Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri, így olyan nem van, hogy a tű és a tő hangok fingárok volnának, hanem indogermánok, de bizonyloszák, hisz nem olyan magyaros hangok. Ha a tű és a tő hangot harjantunk, úgy ranakered a raktányos regyó, Rede mit Rektion, erről van majd a regyó.

Lektion48.A tű-ről, vagy stikjaról, a tő-ról avagy stunku-ról, és tűélés, vagy stikjastikós vagy akloakos.
A tű-ről.

A tű hang etimológiája bizonylosza, nem rakni, hogy az indogermán stei vagy steu stumától ered, hisz a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de azt se, hogy egy volna-e a tő hangval. A tű így a stei stumától ered, de nem igen magyaros, hisz a magyaros forma úgyírva csi-csí, sti, stá, sta. A regályos hangováltásról volt már beszéd:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/07/13/lektion13_-regalyos_hangvaltas_ahogy_az_st_az_ugyirt_cs
A tű hang így volna:árja tívrá vagy árja tejaté, tej, tev. Ahogy írva volt, a tű hang így nem magyaros, hisz a sti, stá, sta stumák prevaliernak, a tű izolált hang volna, nem rakni így, hogy germán vagy más indogermán-e. Ha így a sti-sta erősebb stumák, úgy a tű hang helyett volna inkább stikja, ja kausatív-presenzvel és possesívval. A tű hang német rokonja volna így a DIstel, d-vel, s nélkül.
A sti-sta-stá stumáktól erednek:
Stak: úgyírva csak, germán stak.
Stikó: úgyírva csikó, Spiesser.
Stákány: germán stakna, staknja.
Stihály: germán stihel.
Stikló: germán stikló.
Stík: etimológia bizonylosza, de igenstak a stei stumától eredne.
Ösztöke: a hang nem magyaros, szlávnak mondják, de a szláv hang stumája igenstak a steik stuma volna, vagyis Stecken itt, így a ranakeredva az volna, hogy a hangot stekkónak mondjuk, itt kt k-val, ahogy rak-rek-rekk, így a flektáláson át szelenda rakód. Az ösztöke és ösztön hangokat dúrgerni kell a magyartól, az ösztök hangot a stekkóra, az ösztön hangot totál.
Példa:
Stákány: hosszú á-val egy k-val.
Stikó: i-vel és ó-val.
Stekkó: e-vel és két k-val.
Stéki, vagyis úgyírva cséki avagy stikja, stékja: tű. I-vel stéki naknama, ja-val inkább substantív.
Stihal: nem stihály itt, és rekkné, hogy boronka, vagyis steil. Ha a bor stumától boronka steil, úgy asszociációsan a stihal is boronka, így a boronkának volna egy Seitenstückje, hogy asszociáljunk, és egy rendraku rakódjon, ahogy egyéb hangoknál is.
Egyéb opptionok:
Stehó: a magyar csehó hangot jiddisnek mondják, de a magyar itt ezt a hangot a sti-ste-stá stumától hallja. Ha a stie stuma e-s formájától az ember stek-et mond, ahogy stekkó, és a k -vá vál, úgy stehó rakódna. De egal, magyarul ez a hang is rakta volna így, így rakva.
Ranakeredva: A tű hang egy indogermán hang, nem fingár, de nem igen magyaros, így dúrgerjük, helyette a stikja, stékja hangokat mondjuk, ahogy dúrgerjük az ösztöke hangot is, helyette stekkó hangot mondunk.

A tő hangról: a tő hang se magyaros hang, igenstak az indogermán steu stumától ered, s nélkül, az ű it úgy rakódna hogy az eu ő-é vál, az ei , ahogy stei stumánál, ű-vé, eu az ő, ei az ű hang, így igenstak nem volna a tő és a tű hangok egyek, hanem ahogy írva a tű a stei-től, a tő a steu hangtól ered.
A steu stuma:stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.

Ranakeredva: a tő hangnál is ugyanazt tesszük, anat a tű hangval, vagyis itt a stikja, stékja hangokra írtuk át, magyarosítottuk. A tő hangra ott volna a stukku, csukku úgyírva, vagyis a Stock, de az is volna, hogy stak stunkut mondunk, úgyírva csunku, hisz ez volna így a tönk hang, de az nem kell, ha van stunk és stuma hang.
Csuka: A csuka etimológiája bizonylosza, de itt a magyar a steu, stu stumát hallja, így igenstak az is volna, hogy a hang nem szláv, ahogy nem szláv a studa hang se, vagy nem török az ostu, ostúh se, hanem ez stuka, hisz a magyar nyelvnél elint az st az úgyírt cs hang. Így volna, stuhé, stuha, stuka, stuk, stukken, stúch, stukku, stunku. De az etimológia bizonylosza, kérdéses, hogy az u nem stak később rakodott volna-e le oda? Példának vegyük a csemete hangot, ezt magyarul, regályosan stemetének kellene írni, de ettől van más forma is, ahogy stimota. Az i hang a stij és sti-stá stumáknak van, az e hang igenstak gyakori, hisz sok a ste stuma. Magyarul van a stomó, de ez stimó is, a stíj stumától, ahogy stíra, stipa, stepű, így igenstak volna, hogy a hang stomota, úgyírt csomóta, stimóta, vagyis mondjuk az árja stimita. A stuma a steu stumától nem egy a stima hangval, ahogy stomó is, nem csima, a stuma a steu stumától ered, a stomó a stíj stumától. A csemete hangnál nem rakni, hogy most ősmagyar, vagy nem, vagyis regályosan st úgyírt cs váltás van, de bei Zweifelsfall raktát az st formának kell rejnünk.
Raktányos regyó, Rede mit Rektion.
A fenti mondást át kell írni így a fentiektől raktányosra, a mondás bé de: tűpontos és tűéles.
Az élés hangról volt már beszéd, hogy ez a hang nem fingár, hanem indogermán és germán hang, az él németül Ahle, gót éla, árja árá, ettől az árá-tól ered az ár, boreró,stikja, stikiló, stikentő stikja(raktányval ez is) de ezt dúrgerni kell, hisz stak egy ár maradna a magyarnál, ez az ár, az er flektált formája. Az él hang így a gót éla, de a további etimológia bizonylosza, hogy vajon nem-e egy kurka, korcs formája az aklo-nak? A német forma igenis azt mondaná, hogy az Ahle így akló volna:
Az ak stuma, ha dúrgertük az ekét, egrest és juhart:
-aka naknama, szúrós.
-akló.
-akma, ma-val.
-akna, az ak ana partikelvel.
-akaszt.
-akaszti.
-akor: juhar, egres.
-akos, akro: ha a kalász hang szláv volna, és nagyon úgy boljad, úgy vajon nem-e az ősmagyar hang az Ahre volna, vagyis akro, az ak-tól, ahogy akad?
Ranakeredva: Az él hangot dúrgerni kell, nem fingár, hanem gót, gót éla, de ez a hang egy korcs formája az aklo-nak.
Tűéles így magyarul: stikjastikós, stikjastéki, avagy aklóakos, akloaka.
A régi magyarok, az indogermánok és germánok, nem úgy beszéltek, ahogy ma, hogy a hangokat ide és oda dobálják, hanem raktányosan, ha van egy stuma, úgy azt rakják tovább indogermán partikelekkel. Nem úgy van, hogy vesszük a tű hangot, ez így stikja és erre egy újabb stumát rakunk, ahogy mondjuk az éles, ez így volna az ak stumától. Nem, nem és nem, ez úgy van, hogy ha mondjuk , hogy stikja úgy stikós, stéki, ahogy mondjuk, ha mondanánk, hogy tűtűves, de ezt nem, vagy ha azt mondjuk, hogy borda, úgy annak a raktányja bora, boros: borda boros.
Tűpontos: a tű hang így a stikja, de a stiki a Stich is, és ez Punkt is, így azt mondjuk, hogy stikjastiki, vagy na-val is oké volna, vagyis stikna vagy stákna, így volna: stikjastikna.
Anto: Ennél a lektionnál átvettük a tű és tő hangot, bizonylosza hangok, és az is, hogy egyek-e, de indogermánok és dúrgertük őket a stikjára és a stukku-ra és stumára és a stunkura, továbbá ennél a lektionnál is beszéd volt az él hangról, hogy indogermán és germán hang, de kurka, korcs hang volna az aklo-tól, így inkább dúrgerni. Ha ezek voltak, úgy a raktányos regyóról is beszéd, regyó volt, hogy ha van egy stuma és ettől egy hang, úgy a stumát rakjuk tovább, a magyar, indogermán grammatikával.