Ento:A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, így az imperatív, kausatív esetek indogemránok és germánok, sőt épp ezek is rekkik, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, hisz: Sprachen, in welchen Gleichheit oder Aehnlichkeit concreter grammatischer Bezeichnungen sichtbar ist, (und nur solche) gehören zu demselben Stamm.
Az imperatív a kausatív és a possesív igenstak látni van, hogy a magyar és az indogermán egy és ugyanaz, nem kell ide a fingrista halandzsa.

Lektion19- Imperatív, kausatív és egyebek.

Három ja van a magyarnál és az indogermánnál is, és ezek azonosak, a stuma itt bizonylosza, talán ie, vagyis i hang és e:
-Imperatív: Az indogermán optatív ja vál a germánnál imperatívvá, ahogy gót:berjau.
-Kausatív:Indogermán ja, jan-os germán igék is ettől, példa:látja, de ez itt inkább possesív.
-Possessív:indogermán ja, ie, azonos volna a kausatv ja-val indogermánosul, ahogy magyarul is.
Példákon át látni van, hogyan is rakódott a magyarnál imperatív, kausatív és possesív. Példának vegyük a bír stumát, indogermán beran:A bér a bír, beran stumaige flektált formája, ahogy a bír antsó flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva van, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, de ez a kád egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja, a bírnak, a bírong, ong-val a bír, beran ige. Vagyis: bért bírong, ena bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.

Persona me: Bírem.
Em-om-am partikelek: erre is az áll, ana az ena-ona-ana hangokra, hogy az összes magyar m hang erre a partikelre megy o, vagyis vissza. Ettől a partikeltől ered az indogemrán me is, vagyis én, de az én az indogermán oinos.
Így volna igéknél:
-hímnem: bírem, em a hímnemű, a beran indogemrán igétől a bír.
-neutrum: bírom.
-nőnem: bíram.
Ezek a hangok mozgást is rekknek a dungely rekkint:
e---o---o---a.
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
Főnévhént barmaem, nem barmom: bar-ma-em.

Imperatív: bírjaem.

Én: Az én hang nem fingár, dolga nem van a me stumával, ez az indogemrán oinos, én, már írtem, hogy a struktúrának úgy rakódta, hogy az ősmagyar Negan...így az Én unverzális.

Persona tu, vagyis te,ahol a te indogermán hang, ez is rekkja, hogy a magyar indogemrán s germán nyelv:
-Bírod: a d-t ott van az újkurdnál és az ír nyelvnél is, pont ahogy a magyarnál, így a logika indogemrán és germán, a germántól.
-Imperatív:bírjad.
-Bírsz: az sz itt indogermán, ahogy latinnál és gótnál is.

Persona ja: Ennél a persónánál a possesív és kausatív ja összeolvad, a kettő egy és ugyanaz,ahogy látja, ja possesív és ja kausatív, ahogy bírja, és possesív-kausatív ja-val bérja.

További persónák:
-A további persónáknál egyéb indogermán nakrekkés nem van, hisz totál új formák és a mi, ahogy wir hang korcs, nem fingár, hanem indogermán véem volna. A mi hang gy egy az orosz mi hangval. Az ő hang az indogermán e-o-a stumától ered, ahogy újkurd ew is, de logikusabb az er.

Hármas raktajang; nem rakem ezt a hármas raktajangot, hisz erre a hangok a magyarnak innen indogermánok és germánok, vagyis a magyar nyelv indogermán és germán nyelv:
-Honnan: germán hwannan, vagyis ho-ha,erre az ana partikel és ona.
-Hol: germán hwa, vagyis ho és ha, erre az el-al partikel, ide alt-mondanám.
-Hová: Germán hwa, a ho-ha, erre az indogermán au-ue, vagyis va-vá, ahogy árja kuva.

Nak-nek: erről már volt bőven beszéd, ahogy nakva, nakered, nakta, nakti, és a nak-nek az indogermán enek-anak, ahogy nach, ír ag, aig, icc.

Ként, hént: A kén az hén volna magyarul, ahogy német hin is, vagyis hé, ki és ana, a kinn az hénaon, hénn, vagyis kinn, a kinten a hénten vagyis hinten. A kén-ként a görög keinos is, erre a germán to-ti partikel így rakód hént, ként.

Egy totál germán példamondat, példaregyórakás:
-Honnan, hová bírongjaem házemnak.
-Hwannan, hwawá bringjaem hús mein nach.

A nyelvrokonság kritériumja így kimondja, hogy látbar(sichtbar) grammatikai jelek, rekkések kellenek, ez stak a germánnal van ott, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
Hwannan: ez wann is, és igenstak látni van, hogy a két hang egy és ugyanaz, és hát a konktér grammatikai jelek is kellenek, ahogy ana és ona.
Hwawa: a ho-ha látni van, ahogy a va-vá, indogermán au-ue is,
Bírong: a bír stuma látni van, ahogy az ong is.
Ja imperatív: látni van a ja imperatív, konkrét jelhént.
Me: indogermán me, ez is totál látni van.
Ház: a hu stumától, ez is látni van.
Házamnak: Hausemeinnach. Konkréten így a nak az ana-k, így ez is látni van. Az olyan könnyű német példáktól, ahogy mondjuk iskolaemnak, ahogy nach meiner Schule, vagyis Schulemeinnach a konkrét grammatikai jelek könnyen azonosítani vannak.

Anto: A magyar nyelv így indogermán és germán nyelv, de a fingrsiták halandzsáznak, nem látják azt ana látbar van, ahogy mondjuk itt a ja kausatívot, ja imperatívot, ja possesívet, és ez az indogemránnál és germánnál pont az ana a magyarnál. A fingrsita esetekkel és bulslhit tipológiákkal szarokod, nem nyelvvel, nem a nyelvet beszélja, hanem egy totál idegen ideológiát. Az eset persze a ja-knál ugyanaz, a nak-nek-nél a konkrét beszédre kell koncentrálni nem az esetekre, habár az írnél totál olyan ahogy a magyarnál az eset, stak pre- nem suffix. Nakta stak lánti az imperatívot, kausatív-presenzet és possesívat, és mást nem mondana az ember, stak azt, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.