Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri. A fingristáknak van egy kifacsart látásuk a nyelvrokonságról, stak hangokat(Wörter), látnak, nem is racionálisa, hanem stak ide és oda dobálva, a nyelvtől szakantva, és ezektől a hangoktól makognák a magyar fingárnak, pont a magyart,azt a magyart, annak ép az indogermán és germán grammtikája. Stak az indogermán hangok van raktájuk, az egyéb etimológia bullshit, és prevaliert náluk az magyar nyelvnél vanó kivétel, nem a regály, sőt a kivételeket teszik regálynak, a magyar nyelvet így totál átírva. A nyelvrokonságnak a kritériumjai Humboldtól:
1. Sprachen, in welchen Gleichheit oder Aehnlichkeit concreter grammatischer Bezeichnungen sichtbar ist, (und nur solche) gehören zu demselben Stamm.[356]
2. Sprachen, welche, ohne eine solche Gleichheit concreter grammatischer Bezeichnungen, einen Theil ihres Wörtervorraths mit einander gemein haben, gehören zu demselben Gebiet.
3. Sprachen, welche weder gemeinsame grammatische Bezeichnungen, noch gemeinsamen Wörtervorrath besitzen, allein Gleichheit oder Aehnlichkeit in der grammatischen Ansicht (der Sprachform dem Begriff nach) verrathen, gehören zu derselben Classe.

Stumanyelv? A fingristák Grundnyelvje, stumanyelvje egy ömlesztett szar, fingjuk, vagy stak fingjuk van a nyelvről és a stumáról is.A stumanyelv nocheinmal: a struktúra, a stumák, az agresszív hangok, a racionális hangok és a partikelek, hisz ezektől ered a magyar és indogermán nyelv 60 százalékja, ahogy e-o-a, em-om-am, en-ona-an, el-ol-al, to-ta-ti...,egyéb stumáknak onto(neben),ahogy a már vett ra-re stuma, vagyis a rend nem szláv, hanem a ra és re stumától ered,ahogy a rak se fingár, hanem a germán rakjan, és sok egyéb ősmagyar hang ezektől a stumáktól. Fontos stuma a bo-bol stuma, düh-doh stuma, a bő stuma, indogermán beu, nem török, ettől vagy 20 hang is a magyar nyelvnek innen, er-ár stuma, ez se fingár, hanem magyar, indogermán és germán, és egyéb hangok.

K-h váltás nocheinmal: Már vettük, hogy stak indogermán-germán k-h váltás van, de fingár-magyar nem, és kivétel nem van, vagyis a mai magyarnál stak egy, ez a ki hang, indogermán, magyarul hé volna, ahogy hénten, kinten, hinten. De a fingrsiták egy rakás jevevényhangot a magyarra akarnak verni, fingárnak mondva, de az nem magyar, nem is fingár, hanem indogermán, ilyen példa ahol nem volna k-h váltás:

-Kel: Volt beszéd róla, litván hang, kel-keliu, magyarul Holm volna, nem halom, a halom hangot dúrgerni, hisz a hal a szel stumától más. Ez a jevevényhang az ősmagyar erjeszt hédúrongtaja, a rise-t, az er stumától.

-Kés: Erről is volt beszéd, indogermán jevevényhang, a magyar, has, hasajt, hasít, vagyis germán, hangok indogermán formája.

-Köszörű:Indogermán kes,kseru hangtól ered, vagyis nem magyar, de a fingristák a magyarra vernék, hisz a hang magyarlosza, ahogy a kosz,rokonja a köszörű hangnak.

-Kéreg, vagy kere: ez is egy jevevényhang, szláv, szláv kere, nem magyar hang, a har stuma indogermán formája a ker vagy sker, szaker, így nem is fingár hang, nem is ősi.

-Nem is beszélve a bullshitektől, hogy a hoz örmény, a magyar és indogermán nak-nek párja, ahogy hason, a haszon is, és a hord-nál se van k-h váltás, hanem itt p-h váltás volna, a per-től, fahren, fuvar német hang örmény formája a hord.

De a fingrista a magyarra verné a kiálló hangokat, azokat, anak a magyartól kiállnak!
A va-vá, ve-vé, vagyis indogermán au-ue stumáról újra: Az indogermán és így magyar nyelv v-s hangjainak 90 százalékja az indogermán au-ue, vagyis va-vá, ve-vé, partikeltől ered, vagyis a magyar nyelv v-s hangjainak 90 százalékja ettől az au-ue stumától ered. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, és itt is van, a magyarnál onálló is, így grammatikalag ép, az indogermán au-ue stuma. Az au-ue-tól ered egy szét vagy vá-vé, és a hajlás rekkés is, vagyis íj, imboly. A fingristáktól stak egy rakás ömlesztett szart emelünk itt, a va-vá partikelt nem látják, erre rakta példa a van hang, és ez indogermán va-ana.

De nézzük:
-Vékony: a vé rekkésje itt hajlás, indogermán ueik stuma.
-Vézna: nem, hanem vészna, a vész hangtól, indogemrán ueis.
-Víz, vér: a v-s hangok így nem vannak szelni a va-vá stumától. A víz az indogermán aue stumától ered, ahogy a vér hang is, r-vel.

A fenti hangok nem fingárok, hanem indogermánok és germánok, a magyar nyelv strukúrájának innen, az indogermánnak, ott vannak. De egyéb v-s hang, mondjuk a vej,ana neoillogizmus volna, vagy a vág, a vá stuma ütés pespektívájától ered, nem fingár, hanem indogermán uegh stuma, ahogy vég, végat, nem vezet. Itt van a var hang is, ez is indogermán hang, indogermán uer, a nakrekkésjét a va-vá, ve-vé-re nem rakem, és a vaj hang is. A vaj hang etimológiája bizonylosza, de nem attól ernteredem, indulem hé, ana bizonylosza, hanem a regálytól, a sok és sok száz v-s hangtól, ana indogermán.
A fingrista így kevert magajának egy moslékot, rend, és ráció nélkül, a látni vanó grammatikai rokonság helyett, egy bullshit katívatít kevert, és ilyeneket makog: namamások, testrészek, rokonság, állat- vagy dühornamák, ahogy számnamák.

A számokról már írtem:A számok nem a stumanyelv részjei, nem a primitvjé, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis az indogermán számokat a magyarok dúrgerték 350-től 1000-ig, hisz nem kellettek, a magyar, germagyar életmódnál és evolúciánál a számok nem kellenek, így a számok areális hangok, talán kazár zsidók, de dolguk nem van a fingár nyelvekkel, ott jevevényhangok, olyan jevevnyhangok ahogy az egér, árja ghiri, vagy a jég, germán jekó.A jég és az egér két bizonylosza hang, nem rakni, hogy most fingár, indogermán vagy areális hangok egy antovészta nyelvtől, indogermán etimológia egy indogermán stumától bizonylosza. De most újra a számoknál azt modnem,hogy haduverfassungnak innen a számok tiltottak, magyar ember, germagyar nem kereskedik, nem számol( a számok nem is a nyelv, hisz erre kell iskola, vagyis ha nem van, szám se van), ha igen az első fára felakasztják. A kettő és három, négy, kilinc, nyolc hangok tabus hangok, hisz magyarul nem volt regelta számolni, se kereskedni se, nehogy Kirgent sértsék.

Állat- vagy dühornamák:
Szarvas: Ezt is a magyarra akarják verni, de ez egy zátemi hang, a magyar nyelv kentumnyelv és faszanyelv, germán, és a szarvas egy zátemi indogermán hang, magyarul harvas volna, ahogy Hirsch is ettől a Horn-tól ered. A szarv a magyartól héáll.
Ló: Beszéd volt róla, hogy az indogermán leu stumától ered, vagyis lova, nem fingár hang, hanem magyar, indogermán és germán.
Varjú: Ezt is a magyarra akarják verni, de nem magyar, hanem orosz jevevényhang, az orosz voronoj, a magyar struktúrától kárjú, kárka, ahogy Krähe volna, és volt is az ősmagyar, ahogy kócsag helyett hergár.
Egér: Az etimológiája bizonylosza, de ott van az árjánál is ghiri formahént,ahogy a görögnél, latinnál és franciánál is loir formahént. Nem rakni, hogy a hang indogermán-e vagy fingár vagy nem fingár, hanem egy areális hang egy antovészta néptől.
Róka: Etimológiája bizonylosza, de az ember azt hallja, hogy a ró stumától ered, indogermán reu, ahogy ettől a ruha is, germán ruha, durva gyapjú és bunda, így az etimológia bizonylosza, hisz volna az is, hogy a róka rók, ró, róp, raptus, vagy az, hogy a róka bunda.

Méh, ahogy méz: A két hang etimológiája bizonylosza, de nem fingár. Egyrészt ott volna a még etimológiája a Mücke-től, moszkitó, de ott van az is, hogy a méh mézel, az indogermán mei stumától, ez itt folyni, és indogermán meigh-től, vagyis mei és gho stumával meigho. A mézga a meigh-tól ered, vagyis méz-től, így a kérdés az, hogy d-z váltás van, médh-től a méz vagy gh-z váltás. A d-z váltás németes, a gh-z váltás zátemiis és szlávos.

Herkáj, herkály: Beszéd volt róla, hogy az indogermán ker stumától ered, ahogy hereg, nem hörög, hisz ez magyarlosza, így hörgár, nem kócsag magyarul, ahogy herken, nem horkan, ahogy hereng, nem harang. A hang így egy germán stumától ered.

Testrész? Maradjunk előbb a test hangnál. Az etimológiája bizonylosza, de magyar, indogermán és germán, de inkább du-val volna, a du-dun stumától, és volna:
Duszta: a du stumától, ahogy dubb, dumb és egyéb, se partikelvel és ta múltidővel.
Dunszta: a dunsz ige, a dun stumától, nem ten, teng, se partikelvel és ta múltidővel.
Dungó, Dunkó: a du-dun stumától, nem teng.
Rész: a ré stumától, indogermán rei, germán hang, se-vel, germán reas, a rés-vel egy, ettől a stumától a rév, rét, répni hangok is.

Maroka: mar-mer-mur-mor indogermán vagyis magyar stumától, germán k-val, ahogy germán merk, a k itt az ahogy a dúr k-val,dúrekni.

Dunyér, nem tenyér, a du-dun stumától:duad, dumb, dumer, nem tömör, dum, dumuly, nem tömeg,dul, nem tel, dudor, dunni, dundi, dun: dunad, dunya,nem tunya, dunyu, nem tanya, duny, a dehnen, ja kausatívval, ahogy kuny, dunyered, dunyér, nem tenyér,dungely, nem tengely, dung, nem teng, dunger, nem tenger,dunyeszt, dunszni, dunkni.

Stukló a steu stumától:stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.

Arról volt már beszéd, hogy a regályos hangváltás st az úgyírt cs, s az el-al pertikelról is, ahogy a sarló, indogermán és germán hang.

Kunyek a germán ku stumától, germán kneik:ku stumára ana partikel, erre a je kausatív-presenz, s erre a germán k. A ku-kuntól: kun, kuny, nem kony, ahogy duny, nem teny, kunt, nem köt.

Ujj és váll: a két hang a va-vá stumától ered, ettől az imbolygás rekkés, az ujj az íj is, indogemrán uei.A váll az indogermán uegh stumától ered, végat, uhat, nem vezet, vagy vohn, itt végansló:vé-gho-ana-se-el. A váll hang a vohnszol vagy uhanszol, de magyarul véganszel-tól úgy rakód, hogy az ns hészakad és az l kettővé vál, ahogy a brit nyelveknél vagy az írnél is.Az ujj és j hang úgy rakód, ahogy az út, a végat, ahol a vé ú-vá vál, a g h-vá és vész, és marad út.

Nyak: germán hnak vagy hneik, a hu stumától, itt ei kausatív volna, nem va-vá.

Deréku: indogermán ster stumától, ahogy stark, itt nem úgyírt cs az st hanem a t d-vé vál, így:derjed, dermed, dered, derbed, dernya, dernyni, derékni, deréka, dereng, derengered, derengár.

Torok: Bizonylosza etimológiájú hang. De a magyar nyelv indogermán és germán, így a k az volna ahogy a derékunál is, és a magyar nyelv egy stumanyelv. A torpan hang is az indogermán ster stumától ered, ahogy torkelni, torokelni,német, a tor itt dernyedés és úgymond bitlás, ettől ered az angol throat, de az torvat volna. Ha ez volna, úgy a deréku párja volna.

Ranakeredva: Látni van, hogy a stumanyelv az, ahol stumák vannak, vagyis a magyartól rakni van, hisz ettől a stumától,anatól egy hang itt van, attól egyéb hangok is vannak. A kéz egy jevevényhang, a száj is jevevény, nem fingár, hanem zátemi, a kéj-hiány zátemi formája, a fej etimológiája bizonylosza, de stak indogermán-germán p-f váltás van, nem fingár-magyar, ahogy a szem etimológiája is bizonylosza. A bizonylosza hangok nem erintik a magyar nyelvet, ahogy a jevevényhang kéz se, ezt nem verik a magyarra, nem denti fel a magyar nyelvet vagy 20 bizonylosza hang, és nem attól rakunk ranakeredvát, ahogy nem is a kivételektől. A kéz nem magyar hang, nem verik a magyarra, a kivételek, ahogy a magyarlosza hangok, anakat a magyartól nem rakunk, azok nem magyarok, és erre nyelvrrokonságot rakni bullshit.

Namamások:A magyarnál az összes indogermán és germán, ez is rekkja, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Rokonság, rokonmány: A rokon a ra és re stumától ered, a rekkni, ahogy rakni o-s formájától, skandináv rókjan, vagyis a rokon rekk. Az összes rokonsági hang indogermán, ahogy anya, ez az ana partikel, ahogy írva volt, vagy az apa is, de inkább ena.

Anto:A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, nem fingár, de a fingrsiták összekontárkodják azt magyarnak, ana nem magyar, ahogy mondjuk a szarvas hang, kel, köszörű,kés, kosz, varjú hangokat, és a magyar nyelvet a kivételektől felrúgjuk, arra raknak regályokat, vagyis arra, ana nem magyaros, hanem magyarlosza.