Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál a hangmímelő indogermán hangokról beszélünk, anak magyarok is, habár a fingristák folyton azt mondják, hogy a hangmímelő hangoknak dolguk nem van a nyelvrokonsággal, mégis egy rakás hangmímelő hangval rekknék, bizonyítanák a fingrizmust. A hangmímelő hangok is fontosak, nyelvrokonságot is rekknek, a regályos hangváltások rekkint, ahogy mondjuk indogermán ger-től magyar és germán kár, avagy indogermán ker-től magyar és germán her stumák erednek. Ahogy a hangmímelő hangoktól egy rakás substantív is rakód, inkább madárnama és állat- vagy dühornama, de egyéb más tevések is, úgy fontosak egy nyelv vokabulárjánál,habár verbként sok indogermán hangmímelő hang már a mai magyarnál nem van, stak maradájként, de van nakta, elég, hogy substantívokat rakjunk ki, stakhát itt van a probléma, hogy mondjuk a madárnamáknál sok szláv van, attól, hogy Begriffssprache-vá váljon a magyar nyelv, példa erre a szarka, ez egy volna herka-val.

Lektion76-A hangmímelő hangokról; fazit.

Madárnamákról: kárka, kárjú, herka(szarka), herkály, kárunk, hereba, hergár, herejgár, ríró-ráró, sírály,rígó, gólya,holló,(kócsag), kakas, tyúk, búgály(bagoly, bögöly), berregály, csóka, károgály.
Egyéb állat- vagy dühornamák: kutya, durranó, durrnó, durranszó(darázs), mekegár.
Magyar és így germán stumák: kár stuma, her stuma,rí stuma,or stuma,sí-su-sú stumák,ví-vaj stumák,kal stuma, durr stuma,dá-do stuma,berr stuma, kak-kuk stuma,kú stuma, bú stuma,tütü-ti stuma, mú stuma, indogermán u stuma.
Aljanok, nem magyarok: zen stuma, gajdol, és talán az or(?).
Izoláltak: nevet, köhög, hahota, kuncog, üvölt.

Indogermán ger és gár stumák: ezekről a stumákról volt már beszéd, hogy a két indogermán stuma a magyarnál egyvé vál, kár-vá, indogermán-germán g-k váltás rekkint. Így a magyar kár nem az indogermán ker.
Hangok:
-Károg: indogermán és germán g-vel, germán krag is.
-Károgály.
-Károkni vagyis krákogni.
-Károkelni.
-Kárjú, kárka, kárak: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a varjú nem fingár hang, hanem szláv, így az ősmagyar hang, anat az ember inkább rak, az a kárjú, kárka, kárak, vagyis a Krähe.
-Kárunk: a német Kranich.
-Káru, károm, káromkod: a kár hang nem igen boljad szlávnak, hanem az összeolvadt ger-gár indogermán stumáktól eredne, ahogy germán karu, aggodalom, Sorge, attól, hogy kárnak az emberek, kárognak. A káru volna a germán karu és a károm a germán karm.

Onto:
Karvaly: a karvaly etimológiája bizonylosza, de ha a török etimológiák oly sokadjára bizonyulnak falschnak, úgy hogyan ne volna a karvaly etimológiája is falsch? Itt két etimológia is raktaga volna, az egyik a kár stumától, ettől a germán verb krauljan, vagyis kárval, így a kár hangmímelő stumától, ahogy raktaga volna, az indogermán ger stumától a ker-kar-kur-kör hangtól a germán krawial is, ahogy ettől a kur-kar-tól a karom-köröm. Ezek az etimológiák is bizonyloszák, de hogyan ne volna etablálni a két hang: kárval és karval, avagy kurval?

Indogermán ker stuma a magyar her stuma, nem hor, nem hör. Nemigen sok hang van már a magyarnál, stak a germán, vagyis magyar:
- Hereg(hörög): germán hreg, hreig.
- Hergár, herejgár, nem hörögár: a német Reiher. A hergár vagy herejgár ősmagyar hangok, ha már a kócsag etimológiája bizonylosza.
-Herken, nem horkan: germán herken,harken.
-Herkel: nem horkol, ahogy röcheln is.
-Hereng: germán hereng, nem harang. A harang hangról volt már beszéd, hogy nem török, hanem magyar, vagyis germán, hangmímelő hangtól ered.
-Herkály: nem harkály, a röcheln rokonja volna. A herkály-harkály hangokról volt már beszéd, hogy nem fingárok, hanem magyarok, germánok.

Germánnál továbbá:
- Hereka: horka, kárak, kárjú, Krähe, vagyis szarka.
- Hereko: Kehle, horko.
- Hereba: Rabe.

Onto: A szarka hangot szláv jevevényhangak mondják, szláv soroká-nak, stakhogy ez a hang a magyar her stumától ered, így a szarka hangot át kell írni magyarra, vagyis germánra, így a herka hang rakód, ez az ősmagyar hang, az egyik, a szarkára. Látni van, hogy a herkály-harkály herká-ja a szarka. A holló hangot fingárnak makogják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, stak indogermán-germán k-h váltás van éshát a fingár hang egy hangmímelő hangtól ered, a fingristák azt makogják, hogy a hangmímelő hangoktól nem rakunk ki nyelvrokonságot, így hogyan vélik a holló hangot idebírongani a nyelvrokonság rekkentmányjaként? Raktájuk is van, attól, hogy a regályos hangváltás nyelvrokonságot rekk, stak itt nálunk germánt. A fingár hangot egy hangmímelő hangtól teszik eredni, ez a fingár, az osztják kolak, ez a hang igenstak arányol mondjuk az árja kalakala-ra, avagy a szláv kolokólitь-ra, az indogermán kel stumától. Ennek germán formája a schellen avagy holen, így igenstak az volna, hogy a holló a schellen-től ered. Így a regályos hangváltás nyelvrokonságot rekk, a hangmímelő hangoknál is, ahogy indogermán ger-gár-tól kár, indogermán ker stumától her, indogermán kel stumától hol hangok rakódnak, vagyis a magyarok és a germánok egyek, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
Ígyhát ősmagyarul:
- Kárjú, kárka, kárak: a varjú szláv eredetű hang.
- Herka, herak a herkálytól: szarka. A szarka az magyarul herka.
- Hergár, Herejgár: a Reiher, ha a kócsag etimológiája bizonylosza.
- Hereba, holló: a holló nem fingár hang, hanem a schellen-től volna, a hollóra nama nakta a her stumától a hereba, a Rabe is.

Kerecsen: első hangzásra a kár stumától halláná az ember, de nem biztos, hogy ez így van, az se, hogy hangmímelős hang. Szlávnak is mondják, de görög is volna, ahogy κέρχνη. A magyarnál így a ger-től vál a kár, a ker indogermán-tól a her, így magyarosítva volna herken, vagyis horkan.

Indogermán rí-re stuma, vagyis rei és reu.

Igen nehéz a magyarnál szétvenni az indogermán rei és reu stumát, nem is igen rakni, hogy ez vagy az a hang erre vagy arra rakód, igen sanszos, hogy a magyarnál a két stuma egyvé vált:

-Rí verb, ríni: indogermán rei, reu.
-Ríró, ráró: a ráró hangot szlávnak makogják, stakhogy a magyar nyelv is indogermán nyelv és germán, a germánnál van á-s formája az r-es verbnek, ahogy rárian, réren, vagyis rírni. A ráró így volna ríró is, vagy rírka, a rírni verbtől. A magyaron kívül stak a csehnél van, nehéz mondani, hogy a verb ott szláv vagy germán, vagy magyar, ha van verb, az is volna, hogy germán eredetű a szláv hang, vagy magyar-germán, a rír ősmagyar rár vagy rér formájától ered. A rír az olyan r-vel, ahogy a sí hangmímelő hangtól a sír.
-Rikolt, rikkolt, ricsaj: ezt a hangot nehéz hova tenni, de egy indogermán reik vagy reuk hangtól ered, germán formák;rūhjan, ruokelen. A ricsaj hang nem szláv így, hanem magyar, a rí verbtől ered, reik vagy reuk, ahol a k cs-vá vál, erre a szokott magyar és indogermán kausatív-presezn és possesív.
-Rígó: indogermán reig vagy reug volna vagy talán reik.
-Rínya, a rínya hang a germán réontól és rienen-től ered.
-Ríma: rímánkod: bizonylosza eredetű hang, hogy most ez indogermán ma-val van, vagy az ana, ahogy rínya vál m-vé. Talán a germán rymja.
-Rijad, Ríad: az etimológia bizonylosza, vannak indogermán arányló hangok, de látni van, hogy ez a rí stuma ed indogermán kausatív-presenzvel, így rekkné azt is, hogy klagen, vagy hogy vínyog, weinen.

Or stuma, ahogy ordít: ez a hang bizonylosza, nem rakni, hogy a reu-rei stuma o-s formája volna-e, erre is van példa ahogy az örmény oṙnal, így mondani volna, hogy a ríad o-s formája volna az ord, vagy a görög ἀρή rokonja volna, így inkább szláv, a szláv orátь.

Sí stuma avagy indogermán sui, suá, sue.

A sí forma úgy ahogy stak a magyarnál van, egy két szláv nyelvtől függglosza, erre példa a magyar síp szláv rokonja a sípati. Vagy talán a magyartól ered? A sí-s hangok stak magyarok, de indogermánok és germánok így, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv:
- sír: ahogy rír, avagy réran, ráren, ríró a ráró.
-sírály?: bizonylosza hang, nem rakni, hogy ez ide jenne-e vagy a szek-hor stumának, ahogy germán skāri rekkja, hogy Möwe. Ha a sírály a sui indogermán stumának jen, úgy a sírály egy önálló indogermán és germán hang.
- síkolt: ahogy az indogermán reiktől vagy reig-től a ríkolt, így volna indogermán suik vagy suig, és ezt a hangot nem keverni a sík hangval(erről volt már beszéd).
- sívelt, süvölt.
-síg és sígelni: germán swiglōn.
-síp: latin síbilo.

A su vagy sue formáktól ered:
- sus, susog, sustorog: germán sūsen.
- a hang a germánnak onto még a szlávnál van, ott a susol a Haselmaus. De ez bizonylosza, attól, hogy egy hangmímelő hang zátemi formája is volna a szláv hang.
-surran: germán surren,ettől a súrmó, súrma, a Schwarm.

A sú vagy indogermán suá stumától:
-súg: germán swóg.

Zene, zeng: ez a két hang nem magyar eredetű hang, nem germán, nem is kentumnyelviek, hanem zátemnyelviek, igenstak a két hang szláv eredetű hang, a jevevényhang szó-szav továbbrakásja zátemileg:
Zene: szláv zvonъ
Zeng:szláv zvego és zvángu.

Alternatíva nem igen volna rája, attól, hogy a gajdol hang is szláv vagy litván, az indogermán géi hangmímelő stumától,ahogy árja gájati, szláv gajati, litván giedu, rokonja a perzsa gáthá.

Indogermán uai, magyar vá, vé, vaj hangok:
- Ettől a stumától ered, egy hangmímelőtől, a magyar vajúdik hang.
- Vínyog: ez is volna sírni, attól, hogy a vajúdik vaj-jától ered a weinen hang, ettől a magyar vínyog.
- A vajúdik hangtól magyar volna a vaj, ahogy Schmerz, a Wehe, avagy a vínyog-tól a vínya, weinen.
-Bizonylosza, hogy ezek a hangok hogyan vanak együtt a winseln-vel és a vísíttal, ahogy szláv vískati.
-A német Weihe, ahogy Falke, ettől a ví-vá stumától eredne, attól hogy a Weihe az vínyog, ví hangot károg. Hamár van ríró-ráró, ahogy rígó, úgy rakta hangok volnának víró avagy vígó.

Indogermán gal stuma, magyar kal-kol stuma:
-Kal-kol stuma.
-Kalapni, kalompolni:német klimpern.
-Kalapatni: kalapatja, kalapács.
-Kalt, kolt, kattog, kótog: germán kalt-kolt.
-Kótog: talán ettól ered a kócsag hang, de inkább hergár, herejgár.
-Kalagni: német klagen.

Indogermán dher stuma, magyar durr stuma:
-Durran:dröhnen.
-Durrany: germán drunjus.
-Durrnó: Drohne.
-Durrom, durrombel(dorombol): germán drom.
-Durronsni, durronszelni: drunsen.
Talán erre rakód az indogermán dhuen stuma, ettől a dünnyög hang, germán:dunnian.

-Darázs: a darász hang az idejenne, stak nem u-val van, és a zs-t is nehéz kirakni, így inkább durrnó vagy durransó volna az ősmagyarabb forma.

Indogermán dhá, dá-dá-tól talán erednek a hangok:
-Dob, debben, dabben, döbben(de ö-vel inkább nem, az magyarlosza): germán dabben, debben.
A dhá, vagy dá stuma agresszív stuma, a dob nem fingár, hanem magyar hang, germán.
- Dengelni, nem döngölni: germán dengeln.
- Dent, nem dönt: a dönt hang, de nem dönt, hanem dent, germán dynt
- Dömp, dömpent: dömper, demper.

Indogermán beu stuma: erről már volt beszéd, hogy ez a magyar bú stuma, nem török hang, ahogy ettől ered a búg-bőg hang is, de inkább búg. Ettől ered a szláv byk, a bika, ahogy a két búgály, a bagoly és a bögöly is.

Indogermán bher és bhereg: ettől ered a berreg hang, vannak nyelvek, ahol a galamb hangot is ettől rakják ki, ahogy mondjuk berregály. Én inkább bírnám a berregály hangot, ahogy mondjuk a galambot.

Indogermán ghel stuma, vagyis gellen: a magyarnál nem maradt hang ettől, stak a bizonylosza gólya hang talán, a germán góljan verbtől.

Indogermán gou magyar kú stuma?: a kutya etimológiája bizonylosza, talán a germán kautarja hangtól ered, de ennek is bizonylosza az etimológiája, hogy a germán kúten verbtől ered-e, ahogy ugatni, vagy a Köter-nek a kút-val van dolga. A magyar kút a germán kút, ez kút is és a Kötte is, a kuta az hodály, Hütte.

Indogermán kak és kukur stumák: a kakas nem szláv eredetű hang, hanem magyar, germán, a magyar is egy indogermán nyelv, így ab ovo a magyar bírnija kellett a kak-kukor hangmímelő hangokat, ahogy germán kockern-t, habár a szláv nakvább áll a magyarra, ahogy kukuríku, de a magyartól is jenne, vagy ez volt a germagyar forma. A germánnál is van kakas, ahogy kokk, kak.

Indogermán tütü, duda, ti, tü stuma, hangmímelő: a tyúk hangot töröknek makogják, de láttuk már, hogy a török etimológiák falschak, forciertak, sokkal inkább volna a tyúk hang a tü, ti, tütü indogermán hangmímelő hangtól.

Indogermán mú stuma, hangmímelő:
-mond, mund, germán mut.
-mukkan, német mucksen, mucken.
-mormol:murmeln.

Egyhangos hangok:
Nevet: az etimológia bizonylosza, fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán nyelv és germán. Az arányoló indogermán hang volna ide egy indogermán vagy árja hangmímelő hang, ahogy árja navate, ez jubelt és tönt.
Köhög: germán kuh-kah hangmímelő hangtól volna, ahogy a német keuchen is, de az etimológiája bizonylosza. A köhög így egy magyar hang, germán.
Kuncog: az etimológia bizonylosza, ahogy az is, hogy vajon hangmímelő-e, ez volna a germán kink-kank, cincung.
Haha, hahota: germán hahan, huohonto.
Üvölt: indogermán u stumától, bizonylosza, hogy uh vagy uv volna-e eredetileg. Ettől az u-tól Eule és Uhu hangok is. Talán ettől ered az újong is.
Mekeg-makog: ahogy német meckern, ettől német Mecke Ziegenbock, így alternatíva volna ez a hang a kecske laguján, ahogy Mecke és Geiss, a gida. Bár inkább mi mondjuk mekegárnak.

Indogermán káu vagy indogermán gou-tól kuvik: a kuvik hang etimológiája bizonylosza, vagy germán vagy szláv, attól, hogy a két hangmímelő hangtól van azonos forma és azonos rekkés, a kettő vagy Eulet vagy Dohle-t rekk. Az indogermán gou-tól ered a germán kawó, ennek rokonja volna így a kutya hang, ahogy fentebb írva volt, és a Kauz is. Az indogermán káu-tól ered a szláv kávka, ennek germán formája a húwó. Nehéz mondani, hogy most így szláv vagy germán, a germánnál az volna, hogy a magyar nyelv germán, stakhát sajnos a gou stumát ma már nem rakjuk. A szlávnál az argumentáció az volna, hogy a kuvik izolált hang, és vannak szláv madárnamák, anak izoláltak, ahogy latinul kuvik az cavannus. A germánnál az argumentáció volna az is, hogy a kuvik ku-ja talán a kutyával egy. Így vagy úgy nem rakjuk, így dúrgerni kellene a hangot, azoktól a hangmímelő hangoktól, anakat bírunk, ki volna rakni továbbá hang.

Csóka: bizonylosza etimológiájú hang, csó hangmímelő hangot nem ismerünk, vagy itt írva tsó ahogy ch, így tsóka vagy chóka,attól, hogy magyarul a cs az st.Talán így a szláv kávka egy másik formája volna, ahogy čávka. Ha ez az etimológia, úgy inkább dúrgerni kellene. Ha a hangmímelő hangoknál vagyunk, úgy volna alternatíva, de most stak a hangmímelőknél, így mondjuk berregály, ahogy a latin frigulō, de mi már mondtuk, hogy a galamb magyarosabb formája volna a berregály. A másik alternatíva volna a latin grāculus-ra a károgály. A károgály volna egy substantív is és rekkne madárra is, így ez egyrakásúbb volna a kár stumától ősmagyarul, ahogy:
- Kárka, kárjú, kárak: Krähe.
- Kárunk: Kranich.
- Károgály: grāculus, Dohle.
- Kárvaly.

Anto:ennél a lektionnál így a fontosabb magyar, így indogermán és germán hangmímelő hangokat vettük át, és látni van, hogy tesznek ide ezt vagy azt, attól, hogy a nyelv igen nagy részjét rejik, ezenkívül substantívók rakódnak ki tőlük, főként madárnamák, de egyéb mások is. A maradta indogermán és germán hangmímelő hangoktól rekkentettük a nyelvet, ahogy: kárka, kárunk, károgály, kárvaly, herka, herkály, hergár, herejgár, hereba. A probléma az új-ónemmagyar makogással az, hogy igenstak bírja az indogermán hangmímelő hangokat, na jó nem az összeset, de igen jól bírja, de a substantívok, ahogy a madárnamák nagyon nagy részje szláv vagy egyéb.