Ento:A magyar nyelv indogermán és germán nyelv,nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri.

Raku és stuma, nem alap:Alap hang nem van, ez egy nyelvszarítási hang, az al hang egy rossz perspektíváját erősíti. Van ugye az indogermán e stuma,rakódta e(itt, id, így, én, egy) és rakódta az o, az ott, az onnan, germán ennan, és rakódta az a, ahogy a és az.

De lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng):
E---o---o---a.
Ena-ona-ana.
Em-om-am.
El-ol-al.

Az al rokonja az át, ato, indogermán a-val és to-val, ahogy az ott-innen és az itt-innen is, indogermán ati-eti. Az át to-val van, az al l-vel,ahogy a fenti dungyeltől rakni van, hogy így az al jenseits is, és így van rakni alles is.

Olyan hang, hogy lényeg nem van, nyelvszarítási halandzsa.
Az ősmagyarnak innen három hang volt:
1. A raku, a ra és re stumától, ez a racionális, erre raknak, ez a Grund.
2. A stuma, a steu stumától, csu, ahogy ettől a csunk, csánku, csup és antsó hangok is. A stuma raktányja a stupem(csupem) a stumát.
3. Az ühgy: ennek az etimológiája bizonylosza, de az ihma rokonja volna, ez a Wicht, germán wihtja. Az ühgy így a beszéden, az igén át vál, az ihmán át.

Az elő volna vor, de az al, az inkább stak al maradna.
Ahogy:
-ina
-ona(onnan)
-ana(A mi az ana, nu, ni kurka, korcs formája, ahogy az újkurdnak innen, a perzsa-zazaki na ni, nu vál me,eme az újkurdnak innen. A perzsa-zazaki na-ni-nu az indgoermán ana, ez a magyarnak innen a domináns: hwannan, a honnan, ennan, az onnan, az enek a nak-nek, ír aig-icc, nach-noch, nál, és az ut-ana. És így nem van mint se,hwa-ho-ha-val kell mondani a hangokat.)
A legraktább volna, ha az ana ina vagy ena formáját mondanánk unten-nek, vagyis inetten, enetten, nieder, nieden.

Vagyis:
-i-na
-o-na
a-na

De ha leszakad elint úgy rakód:
-ni
-no
-na

Ranakeredva: Így olyan hang, hogy alap nem van, stak a nyelvkakilás szartaja ide, az al perspektívája nem rakta, hisz ha a dungelyt látjuk, úgy az látjuk, hogy az al a túl, jenseits, ahogy arra, és így a lentre vagy a lent-et az el stuma le-s formájától mondjuk, vagy logikusan, a rakta perspektívától, a benn-től, binnen-től, innen-től rakód in-to, vagy ha elint az i szakad úgy nito, vagyis nieder, nitra.
Nem ellen, hanem anta vagy alna.

Ellenség?Nem, hanem antanda, ahogy antant, vagy fájand.

Ellen? Vagyis nem, hanem alna volna, vagy aljan. Az el hang az rekkja, hogy az elnek, ennek, nem hogy annak, de így az al volna a rakta hang. A germánnál vál, vagyis így magyarnál is, de inkább germán-németnél az al el-vé, ahol már nem rakták, hogy e és o és a van, hanem flektált az a.Így aljan vagy Alien a hang. De a fentiektől magyarul úgy mondjuk, hogy gegenüber, hogy anta datív, annak anta vagyis.

A vég etimológiája bizonylosza, de azt már írtem, hogy az összes indogermán és germán így magyar v-s hang az indogermán au-ue stumától ered, vagyis va-vá, ve-vé. Innen két hang volna, vagy az indogermán uegh stuma, ahogy végatni, nem vezet, a vezet szlávos hang, vagy az uei, vagyis íj stumától az ueig, a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, az indogermán és a magyar nyelv rakupartikelektől rakód, így a már volt gho partikelvel rakód a kát hang.
Magyarul így végat vagy uhat és uhad, nem vezet, de a vezet hangra a germagyarnak inne, az ősmagyarnak innen már rekkni van, ez a hang vettaja ina ezt a helyet.Az uegh stumának van h formája is, ahogy az út, itt ez vé-gho-to, ahol a vé hosszú ú-vá vál, a gh h-vá és vész s marad a t a to kausatív-partikelhént. Arányelenő váltáson megy át a vál hang is, ana:vé-gho-ana-se-el(al), vagyus vohnszol vagy uhanszol, ahol az ana-se szakad így az kettő-vé vál, ahogy mondjuk az ír és brit nyelveknél, így a váll a véganszeló, vonhszoló.
A vég hang így volna az uegh stumától vagy az íj hangtól, uei stumától, ahogy émely, imboly, a germán wimbel, vessző, vagy viskó, éber hang is, ahogy vibr, stak itt a vé-ve hosszú-vá olvad összeahogy é vagy í, ahogy ín is.
Ena-ona-ana partikelek: ez annyit is tesznek, hogy va, mondjuk bírva, bírna, barna, a Kind, ahogy presenz partikelek is, ahogy dohonkelan. Az összes magyar hangnál ahol n hang van ott ez van, vagy nem magyar, nem indogermán hang. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a magyar hangoknál az n folyton ez az n.
Erre példa mondjuk a nyak hang a germán huneik, vagy a kony, germán knei. Itt van az indogermán ge,gei vagyis germán ku stuma, erre az ana presenz rakód, és erre a ja kausatív-presenz, így rakód kuny. Az n hang itt az ena-ona-ana partikel. De az ny-ról mindjárt.

Az ena-ona-ana namaelők is, az ősmagyarnál, ezt rekunstruáltem az ősmagyar namaelőknek, példa:
-ena baro: a bír flektált formájától, bar-tól baro, az úr, ősmagyar hang.
-ona barna: ez neutrum, o-val, ahogy a dungelyen.
-ana barma:anya barma, ana barma, nőnemű.
A mi az ana, nu, ni kurka, korcs formája, ahogy az újkurdnak innen, a perzsa-zazaki na ni, nu vál me,eme az újkurdnak innen. A perzsa-zazaki na-ni-nu az indgoermán ana, ez a magyarnak innen a domináns: hwannan, a honnan, ennan, az onnan, az enek a nak-nek, ír aig-icc, nach-noch, nál, és az ut-ana. És így nem van mint se,hwa-ho-ha-val kell mondani a hangokat.

A vég így szleng, így magyarul azt mondjuk, hogy anto.De lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng):
E---o---o---a.
Ena-ona-ana.
Em-om-am.
El-ol-al.
Az a van tova, ez az indogermán na-nu-ni-vel, ana a domináns a magyarnak innen. Az ana-ra rakód a to, vagyis az itt to részje mondjuk, rakód:
- Ento: elint, Kopf, ana-vel mondva el helyet, hogy elint, előtt.
-Anto, anato, vagyis gegenüber is, vagy Ande, így nem Ende.
-Onto:neben, bei, vagy on, ahogy házon s to, vagyis ott.
De az etimológia bizonylosz, hisz a va-vá, ve-vé stumától is duadna vanni egy hang indogermán gho-val, így volna vé gho(engem, téged, japán go is ez volna).
De az anto is maradna, ahogy a vé gho is volna mondani: ana to vé gho is. Ezzel az ana-to-vé-gho-val is sokat volna mondani, hisz rakjuk, hogy: ana rekkja, hogy a-na, arra, to a to partikel itt az ott, a vé itt táveredés,a gho az erősítő partikel, de ezzel az erősítővel mondani volna hogy ig, ahol talán ez ettől ered, vagy az is hogy mög, hisz a mög gho-ja is ez a gho, itt hénten, kinten, hinten rekkésje.

Verseny? A hang etimológiája nem rakta, bizonylosz,de nagy a sansz, hogy a latin versus hangtól ered, ígyhát ez egy értelmetlenségi polkorrekt libernyák hang. Nem a ver-től van, hanem a versustól. De rakjuk ezt? Nekem ilyen hangem nem van, én ilyet nem teszem, libcsi-kapcsi hang, olyan ahogy az ellenség is.
De van nekünk fáj hangunk, stumánk,ettől az ősmagyar volt a fájogda, a Fehde, a fight. Én csak ősmagyarul rakem magamat regyni, beszélni, antsóhogy nem, hisz én azt akarem mondani, hogy fájogda. A verseny hangot nem ismerem, bullshit, dúrgerni kell, libcsi hang.
Ez áll az ellenség hangra is. Hát vahn fáj gyökünk, germán fei, úgyhogy fájand az ősmagyar, nekem csak ez van.
Ígyhát a fáj-tól: fájogda, fájand és nem fájdalom, hanem fájma.

Az el-ol-al stuma:
-El: Az el stumának is van eo-s rakkásja, hisz az e hangtól ered az enni, t, indogemrán ed, s ettl az eo ige is, germán és görög is, ettől ide és itt, így idő és itt. Az el stuma ana presenz-vel elan, ahogy örmény elanim.
-Ol: Az ol stuma a roadás, és oldal, ahogy om, ahogy omol. Az ol-tól ered az olt, ahogy latin oleo, vagy a görög hang: https://en.wiktionary.org/wiki/%E1%BD%84%CE%BB%CE%BB%CF%85%CE%BC%CE%B9.
Ahogy az ol-tól ered a germán ulm, olm, róadás, hisz ol, ígyhát ősmagyar olma, ol és ma partikelekkel.
Al stuma: Az al-tól ered vagy az el-től az élni ige, el-al stuma, ahogy al is, a jenseits.
Onto: Az indogermán l-vel enteredő hangok 80 százalékja az el-ol-al stuma l-s formájától erednek, így a magyarok is, ennek formái:
-Lei stuma: ez a lé stuma, nem fingár, hisz indogermán így magyar, ahogy ettl a lék, magyar hang, hisz germán, ettől a lép, ez se szláv hanem magyar és germán, ettől a léha-léhány és léhma, ahogy leihen, és ettől a léma is, ahogy Leim, lötty, lédű,germán leidu, talán ide a lassú hang is, germán lasiw. A stuma itt problémás, hisz úgy is volna rakni hogy le és i de az ei az a ja is, a kausatív-presenz possesív.
-Le: leng, lebeg, ahogy indogermán leb-lob, magyar, germán hangok.
-Leu: lo stuma vagyis, lotyó, lom, lomha, lop, ló, vagyis lova, lonó, lovana,losz, nem laza, lomb, lomp, lompos vagyis ide vagy a le-nek, ahogy log-lok.

Anto: A fentiektől látni van, hogy a magyarnak van egy indogermán stumagrammatikája, ahogy ott van az e-o-a hangok, ettől az el-ol-al, és ettől is igék és főnevek, úgy az l-s forma e-vel is van, van é-vel vagyis ei-vel, és van o-val vagy eu-val. Az indogermán és így magyar l-s hangok 80 százalékja erre a stumara megy o rekkések:
-lei: folyás, ragadás, szelémás, schleimig, eredés, vannak a-s formák is, ahogy lacus, latin láma.
-le: le és hajlás, biegen.
-Leu: lo, szakajtás.
A magyar nyelv grammatikája így indogermán, az l hangval enteredő hangokat így az el-ol-al, le-lei-leu stumáktól szelenteni nem van