Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál töröknek mondott hangokat veszünk át, ahogy korom, karó, kóró, ahogy erre a korhad és korlát hangokat is, látjuk hogy volna-e ezeknek a hangoknak együttes stumájuk vagy se, ahogy alterntívákat írunk rájuk

Lektion83-A kor stuma, avagy korom, korlát, karó, kóró,korhad.

Hangok:indogermán korom, rekkés schwarz, germán hrum, ahogy kor-tól korom, ahogy sker-tól korom, harma, ahogy dohomáj. Karó, kóró, kéreg, haru, hara. Korhol az korhol avagy harhol? Haragni és heregni, avagy a harag az har-ago avagy her-ego, avagy germán harawén? A korlát kerlet vagy hasáb? A csorba, ahogy sarta, harta, harna, sarna, harva, sarva, hartota, hartta.Ahogy horonka, szekerenka.

A fenti hangokat töröknek mondják, de inkább bizonyloszák, sokkal inkább nem magyar, indogermán hangok volnának, de hogy többet mondjunk, arra rekknünk kell a magyar stumákat. A magyarnál a prevaliert kor stuma a ker-kor-kar stumától ered, germán, vagyis indogermán ger stumától, stakhogy a probléma, hogy vannak itt szláv és egyéb más hangok is, ahogy a karaj, ez magyarul haraj volna, ahogy a kard is, ez magyarul haru és hardu, a har, indogermán sker stumától. A másik indogermán kor-os hang az indogermán sker stumától ered, ez a magyar hor stuma, ahogy húr, horog, horp és egyéb hangok ettől.
Így:
- Indogermán ger stumától: ker, kurunka, kurak, kerék, kar, karima, karom, köröm, korsó.
- Indogermán sker stumától: har stuma, hartel, vagyis harcol, harap hártya és egyéb hangok.
- Indogermán sker stumától: hor stuma, horog, húr, horp...

A fentiektől látni van, hogy az indogemán jevevényhangok kar-kor-val enterednek, de a magyarnál a ker-kor-kar hangok az indogermán ger stumától erednek.

Korom: ha a korhol hangot a kor-kar, ahogy karom hangoktól teszik eredni, úgy a rekkésje így volna a koromnak; kaparás, lekaparás a korom, ahogy akceptálni is volna, ha ők a korhol hang etimológiáját így rakják ki. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a koromnál egy neutrum mo, de talán nőnemű ma partikelt hall az ember.

A korom perspektívái, hogy olyan hangoktól szokták kirakni:
- Bolja(Farbe).

Erre is van indogermán alternatíva, az indogermán ker stuma, erről már volt beszéd a szürkénél. Ennél az opciónál volna így a korom germán formája hrum, hrut a német Russ. A ker stuma olyat rekk, hogy dohonkela, schwarz, a k-s forma nem igen maradt fenn más nyelveknél, attól, hogy a germánnál h-vá vált, a zátemieknél sz-vé, habár ott van az árja kirmira. A török kurum hangot igenstak ettől az indogermán ker partikeltől mondanám, árja eredetű hangnak, vagyis a germán hrum rokonja volna.

Kenés, kaparás, szakítás:
- Erről már volt beszéd a hamu hangnál, hogy az etimológiája bizonylosza, de volt beszéd ennél a latin kinis-ről, a germán hnaus-ról is, ahogy a szak stuma alternatívájairól is.A magyar harmat hang az harma volna, de harajma is oké volna, ez az indogermán sker, skerei, vagyis haraj(nem karaj) stumáktól ered. A harmat hangot van mondani stak ma-val, úgy rokonja a szirma-nak, de ja-val is, úgy harajma.Ha láttuk így mondjuk a magyar hamu-t, a latin kinis-t, a magyar harma-t (germán, így magyar), úgy a vélés akceptálni volna, hogy a magyar korom stak magyar hang, a karom-köröm hangoktól vagyis azoknak oldalpárja. Stakhogy ott van az indogermán sker stuma is, magyar har stuma, szaker, ettől mondjuk a görög κορμός, ez a hang fontos majd a karónál és kórónál is. Ennél a logikánál, a sker stumától, volna így a korom az harma, harmat, mondjuk anat karcolunk a bogratjáról.

A korom opcionális etimológiái így:
- Indogermán ker stuma, ettől indogermán kormo, ettől a germán hrum. A török kurum hang igenstak ettől ered, egy árja hang.
- Indogermán ger stuma, ker-kor-kar stumák: kor-mo, germo, ahogy karom-köröm, így a krom a karmolástól van, a kaparástól, így a kormány rokonja.
-Indogermán sker stuma, szaker: ennél is a fenti a logika, de nem kormány, attól, hogy a kormány az krum, az indogermán ger stumától, hanem harmat.

A fenti etimológiáktól így nehéz mondani, hogy a korom most ez vagy az a hang volna, stakhogy a török hang az indogermán. Itt talán rekkne minket a karó és kóró etimoligiájának rekkésje.

A karó és kóró.

Ezt a két hangot töröknek makogják, de a magyarnak dolga volna-e a törökkel? Nem! Török vagy se a két hang, jevevénynek boljod, inkább szlávnak, az indogermán sker stumától, vagyis magyar har stumától. A karó és a kóró a kéreg hang, ahogy ez is szláv hang, más formái. A kéreg hang a szláv kora-tól ered, ennek rokonja a szláv karaj, magyarul haraj volna. A kéreg így hara, a har stuma a-val, ez passív nőnemű forma, vagyis azt rekkja,hogy a tevés eredményje nem haru(kard), vagyis: haru-val hara-ta hartni.A kéreg oldalpárja a sereg, germán scara, ahogy seru, saru a tevő, a Schere, ígyhát:
-haru, vagy harda, ősmagyar kard.
-hara: a-val nőnemű passív, a tevés eredményje.
-saru, seru: Schere, ahogy serpenyő is.
-sereg, sera, seru: sereg.
-haraga: hara-ga, vagyis kéreg.
-sera-go: sereg.

A karó hangot egy stukkó-nak mondaná az ember, vagyis Stock-nak, attól, hogy le van harva, ahogy harap is tovább, ahogy a latin caró(Stück Fleisch)=szláv karó, háncs, hántu, hara, magyarnál jevevényhang kéreg.

Onto: harag.

A harag etimológiája bizonylosza, fingár hangnak makogják, ahogy vogul, mordvin kor, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, dolga nem van a fingár nyelvekkel, ahogy stak indogermán-germán k-h váltás van. A fingár hang szlávnak boljad, a szláv korъ-nak, szláv koriti-nek, szláv kara-nak, cseh kára-nak. A koriti verb azt is rekkja, hogy tadeln, így az is egy rekkelés, hogy a korhol nem-e szláv hang valósan? Ezeknek a szláv hangoknak a germán formája harawēn. A fingár hangok szlávok ígyhát, stak úgy volna a magyarnak és a fingárnak dolga egymással, ha a harag a germán harawén hangtól volna, de ez bizonylosza. Bizonylosza az is, hogy a germán harawén verb, ahogy indogermán kar stuma honnan is ered. Talán hangmímemlő? Rokonja az indogermán ker, vagyis magyar her stumánák, vagy az indogermán kar stumának, ahogy ettől a germán hri, vagyis hír(Ruhm, híroma)? Vagy talán a hang egy formája az indogermán sker vagyis har stumának? A sker-től magyarul har, hár stuma rakód. Vagy talán egy új hang a magyarnál, és így vagy a hangmímelő her stumától, vagy a har, szakító stumától ered? A tar(tör)-zúz, ahogy taran-zeusen rekkéstől ered a német Zorn hang, vagyis taran, tören, verbként volna haragni. De az is volna, hogy a her stumától ered, a mai magyarnál van rossz formája is, ahogy harang, de ez hereng volna, így egy hangmímelő hangtól volna, hogy hereg.

Így itt a problematika fennáll, hogy egy bizonylosza germán harawén-től ered-e, ennek a stumája eredne hangmímelőtől, ahogy a sker-től is, vagy az arányoló magyar kirakások volnának hereg és harag? Az indogermán kar stumára is stak két alternatíva volna, hogy honnan is eredne, az egyik rokonja volna a her stumának(nem horkol), a másik a sker-nek, a szaker-nek, a har stumának, ha a her-nek, úgy mondani van, hogy hereg, ha a har-nak, úgy harag, így a két hangot etablálni kell:
- Sker indogermán stumától:
- Harago verb, harago substantív, ahogy tarno, törno, tören, taran, vagyis Zorn.
- Ker, magyar her stumától:
- Herego verb, herego substantív.

A korhol etimológiája így is bizonylosza marad, hogy nem-e a szláv koriti verbtől ered. De ha mi a korom hangot az indogermán sker stumától mondjuk, ahogy a szláv koritit, germán harawént, úgy rokonok volnának, ahogy a karó-val is.

Vissza a karóra és kóróra: ígyhát egyik se török eredetű hang, de magyar se, hanem szláv, ahol a karó, kóró, kéreg egy hangok, magyarul hara volna az összes hang, de harta is oké volna, vagyis kurz a karónál. A magyar formák a szaker, a har, sar-ser, de nem a kor-kar-ok itt, így ezeket dúrgerni kell, magyarra kell írni, ahogy:
- harabo: schneidend, ettől ered a germán skarabon verb, vagyis sarabol, úgy a sarabolnál éljen a harabol hang is, de vanjon naknama is, hogy sarabo és harabo.
- haru: a kard jevevényhang, sker indogermán stumától, ősmagyar haru és hardu.
- harad: ed kausatív-presenzvel, ettől ősmagyar Schwert hardu, hardus.
- hara: a har-ást passívan bíró, vagyis eredmány, nőnemű, így karó és kóró,ahogy kéreg is.
- harag: ez a hang így volna Zorn és kéreg is, de a kéreg inkább haraga.
- harta: karó is volna, vagyis kurz, abgeschnitten.

Habár a kóróra négy etimológia is volna, így nem rakni pontosan, hogy ana is a kóró, tőlem nem igen beszélt hang, így pontosan nem rakem, attól, hogy négy perspektíváját rakem így:
- kóró, jevevényhang, a hor stumától, indogermán sker, vagyis itt horvadni, schrumpfen, horpadni a rekkés.
-Indogermán ger stuma, vagyis kar-kor-ker, itt is a rekkés az volna, hogy welken.
-Indogermán sker stuma, magyar har stuma.
-Indogermán skeró, erről volt már beszéd a száraz hangnál.

Onto.
Csorba:ezt a hangot szlávnak mondják, úgy egy regálylosza hang volna, a szláv ščrba-nak. Attól regálylosza, hogy rakjuk, hogy a magyarnál a cs-vel enteredő hangok regályosan st-k. A probléma stak ott van, hogy látni van, hogy a magyar harabo és sarabo naknamák, ahogy substantívok is, hímneműek vagy neutrumok, azt rekkik, hogy aklos, gers, boros vagyis harapós, schneidend.

Az ősmagyar hangok volnának így a Scharte mondjuk, sarta, a sarlótól, ahogy harta, ahogy hártya a har stumától. A harta hang továbbá is volna stukk vagyis Stock. Egyéb hangok grammatikailag volnának harna, sarna, ana partikelvel, ezek annyik ahogy az indogermán au-ue, vagyis harva, sarva, ahogy a harc valós formájától is, ahogy hartott, sartott, sartta, hartta.

A kóró hangot így inkább bizonylosza etimológiájú hangnak kellene mondani, talán török vagy sem, de a magyarnak dolga nem van a törökkel, így stak a kevés kipcsák hang részje volna.

A korom alternatívái: itt most előbb, entonál rakni kellene, hogy most a korom schwarz-ot rekk, vagy kaparást? Az egész bizonylosza. Ha schwarzot, dohonkela-t, úgy raktaga hang volna dohomáj, a düh-doh stumától, ha kaparást, úgy harma is olké volna.

Korlát: bizonylosza etimológiájú hang, nem rakni, hogy ez így egy germagyar, magyar-germán hang volna-e, az indogermán ger stumától, azt rekkné, ahogy a kerlet, körlet, kurlet avagy az indogermán sker stumától ered, így hasáb volna talán, gerenda?

Korlátoz bullshit hang: a korlát etimológiája bizonylosza, de arról már volt beszéd, hogy a z-s verbeket, attól, hogy ezek a verbek objektumtól rakódnak, ahogy bé a z az t, így németizmus, dúrgerni kell, ahogy mondjuk a szögezt is. Ha a verbet dúrgertük, úgy alternatíva kell rája, itt rekkne a német, ahogy: beschränken,einzwängen,begrenzen, hemmen, ahogy beengen is. A német beschranken hang is objektumos, de a Schrank a hor, indogermán sker stumától ered, ahogy a szekrény, úgy magyarul horonka volna, avagy ha szekrény van, úgy szekerenka,ettől így inkább ne rakjunk ki hangot. A másik a hemmen, ez talán a magyar kemény rokonja, vagy germán hang, bizonylosza, ahogy írva volt, úgy raktaga hang volna a visszadúrongani, ahogy zurückdrängen, avagy inadúrongani, ahogy einzwängen. Ha a beengen-től enteredünk, úgy ősmagyar hang volt az anagni verb is, úgy ezzel is volna mondani, ahogy a schwenken-től is, a szűk hangtól, vagyis inkább szűnkni, ahogy a der stumától dereng(szorul).

Kor, korhad.

A kor: ezt a hangot töröknek mondják, talán volna, ez volna a kevés török hang egyike, ana van, de bizonylosza, ha török, úgy inkább dúrgerni kell a magyar nyelvtől. Attól bizonylosza, hogy az indogermánnál van egy ger stuma, ettől germán kor rakód, ez a ger-kor azt rekkja, hogy morsch werden,morszni vagyis, ahol a germán kor azt is rekkja, hogy Alter, idős.A korhad így rakódna a kor substantívra, attól, hogy korhad volna morszeledni, reiben, de a korhad etimológiája is bizonylosza, dubb etimológia is volna:
- indogermán ger stuma: ettől a ker-kor-kur.
- indogermán sker: ettől ered a magyar hor stuma, vagyis horkad, úgy a korhad nem magyar volna.
- indogermán ger stuma: ettől a Korn is, kern is, ahogy Karl is.
- indogermán sker, vagyis szaker, har stuma: így a korhad nem magyar hang volna.

A kor és korhad etimológiája bizonylosza, ahogy látni van, török is volna vagy nem,a kevés valós török hang egyike. De hogy nem igen rakjuk, úgy a kor hangot inkább dúrgerni kellene, olyan hangoknál is, ahogy jókor, úgy mondaná az ember hogy jónál, raktanál, raktaga időnél, ahogy a középkornál is, stakhogy a közép hangot már dúrgertük, úgy innentoidő volna.

Bárhogyan is volna stábó, stábító a korhad hangot az indogermán ger stumától kirakni, úgy is stak bizonylosza hang marad, úgy a hangot dúrgerni az indogermán reu, ahogy ró, így róad, rohad, ahogy az indogermán mar-mer-mur-mor stumákra.Ezektől a stumáktól a raktaga volna ide a mar-mor, ahogy morik, marik, marad, maród hangok. A mor stuma a-val volna mora, nem antonak bírongott múltidő, úgy a korhadt hang lagjuán raktaga volna mora, morá.
Ezt példával:
Mora: a fa, a hasáb mora, vagyis már a maródás, a maradás, a meregés ép antonak bírongott, de megy tovább, nem ta partikelvel, stakhogy nem folyamatos, hanem állapotot rekk.
Morá: folyamatós múlt, nem antonak bírongott, nem állapotot rekk, hanem folyamatot, de nem antonak bírongott.
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2024/01/03/lektion64-ket_rakustumarol_mal-mel-mol-mul_es_a_mar-mer-mor-mur_rakustumakrol_a_tengely_rekkint"
Mer-mor-mur-mar stumák hangjai:mar, marna, merna, marma, murva, merev, mara, mará,marat, maratár, maraterni,maratel, moratel, mortály, márt, marta(marott), marad, mardos, mered,meredszik, meredejt, maradájt,marokni, maroku, markengolni,marha, maroketa,mereg, merega, meregu,merger, merül,meregszik, mors-morsad,morsa, murcás.

Anto, ahogy antoranakeredva.

Ennél a lektionnál így a töröknek mondot hangokat vettük át, egy úgymond kor stumát. Enteredtünk a korom hangval, hogy a magyar korom indogermán volna, ahogy a török is, de bizonylosza, hogy a magyar és a török egy hangok volnának-e, attól, hogy sok etimológia volna, de a török germán rokonja hrum. A korom hang laguján raktaga alternatíva volna a harma, harmat ahogy a dohomáj is, vagy a dohonkelma(Finsternis). A korom hangra vettük a karó hangot, erről rekktük, hogy nem magyar, de nem is török, hanem valósan szláv vagy ilyen hang volna, indogermán sker, szaker stumától, a jevevényhang kéreg rokonja.A kórót bizonylosza hangnak mondtuk antonál. Erre beszéltünk a harag hangról, hogy nem fingár, attól, hogy a fingár hang szláv, a magyar bizonylosza, hogy hereg, harag(har stumától), avagy a germán harawén, stakhogy a harawén jenne vagy a hereg-től vagy a harag-tól, a sker stumától. Úgy regyónk volt, hogy etablálni kell a két hangot, ahogy hereg és harag, a germán harawén-t úgy kell venni, hogy ettől vagy a másik hangtól volna.Ezekután vettük a csorba jevevényhangot, ahohx írtuk, hogy ez a hang falsch, attól hogy harabo és sarabo azt rekkja, hogy schneidend, úgy az alternatíva, ősmagyar alternatíva volna rája, hogy harta avagy harotta(harc, hart-tól). Erre írtunk így egy hangrendrakut:
- haru: az ősmagyar Schwert, harus, u-val hímenmű, tevő.
- hara: a harás eredményje, a-val, har-a, vagyis volna Lappen is, ahogy karó is, ahogy kéreg is.
- saru: haru.
- sara: hara.
- harad: har ed kausatív presenzvel.
- hardus: ősmagyar Schwert.
- sarad: hardu
- harabo: schneidend
- sarabo, sarabol: schneidend.
- harta: ez volna az ősmagyar csorba.
- hartni, hartlen: harcolni.
- sartelni: a sarcot német hangnak mondják, de ide rakódna, hogy hartelni, ahogy loszni, róbni.
- harotta: ez is csorba, ahogy karó is.
- haraga: a-val, vagyis kéreg, háncs, hánt.
- sereg: sarag, scara, Schar.
- harago: vagyis Zorn.
- harna, harva: ezek a hangok kétrakású hangok, rekkik azt is, hogy harosak, de azt is, hogy ezek vannak harottan, ahogy mondjuk a róna a ró-tól, úgy harna.

Ezzel így kukába dobtuk a jevevényhangokat, ahogy kard, ősmagyar haru, hardu, ahogy a karó hangot is, a harta-val, hara-val, úgy a csorba hangot is.