereg, ha a har-nak, úgy harag, így a két hangot etablálni kell:
- Sker indogermán stumától:
- Harago verb, harago substantív, ahogy tarno, törno, tören, taran, vagyis Zorn.
- Ker, magyar her stumától:
- Herego verb, herego substantív.

A korhol etimológiája így is bizonylosza marad, hogy nem-e a szláv koriti verbtől ered. De ha mi a korom hangot az indogermán sker stumától mondjuk, ahogy a szláv koritit, germán harawént, úgy rokonok volnának, ahogy a karó-val is.

Vissza a karóra és kóróra: ígyhát egyik se török eredetű hang, de magyar se, hanem szláv, ahol a karó, kóró, kéreg egy hangok, magyarul hara volna az összes hang, de harta is oké volna, vagyis kurz a karónál. A magyar formák a szaker, a har, sar-ser, de nem a kor-kar-ok itt, így ezeket dúrgerni kell, magyarra kell írni, ahogy:
- harabo: schneidend, ettől ered a germán skarabon verb, vagyis sarabol, úgy a sarabolnál éljen a harabol hang is, de vanjon naknama is, hogy sarabo és harabo.
- haru: a kard jevevényhang, sker indogermán stumától, ősmagyar haru és hardu.
- harad: ed kausatív-presenzvel, ettől ősmagyar Schwert hardu, hardus.
- hara: a har-ást passívan bíró, vagyis eredmány, nőnemű, így karó és kóró,ahogy kéreg is.
- harag: ez a hang így volna Zorn és kéreg is, de a kéreg inkább haraga.
- harta: karó is volna, vagyis kurz, abgeschnitten.

Habár a kóróra négy etimológia is volna, így nem rakni pontosan, hogy ana is a kóró, tőlem nem igen beszélt hang, így pontosan nem rakem, attól, hogy négy perspektíváját rakem így:
- kóró, jevevényhang, a hor stumától, indogermán sker, vagyis itt horvadni, schrumpfen, horpadni a rekkés.
-Indogermán ger stuma, vagyis kar-kor-ker, itt is a rekkés az volna, hogy welken.
-Indogermán sker stuma, magyar har stuma.
-Indogermán skeró, erről volt már beszéd a száraz hangnál.

Só,som,savanyú.

Ezt a két hangot fingárnak makogják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A só etimológiája problémás, a savanyúval mondják együtt, stakhát az is volna, hogy az indogermán sal-tól az l szakad, így az á ó-vá vál. A savanyú a német sauer rokonja, stak a németnél r-vel van, a magyarnál nya-val. A német saue és a magyar sava azok egy hangok. A további etimológiája problémás, de a hangot az indogermán seue stumától teszik eredni, ettől a sör, a som és a szop(saufen) hangok, ahogy a német Suppe is, de ezekről volt már beszéd. A magyar savanyú hangnál előbb volt a sav hang, ez a germán séaw, vagyis a stuma, ahogy seue, ez sav, ez a hang Saft is, de mondják tejunak, milchnek is, aludt tejnek, ana savanyú, így ennan eredne a Saft savanyúságja:sav-lé-aludt teju-sav-savanyú. Persze más lé is savanyú.

Gyümölcs: ha itt vagyunk erről is írnunk kell, attól, hogy itt a magyar a gyöm hangot hallja, így a török eredet igen bizonylosza, vagyis így a kamla, komló gy-s formája volna, az indogermán gem stumától. A gyümölcs így egy új hang volna, ahogy ezek a gy-s formák dialektikus magyarok, egy dialektusnál így vándeledett a hang, és így maradt tovább fenn.

Alma: indogermán al stumától ered, al partikeltől, ahol itt a rekkés nähren és wachsen, ma indogermán partikelvel, úgy kirakódik alma, nem török hang, hanem indogermán, a török indogermántól ered, talán a germagyartól.

Gyűrű, gyöngy: indogermán ger stumától ered a gyűrű, indogermán geng-től a gyöngy hang, indogermán ge-gei a stuma, biegent rekk, úgy: gyümölcs, gyömöszöl, györ, gyöngy, ezek indogermán hangok.

Sarló: indogermán sker stumától ered, ló indogermán partikelvel, skerló vagyis a hang, stak itt a k kiszakad, ahogy a Schar-sereg-nél is, vagy a skarab-sarabolnál.

Saru: ennél az ember azt hallja, hogy azzal sarnak, szakajtanak, saru vagyis haru, szúrda, Schwert.

Szakáll: a magyar szakáll etimológiája bizonylosza, erről beszélünk időnél, de most stak annyit, hogy a török sakal hang az árjától is eredne, a fenti śākhā-tól az árja śákala, a borosta(germán eredetű hang, ahogy a borta) a Bart analógiájára, ahogy ezek is egy bor stumától erednek, stakhogy az árja hang egy hajlásos stumától.

Tar, tarló: indogermán der stumától ered a tara naknama, germán tara, tört vagyis stupasz, ettől ered a tarló hang is, indogermán ló-val, ahogy a sarló.

Borz: indogermán borz, ahogy berzenkedik, indogermán bor partikeltől ered, germán eredetű hang.

Húrok: germán hrek, az indogermán sker-ker stumától ered, rokonja a horog, germán hrug.

Szűn: germán swin, ahogy schwinden. Itt is az van, ana az út hangnál is, a vé hang ű-vé vál, erre egy ana presenz, és elint egy se partikel, az akciós és siches:se-vé-ana.

Söpör: az ö hang itt uie, víj, vé hang, erre a p, vagyis weip, ahogy imboly, erre a se partikel elint: sweiper.

Én inkább azt mondaném, hogy szevéper, de az ue ö-vé vál így ö-vel is rakta.

Arat: indogermán ar stuma, ahogy germán ertan-artan vagy ernten, ez is az er, vagyis ra és re stumától volna.

Ír: germán wr, ahogy written.

Szek, nem szök: indogermán sek stuma, az ö magyarlosza, ettől a szekel is, nem szökel.

Dől: innenső eredésű hang, a germán den-dent-től, vagyis a dönt-től, de stak dent. A den-dent-től vált leszedetté az n vagy nt, úgy rakódott rája az indogermán l partikel, úgy vált a dől dől-vé.

Gyárt: a gyár hang se török eredetű hang, hanem indogermán, pontosabban egy örmény jevevényhang, ahogy a haszon, hoz, jel, hord, indogermán ar partikeltől, ez az örmény jar, rokonja a gyarmat, magyarul armat volna.

Csavar: etimológiája bizonylosza, de a regály az volna, hogy az st vál úgyírt cs-vé, így stör volna, hisz a zűr-zavar a német zweren, ennek egy formája a stör, stören, és van a quierl is, ahogy taláb kavar-kever?
Szűr: az indogermán seik stumától ered, vagyis a sík-tól. A sík hang vált seihen-vé, ettől ered a seiher hang, ettől a szűr. A szűr hang a latinnál is ott van.

Ölt: indogermán uel stumától ered, to kasauítvval, öltö, uelto vagyis. Az öl itt biegen.

Tűr: indogermán tele stuma flektálva o-val, úgy a tol hangtól ered, az l kiesik innen, úgy vál a toler hangtól tűr.

Illik: indogermán ei stumát ered, ettől az íllan is, ez a germán íllan vagyis eilen. Az illik attól illik,hogy odamegy, úgy illik.

Ennél a lektionnál a fenti török hangok váltak antoregyettvé, nem írtuk ide az összeset, de az erő az indogermán er stumától ered, a kender egy indogermán hang, a dara hangot már más lektionnál dúrgertük a török hangoktól, ahogy a gyermek, térd, boka, karu, stat, szűcs és a bosszant hangokat is.