Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, úgy a magyar nyelvnek innen fingár hangok nem vannak, bullshit etimológiák, halandzsák, és így a jut és a jön hangok nem fingárok hanem indogermánok és germánok. A fingrizmus nem egyéb, ahogy a magyar nyelv felbontásja és antovészejtésje, szüntetésje, egy falsch statisztika.

Lektion31- Az ei-ie-eo stumák.

Az indogermán és germán ie-ei-eo stumáktól erednek a nakeredő hangok: idő, év, jár, jut, jön, illan, és a bizonylosza éj hang is.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ez rekkja azt, hogy a nyelv rakuktól, stumáktól és partikelektől rakód. Stumapartikelek: e, o, a, ena, ona, ana, em-om-am, el-ol-al, gho-gha, ra-re, indogermán au-ue vagyis va-ve és vá-vé,io vagy ja possesív...(ahogy már írtem). A jár és a jut és a jön hangoknál a j az egy i hang, de rakta volna az eo ige is, ahogy latin és germán, hisz az e és az i, az e és az i hang, ezek presenz formák, a dungely rekkint.
De lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng):
e---o---o---a.
Az itt az indogermán itha és az id az indogermán ida, az i-je itt egy az idő i-jével, és részhént az idő az itt-től és ide-től ered, árja, germán és görög nyelveknél is ott van, így nem török hang, hanem indogermán és germán, vagyis magyar hang. Az itt-től volna ige is, iti, ahogy itiem, presenzhént járem, az igyek hang bizonylosza, talán idj, ha ez volna, úgy az így hangval is egy volna.

A jut és a jön indogermán formája ien és iet, ahogy mondjuk árja ján és tochár yam és árja jat, de ahogy írtem, rakta volna az eo hang is, és hosszú é-vel is, ahogy ém, vagyis:én ém. Hiszen:
Év: ez é-s forma, árja éva, germán éwa.
Éj: az örmény éj(ez se fingár hang).
Ígyhát az e-is presenz forma, rekkja, hogy ide, vagy, hogy itt,itt megy, e-vel, nem me, menni, mei, a me stumától:
e---o---o---a.
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al

Az éj hangról: az etimológiája bizonylosza, hogy magyar hang-e vagyis germán, vagy jevevényhang, örmény, habár az év-nek és az é igének rakódna, így inkább dohonkelma magyarul, a doh magyar stumától:
Düh-doh stuma:
dohopa: tief ennek dohompel, vagyis tauchen - dühebed.
dühombni(nem tomb)-dohombni, dohomba(Nebel), dohomály.
dühomba: dumb.
dühembelni(nem tombol)- dohombelni.
dühoma-dohoma, dohomnja.
dühomojni-dohomojni, dohomáj.
dühen-dohon(presenz).
dühenjni-dohonjni
dühensz-dohonsz(sz akciós).
dühenszt-dohonoszt, dohonszta.
dohonkni
dohonkelni
dohonekelja
dohonekelan
dohonkela
dühüng-dohong
dühel-dohol(iteratív)
dühdereg
dühor

Éjszaka: Ilyen hang nem van, hisz a beszéd volt róla, hogy ena szaku magyarul a kés, hisz a kés jevevényhang, a has, hasajt, hasít germán, vagyis magyar hangok indogemrán formája, így szaku magyarul a kés.
Éma: az eo, ei ige, stuma, a ma stumával. Stakhát az éma így együtt van az émely hangval, ana vé-ví-s hang, az íj,uei stumától, germán wim, wímel, émely.

Íllan: germán illan, íllan, el-al partikelvel, és él volna így. De az él az elen-alan stumától ered, ana jenseits is, az al. alni vagy, az ei, eo volna az é.

Jár: ahogy német Jahr, r-vel, indogemrán iór.

Ranakeredva:
é ige: ém, éd, ő é.
ie: jet, ahogy jut, jen, ahogy jön, ana presenzvel. Nem fingár hangok.
év: germán éva, árja áva.
id, itt: indogermán id és ith, ettől az idő hang, folytonosan itt van.
éj: örmény éj.
éma: ez is volna év.

Anto: A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, a magyar a magyartól rakni van, és így látja az ember, hogy a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, de a fingristák a magyar nyelvet felosztanák, így totál halandzsa volna az egész. Az itt-re mondanák, hogy fingár, de dolga nem van a fingár hangval, hisz jól látni van, hogy indogermán hang, és az időt, ana indogemrán, töröknek makogják, de dolga nem van a török hangval, hanem magyar hang, és a magyar i és e stumától ered, ahogy ide is. A fentiektől látni van, hogy hogynan is rakód a magyar nyelv, indogermánul vagyis, és itt igen fontos, hogy ezt rakjuk, hogy újra feléleszzük az ie és é rakásját, hogy a nyelvet a nyelvtől beszéljük, hisz ha van é-s forma, ahogy év és éj, és éma is, úgy van é ige is, nemstak ie, je. A jut hangnál ott van egy indogermán t partikel, kausatív, ahogy a jön-nél egy ana presenz, a totál hangokat rakjuk így:ie-t, ie-ana.
A problematikus az, hogy ez vagy az volna a stuma, rakjuk stumának: az é az összeolvadós, ei, ahogy az én az oinos-tól, a j hang nem túl jó, inkább i, de a jön-től az ö hangot és a jut-tól az u hangot dúrgerni kellene, stak iet és ien volna. Magyarul igenstak rakjuk az e-oa-a hangokat, hisz ezek itt maradtak, de egyéb indogermán nyelvnél már nem rakják így. Egy előbbi Lektionnál már volt beszél egy teóriáról, hogy egy hangot innent az e-o-a dungely rekkint hogy is módosítaná az ember, a tel-tol volt a példa, indogermán tele stuma. Most nézzük az eo, é verbet, ha én o-val és a-val rakem, úgy újabb és újabb verbidőt rakem: ei-eo-ea. Na egal!