Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál a hív hangot, ahogy erről már volt beszéd, vesszük át újra, attól, hogy utóbb a hangmímelő hangoknál volt a beszéd a hív hangról, most a hív-ot és ennek új-ónemmagyar halandzsájit újra rekkjük, attól, hogy szelentni kell a hangmímelős hív hangot attól a hívtól, anatól később az új-ónemmagyar zagyva új hangokat, libernyák, dúrgerni való hangokat rakott ki. Ha ez volt, úgy írunk egy példamondatot, ahogy rakelünk egy összetett hangval is, ezt átírva ősmagyarra, rekkve, hogy az összetett, összerakott hang egy totál bullshit halandzsa, új-ónemmagyaron, stak ősmagyarul raktaga.

Lektion82-A hív és a bullshit hangjai, ahogy egy példamondat.

Hangok: hivatal, ahogy emberta, embertáj, omberta, ombertáj, embarta, embartáj, omberta, ombartáj, ahogy hivatás, továbbá erejdár, rakó, lagu, rekk, lagurekkár, embír, ombír, ambír, épbír,embéra, vígul, víhered, ihmát ígél.
Dúrgerni való hangok: hivatal, hivatkoz, vitatkoz, imádkoz,barátkoz.

Példamondat: erejdárrakó lagurekkárjának embertájja herkül.

Hivatal: ez egy nyelvkakilási halandzsa, ez új hang, nem a magyar nyelv részje. A hivatal egy sklavenaufstandi hang, attól, hogy hogyan is vélik ezek a libcsik, hogyha már mekegnek, úgy az ember ugrik? Hát hívnak és hivatnak! És? Ennyi erővel mekegály is volna! Ez a hang így unterbewusst olyat sugalna, hogy neked ugranod schuld, ha ezek a mekegályos Fuzzik hívnak, vagyis mekegnek.

Hív: etimológia bizonylosza.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a hív hang vagy indogermán hang vagy germán, de fingár sohase. A hív hangot ki is kell vennünk a fingárnak makogott hangoktól, attól, hogy a szamojéd kierap egy igenstak bullshit etimológia. A hang igenstak hangmímelő vagy arányló hang volna, az indogermánnál dubb etimológia is volna rája. Az egyik ilyen a szó-szav jevevényhangok árja formája, ahogy huvé vagy hávate az indogermán ghau stumától, rokonja a germán guda, gudja hangok, vagyis a Gott. Bár mi egy kei stumát rakandnánk ide, ez volna mondjuk germán hátan, haitan, vagy a német heissen hang, a germán forma igenstak arányol az árja hangra, mondjuk árja hváyati-ra. A germán hang is bizonylosza, vagyis a német heissen. Egyesek a kíván rokonjának mondják a hív hangot, és ez a feltevés se volna rossz, attól, hogy a kíván a gähnen-től ered, ennek van h-s formája a hiány, ahogy hiátus is, és a ghé vagy ghau stumától ered a germán hang a geyja és a giegen, ezek schreien. Formailag rakta hang volna az indogermán káu stuma is, erről már volt beszéd, hogy ettől ered a germán huwó és a heulen is. De az is volna, hogy stak egy szimpla hí-hé hangtól ered, ahogy hé.

Ranakeredva: az etimológia bizonylosza, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az opciók:
-árja huvé, árja hávati, indogermán ghau stumától.
-germán haitan, talán ennek rokonja az árja hávati.
-indogermán kau stuma, ahogy heulen.
-indogermán ghé, ghau stumák, ahogy kíván, és a hiány, germán gey és giegen, schreien.
-a hey, hej, hé, hí hangoktól.

Ha így a hivatal egy libernyák-diktatúrikus hang, úgy hogyan volna egy hang, ana egy institutot rekkne, és ez az institut embereket bírna? A német Amt előlagujára az ember vagy a barat verbtől, baratár, barát hangoktól volna egy hang kirakni, ana nem bizonyos hogy ősmagyar, stak most kirakunk egy hangot a libernyák hivatal lagujára.

Más hangok egy institutra: emberta, omberta, embertaja(embertáj), ombertio(ombertáj), embarata, ombarata, embaratja, ombaratio(ombartáj).

Az ember etimológiájáról volt már beszéd, hogy bizonylosza, nem igen van rakni, hogyan is kell rakni, attól, hogy látva, az ember két résztől rakód, az egyik az em, a másik a ber, vagyis bír, indogermán beran stuma.Az indogermán és így a magyar nyelv rekkint az em az heben, magának venni, ahogy mell is, indogermán me és mel stumától, tengely rekkint: em-om-am.Már volt róla beszéd, hogy amalni, annyi ahogy dúrongni, nyomni, az om hang az on hang m-es formája, ettől ered az omol hang is. Ha az on hang m-es formája az om, úgy az om azt is rekkja, hogy neben, onto, nál, ahogy umher. Az ember hangnak így vagy úgy politikai karakterje van, a ber itt baru volna, úr, de raktán nem baru, hanem e-s formával van írva, attól, hogy embernek volna baruja(úr), de embaru-ként is volna rakni. A ber és a baru om-val és em-vel totál mást rekk, ember volna felvett, felbírt, em(el)bír, vagy így embír, om-val azt rekkná, hogy umherbír, umher ber, baru. Így vagy úgy a hang politikai, em-vel vagy om-val azt rekkné mondjuk hogy Member(de a két hangnak dolga nem van egymással). Az ember hangnál nem vélném, hogy az em egy torz formája volna az ina, innen hangoknak, de az indogermánnál van rája példa, ahogy mondjuk a görög embrió-nál, stak a brió itt indogermán breu-tól ered, vagyis annyi az embrió, ahogy Braten in der Röhre, Inbrunst. Ha a bír ber formájától módosítjuk embérre az embert, úgy máris mást rekk a hang, ahogy embér, attól, hogy a bér az fötus, ahogy barna is, vagyis Kind, így ez volna már embrió, stak nem innen, hanem fenn, em-vel, magajánál bér, nem kint. Ettől az etimológiától nem volna az ember hang, ennyi erővel a macska is ember volna. Az ember hangnál rendesebb volna egy embero, így volna hímnemű és neutrum, a bér nőnemű béra, de így rejed, hogy olyan hang, hogy némber nem van, attól, hogy a bero, nem barus, stak hím volna, így nem van ana embero-nak mondani, úgy hogy ana partikel bírva van, ettől barma, úgy sohase vál embervé az ana partikel, a nő. Ha az ember hangot nőneműsíteni véljük, úgy nem a bero, a barus a raktaga hang, hanem a bér, béra, embéra, attól is, hogy a rekkés azt regya, hogy az ana partikel inkább bér.

Ígyhát a hangok:
Emberta: em-ber-ta, az em partikelre, ahogy fel, emel, rakód a bír ber formája, erre a ta múltidejű partikel, így azt rekkja, hogy ember-vel versehen.
Embertaja,embertáj: em-ber-ta-ja, ahol a ja az indogermán és germán possesív és kausatív-presenz.
Omberta: a fenti logika, stak om partikelvel, nem on-val, így is umher.
Ombertaja,ombertáj: om-ber-ta-ja.

A két formától verb is ki van rakni: embírni, felemelni, em(el)bír, ahogy ombír, vagyis umherbringen, herumbringen,ombírongani, herumberan. Itt az ősi embír verbet nem keverni a már átvett épbír verbvel. Ahogy ha van emel és omol, ahogy amal, úgy ambír is, arra bír, tova, a másik antora, antora vagyis.
Ígyhát itt a verbek:
-em(el)bír.
-om(ol)bír.
-am(al)bír.
-épbír, vollziehen, antonak bír.

A másik formáció volna, ha bar-val mondjuk, stakhogy nem baru-ként, attól, hogy szelentést látni tenni kell az ember-nél és baru-nál, attól, hogy az alna ember, az összes ember baru, de az embernek van baruja, nem bírója. A bíróról volt már beszéd, hogy libcsi hang, az ősmagyar raktár, így a raktárbaru bír emberek ta vagy omberek ta. A barat kausatívos verbtől kell így itt rakni a hangot, ettől a barat-tól(zwingen is, lieben is) ered a baratár hang, erre dúrgerjük a barát hangot. A barát hang etimológiája bizonylosza, a magyar a bír stuma flektált formájától hallja, to vagy itt at kausatívval. A magyarnak így a barát a baratár, ez bírongó, bíró, vagyis az akivel együtt bírunk, így e hang is politikai. A barat verbtől túl hosszú volna kirakni a hangot, ahogy baratta, így inkább maradjunk a a bar stumánál:
-em-bar-ta.
-em-bar-ta-ja.
-om-bar-ta.
-om-bar-ta-ja.

Hivatkoz: ez a hang már-már nyelvkakilási hang, ahogy németizmus, nem egyéb, ahogy a német berufen sich átrakásja. A sok koz-os verb siches verbként, ahogy ennek terjedésje nem egyéb, ahogy németizmus, hogy ezekkel a formákkal mondjuk, ahogy az is, hogy nálunk van ilyes is. A koz-os verbeket nem bírem, eredetje nem bolos, attól, hogy a z hangot itt se rakjuk, hogy most ez itt t vagy sz, a k az a germán k. A siches verbek magyar formái mondjuk a kül, germán k és indogermán ul, ahogy mondjuk az ed indogermán kausatív-presenz, vagy germán k és ed kausatív-presenz, vagyis ked. Az olyan verbek ahogy imádkozik újak, attól is, hogy az ihma nem Gebet, nem bitten, hanem beszéd, ahogy németizmus, itt libcsizmus is, a sich vagy für(erről már volt beszéd). Az ilyen hangokat fel kell bontani, azt kell mondani, hogy ihmát igél(beszél), attól,hogy talán, most a magyar formánál vagyunk, van rokonság indogermán uek és az indogermán eugh stumáknak innento. Ez fennáll más egyéb koz-so verbnél is, ahogy mondjuk vitatkozik, ahol a víta nem egyéb ahogy egy tenkő, ta-val, vagyis ki van víhva, így raktaga stak a víh verbet mondani, attól, hogy a víta totál más. Így a vitatkozik hangot dúrgerni kell, lagujára rakni, hogy víhgulnak, vagyis vígulnak, attól, hogy a víg hang is a víh stumától ered, az ul itt sichesnek is van mondani, de raktaga volna, hogy víhered, ahogy mondjuk weigern az indogermán ed kausatív-presenzvel. A vitatkozik egy új hang, de már itt is látni van a totális mentális szakadás, hogy az ősibb vígul hangot nem rakjuk, ezt pozitívnak veszik, ideszarnak egy új hangot a vitatkozik-ot, ezt már negatívnak. A barátkoz is egy bullshit hang, attól, hogy véve volt, hogy a barát az baratár, ennek hallja a magyar, nem bratyi, így nem bratyizás. A való az, hogy nekünk ilyen hang nem is kellene, attól, hogy, ahogy már írva volt, a Freund nem barát, baratár, attól, hogy a Freund a prá indogermán stumától ered, rekkésje bír(na így talán igen), lieben, így schonen. A magyar a rakantát nem rakja, attól, hogy mi magyarok attól stak leszúrjuk a másikat, így a barát, baratár egy politikai hang(úgymond, nem modern politikai).

Regály: ha mód van rá, úgy ősibb, rövid verbektől rakjunk ki hangokat, egyéb hangokat nem kell tovább szarni, attól, hogy a továbbszarás kidúrongja a magyar nyelvtől az ősibb hangokat. Egy hang ne vanjon objektívtól, ahogy monduk a szögez(erről volt már beszéd). A németes koz-os hangokat is szedjük szét, ha van rá mód objektumra és verbre, vagy a stuma egy ősibb formáját mondjuk.

Ősibb alternatíva: kalkül, herkül.

A német rufen, ettől berufen sich egy hangmímelő hangtól ered, vagyis a herep-től, a magyar her stumától is, ahogy hereg, hereng, herken, herkel, hereb... De magyarul alternatíva volna ide a herk, nem horkan verb is, germán herken-harken. Itt pont raktaga laguon van a k hang, a germán k hang, ahogy ettől a sich-es ked és a kez is, de mi most itt az ul-val mondjuk, indogermán ul, az el-ol-al egy formája, ahogy herkel is, stak siches, van bőven a germánnál, de bővebben a latinnál.

A másik ősibb alternatíva:
Indogermán gal stuma, magyar kal-kol stuma:
-Kal-kol stuma.
-Kalapni, kalompolni:német klimpern.
-Kalapatni: kalapatja, kalapács.
-Kalt, kolt, kattog, kótog: germán kalt-kolt.
-Kótog: talán ettól ered a kócsag hang, de inkább hergár, herejgár.
-Kalagni: német klagen.

A fentiektől látva a kal-kol, de inkább kal, ősi magyar, ahogy germán stuma, így az ősmagyarnál kalag is volt, vagy Klage. Mi most nem g-vel mondjuk, hogy kalagul, hanem k-val, attól, hogy ettől a k-s formáktól ered a későbbi siches ked-koz, önállósulva, így kalak(klacken) ul-val, így kalkul vagy kalakül.

Hívatás: erről nem írem sokat, de volna, rekkni, ide stak annyi nakta, hogy ezt a hangot dúrgerni kell, új-ónemmagyar, németizmus, ahogy vallásos is, eredendően vallási, Martin Luthertől.

Erejdárrakó: új-ónemmagyaron lovagkirály.

Lovag, ősmagyarul erejdár.

A lovagol hang egy bullshit hang, ez így rejed magajától, attól, hogy a ló az indogermán leue stumától ered, vagyis az anat lovatnak, lopnak. A substantív, ahogy lovag még oké is volna, de a verb, hogy lovagol, már nem. Az ilyen hangkirakást nem bírem, hogy nem a stumától beszélnek, hanem a Begriff-től, vagyis veszik a ló hangot, ettől a lovag-ot, és nem a hangtól, a stumától rakják a hangot, hanem a Begriff-től, hogy lovagol. A lovagol nem egy ősi hang így, egy új hang, egy halandzsahang. De ha nem ősi, úgy hogyan volt az ősi? Az indogermánnál se van, nem bír egy egységes erejed, reiten verbvel. De ha a magyar nyelv germán nyelv, úgy az ősi nem a reiten volt? De igen! A reiten etimológiája bizonylosza, de igenstak ez is az er-ár stumától volna, itt erejed. A germán rídan, reiten hang, így egy volna a germán ríd, vagyis erjeda, az ősmagyar Bach hangval, így magyarul a reiten erjedni, ahogy az erjeda is erjed.

Az utaz hang is egy új hang, nem ősi, egy totál bullshit hang, ronda is. Az út-ról volt már beszéd, hogy az indogermán uegh stumától ered, a vándelésje: ueghat-véghat-úghat-úhat-út. Az utaz hangnál a z itt t-nek kell vannija, de ez a z már stak a német után van a magyarnál, attól, hogy a z-s hangok németizmusok, a kausítív t vál a németnél z-vé. De ha átírem eredetire, nem is igen rakem, ahogy: véghatat, véghataz. A magyar nyelvvel, de inkább az új-ónemmagyar nyelvvel, makogással ez a baju, ezek a bullshit hosszú, forciert, áttétes hangok, ahogy lovagol, utaz. Nem is studa hogy fingárnak nézik a magyart! Az ősmagyar hang erjesz és erjeszed volt, ahogy a német reisen.

Ranakeredva: ha a magyartól dúrgerjük a magyarlosza evez hangot, ahogy a begriffliches lovagolt, ana totál halandzsa, ahogy az utaz hangokat, úgy az ősmagyar az er-ár stumától rakja a hangokat:
- árajt: rudern, áradni tenni.
- erejt: verursachen, rudern.
- árajtra: tenkő, anaval árajtanak.
- erejtra: tenkő, anaval erejtenek, verursachen.
- árajtár, erejtár.

-erjed, erejda: folyni, Bach.
-erejedni: reiten.
-erjesz, erjeszed: reisen, auferstehen, ziehen(a kelt hang jevevényhang, így dúrgerni kell).

Király, ősmagyarul rakó(rex): a király hang szláv vagy ki a fene rakja, hogy ez volna-e a Karl, de ősmagyarul totál más van, attól, hogy a király és a rex nem egy és ugyanaz. Ősmagyarul azt mondjuk, hogy rex, vagyis rakó, az indogermán és magyar ar-ra-re stumától, attól, hogy ez a racionális stuma, úgy ena rakó rakja a materiális rejákat, rejáliákat, ahogy logikailag is rak, attól, hogy ER az intelligent.

Antoranakeredva, a két hangot, ahogy erejdár és rakó, összerakva:erejdárrakó.

Lagurekkár, lagurektár, Statthalter, nem helytartó, vagyis Lagerecker, Lagerektor ősmagyarul.

Hely, helyez: a hely etimológiája bizonylosza, talán rokonja a Heim hangnak, így a hű-nek indogermán kei stumától. A hely hangot így dúrgerni kellene:
-Legu, lagu a tengely, dungely rekkint:
e-é--o---o---a-á
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
A dungely rekkint a beszélő múlt vagy hogy a fene stak a-val van, nem ta partikelvel, ahogy a vesz-től vasz, és veszta, vagyis:
-Leget,vesz.
-Lagat, vasz.
-Legetta, veszta.

Rekkni, nem vizsgál:
Tart? Mutat? A tart németizmus(halten) de a tart az indogermán dar stumától ered.
A mutat egy jevevényhang, balti-szláv muj-tól, motat. Magyarul a ra és re stumától, a rak flektált formájától mondjuk, hogy rekkni. Ha rekkem a karut, úgy az rekkettvál, vagyis gerade, így ez a wofür halten is, így racionális. Mondjuk azt: raktának rekkem, nem jónak tartom. Ha a karut rekkem így zeigt, és a nak raktányval(rektion) wofür halten. Ezt a hangot mondjuk a bullshit jelentés laguján is, ana máshol regu. Ha rekk, úgy racionálisan bedeutet. Ez a hang van a segít laguján is, ana jevevényhang, árja-iráni sanknoti, sociti. Ha rekkés van, úgy raktává rakás, egyenesítés, vagyis így támogatunk mást, a rejku így rekk.A rekk-rak egy flektált o-s formája a rokon.
Vagyis:
-rekkni nak.
-rekkni ra.
-rekkné thé.
De ezt a hangot mondjuk a jevevényhang, vagy libcsi hang, a kutat helyett is, ana etimológiája bizonylosz, volna ku stumától, ahogy kút, germán kút, vagy a szláv kutati. De magyarul a studieren, evaluieren a rekkni hang. Irány? Az irány etimológiája bizonylosz. Dubb stuma is volna itt, ahogy az er stuma egy kurka, korcs formája, vagy az uer, ör-ir egy formája, vagy talán az ar stuma, vagyis a ra és re stuma. Ha az irány az arány, úgy volna az ar stumától. Az arány így annyi ahogy nakrekkni, vagyis a-ran-ja, a ra és re ana-val, ranni, vagyis az ősmagyar machen hang. De sokkal inkább rakni van a ra és re stumától, a rak stumától a raktajang. A raku egynek innen Reihe és Weg is, hisz racionális, ahogy mondjuk: a rakta rakuja.Ha valana így racionális, vagyis líneráris, úgy rakta, raktajang. De ha rekkem a karut úgy raktajangot rekkem.
Így magyarul a Kompass az ena raktajangrekkár.

Anto.

Ennél a lektionnál ígyhát újravettük a hív etimológiáját, ahogy rekktük az ettől kirakott új-ónemmagyar hangokat, ahogy hivatal, hivatkoz, hivatás. Ezeket a hangokat dúrgertük. Ősmagyarul egy institut az emberta, embertáj, omberta, ombertáj, ahogy embarta, embartáj, ombarta, ombartáj. Rekktük a verbeket, ahogy embír, ombír,ambír, épbír, ahogy leírtük, hogy olyan hang nem raktaga, nem van, hogy némber, attól, hogy ember sohase nőnemű, stak embéra volna vagy ombéra, vagyis ha embéra úgy egy volna a fötussal is. A hivatkoz laguján írtuk a herkül és a kalkül hangokat, anak ugyanstak volnának ősmagyar hangok.

A példamondatnál újra rekktüka lovagol hangot, ezt dúrgertük erjednire, ahogy az ősmagyar Ritter hang az erejdár, a király hangot is dúrgertük, az ősmagyar rakó-ra, rex-re, úgy az össetett hang erjedárrakó. A hely hangot dúrgertük, ősmagyarabb a lagu, a le stumától, legni verbtől, a tart hang germán volna, de itt dúrgertük a rekk-nire , ahogy a tartót a rekkár és raktárra, úgy az összerakott hang rakód lagurektár, lagurekkár.