Lektion75-Az indogermán ip-ep-ép-op-ap-áp partikelstumákról.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál az indogermán ip-ep-ép-op-ap-áp partikelstumákról rakód a regyó, a racionális beszéd, úgy, hogy a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, ahogy az indogermán egy partikelnyelv, így ha egy magyarnak mondott hang magyar, úgy az indogermán tengely rekkint visszalegetni rakja az ember a hangot az indogermán nyelvre, de stak úgy, ha egy rejta(gegeben) hang nem korcs, vagy jevevényhang, ha az indogermán nyelv rekkint az, úgy nem magyar. Az indogermán tengelyről már volt beszéd, bőven, ahogy: i-e-é-o-a-á. Ezekre rakód a p hang, így az i-e-é-o-a-á-nál kirakód egy újabb tengely, az: ip-ep-ép-op-ap-áp. Itt és ott volnának problémák, ahogy mondjuk az indogermán ai a magyarnál volna é(ég) és á is, de ez nem erejt problémát, attól, hogy kevés az ai-ei-s indogermán hang, azokra p is rakód, ahogy remerni kell a hangkikopásra is, erre példa mondjuk az előbbi Lektionnál a vért-véd, ahogy a hangtolódásra is, mondjuk a Stuhl-asztal példáját.Ennél a lektionnál így a magyarnak mondott eper,epe, ép, épejt, apad, áp, ápor hangokról van a beszéd, rekkve, hogy a hangok, az indogermán és a magyar nyelv rekkint, hogyan is rekknének, hogyan is rakódnának.

Hangok az ip-ep-ép-op-ap-áp tengely rekkint: epe, eper, ép, épejt, apad, áp.

Enteredjünk a könnyebb hangokkal, anak reknán lagujukat lelik.

Ap indogermán stuma, vagyis apad: ezt a hangot, az apad hangot könnyen legejtük az indogermán lagura, lagujára rakjuk. A magyar ap hang ugyanazt rekkja így, ahogy az indogermán ap, ettől ed indogermán kausatív-presenzvel az apad hang. Az ap stuma egy oldalpárja itt a va hangnak, vagy vá-nak, de a vé-nek(részint) is. Az ap azt rekkja indogermánul, hogy va vagy vá, tova, véga, hinweg, ettől ered a német Ebbe is, a magyar apad rokonja. A német ab hang is ettől ered, így van a magyarnál ap is, stak a baju annyi, hogy stak az apad és apály hangoknál maradt fenn.

Áp indogermán stuma, vagy áp folyni, hogy á-p, ahogy avas, ávas, avarodik, ávarodik: a tengely rekkint, ahogy;ap-áp látni van, hogy az áp apra van, apább, tova az ap-tól, így ez már eredő, folyó is, így rakód az indogermán áp, ahogy víz. A magyar ápor, áporodik hangok bizonyloszák, etimológiájukat nem ismerjük, de talán úgy vannak, ahogy az avas, avasodik hangok, vagyis az indogermán au-ue-aue stumáktól. Az áp így víz volna, de az ápor hangnak, ahogy az áp-nak is volna egy második rekkésje, ahogy múlás, avasodás, erre rakta példa mondjuk az árja apvā́, vagyis áp-vá, vagy ap-vá, ahol az ap volna az ap-tól is, hogy végo, vagyis weg, vagy volna az áp-tól is, hogy az áp apább van, apra az ap-tól. Az áp így folyás is volna, hogy vá és vá van, ahogy múlás is. Így etablálni kellene az ap-áp hangokat:
- ap, apad.
- áp substantív, víz.
-ápad, ha már apad,úgy rakta hang volna a dagály laguján, ana bullshit ,hogy a dheigh indogermán stumától ered, az ápaly.
-aparod, áporod: az áporod kettős rekkésvel, ahogy folyik tova és múlik.

-A német Ufer bizonylosza, nem rakjuk, hogy most apar vagy ápar.

Ranakeredő hang: ep, ahogy eper, epe.

Az indogermán ep, ahogy epi is rekkné, hogy:
- nak, nál, hogy epi.
- eredés, folyás presenzként, vagyis nem apadás, nem ápadás, hanem epedés.
- logikusan így egy epu hang rekkné azt, hogy erő, így a germán abal, ahogy Kraft inkább volna Ebel, ahogy epero az Eber.

Ígyhát perspektivikusan:

Itt áll az ember.
Itt eped.                   Att, ott apad, arra.                     át, odaát ápad.

Ettől a perspektívától logikus, hogy az epi-től ered így nak-nál, vagyis azt rekkja,stak nekünk nem kell, totál nakta az indogermán és germán nak-nek, ahogy indogermán enek, és az ana partikeltől a nál.

Epe: ismerlosza hang, etimológiáját nem ismerjük.

Az epe hangot a fingár szep-szap-tól eredni tenni, erjeszjás ostobaság. Ezeknél a hangoknál inkább rakand előbb az ember a szappanra vagy szopra, ezek is indogermán hangok. Már dubb példán is látni volt, hogy az ilyen fingár sz-s hangok etimológiája falsch, a magyarral dolguk nem van, ahogy látni volt az ak indogermán stumánál is, hogy ez a magyar ak stuma, sehol se van tak vagy szok(szakad?), ahogy az ég hangnál is, ahogy az ár-nál is, hogy ez az indogermán er-ár stuma. A fingár metódus így flasch, attól is, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Stakhát az indogermán ep vagy ap és áp stumáknál egy hang se van, ana azt rekkné, hogy Galle. Torz hang volna? Egy pe-sre rakód e hang? Bizonylosza! Avagy pei-től ered? Az indogermán pei, ahogy pel stumák, ahogy fa-fű-faggyú hangok, ahogy foly, igen sanszosak, hogy az indogermán epi-től erednek. Ha ez így van, hogy az indogermán ep-től ered a pe-pel stuma, és ez azt rekkja, hogy foly, úgy az eped hang azt rekkné, hogy foly, presenz formaként, vagy inkább azt, hogy ered. Az is volna, hogy az ősmagyarnál volt egy ep hang, ettől eped, de később az ep szűnt, maradt az eped, és ettől az eped-től ered az epe hang. Az epni verb örményül kochent rekk.

Az indogermán ep így: nak-nál, ahogy fel is, az epe fel is jen, erő, eredés, ahogy epedés és kochen. A fingár etimológia egy totális bullshit, a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, hangkorcsosulás nélkül(nem a fingár) az indogermántól így rakjuk ki az epe hangot, rekkve(helfend), a magyarnál maradt hangokkal, az apadval, ápval.

Eper: az eper etimológiája bizonylosza, a fingár eperjah-nak mondják, de ez bizonylosza, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a hangot, ahogy látni van a magyar nyelvtől is, hogy a magyar nyelv indogermán nyelv, az indogermán nyelv rekkint kell kirakni. Ha ki van! Ahogy írtem bizonylosza az etimológiája, attól, hogy egy másik regály is rakódna ide, ahogy mondjuk Stuhl- asztal, vagyis a per elé rakódna egy hang, így volna a Beere-től per, ilyen forma is van, és erre az e hang. A német Eber hang is bizonylosza, ahogy epero, nem rakni, hogy ez most ep stuma, vagy ep és er indogermán stuma, habár az er itt is volna, ha kausatív-presenz iteratív. Az ep stumától kirakni volna hang:
-  ep-ra: nakvább, näher.
- eper, epered: az ep stuma er indogermán partikelvel, kausatív-presenz, iteratív, ahogy Eber. A fenti perspektívától látni volt, hogy az ep itt azt is rekkné, hogy fel, vagyis fel-ered az ep-ered.

Talán az ep stumától ered, így az Eber, epero rokonja a germán abra, abro, ez rekkja azt , hogy erős, epro. Ennek az abro-nak rokonja volna a germán abo, epo talán, ez rekkja, hogy erős, vagyis aba, ahogy Aba Sámuel.

Az ép és az ip indogermán stumákról: megregyett hangok itt ép, épít, ipa,ipar.

A probléma az, hogy nem ismerünk indogermán ip stumát, de logikus volna, hogy az indogermán i-re rakód az indogermán p, így rakód ip, és vannija is kellene, attól, hogy talán más egyéb hangok a pi-pe stumától erednének, ahogy már írva volt talán a foly és faggyú is, indogermán pel, pei. A latin ipse hangot összerakott hangnak mondják, vagyis nem az eredeti forma. Továbbá nem ismerjük az ipa hangot, hogy az most hogyan is volna. Talán az apa egy formája, vagy az árja ápi, az ep vagy ép stumától? A probléma nagyobbá vál, ha idevesszük az indogermán au-ue stuma ör-ös, vagy egyéb hajló hangjait, ahogy íj, ín(indogermán és germán hangok), és ettől az indogermán ueib, ettől volna az ipar hang, ahogy az éber is, vagyis itt nem volna ip se éb stuma,hanem wib, ahol a wi vál í-vé és é-vé. Az ipar hangot így nehéz klasszifikálni, attól, hogy két rakuba, rakuina is rejmed, rakód, ahogy:
- Indogermán ue, uei, ör-ös, hajlós: uei íj, ueina ín, ína,wíbr, wípr, ahogy wippen is az éber és ipar.
- Indogermán ip partikel: ipared-epered-apared-ápered.

Az ép és az épít hangok etimológiája bizonylosza, itt se rakjuk, hogy most hogy olyan formát is nézzünk, hogy most indogermán ue-s vagy stak stupán indogermán ép stuma volna. Indogermánul ép az azt rekkja, hogy fassen, nehmen, emelni, fogni, rejkni, odarejkni, erreichen, árja épnoti, görög ἅπτω, latin apio. Ezt az ép hangot nem is igen raknám, a folyós, mozgó tengelyre: ipar(hipotetikusan)-eper-apar-ápar.

Talán a perspektivikus geometriára:
ember
ip- az ember itt, ip és ep innento van -ep- ép: így volan ez erreichen, odarejkni.

Az ép rekkésje kunteni is, verbinden, összerakni, és itt is entered a probléma, hogy az ipar és éber, az indogermán ueib, wip rekkja azt is, hogy binden, wickeln.
Vagy talán az ép a valósan epi volna? A litván és lett nyelveknél voll-t is rekk az epi, vannak olyan nyelvek, ahol a genitív az epi-től vál erősebbé.

Ranakeredva: az ép hangot rekktük indogermánul és próbáltuk a magyar-indogermánt is iderakni, ahogy vannak olyan hangok ahol az é az indogermán uei. Az indogermán ép hangot úgy ahogy rakjuk, de a magyart(a magyar is indogemrán nyelv, germán) továbbra se ismerjük, stak opciókat írtunk le. Talán az ép hangra opcionálisabb volna az indogermán epi, ettől eredne az indogermán ép is, ahogy az árja épnoti. Erre rakta példa volna az enek-anak indogermán stumák, vagyis nak-nek, volna ez nál is, ettől a nakva, vagyis nak-va, ahogy nahe, ettől ered a nakerni, vagyis erreichen hang is, példa erre az árja nákṣati. Ha ez így van, úgy volna egy ősmagyar ep-ép hang, ez rekkná azt, hogy indogermán enek-anak, vagyis nak-nek, nakva, ettől a voll rekkés, vagyis: éptett, épbírt,ez volna antonak bírt, ahogy kibírt.

Op: állásnak bírongni, zustande bringen, arbeiten, ahogy latin opus, opere, üben, árja ápas.

Az etimológia bizonylosza, hogy most van-e dolga a tengelyvel, vagy se, vagy hogy pontosan hogyan is rekk. Két perspektíva is volna itt, az egyik az eredéstől, ahogy mondjuk mühen, mozog, avagy az epi, ép egy formája volna, ahogy ettől az op-tól ered az omnis is? Egal, erről nem regyünk tovább, bizonylosza hang, nem is olyan releváns.

Anto és antoranakeredva:

Ennél a lektionnál így az indogermán ip-ep-ép-op-ap-áp hangokat rekktük ki vagy mondani ép, néztük hogy a magyarnak mondott hangok hogyan is rejmednének ide. Láttuk, hogy a tengelynek van egy eredői, egy folyási interpretációja, ahogy geometriai is, de az eredői részint a geometriaitól ered. Az ip-ep hangok nem egyebek, ahogy a partikelek p-vel.
A folyási interpretáció:
-iped-eped-éped-opad-apad-ápad.
Avagy:
-ipered-epered-épered-opered-apared-ápered.
Láttuk továbbá, hogy a magyar ipar hang két rakura is rejmed, ahogy:
-uei, íj-ueina, ín-ueib-ueip, ipa.
Láttuk azt is, hogy az ep stumától volna olyan rekkés, hogy erő, ahogy: epero, az Eber, talán más formák az abro, aba.
Geometriai és az eredői együtt:
Itt áll az ember.
Itt eped. Att, ott apad, arra. át, odaát ápad.

A magyar ap stuma és apad hang könnynen azonosítani van, ahogy indogermán és germán, ez így végo, tova, herab, ettől ered az árja apvá vagy apva is, ahogy ap-va vagy ap-vá, ez schwach és krank avagy az ap-tól hasmenés, fosás, fogyás. Láttuk, hogy az áporod hang bizonyloszolsza, de indogermánul és germánul folyás és romlás is volna, így magyarul is. Stakhogy nem rakni, hogy ez most az av stuma b-s formája volna-e, avagy az áp-tól ered. Az áp magyarul és indogermánul is volna folyás, víz.

Az epe hangot ismerloszának írtuk, az etimológiájat nem ismerjük, a fingár egy bullshit, stak azt raktuk ki, hogy indogermánul: nakva, fel, kochen volna, vagy a folyástól egy energikus feljövés, sőt erő is, ha már Eber.

Geometriailag:
-ep, epi: itt van az ember, így nakva, nak-nál.
-ap: ez végo, herab, tova.
-áp: át, odát, tovább.

Az ép hang etimológiáját is bizonyloszának mondtuk, írtuk, hogy az ép az erreichen ahogy binden, de felbírongtuk az árja példát a nak-tól, ahogy a naker-t is, hogy hogyan vál a nakva, nál, a nak-nek-től erreichen, így igenstak volna a két hangnak dolga egymással.Ahogy írtuk, hogy vannak olyan nyelvek, ahogy az epi a nakva-tól, a nak rekkésjétől azt is rekkja, hogy voll, vollgezogen. Így ez dilemma, hogy nehéz mondani, hogy így az ép ez vagy az volna, attól, hogy voll is volna, és az építtől a latin apio is.

Az eper hangot is bizonyloszának írtuk. Nem igen rakjuk, hogy most hogyan van itt a regály, attól, hogy a Beere-től is volna, vagyis így korcs hang. Az ep-epi az nak nál, nakva, epe volna erő is, vagy folyás, felfolyás, felerjeszedés is, ahogy epered volna felerjedszedés, emelkedés is. Epero indogermánul Eber, ezt itt nem rakni, hogy most epra, vagyis naknamai-e, ep-ra, nakra, nálra, avagy egy kausatív-iteratív er, ahogy dühdereg, vagy comparatív volna-e.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál az iráninak makogott hangokat vesszük át, látván, hogy az etimológiáktól vannak raktagák, jók, de nem irániak, hanem magyarok, germánok, ahogy vannak falsch etimológiák és bizonyloszák is. Ez a Lektion egy fazit is, attól, hogy egy rakás iráninak makogott hangot már más és más Lektionoknál átvettünk.

Lektion74-Az iráninak mekeget hangokról;fazit.

Hangok: teju, tejena,meregu,bűz avagy stánku,szekéru,szekér,kard(haru, harda),őru, őrda(vár),véra,ordu, gazdag(béres), egész(alna),vért-véd,vásár,vászu,vám.

                                                                                     A.
1. Teju és tejana(tehén): a fingristák iráni hangnak makogják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ergo az indogermán nem jevevényhang, ha germán is volna, és ez a hang, a két hang germán hang, magyar vagyis. A tej és a tejana nem az indogermán te partikeltől ered, hanem egy indogermán dhei stumától, rekkésje saugen és säugen, ez a germán tean verb és tāju. Itt indogermán-germán dh-t váltás van, stak a germánnál van, egyéb más indogermánnál nem, így logikus ranakeredva, hogy a tejena és a teju hangok germánok, ahogy az is, hogy magyarok, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis ab ovo a magyar nyelv részjei voltak.
Ena teju egy tejni verbtől ered így, ezt a verb a magyarnál újra volna etablálni, úgy a teju és tejena hangot könnyen, reknán raknánk.
Tejni verb:
- Teju.
- Tejana: a tehén, ana partikelvel, vagyis ez olyan ahogy indogermán au-ue, va-ve, tejve, így tejes, tejt bír.
- Tejla: germán tila, böszma, tejelő böszma, csöcs, ahogy tejel.
- Tejul, tejulo.

Egyéb indogermán hangok átírva:
- Tejak, tejka: vagyis dajka, ahogy örmény dayeak. A dajka hangot szlávnak makogják, de inkább örmény volna. Magyar már stak a d-t váltástól nem volna, de bizonylosza, de sebaj, van tejakunk, tejkánk, hogy rakjuk a dajka hangot.
-Tejta, tejtá: árja dhītá. A magyarnál antonak bírongott a ta, a tá folyamatos régmúlt is, ahogy az indogermánnál is. A tejtát mondaná most az ember németül: gesogend.

Egyéb hangok is ki volnának rakni, magyar vagyis indogermán partikelekkel, ahogy tejed, tejedma, tejelma, tejulma...Habár ena teju az indogermán dhei stumától ered, de venni volna úgy, hogy az indogermán te stumál,attól, hogy ez a magyarnál te, rekkésje volna schmelzen, fliessen, ahogy erről már egy előbbi Lektionnál beszéd volt,

Ana tejana definíciója a nyelvtől: nyelvileg tej és ana, vagyis tejes, tejt bír. A nyelvtől struktúrálisan tejena van egy marha, marhát marokja, marja az ember, róbja, rabolja, vagyis raktán tejanát marok, mar, rób, rabol az ember. A tejena így egy olyan marha, ana tejet bír.

2.Meregho verb: a méreg nem fingár, nem is perzsa hang, hanem indogermán és germán, magyar hang, a mer stuma gho partikelvel, ez így verb: mereg, ahogy mondjuk a sav mereg, ez a hang így az oldalpárja a meleg hangnak, ahogy meleg-mereg.
Merega: naknama.
Meregu: így volna a méreg.
Merger, merül: a merül hangról már volt beszéd, hogy ezt nem raktán beszélik, eredetileg a merül, merher hang annyi, hogy vízina, vízbe mártják a kenyeret, ott merger, merül, maród. Egy későbbi szésteszésje a hangnak, úgy rakni a hangot hogy schöpfen, ez így inkább egy németizmus: a merül=schöpfen, így nem studa, hogy fingárnak makognák, ha a hangot szétsteszték.
Meregszik: a mereg verbet se indogermán partikelvel, siches és akciós tovább volna rakni, így rakva mondjuk:
- Sav mereg.
- Gyomor savtól meregszik.
Onto:
Mérgez: a méreg az meregu volna ősmagyarul, de a z-s verb egy totál bullshit hang, nem igen rakni, hogy ez most t volna vagy sz itt, de inkább t, így mereget volna a hang,de a verb mereg már totál nakta, nem kell tovább rakni, a mereg verbet kell stak mondani.

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2024/01/03/lektion64-ket_rakustumarol_mal-mel-mol-mul_es_a_mar-mer-mor-mur_rakustumakrol_a_tengely_rekkint

3.Bűz, stánku: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a bűz iráni hang nem volna, nem is az, stak a bűz-büd nem is olyan magyaros, vagyis igen, stak izolált hang. A bűz-büd hangok az indogermán beid stumától erednek, ahogy német beissen, bizzo, Biss, beissend, bitter, stakhogy így ez a hang izolált, egyedül áll, nem rakjuk magyarul, már nem van beissen hangunk, habár egy indogermán bei stumától vannak hangok(bicska szláv, baj magyar,betű...) de ezek mások, és ott van a bizonylosza büszke hang is, de arról egy másik Lektionnál. Így hogy itt áll izoláltan, stak, úgy dúrgerni kellene a stánku hangra:

 A steu stuma:stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/11/12/lektion56-_dohonkelma_boljadma_bernabolja_dohonga_dohomba_stanku_avagy_eszak_ejszaka_hajnal_illat_bu

4.Szekér: bizonylosza eredetű hang, de nem fingár, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, ha ezt a hangot ki akarjuk rakni, úgy magyarul akarjuk kirakni, ha ezt antonak raktuk, úgy az rakód, azt látjuk, hogy indogermánul és germánul raknánk ki a hangot, ergo ez a metódus rekkja,hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
Itt három etimológia rakódna, a magyartól, az indogermántól:
1. Az indogermán sker stumától ered, ettől mondjuk a magyar és germán hor, húr, horog, horgol hangok is, ahogy a szekrény, germán skrínja, és ez nem jevevényhang, hanem ősmagyar, germán, Schrein, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Ettől a sker stumától ered az óperzsa skarajat verb is, kocsizni.
2. A sker stuma egy rekkésje, a német scherzen, ez rekkja azt, hogy springen,ettől óangol scieru, Springer.
3. A szek stumától, nem szök, az ö magyarlosza, és nem török hang, ettől a szekel, hág hangok is, így  volna, hogy szek-ér, vagyis Springer.
Ranakerdva: így vagy úgy de a magyar rekkés és hangrakás itt indogermán és germán, ahogy a rekkés ( Bedeutung) a három stumától egy, ha mondjuk a szekrény rokonja volna és így a húr-nak, horognak, úgy: szek-er, szek-er-ény, a szekér itt is Springer volna. Ha a sker stumát, ahogy scherzent rakjuk, úgy is Springer, ha a szek, nem szök, stumát, úgy is Springer. Stak egy a probléma, hogy a szekér hangot ér-vel, vagy ár-val hallja így az ember, nem hogy szeker, úgy így vagy úgy szekeru volna, szekér már a szekenő. Volna egy másik alternatíva is, hogy az ember a kur-kar-ker stumától hallja a szekér hangot, és ez is rakta volna, habár a magyar kur vagy ker stuma az indogermán ger stumától ered, nem az indogermán sker stumától. DE baju nem van, ahogy írtem, ez is rakta, attól hogy rakta volna, és így is regelta hallani.

Ígyhát:
Indogermán szek-től szekken és egyéb: szekér így Springer.
Indogermán sker stumától,ahogy szekrény is: szekéru.

https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/12/09/lektion60-_izolalt_hangok_vagy_nem

5.Kard: magyarul haru hardu, indogermán jevevényhang.
Har stuma: már volt róla a beszéd, hogy indogermán sker-től ered, ahogy a kard is, de a kard jevevényhang, magyarul:
-Haru, Har u-val, vagyis saru(sarabol, germán skarabon)vagy ha kard, úgy hardu.
-Szaku: beszéd már volt róla, hogy magyarul a szaku a kés, hisz a kés jevevényhang, így az indogermán sek, szak stumától ena szaku a kés.

A kardról stak annyi biztos, hogy indogermán jevevényhang, dúrgerni is kellene, ősmagyar ena haru és ana harda a har, indogermán sker stumától.

6.Vár, magyarul őru, őrda, nem perzsa hang.
Figyel? Figyelmeztet? Az etimológia bizonylosza, volna a fi stumától is, ahogy spitz, vagy a spahen stumától. Nem van rakni. De sokkal inkább rakni van az uer stuma, ennek magyaros formája az őr, a vár már nem, így az őred. Az uer stuma rakórekkésje a wahrnehmen, így helyettje a figyel őrjni, van kausatív-presenz jank:
őrjni:wahrnehmen.
őred: warten.
őrt: schützen, t-vel.
őru: nem vár.
őrda: nem várda.
őrjedni: sich kümmern.
őrnyni: warnen.
őrnya, őrnyung.

És így a hülye bullshit hang figyelmeztet laguján, ahol a z bullshit, és ma-ra, és tat is, sokkal egyrakásúbb, rakni vanóbb: őrnyni. Van nekünk az uer stumánk, erre a presenz ana, ahogy va, és a kausatív-presenz ja, így rakód őrnyni. Substantívnek innen volna az őrnya a Warnung és az őrnyó az outpost.

7. Gazdag: A gazda és gazdag hangokról volt már beszéd, hogy a gazda a Gast-tól ered, a gazdag is, mondjuk németül volna gastig, gastuga, gasduga,de talán volna, hogy a gazda és gazdag hangok külön vannak, attól, hogy a jászok a magyarmány részjeivé váltak, és így a saját hangukat idebírongták, de ez nemigen sanszos. Irreleváns is, ahogy már írva volt, attól, hogy a két hangot dúrgerni kell, az egyiket a garázdára, a másikat a béresre.

8.Egész: a fingristák az egész hangot egy alán hangnak makogják, egy összetett hangnak, de falsch az etimológiájuk. A magyar itt az e partikelt hallja, erre a gho, vagyis egho, de ez bizonylosza, attól, hogy az én, indogermán oinos-tól is eredne. Az indogermán oinos-tól, az én-től ered a német eins, ettől ēnag, vagyis einig, magyarul éngo, éngem, engem, itt a g kopna, és maradna eg, ég, vagyis egy is. De már írtem, hogy ez bizonylosza, attól, hogy a latin egho-tól is eredne az egy hang, így az úgy volna, hogy az oinos-tól(Negan) az én, az egho-tól az egy és egész. Na egel, hogy most az oinos-ēnag-egy vagy e-gho-tól ered az egy hang és így az egész, a kettő úgy ahogy egyet rekkne. Az egy-eg-re rakód az ész naknamai, így van egész.

Az egész laguján vagy annak onto raktaga hang volna alna, vagyis német all. Ezt a hangot rakjuk magyarul is, attól, hogy az al a magyar és indogermán nyelv rekkint túl, az el-ol-al-tól, ahogy már volt róla beszéd az ősmagyar pagusnál, ott látni volt, hogy az al überall van, így alna minden, egész, überall.

9. Vért: indogermán au-ue partikel, vagyis vé, erre r, vagyis wehren, ettől vért-véd.

A vért hangot is a fingristák iráni hangnak makogják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis az indogermán, ana a magyartól is kirakni és regyni van, az magyar volna, úgy hogy mondjuk a germánnál is ott van a stuma, ahogy az indogermán uer stumától regyni, kirakni van a magyar véd hang. A magyar véd hang nem fingár, dolga nem van egy néz hangval, egy osztják vanta-val,ana indogermánnak boljad, az indogermán ueidh stumától, ettől az ész, és a jevevényhangok a vigyáz, vicc és vizsgál. De fentebb látni volt, hogy a vár az magyarul őru, őrda, dolga nem van az orr hangval, hanem az indogermán uer stumától ered, wahrnehmen is,így igenstak volna a véd és az őr keverni, de a véd hangnak dolga nem van a vigyáz hangval. A vér, vagyis wehren hang az indogermán au-ue partikeltől ered, itt vé, ahogy ettől ered más perspektívától a vá is, ahogy vág, ván, uen, stakhogy itt a vé azt rekkja, hogy entfernen, biztonságba bírongani mondjuk, ettől a rekkéstől tovább rakód, hogy verschließen és bedecken, vagyis vé, vé, vérni. A vért hang ennen már bizonylosza, attól, ahogy már írtem, a ti-to-ta partikelekkel mást és mást rak a hang:
- vérti: tevő
- vérto: kausatív.
- vérta: tenkős, a védés Dingje, vagyis az ana védve van.

Mi most namatjuk stak vértnek! Ettől a vért hangtól ered így a véd hang, úgy hogy talán az r kopik, a t d-vé vál, vagy már vérd volt, ahogy a germán weorð. Stakhát igen zavaró itten a vér, ahogy Blut hang, ez is igenstak az indogermán au-ue partikeltől ered, stakhogy itt indogermán aue van, ettől a víz is, így raktább volna azt mondani, hogy vír, attól, hogy energikus eredésről beszélünk és folyásról, ahogy a víh, vívni hangnál is. Ennek a vér, wehren verbnek az oldalpárja volna a vész, s indogermán partikelvel, stakhogy a vész untergehen, a vér, wehren retten.

Querhinweis indogermán au-ue-től vé-ve:

         R-vel.                 Sa partikelvel.
Vé    vér(wehren)          vész
Ve    ver                         vesz(währen)

Ranakeredva: a vért hang így nemigen iráni eredetű hang, ha a magyar vé partikeltől regyni van, ahogy a vért hangtól a véd is. Az etimológiája is raktaga, hogy a vé-vel entfernen, retten, biztonságba bíronganak, ahogy vé-vé-vel bedecken, schliessen. Habár sokkal dubb hang volna az iráni nyelveknél, ahogy a germánnál, ahogy azt se igen rakjuk, hogy most a vér vagy vért hangot etabláljuk, de egal, az iráni is volna germán, vagyis magyar, ahogy az iráni forma magyar, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
További hangok:
-vérja, vérjár, vagyis védő,Wehrer.
-vértár: vért-ár, ez is védő, stak a vért-től.
-vérna, ahogy Wehrna volna, Bedeckung, páncél is.
-vértra: Damm, ahogy egyéb.
-vér, vértni verbek schliessen is.
-vérti, vérto, vagyis vérat, substantív vérto volna Gehege.
-vérta: tenkős, a védés Dingje. Vérto és vérta is raktaga így vért-nek.
-véra: a magyar vár az őru, őrda, az uer indogermán stumától ered. Stakhogy három hangtól is volna kirakni úgymond őru, az indogermán uer stumától, wahrnehmen, ez őrt, őrdu, őru, ahogy az orr hangtól is, indogermán uer stumától, rekkésje erheben, ettől a Warze is, így ordu, ahogy az árja varṣmán. Három perspektívától így a hangok:
- Őru, őrda: warten, vár-tól, itt az ember őrej, őrt.
- Ordu: az orr-tól, orros lagu a felden, Hügel.
- Véra: itt az ember vér, wehrt, vért.

A magyar nyelv indogermán nyelv, ép indogermán nyelv, attól, hogy a magyar rakja az indogermán au-ue partikelt, a vé-t itt, ahogy germán nyelv, így a vért hangnak germánnak, így magyarnak kell vannija. A mai némettől is kiraknánk, a wehren-től a vért hangot, ahogy a véd-et is, stakhogy a német nem olan indogermán és germán nyelv, ahogy a magyar, hogy rakja az összes indogermán partikelt, attól, hogy solón a magyarnál itt van.

 10.Vásár avagy vászár?: az etimológiája bizonylosza éshát ez a hang a libcsi ökomókia részje, magyar ilyet nem tesz(látni volt, hogy hogyan is van az ősmagyar örjedés, Wirtschaft), így igenstak bírnám jevevényhangnak. Stakhogy a hang igen pespektívikus, ahogy mondjuk a mér is, a méter-től. A mér hang igenstak a mé-től eredne, vagy me is raktaga volna, vagyis me, ahogy indogermán me, ahogy mein, vagyis me-től mérünk, így nem kellenek a számok, stak nakta annyit mondani, hogy távol me-nek, nakva me-nek, oda me-nek, ígyhát a me mér a saját perspektívájától. Talán ennan ered a mét-mér hang, az indogermán me-től, ahogy ich.
A vás-vász hangot is rakná az ember magyarul, indogermánosul, ahogy vesz-vász, a ve-vel veszünk, vász-val verkaufen, ahogy a vá rekkja, hogy aussert az ember. A hang az indogermán ues-re megy vissza, ez igenstak vás-vász volna, vagyis nem kaufen hanem verkaufen, ezenkívül r-vel a vásár stumája a mai németnél is ott van, vagyis vászu, a német Ware, germán wazó, waru. Az első hangot így rakjuk magyarul a vász-t, ahogy ez a germánnál is ott van, de hogyan van az ár? Az iráni hangot összetett hangnak mondják, vagyis annyi volna, hogy vászuörjedés, a magyar itt a magyar és indogermán ár-t hallja, igenstak az er-ár indogermán pertikeltől, kausatív-presenz-iteratív. Sok nyelvnél ott van a vász-tól ilyen vagy olyan formája a vásár-nak, vászárnak, így jevevényhang is volna, stakhogy a magyar rakja, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Raktaga volna inkább etablálni a vászu hangot, ahogy:
- vászu: Ware.
- vesz, veszna: Kaufwert.
- vászna:Ausserungswert.
- vászár:Verkäufer.
- vásztor:Verkäufer.

A vász-tól ered az indogermán vászna, árja vasna, ez a hang igenstak etablálni volna, Ausserungswert-ként, erre antapéldának volna a veszna, ez volna a Kaufwert. A két hang raktaga hangok volnának a tőzsdén, ahogy valutaváltásnál is, sőt nettó és a bruttó laguján is.

11.Vám: a vám etimológiáját bizonyloszának kell mondanunk, így eredetjét is.

A vám hangot perzsának mondják, de nem rakjuk hogy most ettől vagy attól az indogermán stumától volna-e, hogy most ávám vagy vám volna-e vagy ábám? Fennáll a sansz, hogy nem indogermán, hanem arab hang volna így a perzsa hang. A perzsa ávám rekk így lovaná-t, Lohn-t és időt is. Nem rakjuk továbbá, hogy a vám-nál a ma az a ma partikel, vagy ana partikel, ana m-vé vál?

Az opciók:
- A vá indogermán stumától, ha már lona, lovana, a vá partikeltől, indogermán au-ue, ettől a vág, vát, üt, ván, ahogy Wunde hangok is. Ha már Lohnnak mondják, úgy logikus volna a vá stumától és verbtől(görögnél van) a váma, ma-val a Lohn. De itt is fennáll a sansz, hogy nem-e vána volna? A görögnél rakód hang Schuld és lohn a vá stumától.

Ha a vá-vág és egyéb hangoknál vagyunk, úgy ott van a bizonylosza árja hang:váṁśya. A váṁśya azt rekkja, hogy Balken, vagyis inkább gerenda. Ez a váṁśya hang igenstak eredne a vá-vág stumáktól is, vagy az indogermán uen-től, ván. Az árja hang volna így gerenda, sorompó.

-Árja e-vá-m. Az árja évám vagy evám rakód a magyar, ahogy indogermán e partikeltől, indogermán au-ue, vá és a ma partikeltől, rekkésje: gerada der, pontosan e, vagy e-vá-m. Ha a perzsa hang időt is rekk, úgy ez is oké volna.

- Az év-től: árja éva, germán éva(erről már volt beszéd) az indogermán ei, já stumától. Ha a perzsa hang időt is rekk, úgy raktaga volna az év-től.

- Árja váma: a vágy hangtól, de inkább vána volna, rekkésje a vágy-tól, uen-től hübsch, link, angenehm, lieblich.

- A ví vagy vit-víd, vagyis űz stumál a vína, ez rekkja, hogy Schuld is, ahogy mondjuk a szlávnál, de nem igen volna, attól, hogy nem á-s, hanem í-s.

Ezek azok a formációk, anak úgy ahogy rendesek, max stak n-től m-vé válás volna, hangkopás nem van és egyéb. De ahogy írtem, a perzsa hang arab is volna. itt a hang etimológiáját anatonak rakjuk, nem ismerjük, a magyart perzsának mondják, de a perzsa hang etimológiája bizonylosza, így a magyar vám hang etimológiája bizonylosza.

12. Számok, ahogy hét, tíz, ezer és száz: már írva volt, hogy a számok irrelevánsok, nem a nyelv részjei, így egalak. A hét, tíz, ezer és száz hangokat mondják iráninak. A tíz germán volna, a d-t váltástól, de nekem egal, számok nem a nyelv részjei, így magyar vagyis germán vagy iráni, az totál egal, de inkább ne magyar, ne germán, de volna... A száz és ezer zátemi nyelvű indogermánok, jevevényhangok, a hét az totál iráni, az iráni hapta.

                                                                                        B.

Az alánnak mondott hangokról: verem, asszony, híd; legény,tölgy,üveg. Már két hangot, anat alánnak makogtak átvettünk fentebb, ez volt az egész és a gazdag.

Ezek a maradáj, maradék iráninak, vagy itt inkább alánnak mondott hangok, kivétel a zöld, de arról, most nem beszéltünk, attól, hogy beszéltünk, és szláv is volna, ahogy nem beszültünk az irreleváns aranyról és ezüstről se, de így a számokról, se a vásárról, se a vám-ról se kellett volna beszélnünk, attól, hogy ezek is irrelevánsak.  Ezeket a maradáj hangokat a raktaga lagujukon megregyük, és ha megtettük, úgy írunk egy fazitot az alánnak mondott hangokról is.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál a marha univerzumát, rakumányját rakjuk ki, nézve a stumákat is, hogy a marha artái honnan is erednek és erre a nyelvtől definiálunk, nem azon kívülről.

Lektion73-A marha és aspektusjai;fazit és egyéb.

Hangok: marha,ló, teju, tejena, tejla, teju,tejka,tejak,bika, bölna,duros(túrós), stődör,őz, stikó, borjú,gida,gödölye,jogra,jogya(ökör,eykr),tinó(róna,rónta),gulya,árja,áraj,folygo, folyko, duti, dutija, dutá,bölgo, bölka, surmó, surma, surrmó, dúrongály.

A marha hangról volt már beszéd, itt strukúrálisan:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/07/15/lektion16-az_osmagyar_haduverfassung_a_struktura_es_a_lo_avagy_lova

Itt stumailag:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2024/01/03/lektion64-ket_rakustumarol_mal-mel-mol-mul_es_a_mar-mer-mor-mur_rakustumakrol_a_tengely_rekkint

Marha: A marha hang magyar, germán, germán marha, de ez nem a maroket. A marha és a maroket hangok a mar-mer-mor-mur stumától erednek, és itt a mar-ra rakód a k, itt germán k, ettől marokni, maroka, germán merk, ennek egy formája h-val a germán marha, ez ló is. Vagyis így a ló az marha, a marha az ló, hogy a ló a lova, a marha az mar-ha. A két hang rejmed egy struktúrára, hisz egymásnak anta(gegen) nem mondanak, regynek, racionálisan beszélnek.

 Így logikusan, hisz a nyelv unbedingt, a lotyó is volna marha, és ló is, ahogy az autó is.

Teju és tejana(tehén): a fingristák iráni hangnak makogják, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ergo az indogermán nem jevevényhang, ha germán is volna, és ez a hang, a két hang germán hang, magyar vagyis. A tej és a tejana nem az indogermán te partikeltől ered, hanem egy indogermán dhei stumától, rekkésje saugen és säugen, ez a germán tean verb és tāju. Itt indogermán-germán dh-t váltás van, stak a germánnál van, egyéb más indogermánnál nem, így logikus ranakeredva, hogy a tejena és a teju hangok germánok, ahogy az is, hogy magyarok, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis ab ovo a magyar nyelv részjei voltak.
Ena teju egy tejni verbtől ered így, ez a verb a magyarnál újra volna etablálni, úgy a teju és tejena hangot könnyen, reknán raknánk.
Tejni verb:
- Teju.
- Tejana: a tehén, ana partikelvel, vagyis ez olyan ahogy indogermán au-ue, va-ve, tejve, így tejes, tejt bír.
- Tejla: germán tila, böszma, tejelő böszma, csöcs, ahogy tejel.
- Tejul, tejulo.

Egyéb indogermán hangok átírva:
- Tejak, tejka: vagyis dajka, ahogy örmény dayeak. A dajka hangot szlávnak makogják, de inkább örmény volna. Magyar már stak a d-t váltástól nem volna, de bizonylosza, de sebaj, van tejakunk, tejkánk, hogy rakjuk a dajka hangot.
-Tejta, tejtá: árja dhītá. A magyarnál antonak bírongott a ta, a tá folyamatos régmúlt is, ahogy az indogermánnál is. A tejtát mondaná most az ember németül: gesogend.

Egyéb hangok is ki volnának rakni, magyar vagyis indogermán partikelekkel, ahogy tejed, tejedma, tejelma, tejulma...Habár ena teju az indogermán dhei stumától ered, de venni volna úgy, hogy az indogermán te stumál,attól, hogy ez a magyarnál te, rekkésje volna schmelzen, fliessen, ahogy erről már egy előbbi Lektionnál beszéd volt,

Ana tejana definíciója a nyelvtől: nyelvileg tej és ana, vagyis tejes, tejt bír. A nyelvtől struktúrálisan tejena van egy marha;marhát marokja, marja az ember, róbja, rabolja, vagyis raktán tejanát marok, mar, rób, rabol az ember. A tejena így egy olyan marha, ana tejet bír.

Bika: a bika hangról volt már beszéd, nem török eredetű hang, hanem szláv, orosz, a magyar búg-bőg hangoktól ered, stakhogy az orosz byčátь verbtől. A bika rokonja a búgály, bagoly, ahogy búgály a bögöly is, és a stuma a bú hang. A bika hang, ahogy látni van, más, ahogy a standard magyar indogermán és germán stuma, a búg, így inkább dúrgerném, vagy átírnám búga-ra vagy bőgő-re.

Bölna.

A bölna, bölény hangról is volt már beszéd, hogy ez a hang se török, hanem magyar, vagyis germán, az indogermán beu, vagyis bő-bö-bu stumától ered l-vel és ana partikelvel.

-Bölna, bulna.
-Bulma, bölma.
-Bula, böla, bölák, bulák.
-Böja, buja,böly, buly, bölyög, bölyöng, nem boly.
-Bulad, bölad(stánku is, dohonga).
-Buldár, böldár, a bátor laguján.
-Bölögni, bulogni, bölöget, bulogat, böly, bölyög, bölyöng, nem boly, bölögja, bulogja.
-Böledáj, buledja, bölotja(Kühnheit).
Erre:
-Bösza(talán inkább a-val kellene mondani, nem hogy bősz, hanem bösza)
-Böszka, böszto.

Ha a bika hangot dúrgertük vagy átírtuk búga-ra vagy bőgő-re, standard hangnak losztuk a bölna hangot, úgy egyéb más alternatívák is vannak:

- Túrós, duros: már írva volt, hogy a túra hang se török, hanem indogermán, stak bizonylosza, hogy most a dúr túr formájától ered-e vagy a du-duad, duzzad hangoktól, indogermán teue stumától, ettől a domb is. Ha ettől a stumától ered úgy a túró az árja túrá, ennek rokonja a latin taurus hang is,vagyis ugyanaz a perspektíva, ahogy a bölna-nál, ez is duad, duzzad. De a du stuma egyéb más formájitól is kirakni volna hang, vagy ha már bölna úgy dulna.

-Stődör(csődör): már írva volt, hogy a stődör hang se török, hanem germán eredetű hang, a germán stoedor, a stehen-től, a német Stute hímnemű formája. Ha a marha az ló, erről már írva volt, hogy a ló az lova, lopják, a marhát marják, marokják, így a ló és a marha egy, úgy a stődör hang is raktaga hang volna a bika laguján. A német Stier hang is a stehentől ered, ahogy a stoedor is, de stehen hangunk nem van, így stak stődör maradna.

-Ochse, ahogy őz?: a német Ochse hang egy indogermán uegh stumától ered, ez valahogy rakantának innen van az indogermán aue, uea stumákkal, vagyis a víz-vel és a vér-vel, attól, hogy ezek is ettől erednek. Az Ochse nem ökör vagyis jogár, jogya, de erről már volt beszéd, attól se hogy a jogya, jogár tinó volna, vagyis herélt, az Ochse az gecizik. Magyarnál nem igen van hang ettől, hacsak nem az őz. Az őz hang etimológiáját nem ismerjük, de talán jenne az Ochse-tól is, attól, hogy az ír oss, az őz, az oss-tól az Ossian ered. Ha az őz hang így az Ochse-tól eredne, ahogy ha az őz istállónak innen van, úgy az őz hímje volna stődör is, stakhogy az őz már hím volna.

Stikó, borjú: a magyar csi vagy sti stumáról, ahogy a bor-ról is volt már beszéd:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/09/14/lektion47_a_ger_bor_es_ak_stumakrol

 Az indogermán sti stumától ered a stikó hang, ahogy ettől a stak(csak),stákány(csákány), csihály és egyéb hangok is, ahogy a bor indogermán stumától a borjú, úgyhogy ez se török eredetű hang, hanem magyar, indogermán és germán. A stikó és a borjú egymás szinonimái, attól, hogy a sti és a bor stuma egyet rekknek, így a stikó és a borjú azok Spiesserek, így a harvas(szarvas), ahogy a tejena, a marha kölyke is, egal, hogy most erre vagy arra mondjuk, stak a lónál volna problémás a stikó hang, attól, hogy hervja(szarvja) nem van, nem bírja azt, de a ló az egy marha, így ha a marhának stikóa és borja van, úgy a lónak is.

Gida, gödölye: az őz kölyke is volna, de ezt a hangot inkább dúrgerni kellene, attól, hogy zavaró, ha van stikó és van borjú. A gida és gödölye magyar hangok volnának, germánok, az indogermán ghaido stumától, ettől a germán gaiti-gaidi, gaida hangok, ahogy l-vel kittila, a német Geiss rokonja. Az indogermán ghaido hang etimológiáját továbbá nem ismerjük, hogy most ettől vagy attól a stumától eredne, stakhogy a borjút és a stikót igen, és ezek egymás szinonímái. A struktúrát így zavarja a gida és gödölye hang, hastak a gida hangot nem írjuk át a német Geiss-ra,a kecske laguján.

Ökör vagyis jogár és jogya: erről a hangról is volt már beszéd, hogy nem török hang, hanem germán, de nem biztos, hogy magyar, attól, hogy az ökör skandinávos forma, a skandináv eykr. A skandináv eykr hang az iga vagy magyarosabban a jog hangtól ered, indogermán ieg-től, vagyis az ökör az jogár, jogya, attól, hogy jogba, jogra, igára fogják, de hogy igára fogják, arra előbb heréltnek, vagyis tinónak kell előbb vesznije, úgy az ökör hangnak dolga nem van az Ochse hangval - ahogy írtem, stak talán az őznek-, attól, hogy a jogyár tinó volt, az Ochse gecizik. A ló az ugye marha,a marha az ló, ígyhát ha jogra fognak egy lovat, úgy az is jogár, jogya, vagyis ökör. Művileg szelentni bullshit, habár tenni volna, ahogy ott van a germán runó hang is, az indogermán reu, vagyis ró stumától, ez volna a róna, de mondani volna rónta is. Ha gidák(kecskék) vonnak, cipelnek, cibálnak(ahogy Thornál), úgy azok is jogya-k vagy jogyárok, ökrök.

Tinó: erről a hangról is volt már beszéd, hogy nem török, de úgy boljad, hogy nem is magyar, vagy balti vagy szláv hang volna. A tinó az azt rekkja, hogy herélt, egy bizonylosza indogermán tem-tend stumától ered, ahogy tĭnō, orosz tьnu. A tinó laguján biztos volna alternatíva, kellene is, attól, hogy a tinó hangot se rakjuk úgy, ettől is vélik töröknek! Az alternatíva bizonylosza, talán harta, hárta, harna, hárna, attól, hogy a here az hártya volna, az indogermán sker stumától, magyar har-hár, avagy a fenti róna, rónta.

Gulya: a hangot dúrgerni kellene.

A hangot ismerloszának mondják, de igenstak egy indogermán eredetű jevevényhangról volna itt a beszéd, az indogermán gou hangtól eredne, ez a német Kuh. Az indogermán gou hangot továbbá sumér jevevényhangnak mondják, a sumér gu-nak, de ez bizonylosza. A gulya ígyhát Kuh-tól áll, mondjuk egy litván verbtől ered, ahogy guju,ez treiben is, és ettől a gauja, a litván Herde, rokonja volna a germán kudja, ez is Herde, igenstak a Kuh hangtól. Ha a gulya így az indogermán vagy sumér gu, gou-tól eredne, úgy nem studa, hogy a hang ismerlosza, attól, hogy nem rakjuk, a magyar nyelv germán nyelv, így Kuh volna, de Kuh nem van, sőt indogermán gu-nk se van.

Az eredő, áradó sokaság, Menge perspektívái: du-duad stuma, bö-böl stuma, foly, indogermán pel stuma, ahogy az er-ár indogermán stuma.

Árja, folygo, folyko, duti, dutija, dutá,bölgo, bölka, surmó, surma, surrmó, dúrongály.

-Indogermán pel stumától, a folytól és féltől: ettől ered a német viel és Volk, így volna folygo, folyko, ahogy repül, és Vogel is folyog és folyak.

- Indogermán er-ár stumától árja, nem raj: a raj hangot szlávnak makogják, a szláv roj-nak, de magyarul a raj a ra, indogermán ar-ra-re stumától volna(rajt), a roj az indogermán reu, vagyis ró stumától(rojt). Az áraj így az indogermán er-ár stumától volna, ja kausatív-presenzvel, er-es formája erej, ahogy erejda, az ősmagyar patak, ahogy az erejt. De ketté is volna bontani, rakni a hang:
- Árja: ja indogermán possesív, egy volna a kausatív-presenzvel, de naknamai és substantívi.
- Áraj:kausatív-presenz ja-val, ez volna így a Menge, ahogy a folygo, folyak.

Onto: az árja etimológiája.

Az árja etimológiája bizonylosza, stak az iráni nyelveknél ismert, európaiaknál nem. Sok etimológiát rejtek már nekje, ahogy az arat-tól is eredni tették, indogermán ar stumától, ez igenstak egy volna az indogermán ar-ra-re stumával. Itt stak az a probléma, hogy nem ismerünk árja eredetű arat hangot, talán nem is van az árjánál az arat, ernten hang. A másik probléma az árja etimológiájánál, hogy az árja nyelvnél az l igenstak r-vé vál, így a stuma al is volna, a magyar al, vagyis túl, ettől az aljan, Alien hang is. Az árja ā́rya, ez az árja, totál olyan, ahogy az al-tól,az aljan, alja, az árja āryaka, a fremd. Stakhogy ott van az ár hangtól, a magyar ár hangtól, de a magyar germán, attól, hogy a magyar nyelv germán nyelv, az árja āraya verb is, ez a kausatív-presenz ja-s. A hang így vagy úgy ár, nem ar, de hogy az árjánál az r eredeti vagy nem, azt nehéz mondani. Igenstak sok hangnál vál az árja nyelvnél az l r-vé, de nem az összesnél, stakhát a nehéz így az árjának szelenteni, szétválasztani a hangokat, ahogy: ā́rya, āryaka, a fremd,āraya verb. Nakta, még nehezebb, ha az aklo,  korcs formáját is idetesszük, a gót éla-t, árja árát, ettől az ár is, az Ahle! Na egal! A magyarnak van alja és árja és áraj, ennyit erről, így a magyarnak az árja az ár-tól ered, ha a németnek az Ehre-től! Az Ehre totál nem volna,attól hogy  indogermán ais-tól mondják, de az etimológia bizonylosza, a gót aistan és egy görög hangval rakják össze, így nyitott a rekkelés, a kérdés, hogy most az Ehre etimológiája hogyan is van. A magyar itt mondjuk az er-ár stuma sklavenaufstandi formáját, a késeit, hallja, az ér-t.

Példamondat: aljan árja áraj. Ez volna annyi hogy a túlonnani áradás áraj. A fenti árja hangokkal:āriyan ā́rya āraya. Talán ez volt is egy árja mondás, stak előbb volt az árja és áraj , erre az aljan, így az l totál váltana r-re, hogy jobbvá váljon a hang, ahogy mondja az ember.

Indogermán teue, du, duad, duzzad, dumb stumától: ettől a stumától ered a germán teuton is, vagyis dutá, dután. A hangot tá-val mondják, ígyhát múltidei folyamatos, ahogy duta, stak a duadás, duzzadás megy tovább, de ennyi erővel presenz ti is rakta volna, vagyis duti. Ha a dumb-tól, duad-tól, duzzadtól, dum-tól, nem töm, a stumát stupjuk, úgy du stupad le, ezt tovább rakjuk a ti-to-ta-tá partikelekkel: duti, duto, duta, dutá.

Indogermán bheu, vagyis bö, ahogy bő és bu stumától: ettől a stumától nem igen van hang, stak marginálisan, ennél és a másik nyelvnél. Nekem a bölög hangtól, ahogy Balg is, belgen, zornen-től rakta hang volna a bölgo,bölko ha már folygo van.

Egyéb hangok: a germán stimó, vagyis csomó, stomó hangot is mondják dumulynak, tömegnek, ahogy a dúr stumától, a drängen-től a dúrongályt. A sur-surr hangmímelő hangoktól ered a német Schwarm, ez a surrmó, surmó, surma, ez surrog , surran. A csorda hangot szlávnak mondják,a német Herde rokonja volna, így magyarul herda volna, stakhát ez a hang izolált, nem rakni, hogy most ez vagy az a stumája. Igenstak sok indogermán izolált hang, ker-vel pár stumától eredne, ahogy her, hereg, herken, nem horkan, vagy a sker-ker indogermán stumák, magyarul har-hár, ahogy a hor-húr, indogermán sker, ker, ezek a releváns stumák. Hogy a Herde honnan ered, azt nem rakjuk.

Anto

A marha rakumányját kiraktuk és a nyelvtől definiáltunk, és definiálunk tovább is. A marha így a mar indogermán stumától ered, marjuk, marokjuk, ahogy a lovat lovatjuk, így marha és ló egy, attól, hogy marha germánul ló is, de a ló és marha perspektívája egy. A lotyó egy ló is, lovatjuk(lotyónak volna ilyen perspektívájai is), de marha is. A teju és tejena nem iráni hangok, hanem germánok, így magyarok, d-t váltás az germán. A tejena raktán marha, marokjuk róbjuk, raboljuk, lovatjuk, így tejena a lotyó is, ha marjuk, marokjuk, és tejel is, ha bírdás vagy már kibírongtaja a bért, így az ana partikel is volna tejena(tehén), a nő. De hogyan van, ha nem marjuk, marokjuk, ahogy mondjuk az orosz öreszor az ukrán szukát? Úgy is tejena, attól, hogy a marhát róbjuk, raboljuk? A bika hangról is beszéd volt, hogy ez nem török, hanem szláv eredetű hang, a búg stumától, de inkább dúrgerjük, vagy búga, búgó vagy bölna maradjon, a bölény, ahogy ez se török hang. Stakhogy az amerikai bölna, ana eredően él, nem volt marokva, marva, így nem volna marha, így nem részja a bölna a marha Oberbegriffnek. De itt a probléma, hogy Begriff! A nyelv, ahogy már íva volt, unbedingt, nem begreifflich, így a későbbi, a nyelv utáni systema, a nyelvtől függlosza, mondjuk az arisztotelészi osztályozás, másul a nyelvtől, attól, hogy a nyelv nem úgy osztályoz. Van az evolúciós nézet, vagy arisztotelészi, és van a nyelvi, ahol átmenetek vannak és antropomorf, ahogy perspektivikus. A bika alternatívájairól is beszéltünk, ahogy: bölna búga, búgó, duros, stődör. A stődör(csődör) hang se török, hanem germán, vagyis magyar, de beszéd volt róla, hogy a marha az ló, a ló az marha, így a stődör az Stier is volna. A stődör alternítívája a hágó, hágista, ahogy Hengst, a hág-tól, vagy szek, szekken-től, indogermán sek és kak stumától. Beszéltünk a stikó és a borjú hangokról is, hogy ezek szinonímák, a sti indogermán stumától, és a bor indogermán stumától erednek, annyit tesznek, hogy Spiesser, így ha a marha ló, úgy a marhának,a tejanának stikója van, a lónak borjúja és vissza. Ahogy továbbá írtunk a gida és gödölye hangokról is, hogy indogermán ghaidos-tól erednek, g-s forma van germánnál is, így germán is volna, attól, hogy a gh nem tolódik al annyira, stakhogy az etimológiája bizonylosza, ahogy zavaró is a hang. Ha a gidánál voltunk, úgy beszéltünk továbbá az őz hangról is, hogy a magyar őznek az etimológiája bizonylosza, de talán azt rekkné, hogy a geciző, indogermán uegh stumától, ahogy az ír oss, vagyis Ochse. Írtunk a jogya, jogyár hangokról is, vagyis az ökörről, és azt, hogy nem török hang, hanem germán, dolga nem van az Ochse hangval, attól, hogy az ökör róna, rónta vagyis tinó, az Ochse gecizik. Ha a ló marha, a marha ló, úgy ha jogra, igára van fogva, úgy a ló is ökör vagyis jogja, jogra, stakhogy az ökör, a jogja a tinótól vál, úgy herélt, így róna, rónta volna egy jogra-ló. Ha itt voltunk, írtunk a tinó hangról is, ahogy azt is, hogy ez se török, hanem balti vagy szláv, a magyarnál, ahogy a germánnál se van ott a tem-tend indogermán stuma.

Az egész után írtunk a magyar gulya hangról is, hogy igenstak az indogermán és sumér gou, gu hangoktól ered, vagyis a német Kuh-tól, rokonja volna a germán kudja. Erre volnának alternatívák:Árja, folygo, folyko, duti, dutija, dutá,bölgo, bölka, surmó, surma, surrmó, dúrongály. Antoul beszéltünk, regytünk az árja árja etimológiájáról is.

Látni van, hogy a ló-marha, attól, hogy a ló és a marha egy hangjai és namájai nagyobbrészt magyarok, vagyis germánok, stak egy kis részjei van itt a namáknak, anak bizonyloszák, ilyenek a kanca, üsző, ünő. A kanca hangot bizonyloszának mondem, de a szláv konj-tól teszik eredni, rakta hang volna így hágka is, hágca laguján. Az üsző hangot a wid-wit, vagyis űzni hangtól is teszik eredni, ahogy fingár asz-tól is, ez volna anya, de ez biztos hogy nem, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a fingár etimológia bullshit. Az ünő hangot is bizonyloszának mondem, attól, hogy töröknek mondják, de látni volt a fentieknél, hogy az összes török etimológia falsch, a töröknek makogott hangok nem törökök.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál a szerencse hangról beszélünk, hogy szláv-e vagy nem, vagy bizonylosza hang, ahogy arról hogy alternatívái volnának-e, erre rakantával a varász hangról.

Lektion72.-A szerencse és a varázs hangokról.

Hangok: szerenk, szerend,szerta,szerenti,szerenta,sreća.
- Baranta: mit Kind versehen, mit Last versehen, mit Rüstung versehen
- Baranto: Kind machen, Last machen, Rüstung machen.
- Baranti: Kind tragen, bringen, Last tragen.

- Boranta: bor-ana-ta, vagyis scharf gemacht oder gefurchet, Furche, mit Waffe versehen.
- Boranto, boranti: kämpfen.
- Borat: mondjuk szláv brati(kämpfen) de van germán forma is.

- Barmány, barismány: a talizmánra, a barmány rekkné a német Glücket is, de inkább bérmány.
-Baranti, baranta, barancsi.
-Baratna.
-Bérencsi.
-Bartana.

Szerencse: bizonylosza hang, szlávnak makogják.

 Ha vannak szláv hangjaink(nem olyan sok, ahogy a fingristák vélik), hogyan hogy nem volna szláv a szerencse hang? Ha szláv is volna, úgy inkább új, mondani kretény-libcsi, egyházi hang volna, már kúthúrális átírástól eredne. A szerencse hang szláv etimológiája is bizonylosza, nem rakni, hogyan is kellene rakni a hangot. Talán a szláv hang első részje volna, a sreća-nak, az indogermán su, sua, ana rekkja, hogy raktaga, jó, a másik részje bizonylosza, hogy talán örtés, fordítás, fordulás volna a másik részje? Így magyarul annyit tenne, hogy jó fordítás, örtés, ha a szláv hang az indogermán uert stumától eredne, de a szláv ret hang bizonylosza.

Vagy vajon a szerencse hangot nem máshogyan kellene kirakni? Magyarul nem volna-e rakni? Magyarul is, indogermánul és germánul is volna rakni! A szerencse entoját a magyar a szer stumának hallja, ez az indogermán ser stuma(de már írva volt, hogy a rak-ra inkább dúrgerni). Az ncs bizonylosza volna, attól, hogy volna nk ahogy nd és nt is, vagyis end-ond vagy ent-ant. Vagy a nazalizáció, stak későbbi? Így az eredeti forma volna sretha? Ez egy valós indogermán hang. Így mondani nehéz, hogy egy szerencs hangnál a ncs hogyan is van, attól, hogy az összes variáció raknivaló, begreiflich:
- Szerenk.
- Szerend, szerenda(pajta, láda)
- Szerta.
- Szerenti.
- Szerenta.

Az etimológia logikus volna, attól, hogy a sor hangtól(a szer stuma másik formája) ered a sors hang, latin sors is(de inkább rakásra dúrgerni), így a szláv hang is eredne ettől. Igenám, stakhogy van a magyarnál is egy olyan hang, annak dolga nem van a szer stumával, ez a szerenád hang.Hallaná a magyar szerenda-nak, így azt is hallaná, hogy pajta vagy láda! De mondjuk ki rakja, hogy az indogermán ser stumának, ana őrteni, ettől a latin servus is, a Knecht, dolga nem van-e a szer-sor hangokkal? Úgy servus volna szerves, hogy most szer van nála, fegyver. De ez bizonylosza. A sorvad hangnak se van dolga a sor hangval.

Rejődik(gibt sich), hogyha vannak szláv hangok az új-ónemmagyarnál és vannak olyan hangok, ahogy a szerenád, és nem van rakni a szer stumától, úgy hogyan ne volna szláv a szerencse hang? Hát ez stak a vélés rekkelésje, kérdésje, hogy ki így, ki úgy hallja, és rakja, talán a népetimológia majd átírja, hogyha szláv is volna? De a szer stumát dúrgerni kellene a raku-ra.

Ha a szerencse a szer stumától eredne, úgy lássunk pár scenet, hogy honnan is eredne:
- Geres, boros, aklos, éles baltával dob az egyik, a másik nem annyira, úgy az, ha az aklos talál: szerenka, szerenta,szerenti, de szerenda is volna.
- Sorsoláson béresebb feldet fog: szerta, attól, hogy így szerta Fügung is, ahogy a sors is.

Alternatíva a szerta, szerenti, szerendre és a szerencsére vagy a szláv hangra: bír stumától fortuna.

De előbb a baranta hangról.

A baranta etimológiája bizonylosza, de ősmagyar hartusportnak mondják. Dubb etimológia is volna ide, vagy a bír hangtól vagy a bor-bár stumától eredne, vagy egy korcs hang a görögtől, vagy egyéb. A magyar itt a bar stumát hallja, a bír múltidei flektált formáját, ahogy barma, barna, baratár, erre ana partikel, erre ta partikel, ana múltideji, to-val kausatív, ti-vel folyamatos kausatív, presenz. Ígyhát nem egal, hogy ti vagy to vagy ta:
- Baranta: mit Kind versehen, mit Last versehen, mit Rüstung versehen
- Baranto: Kind machen, Last machen, Rüstung machen.
- Baranti: Kind tragen, bringen, Last tragen.

A magyar nyelvtől, a bír stuma flektált formájától és a grammatikától a baranta azt rekkné, hogy: mit Kind versehen, mit Rüstung versehen.

Ha a barantát korcs hangnak vesszük, úgy opció volna a bor-bár stuma is, ezek magyar stumák, ahogy a borona is germán hang, vagyis magyar, úgy ahogy barna na, ana partikelvel. A bor stumától nakta beszéd, előg beszéd volt már, de így itt stak a boronáról beszülünk. Továbbá nem rakjuk, hogy borat vagy borant volna-e az eredeti, hogy később vált-e nazálissá. Így az opciók:
- Boranta: bor-ana-ta, vagyis scharf gemacht oder gefurchet, Furche, mit Waffe versehen.
- Boranto, boranti: kämpfen, scharf machen.
- Borat: mondjuk szláv brati(kämpfen) de van germán forma is.

A szláv formát arra írtem ide, hogy a baranta a-val, a magyar, vagyis germán formák o-val vannak, stak nem a bárd, így ha a bor stumától ered úgy egy korcs hang. a másik rekkés a boranta hangnál volna az is, hogy a boroná-t(germán hang, így magyar) vesszük, ta partikelvel rakjuk, vagyis regy substantívot, így azt mondjuk boronott, vagy boros armával bíró, mondjuk bárdval, szakuval és egyebekkel. A borona rekkné hogy Furche, Egge, ahogy scharfes Ding, ahogy Rüstung.

Ranakeredva.
Egymásnál:
- Baranta: mit Kind versehen, mit Last versehen, mit Rüstung versehen.
- Baranto: Kind machen, Last machen, Rüstung machen.
- Baranti: Kind tragen, bringen, Last tragen.

- Boranta: bor-ana-ta, vagyis scharf gemacht oder gefurchet, Furche, mit Waffe versehen.
- Boranto, boranti: kämpfen.
- Borat: mondjuk szláv brati(kämpfen) de van germán forma is.

Itt látni van a probléma, hogy a barna is és a borona is dubb rekkésű, sok rekkésű(Beduetung) volna, ahogy a barna is, anat bírnak, volna Rüstung, ahogy a borona is, ahogy nem egal, hogy ta vagy to vagy ti, ahogy rekkelés, kérdés, marad, hogy nem-e nazálizálódott a hangunk, így borat és barat hangok is fennállnak, így tenni nem van mást, hogy az egészet etabláljuk, és baranta magyarul és a magyar , az indogermán, grammatikával marad:

- Baranta: mit Kind versehen, mit Last versehen, mit Rüstung versehen.

Fortuna:baranta, baranti, bírongenti,barmán, barmány, baratna.

A latin hang dohonkela, de egy biztos, hogy a bír-tól ered, az indogermán bher stumától. A latinnál b-p-f váltás van. Nem rakni, hogy ez itt bír vagy bar, ahogy azt se, hogy ta-to-ti-e, de a formák volnának: bírtana, baratna, bírtina, bartina, bírtona. Továbbá az is rekkelés, hogy a fortuna most az volna, ana jen, bírong, mondjuk így jett össze, vagy a talizmán, bér?

Onto: talizmán.

A tel-tol-tal-tál stumáról volt már beszéd:

A talizmán hangnál fennáll az, habár jevevényhang,hogy a magyar tal stumával egy a stumája, így a talál hangval is, attól, hogy írva volt, hogy a talál az emel, bírong. A talizmán egy arab hang volna, de az arab hang görögtől ered, a görög télos-tól, ez az indogermán tele stuma, magyarnál presenz tel nem van, de van tal-tol, így talál is, ahogy bírong, visel, ahogy erőt bír, erőt talál, vagyis mágikus, erő van vele. A fortuna hang is rakni volna így egyrészt, hogy bírjuk, bírongjuk, viseljük, ahogy erőt is bír, ahogy a talizmán.

Fortuna1: bírjuk, viseljük.
- Baranta: mit Kind versehen, mit Last versehen, mit Rüstung versehen.
- Baranti: Kind tragen, bringen, Last tragen.

Ha már a szerencse hangot kellene átraknunk, úgy rakta hang volna baranta, baranti is, ahogy tragend, bírongenti, bringend.

-Ha a talismánra akarjuk átírni, úgy: barasmán avagy barmán, az árja bharmán,rakta hang is volna, ahogy bar-barma-barmány.

-A fortuna hangot nehéz magyarra átírni, ahogy már írtem, talán bíratva, bíratna volna, de a bír már inkább tevő, a bar már nem, így ha bírjuk,úgy baratna.

Fortuna2: ha barmány bír.
- Barmányt, baranta-t, bírongenti-t rakta mondani úrnak is, Herrnek, ahogy baru.
- A talizmánnak, baratnának van két bírója, baruja, de a barmány rakta baratárja baruja, a Träger, mondjuk a Wishmaster filmtől a dzsin, ő a baratár, a rubinnak innen, de a rubinoknak is van baratárja kinten. Ahogy mondjuk a kelta szent köveknek is vannak démonjuk, baratárjuk, barujuk, de kinten is bírják őket.

Fortuna3: materiális Glück.

A bír stumának van flektált formája is a bér, vagyis mondjuk a fa bérje az alma, attól, hogy bírja, így annak a bérje. Ha a szerencse hangot akarjuk itt átírni, úgy volna stak bérencs, ahogy bérenti, bérentár, bérencsár.

Fortuna4: így jett össze. Bartana, ahogy bírtva?

Antoranakeredva:

A fortuna hangot tegyük ki, nehéz átírni magyarra, stak az biztos, hogy ez is a bír hangtól ered. A szerencse hangot bizonyloszának találtuk, de alternatívák volának rája a bír stumától. A bír stumától sok hangot raknánk ideregyni, mondani, és az egyik rekkné ezt is és azt is:
- Barmány, barismány: a talizmánra, a barmány rekkné a német Glücket is, de inkább bérmány.
-Baranti, baranta, barancsi.
-Baratna.
-Bérencsi.
-Bartana.

Példamondatok: Baratár baranti barantát, annak barmányjának, barosmányjának baruja egy árny. Baranta bír bérmányt bírongani, ha bírongenten van, attól, hogyha barantit,a barmányt bírja az ember, úgy baratárja.

Rakanta: varázs.

A varázs hang szlávnak boljad, de az etimológiája bizonylosza, az indogermán forma uerg, uergh volna, és innen is látni van, hogy inkább szláv hang volna, attól, hogy a g vagy gh zs-vé vál, ez stak a szláv nyelv artája(inkább, de nem stak). 4 indogermán uerg-uergh stuma volna ide, de kettő talán összefügg:
- Uer stuma, vagyis magyar ör stuma, örög, mondjuk szláv vrьgǫ, germánul örönkni, vagyis wrencan betrügen is. A varsa(örsó) és a póráz(örönkály) szláv hangok rokonja a szláv vrьzǫ, ez kuntni, binden is, ha a mágiát így rakjuk.Itt látni van, hogy ettől a stumától volna a rekkés betrügen és binden is.De ott van az örökni, wirken perzsa formája is, a varəza.
-Indogermán uergh stuma: mondjuk perzsa vərəzə̄na, abschliessen.
- Indogermán uerg-uergh stumák: brechen és stossen rekkésű stumáktól ered a ráz(igenstak szláv hang volna) és az óbráz, az ábra hangok. Itt is őrjedni kell, attól, hogy szláv v-vel volna mondjuk kirázni, vraz.
A stossen-től, vagy verfolgentől erednek a német Rache vagy a germán wrakjan hangok, és a varázs hangot ezektől teszik eredni. A varázs így Rache volna, Verfolgung, ettől menne a rekkés mondjuk a lengyel wrognak( wrog és wrong arányoló!), ez rekkja azt, hogy schlecht, böse, és ennan eredne így a vorziti verb, stalni és rosszat tenni.

A szláv karakterjét erősítja, hogy az indogermán uer stumák nagyobb részt ör-ösek a magyarnál vagy germagyarnál, ahogy a g-től zs a szlávnál vagy a franciánál vál, ahogy ha a ráz-tól eredne, úgy a ráz is szláv hangnak boljad, úgy stak az etimológia volna bizonylosza, ahogy:szláv vrьgǫ,vrьzǫ, v-razit, vorziti...

Maradjunk most az akceptált etimológiánál, ahogy ha a varázs hang a vorziti-től ered, ez a Rache-től, ahogy Verfolgung, vagy rossz, Übel, úgy azt kell mondanunk, hogy a hang új, nem egyéb ahogy kretény-libcsi, vagyis fingrista, attól, hogy a kreténység kirekeszt így, stak a sajátját vélja jónak, a másét nem, ahogy mondjuk a fingrista MTA is így tesz. A varázs hang így egyházi és mta-s hang, vagyis fingrista. Vajon így mondani van Mózesre, hogy varászol, ha botot szalangává, kígyóvá vándel? Etimológiailag nem. A kretény-libcsik ide talán inkább azt mondanák, hogy göttliche Begabung. De így a varázsló hangot se raktaga, jó úgy angolra átrakni, hogy wizard, attól, hogy az angol hang az indogermán ueidh stumától ered, ettől az ész és a jevevényhangok, ahogy vigyáz, vizsgál, vicc. Így igen zavaró, ha az ember az univerzál nyelvtől beszél, és nem az etimológiától. Erre nagyobb probléma a németizmus, a német frazeológia, ahogy: otthont varászol...Heim zaubern...Ha a varász rossz, úgy hogyan rakód össze az otthonval? A német frazeológia magyar nyelven egy halandzsa. Így azt kell mondani, hogy a varázs hang egy kúthúrális, kretény-libcsi hang, egy fingrista, egyházi, mta-s és az új-ónemmagyaron egy totál halandzsa, ha a szláv etimológia rakta.

Onto.

Látni van, hogy a szláv hangot a Rache-től, ahogy rossz, a lengyel vrog, eredni teszik, és ettől jenne verb is, ahogy stalni(csalni), betrügen, úgy felvetődik az első etimológia, az uer stuma, az ör stuma, hogy ott van a nakrekkenő angol hang a lengyel vrog-ra a wrong,vagyis öröng, öröngály(Wurzel), és az örönk-től a germán wrecan verb, vagyis örönkni(örönkály, póráz), és ez a verb rekkaj azt is, hogy betrügen, ahogy a germánnál nem ez az egyedüli ilyen verb, hanem a schwi stumától, ahogy schwingen is, van olyan hang, ana azt rekkja, hogy betrügen. Így ha van a germánnál, és a magyar nyelv germán nyelv, a lenygel vrog-ra és a szláv vraziti-ra arányló hang, úgy inkább át kellen venni, ősmagyarként:
- Örönga: schlecht.
- Örönkni: betrügen.

De már írtem, hogy a magyarnál az uer stuma agresszív stuma és dicső, így ezek hangok kiállnának a rendrakutól. De az örönkni-től vonnánk egy örönkát.

A szláv etimológia problémája továbbá az, hogy az ör, uer stumától ered a Würger, varég és a germán gawargjan verb is, ez rekkja azt, hogy verdamman is, úgy a germán öröng-örönk verbek igenstak rekknék a szláv Bedeutungokat, ahogy: wrong, lengyel vrog, betrügen, verdamman. De ez a stuma a mágia egy másik rekkésjét is rekkné, ahogy binden, a mágia egy másik aspektusát is, ahogy a szláv vrьzǫ.(A magyar bű hang nem török, nem kuntés, hanem a mágia másik aspektusa, a beszéd, indogermán bha stumától. A germánnál a sző-szíj stumától ered a mágia ezen aspektusa, ahogy germán sīða, szőtni, szíjtni).
A rekkelés, kérdés így fennáll, hogy vajon nem-e skandiníáv eredetű hang, germán a szláv hang, az uer stumától? Attól, hogy fenomenális az azonosulás a germán verbek és substantívok és a szlávoknak innento?

Anto: alternatíva a varázs hangra.

Alternatíva volna bőven, ha már stak a beszédtől a bű hangot mondjuk, vagy kuntést, ahogy szőt, szíjta és egyebek, de ha mi a szerencse hangot bír-bér-bar-ra írtuk át, úgy logikus volna a hang bírat avagy bír: Mózes barmányja bírja, bíratja szalangát, a kígyót..

A német zaubern etimológiája bizonylosza, de egy egy angol rot hangtól eredni teszik, a téafor-tól, stakhát a probléma az, hogy ennek is bizonylosza az etimológiája. Ígyhát nem ismerjük se a zauber-t, se a téafort. Én a hangot a düh-doh stumától tenném eredni, indogermán dheu, ettől dheup és dheub. A düh-doh hangokatól sok boljanama ered, ahogy dohonkela(dunkel), a dohonsztától weiss, fehér is, sőt a Dotter is, a dühder-től, a sárga. A germán téafor, ahogy rot, Röte, így igenstak jenne ettől a stumától is, attól is hogy a Ziegelsteinról volna eredetileg a boljanama, vagyis a Ziegel lémás, agyagos, a dohonszátja volna rot is. Ámbár ha valaki lémás, agyagos felden dohong, dühong, úgy a düh-doh stumát átrakja a rot hangra, vagyis a rot hangot a düh-doh stumától veszja, erre egy rakta scee a Dragon Balltól:Piccola, Krillin, gohan és a dubbiek olyan agyagos, lémás felden küzdenek Nappa és Vegitanak anta(gegen), úgy logikusan a rot hangot az ember a düh-doh stumától veszja.Ennan volna opció, hogyan hogy a teafor-tól eredne a zaubern, mondjuk a démonok boljája a rot, a tömjén(ugyanstak a düh-doh stumától) boljája ugyanstak rot is. De egyéb etimológia is volna, ahogy a latin tepor, egy warm rekkésű indogermán stumától. Talán ettől volna a magyar tepsi hang is, de nem szláv. Ífy volna teafor tepsis.

A másik etimológia volna: messapisch tobara.

A német hangoknál van hallana a magyar bír-bár-bar, néha ber hang is, ahogy mondjuk az erbarmen-nál, ana mondjuk felbír, kibír, vagy a findbar-nál a bar, ez a bar a barma bar-ja is, ahogy a Gebühr-nél a bér. A zaubernél hallana az ember az ember-t, az ember ber-jét, stakhát a hábor az indogermán kuep-től ered, nem van itt a bor stuma, így nehéz mondani, hogy ha a fenti etimológiát ignoráljuk-e nem is kell, attól, hogy a teafor-nál az or az indogermán ra és or és ár és er-,hogy a tobar-nál a tob, zaub a stuma, vagy ber-bar. De egal is ide, attól, hogy rataga hang volna bírat, attól, hogy barat verschaffen, lieben volna.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál a bugár avagy bogár hangról rakód ena regyó, racionális beszéd és a hangyáról, de ontonál beszélünk más hangokról is.

Lektion71.-Bogár és rovar.

A bogár etimológiája bizonylosza, attól hogy dubb etimológia is raktaga volna, de olvastem, hogy egy bogár hangot már a Langobardok is bírtak, úgy annak kellene rakódnija, hogy a bogár hang egy germán hang, vagyis magyar, és ha van langobárd bogár hang, úgy annak egynek kellene vannija az angol bug hangval, a német Bug hangval, stakhogy az angol bug etimológiája is bizonylosza, így a bogár hangnál az összes opcionális stumát(azokat kirakva egyéb hangokkal) át kell vennünk.

A. Az opcionálisabb stuma a bog hang(nem fingár, hanem germán, vagyis magyar), német biegen, ettől a hangok:
- bog, boga,bogo.
- bogánta, vagyis bogáncs.
- bögre.
- bogrács: a bogrács nem török eredetű hang, hanem magyar, a bog hangtól ered, tja-val, a regály rekkint:
-kurbatja, a korbács.
-kalapatja(germán kal-kol) a kalapács.
-bitja a bics.
Ígyhát a bogrács az: bogratja.
- bugjan, vagyis bújni, az angol buy hangval egy.
- buk,bukkan, német bücken.
- bokor: az etimológiája bizonylosza, de igenstak ide rakódna, németre átírva volna Bücker talán.

- Boka: a boka hangot töröknek makogják, stakhogy az nem volna, attól, hogy a magyar nyelv egy indogermán és germán stumanyelv, úgy az volna opcionális, hogy a boka hang a a bog bok-os formájától ered. A germán boug Gelenket is rekk.

Bizonylosza hangok: bogja, boglya.

B. Rakanta: bö-bő-bu stumák(ezekről volt már beszéd).

A bogárnál és a bogja, boglya hangoknál is rakódik az opció, hogy nem-e a bő-bö-bu stumáktól erednének-e? A bö-bu stumák g-vel rakódnak: big, bugja, ahogy ettől a bugja hangtól eredne az angol boy hang is, úgy ahogy a way a Weg-től, buy és búj a bugjantól. A bogja vagy boglya bö-s stumától alternatívája volna így bugja, de igenám, stakhogy igenstak van egy beung stumától is hang, ez a benga hang, ettől eredne a gót buggja hang is, így:
-Beugel,Biegel,Bügel: boglya.
-Bugja, boy: bogja, boglya.
-Benga, bengja...: boglya.
Azt volna mondani, hogy a boglya hang inkább a biegen-től eredne, így Beugel volna.

Ranakeredva: ígyhát a biegen-től volna egy bogár hang, ez volna németül Bieger, Boger, ahogy a bogo substantívot indogermán ár-val tovább rakjuk, így volna a bö-bu stumától a bug-big hangoktól bugár. A két alternatívától nehéz kiválasztani a raktagát, attól, hogy a biegen stuma is ing, úgy ing a bö, indogermán beu stuma is, ahogy magyarul, úgy németül is, így inkább azt kellene tennünk, hogy a biegen-től mondjuk a hangokat bog-bok-nak, az indogermán beu-tól bö-nek, így volna bog-ár és volna bög-ár(bugár), ahogy a bögre bogra volna.

Egyéb hangok:
-bögyörő(begy?) avagy bogyoró: ez a hang a biegen-től ered.
-böggyen, buggyan: ezek a hangok a bö-bő-bu, indogermán beu stumától erednek, de nehéz megmondani, hogy bug vagy bud volna, attól, hogy a dj-nél és gj-nél is gy-vé válik a hang, de ha d-s vagy t-s úgy a puttony rokonja, és ha a bogár az bugár volna, úgy a bogár rokonja-vagy inkább bögár-, volna.
- Bogyó: a magyar nyelv nem fingár nyelv, így a bogyó hang nem volna fingár, hanem indogermán és germán, stakhogy bizonylosza, attól, hogy három etimolóigája is volna:
- bo stumától: basjó, Beere, ez más nyelvnél is van, így opcionális volna, stakhogy úgy boljad, hogy a magyar bogyó hang már egy új hang, vagyis a hang régi indogermán és germán, stak ahogy rekk, az már új, így a bogyó nem volna basjó.
- biegen stumától: germán bugja, vagyis a bogyoró, bögyörő előbbi hangja volna.
- bö, indogermán beu stumától: vagy bug-os vagy bud-os.

A három opciótól regyném, mondanám a bogyó hangot a biegen-től, attól, hogy a bud-bug-os hangoktól ered a butykos, avagy bötykös és a buggyos, avagy böggyös hangok.

C. Benga.

Az indogermán és germán bengh-től ered a magyar benga hang, ennek rokonja a perzsa eredetű jevevényhang, a bazi. A bogár hang nem ettől a stumától ered, de igenstak rokonja volna a beu indogermán stumának, ígyha a bogár a beu-től volna, úgy opcionálisan volna, hogy a beng-től is eredne a bogár hang.

D.A bogár hangot eredni teszik nakta, még a bőg-búg, indogermán, beu-bu hangokatól is, ezektől:
bagoly, bika(orosz jevevényhang), bögölye,bök és a bú hangok. A bőg-búg hangoktól nem ered a bogár hang.

E.Ha a rovar az indogermán reu, vagyis ró stumától ered, úgy logikus volna, hogy a bogár hang is egy arányoló hangtól eredne, ilyen hang b-vel stak az indogermán be-bu-ba-bí hangmímelő hangok volnánk, ahogy a bitja, bics, bicska rokonja a Beisser. Ilyen alternatíva volna stak stupán az indogermán bheg-bheng-től, vagyis a magyar beng, benget hangoktól, egy n nélküli forma, vagyis: bengár-bogár.

Antoranakeredva: Két rakó-, főopció van, az egyik a biegen-től ered, a másik a bö-bő-bu stumától, stakhogy a hangok inganak, így nehéz mondani, hogy ez vagy az volna, úgy a stumáknak regyni kellene stak egy hangot, hogy lássuk, hogy stak egy magánhangzóval hogyan is rakódnának a hangok. A bog stumát át kellene írni bug-ra, attól, hogy van egy rakóstuma, a bo indogermán stuma, és ezzel nem kellene keverni, a bo stak maradjon a bo-nál, úgy:

Bu, biegen: bugár Bö, indogermán beu stuma: bögár.

Ha a magánhangzókat átírtuk, úgy ez és az a hang is rakni van így vagy úgy, ahogy a bugár a biegentől, úgy a bögár a bö-bő-től, vagyis az ana bő, bővül, vagy big-vá vál vagy már big.
De írjuk át a hangokat és nézzük, hogy hogyan is rakódnak!

Bu, biegen stuma:
Bugo: a bog hang, substantív, hímnemű.
Buga:naknama avagy a substantív nőnemű formája.
Bugjó: bogyó?
Begy, bogyoró, bögyörő?
Bugra: gebogen, bögre.
Bugratja: bogrács.
Bugár: vagyis bogár, Bieger, Boger.
Bugánta:ta partikelvel, vagyis bogenta, bogáncs.
Bugánto: to kausatívval. A szelenta ott van, hogy a to teszja, a ta tett már: bog-ana-to, vagyis bogáncs.
Bujni: bugjan, angol buy is.
Buk, bukkan:német bücken.
Buka: boka.
Buglya: Biegel, Bügel.
Bugul, bugula: bogul, bogula, vagyis hajol, így gehorsam.
Bugnár, buglár: bognár és boglár. Ezek nem jevevényhangok, hanem ősmagyarok, attól, hogy a bug a magyarnál is itt van, rakóstuma, és a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Stak annyi volna kivetnivaló, hogy a hangokat grammatikailag kell hallani, vagyis nem mesterségnamaként.

Onto: Hiba avagy bugo, vagyis bog.

A hibát szláv hangnak makogják a fingristák, stakhogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így indogermán-germán k-h váltás van. A hiba hang nem szláv, nem a szláv chýba, ennek a rokonja az árja kṣúbhyati, ana vagyis egy indogermán kseubh stumától ered. A hiba sokkal inkább a germán hubo-tól ered, ez a hang az indogermán keu, magyar hu stumától, ana hajlást rekk, és ettől a hibá-tól a hibban is, de ez a hang így egyet rekkne az árja hangval is, vagy a szlávval, attól, hogy az árja is hajlást rekk. Így van rendraku, attól, hogy a szláv hang is egy hajlást rekkő hangtól ered, úgy a magyar is, ana germánt, ahogy az angol bug is, a bog is, a bugo is, így:
-hubo, huba, hiba.
-chyba.
-bog, bugo, bug, bugra.

A hiba laguján így mondani volna az is, hogy bugo, ha más a Fehler, úgy taradály, töredály.

Bö, indogermán beu stuma, ana igen bő, így stak az ide rejmedő hangokat nézzük:

Bög: angol big, bugja, buga
Bögra: naknama, nagy, ármány.
Bögár: már írva volt.
Bödjan: böggyen, buggyan?... to bud.
Böggjan: böggyen, buggyan?
Bödjó, Bögjó: bögyó, bogyó?
Bödjör, bögjör: bögyör?

Látni van, hogy a biegen és a bö, indogermán beu stumától is rakni való hangokat rakunk ki, így nehéz mondani pár hang eredetjét, ahogy a bogyó, bögyör, vagy a bogár hangnak is, de a bogár inkább bugár volna.

Regyó(Rat). A hangmímelő bőg hangot dúrgerni kellene, úgy stak az indogermán bheu hangtól a bú maradna, és ezt raknánk tovább:
- bú.
- búgály, nem bagoly.
- búgály, nem bögöly.

Ezzel nem volna probléma így:
Buglya-búgály-bögül.

Így kellene rekkenteni a hangokat:
Bugár, bugra-bögra, bögár-bönga, böngra, böngár(benga)-búgár-bengár(benget).

Bugár- és róvarnamák.

Hangya.

Ana hangya nama nem volna fingár, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az enteredéi ento, pont, a magyar nyelv és a germán nyelvek. Lássuk mondjuk a német Ameise hangot, úgy azt látjuk, hogy az Ameise hangot a metsz, metél hangokatól eredni teszik, indogermán mei stumától, ahol az a hang az o volna, vagyis vissza: visszametsző volna így ana nama, de ez bizonylosza. A fingár etimológia bullshit, ahogy mondjuk a vogul kuns, attól is, hogy stak indogermán-germán k-h váltás van, és attól is, hogy a vogul formától sohase volna hangya. Ha megvan a német Ameise, úgy egy arányoló hang kell a metszre, metélre, úgy ez a hang a szak, indogermán sek stuma h-s formája volna, vagyis hánt, hány, ahogy hagy, hant, hantol(germán hangok), a német schinden, így volna a hang hándjó, hántja, hantja. Nem igen rakni az etimológiát, hogy hogyan is hány, hantol, hánt a hangya. Talán bolyt hány, hánt? Vagy ha az ember a háncsot(hántu, a schinden-től ez is) hánt, úgy hangyák vannak ott? Nem igen volna más logika a hangyára, attól, hogy a magyar nyelv egy indogermán és germán stumanyelv, így rejik magukat a hant, hantol, hánt, háncs, hány hangok, és az is, hogy a német Ameise a metsztől ered, így ha a kettőt az ember összrakja, ahogy a magyar nyelv germán stumarendrakuját és más germán nyelv logikáját, úgy az antorakvány az volna, hogy a hangya a hánt, hánd-tól ered.

A hang új, nem ősi, vagyis a hang ősi volna, grammatikailag, stak az nem ahogy rekk, vagyis konkrét substantívra. A hangya, ahogy substantív, nem ősi hang, Bedeutungja nem ősi, konkrétan, így felesleges fingár, vagy egyéb más ősibb konkrét hangot keresni rája.

Tetű: etimológia bizonylosza. Germán tikka, tikkto, tikkti?

A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a tetű hang nem is volna fingár, stakhogy a fingár hangok igenstak nakrekkennek az indogermán és germán hangokra. A lapp tihke igenstak nakrekken az örmény ti hangra vagy a germán tikka-ra, a német Zechere. Ez van a vogul tehem, osztják togtem hangokkal is. Az összes fingár hangnál germán vagy örmény g-k váltás van, vagyis azt kell mondani, hogy örmény vagy germán hangok volnának, stakhogy az egyiknél g van, ahogy az osztják togtem-nél, ez már olyan ahogy az ír dega, a másik kettőnél h van, a k-tól. A fingár és germán hangoknak innento stak arányolás áll fenn, nehéz mondani, hogy a germán tikka-tól eredne-e a lapp tihke, de ha a két hang egy, úgy a lapp hang germán volna, stakhogy ez formai. A vogul és az osztják hangok örménytől, germántól, vagy a magyartól is erednének, úgy hogy a magyar nyelv egy germán nyelv. A fingár hangokon látni van- formailag-, hogy indogermánok volnának, de a magyar tetű hangról nehéz mondani, attól, hogy ronda hang, i-vel volna magyarul is, és a tű hangot a tetű-nél nem rakjuk. Ha a fingár hangokat magyarnak mondják, nyelvrokonság nélkül, úgy hogyne volnának a fingár hangok indogermánok? Stak azt látjuk, hogy a fingár hangok ugyanolyanak ahogy az indogermánok, és nagyon ahogy a germánok, de dubbet nem ismerünk a hangokról, nem ismerjük, hogy talán stak formai arányolás volna-e?

A tetű ígyhát egy ronda hang, ha a germánnál és a fingárral egy volna, úgy ősibb forma volna: tikka, tikkto, tikkti. Ti presenz-vel kellene vagy to kausatívval mondani a tikkan verbet, vagy ha a k-t h-nak akarjuk úgy: tihto, tihti. Ezt ja kausatívval is tovább raknánk, volna: tihtio, tihtja.

Tikkan, tikkad: ezt a hangot nem keverni az óra tickelésjével. A tikkan és tikkad hangok etimológiája bizonylosza, de a germán tikkan áll rekkésnél nakvább, más indogermán hangot nemigen mondanánk ide. A tikk verb talán eredetileg azt rekktaja, hogy szúrni, prickeln,kitzeln, vagyis a német zechen és ettől a hangtól eredne a német Zeche, a tetű, tihto hang is. Ha van összefüggés a tetű és a tikk és tikkan hangoknál, úgy a tikkan, tikaszt, tikkad hangoktól is erende egy új, ana régi hang is, ez volna a tikka, vagy tegyük kausatívra, tikkat, úgy tikkto. A tetű hang már egy korcs hang volna, ha a tetű és a tikkan-tikkad, tikkaszt-tikat hangoknak inneto összefüggés van, úgy az ép formától volna régi substantív: tikka, tikkto.

Ha a magyar tetű hang így tikka és tikkto volt, úgy honnna erednek a fingár hangok, ha azok a magyarral egyek és az indogermánokkal is? A lapp-ról volt már beszéd, hogy ez stak skandináv volna, vagyis a lapp tihke hangnak dolga nem volna az osztják togtemvel, stak annyi, hogy más és más nyelvektől ered ugyanaz az indogermán vagy germán hang. Talán a germagyartól erednének a vogul és osztják hangok? Vagy areális vándorhangok?

Pillangó: nem magyar eredetű hang, indogermán. Magyaros volna félengó, féldár, folyangó,folyadra, folydra.

A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ígyhát a magyar eredetű p hangok azok stak b-k volnának eredetileg, attól, hogy az indogermán p a magyarnál, ahogy a germánnál is, f-vé vál.
Így ezek a hangok nem magyar eredetűek, ahogy: pilla,pillant, pislog.
A latin papilio és a germán Falter az indogermán pel stumától erednek, vagyis a fél és foly hangoktól. A latin pilió-nak látni is van az arányolás, ahogy a görög πάλλω-nál, stakhogy a pill stuma inkább a fél-nek van nakvább, attól, hogy a pillantás és pislogás egyarta zappeln, ahogy ha Vegita fél Dermesztőtől, úgy Vegita foly. A pillangó fél, foly, ha rebben, vagyis folyog(fliegen), ahogy a pilla is, repül ügymond, és ha pillant az ember úgy pislog, vagyis folyant, folyog, rebben, erebben.

Ha így a pillangó nem magyar hang, de a magyar nyelv germán nyelv, úgy volt magyar formája is a pillangónak, és ezt kellene visszarakni, a magyar formák volnának:
- Folyongó, félengó, féldra, féledár, folydra, folyadra, folyadár.

A pillangó hangnál a fenti asszocióáció van, így nem volna problematikus a magyar nyelvtől újraírni a hangot, ahogy tettük a tetű hangval is, az opcionális tikkad hangtól. De a pilla és a pillant hangokat hogyan írjuk át? A pillantra volna a boljok hang is, de oké volna így folyant, ahogy a pilla laguján folyla, félla.

Lepke: új hang, az indogermán lep-leb-től és az indogermán kicsinyítő k-val.

A lep igenstak a leb-től ered, de tengelyen is látni kell au indogermán le stumát, ahogy a tengely rekkint flektálja a lep-et:
Tengely1: i-e-é-o-a-á.
Tengely2: Lip-lep-lép(indogermán leip)-lop(habár indogermán leup)-lap-láp.

A lep német rokonja mondjuk a schlapp és a schlaff hangok, így rakni van, hogy a lepke, lebeg, lebben.

Anto.

Ennél a lektionnál így a bogár avagy bugár etimológiáját raktuk ki, az alternatívákat átvettük és az antoranakeredva úgy rakódott, hogy a bogár az bugár, a bog, bugo, biegen-től ered. A bugo hangnál átvettük azt is, hogy a bugratja, a bogrács, és a buka hang nem török hangok, hanem a biegentől erednek ezek is, ahogy a buglár és bugnár hangok is ősmagyarok, nem jevevényhangok. Beszéd volt a bögyörő és bogyó hangokról is, ahol azt mondtuk, hogy bizonylosza hangok, vagy a bö stumától vagy a biegentől erednek, ahogy a boglya hangról is. A buga, bog hangnál beszéltünk továbbá a hiba hangról is, itt azt raktuk ki, hogy nem szláv, hanem germán és magyar hang, de a bugo vagy buga alternetíva a hiba hangra, ahogy a gehorsamra a bugula. A bö stumámál beszéd volt a a böggyen vagy buggyan hangról is, ahogy beszéd volt a benga és a bazi hangokról is. Az antonál beszéd volt a hangya hangról is, hogyan hogy nem fingár hang, és nem fingár a tetű se, de ősibben volna tikka, tikkti, tikkto. A pillangóról is beszéd volt,hogy nem magyar hang, magyar hang volna féldra, folyangó, félangó.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál az úgymond brennen-es verbeket nézzük át.

Lektion70.-.-Rövid Lektion a brennen-es verbekről.
Hangok: sül, sült, süla, sülma, süled,ég verb és substantív, izzik,hő,hűt, hideg, gyújt, gyúl, fűt, fűl.

Sül, sült(süt).
Ezekről már volt beszéd, de raktaga volna itt újra írni róluk. A két verb nem fingár, attól, hogy a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, így:
- Sül: indogermán suel, germán swelan, schwelen.
- Sült: indogermán suelt,germán swelten, to kausatívval.
Egyéb hangok:
-Süla: német schwül.
-Sülma: dohonszta, de a süléstől dohoba.
-Süled.
-Sülekni: welken.
Igen raktán látni van, hogy itt az indogermán ue ü-vé vál a magyarnál, és a további hangok indogermán partikelvel vannak kirakva, ahogy sült, süt, to kausatívval, sülma, ma-val, süled ed partikelvel és így tovább.

Rakanta: Ezek után átmegyünk az ég verbra és substantívra, de itt írni kell arról, hogy a sül hangtól ered az árja svárga hang, ez úgymond Himmelt rekk.

Ég.
Az égni verb etimológiája bizonylosza, attól, hogy nem rakni, hogy ez egy indogermán é hang-e vagy indogermán ai volna az é hang, a másik részje totál bizonyos, hogy indogermán gho partikel volna itt. Fingár nem volna, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de lássuk a variációkat:
- Indogermán é és gho: égho.
- Indogermán ai és gho: aigho.
- Indogermán e és gho: egho.
Van indogermán ai stuma, ez égnit rekk, ettől sok indogermán hang van, de van ettől talán gh-s forma az indogermán ágher, ettől árja áhár hang is, ahogy ott van az indogermán egnis hang is, ettől az árja agni.
Az ég etimológiája bizonylosza, de egy bizonyos, hogy indogermán és germán. Ana a fingár hangokat erintje, úgy az is bizonylosza, hogy nem-e torz indogermán hangokról volna-e ott a beszéd, mondjuk árja inddhḗ és zürjén ined, de ez irreleváns is, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Ég substantív.
Az ég hangnak, ahogy úgymond Himmel, dolga nem van a fingár hangval, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Az s-s etimológiák bullshitek, ahogy már mondjuk írva volt az ak stumáról- duas stuma-, hogy az indogermán ak stuma ez, vagy mondjuk az ér hangról, hogy ez egy sklavenaufsandi, de stak indogermán er és ár stuma van, de sehol bullshit cseremisz ser. Az ég, ahogy éter(ez volna a rakta hang) etimológiája így nem a finn sää, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, és az s-s etimológiák bullshitek.
Sok egyéb nyelvnél van az, hogy az éter hangok egy ég verbtől erednek, ahogy magaja a görög éter vagy aithra is(magyarul mondva é-vel), ahogy a fenti árja svárga a sül hangtól, de sokkal dubb plda is volna erre.
Ranakeredva: az ég verb nem fingár, hanem indogermán, ahogy éter, az ég substantív nem fingár, az s-s etimológia bullshit, hanem az ég verb és az ég substantív egyek.

Izz, izzik.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a fingár etimológiák bullshitek, hastak úgy nem, hogy a fingár hangok indogermánok. Az izzik hangnál a rekkelés, hogy az izz hang z-je t-d vagy s vagy ds, így három indogermán etimológia is raktaga volna:
-Indogermán aids-tól, ettől germán Esse is, a német Esse is.
-Indogermán ás-tól vagy ais-tól, ettől a német Asche is.
-Indogermán ósati-tól.
Az alternatíváktól az opcionális választás vagy az indogermán aids vagy az indogermán ás, ázg, de egal, hogy most ez vagy az, az izz hangra rá volna rakni egy ma partikel, így rakódna:
-Izzma.
De ha az Asche rokonja volna, úgy rakta hang volna az Asche-ra:
-Izzja.
Ahogy a fingár hangokat erintja:
A fingár hangok igenstak indogermán hangoknak boljadnak, ahogy mondjuk osztják at, ez volna mondjuk a germán ád, árja idhé, így mondjuk a zürjén ined rokonja, de ugyanúgy volna egy másik indogermán stumától, ahogy az albán ethe. A zürjén ezjini hang volna a germán asion verb, a votják ast hang rokonja az ás stumától.
A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a magyar hangok indogermánok és germánok, de látni van, hogy a fingár hangok igenstak arányelnek az indogermán és igenstak a germán hangokra.

Ranakeredva: az izz verb etimológiája bizonylosza, indogermán aids-tól vagy azg-tól is volna, de egal, hogy ettől vagy attól, rakta hangok volnának izzma és izzja. A fingár hangok indogermánnok boljadnak, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.

Hő.
A hő hangról volt már beszéd, hogy az indogermán kai stumától ered, ez a germán hei, hai is, az ei hang vál ő-vé, így rakód hő. Ahogy arról is írva volt, hogy a hód hang is ide vagy skai stumára rakód, nem fingár eredetű hang.
Hűl, hűt, hideg.
Ezek nem ősi hangok, az etimológiájuk bizonylosza, de attól nem ősiek, hogy a hő hangtól volna az eredetjük, így a hő-vel két antandásat mondunk, az egyik kalt a másik warm.A Vorstellung vagy az Empfindung talán aljan, idegen, ahogy más nyelvnél is van erre példa, ahogy mondjuk a sül hangtól a germán svalr, ez kalt-ot rekk, vagy mondjuk a germán verb halōian rekkja azt is, hogy brennend vagy hogy kalt és vannak egyéb példák is. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, de nehéz mondani, hogy ez az Empfindung ősmagyar-e vagy német? Annyi bizonyos, hogy nem ősi hangok: a hűl-nél germán l partikel van, el-al, a hűt-nél to kausatív. De az is volna, hogy hűlt volt, vagyis a hűl hangot rakják to kausatívval tovább.

Gyújt, gyúl.
Ezeknek a hangoknak az etimológiája totálisan bizonylosza, annyi bizonyosan látni van, hogy az l és a jt indogermánok és germánok, de indogermán gyú stuma nem ismert. A gyú stumától nem rakni továbbá, hogy ez gw volna-e vagy j hang, így stak találgatunk, attól, hogy a magyar nyelv egy indogermán nyelv, úgy az opció volna indogermán gwel stuma, ahogy glühen, vagy az árja jválá, jvalati.

Fűl és fűt.
A fenti két verbről volt már beszéd, arról is, hogy az etimológiája bizonylosza, ahogy stak indogermán-germán p-f váltás van,a magyar nyelv germán nyelv. Az etimológiája bizonylosza, de a fingár etimológia nem egyéb, ahogy indogermán, attól, hogy a fingár hangok indogermán eredetű hangok, a német flau szláv formáji, erre példák:
Vogul, manysi pēlėmt=szláv plamenъ.
Vogul, manysi pālt= szláv polěti.
A fingár hang így nem egyéb, ahogy egy szláv hang, a magyarral dolga nem van, attól, hogy stak indogermán-germán p-f váltás van. Írva volt, hogy az etimológiája bizonylosza, de így a fűl hang a flau német hangval volna egy, stakhogy látni van, hogy a magyar to kausatívval is továbbrakja, így az nem igen van rakni, hogy ez most fűt vagy fűlt, ahogy látni volt a sül-süt példáján is, hogy az l hang szakad vagy a magyar a fű hangot stumának rakja és to kausatívval rakja tovább.
Onto:
Ha ez volna az etimológia, úgy a fingristák heurékája nem volt meg, hogy a fingár hangokkal egyek a szláv pál és pálinka hangok, így totál van egységes a fingár nyelvekkel, stakhogy azok szláv hangok, ahogy: pál és pálinka. A fűl és fűlt hangok magyarok, germánok volnának.

Anto.
Ígyhát ennél a Lektionnál a magyar brennen-es verbeket vettük át, ettől a perspektávtól kirakkva a hangokat, és láttukj és raktuk, hogy a sült-sült hangok magyarok, vagyis germánok, ahogy ettől további hangok is kirakni vannak. A sül-sült hangoktól mentünk az ég verbre és substantívra, rekktük, hogy a kettő egy és ugynaz, ahogy azt is, hogy indogermán eredetű hangok. Ennan mentünk tovább az izz hangra, ahol két opcionális etimológiát raktunk ki, és azt ki, hogy germán hang az izz hang. Erre ranakeredett a hő hang, ahogy hűl, hűt hideg, és azt raktuk ki, hogy magyarok, germánok. Majd írtunk a bizonylosza gyújt-gyúl hangokról is, ahogy a fűl-fút hangokról is.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál naknamákat rekkünk, enteredve az irigy vagyis eregya hangval, erre substanítvokat rakva.
Lektion69.-Naknamák4 és substantívok rájuk.

Hangok: eregja(irigy), öregja, örjegja, örha, örejha, örömpel, örömba, iromba, irgal, örgel, könyör, szelejda.

Első naknamánk az irigy hang.
Az irigy etimológiája bizonylosza, de előbb látnunk kell az ir-vel enteredő hangokat, ahogy mondjuk: irgal, irha, iramod, iránt.
A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, úgy a fenti hangokról azt kell mondanunk, hogy torzak, kurkák, korcsok.
Aránt: az iránt egy korcs, kurka hang, ennek a stumája az indogermán ar-ra-re stumák, úgy az iránt hangot dúrgerni kell és azt kell mondani, hogy aránt.
Eremed: az iramod hang korcs hang, az indogermán er stumától ered eren, eron hang, ahogy rennen,nem rohan, ahogy ma-val, eroma, ahogy roaming.
Örha: a hangot német eredetű hangnak makogják, de nem német hang, hanem ősmagyar, stak torz, dolga nem van egy Bock rekkésű hangval, hanem az indogermán uer, vagyis magyar ör stumától ered, germán wríhan verbtől, ennek rekkésje wickeln, ahogy a bőrt örhelni is, vagyis entwickeln úgymond, lehúzni. Az örhát lehúzzák, lehántják a húsról, így örha.
Habár van egy kis probléma, attól, hogy öríha volna vagy örejha, attól, hogy ja kausatív-presenzes a germán hang, ahogy örejt, így volna:
-Örha.
-Örejha.
Örgel: a magyar nyelv nem fingár nyelv, hanem indogermán és germán nyelv, így az irgal hang nem volna fingár, vagyis mondjuk egy jevevényhang. A mortályos makogásról volt már beszéd, hogy vagy egy újbeszél nyelv, ahogy umwertungi aller werte vagy egy hamisítvány, de így vagy úgy egy kretény-libcsi újbeszél, így a jorgat forma nem autentikus. Indogermánul nem is igen volna ilyen hang, így azt kell mondanunk, hogy az irgal az indogermán uer, ör stumától ered, ahogy öröng, öreg(?) örögály, örönkály. A probléma itt az, hogy volna ja kausatív-presenzvel is:
- Örejgel.
Ranakeredva1: ígyhát kell mondani, hogy az irgal az örgel vagy örejgel volna, attól is, hogy struktúrálisan a magyar nyelvtől remdne a könyör hangnak.
Könyör: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a könyör hang nem volna fingár, hanem a germán köny vagy kuny, germán knei, indogermán gnei stumától rakná az ember, ahogy a könyök hang is ettől ered, germán kneik.
Ha a könyör hang a kuny hangtól ered, úgy az konyulás, vagyis hajlás, másulás, másulás a rendtől, a rációtól, ahogy mondjuk az irgal, örgel vagy örejgel hang is.
Ranakeredva2: látni van, hogy ir stuma nem van, stak indogermán er-ár, ahogy ar-ra-re és indogermán uer vagyis ör stuma. A probléma stak annyi, hogy az összes stumától volna kirakni hang:
Er-ár stuma                    Ar-ra-re stuma                       Uer, ör stuma
Eránt                              áranta, aránt                           Öránt
                                                                              (Latin versus, ahogy problémás az ír ar-or, magyar ra-re-nak hallja, de az uer, ör stumától is volna)
Erem, áram, ármány(i-s irmin) arma, remu, remény Öröm,örömpel
(nem roham)
Ranakeredva3.:Az irha, vagyis örha és az irgal vagyis örgel hangok az uer indogermán stumától erednek. Az uer, ör stumáról volt már beszéd, ahogy: örönkály a Wurzel, örögály a póráz. A probléma itt már stak annyi, hogy ja kausatív-presenzvel is volna a hang: örejha, örejgel.Az örejha indogermán uereik-től volna, így egy magyar örejk verb is kceptálni volna, vagyis:
- Örönkály.
- Örögály.
- Örha.
- Örejkni, örejha.
- Örgel, örögel, örejg.
Onto:
Az iromba hangról: valósan megmondva ezt a hangot nem ismerem, így nehezne mondanám az etimológiáját, attól, hogyha nem ismerem, úgy nem Begriff-et hallem, hanem a hangot, grammatikailag, és ha ez így van, úgy vagy az ír-től hallemn, ahogy germán wr, vagy a fenti uer, ör stumától.
Azt mondják, hogy ez egy szláv hang, és erősítja a fingrizmust, ahogy azt, hogy régi hang volna, hogy mb-s forma, a szláv b-s volna, stakhogy a szláv hang a totális módosulás, és mb szláv hang sohase volt. A szláv jeŕab egy bizonylosza indogermán ereb stumától ered, így látni van, hogy a szláv hang vándelt, ahogy az is, hogy sohase volt mb-s hang, így ez a hang is rakta volna arra a cikknek, ahol antoregyem, cáfelem az ilyen szláv hangokat. A szláv hang rokonja a germán árpa hang is, egy opcionális etimológiája az Árpádnak, rokonja Wyatt Earp. A szláv etimológia így falsch volna, hogyha azt rekkné anat rekk és a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így magyar is volna, stakhogy nem ismerem a hangot.A szláv etimológia nem rakta, germánnál is vannak formák, ahogy Rebhuhn vagy ierp, ezektől is volna a hang, attól, hogy indogermán és germán nyelv a magyar, de a lett irbe-től is, stakhogy írtem, a magyar nyelv indogermán nyelv.
Ha nem ismerem a hangot, úgy két stumától hallem, az egyik az ír, ahogy indogermán uer stuma, ahogy wríten is, a másik az ir, ana valósan uer, ör stuma, itt vannak hangok ahogy öröm, örömpel(rümpfen), örbel, örbály(würfel, werfen), ahogy örömba.

Irigy naknama:
Ahogy írva volt, úgy ir stuma nem van, így az irigy hang etimológiája bizonylosza, stak két stuma volna itt raktaga, az er indogermán stuma, ahogy az uer indogermán stuma.

Er indogermán stumától: a hang volna az eregho hangtól ja naknamai-val, vagyis eregja, az e-i váltás rakni volna, attól, hogy mondjuk az árjánál is vannak i-s formák, a probléma stak hogy az innenső i kausatív-presenz ja is volna, máshogy ergya is raktaga volna. Ja kausatív-presenzvel nem vélném, hogy erja, ahogy erjed, árja írja, sokkal inkább eregja.
A második opció: az indogermán uer, ör stumától ered, de a probléma itt is fennáll, hogy nem rakni, hogy az innenső i rendes i vagy ja kausatív-presenz, vagyis: örögya vagy örejgja, örjegya.
Ranakeredva: ahogy látni volt, úgy az irigy etimológiája bizonylosza, de ir stuma nem van, így rekkenteni kell, két opció van a rekkentésjre, de a két opció így is úgy is rakni van, rekk:
- Eregja: az er stumától, az ereg-től.
- Öregya, örjegya: verbogen rekkésű hangok.
Úgy hogy az öregya és örjegya hangokat a magyarnál engedjük, úgy inkább az eregja hang volna az irigy hang, már strukúrálisan is, ahogy már beszéd volt a struktúráról, ez így primitív volna, ősi.

Szelíd naknama.
A szelíd naknama leltaja volna laguját(raktányosan) ennél a Lektionnál:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2024/01/09/lektion65-az_ugymond_osmagyar_pagusrol_fogu_fogas_fuga_ena_ardurol_ahogy_az_indogerman_au-ue_vagyis_
A szelíd egy bizonylosza hang, de attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, úgy két alternatíva van:
-Sleida: ez volna a lé stumától, indogermán lei, s vagy sz akciós partikelvel.
-Szelejda, szelejta: a skel indogermán stumától volna, ahol az ej kausatív-presenz í-vé vált, a da vagy ed kausatív-presenz vagy to vagy ta múltidős hang.
Ranakeredva: struktúrálisan látva és rakva, azt kellene mondani, hogy a szelíd hang a szel, indogermán skel stumától ered, attól, hogy vada az va-da, va indogermán partikeltől, így ha egy kutya szelejda, úgy az szelejdett a vadontól, vagy szelejtettük azt onnan.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál stukturálisan kirakunk pár naknamát, erre substantívokat, ahogy arról regyó, racionális beszéd raked, hogyan is van az antandatét, ahogy jó, vagy rakta, raktaga és rossz vagy raktalosza. Kirakjuk, hogy a jó stukturálisan hogyan is raked, úgy beszélünk az indogermán ie stumáról is, erre az ar-ra-re stumáról is, ahogy arról is, hogy magyarul ernya egy naknama(előbbi lektionok), így az úgymond Tugend hang más stumától raked.

Lektion68.-Naknamák3.

Se a jó, se a rossz hang nem fingárok, hanem indogermánok és germánok volnának, ahol a jó hang struktúrálisan annyit tesz,hogy racionális, indogermán ie stumától, vagyis annyi volna, ahogy mondjuk rakta, raktaga, a más ősmagyar hangok, de a rossz hang már az indogermán reu stumától ered, vagyis ró, és erről a stumáról volt már beszéd, hogy indogermán és germán, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
A ró stumáról:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/08/08/lektion32-_a_stumanyelv_ro_es_re_stumajarol_ahogy_rena_es_rona_a_har_stuma_kiegeszitesje

A rossz hang az indogermán ród-tól eredne, ahogy már volt róla beszéd, hogy az ssz-es hangok nem s-es vagy sz-esek, így a rossz hangnak dolga nem van, vagyis stak a stuma egy, a rós, róst, róstély, rósma hangokkal. Ha ámbár a jó raktaga, úgy inkább a rossz hangot dúrgerni kellene, nem strukúrális, így losza-val kellene mondani a rakta-t vagy raktaga-t: raktalosza, raktagalosza. De azelőtt hogy úgy antonak raknánk, hogy dúrgerjük, rakjuk ki elébb az ősmagyar ie stumát, anaról már sok beszéd volt.

Indogermán ie stuma:
- Indogermán ieue: jó hang.
- Jó+ma partikel: jóma. A fingár eredetű hang egy indogermán eredetű hang, ma partikelvel, így a fingár hang nem fingár hang, hanem indogermán, de a magyar hangval dolga nem van, a magyar magyar, vagyis germán, a fingár az germán vagy egyéb hang. A jó hang ma partikelvel azt is rekkja, hogy Verbindung, így az ar-ra-re stumától arma van ana jóma.
De a jóma hang így annyi is volna, ahogy ara, így ki volna rakni stalad is:
-Jó+me: ena baru, úr.
-Jó-mo: ona barna, Kind.
-Jó+ma: ara, barma.
-Jomatni: verb at-vel, annyi ahogy paaren, verbinden.
-Jóta: erről a hangról volt már beszéd, ta multidővel, vagyis verbunden.
-Jog: erről a hangról is volt már beszéd, hogy ez a hang azt rekkja ősmagyarul, hogy iga, vagyis Joch.
- Jogár, jogja, jogya: az ökör hangról volt már beszéd, hogy nem török eredetű hang, hanem indogermán és germán, a germán eykr, ahol az ökör attól ökör, hogy jogatva van, de egyrakásűbb volna azt mondani: jog-ár, vagy azt hogy jogja, vagyis ja indogermán possesívvel, és így nőnemű volna.
-Jog ti-to-ta partikelvel:
-Jogta: múltidő, jogat.
-Jogot, jogat:anschirren.
-A jogat-tól jogatár, az aki anschirrt.
Onto: Így az igáz hangot dúrgerni kell, laguján ősmagyarabb hang a jogat hang.

Ígyhát indogermán ie-től: jó, jóma, jóme, jómo, jomat, jóta, jog, jogár, jogja, jogta, jogat.

Egyéb hangok:
-Jóna: ha van jóma, úgy rakta hang volna ana partikelvel jóna is, ahogy mondjuk Seil.
-Jogolni: ahogy mondjuk latun jugulum, rekkésje verbinden, vagy jogot feltenni.
                            Substantív:
                                           -Jogály: Jochbein, avagy pár.
Társ: a magyar társ etimológiája bizonylosza, nem rakni, hogy egy indogermán tár stumától ered, vagy talán jevevényhang, a szláv tovaris, stakhogy ez a hang nem kell, nem fontos, az ilyen hang, attól, hogy libcsizmus, ahogy a társadalom is, stak libernyák műhang, ahogy rejálisan nem egyéb ahogy az Allmende tolvajlásja, tulajolásja, az indogermán tele stumától. Így stak azt írem, hogy a jó stumától van az árja ju, ana Geselle-t rekk, hogy ősmagyar vagy nem, bizonylosza, attól, hogy ide erre nem kell hang.

Bizonylosza hang:
Gyám: nem rakni, hogy itt a gy g vagy j, hogy mondjuk a fenti jóme-tól ered-e, vagy a görög gámia, ahogy monogám rokonja. Itt stak ez a két alternatíva van.

Onto: látni van, hogy a jó hangot úgy kell rakni, hogy verbinden, és ettől beszélni, így beszélni, tovább kirakni a jó stumát a magyar, vagyis indogermán partikelekkel.A jó hangot, ahogy gut,dúrgerni kell, attól, hogy a jó nem gut, hanem verbinden, vagyis racionális, rakta, raktaga.

A ar-ra-re stumától párok a jó-s hangokra, ahogy a jót dúrgerjük, már struktúrálisan is a rakta, raktaga hangokra( ősmagyarok), de struktúrálisan, attól, hogy a kettő racionális, egymásra cserélni vannak.

Arma-jóma: ana arma hangról volt már beszéd, ez az ősmagyar hang a Mittelre, attól, hogy az eszköz egy németizmus, a Mittelre, és a köz hangot dúrgerni kell. Az arma ana ara, arány rokonja, ez itt ma partikelvel van, így nőnemű, úgy ahogy a jóma, a jó-tól ma partikelvel, így a két hang egymásra is cserélni van, de szelentni kell a kettőt, attól, hogy ana arma, járom, folyton a racionális.

Arta-jóta: a faj hangról volt már beszéd, hogy az etimológiája bizonylosza, nem rakni, hogy most a fágy-tól ered, ahogy falten is, vagy a fi germán hangtól, indogermán peu stuma. Az arta egy ősmagyar hang, ara és arány rokonja, ta partikelvel, múltidős is. Az arta inkább a Rasse, a jóta Verbindung marad.

Ranakeredva: Ígyhát a jó hangot máshogy kellene beszélni, Verbindungként, és a raktának kellene mondani az úgymond gut-ot, vagy gha naknama erősítő partikelvel: raktaga.
Vagyis:
-rakta, raktaga és raktalosza, raktagalosza, vagy raktavésza.

Ha itt vagyunk úgy regynünk, racionálisan beszélünk kell egy együttrakódásról, arról, hogy a jó az indogermán ie stumától ered, az ősmagyar rakta, raktaga a ra-re-ar indogermán stumától, ahogy a görög arete is, így ezt namatem egy struktúrának.Arete egy ősmagyar hang volna, rokonja az artának, arának, aránynak, armának, stak nehéz visszerejni,így mondjuk:
-Arti: ar-itt, ra-itt.
-Arta: ar-att,ta múltidő.
-Arto: ar-ott, ra-ott, ahogy aratni is.
A három hang mondani volna, és a rekkésje szelendő volna, de most mondjuk ide is a fenti arta hangot, vagyis zusammengefügt hangot Tugendnek. A probléma az, hogy már írva volt,a magyar nyelv unbedingt, azzal ám, hogy most arta-t mondem, azzal bedingtvé vál a nyelv, arról van a beszéd, hogy mondjuk hogy rakód össze a fegyver, ember, vagy a szaku(Messer), és ennan ered a görög filózófia problémája is, ahogy az arisztotelianizmus is, hogy a nyelvtől a tenkőre vált a perspektíva, a tenkő, az obejktum a wissen eredője.Heideggeren már túlmenve már írtem, hogy a rakta perspektíva a váltó,ahol nem objektum van, hanem nyelvi stumák: bot bo hangmímelő hangtól, így ütünk, stuk(Stock) a steu stumától, a stékko(Stecken) a stei stumától. De rassenteóriára oké volna a hang, mondjuk germanoid artája: racionális, bolonda dühor. A predatorperspektíva nem tenkős, hanem átmeneti, reknán kell reagálnija a predatornak, így nem van arta, ahogy a botnak nem van úgy artája, az van stékkó és stuk is, nem a tenkőről van a beszéd, a Dingről, hanem stak a nyelvi stumákról, az unbedingtről. Az artás regyó, beszéd utat, rakut nyitna így a begriffsbuzeológiának is, és a nyelvet anavaterelné a nyelvtől, a stumáktól, nem a nyelv definiálna, hanem más, így a maladó(malac) nem volna csirke is, nem volna a csirkére mondani, attól, hogy a csirke artáját látnánk, mondjuk, hogy kétlábú, nem négy ahogy a malac. De mondani volna, hogy a csirke artája, hogy malad, málad, úgy malac, de ez nem az egész, stak egy perspektíva, és az arta az egész, zusammengefügt.

Az ernya hang naknama, fähig, Tugend magyarul arta, ahogy ez a Rasse is ősmagyarul:

Képes? Ezt a hangot nem rakem. A kép magyarul héphént rakódna, a skep-skeb stumától, stak a kretény-libcsik átírták.A kép így egy kretény-libcsi torzítás, a formula, hogy képes németizmus, ahogy gebildet, idegen, aljan ideológia. Magyarul a fähig az er stumától ered, ez az ernya hang, ez naknama, rokonja az árnynak, és az eronnak(nem rohan):
-Ernya.
-Ernyesz.
-Ernyeszt.
Az ernyesz egy akciós forma, annyi ahogy a muskelokat ernyeszni, így mondjuk: Nappa ernyesz Piccolot meredejteni. Ez van rakódni kausatív to-val: ernyeszto, és múltidőnek innen is, ahogy ernyeszta, ahogy a to forma múltidőnek innen is; ernyesztota.
Ranakeredva: Így ősmagyarra írt struktúra:
Fähig: ernya.
Tugend, Rasse:arta.
Gut: rakta, raktaga.
Schlecht: raktalosza, raktagalosza, ahogy artalosza is oké volna.

Onto: arc.

Ha itt vagyunk, úgy beszélnünk kell az arc hangról is, anat fingárnak makognak, de a magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv. Az arc etimológiája bizonylosza, a fingristák azt makogják, hogy a hang az orr-száj-tól ered, de így nem ősi, attól, hogy az orr hang az indogermán uer stumától ered, rokonja a Warze, a száj egy zátemi eredetű hang, a ghé indogermán stumától, stak tátong. Az etimológia opcionális volna, de stak egy argumentáció volna rája, az ahogy már írtem mondjuk a stata hangnál is, hogy sok hülye van, így a nyelv nem racionális, hanem irracionális, attól is, hogy a magyar nyelvet fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. Ha vannak idióták, úgy vannak idiotizmusok is, az argumentáció, így a fingrizmus, az új-ónemmagyar nyelv, hogy vannak idióták.

Az arc hangra volna etimológia a fenti arta hang, ahol a t c-vé vált, és erre a rekkésre is van példa, ahogy mondjuk a tochár ere, aram hang, ez arcot rekk. Az arc így arta volna, zusammengefügt: mit Mund, Augen, szimmetria.

Rekna-rakna.

Itt beszélnünk kell egy másik fähig hangról is, a reknáról-raknáról,ahogy ezek rekkik azt is, hogy árva, vagyis schnell és speed, vagyis áranta,random.
Gondol? Stak a libcsi gondol, gonduja van, gonosz, göndör. Ilyen hang nem van, magyarul a verstehen a rakni, denken a rakandni. Így olyan bullshit hang, hogy ötlet nem van, hanem mány-val(mahnen) van a rakandmány, ahogy a rekkent-től rekkentmány, az úgymond Beweis.
A rek-rak ana partikelvel egy naknama, azt rekkja, hogy fähig, olyan fähig, ahol rakand, rak az ember, vagyis denken, stak nem denken, hanem rakás, racionálitás(ahogy a denken etimológiája bizonylosza, talán a tenk-teng-től ered?). A rend, a ráció folyton árva, vagyis speed, így a rekna-rakna naknamák másik rekkésje az, hogy árva, speed, ha árva, úgy áranta is, vagyis random, ahogy a random az folyton racionális.
Egy szokott példa erre, Scott őrmester rakand:
Rakvány: ona barna punaina gecizésen át van.                          Rakás
Rakvány: buzi nem geciz punaina, pinába.                                  Rakanta
Rakvány: Szájer buzi.
Rekkelés: Szájer Fanni van? Rakanda: Szájer Fanni nem van. Rengyó:...
A fenti így rekna, Scott őrmester, a rend, ráció rekna volt rakni, ez a rakás árva volt, így a rekna-rakna azt is rekkja, hogy árva, speed, ahogy a tett is az.

Naknama: raktarekkna, raktán rekkta, raktarakna.
Erről a naknamáról volt már beszéd:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/08/17/lektion37-_a_tiszta_tisztel_tisztes
Tisztes?Nem, hanem raktarekna, raktán rekkta, raktarakna.
Bullshit hang, igenstak. Magyarul, ősmagyarul raktarekna, raktarakna, vagy raktarekkta, raktánrekkta.
Olyan hang, hogy jog nem van, az egy kreált libcsi hang, az is mondani volna,hogy habubsd, ennyi az, vagyis magyarul Joch, iga. A magyarnak a fájandja van a ra és re stumától, a rakta, ez a racionális, az ősmagyar, az illiberális.
A német előlagujára, a rechtschaffenre így magyarul raktarekna, raktánrekkta volna, stakhogy a szab, ahogy schaff libcsizmus:
Szablya? Stak a libcsinek van szablyája, azok kreálnak, alkoholizálnak vagy alkot izélnek, nem rakem ezt a hangot. A magyar illberális, racionális, germanoid, azt rakja, anat a rend, a ráció, Scott őrmester regya. A magyar nem libcsisked. Így a magyarnak a ra és re stumától regály van, ez az ősmagyar. Ígyhát: raktaregály.
Ranakeredva: a magyar nyelv, az ősmagyar struktúrájától ősmagyarra írtuk az új-ónemmagyart, dúrgertük a halandzsa jog hangot, hisz ősmagyarul rakta van, a ra és re stumától rak, ez ta múltidővel rakta, úgy dúrgertük a libcsi szablyát, ennek laguján az ősmagyarnak regályja van, a ra és re stumától, úgy dúrgertük a tiszta hangot, és így a német Vorlagéjára: raktarekna, raktánrekkta, raktarekkta.

Anto:
Példamondat: Scott őrmester artája(Tugend, Rasse), hogy reknán rakni rakna, nem van raktagalosza, hanem rakta, így ő egy raktarekna ember.
Ennél a Lektionnál átvettük a jó és rossz hangokat, írtuk, hogy a jó-nak volna egy struktúrája, ana a rakta hangval és az arete hangval együtt van, egy struktúrát raknak ki, stakhogy a rossz már nem struktúrás, így egyrakásúbbá tettük a magyar nyelvet: rakta-raktalosza, vagy raktagalosza. Így azt is kiraktuk, hogy a jó hangot ősi verbindenként kellene rakni és ezt a rekkését tovább rakni, ahogy fent le volt írva az egész.Erre jó-s és ar-os hangokat is nakrekktünk, arányoltunk, ahogy arma és jóma vagy arta és jóta. Továbbá írtunk arról, hogy az ernya naknama a fähig magyarul, ez az úgymond können, ahogy a rekna-rakna az úgymond wissen, és az idegen gebildet, ahogy képes hangot dúrgertük. Ha ezt tettük, úgy a Tugend hangot az ősmagyar artára írtuk át, a magyar nyelv struktúráját a dohopa strukúrától átírtuk.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál egy példamondatot rakunk ki, anaknak a részjét cikkektől raktem össze, cikkek, anak máshol voltak, és ezt a példamondatot az ehovái Lekitonoktól rakem ki.

Lektion67.-Egy ősmagyar példamondat az ehovái Lektionoktól kirakva.

Ernyeszta vészelyre őrnynek: dubb erjeszjás aszteroida nakered az erdának,ana vándorló erdán bologmák eregetnek ana tanyát, tenyerát,területet, hegyi erjádák, ernyók erjeszednek, áradnak árandájuktól,így az emberek egy megesabban, ármányosabban legvő lagura bírongják magukat e ana erda feldjén. Nagy, ármányos testű rejkuk ármány erőerjeszésvel rekkést bírongonak ana feldekre, talamákra.

Rész A.
Ernyeszta vészelyre őrnynek: nem komoly veszélyre figyelmeztetnek.
Vor ernster Weselja warnt man( a raktány oké volna auf-val is, attól, hogy a magyarnál az ész hangot dúrgerjük, a wissen, vigyáz hangokat uer, őr stumára, és a németnél weisen, hinweisen auf-os, úgy auf ernste Gefahr, Wesalja warnen, vagyis hinweisen).
A.a. Ernyeszta, nem komoly.
Komoly?Bullshit hang, nem is rakem,attól hogy ez a hang nyelvkakilási hang volna,etimológiája bizonylosza, de igen stak volna, hogy a Kummer-től ered, ez egy latin hang. De volna, hogy ez az, és stak a nyelvkakáló halandzsamesterek szarták ide.
Képes? Ezt a hangot nem rakem. A kép magyarul héphént rakódna, a skep-skeb stumától, stak a kretény-libcsik átírták.A kép így egy kretény-libcsi torzítás, a formula, hogy képes németizmus, ahogy gebildet, idegen, aljan ideológia. Magyarul a fähig az er stumától ered, ez az ernya hang, ez naknama, rokonja az árnynak, és az eronnak(nem rohan):
-Ernya.
-Ernyesz.
-Ernyeszt.
Az ernyesz egy akciós forma, annyi ahogy a muskelokat ernyeszni, így mondjuk: Nappa ernyesz Piccolot meredejteni. Ez van rakódni kausatív to-val: ernyeszto, és múltidőnek innen is, ahogy ernyeszta, ahogy a to forma múltidőnek innen is; ernyesztota.
Ígyhát magyarul ernyeszta, ernst:
-Ernyeszta.
-Derjedta.
-Dohombár.
Ígyhát magyarul nem szigor és szigorít van, hanem:
-Dernya.
-Dernyni.
A raktányos beszéd, racionális beszéd így:
-Ernyeszta ernyeszu vagyis ernste Fähigkeit.

A.b Vész, nem vesz.
A vesz hang egy egzisztenciális verb, ahogy már erről beszéd volt, indogermán au-ue stumától, itt ve van, erre rakód a se partikel, akciós és siches. A vesz azt rekkja, hogy van, folyamatosan van, tevően, úgy a vé hangval mondjuk a szvén-ést, szűnést. A ve van, vé tova van.
A.c Őrnyni nem figylemff.
Figyel? Figyelmezetet? Az etimológia bizonylosza, volna a fi stumától is, ahogy spitz, vagy a spähen stumától. Nem van rakni,hogy ez vagy az. De sokkal inkább rakni van az uer stuma, ennek magyaros formája az őr, a vár már nem, így az őred. Az uer stuma rakórekkésje a wahrnehmen, így a figyel laguján rakta hang őrjni(van kausatív-presenz j-ank):
Őrjni:wahrnehmen.
Őred: warten.
Őrt: schützen, t-vel.
Őru: nem vár.
Őrda: nem várda.
Őrjedni: sich kümmern.
Őrnyni: warnen.
Őrnya, őrnyung.

És így a hülye bullshit hang figyelmeztet laguján, ahol a z bullshit, és ma-ra, és a tat is, sokkal egyrakásúbb, rakni vanóbb: őrnyni. Van nekünk az uer stumánk, erre a presenz ana, ahogy va, és a kausatív-presenz ja, így rakód őrnyni. Substantívnek innen volna az őrnya a Warnung és az őrnyó az outpost.

B.....dubb erjeszjás aszteroida nakered az erdának,ana vándorló erdán bologmák eregetnek...
B.a Erda, erjeszja.
Nem föld, az ö magyarlosza, hanem feld, vagy fold. De a magyar ide azt mondja, hogy erda, az erda az er stumától ered, ahogy ered; az erda az ered. Az erda az ered, az er stuma flektált formájától, az árdától, ahogy az erjeszják, az árnyak erednek, áradnak, a démonok. Az ered verbtől nőnemű substantív: ereda, erda.
Óriás? Az etimológiája bizonylosza. Az orr hang az indogermán uer stumától ered, de itt van az er stuma, ez inkább rakni van. A magyar, germagyar és indogermán Weltanschauungnak inkább rejmed az erjeszja hang, ahogy az erjesz-től, ez az angol rise.
Az árnyak, az erjeszják, erjeszednek az erdától, ahogy Tuisto, Mythrasz, Ymir.
Mozog? Az etimológiája bizonylosza. A magyarnak innen a mo-s stumák az indogermán meu, ahogy mond, mormol, mokkan...és a mo, ahogy moha, modár, nem mocsár, mos....A mozog volna úgy, ahogy az angol-latin mowe, a mei-mau stumától, ahogy menni is. De sokkal magyarosabb volna ide és máshová az er stuma, ahogy itt az ereg hang:: er(nem ér)-ered-erda-eredva(erdő)-erny-ernya-ernyed-ernyeszt-ernyesztu-erjed-eron(rohan)-erő-... és az ár flektált formája.
G-vel a hang az ereg, to-val ereget vagy eregto.
Ahogy:
er-ed
er-je
er-je-sz
er-je-ed
er-eg
er-eg-to.
B.b. Vándorló erda, vagyis wanderde Erde.
Vándorol: a hang német jevevényhangak boljad, mondják annak is, a probléma stak az, hogy az indogermán hajló va-vá-tól ered a magyar inda is, ahogy: ín-índa, Winde. A magyar a hangot vá-nak hallja, vagyis táveredésnek, hogy az ember vá-nak megy, ahol vál. A hang vanjon, vagy ne vanjon német eredetű hang, de a magyar itt germán vá-t hall, ahogy mondjuk vál, és így a német wandel hangot vándelni-nek hallja, vagyis vándelni, annyi ahogy válni.
Vajon nem volna-e ősmagyarabb hang a bullshit nehézkes változtat laguján(német z, bullshit tat) a német vándel? De igen, ígyhát:
-Vá-nderel.
-Vá-ndel(igenstak ősmagyar).
B.c. Nakered.
Nem követ izé. A követ egy jevevényhang, nem van rakni kez-vel, hülye bullshit hang, itt rakja jobban az ember a ranakeredvát; ona sokkal raktábban rakni van, ahogy a köz izé, attól hogy:
Ra: indgoermán ar, ra stuma, ettől a rakjan, rak, a regyó, rend, germán hang, így magyar, rakvány, regu, remu, remer...
Nak: indgoermán enek, ír aig-icc, nach-nahe...
Er: indogermán er stuma, az er-ered volna, ahogy a dühderegnek innen is, a germán dider...
Ed: germán kausatív-presenz, skeidan, szakad, ered...
Va: indgoermán au, az és ott így táveredés is, vá....

Naker: odajut, rejk.
Nakered: nähert sich.
Ranakered: Folge, folgernd.
Ranakeredva: Folgerung.

Elég?Közel? Ezt a hangot nem rakem, a köz hangot is dúrgerni kell. Sokkal raktábban rakni van laguján a nakva, a nak az indogermán enek és az au együttesje; így rakód nakva, ahogy Nahe is. Ez így ősmagyarabb, rakni volna, hogy azt mondja az ember, hogy ana-k és va, a va az és ott, annak ott vagyis antsóhogy. A közel hang laguján így a magyar a nakva.
Így magyarosabb volna a nak, enek, anak, ta kulunkodott(zárt) múltidővel, a ta-to-ti stumától: nak-ta, a nak ta van, vagyis genug.
A ség-et nem bírom, így vagy ma-mány-val vagy rakuval mondjuk: naktaraku vagy naktama, naktamány. De rakódna naktava is, vagy naktavály, a Genüge.
Present ti-vel nakti, a ti rekkja, hogy kell noch:
-nakta
-nakti
-naktama
-naktaraku
-naktava, naktavály.
B.d.
Fény? Szín? Ez nem stumanyelv részje, ezek jevevényekhangok. A szín a görög scéné-től ered, ez egy a színnel, ahogy Scheune, és egy a színnel, ahogy Bühne, és így Farbe is, a német scheinen rokonja. A fény is görögös, a görög pheino, feino hang. A két hang így nem a stumanyelv részje, ezekre nem van rakni, így nem rakuk. A stumanyelv részje a bol stuma, ettől a hangtól a bolonda(naknama) és a bolda, ahogy germán bleida. Ezeket a hangokat rakni kell, hisz a bolonda és bolda naknamaket is rakni kell, ezek dicső hangok, illumináltak. A bolda az, ha Kirgen fejet nyakról metsz.
A Licht hang van a bol stumától ja kausatív-presenz-possesívvel: bolja.
A Farbe az indogermán au-val, va-vá: bolva, vagy blau.
A hang raktább így a villog(torz hang) laguján, ana volna bolonkni is, ahogy blinken:
Vagyis bo stuma:
-Bol:bo és el-al partikel.
-Bolja: bol és ja possesív-kausatív-presenz.
-Bolejkni: bol és ja és k.
-Boljad:bol és ja partikel és de partikel.
-Boljadma.
-Bolda, boldog, boljada, boljata.
-Boljog: bol és ja és a gho partikel.
-Bolog: bol és gho partikel.
-Bologma:bol és gho és ma partikel.
-Bolva: bol és az indogermán au-ue vagyis va-vá, ve-vé.
-Bolon:bol és az ana presens.
-Bolond: bol és az ana presenz és da partikel.
-Bolonda:naknama a-val.
-Bolont:bol és to kausatív.
-Bolonta:bolon ta múltidő partikelvel.
-Bolonk: bol és ana és k.
C.ana tanyát, tenyerát,területet, hegyi erjádák, ernyók erjeszednek, áradnak árandájuktól,így az emberek egy magasabban, ármányosabban legvő lagura bírongják
C.a. Tanya, tenyera, terület:
https://magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/2023/10/15/lektion52-a_te_to_ta_te_avagy_du_indogerman_partikelstumakrol
C.b. A patak egy jevevényhang, az ősmagyar hang az er stumától ered, vagy erjeda vagy ernyó, ahogy Rinne is.
Inkább rakni van az er stuma:er(nem ér)-ered-erda-eredva(erdő)-erny-ernya-ernyed-ernyeszt-ernyesztu-erjed-eron(rohan)-erő-... és az ár flektált formája.
Így a Rinne volna az ősmagyar Bach, Fluss az erjeda, az erjedtől, vagy árok laguján az áranda, vagy múltidővel áranta, ahogy az ernyó is volna, hisz eran(rohan).
Így a hangok:
-Erjeda.
-Áranda.
-Áranta.
-Ernyó.
Ha erjeda van vagy ernyó, ahogy áranda, úgy nem mondunk olyan németizmust, ahogy austreten, vagyis kilép, hanem az ősi formula ide stak az árad vagy erjeszed. Ha ernyó és erjeda van, annak vagy róvája, szakadvája vagy árandája van.
C.cA mondás erőfeszítés:
-A feszít hangot dúrgertük a tenszni hangra, a tenszni hangnak a raktányja duada és duadva, így rakód raktányosan: duadvát, duadát dunszni, tenszni vagy primitíven; ha Trunks ultra super saiyanvá vál.
-Ena deréku is erő, stak más, antsó, nem az er stumától, hanem a der-től, ahogy derőce, de magyarul deréku, ennek a raktányja így derékni verb, ha Gokunak derjednek a muskeljai, nem duadnak, nem dunszadnak, stak derjednek.
-Az erő az er stumától ered, ennek a raktányja az erjeszni így.
Emelkedik? Az emel em stumától ered, ahogy a latinnak innen is ott van:
De lássuk tengelyen(germán hang, a dung stumától, teng):
e---o---o---a.
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
Vagyis: emel-omol-amal.

De van itt egy raktábban rakni vanó hang, az er stumától: erjesz, vagy er-je-sz. Az er stumát nagyon raktán rakjuk: er(nem ér)-ered-erda-eredva(erdő)-erny-ernya-ernyed-ernyeszt-ernyesztu-erjed-eron(rohan)-erő-... és az ár flektált formája.
Sokkal raktábban rakni van az erjesz, ana az angol rise. Az angol hangot ősmagyarul úgy kell átrakni, hogy erjesz, és punktum. Ez a rakta ősmagyar.
Az erő raktányja az erjeszni: erőt erjeszni, ha Goku kaiokenvel erjesz.

C.d.Legvő lagura, nem fekvő helyre.

Feksz: bizonylosza hang ez is, hogy talán most az indogermán plak stumától eredne, ahogy flach, és aspirantosan? De a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az l-es hangok 90 százalékja az el-le vagy al-la hangoktól ered, így volna az is hogy legszni, attól hogy így a legen a le stumától volna: le-gho-se, vagyis legszem.A sz partikel, az indogermán se partikel, ez akciós és siches, igenstak vesz a skandináv nyelveknél, élő.
Fektet: bullshit hang tat-vel, dúrgerni, túl hosszú, s a fek hang a flach hang volna így, de logikusabb volna a le stumától a leg, erre rakód a to, vagy ot vagy at kausatív, s rakód: leget.
Hely, helyez: a hely etimológiája bizonylosza, talán rokonja a Heim hangnak, így a hű-nek indogermán kei stumától. A hely hangot így dúrgerni kellene:
-Legu, lagu a tengely, dungely rekkint:
e-é--o---o---a-á
ena-ona-ana
em-om-am
el-ol-al
A tengely rekkint a beszélő múlt vagy hogy a fene stak a-val van, nem ta partikelvel, ahogy a vesz-től vasz, és veszta. A legni hangot és verbet a tengely rekkint flektáljuk, a múltidővel úgy lagu van:
-Leget,vesz.
-Lagat, vasz.
-Legetta, veszta.
C.e.E.Bírong.
Bér? A bér a bír, beran stumaverb flektált formája, ahogy a bír antsó flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva van, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, de ez a kád egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja, a bírnak, a bírong, ong-val a bír, beran ige. Vagyis: bért bírong, ena bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.
Ígyhát nem azt mondjuk, hogy felhoz, attól, hogy a hoz egy jevevényhang, örménynek boljad, ahogy a hord és haszon is, de magyarul inkább rakni van a prevaliert stumától, a bír-tól, a bírong hang, ergo ez az ősmagyar, a bringen hang.

D.Nagy, ármányos testű rejkuk ármány erőerjeszjéssel rekkést bírongonak ana feldekre, talamákra.

D.a.Rejku rekk.
Ország? Nem rakem a hangot, ha az úr-tól ered, úgy nagyon kurka, korcs hang, és az úr az úra wera, úra van.Az ország egy németizmus, de az úr, germán wera, nem a Herr hang, így egy halandzsa. Ha sok hang ra és re stumától van, úgy a magyar, ősmagyar hang a rejku. Hisz regerda van, rengyár, rektár, raktár. A rengyárnak így rejku van, vagy a rakónak: ena rejku reja a népnek...
Országtagadó vagyem, nekem rejku van.

Rekkni, nem vizsgál:
Tart? Mutat? A tart németizmus(halten) de a tart az indogermán dar stumától ered.
A mutat egy jevevényhang, balti-szláv muj-tól, motat. Magyarul a ra és re stumától, a rak flektált formájától mondjuk, hogy rekkni. Ha rekkem a karut, úgy az rekkettvál, vagyis gerade, így ez a wofür halten is, így racionális. Mondjuk azt: raktának rekkem, nem jónak tartom. Ha a karut rekkem így zeigt, és a nak raktányval(rektion) wofür halten. Ezt a hangot mondjuk a bullshit jelentés laguján is, ana máshol regu. Ha rekk, úgy racionálisan bedeutet. Ez a hang van a segít helyett is, ana jevevényhang, árja-iráni sanknoti, sociti. Ha rekkés van, úgy raktává rakás, egyenesítés, vagyis így támogatunk mást, a rejku így rekk.A rekk-rak egy flektált o-s formája a rokon.
Vagyis:
-rekkni nak.
-rekkni ra.
-rekkné thé.
De ezt a hangot mondjuk a jevevényhang, vagy libcsi hang, a kutat helyett is, ana etimológiája bizonylosz, volna ku stumától, ahogy kút, germán kút, vagy a szláv kutati. De magyarul a studieren, evaulieren a rekkni hang. Irány? Az irány etimológiája bizonylosz. Dubb stuma is volna itt, ahogy az er stuma egy kurka, korcs formája, vagy az uer, ör-ir egy formája, vagy talán az ar stuma, vagyis a ra és re stuma. Ha az irány az arány, úgy volna az ar stumától. Az arány így annyi ahogy nakrekkni, vagyis a-ran-ja, a ra és re ana-val, ranni, vagyis az ősmagyar machen hang. De sokkal inkább rakni van a ra és re stumától, a rak stumától a raktajang. A raku egynek innen Reihe és Weg is, hisz racionális, ahogy mondjuk: a rakta rakuja.Ha valana így racionális, vagyis líneráris, úgy rakta, raktajang. De ha rekkem a karut úgy raktajangot rekkem.
Így magyarul a Kompass az ena raktajangrekkár.

Ento: A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, nem fingár, vagy ahogy mondják finnugor, de stak fingugribugri,ám a magyar nyelv fingatva van, attól, hogy az újónemmagyar makogás nem a magyar nyelv, hanem egy olyan, ana sohase volt. Ennél a Lektionnál újra naknamákról raked a regyó, a beszéd, olyanokról,anakat raktaloszán fingárnak makognak vagy másnak, és ezekre a hangokra rejegnek substantívok is.

Lektion66.-Naknamák2 és egyéb hangok.

Kemény.
A kemény hangot fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így dolga nem volna ennek a naknamának a fingár hangval, mondjuk a mordvin keme-vel. Stakhogy itt három rekkelés, kérdés marad, hogy vanjon a fingár hang magyar-e vagyis germán, ahogy a magyar hang magyar-e vagyis germán vagy szláv? Ha szláv volna, úgy a fingár és a magyar hang szláv eredetű hang. Két indogermán stuma volna itt, anat látnunk kell a kemény hangnál, az egyik:
- Indogermán gem stuma: magyarosan, germánosan a g k-vá vál, vagyis kem-vé, kam-vá.
Másik:
- Indogermán kem stuma: szláv kem-kam, ahogy germán hemmen.

A két stuma egyet rekk, azt hogy drücken, vagy azt is, hogy hemmen. Egy dernya rakvány, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így ha mondjuk egy szláv hang volna a kemény, úgy nem van a stumanyelv részjének kirakni. A szláv kem-kam-ról azt is rakjuk, hogy a kamat hang szláv( čȁmati ,hogy más is volna egy sklavenaufstandi hang!), így rejedne, hogy a kemény hang a szláv kъmy,kъmene. Stakhogy ott van a germán kum stuma is, és ez ugyanazt rekkja, anat a szláv hang, vagyis drücken, így a kemény annyi volna, anat drückt az ember, de hemmt az.
A kamat hang a szlávnál van, így argumentáció volna, hogy a kemény hang szláv, ha a kamat is, de van a germántól is hang:
Komló: a komlót is falschan töröknek, baskír hangnak makogják, a baskír kamla-nak, de van egy ilyen hang is germánul, a germán kamla, az indogermán gem stumától, és e kamla Klumpen-t rekk. A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, itt a ló, lo hangot a magyar az indogermán el-ol-al stumától rakja, ahogy sarló; és ez se török, hanem indogermán és germán hang, schar-tól, a har stumától, szaker-től, ló-val, ahogy sarabol, germán sarab hang. De inkább kamla volna a hang, és germán eredetű, így a baskír hang germán eredetű hang volna, így magyar eredetű hang, ha a kettő egy és ugyanaz.
A gem indogermán stumától eredne a gjem, kjem, vagyis gyom-gyöm stumák is, vagyis igenstak, de bizonylosza hangok:
-Gyömsz, gyömösz.
-Gyom, gyomor: a gyomor hangot töröknek mondják, de igenstak a gem-kem stuma ja-s vagyis gjem, kjem-es formájától ered. A gyomor egy indogermán formája volna a latin gumia ahogy a litván gùmuras is. Igen furcsa az, hogy a török jim verb is azt rekkja, hogy drücken, így ha a török és a magyar hangnak dolga volna egymással, az stak úgy volna, hogy a török hang a magyar, az indogermán eredetű hang és germán,így magyar, annál a g-től gj és kj vált, ennan vált a hang gy-vé. Stak az egész igen bizonylosza, ahogy mondjuk a gyom hangot töröknek makogják, baskír sum-nak, stak sajna regály nélkül, a magyarnál ez egy totál bullshit volna, ha rakta is volna, úgy, hogy a magyarnak dolga nem van ezzel a hangval, vagyis inkább örmény čmlem volna a baskír sum hang.

-Gyümölcs: ha itt vagyunk erről is írnunk kell, attól, hogy itt a magyar a gyöm hangot hallja, így a török eredet igen bizonylosza, vagyis így a kamla, komló gy-s formája volna, az indogermán gem stumától. A gyümölcs így egy új hang volna, ahogy ezek a gy-s formák dialektikus magyarok, egy dialektusnál így vándeledett a hang, és így maradt tovább fenn.

Ranakeredva: A kemény hang így bizonylosza hang, de nem fingár eredetű, attól, hogy a magyarnak dolga nem van a fingár nyelvekkel. Itt a rekkelés marad stak, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv, így nem magyar eredetű hang. Vagy talán egy új nyelvnél volna-e egy kam-kom stuma kirakni, ahogy a komló hang, is, talán germán kamla-tól, vagy a szláv kamat-tól? Áh nem! A kamat hangot dúrgerni kell, libernyák hang.

Így a kemény etimológia bizonylosza marad, de ha szláv volna, úgy volna rája egy alternatíva, ez a hang a dernya volna, az indogermán ster vagy der stumától: dered, derbed, derjed, dermed, deréku, deréka, derékni, dereng, derengár, dernya, dernyni.
Ahogy egy másik alternatíva volna, az indogermán stíj, vagy úgyírtan csíj stumától: stepű, csepű, stipa, csipa,stíra, csíra stimó, stomó, csomó...mondjuk magaja a stíra hang is, attól, hogy verdichtet sich, de rakta hang volna mondjuk stonta is.
Ígyhát két alternatíva:
-Der stumától dernya.
-Stíj stumától: stíra, stont.stona, stína.
Ha itt vagyunk beszélnünk kell egy hangról:
Stont: a csont etimológiája bizonylosza, de nem volna fingár, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A fingristák rekkni stak egy bullshit lapp hangot raknak, ahogy mondjuk a lapp csutta.Nem rakem, hogy lappul hogyan is írják, de azt már rakjuk, hogy az ősi hangoknál st-úgyírt cs váltás van, ez a regály, vagyis, hogy magyar hang vanjon, arra az kell, hogy egy indogermán st hangtól eredjen a csont hang.
Így a stontra, és ha ősi így kell írni, két alternatíva volna:
- Az előbbi indogermán stíj stuma, ettől: stepp(csepp), stíra(csíra), stomó(csomó).
- A másik az indogermán steu stumától :stupa(csupa), stupni(stupni), stunka(csonka, csunka), stunkni, stuma, stuhé, stuha, ostuhé, studa, ostúd, studered, stúnya, stúf, stupor, stubor, stúch... flektálva stábu, stába, stámpni, stámpa, stánkni, stánku(Gestank)stép, stáp. Az Angriff a csutu, és igehént stutni.
A két stumától volna így kirakni egy-egy hang, az egyiknél stont, attól, hogy dernya, sich verdichtet, vagyis stomó, a másiknál attól, hogy stu van, csu, csutás, ütés, ergo ütni van vele, de azt is rekkné, hogy stutott róla a hús, ez is két perspektívás. A csont hangnál is két alternatíva van, ahogy a kemény hangnál is, de egyik se fingár alternatíva.

Szilárd.
Olyan hang, hogy szilárd nem van, ez egy bullshit halandzsa, nyelvkakilás, ohne Bedeutung, sőt, antandáját rekkné, ha magyarul akarnánk kirakni.
Két szil hang volna a magyar nyelvnél, de elébb nézzük a substantívot:
Szil: ezt a fát fingárnak makogják, de a magyar nyelvnek dolga nem van a fingár nyelvekkel, attól, hogy indogermán és germán nyelv a magyar nyelv. Majd látjuk mindjárt, hogy ez nem-e a verb-től ered, de az se volna fingár, hanem egy kurka, korcs hang, de itt tegyük fel, hogy egy izolált hang volna,így mondjuk egy etimológia volna a germán sele, litván sile, ahogy ettől a Schwelle hang is. De itt a újra van nehézség, az hogy nem-e talán ez a germán és litván hang egy latin eredetű hang volna, az indogermán skel stumától, így egy volna a szil verbvel?
Szil verb: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így ez a hang nem volna a finn salia hang, hastak nem indogermán az is, stak kurka, korcs hang. A szil hang igenstak latinos hang, az indogermán skel stumától, ahogy mondjuk a latin silex, mondjuk szikla volna.Itt a probléma az, hogy így ez a hang a szelni verbnek a párja, stak i-vel, így az i-s hang felesleges volna, itt nem igen van tengely, stak korcsosulás. Kell nekünk egy szil hang a szelnél, ha már van szel hangunk? Nemigen.

Ranakeredva: se a szil substantív, ahogy a fa, se szil verb nem fingár eredetű hang, hanem indogermán eredetű, ez biztos, stak a probléma itt az, hogy latinos és korcs a forma. De ha a szil fa a szeléstől bírja a namáját, és talán ettől, talán latinos formától a német Schwelle is, úgy a szilárd hang egy bullshit hang, ettől hogy szelés van itt, stak áttétes hang, bedingt, vagyis nem a stumától beszélnek, hanem bedingten, ha a Balkenről, ahogy szil, Schwelle, azt makogják, hogy szilárd. Nem, nem ez nem beszéd, ez halandzsa, nem a nyelvtől beszélés, hanem a tenkőtől, bedingten, így olyan hang nem van hogy szilárd, ha szilárd van, úgy az azt rekkja, hogy szilni, szelni menne.

Pár hang a szel szi-s formájától:
Szikla: ezt a hangot szlávnak makogják, stakhogy a szláv germán eredetű hang, germán scala, és a magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, ahogy a szel, szi-s formája is itt van, de ez itt szak volna,szakla. Igen furcsák a fingristák, hogy a szil-t fingárnak makogják, de a sziklát szlávnak, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, ahogy a szak stuma is van a magyar nyelvnél, ahogy a szel-is, és van szil forma is, és a szláv hang egy germán hang, germán scala, vagyis magyar is volna. Itt a kivetnivaló stak a szi-s forma, de ez át volna írni szaklára.
Ranakereredva: a szikla hang nem van szláv eredetű hang, hanem germán, és így magyar, stak torz, de átírni szaklára is volna
Szilánk: ez itt egy magar hang, germán és indogermán partikelekkel tovább rakva, ahogy ana és k, de így volna szelánk, a szel stumától is.
Szirom: ennek a hangnak a stumája a sar(sarló, sarabol), ahogy a har(hartu, harc) vagyis az indogermán sker stuma, ettől szaker is, germán ma partikelvel, vagyis indogermánra átírva: skerma, ez volna a harama, ahogy harmat is ettől, Schramme, ahogy a német schirmen is.A szirom hang inkább arányel a német Schirm hangnak, ahogy a harma-nak, vagyis a Schramme-nak, így regyóm volna az, hogy a szirom hangot inkább mondjuk a Schirmre, attól, hogy a képernyő egy bullshit hang, a kép az hép volna, az erny az totál más, az indogermán er stumától, éshát a szirom modern definíciója művi, kúrományos, bedingt, nem apriori. A szirma ígyhát a szi stumától ered, indogermán sék stuma r-vel, sker, ma partikelvel, nőneművel, ez a német Schirm is.
Szirt: erről a hangról volt már beszéd, hogy ez nem török hang, hanem magyar, a német Schäre rokonja, a sker indogermán stumától, i-s forma: szil, szikla, szir, ahogy szirma, szirt. A szak stuma g-s és i-s formája a szig stuma.

Szilda, szilta: a pajzs egy jevevényhang, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így az ősmagyar hang, a struktúrától nem egyéb, ahogy szilta, szilda,a német Schild. A Schild hang i-vel van, így a magyar is i-vel van.

Két substantívról:szél,szál.
A szél és szál hangokat fingárnak makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így stak egy alternatíva van, hogy ez a két hang az indogermán skel stumától ered, vagyis a szel-től, stak ezek is kurkák, korcs hangok, hogy hosszúak, racionalizálni kellene:
-Szela: ez volna a szál, a-val, nőnemű.
-Szelu: ez volna a szél, hímnemű hang, de arma is, anaval szelünk.
Onto:
Szalma, szálma: a szál etimológiája bizonylosza, attól, hogy jevevényhang is volna, és nem a szel, indogermán skel stumától eredne, úgy az indogermán kel stumától: ahogy már írva volt, a finn siili, Stachelschwein hang az árja sila hangtól ered. És ennent erednek a bonyodalmak, az ahogy mondjuk a vogul sil hang az indogermán kel stumától volna, ahogy a finn siili az árja sila, ergo dolga nem van a magyar hangval, ha a szil magyar hang a skel, szel indogermán stumától ered. De ha nem(ilyen nem van), úgy a szál hang egy jevevényhang volna, ahogy a zátemi sil, sál-nak a rokonja a slama, vagyis a Halm. Így vagy úgy a szalma hang nem volna szláv eredetű hang, ha mondjuk a szál hang jevevényhang, vagyis zátemi, erre a ma partikel, magyar is és indogermán is: szalma. Így aztán bolja, hogy a fingár hangok zátemi hangok, árják, vagy ilyenek, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, vagyis kentumnyelv, így stak jevevényhangak volna mondani a szál hang, ha a fingárral egy volna. Vannak jevevényhangok, zátemiek, ahogy mondjuk a szarv, magyarul harv volna, így opciója volna, hogy a szál nem magyar eredetű hang, de nem is fingár, hanem indogermán, zátemi. És ha mondjuk a szalma hang nem az indogermán slama,kolema, Halm? Ha szálu hang az indogermán skel stumától ered, erre a ma partikel, úgy a szalma a germán schalm volna, skalma.
A szál-szalma hangnál is ugynaz a dilemma, ana a kemény hangnál is, hogy fingárról itt beszéd nem van, stak arról, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv, vagyis jevevényhang.A fingár sil-sul hangoknak dolguk nem van a magyar szil-vel, ahogy se a szikla nem szláv, hanem germán, vagyis magyar, ahogy a szilánk hangval se. A fingár hang zátemi, árja, a magyar szil hang a skel, szel stumától ered. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a strukúrája germán, így az ember inkább hallaná a szálma, szál hangokat így germánnak, vagyis magyarnak.

Ál, úgymond naknama, ahogy álmo, alma, almo substantívokról.
Enteredjünk azzal, hogyan nem volna mondjuk az alom(almo) fingár hang. Már írva volt a partikelekről, hogy a me-mo-ma partikelek indogermán partikelek, ezektől nemű substantívok rakódnak:
-Me: hímnemű.
-Mo: neutrum és hímnemű.
-Ma: nőnemű.
Az alom hang mo-ja indogermán eredetű hang, egy germán hang, szokott indogermán, ergo az alom hang így vagy úgy nem volna fingár, úgy, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. De írva volt már az el-ol-al partikelekről, a magyar, vagyis indogermán partikelekről, ahol az al a túl, de ugyanettől az al partikeltől ered az élni verb is, ahogy elen-alan verbek.
A tengely rekkint:i-e-é-o-a-á.
Az ál hangot töröknek makogják, de a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így a tengely rekkint nem al, hanem ál, ez folyamatos, múltidőei folyamtos is, ahogy mondjuk a tochárnál van ál hang, ályk, mondani volna Ellak is. A magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv, a magyar nyelv struktúrája indogermán és germán, ahol a tengely van, él, így az ál hangot egy bullshit török etimológiának makogni bullshit volna, mondjuk, hogy stelésnek, csalásnak.Az ál hang így olyan volna, ahogy az indogermán ati-eti-től az át, hosszú a-val, vagyis á-val, így az ál az al volna á-val, a tengely rekkint, így nem mást rekk,ahogy anders-t, más-t, antós, ántóst.
A magyar al így túl, az ál azon is túl, más, antós,így magyarul rekkva az almo hang nem más volna, ahogy mondjuk Wurf, utód, élnek,ezt rekkja mondjuk az ír alam hang. Na igen, stakhogy a tengely rekkint leben magyarul élni, így ma-val-volna élma nem más, ahogy Nahrung, így igenstak nem volna az alma hang török, hanem indogermán, mondjuk a latin almus,tochárul újra hosszú a-val van ālym, ez rekkja azt is, hogy Geist, de a tengely rekkint igenstak raknánk az ál-tól is.
Ranakeredva: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, indogermán grammatikával bír, germánnal, a partikeleket indogermánul és germánul rakja az ember, így mondjuk ahogy írva volt az alom hang nem volna fingár, a mo partikel indogermán és magyar, az al a túl magyarul.
- Almo: Wurf, neutrális substantív.
- Élma: Nahrung.
- Alma: az al,élni, wachsen, ma nőnemű partikelvel, így nem igen volna török, stak a kérdés, rekkelés, hogy hogyan ezt mondják Nahrungnak?Talán mitológia: germán Idun őrtja az almákat,a Nahrungot, az álmát, a Geistot, és ettől esznek az Asok?Nem igen, az ősmagyar démonológiem nem igen ismerje ezt.
- Ál: nem török eredetű hang, hanem magyarul azt rekkja, hogy az alon ál, a túlon túl, vagyis más, antós, ántós.
- Álmo, álom: neutrális, ahogy tochár ālam.
- Álma: Geist.
A magyar nyelv indogermán és germán ígyhát, a magyar nyelvtől germánt rakunk ki, azt hogy az ál így indogermán hang, de ez a hang a törökre is át volna menni, és stak áttétesen vált a töröknél stelvé, cselvé, de nem ez az eredeti forma, a magyartól ki van rakni az eredeti forma. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, így magyarul kirakva az alma hang indogermán és germán volna, de van itt egy bizonylosza faktor, az, hogy az indogermánnál van egy el-ol stuma, ana bernát és rot-ot rekk, ez ma már nem van itt, ettől is ered egy germán alma hang, ahogy Ulme, ezt a hangot nem rakjuk ki ma már a magyartól. Az hogy török nyelveknél egy bedingtre rekk a hang, az nem rekkja azt, hogy török hang is volna, hogy az összesnél ott van, erre rakta példa mondjuk a tengely hang, a ten-teng indogermán stumáktól, ahogy Deichsel is, vagyis germán, magyar hang a tengely, a magyartól ered a törökre.
Az Álmos namáról: nem rakni, hogy ezek voltak, az árpádi cigányok a honfoglalók, a genocídárok, talán stak összekeverés az egész, de ha már itt van a hang magyarul, úgy rakjuk ki a fentiektől magyarul. Az aludni hangról volt már beszéd, hogy ez így magyarul annyit tesz, hogy odát van, nem itt, nem azt hogy leged(feküd), attól, hogy az al hang lentként korcsosulás. Ezt a korcsosulást nem rakni, talán olyan ahogy a va-vá hangoktól, indogermán au-ue, az árja avastad hang, ez rekkja azt, hogy unten, de stak áttétesen. Vagy talán sajnovicsista türkizmus? Rakta példa erre a halandzsa minő hang, vagy ahogy átírták a bér hangot a 19. századtól. A fingár al-nak dolga nem van a magyar hangval, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, túl-t rekk. Talán a fingár hang is egy korcs hang volna, germán allá, a ladik rokonja? De van egy bizonylosza indogermán hang az alpá, árja, ez majd a törökre és az ősjapánra is átmegy, rekkja, hogy schwach és klein, de vajon nem attól, hogy alt, hogy ál van, odaát, vagyis a klein rekkésje már stak áttétes, bedingt?
Az Álmos nama így rekkné magyarul, hogy odát van, álmos vagyis, és más, ahogy azt is, hogy Geist.

Antoranakeredva.
Ennél a Lektionnál rekktünk pár naknamát és substantívot, ahogy a keményt, ennek az etimológiája bizonylosza, rekkelés nem az, hogy fingár-e, hanem az, hogy magyar, vagyis germán vagy szláv. Alternatívát is vettünk a kemény hangra, ahogy a gyöm-gyöm stumáról is volt beszéd, hogy ezeknek az etimológiájuk is bizonylosza, az indogermán és germán etimológia kirakva vált.
A kemény hangra, asszociálva írtunk a szilárd hangról is, hogy ez igenstak halandzsa, hogy ilyen hang nem van, max stak bedingten, nem stumásan. Ahogy arról is, hogy a szil substantív, ahogy a sil verb egyek, ezek az indogermán skel, szel stumától erednek, szi-s formák:szikla(nem szláv), szirma, szilánk, szirt(nem török), szig, szigony, arról is, hogy a fingár hang igenstak árja eredetű hang volna, ahogy a Stachelschwein a finnél árja, ettől ered a finn úgymond szál is, mondjuk finn salko, de ez az árja salá-tól, annak rokonja a finn siili, árja sila, Stachschwein hang is, ahogy az volna, hogy a finn salava hang is ettől ered, de nem a magyar szilfa ez, attól, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a szil a skel stumától eredne magyarul, ahogy írva volt. A szél ás szál hangról is beszéd volt, hogy a szél a z szelu, germán hang volna, így magyar, a szál etimológiája bizonylosza, ha a fingárral egy, úgy nem magyar, hanem jevevénxhang, de ha a skel stumától ered, úgy germán és magyar, és ennent is bizonylosza a szalma etimológiája, de totálisan.
Erre a töröknek makogott ál-ról regytünk, beszéltünk, hogy a magyar tengely rekkint(i-e-é-o-a-á) az el-o-al partikelektől magyar volna, azt rekkné, hogy totál más, vagyis ál, így volna az álom álmo, más, máshol, ahogy odát is, de nagyon, ahogy az al-tól álma Geist is, ahogy az alma hogyan is rekk, ha mi magyarul, vagyis indogermán és germánul rakjuk ki a hangot. Arról is beszéd volt, hogy az alom, vagy almo hang hogyan is nem volna fingár eredetű hang.