Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri. A fingrizmus ahogy már írtem nem egyéb, ahogy statisztika, a magyar nyelv szétbontásja, vagyis a germán nyelv szétbontásja, kúthúrmcbaszottságtól, így ha a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy sok egyéb hang is kérdésesvé vál, anakat a szlávnak rakantoták, ahogy mondjuk olyan univerzális hangok, ahogy répa, murok, murha, ezek a hangok nem szlávok, ott jevevények, de jevevények a germánnál is. A szlávnak olyan hangokat tesznek, anak univerzálisak, stakhogy a magyar nyelv nem fingár, hanem germán.Ámbár a hangok nagyobb részje irreleváns is, hisz substantívok, és így itt is rakód, hogy kunka, gyenge itt a magyar a substantívoknál, hisz már előbbi substantívok, kúthúrsubstantívok a kérdésed hangok egy részje, így jobb, raktább is volna dúrgerni őket, vagy átírni, ahogy a magyar a magyartól, az indogemrán-germántól rakja a hangokat, ilyen a bérmál.

Már erről vagy arról a hangról volt beszéd, és hogy hogyan is magyarosabb helyette a hang, már az előbbi Lektionoknál volt antóregyó, most stak egy párat nézünk át, maradni marad szláv hang, de attól, anat annak mondanak, stak 200 a szláv, de sokkal dubb, ha a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán, így ahogy a kasza úgy a kés is szlávos, vagy stak indogermán, ahogy a kel, varjú és egyebek.

Murok: német Möhre. Az etimológia bizonylosza, hogy olyan indogermán stumától ered, kérdéses, hogy indogermán-e. A Möhre, murok kemény, így a mor-mar-mer stumától, ahogy murva, ez is germán hang, vagyis magyar, nem szláv.
Répa: német Rübe, germán forma is van réphént.Az etimológia bizonylosza, hogy indogermán-e, ha igen talán a rei-reu, ahogy rop-rép stumáktól eredne?
Retek: német Rettich, talán a latin rádix-tól.
Szilva: német Schlehe, germán sliwa. Az etimológia bizonylosza, talán a lé hangtól ered, hogy bolva(blau), erre egy va-vá, és se partikel elint. De bizonylosza, hogy indogermán hang volna-e.
Ugorka: német Gurke. Az eredetije egy görög hang, de bizonylosza az etimológia, hogy az angolna rokonja, vagy hogy nem-e indogermán hang.
Lencse: német Linse, az eredetije latin. Az etimológia bizonylosza, hogy indogermán vagy se.
Len: német Lein,latin lí-től, etimológia bizonylosza.
Bödön: német Böttich, germán budin, de latin volna. Az etimológia bizonylosza, hogy a bö-bő-bu stumától eredne-e, ha igen, nem latin, hanem kelta-latin, így germán is.
Bodnár: mittelhochdeutsch bodnaer. A magyar nyelv is indogermán és gemrán így az ár magyar vagy or.
Molnár: a mol-mál-mul-mal stumától ered, ahogy málma, de erről már volt beszéd. A foglalkozásnamákat dúrgerni kell, hogy a nyelv unbedingtvé váljon, gy stak azt mondjuk, hogy molnár az ahé épp málaszt. A molina latin eredetű hang, de a magyarnál is itt a stuma.
Moly:germán moli, molja, nem szláv hang, hanem magyar hang, hisz a magyar nyelv indogermánés germán nyelv.
Málna: a magyar azt hallja, hogy mál ana partikelvel, vagyis mál, ha eszja az ember. Bizonylosza hang, hisz az indogermán mel-től, ez is a me stumától ered, ered a mély, de inkább dohopa, hisz dohonkel, dohomás, schwarz.
Doga: latin doga, német Daube. A doga és donga hang nem egy.
Bába: német bábe. Nem szláv hang, hanem indogermán, és a magyar nyelv indogemrán és germán nyelv, vagyis a bába egy magyar hang.
Dajka: nem szláv hang, hanem örmény dajka. A magyar tej, teju és tejana rokonja, ezek magyarok, hisz germánok, indogermán dhei stumától, a d-t váltás germán, a tehén-nél az n az ana partikel.
Déd: indogermán déd, ahogy angol Dady is. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, és ha van az egyéb germánnál úgy a magyarnál is. De nem fontos hang, bizonylosza, dúrgerni is volna.
Dunyha, dunna: germán daun, daunna, ahogy Daune. Az etimológiája bizonylosza, hisz magyarul a du stumánál volna, de volna, hogy a düh-doh stumától.
Düh-doh stuma:
dohopa: tief ennek dohompel, vagyis tauchen - dühebed.
dühombni(nem tomb)-dohombni, dohomba(Nebel), dohomály.
dühomba: dumb.
dühembelni(nem tombol)- dohombelni.
dühoma-dohoma, dohomnja.
dühomojni-dohomojni, dohomáj.
dühen-dohon(presenz).
dühenjni-dohonjni
dühensz-dohonsz(sz akciós).
dühenszt-dohonoszt, dohonszta.
dohonkni
dohonkelni
dohonekelja
dohonekelan
dohonkela
dühüng-dohong
dühel-dohol(iteratív)
dühdereg
dühor

Vánkos: ahogy már írtem az indogemrán és magyar v-s hangok 90 százalékja a va-vá, vagyis au-ue stumától ered, a rekkés itt hajlás. Az imbolygó hangok i-sek a magyarnál, ahogy íj vagy émely, v nélküliek, így bizonylosza, de a vékony is vé-s, így magyar is volna, regálylosza, vagy regályos, ha azt látjuk, hogy a v maradta. A vánkos a germán waggereis, vagy wankos. Van cs-s forma is, ahol a k cs-vé vál, ez a váncsa.
Párna: bizonylosza etimológiájú hang. A pára az szláv a per-sper stumától, a fer-für-for-tól, magyarul dohonszta, de bizonylosza, hogy a szláv perina ettől vagy a per stumától, for stumától eredne-e. De az is volna, hogy a boly-böly rokonja, ahogy árja bárhana, ez párna.
Asztal, istálló: germán Stuhl és Stall. A stuhltól ered az asztal, habár magyarul regályosan az st az cs-vé vál, így volna csul, stul és csál, ahogy a stoedor a csődör, úgy a család a stalada, nem szláv hang ez se.
Ide: az állni ige etimológiája bizonylosza, de a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán s germán nyelv, így a fingárral dolga nem van. A fingár etimológia s-es volna, ennyi erővel a stel-től eredne az áll.
Bérmál: beszéd már volt róla:
Bér? A bér a bír, beran stumaige flektált formája, ahogy a bír antsó flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva van, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, de ez a kád egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja, a bírnak, a bírong, ong-val a bír, beran ige. Vagyis: bért bírong, ena bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.

A latin firmen a bír, bér stumától ered, ma-val barma. De már írva volt, hogy a bér a fötus is, így mondjuk azt, hogy bérma, ez is fötus, vagyis ana bérmál, ha bírdásvá vál, vagy hogy Ukrajna bérmál, ha az orosz öreszor kádat bírong.
A kreténységet dúrgerni kell, hisz a kreténység a fingrizmus, a sajnovicsizmus, és stumától kell beszélni, racionálisan beszélni, regyni.
Bérc: stak egy bér maradjon, a bír flektált formája. A bérc bizonylosza etimológiájaú hang, hogy a Berg mittelhochdeutsch formája, vagy a magyar bor stuma egy kurka, korcs formája, orosz bérco.
De ez egal, a hangot dúrgerni kell, a bér a bír flektált formája és stak bor stuma van, ez magyar stuma.
Lánc: a hang magyarlosza c-vel, és hosszú á-val. Nem szláv hang, hanem a hulenk-től ered, germán lanc, hlanc.
Lóca: magyarlosza ca-s hang, ronda. De a stuma a leu stuma, ahogy magyar, vagyis germán hangok:lomb, lotyó, lom, lomha, lop, losz, lova, a ló, lona, lovana. Bizonylosza hang, ronda, magyarlosza ca-s.
Kulcs:bizonylosza hang. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a ku stuma germán stuma. Van itt a kilincs vagy kulencs hang, a germán klank, klink, s így van a kulek is, skandináv forma klykja, s ott van a szláv hang a:ključь. A latin clávis, ahogy cloudo, k-san stak a szlávnál volna, de nem van, hisz inkább egy germán hang. A szláv hang így germán, magyar? De ez a kulcs egy ronda hang itt cs-vel, inkább főnamahént kulku, naknamahént kulka.
Kalapács: az etimológia bizonylosza. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így germán volna, a germán klap, kalap, ahogy:
-kal, ahogy angol call.
-kalapel, kelepel, klappern.
-kalapni: klap, klap.
-kalapat: germán kalapat.
-kalampolni, kolompolni:klimpern.
-kalt, kolt, kót, katt.
-kalang, kolong, kong ahogy Klang.
A regályos hangváltás rekkint a kalapács magyar volna, vagyis germán, stakhát ez a cs itt magyarlosza, dúrgerni kell. Substantívvá vál a Verb to-val vagy ti-vel, de ez is már igei, ahogy ja-val is, mondjuk így: kalapati, kalapato, kalapatja, kalapatya, kalapatoja.
Kémény, kamra: latin hangok, nem szlávok, ahogy német Kamin és Kammer.
Bor stuma:germán borda, germán brazda, a barzda, így magyar hang, ahogy a borona, a boronka az igaz steil, a boróka, a borjú, a bárd, a borz, a borzong, a berzeng, a germán borosta,boroma, nem perem, a borni borekni...
Stép, beszéd már volt róla:
Steu stumától:stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.
Tép
Az etimológia bizonylosza, van a germán tap stuma, ettől a tap, tapint, tapad, tapat, tappanto, Tappe, taps, tapos, és a c-s formáktól a német cáfol, cefre, cafat, cimpa, cibál, és cipel, a cibál a cipel,ahog egy hullát cipelnek, húznak vagyis. Az etimológia attól bizonylosza, hogy van ettől egy germán teap, tép, ahogy a steu stumától volna stép, vagyis csép, steap, ahol az eu vál é-vé. Bizonylosza, hisz az indogermán té dé-vé válna germánul, de nem totál, hisz a werneri regályoktól látni van, hogy vannak t-s hangok is, ahogy a germagyarnál is.
Studa: beszéd már volt róla, hogy indogermán steud, ahogy stutzen, stak a kretény-libcsik vélték az Umwertung aller Werte folyamján átírni.
Ger stuma: gerenda, gereblye, gerezd. A gerenda a latin grunda, germán grind, a gereblye a grabentől ered, a Gerste is, ahogy gerezd is. A ger stuma rekkésje boros, bora, scharf, és a germ stuma egy magyar stuma, egy indogermán és így magyar stuma.

Szabad? Nem rakom ezt a hangot. A szabad nem szláv hang, hanem a szab stumától ered, indogermán skeb, skap, skab. Ez nem a sippés a suebada, suebadaz, suebadus.
De nem rakom:
- Szabad, szabta: múltidővel, rédi ed múltidő, vagy da, ahogy az angolnak innen. A múltidő folyton nőnemű, passív, possesív, az aktív ti és kausatv to a hímnemű, de a to lehet neutrum is.
-Szabad ige: ed kausatív-presenz, indogermán, ahogy ered, szakad...
-Szabda főnév: a szabadni igétől, ettől főnév.
Szablya? Stak a libcsinek van szablyjája, azok kreálnak, alkoholizálnak vagy alkot izélnek, nem rakem ezt a hangot. A magyar illberális, racionális, germanoid, azt rakja, anat a rend, a ráció, Scott őrmester regya. A magyar nem libcsisked. Így a magyarnak a ra és re stumától regály van, ez az ősmagyar. Ígyhát: raktaregály.
Nádor: bizonylosza hang, hisz az ana-ona stumától ered, ahogy nő is, és nad,nagy a stuma B., így nágyor is volna, nagyor. Az eredet nem biztos, de mondjuk szlávnak, így dúrgerni van.

Göndör, gomba, gonosz: van az indogermán gheu stuma, ahogy már írtem, ettől ered a gmb, és a gb s gomb hangok is, igen protogermán, ahogy a guvaszt és gubbaszt hangok is. A göndör n-vel és r-vel rakód, a gö stumától. A szláv goba az indogermán geu stumától ered, ez a magyar ku stuma. A magyar inkább a gomb-göb-től ered. A gonosz etimológiája bizonylosza, de a magyar így azt hallja, hogy olyan gömb, göb, göndör,sok nyelvnél van ilyen hang a hajlástól, kunyulástól, imbolyodástól. Ha nem ettől van, úgy stak egy Umwertungi aller Werte hang.
Rend: a ra s re stumánál már volt beszéd,hogy ez a red nazális formája volna, ősi magyar hang, hisz a stuma is itt van. A parancs volna szláv, de dúrgerni, ősmagyarul rengyó, rengyni, ahogy egy előbbi cikknél ott volt. Ahogy a király hang is volna szláv, de dúrgerni, az ma már nem van, így a magyar újrírja a nyelvet, rakó van vagy egyéb. A király hang olyan ahogy az ispiha, anat a fideszlibcsi most újra iderakott.
Szarka: litván sárka. A hang az indogermán ker stumától ered, ez a magyar her stuma, így magyarul herka. Ez a herka, ahogy a kócsag a hergár.
Szalonka: germán slinkan igétől ered, vagyis leng-lank-lenk magyar stuma, ere rakód a se partikel, akciós és siches, így rakód szalonka, attól hogy lenk-lank és leng, ettől a schlank is.
Szalanga: nem szalag, a Schlinge és Schlange.
Csíz: németnél is Zeisig, de hogy az úgyírt cs az st, így Zeisig.
Vidra: bizonylosza etimológiájú hang. A vidra a víz-től ered, ahogy Otter is, a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így olyan is volna, hogy a magyar hang olyan ahogy a szláv. A magyar nyelv indogermán, így volt vidra, ab ovo.
Márna: Muräne, latin, etimológia bizonylosza.
Lap, lapát: az etimológia bizonylosza, a-s hang, így vagy a leb-lob indogemrán stumától eed, germán lapa, ahogy Lappen vagy a lep-től.
Lepény: az indogermán le stumától, ez nem lo-s forma, hanem le-s p-vel, lepni, le és p.